A külső díszről

Készítette: Keresztény szépségportál

Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, hanem a szív elrejtett embere; a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével.

Biblia (1 Péter 3:3-4)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Ha valaki fogja az ember kezét

Készítette: Élő víz

Élesen hasit az iskolacsengő a hóhullásba. Az irodában kikeresem a IV B. osztály naplóját és sietve indulok az osztály felé. A gyermekek a szokásos köszönéssel fogadnak. Szemükön még ott csillog a szünet friss öröme.

Olvasás óra van, bejelentem az olvasásra kerülő mű címét, majd egy pár szót szólok az íróról és lassan olvasni kezdek.
Egyszerű, kis mulatságos, iskolás történetnek tűnik az egész, az első sorok után. A gyermekekkel együtt élvezem én is. Végül elhangzik ez a mondat: ,

"Ekkor éreztem, ekkor tapasztaltam életemben először, hogy milyen nagy erőt ad az embernek, ha fogják a kezét"

Leteszem a könyvet és megpróbálom kérdezgetni a gyermekeket, hogy ki mit ért ezen a mondaton? Ügyetlen kis feleleteket kapok, amelyek nagyon messze járnak a valóságtól. Ekkor elkezdek én magyarázni....

Ugye gyermekek láttatok már tipegő kisgyermekeket? Láttátok, hogyan fogja az édesanyja vagy édesapja a kezét. Ő pedig bizonytalanul tesz egy-két lépést. Boldogan ,mosolyogva megy. Nem fél, mert valaki fogja az ő kis kezét...
Így van ez később is. Azért vagyunk bátrak, azért érezzük biztonságban magunkat, mert a kéz meleg szorítása, bátorítása elkísér bennünket tovább is. Szükségünk van rá egész életünkben, mert hiába tanultunk meg vezetés nélkül járni, az élet-útja nehéz. Tele van buktatókkal, akadályokkal. Nagyon nehéz rajta botladozások és elesések nélkül járni.
Közben magával ragad a hév, a téma, a gondolat szépsége. Már, már arról beszélek, hogy milyen nagy felelőség hárul a szülőkre...az ő feladatuk a gyermeket elindítani azon az úton, amelyik a legegyenesebb...ahol nincs talán annyi árok vagy göröngy...ahol legboldogabb lehet.
De hirtelen, mint a hideg szokott az ember hátán végig futni, úgy fut rajtam, szívemen végig a gondolat: Állj meg!!!!
Végig nézek a figyelő, szavaimat magukba szívó gyermek arcokon...és már nem találok szavakat, hogy a megkezdet gondolatot befejezem. Szívemet a sírás szorongatja:
-Ezeknek beszélek én a szülői kéz melegéről, az anyai, apai szív szeretetéről, a szülői kéz biztonságot adó erejéről? Ezeknek, akiket éppen a szülők vétke, hanyagsága taszított ide. ( Intézetünk ugyanis árva és elmében fogyatékos gyermekekkel foglalkozik). Sorba nézzem őket.
Egyiknek többször elvált, magányos férfi az apja, akinek több gyermek van a nyakán. Annak az apja többször nézett a pohár fenekére, mint hogy gyermekeire gondolt volna s úgy az utcáról szedték fel a gyermekeket a nyomor széléről. Aztán négy gyermek következik, akik a gyermek otthonban nőttek fel, egyszerűen mert szüleiknek feleslegesek voltak és beadták őket. Ki tudja, valahol kényelemben, boldogságban élnek a szülők, ők pedig itt...
Ott ni -nézem- az a fiúcska soha nem is ismerte az ő édesanyját. Öreg nagymamájára hagyta az anyja rögtön szülés után s azóta már talán el is feledte, hogy neki valahol az életben hányódik egy fia, aki...
Ha tovább nézném a gyermekeket még nehezebb felhők tornyosulnának szívemre. De a gyermek szemek felébresztenek. Halk hangon fejezem be a magyarázatott...Mi tanárok, azért vagyunk itt, hogy megpróbáljunk benneteket rávezetni a helyes útra...Hogy felkészítsünk benneteket arra a nagy harcra, ami rátok vár. Egy szóval az ÉLETRE.
Mondom csak, de érzem, hogy meggyőződés nélkül csengenek ajkamon ezek a szavak. Vajon elegendő-e a mi törekvésünk, fáradozásunk, hogy emberek-még pedig életük célját, boldogságát megtalált emberek legyenek ezekből a gyermekekből??? Úgy szeretnénk szembe nézni azzal a messzire ment édesanyjával...azzal a minden nap részeges édesapával...és arcukba, szívükbe, lelkükbe kiáltani( ha még van) felelőtlenségük, nemtörődömségük szörnyű átkát.
Élesen megszólal a csengő. Még egyszer tehetetlenül végig nézek a némán figyelő gyermekeken...

