Bővített Biblia

2013. december 11.

A hitről

"Ingadozik hited? Végy R vitamint!

“Reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tesz.” (Zsid. 10:23)"

Légy alázatos, hogy a vitáknak vége legyen

"Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?" Jak.4,1

A legtöbbször, amikor párokkal beszélgetek, a leggyakoribb panasz az, hogy „Egyszerűen nem tudunk kijönni egymással. Olyan sokat veszekszünk. Szeretjük egymást, mégis, akkor miért vannak akkora vitáink egészen jelentéktelen dolgok miatt?” Szülőkkel is szoktam beszélgetni, akik azt mondják: „Folyamatos feszültség van köztem és a gyerekeim között. Nem értem, miért vagyunk ingerültek állandóan.”

Jakab nem kerülgeti a forró kását. Még jóval a modern pszichológia előtt, ő már tisztában volt a konfliktusok okaival. A Jakab 4,1-ben ezt olvashatjuk: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” Jakab már akkor megmondta, hogy a viszályok legfőbb oka az, hogy a vágyaink ellentétben állnak egymással. A te akaratod ellenkezik az én akaratommal, s a szikrák máris röpködnek.

A Biblia egyértelműen megmondja, hogy három dolog van bennünk, amely a konfliktusainkat okozza: a birtoklási vágy, az élvezet utáni vágy és a büszkeség. Ezek a vágyak alapvetően jogosak, és Isten által adottak, ha nem kerülnek ki az irányítás alól. Viszont, ha mások fölé helyezed őket és ezek a vágyak lesznek a legfontosabbak az életedben, akkor ezáltal konfliktusokat fognak okozni.

Hogy mi a megoldás a vitákra? Az egyik legnehezebb lecke, amit meg kell tanulni: az alázat.

A kegyelem Isten megváltoztató ereje. Mi az, amit magadban megváltoztatnál? Bármi legyen is az, szükséged van a kegyelemre, hogy sikerüljön. Mi az, amit meg szeretnél változtatni a kapcsolataidban, a házasságodban vagy a családodban? Legyen az bármi is, egyedül nem fog menni. Szükséged van a kegyelemre, és csak egy mód van rá, hogy megkapd: meg kell aláznod magad. Isten nem árasztja ki a kegyelmét azokra az emberekre, akik tele vannak büszkeséggel és azt gondolják, hogy „Nekem egyedül is menni fog”. Akkor kapjuk meg a kegyelmet, ha hozzá fordulunk, és azt mondjuk, hogy „Uram, szükségem van a segítségedre”.

Így kapsz erőt ahhoz, hogy változtass a dolgokon, amiken szeretnél.

Rick Warren, Daily Hope, 2012.03.18

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/25/legy_alazatos_hogy_a_vitaknak_legyen_vege

Istennek Szent Fia...

Megvallás.

Magasztallak Istenem, amiért szerethetlek, hiszen Te előbb szerettél engem (1Ján.4,19) és kijelentetted, hogy őrzöl engem, mint szemed fényét (5Móz.32,10.), és aki engem bánt az a Te szemed fényét bántja. (Zakar.2,8.)

A győztesekről!

„Aki győz, annak nem árt a második halál!” (Jel. 2:11)

Kenneth Copeland: Istennek van mondanivalója

Ján10,3 A bárányok figyelmeznek és hallgatnak a (Pásztor) hangjára, ő nevükön hívja a bárányait, és kihozza (vezeti) őket. [Amplified Bible]

Soha ne félj, hogy hibázol, mert elmulaszthatod azt az örömöt, amit az Úr akaratának megcselekvése ad.

Ehelyett bízz a Szent Szellem vezetésében. Engedd, hogy megmutassa neked, hogyan halld meg Őt. Életed kis dolgairól fog először beszélni veled, és ahogy egyre inkább megismered a hangját és engedelmeskedsz neki, úgy fog egyre komolyabb területekre áttérni.

