Albert Einstein: A végtelenről

A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság. Bár az elsőben nem vagyok biztos.

Oswald Chambers: ÚJRA FIGYELJ FEL ÉS GONDOLKOZZ!

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől" (Mt 6,25).

Újra meg újra hallanunk kell ezt a figyelmeztetést, hogy ha a világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és más dolgok élvezése behatolnak az életünkbe, megfojtanak mindent, amit Isten oltott belénk. Sohasem lehetünk teljesen szabaddá ennek a kísértésnek a folyton hömpölygő áradatától. Ha nem a ruházkodás vagy táplálkozás irányából jön, akkor betörhet a pénz vagy pénzhiány, öröm vagy örömhiány, barátok vagy barátok hiánya, esetleg nehéz körülmények formájában: szüntelenül támad, és ha nem engedünk Isten Szellemének, hogy Ő harcba szálljon velük: betörnek az életünkbe, mint az árvíz.

"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől." "Csak egyre legyen gondotok" - mondja Urunk -, "a velem való kapcsolatra". Józan eszünk ellentmond: "Ez képtelenség! Törődnöm kell azzal, hogy miből éljek, mit egyem és mit igyam!" Jézus azonban azt mondja, hogy nem kell! Vigyázz, fel ne támadjon benned az a gondolat, hogy ezt olyan valaki jelentette ki, aki nem ismeri a te sajátos körülményeidet. Jézus Krisztus jobban ismeri helyzetünket, mint mi magunk, mégis azt mondja: "Ne gondold, hogy ez az életed középponti ügye! Ha a kettő összeütközik, az Istenhez való viszonyodnak add az elsőséget."

"Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,34). Már ma is hányféle baj kezdett fenyegetni? Alattomos kis gondmanók kukkantottak be hozzád: "Mit csinálsz a jövő hónapban? És ezen a nyáron?" - "Semmi felől ne aggódjatok!" - mondja az Úr Jézus. Újra figyelj Őrá és nyugodjék meg gondolkozásod a te mennyei Atyád "sokkal inkább"-ján!

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

A TROMBITA, BILL BURNS:

Azt mondom nektek, hogy gyertek bátran; gyertek a jelenlétembe; gyertek elkülönülni a világtól; gyertek úgy, ahogy vagytok. Gyertek, és meg fogtok változni. Gyertek, és Én megmutatom azt, ami hátráltat benneteket. Gyertek, és átadom azt a bölcsességet, amit kértetek. Gyertek, és Én szabadságot és gyógyulást hozok nektek.

Viszont fel kell kelnetek onnan, ahol vagytok, és Hozzám kell jönnötök hitben, tudva azt, hogy szeretlek titeket, törődök veletek, és Én egy olyan határozatot fogok hozni a helyzetetekre, ami hatással lesz a körülményeitekre, és előhoz benneteket győzelemben, mondja az Úr Isten.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: A huszonnegyedik óra kegyelme

„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Máté 20:14)

Jézus elmondott egy történetet egy gazdáról, aki napszámosokat fogadott fel: néhányat reggel hatkor, néhányat kilenckor, néhányat délben, néhányat délután háromkor és néhányat még 5-kor is, egy órával a munkaidő lejárta előtt. Meglepő módon mindegyiküknek ugyanannyi bért fizetett.

Amikor elkezdtek jönni a panaszosok, a gazda ezt mondta: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked”.

Azt mondod: „Senki sem fizet ki egy egész napi bért valakinek, aki csak egyetlen órát dolgozott”. Isten mégis megteszi.

A halálos ágyon megtérők és az egész életükben szentek ugyanazon a kapun mennek be a mennybe. Nem ugyanazt a jutalmat kapják, de ugyanaz a kegyelem menti meg őket.

Az utolsó pillanatban megtérő ugyanazt a kegyelmet kapja, mint aki egész életében Istent szolgálta? Ez nem tűnik igazságosnak. A Jézus példázatában szereplő munkások is kifogásolták. Ezért a gazda elmagyarázta nekik a tulajdonlással járó kiváltságokat: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok?” (Máté 20:15).

 A kereszten függő lator bizonyítja, hogy ha utolsó leheleteddel kegyelmet kérsz, Isten válaszol az imádságodra. A tékozló fiú „…eltékozolta a vagyonát…” (Lukács 15:13).