De boldog az, kinek valaki fogja a kezét...és lassan kimentem az osztályból...

Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. Ésaiás 49, 15

A forrás megtisztít - Kubinyi Károly

Pintér Béla - ISTENEMBER - Eredeti Ember Official video

Ige: Isten Egyiptomból hívta ki az Úr Jézust, és Egyiptomból / e világból / hívja ki az összes gyermekét.

 „Mikor pedig azok [a mágusok; tudósok, csillagászok, bölcsek] visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala [követe] Józsefnek [jelentése: az Úr hozzáadott még; Ő megsokasít] álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss [menekülj] Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket [hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt].

Ő pedig fölkelvén [s még akkor éjszaka], vevé [fogta] a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség] távozék [Egyiptomba menekült; húzódott vissza].

És ott vala egész a Heródes haláláig [Heródes élete végéig], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 2,13-15)

És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szólt” „Mikor még gyermek volt Izráel (jelentése: Isten erejével győző), megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)

 És Isten az Ő gyermekeit is Egyiptomból / vagyis evilágból / hívta ki: „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta]. Hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek. [Hogy: „Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [vagyis sok testvér] között” (Róm. 8,29)

Hallottál már az Egyetlenről

Aki kegyelmet kapott:

„Akkor így imádkozott Anna (Jelentése: a megkegyelmezett): Örvendez (és ujjong) szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR (és erővel töltött el Istenem). Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak” (1Sám 2,1)

A mi Istenünk az ÚR!!

 „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! (5 Móz. 6,4)

Vida Sándor: Mézcseppek:

Pál semmit nem mond az Úr Jézus külsejéről, János viszont leírja Őt, mint a dicsőség Urát.

Pásztor Chris: A Szellem “kardja”·

Készítette: József Balogh

Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde (Efézus levél 6:16-17).

Fenti igeversben található “szó” (beszéd) görög fordítása a “rhema,” amely Isten kimondott szavát jelenti a “jelenben”. A rhema Isten egyedi Igéje számodra, adott időben, meghatározott célra. Továbbá Isten szava a szádban, amely rád vagy bizonyos dolgokra irányul. Az Ige a szádban a Szellem kardja.

A görög “stoma,” szó a szájat, valamint a fegyver hegyét vagy élét jelenti. Szó  szerint, a kard élét értjük alatta. A Jelenések Könyve 1:16 igeversben János Apostol leírja az Ember Fiát, aki “... szájából kétélű éles kard jő vala ki;” Szintén  a Jelenések Könyve 2:16 igehely mondja “... ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.”

Jézusnak nincsen “fizikai” kardja, amely kiáll a szájából. Az Általa kimondott szavak, a Szellem kardja. Miután alaposan és tudatosan elmélkedtél ezen az igeversen, a szádból kijövő Ige a Szellem Igéjévé válik, amely miszlikre vágja az ellenségedet. Mikor az életedben krízis helyzetben vagy, tanulj meg elmélkedni. Amikor befogadod a rhema-igét a Szellemtől, szóld ki a helyzet ellen.

