2012. június 27.

Az Úr bátorítása

A próbában sem kell félned, azt mondja az Úr:

Napi gondolat


Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett. (Franz Werfel) 

Idézetek a szeretetről


Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz. (Kempis)

Joyce Meyer: Krisztus elméje


2,16 Bennünk pedig Krisztus értelme (elméje, gondolatai, céljai, szívének vágya) van. (1Korinthus)

Sokak számára ez a vers túlzásnak tűnik. Ha nem a Bibliában lenne, el sem hinnék. De minthogy ott van, csak fejüket csóválják, és álmélkodva kérdezik: „Ez hogy lehetséges?”

Pál nem azt mondta, hogy tökéletesek vagyunk, vagy soha sem fogunk elbukni. Csak azt mondta, mivel hiszünk Krisztusban, Isten Fiában, ezért megkaptuk Krisztus elméjét. Tehát képesek vagyunk szellemi módon gondolkodni. Mivel Krisztus él bennünk nem kell többé a régi módon gondolkodnunk, hanem elkezdhetünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő.

Egy másik mód, ahogyan megközelíthetjük ezt, ha megnézzük Isten ígéretét, amit Ezékielen keresztül adott:

36,26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

36,27 Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

36,28 Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.(Ezékiel 36:26-28)

Akkor adta ezt az ígéretet Isten a prófétának, amikor a zsidó nép babiloni fogságban volt. A tudtukra akarta adni, hogy a jelenlegi helyzetük nem a végleges. A zsidó nép mindenféle elképzelhető módon vétkezett Isten ellen, de Ő mégsem mondott le róluk. Az a terve, hogy megváltoztassa őket és egy új szellemet, a Szent Szellemet adja nekik.

Amikor a Szent Szellem bennünk él és munkálkodik, akkor Krisztus elméje működik bennünk. Krisztus elméjét kaptuk, hogy a helyes úton vezessen minket. Ha az Ő elméje működik bennünk, akkor pozitív gondolataink lesznek. Arra fogunk gondolni, hogy milyen áldottak vagyunk, Isten milyen jó volt hozzánk.

Jézus pozitív volt, annak ellenére, hogy hazudtak róla, elhagyták, félreértették és még sok más negatív dolog történt vele. A tanítványai akkor hagyták magára, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rájuk, Ő mégis pozitív maradt: mindig volt egy bátorító, felemelő szava. Már a puszta jelenlététől is szertefoszlott a félelem, a negativitás és a csüggesztő reménytelenség.

Krisztus elméje bennünk pozitív. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy negatívan gondolkodunk valamivel kapcsolatban, akkor azonnal fel kell ismernünk, hogy nem Krisztus elméjében működünk. Isten mindig fel akar minket emelni. A lelkünk ellensége az, aki le akar minket nyomni a kétségbeesésbe, depresszióba. Az orvosi okokat leszámítva, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki úgy essen depresszióba, hogy közben ne lenne negatív. Sok okunk nyílik arra, hogy negatívan gondolkodjunk, de ne felejtsük el, hogy akkor nem Krisztus elméjében működünk. Nem kell elfogadnunk a negatív gondolatokat. Azok nem a mieink!

Minden egyes helyzet, mellyel szembe kell néznünk, választás elé állít minket. Választhatjuk a jót vagy a rosszat. Gyakran minden gondolkodás nélkül automatikusan a rosszat választjuk. A régi berögzült gondolkodásmintákat – a régi elmét – követjük, és nem a Krisztusi elmét. Isten Ezékiel próféciáján keresztül megígérte a zsidó népnek, hogy új szívet és új szellemet ad, ez ugyanúgy ránk is érvényes, de nekünk kell eldöntenünk, hogy az újat vagy a régit követjük.

Atyám, tudatában akarok lenni Krisztus elméjének az életemben, annak minden napján és percében. Segíts, hogy nyitott legyek a Te akaratodra, és megszabaduljak minden régi gondolkodásmódtól, melyek a rossz úton lefelé húznak. Jézus nevében kérem. Ámen.

Jézus vezess, fogd két kezem.

Sérelem - felejtés


Mese a sündisznóról


Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.

Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.

 Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.

Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.

Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

 „Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!” A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte.

 „Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.” A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.

A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam.”  ”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.

”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő  szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán.

Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.

 S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.

 „Itt vagyok.” - suttogta.

  A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet. „Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.

„Most megengeded, hogy megsimogassalak?”

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!”

 ”Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.

 A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…”

Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket. Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.

 „Soha senki nem simogatott meg!”

 Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.

 „Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!”

 Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.

A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még  a szíve dobogását is érezte.

 ”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.

 A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán

 ( ismeretlen szerző)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Most fogsz előjönni a magányos elzárkózottság sötét helyéről. Bármennyire is próbálkoztál, hogy ne légy elrejtőzve és ne légy zárkózott, Én ezt az időt arra használtam, hogy egy olyan gyógyulást végezzek el benned, ami már nagyon kellett. Erre a helyre, a csend helyére volt szükség ahhoz, hogy szellemileg, érzelmileg, mentálisan és fizikailag is rendbe jöjj. Most viszont készülj fel arra, hogy előhozlak egy magasabb helynek a fényére, ahol meg fogod tudni érteni az elzárkózottságod kijelentését, mondja az Úr.

Ésaiás 55:12 "Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek előttetek, és a mező minden fái tapsolnak."