A görög nyelvben a „tékozolni” szó a földműves képét tárja elénk, ahogy két kézzel szórja a vetőmagot a földbe. Képzeld el, hogy a tékozló fiú így dobta el magától apja jóságát, elment és mindent eltékozolt. De visszatért. És amikor visszatért „…apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20).

 Az apa fenntartotta a fia helyét. És Ő a te helyedet is fenntartja. A 24. óra kegyelme azt jelenti, hogy ha el tudod olvasni ezeket a sorokat, és válaszolni tudsz rá, akkor még nincs túl késő.

Prazsák László-A Szent Szellem leszáll

Spurgeon: A maradandó kincs

Az ember egyetlen maradandó kincse a halhatatlan szelleme, amelyet ha elveszít, mindent elveszít.

10 tanács a Krisztus követésére indulóknak

1. Mindig nézz Jézusra (Zsid. 12,1-2)

2. Mindig kérdezd meg: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” (Ap.Csel. 9,6)

3. Mindig tudd: nem vagy egyedül – „Íme, én tiveletek vagyok minden nap.. „(Máté 28,20)

4. Mindig tudd: Jézus gyűlöli a bűnt (Zsolt 5,6; 45,8; 97,10; Ézs 61,8.)

5. Mindig valld meg aznap bűnödet (1 János 1,7-9)

6. Mindig táplálkozz: „naponta tudakozták az írásokat..” (ApCsel 17,11)

7. Mindig lélegezz: „Szüntelen imádkozzatok!” (1 Tessz. 5,17)

8. Mindig mozogj: szolgálat Jézusnak, bizonyságtétel Jézusról (ApCsel 4,20)

9. Mindig Isten családjához tartozol: Krisztus testének tagja (1 Kor. 12,13.kk)

10. Így mindig megtartott ember vagy. (Ján.10,28)

http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/

Klaus Douglass: Az Úr Jézus minden kérdés válasza.

Jézus Krisztus a válasz korunk spirituális éhségére. Ezt azonban nem elég csupán állítani. Ennek megtapasztalhatóvá kell lennie gyülekezeteinkben.

Guti Tünde: KONTÚROS FELHŐK

   Ritkán lehet ennyire éles kontúrral határolt felhőket látni, amikor az erős szél, egyrészt kitisztítja a légkört, másrészt maga előtt tolja az összetorlódott, vaskos felhőtömeget.

   Gyönyörű volt a ma hajnali látóhatár!

A napfelkelte fénycsíkja és az egyenes szélű, éjfekete felleg találkozása, mint valami festmény rajzolódott ki a háztetők felett.

   A világosság olyan határozottan vált el a sötétségtől, ahogy ennek a szellemi életben is történnie kell.

   „A szél fúj, ahonnan akar, és nem tudod, honnan jön és hová megy…”, de elűzi a tisztátalanság és a hamisság sötétlő homályát.

   Amikor „az igazság napja” felragyog, és Isten szele végigsöpör közöttünk, kitisztul az ég, és határozottabban látjuk a helyes irányt.

   Úgy gondolom, hogy a mennyből egészen másképp látják napjaink fény-árny jelenségeit…

2013. január 31

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/konturos-felhok.html

Ne félj, csak higgy!

„Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.”

 (Lukács evangéliuma 8. fejezet 50. vers)

Mily sok teológus és önmagát hívőnek tartó ember ragadott már körzőt és vonalzót, hogy az íróasztal mellől megrajzolja, definiálja mit jelent a hit. Illetve mi a különbség az igazi hit és a félelemből táplálkozó hiszékenység között.

Bizony, kényelmes fotelben ülve, az élet megszokott körforgásában oly könnyű hinni. De mi van akkor, ha minden felborul, mint Jairus életében?

Jairus köztiszteletben álló, jó hírű, egzisztenciális, morális és a hit dolgainak tekintetében is makulátlan személy lehetett, hiszen akárkit nem választottak meg a zsinagóga vezetőjének.

Ott volt minden istentiszteleten, minden imaórán, böjtölt, imádkozott, alamizsnálkodott, vezette a felolvasást, mindent aszerint, ahogy az elő volt írva, míg egy nap borult a papírforma… tizenéves, haldokló leányán ugyanis mindezzel semmit sem segíthetett.

A tehetetlenség, meggyőződése legkeményebb próbájának bizonyult. S mily érdekes, Jézus hagyta, engedte, hogy megjárja a halál árnyékának völgyét.