A mai technológiával már tudod hallgatni Isten Igéjét, már különféle média eszközökön is lejátszhatod és meghallgathatod, hogy feltöltsd a szellemedet. Amikor az Ige behatol a szellemedbe, forgasd azt a szellemedben, mormogd vagy kiáltsd ki. Abban a pillanatban, hogy a szavakat így kimondod, az cselekszik és teremt a világodban. Ez a teremtő Ige erőteljes és mindig eredményt hoz. Ez a Szellem kardja, amelyet a Sátán elleni harcra, a
könyörtelen támadásra kaptál.

 Megvallás
Az Isten Igéje ma a szívemben és a számban van, győzedelmeskedek minden gonosz körülmény felett és létrehozom mindazt, amit az Ige mond a szellememben,
lelkemben és testemben. Erőben élek és csodák történnek ahogyan élek, a Szent Szellem és a Ige ereje által ma, Jézus nevében. Ámen!
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus levél 10:4; Ézsaiás proféta
könyve 49:2

Hadd zengjek új dalt szívemből...

Myrna Alexander: A hibákról és baklövésekről

Van olyan görbe, melyet Isten okoz, és van olyan görbe, amit mi teremtünk magunknak, Isten pedig megengedi. Hibákat, baklövéseket követünk el, és mindent összekuszálunk. Elő tudunk idézni rendetlenséget, káoszt, szomorúságot és szenvedést azáltal, hogy megszegjük Isten életünkre vonatkozó rendeléseit. Ennek ellenére, ő, aki minden dolgot irányítása alatt tart, azt mondja a görbének tűnő dolgokról, amiket ő hozott létre, vagy azokról a görbeségekről, melyeket mi okoztunk, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."

Imádság:

Drága Istenünk, köszönjük neked az élet ajándékát. Segíts minden nap abban a tudatban élni, hogy kezedben tartasz bennünket! Ámen

A nap gondolata: A szeretet cselekedeteiről

Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

A szeretet-vizsga

 Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!  Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13:34-35)

Naponta vizsgázunk a szeretet elnevezésű tantárgyból. Gyakran elbukunk, elégtelenre teljesítünk. De Isten kegyelmes és újabb lehetőségeket ad nekünk a bizonyításra. Ha elbuktál, kérd az Urat, hogy adjon erőt szeretni, jobban szeretni a másikat. Legyen növekedésedre a következő vers:

Pótvizsga szeretetből (Túrmezei Erzsébet)

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam

Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,

A tételt bár kívülről tudtam,

De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenségemet?

Aki rágalmaz, kinevet?

Ad mindenféle csúf nevet,

Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!

És ezt húztam ki, ez volt a tételem.

Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,

Az én Mesterem és Megváltóm.

Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:

Pótvizsgára mész! És ha mégsem

Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.

A legtöbben ebben buknak el,

Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,

Különórára hívott,

Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,

Hogy mennyit tehet a szeretet,

Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,

Töviskoronát, nehéz bánatot.

A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.

Hát a szeretet ilyen végtelen?

Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,

Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,

Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,

Ott volt ellenségem is,

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,

S e szeretettel őt megnyertem,

És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.

Vannak szeretet egyetemek,

Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,

De ha szeretet nincs bennem

Semmi vagyok!

Dr-Kováts György: Tudomány…

És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. Péld 24:4

Ezt akarom, Uram. Köszönöm, hogy azért beszélsz róla, hogy megteljenek a kamráim. Hogy gazdag legyek – olyan gazdag, aki mindig tud kihozni valamit a kamrájából. Aki mindig tud táplálni másokat. Aki mindig jól tudja tartani azokat, akik hozzá jönnek.

Péld 24:4 És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

Köszönöm, Uram, az Igét. A Te Igéd adja azt a tudományt – megértést, belátást, felfogást, átlátást, megismerést, ismeretet – ami meggazdagít. Amire mindig lehet építeni. Ami az építkezés alapanyaga. Köszönöm, hogy egész életem azon nyugszik, amit Te magad tettél le, mint alapot.

