2013. január 24.
2013. január 23.
Ige: A megértés
„Ezeket
(vagyis az Evangéliumot) hirdetjük [és
prédikáljuk] is, de nem emberi
bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva]
és magyarázva,
Mert: az érzéki ember [az itt
szereplő pszükh i kosz görög szó
jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan
ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a
saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert
bolondságok néki [Mert Balgaságnak tartja;
oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség
az számára]. Meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg
[mert szellemileg kellene megvizsgálni].” (1Kor. 2,13-14)
És ícgy folytatódik a kijlentés: A
(hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a
Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira... Minthogy a (hús)test
törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá
magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm.
8,5.7)
Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és
Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született,
(hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6)
Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd.
1,19)
És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az
nem az övé” (Róm. 8,9)
Így
figyelmeztet a szent Szellem „A céltévesztésben (bűnben)
élő emberek nem értik meg az igazságot; akik pedig keresik az Urat, mindent
megértenek” (Péld. 28,5)
Légy Szilárd Lelkű
„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki
kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tovahány.”
(Jakab 1:6)
Ha létezik egyetlen dolog, ami letéríthet az utadról, el a
lehetőségeidtől, és attól, hogy meglásd azt a félelmetesen csodálatos tervet,
ami Istennél van az életedre, azok a saját érzelmeid. Az érzelmek Istentől
vannak, de gyakran az emberek engedik, hogy Isten Igéje helyett a körülményeik
diktálják érzelmeiket és gondolataikat.
Amikor engedjük, hogy körülményeink diktálják érzelmeinket,
amikor kiakadunk attól, amit látunk vagy hallunk, az megnyitja az ajtót, hogy a
kétely és a félelem bejöjjön. A Biblia azt mondja, hogy amikor beengedjük a
kételyt és a félelmet, akkor bizonytalanok leszünk. Ide-oda hányattatunk. De
értsd meg, hogy ahogy ma érzel, annak kevés köze van ahhoz, amit Isten
valójában cselekszik az életedben. Ő munkálkodik a színfalak mögött, akár
felfogod azt, akár nem! Ne engedd magad tovább ide-oda hányattatni az érzelmeid
által. Ehelyett légy szilárd-lelkű. Gondolataidat fókuszáld Isten Igéjére, hogy
magabiztosan haladhass előre abban a jó tervben, amit Ő eltervezett számodra!
Ima a mai napra:
Mennyei Atyám, köszönöm a Te Igédet, ami lámpás a lábaimnak
és fény az utamon. Elhatározom magam, hogy elmélkedem a Te Igéden, tudva, hogy
a Te Igéd erőmnek és hitemnek forrása. Segíts nekem, hogy szilárd-lelkű legyek,
és én Terád állítom a fókuszomat. Jézus nevében. Ámen.
Fordította: Horváth Lídia
Angyali testőrök
Igaz történet
Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a
kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az
egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez. Az idő gyorsan elrepült, miközben
megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult.
Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.
Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a
hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal
arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért
magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és
ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül
biztonságban hazaért.
Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat
ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben
döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap
járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba
került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz
kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.
Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a
gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a
helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem
sokkal az eset előtt, és látott egy sötétruhás férfit, aki meredten bámulta. A
rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány
segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást
tett.
A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és
segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a
férfit, őt miért nem támadta meg.
A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A
férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem
két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt.”
Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled,
hogy őrizzenek téged minden utadon.
http://www.jezus.350.com/tortenetek/testorok.htm
C. H. Spurgeon: Ereje és békessége a miénk lehet
Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét
békességgel" (Zsolt 29,11).
Dávid megénekli, mint hallotta az Úr hangját a
mennydörgésben és látta erejét a szélviharban. A vihar utáni csendben, miután
megtapasztalta Isten eget-földet megrázó erejét, boldogan hirdeti, hogy az Úr
erőt fog adni népének. Ő, aki biztosan röpíti a villámcsapásokat, sasszárnyon
hordozza megváltottait. Ő, aki hangja erejével megrázza a földet, megrettenti
hívő gyermekei minden ellenségét, és békességet ad az övéinek.
Miért vagyunk gyöngék, amikor Isten erejéhez menekülhetünk?
Miért vagyunk nyugtalanok, amikor az Úr békessége a miénk? Jézus Krisztus, a
hatalmas Isten a mi erőnk: öltözzük fel Őt, és így induljunk a szolgálatba. Az
Úr Krisztus a mi békességünk: csendesedjünk el és találjuk meg benne
nyugalmunkat, és legyen vége félelmünknek. Milyen nagy áldás, hogy Ő lehet a mi
erőnk és békességünk most és mindörökké!