Napkeltétől napnyugtáig áldjuk dicsérjük az Úr Nevét

Az ígéret


Imádság:


Kegyelmes Istenem! Milyen könnyen mondom ki: megtartottam parancsolataidat ifjúságomtól fogva. Ne ölj! Ezt a legkönnyebb megtartani. Vagy mégsem. Szavakkal, pillantásokkal is lehet ölni? Igen. Magzatelhajtással is lehet ölni? Igen. Bocsáss meg nekem is és minden ily módon ellened vétőnek! Ámen

A nap gondolata:


Aki önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét örömét és koronáját. Csak az tudja, mi az igazi élet, aki Istennek és másoknak él. (Spurgeon)

Egyedül nem megy...


„Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?”
Pál levele a galatákhoz 3:1-5

Tudod, nem megy ez egyedül. Nem tudsz magadtól jó lenni, és kiérdemelni, hogy szeressen, elfogadjon, és bízzon benned. Azt hiszem, ideje beletörődni, hogy egyedül nem tudsz megfelelni mind a tíz pontnak, akármennyire is szeretnél.

Igen, rossz érzés szembesülni azzal, hogy vannak határaid, hogy nem vagy, nem lehetsz mindenre képes, pláne nem erre. Hogy igazán jó legyél. Hogy úgy élj, ahogy érdemes, szeretve, önzés nélkül, a társadalom számára hasznosan, felelősségteljesen. Nem, barátom, egyedül ez nem fog menni.

De ne keseredj el, hisz van megoldás. Lehetsz jó, lehetsz igazán jó Vele. Isten oldalán, Istennel minden sikerülhet. Egyedül nem tudod felvenni a küzdelmet rossz szokásaiddal, kényszereiddel, szenvedélyeiddel. De vele győztes lehetsz, mert Ő már győzött helyetted.

Isten Fia a kereszten végérvényes diadalt aratott a Gonosz felett, és azért, mert a sírja üres, ez a győzelem a tiéd is, ha elhiszed. Ha elhiszed, hogy egymagad képtelen vagy a jóra, de az Ő oldalán már más a történet. Ha elhiszed, hogy nem tudod kiérdemelni soha a szeretetét, mert Ő már ezt sokkal előbb neked adta. Ha elhiszed, hogy neki nem kell megfelelned, mert úgy jöhetsz hozzá, ahogy vagy, összetörve, őszintén.

Hát ragadd meg az egyetlen lehetőséget, Isten kezét! Tapasztald meg, milyen, amikor Ő értékel téged, bízik benned, pedig te nem tettél ezért semmi jót. Tapasztald meg milyen, amikor valamit nem kényszerből teszel, hanem hálából, mert miatta majd te is ott állhatsz a győztesek sorában.

KEITH MOORE SZOLGÁLATOK


Készítette: Anita Sarkadi
Keith Moore az alapítója és elnöke a Moore Life Szolgálatoknak és a Faith Life Church gyülekezetének (Branson, Missouri, USA).

Moore testvér szolgálatában két fő dolog van, amit leginkább kihangsúlyoz: az írott Ige fontossága és a Szellem által való vezetés szükségessége. Több mint harminc éve szolgál és utazik az Egyesült Államok területén és külföldön is. Keith és felesége, Phyllis, olyan területeken szolgálnak mint a szeretet, hit, gyógyulás, anyagi bővölködés és tisztelet.
Szívük vágya látni az elveszettek üdvözülését, a betegek gyógyulását, a szükséget szenvedők megszabadulását, a megtört szívüek helyreállítását és a reményt vesztettek győzelmét. Moore testvér azt mondja, „Az igaz kereszténység nem egy szabályszerű, formális, erőtlen dolog, ahogyan azt sokan megismerték. Egy igazi közösség az élő Krisztussal, a Felkenttel, eredményezi minden megkötözöttség elpusztítását, minden teher eltávolítását és minden vágy beteljesedését. Nincs izgalmasabb élet az igaz Kereszténység győzedelmes életénél.”
Te is úgy találod majd, hogy Keith testvér tanító szolgálata gazdag kijelentésben, amelyek könnyen megérthetőek és gyakorlatba helyezhetőek. Sokan tettek bizonyságot gyógyulásról, megszabadulásról és életet megváltoztató megtapasztalásokról e felkent szolgálat megismerése által. ISTENÉ A DICSŐSÉG MINDEZÉRT!
Keith testvér gyakori vendég a Hívő Győzedelmes Szava adásaiban, valamint a TBN- és Valami Jó Ma Este adásaiban. Rendszeresen hallható a Moore Life Now közvetítésekben is. ♥

Máté Péter - Egyszer véget ér

A fogadás!


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?
- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
- Ilyen nincs.
- De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
- Őrültség! nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
- Mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.

Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?
A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába.

Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:
- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki.

A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:
- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.

Szerző: Ernst Modersohn

(Evangéliumi életképek c. könyvből)

Nem lesz egyedül a szívem többé

2012. június 26.

Ige: A hit ereje


Az Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak [csatlakozott hozzá] követé őt [és nyomába szegődött], kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté [és megérintette] az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek [és történjen] a ti hitetek szerint [vagyis ahogyan hittétek]. És megnyilatkozának azoknak szemei… (Mát. 9,27-30)

Így teljesült be a prófécia: „Az Úr (JHVH= Jahve) megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8)

„És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit (a könyvtekercs logoszát: Igéjét), és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak (mert a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után).

És nagy örömük lesz a szenvedőknek (és újra örömüket lelik az (a szűkölködők elnyomottak, szerencsétlenek, és nyomorultak) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak (ujjongva, ugrálnak örömükben) Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

Az Úr Jézus Krisztus dicsérete


Ige: Isten dicsőítése


„ (Ó, Urunk) mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet (és az égen is megmutattad fenségedet). A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg (és építed) hatalmadat a te ellenségeid miatt (és ellenfeleiddel szemben,), hogy a gyűlölködőt (az ellenséget) és bosszúállót elnémítsd” (Zsolt. 8,2-3)