Ezt történt velem és Glóriával is. Amikor elfogadtuk Jézust Urunknak, nem tudtuk, hogyan hallhatjuk meg Istent. Szellemünkben nem voltunk még alkalmasak arra, hogy megkülönböztessük az ő vezetését. A Biblia azonban olyan ígéreteket tartalmaz, hogy ezt meg tudjuk tenni, ezért imádkozáskor és a Biblia tanulmányozásakor vártuk, hogy meghalljuk Őt, és az Úr ezt meg is adta nekünk. Beszélni kezdett hozzánk.

Soha nem felejtem el az első alkalmat, amikor ez Glóriával megtörtént. Olvasta a Bibliát, és megállt néhány percre, hogy figyeljen, vajon Isten mond-e neki valamit. Mélyen a belsejében hallotta, hogy az Úr azt mondja: ”a világítás be van kapcsolva a kocsidon.”

Akkoriban Glória el nem tudta képzelni, hogy Istennek hétköznapi dolgokkal kapcsolatban is van mondanivalója, ezért gyorsan elhessegette a gondolatot, és tovább várakozott és figyelt. Hamarosan azonban az Úr ugyanezt mondta neki, majd újra és újra megismételte addig, míg Glória felkelt, és kiment megnézni a kocsiját. Elég az hozzá, hogy a világítás tényleg be volt kapcsolva.

Vajon Isten miért foglalkozott olyan látszólag lényegtelen kérdéssel, mint egy gépkocsi fényszórója? Azért, mert Ő gondoskodik. Tudta, hogy Glória aznap éjjel egyedül lesz otthon két kis gyermekkel, és ha az autó akkumulátora lemerül, akkor másnap nem fog tudni sehová sem menni. Isten gondoskodott róla, figyelte az életét, és pontosan azt mondta Glóriának, amire akkor szüksége volt.

Ugyanakkor az Úr tudta, hogy Glória még csak kisiskolás az Ő hangjának megismerésében, felismerésében és meghallásában. Ezért olyan utasítást adott neki, amit tudott követni minden kockázat nélkül. Hogy pontosan mire is gondolok? Mi történt volna, ha kimegy megnézni az autót, és a világítás nincs bekapcsolva? Vagy éppen nem ment volna ki. Lehet, hogy ostobának érezte volna magát, de végül is nem lett volna ebből nagyobb baj.

Ha bízol benne, a Szent Szellem ugyanúgy fog tanítani, vezetni téged is, mint ahogy Glóriát és engem, lépésről lépésre, úgy hogy segítsen neked, és ne tántorítson el.

A legnagyobb hiba, amit el tudsz követni, az, hogy félsz követni a bensődben azt a bizonyosságot, ami Isten legjobb módja arra, hogy gyermekeit vezesse. (Róm 8,14.) Tehát ne félj! Szánj időt arra, hogy figyelj rá, hallgasd Őt már ma! Várd el, hogy hallani fogod Őt a szellemedben. Istennek mondanivalója van számodra.

Fordította: Orb-ti

KCM engedélyével

1kor2,6-16 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;

1Kor 2:7 Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;

1Kor 2:8 Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:

1Kor 2:9 Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

1Kor 2:10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

1Kor 2:11 Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.

1Kor 2:12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

1Kor 2:13 Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

1Kor 2:14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.

1Kor 2:15 A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.

1Kor 2:16 Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlev0107kenneth_copeland:_istennek_van_mondaniva_P4Q

Istenhez fordulok

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ma elvetem az emberi megoldást, és Istenhez fordulok!

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A Szent Szellem vezet

Készítette: Bezdek Robert

Az eljegyzett gyémánt (összevágott verzió) - Kubinyi Károly

Jövök eléd

2013. december 9.

Apostolok Cselekedete 7. fejezet: a KIHÍVOTTAK KÖZÖSSÉGÉNEK ÜLDÖZÉSE. (szerkesztett)

Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?

Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó): értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa): a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): és tartózkodott].

Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged [(szüggeneia): családod, és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok néked.

Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban [jelentése: napégette, száraz, hegy]: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok.

Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [vagyis örökrészt] csak egy lábnyomnyit is [vagyis még egy talpalatnyit sem]: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás, halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő magvának ő utána, holott [még] nem vala néki gyermeke.