Mindezt miért? Hogy Jairussal együtt mi is belássuk és megtanuljuk; a hit több mint puszta tantétel, mint rutinszerű mechanikus vallásgyakorlat.

Ezért ha életed romokban hever, ha fáj a tehetetlenség, sőt még Jézus is látszólag késlekedik ’holmi vérfolyásos asszonyok miatt’ hozzád jönni; jusson eszedbe és adjon erőt Jairus tapasztalata:

„kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/ne-felj-csak-higgy.html

Dr Kováts György: GYŐZD LE AZ ELLENÁLLÁST - 14.

Zsid 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál (hüposztello), abban nem gyönyörködik (eudokeó) a lelkem.

Zsid 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás (hüposztolé) emberei, hogy elvesszünk (apoleia), hanem hitéi, hogy életet (psziché) nyerjünk (peripoiészisz).

Javaslatom – tapasztalatból: amit elkezdtél, az Úrtól, az Ő indítására – soha ne add fel, mert megerősíted az ellenséget a támadásában.

Ha látja, hogy sikerrel járt, ha egy kis lázat, vagy plusz befizetnivalót rád hozott (mondjuk lebilincselték az autódat, miközben mindent félretéve elmentél egy lelkigondozásra, és segítettél valakinek), és ezért úgy kezdesz gondolkodni, hogy „nem érdemes” ennyit belefektetni, „az Úr nem áldotta meg”, stb., akkor LEGKÖZELEBB IS hozni fogja.

Szeretnéd ezt? Ha nem, akkor „kutyaharapást szőrivel” – vagyis CSAKAZÉRTIS folytasd, amit elkezdtél, minden ellenállás ellenében, mert ez van az Úrtól. Ez a tanítványi hozzáállás. Az ördög nem fog megváltozni, ezért legyőzheted. Ha megszégyeníted, és CSAKAZÉRTIS kitartasz abban, amit az Úrral elkezdtél, akkor győzni fogsz. Ő fog meghátrálni. Ellene állsz és elfut tőled. Ígéreted van rá.

 „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

Megváltónk,igaz világosság-Midi dal felírattal-Hit Gyülekezete-Hilsong m...

Ige: Akik keresik az Urat, megtalálják!

A mágusok: „Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának [és útra keltek]. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak [feltűnésekor], előttük megy vala [és vezette őket] mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

És mikor [a mágusok] meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek. És bemenvén a házba, ott találák [meglátták; megpillantották] a gyermeket anyjával, Máriával [jelentése: keserűség, szomorúság].

És leborulván, tisztességet tőnek [hódoltak] néki [és imádták Őt]; és kincseiket kitárván, [kincses ládáikat kinyitva] ajándékokat adának néki [ajándékokat tettek eléje; és áldozatot ajánlottak fel néki]: aranyat (megpróbált hit), tömjént (imádat) és mirhát (illatos kenet).

És mivel álomban meginttettek [utasítást, figyelmeztetést (kijelentést) kaptak], hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba. [tartományukba; országukba]” (Mát. 2,9-12)

Így teljesedett be a próféta szava: „A tevék sokasága elborít, Midján (jelentése: küzdelem) és Éfa (jelentése: sötétség, elrejtettség) tevecsikói, mind Sebából (jelentése: ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)

„Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (jelentése: erősség) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!

És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)

Feltámadt az Úr!

Charles H. Spurgeon: A hit

A hit oka; avagy miért hisznek az emberek és honnan származik ez a hit?

„A hit hallásból van.” Tegyük fel, hogy így van. De vajon nem hall-e minden ember? Akkor pedig miért maradnak sokan hitetlenek? Hogyan válik valaki hívővé? Nos, a hite szükségérzetből származik. Úgy érzi, hogy szüksége van egy Üdvözítőre; Krisztusban megtalálja azt az Üdvözítőt, akire szüksége van, ezért mivel nem tud segíteni magán, Jézusban hisz. Mivel semmije sincs, ami a sajátja lenne, úgy érzi, hogy el kell fogadnia Krisztust, különben elpusztul, tehát azért teszi ezt, mert kénytelen ezt tenni. Sarokba van szorítva, és a menekülésnek csak ez az egy útja van, vagyis csak valaki más igazsága által menekülhet meg; mert érzi, hogy nem menekülhet saját jó cselekedetei vagy szenvedése által, ezért aztán Krisztushoz fordul, és megalázza magát, mert semmit sem tehet Krisztus nélkül, és el kell pusztulnia, hacsak nem kapaszkodik bele.