Az az Isten, aki szelek szárnyán repül a viharban, uralkodik
nyomorúságaink viharai felett is és hamarosan békés napokat küld. Megerősít
életünk viharaiban, és örömteli dalt ad a szép időkben. Kezdjük máris énekkel
magasztalni Istenünket, aki erőnk és békességünk. Félre a sötét gondolatokkal!
Higgyünk és reménykedjünk!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Joel Osteen: Készülj a győzelemre!
„Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr
azon a napon… „ (Józsué14,12)
Káleb segített bevezetni Izrael népét az Ígéret földjére. De
azt mondja a Biblia, hogy Káleb nem állt meg ezen a ponton. Nyolcvan évesen így
szólt: „Istenem, adj nekem egy újabb hegyet!” Ezzel tulajdonképpen azt mondta:
„Istenem, adj nekem egy újabb feladatot!” Vegyük csak észre, hogy Káleb
tudatosan készült a győzelemre. Pedig így is beszélhetett volna: „Istenem, hadd
menjek már nyugdíjba!
Te jó ég, hogy sajog a hátam! Alig látok már valamit. A
legújabb gyógyszeremet nem támogatja a TB. Teljesen kész vagyok!” Nem! Ő erős
volt! Telve volt energiával, és készen állt a következő kihívásra. Nem számít
milyen idős, vagy milyen fiatal vagy, Istennek van egy újabb küldetése a
számodra. Nem lennél itt, ha Istennek nem lenne célja veled. Miért ne készülnél
egy újabb győzelemre?
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megteremtettél és célt adsz az
életemnek. Segíts nekem felfedezni az ajándékokat és a képességeket, amiket
belém helyeztél, hogy a Te dicsőségedre tudjam azokat használni. Köszönöm, hogy
győzelmet adsz! Ámen.
Joel Osteen
David Wilkerson: A vigasztalás és a remény szavai
A Jézust követő sokaság Galileában éhes kezdett lenni.
Jézus félrehívta Fülöpöt és egy fontos kérdéssel fordult hozzá:
“Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt
pedig azért
kérdezte, hogy próbára tegye Fülöpöt, mert Ő már
tudta, hogy mit fog tenni.” (Jn. 6, 5-6)
Amit Jézus mondott, “ Nézd Fülöp, ezrek itt éhesek,
mit tegyünk, hogy ellássuk őket élelemmel? Mit gondolsz?”
Milyen
hihetetlen Krisztus szeretete! Jól tudta mit fog tenni, de amint a biblia írja,
mégis arra akarta használni ezt az esetet, hogy valami fontosat tanítson
Fülöpnek. És ez ma is egy fontos lecke számunkra.
A mai időkben a világ a mélység szélén tántorog,
sokkal inkább mint valaha is a történelemben. A mai felfordulás a keresztények
megpróbáltatásaival egy időben történik. Sokan fél éjszakákon
keresztül ébren ülnek és próbálják megoldani
problémájukat: “Talán ez a megoldás működni fog – nem ez sem fog segíteni! Mit
fogok tenni?”
Mikor Jézus ezt a problémát Fülöp elé tette, a
tanítványoknak
nem csak kenyér, de pénz problémájuk is volt, azaz
hogyan lehet szétosztani az élelmet, honnan vegyenek kenyeret, és mindezt
azonnal. Összegezve, képtelenek voltak megoldást látni a problémára. A helyzet
abszolút lehetetlennek látszott.
Szeretteim, gondoljátok csak meg: a lehetetlen
helyzetetekben, Jézus jön és azt kérdezi, “Mit fogsz tenni ebben helyzetben?” Ő
jól tudja mit fog tenni, mert van egy terve, de azt akarja tudni, hogy ti mint
az Őt szolgálók hogyan fogtok a problémával szembeállni.
Fülöp helyes felelete az lett volna: “ Jézus, Te Isten
vagy. Semmi sem lehetetlen számodra, így most neked adom ezt a problémát, nem
az enyém, hanem a Tiéd.”
Jézus azt akarta, hogy Fülöp emlékezzen az Isten
hűségéről mondott szavakra. Hiszem, hogy Krisztus ugyanezt kívánja ma is.
Pontosan ilyen kritikus időkre, mint amiben most élünk, adott erőteljes
ígéreteket vigasztalásunkra és reményre, és kell, hogy
emlékeztessük magunkat ezekre az igazságokra mikor szükségeinkkel állunk
szemben.
1. Isten arra emlékeztet minket, hogy Ő “Mindenható,
de ugyanakkor könyörületes.”“
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
"Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit
enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az
úton." (Máté 15:32).
