„Az igazzá nyilvánítottak segítsége pedig az Úrtól
van, ő az ő erősségük, védelmük, menedékük a háborúság, a nyomorúság, gyötrelem
idején” (Zsolt. 37,39)
2015. október 18.
Spurgeon: Isten ígéretei.
Nem ismeretlenek
számunkra Isten ígéretei, és a megígért áldások, mint azt sokan állítják. Mert
a Szent Szellem „Nekünk kinyilatkoztatta,
kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és nyilvánvalóvá …” (1Kor.
2,10) azt, amit szem nem látott
és fül nem hallott: széthúzta a függönyt,lehetővé téve, hogy bepillantást
nyerjünk a korok és nemzedékek elől elrejtett titkokba.
Az Úr parancsa:
„Sózz meg minden
áldozatot, amelyet felajánlasz, és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének
sóját hinteni áldozatodra. Minden áldozatodat sóval mutasd be Uradnak,
Istenednek” (3 Móz. 2,13)
Pál apostol
megvallása arról, hogy mi a só, és milyen áldozatot kell bemutatni a mi Urunknak.
Isten kegyelme: „Hogy amikor az
örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé
kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a
pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek”
(Róm. 15,16).
2015. október 16.
Ige: A megigazulás gyümölcsei
„Megigazulván azért hit által békességünk
van Istennel, vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
Aki
által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon
járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, és
vagyunk, és dicsekedünk, sőt ujjongunk az Isten dicsőségének reménységében” (Róm. 5,1-2)
[Más fordítás: És
dicsekszünk a reménységgel, hogy az
isteni dicsőség részesei lehetünk]*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Minthogy Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette, kiengesztelte önmagával a világot.
Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket,
és nem
számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a
békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét logoszát” (2 Kor. 5,19).
„Mert kegyelemből
tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet
Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől”
(Róm. 8,2)
Úr Jézus
Uram, te vagy Istenem!
Magasztallak, dicsérem Neved, mert csodákat
vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.
(Ézs. 25,1)
Az Úr Jézus önkijelentése:
„Én vagyok az Alfa
és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki
eljövendő, a MINDENEHATÓ, a
mindeneken uralkodó”
(Jel. 1,8)
Hiszek az Úr Jézusban, és Ő:
„Bizony elrejt engem az ő hajlékába a
veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem” (Zsolt.
27,5)
Minden Krisztus hívőért hangzó ima.
„Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért
a kegyelemért, amely néktek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való
közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, és minden ismeretben,
amint a Krisztusról szóló bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)
SPURGEON Ígéretek,
Amelyeket a Szent
Szellem által birtokolunk
„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és
ember szíve, vagyis a bensőnk meg sem sejtett, föl nem fogott, és meg sem
gondolt azt készítette el az Isten az őt szeretőknek, azoknak, akik magukat teljesen átadják Istennek, és eggyé válnak vele” (1Kor. 2,9)
2015. október 14.
Ige: Az ígéretről.
„Azt mondom, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt
végrendeletet a négyszázharminc esztendő multán adott törvény nem teszi érvénytelenné,
hogy megsemmisítse, vagy megszüntesse az
ígéretet. Az ígéret tehát nem
vesztheti el hatályát*(Gal. 3,17)
*Ez a
törvény pedig a Hóreben adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz
harminc esztendő vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig
ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről” (2 Móz. 12,40-41)
„És
monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad,
hogy a te magod jövevény lesz a földön,
egy olyan országban, mely nem övé, és
szolgálatra szorítják, és rabszolgává
teszik, és nyomorgatják őket négyszáz
esztendeig” (1 Móz. 15,13)
István
is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa, a szanhedrin előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban. És onnét, minekutána megholt az ő atyja,
kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget
csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő
magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. Szólt pedig az Isten akképpen,
hogy az ő magva zsellér, és jövevény
lészen idegen földön, és szolgálat alá
vetik, és rabszolgává teszik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6)
Pedig
az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És
a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és
keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld
minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14)
Ez az
ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is
tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És
Őróla – aki az övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a
nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy,
mint valami jövevény, és mint valami
utas, Miért vagy vándorként, aki éjjeli szállásra tér be? Miért vagy olyan,
mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te
közöttünk vagy, Uram - Jahve - és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el
minket!” (Jer. 14,8-9).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