Csel. 7,6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva [jövevény, idegen és] zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [és gonoszul bánnak vele, (kakoó): bántalmazzák, gyötrik] négyszáz esztendeig.

[Más fordítás: Az ő magva úgy fog lakni a földön, mint idegen ellenséges földön, és rabszolgasorba vetik, ésbántalmazni fogják]

Csel. 7,7 De azt a népet, [azt a nemzetet], melynek szolgálnak [mely őket rabszolgaságban tartja], én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek [kivonulnak, kiszabadulnak], és szolgálnak nékem e helyen.

Csel. 7,8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon; és Izsák [jelentése: nevető, vidám] Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép], és Jákób a tizenkét pátriárkhát [a tizenkét nemzetségfőt].

Csel. 7,9 A pátriárkák [a nemzetségfők] pedig [irigykedtek, féltékenykedtek Józsefre, és] irígységből eladák Józsefet Égyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség]; de Isten vele vala.

Csel.7,10 És megszabadítá [és (exaireó): kiragadá, kiemelé] őt minden nyomorúságából [(thlipszisz): szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődéséből], és ada néki kedvességet [(kharisz): jóindulatot, kegyelmet] és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza [(oikosz): háztartása, gazdasága] fölé kormányzóul [(hégeomai): fejedelemül] állatá. [(kathisztémi): tette meg, helyezte.

Csel. 7,11 Következék pedig éhség [vagyis éhínség, és nagy nyomor támadt] Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt [vagyis élelmet] a mi atyáink.

Csel. 7,12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona [(szitosz): vagyis élelem], elküldé először [vagyis első alkalommal] a mi atyáinkat.

Csel. 7,13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, [(anagnóridzomai): mert megismertette, felfedte magát testvéreinek] és a Faraó megtudá a József nemzetségét [vagyis ezzel a fáraó előtt nyilvánvalóvá, ismeretessé lett, József származása, eredete].

Csel. 7,14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből [vagyis hetvenöt főből] álló nemzetségét [vagyis egész családját, és rokonságát].

Csel. 7,15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink [vagyis ott végezte életét, mint atyáink is].

Csel. 7,16 És elvitetének Sikembe (jelentése: hegyhát; korai felkelés; szorgalom), és [nyugalomra] helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó), a Sikem atyjának fiaitól.

Csel. 7,17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten [kijelentett, és] esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék [vagyis elszaporodott] a nép és megsokasodék Égyiptomban,

Csel. 7,18 Mindaddig, mígnem más király támada [amíg csak másik király nem lépett fel Egyiptomban; másik király került Egyiptom élére], ki nem ismeri vala Józsefet [nem tudott Józsefről].

Csel. 7,19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat [(kakoó): és gonoszul bánt velük], hogy magzataikat [pusztulásnak] kitétesse, hogy életben ne maradjanak

[Más fordítás: Ez ravaszul elbánt nemzetünkkel, és azt a gonoszságot eszelte ki atyáink ellen, hogy kitétette újszülöttjeiket, ily módon pusztítva el őket].

Csel. 7,20 Akkor [(kairosz): a kijelölt, az elrendelt időben] születék Mózes [jelentése: a vízből kihúzott, kimentett], és ékes [(aszteiosz): szép, kellemes külsejű, tetszetős] vala az Isten előtt [és akit Isten finom vonásokkal alkotott, és aki kedves volt az Istennek]. Ez három hónapig atyja házában tartaték [három hónapig nevelték az atyja házában].

Csel. 7,21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé [(anaireó): magához vette, és örökbe fogadta], és felnevelé őt a saját fia gyanánt.

Csel. 7,22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére [mindenféle tudományára]; és hatalmas [kiváló; erőteljes] vala beszédben és cselekedetben [vagyis mind szavaiban, mind tetteiben].

Csel. 7,23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott [(anabainó kardia): szellemében felmerült, és vágy támadt benne], hogy meglátogassa atyjafiait [vagyis testvéreit], az Izráel fiait.