De tovább feszegetve a kérdést: Honnan származik az ember szükségérzete? Miért van az, hogy ő érzi, jobban, mint mások, hogy szüksége van Krisztusra? Pedig bizonyos, hogy neki sincs nagyobb szüksége Krisztusra, mint másoknak. Hogyan jön rá, hogy elveszett és a pusztulás szélén áll? Miért van, hogy a pusztulásnak ez az érzete arra ösztönzi, hogy Krisztusba kapaszkodjon, aki mindent helyrehoz? A válasz az, hogy ez Isten ajándéka; a Szent Szellem műve. Senki sem jön Krisztushoz, csak ha a Szent Szellem hozzá nem vonzza, a Szent Szellem pedig azáltal vonzza az embereket Krisztushoz, hogy a törvény erejével arra a meggyőződésre juttatja őket, hogy ha nem fordulnak Krisztushoz, elpusztulnak.

Ezután a mostoha időjárás arra kényszeríti őket, hogy irányt változtassanak, és befussanak ebbe a mennyei kikötőbe. A Krisztus általi üdvözülés annyira felfoghatatlan emberi elménk számára, annyira ellentmond az emberi érdem iránti tiszteletünknek, hogy magunktól sohasem kérnénk Krisztust, hogy legyen a mindenünk, ha a Szent Szellem nem győzne meg arról, hogy semmik vagyunk, és nem kényszerítene, hogy kapaszkodjunk Krisztusba.

De továbbra is fennáll a kérdés: Miként lehetséges, hogy Isten Szelleme egyeseket megtanít arra, hogy mire van szükségük, míg másokat nem? Miért van az, hogy egyeseket közületek a szükségérzet Krisztus felé vezetett, míg mások továbbra is önelégültségben élnek, és elpusztulnak. Erre csak egy válasz van: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak.” Végül is eljutunk az isteni szuverenitáshoz. Az Úr „elrejtette ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedte a gyermekeknek.” Ahogy Krisztus fogalmazta: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra”; „de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.” Egyes teológusok szeretnék ezt így értelmezni: „Nem az én juhaim közül valók vagytok, mert nem hisztek.” Mintha bizony a hit tenne minket Krisztus juhaivá. De a szöveg világosan fogalmaz: „Nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.” „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön.”

Ha valaki nem jön, az világos bizonyítéka annak, hogy soha nem is adatott Krisztusnak; mert azokat, akiket az Atya Isten kiválasztott és öröktől fogva Krisztusnak adott, és akiket a Fú Isten megváltott, a Szent Szellem vezérli egy szükségérzet által, hogy eljussanak Krisztushoz, és megragadják őt.

Soha senki nem hitt Krisztusban és nem is fog, hacsak nem érzi ennek belső szükségét. Soha senki nem érezte szükségét Krisztusnak és nem is fogja, hacsak a Szent Szellem nem készteti, hogy így érezzen, és a Szent Szellem senkit sem fog arra késztetni, hogy az üdvözítő Jézus szükségét érezze, hacsak meg nincs írva abban az örök könyvben, amelybe Isten bizonyosan bevéste választottjainak nevét.

Ne értsenek félre, amikor azt mondom, hogy a hit oka, vagyis annak az oka, hogy miért hisznek az emberek, Isten kiválasztó szeretete, amely a Szent Szellem által munkálkodik egy szükségérzeten keresztül, elvezetvén őket Jézus Krisztushoz.

John White: A békességről

"A békesség több mint az aggodalom hiánya. Belső harmóniából fakadó állapot. Az olyan békesség, amelyet a külső fenyegetések megronthatnak, nem békesség. Isten békéje - mely annál inkább kiteljesedik bennünk, minél jobban értjük a Szentírást -, megmarad a bizonytalanság és a veszély közepette is." 

Imádság:

Köszönöm Neked, Istenem, az elmúlt éveket.

Köszönöm, hogy ma úgy tekinthetek vissza rájuk,

hogy megtartó szeretetedért hálát adhatok Neked.