Jézus ezen
állítása minden hívő nemzedékhez szól. Ezt mondja nekünk: "Sokkal többet
teszek népemért a gyógyításon kívül. Biztos akarok lenni abban, hogy elég
kenyerük van. Engem is érint
mindaz, ami az ő életükkel kapcsolatos." "Azt
akarom, hogy felismerjétek, több vagyok mint egy erő. Én a könyörület is
vagyok. Ha csak gyógyítóként vagy csodatevőként néztek rám, akkor csak félni
fogtok tőlem. De ha látjátok könyörületességemet, azt, hogy jó ajándékokat
adok, akkor szeretni fogtok engem és bízni fogtok a
Szavamban."
Ezt az üzenetet azoknak a keresztényeknek írom, akik a
teljes kimerültség szélén járnak, akik már majdnem eszméletüket vesztik,
annyira leterheli őket saját helyzetük. Ti hűséges szolgák vagytok,
másokat etettek, biztosak vagytok benne, hogy Isten
meg tudja cselekedni a lehetetlent népéért. Mégis, folyamatos kétségben
vagytok, hogy vajon Isten hajlandó-e a saját küzdelmetekbe
beavatkozni?
Gondoljatok Krisztus testében azokra, akiket ti
bátorítottatok a hit és remény szavaival, olyan emberekre, akik látszólag
reménytelen helyzetben voltak. Így erősítettétek őket: "Tarts ki! Isten
csodatévő és az ígéretei igazak. Ne veszítsd el a
reményt, mert meg fogja válaszolni könyörgéseidet."
Én is sokszor bátorítottam így az embereket. De nemrég
a Szentszellem ezt kérdezte tőlem: "David, te tényleg hiszel a
csodákban?" Én ezt válaszoltam: "Igen, Uram, természetesen. Minden
csodát elhiszek, ami az Igében van." Ám ez a válasz nem elég jó. Isten
kérdése minden gyermekéhez ez: "Elhiszed, hogy érted is tudok
csodát tenni?" És nem csak egy csodát, hanem csodák sorozatát minden nehézségben
és helyzetben, amivel szembekerülsz.
Többre van szükségünk, mint régelmúlt csodákra,
amelyek a történelem során előfordultak. Mai korra vonatkozó, személyes
csodákra van szükségünk, amely a mi nehézségeinkre lett megalkotva, az eddig
még soha nem látott körülményekre. Mondd, ahogy most a jelenlegi helyzetedet
nézed, tényleg hiszed, hogy az Úr megoldja ezt? Bízol abban, hogy olyan módon
fog csodát tenni veled, ahogy nem is
gondolnád?
Ezt a kérdést tette fel Jézus Fülöpnek. Ez a kérdés
igazi hitet követel - azt a fajta hitet, amely lecsendesíti a szívet és
"háborúkat csendesít el". Csak ez a fajta hit ad bizonyosságot
számunkra, hogy az Atya oltalmában pihenhetünk, bízhatunk Benne az az Ő ideje
és módja szerint fog közbeavatkozni.
Hátha
„...Hátha tesz valamit értünk az Úr..." (1Sámuel 14:6)
Jónátán, Saul király fia, egy filiszteus csapatot üldözött.
Nem hangzott el prófétai szó. Nem kapott Istentõl igét, amely megerõsítette
volna abban, hogy gyõzni fog. Egyszerûen ennyit mondott fegyverhordozójának:
Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséhez! Hátha tesz
valamit értünk az Úr."
Nos, ez nem jogosít fel arra, hogy elindulj a saját fejed
után, aztán arra kérd Istent, hogy fedezzen és küldjön erõsítést. Nyilvánvaló,
hogy Jónátán Isten népének oldalán harcolt, ezért tudta, hogy Isten vele van.
Ám pontos, részletes útmutatás nélkül indult el, mindössze ebben bízva:
hátha". Mûködött a dolog? Igen. Amikor Jónátán és fegyverhordozója
megöltek húsz filiszteust, az ellenfél csapatában akkora zavar támadt, hogy
egymást kezdték gyilkolni, Izráel pedig gyõzött. Salamon ezt mondta: Aki mindig
csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat"
(Prédikátor 11:4). Másként fogalmazva, ha a tökéletes feltételekre vársz, soha
nem fogsz semmivel próbálkozni, és semmit sem fogsz soha véghezvinni.
Igen, csodálatos
volna, ha Isten mindig pontos útmutatást adna. Gyakran azonban egy ötlet vagy
egy benyomás által vezet, amely növekedni kezd benned, nem múlik el, hanem
egyre erõsödik, és te gondolkodni kezdesz: Hátha pont ezt akarja tõlem
Isten."
Szeretjük a garantált végkimenetelt (és a garantált
bevételt). Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha ügyeinkben nem kockáztatjuk
a bukást vagy a veszteséget. De sokkal többször kell hátha" esetekkel
szembenéznünk, mint ahányszor biztos garanciát kapunk. Az ilyen bizonytalan
idõk azok, amik erõsítik a hitünket, az elszántságunkat és a bátorságunkat.
www.maiige.hu
KIÚT A KÁOSZBÓL
1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 2 A föld
még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett
a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett
világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta
tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte
Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett
este, és lett reggel: első nap. 1Móz 1,1-5.