Csel. 7,24 És mikor [észrevette], és meglátta, hogy egyik bántalommal illettetik, [védelmére kelt, és] megoltalmazá, és az égyiptomi embert [leütötte, és] megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett [vagyis azért, akit bántalmaztak].

Csel. 7,25 És azt gondolá [azt hitte], hogy az ő atyjafiai megértik [hogy testvérei belátják], hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást [menekülést, vagyis (szótéria): üdvösséget]; de azok nem értették meg [nem látták be, és nem fogták fel].

Csel. 7,26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek [és verekedtek], és inté őket békességre [vagyis össze akarta őket békíteni], mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal

[Más fordítás: (epiúsza): a következő napon azt látta, hogy övéi egymással veszekednek, megpróbálta kiengesztelni őket, hogy megbéküljenek: férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást]?

Csel. 7,27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá [(apótheomai apótheó): eltaszította, és ellökte] őt magától, mondván: Kicsoda tett [vagy ki rendelt] téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk

[Más fordításban: Ki állított elöljáróvá, vezérré, följebbvalóvá, vezetővé és igazságtevő bíróvá mirajtunk]?

Csel. 7,28 Csak nem akarsz engem is [elveszíteni], és megölni, miképen megöléd [és elpusztítottad] tegnap az égyiptomit?

Csel. 7,29 E beszédre aztán Mózes elfuta [pheugó): megszökött, és elmenekült] és lőn jövevény a Midián [jelentése: küzdelem; harc] földén, ahol két fia születék [vagyis két fiút (gennaó): nemzett].

Csel. 7,30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy [jelentése: Szin: sár, szenny, mocsár; az ingovány vidéke, Szin puszta hegyének] pusztájában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagjában] az Úrnak angyala [(aggelosz): hírnöke, követe] csipkebokornak tüzes lángjában.

Csel. 7,31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson [elcsodálkozik a látomáson, a jelenségen]. Mikor pedig oda méne [vagyis amint közelebb lépett], hogy megszemlélje, [hogy alaposabban szemügyre vegye, az Úr hangja szólalt meg], és lőn az Úrnak szava [az Úr beszéde] őhozzá:

Csel. 7,32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén [(entromosz): remegő, reszkető, borzongó lett, és erre remegni kezdett], nem meré megnézni [nem (tolmaó): merészelt, nem volt bátorsága odanézni].

Csel. 7,33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.

Csel. 7,34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát [(kakószisz): gonosz bántalmazását, rossz bánásmódját, és sanyarú sorsát], mely Égyiptomban van. és az ő fohászkodásukat [(sztenagmosz): sóhajtozásukat, és panaszos nyögésüket] meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam [hogy kiragadjam, hogy kiemeljem őket]. most azért jőjj, [(deuro): rajta! Gyere!] Elküldelek téged Égyiptomba.

Csel. 7,35 Ezt a Mózest, akit megtagadának [(arneomai): és elutasítottak, visszautasítottak], mondván: Ki tett téged fejedelemmé [(arkhón): vezetővé, elöljáróvá, följebbvalóvá] és (döntő)bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül [vezetőül, elöljárul, vezérül] és szabadítóul [(lütrótész): kiváltóul, megváltóul] küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban.

[Más fordítás: Ugyanazt küldötte el Isten fejedelemnek is, megváltónak, és szabadítóul is, annak az angyalnak közbenjárásával, aki neki a csipkebokorban megjelent].

Csel. 7,36 Ez hozta [(exagó): ő vezette] ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában [(erémosz): a sivatagban] negyven esztendeig.

Csel. 7,37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Csel. 7,38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben [(ekklészia): szó szerint: a kihívottak közösségében], a pusztában [a sivatagban] a Sinai hegyen [jelentése: a puszta hegyén] vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal: ki élő igéket [élő kijelentéseket, (dzaó logion): vagyis ő éltető kinyilatkoztatást] vőn [(dekhomai): vett át], hogy nékünk adja [(didómi): hogy nékünk ajándékozza].