Mert velem voltál a mélységekben,

ahol egyedül teljesen elbizonytalanodtam volna

és erőt vett volna rajtam a félelem.

És velem voltál a magasságokban,

ahol oly könnyen megszédíthetett volna

a pillanatnyi siker tűnő magabiztossága.

Velem voltál a csendben, az elcsendesedésben,

az imádságokban, az igeolvasásokban,

hitem személyes és közösségi eseményeiben,

és velem voltál a mindennapok forgatagában,

munkáimban és küzdelmeimben,

emberi kapcsolataim legkülönbözőbb élethelyzeteiben.

Kérlek Téged, Istenem, a következő években is légy velem!

Hadd tekinthessek úgy az előttem álló esztendőkre,

hogy azoknak minden pillanatát a Te megtartó szeretetedre bízom.

Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

C. H. Spurgeon: Hitünktől függ

Jézus ezt mondta neki: „Minden lehetséges annak, aki hisz" (Mk 9,23).

Zarándokutunkon a legfőbb akadály mindig a hitetlenség. Tulajdonképpen nincs is más komoly gátja szellemi fejlődésünknek és meggazdagodásunknak. Mert az Úr mindent meg tud tenni, de Ő azt mondja, hogy hitünk szerint akar cselekedni velünk, így tehát a hitetlenségünk az, ami megkötözi mindenható karjait.

Puszta hitünkkel szétverhetnénk a gonosz seregét. A megvetett igazság is felemelné fejét, ha hinnénk az igazság Istenében. El tudnánk hordozni megpróbáltatásunk terheit, ellenkezés nélkül el tudnánk fogadni a bánat mélységeit, ha bizalommal teli kézzel békességet öveznénk a derekunkra.

Miért nem hiszünk hát? Minden más inkább lehetséges, mint az, hogy Istenben higgyünk? Ő mindenben hűséges és igaz; miért nem bízunk benne? Ha a szívünk őszinte és egyenes, a hit nem jelent erőfeszítést, mert olyan természetes, hogy Istenben bízzunk, mint ahogyan a gyermek magától értetődően bízik az édesapjában.

Az a rossz, hogy minden más dologban tudunk Istenben bízni, csupán az éppen aktuális problémáinkban nem. Milyen ostobaság ez! Jöjj, én lelkem, rázd le bűnös hitetlenségedet és bízd Istenre mostani terheidet, munkádat és vágyaidat! Ha ezt megtetted, mindent megtettél.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ne bujkálj tovább!

De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?" (1Mózes 3:9)

Isten elsõ kérdése, ami feljegyzésre került, ez: Ádám, hol vagy?" Ez az a kérdés, amit neked is fel kell ma tenned magadnak: Hol vagyok valójában?" Ha nem tudod a választ, vagy ha tudod, csak nem tetszik, akkor a mai áhítat neked szól. Amikor Isten megkérdezte Ádámtól, hogy hol van, õ így válaszolt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtõztem el." (1Mózes 3:10).

Bámulatos, milyen messzire el tudunk menni azért, hogy elrejtõzzünk. Beletemetkezünk a munkába, vagy belemegyünk egy viszonyba, vagy falat építünk a szívünk köré - bármit, csak ne kelljen szembenéznünk az igazsággal. Isten nem azért kérdezett, mert próbálta megtalálni Ádámot, azt akarta, hogy Ádám találjon magára. Amíg magadra nem találsz, valóban elveszett vagy. A gond csak az, hogy amikor bujkálsz, akkor álcázod magad.

El tudod képzelni, mennyi érzelmi energiát emészt fel, ha mások elõl rejtõzködsz? Ennél csak egy dolog rosszabb, ha önmagad elõl és Isten elõl is bujkálsz. Emiatt nehezen tudsz majd õszinte lenni, nem tudsz majd mások szemébe nézni. Miért? Mert attól félsz, hogy belelátnak a szívedbe, és meglátják a valódi énedet.

 Így érzel ma? Félsz belenézni a saját szívedbe? A jó hír az, hogy bár Ádám meztelen volt, Isten felruházta; bûnös volt, de Isten megtisztította; félt, de Isten megvigasztalta. Ugyanígy, ha ma te jössz hozzá, Isten téged is meg fog tisztítani, fel fog ruházni, és meg fog vigasztalni. Csak arra vár, hogy lehetõséget adj neki erre!

www.maiige.hu

Flach Ferenc - Láncokat tör