Köszönöm, hogy Te vagy az én alapom, és Tereád épül az egész épületem. Te vagy a Megváltóm – az Alfám – és Te vagy a Győztes Szabadítóm, Helyreállítóm, Tanácsadóm, Vezetőm, aki végigvezetsz ezen az egész életen – az Omegám. Tebenned vagyok beteljesülve. Tebenned vagyok meggazdagítva. Köszönöm, hogy Te a gazdagság Istene vagy. Akarod a bővölködést, akarod, hogy bőségesen járjak Veled. Mindig legyen mit megosztanom másokkal. Legyen ellátásom, amivel másokat elláthatok. Mindig Rád mutathassak, abban a gazdagságban, amivel körülvettél, körülveszel, és amivel elárasztod az egész életemet.

 Köszönöm, hogy jóságosságod olyan bőséges, amihez foghatót az egész világon nem látni. És ezt az egészet kész vagy betölteni a kamrámba, amennyit csak képes vagyok befogadni, hogy bőségesen legyen, hogy mindig tudjak adni, adni, adni.

Köszönöm, Uram, hogy nem a kiszáradás, kiapadás, elfonnyadás Istene vagy, hanem a zöldellés, gyümölcstermés, bőségesség Istene. „Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt”. Köszönöm, Uram, hogy Te kiárasztod ezt a gazdag bőséget, megelevenítést, és betöltesz, hogy másokat is megeleveníthessen, amit Te adtál. Boldogan vagyok továbbadója mindennek, amit Tőled nyertem. Ámen.

Zsolt 65,10. Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt. (Itt az összes környező kijelentés erről beszél! Az Úr bőséges Isten, aki a javadra árasztja rád mindazt, ami kell az életedhez.)

Zsolt 78,15-16. „folyamok módjára vizeket ömlesztett…”.

Zsolt 68,10 – „bő záport hintettél, ó Isten, a te örökségedre (népedre, a Tiéidre, akiket Magadnak váltottál meg, akik Hozzád tartoznak – rád és rám), és a lankadót megújítottad…”.

Isten a szövetségesünk

De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak" (2Móz 23,22).

Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk. Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk.

Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.

Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár! Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel. Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat. Szívvel-lélekkel együttérez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket. Milyen óriási védelmet jelent ez számunkra! Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Isten ellenségei is. Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.

Ami személyes dolgainkat illeti, ne legyenek ellenségeink. Az igazság és a becsületesség védelmében viszont harcba kell szállnunk. Ebben a szent háborúban az örökkévaló Isten a szövetségesünk, és ha lelkiismeretesen engedelmeskedünk törvényének, azt ígéri, hogy teljes erejével mellettünk fog harcolni. Ezért senki emberfiától nem kell félnünk.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Békesség , megmentés ,örök élet Jezusnal van

Elszakítva

A béka és a kagyló

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A tófenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel előre haladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer színárnyalatra bontva. Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére.

Sokáig rá se hederített a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle: - Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?

Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait. - Milyen csúnya színed van - folytatta.
- Nézd, én milyen szép zöld vagyok - Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a víz ezernyi színét.
Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén? - Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vízben semmi különös.
-A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre. És Te mit csinálsz kedves béka?

-Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vízhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem. Nekem saját hangom van. Én énekelek, híres művész vagyok. Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát. -Tehát híres vagy - mondta elismerően. - Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtőzködve élek itt. Tanulni szeretnék, addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni, míg le nem tudom festeni őket.
-Te meg a buta szemlélődésed - mondta a béka türelmetlenül - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókoraugrással kint is volt a vízből.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre. Úgy elmerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledő nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csőrt, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott! Még egyszer visszahullott a fűre, és sikerült neki utolsóerejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte barátságosan a kagyló. A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
Így éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással.
A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezer színű gyöngyház, amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜSTHOLD képmása.

I.Péter 3, 4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.