»Más fordítás: Ő volt, aki a pusztai közösségből, a kihívottak közösségéből érintkezett az angyallal, aki a sínai-hegyen szólt hozzá. ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk«

Csel. 7,39 Akinek nem akartak [(theló etheló): nem tudtak, mert nem voltak képesek] engedni [(hüpékoosz): engedelmeskedni] a mi ősatyáink, hanem eltaszíták [visszautasították, és elutasították] maguktól, és szívükben [(kardia): a bensőjükben] Égyiptom felé fordulának [és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba],

Csel. 7,40 Ezt mondván Áronnak [jelentése: megvilágosított]: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak [és vezessenek]: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből [kivezetett, és] kihozott, nem tudjuk, mi történt ővele.

Csel. 7,41 És borjúképet [borjút formáltak, (moszkhopoieó): borjúszobrot] csinálának [készítettek] azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak [áldozatot, és (thüszia): áldozati szertartást mutattak be a (eidólon): szobornak], és gyönyörködének [és (euphrainó): örvendeztek] az ő kezeik csinálmányaiban [és kedvüket lelték kezeik alkotásában].

Csel. 7,42 Az Isten pedig [(sztrephó)] elfordula, és adá őket, [(paradidómi): vagyis engedte] hogy szolgáljanak az ég seregének [és hogy imádják az ég csillagseregét]; amint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat [azaz véres- és égőáldozatot] hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

Csel. 7,43 Sőt inkább hordoztátok a Molok [(Molokh): szégyen, gyalázat, utálatosság királyának] sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak [(remphan): élettelen nagy fény] csillagát, a képeket [az öntött bálványokat, a szobrokat], melyeket [azért] csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek [(metoikidzó): hagyom, hogy elhurcoljanak] azért titeket Babilónon [jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja/istenek kapuján] túl.

Csel. 7,44 A bizonyságnak [vagyis a Bizonyságtétel vagy a szövetségnek, Isten jelenlétének] sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta [(diatasszó): elrendelte] az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára [(tüposz): alakra, és formára] csinálja, melyet látott vala.

Csel. 7,45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval [(iészúsz): Jehósua = Jézus: az Úr a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], mikor birodalmukba vették a pogányokat, [meghódították a pogányok / nemzetek földjét]; kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig [és birtokukban volt e sátor egészen dávid napjaiig].

Csel. 7,46 Ki kegyelmet talált az Isten [(enópion): színe] előtt, és könyörgött [(aiteó): kérte], hogy hajlékot [(szkénóma): lakóhelyet] találhasson a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] Istenének.

Csel. 7,47 [De nem ő, hanem] Salamon [jelentése: béke] építe pedig néki házat [(oikosz): házat, lakóhelyet].

Csel. 7,48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban [(kheiropoiétosz): nem emberkéz alkotásaiban] lakik, mint a próféta mondja:

Csel. 7,49 A menny nékem ülőszékem [(thronosz): az én királyi trónusom], a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? Azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

Csel. 7,50 Nem az én kezem csinálta [alkotta−é] mindezeket?

Csel. 7,51 Keménynyakú [(szklérotrakhélosz): csökönyös] és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek [és (antipiptó): ugyanúgy ellenálltok; ellene szegültök; szembe szegültetek], mint atyáitok, ti azonképen.

Csel. 7,52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik előre kihirdették] amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és gyilkosaivá lettetek;

Csel. 7,53 Kik a törvényt angyalok [(aggelosz): küldöttek, követek] rendelésére vettétek [angyalok közvetítésével kaptátok], és nem tartottátok [nem őriztétek] meg.

Csel. 7,54 Mikor pedig ezeket [vagyis e dolgokat] hallották, szívükben dühösködnek [(diaprió): haragra gerjedtek bensőjükben; bensőjüket elöntötte a méreg, és dühükben] fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

Csel. 7,55 Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,

Csel. 7,56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni [vagyis íme, látom a megnyílt eget], és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

Csel. 7,57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban egyszerre], és egyakarattal reá rohanának;

Csel. 7,58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

Csel. 7,59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!

Csel. 7,60 Térdre esvén pedig, nagy [és hangos] fenszóval felkiálta: Uram, ne tulajdonítsd [és ne ródd fel] nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.