KIÚT A KÁOSZBÓL
Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a
csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! (Ez 37,3)
Rajztanárunk kiadta a feladatot: "30 percetek van arra,
hogy lerajzoljátok, ami az eszetekbe jut." Az üres papírt bámulva
töprengtem: "Mi a csodát rajzoljak?" Tanárunk nem tágított:
"Tegyétek a papírra a ceruzát, és csak kezdjetek firkálgatni!"
Az idő lejártával egyenként végigkérdezett mindenkit, mit
rajzolt. Osztálytársaim vidáman sorolták: madarakat, házakat, állatokat, fákat
és így tovább. Mikor engem szólított, zavartan álltam fel. Néhány pillanatnyi
csend után odasétált hozzám. Megmutatta vázlatomat az
osztálynak, és azt mondta, gyönyörű művészi munkát végeztem.
Az osztály nevetett, ahogy lesütöttem a szemem, azt gondolva,
hogy gúnyt űz belőlem. "Gyönyörű a virágod!" Lapomat letette az
asztalára, néhány vonalat húzott még hozzá, hogy befejezze a képemet - egy
gyönyörű virág formálódott ki.
Több mint 30 év múltán az 1Móz 1-et olvasva jutott eszembe
ez a kép. A világ "kietlen és puszta" volt. Ám Isten formát, fényt és
szépséget hozott a világba.
Néha az életem zavarosnak tűnik. Isten azonban sok jó és
gyönyörű dolgot hoz ki a káoszból - irkafirkámhoz hasonlóan, melyek végül egy szép
virág képévé váltak.
Imádság: Drága Istenünk, ha életünk zavarosnak tűnik, hadd
lássuk kezed munkáját, mely rendet teremt. Ámen.
Isten szépséget tud előhozni a látszólag zavaros dolgokból.
Francis Lawer Sackitey (Eastern, Ghána)
2013. január 22.
Ige: Hogyan lehetünk új teremtések
Újjászületésünk előtt: „Mert valamikor mi is esztelenek,
engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai,
gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit.
3,3)
„amelyekben egykor éltetek e világ életmódja
szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a szellemhez, amely
most az engedetlenség fiaiban működik” (Eféz.
2,2)
De ti: „… nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak
Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot
tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig
gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,15-17)
Az Úr Jézus parancsa a tanítványaihoz: „...rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22)
A legfontosabb
kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik hívőkké lettek:
„...Vajon vettetek-e Szent Szellemet,
minekutána hivőkké lettetek?” (Csel. 19,2)
Mert: „Mi
az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az
Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a
tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6)
Mert csak azután lehet mindenki az
Úr Jézus hiteles tanúja, amikor beteljesedik rajta az Úr Jézus ígérete: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent
Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim ...a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)
Az Úr Anániást (az Úr
felhő, védelem) azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent
Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén,
monda. Saul atyámfia, az Úr küldött
engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid
megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.” Csak ezután értette meg az
Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És
azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeri látását;
és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust,
hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20)
Így teljesedett be –
és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt
szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a
Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,12)
Ige: A szent Szellembe való bemerítés utáni események
„És
a Szellem (az Úr Jézust) azonnal elragadá [kiviszi,
kiteszi, kiküldi, kibocsátja] őt a pusztába (a sivatagba). [A Szellem nyomban arra ösztönözte, hogy
menjen ki a pusztába]
És ott volt [kinn maradt] a pusztában [sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott,
magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve [(peiradzó):
megkísérel valamit megtenni; megpróbál
rávenni valamire, elcsábít (bűnre, vagyis céltévesztésre)] a
sátántól, és a vadállatokkal [(thérion): - veszélyes állat; (dühös, vad) állat; szörnyeteg, fenevad; bestia]
vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,12-15)
A Lukács írása szerinti
Evangéliumból megtudjuk, hogy milyen „fenevaddal” volt együtt az Úr Jézus azon
az elhagyatott, magányos helyen: Lukács így ír erről az eseményről: „Jézus Szent Szellemmel telve visszatért a
Jordántól, és a Szellem indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át,
miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor
azok elmúltak, megéhezett.
Ekkor az ördög így
szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.”
Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember,
hanem az Istennek minden igéjével. Ezután felvitte az ördög egy nagy magas
hegyre, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,
és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem
adatott, és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied
lesz. Jézus így válaszolt neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az
Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom
párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat
innen. Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy
megőrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”
Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet.” Amikor az ördög
elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre” (Lk. 4,1-11)
Az
Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken,
hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a
bűnt (amartias: céltévesztést).
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és
kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid.
4,15-16)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












.jpg)