Bővített Biblia

2013. január 21.

LukÁCS EVANGÉLIUM 24. FEJEZET: Jézus a tanítványainak jelenik meg. (SZERKESZTETT)

Luk. 24,1 A hétnek első napján [(szabbaton): az ünnep / a nyugalom lezárásának napján] pedig kora reggel [mikor még alig hajnalodott,] a sírhoz [vagyis a sírbolthoz] menének, vivén az elkészített fűszerszámokat [az illatszereket], és némely más asszonyok is velük.

Luk. 24,2 És a (záró)követ a sírról [a sírbolt elől] elhengerítve találák.

Luk. 24,3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus (holt)testét [(szómáját].

Luk. 24,4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, [és tanácstalanul megzavarodva álltak] ímé két férfiú álla melléjük fényes [vagyis fénylő, villogó, ragyogó] öltözetben; »Más fordítás: Nem tudták mire vélni a dolgot még fel sem ocsúdtak meglepetésükből - és egyszerre csak két férfi termett mellettük villámhoz hasonlóan ragyogó ruhában«

Luk. 24,5 És mikor ők megrémülvén [félve, és reszketve] a földre hajták orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Luk. 24,6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában [Jelentése: a pogányok körzete] volt,

Luk. 24,7 Mondván: Szükség [és szükségszerű] az ember Fiának [elárultatni], és átadatni [és kiszolgáltatni] a bűnös [a céltévesztett] emberek kezébe [és hatalmába], és megfeszíttetni, [és kínoszlopra fölfeszíttetni] és harmadnapon feltámadni.

Luk. 24,8 Megemlékeznek azért az ő szavairól [(réma): az Ő kijelentéséről]

Luk. 24,9 És visszatérvén a sírtól, [vagyis a sírbolttól,] elmondták [és hírül adták] mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

Luk. 24,10 Valának pedig Mária Magdaléna, [magdalai: (jelentése: torony, nagyság, halsózó); Mária] és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak.

Luk. 24,11 De az ő szavuk [(réma): az beszédük, Igéjük] csak üres beszédnek [(lérosz): fecsegésnek, ostobaságnak, hihetetlen történetnek, és haszontalan mesének] látszék azok előtt [(enópion): az ő szemükben, a véleményük szerint]; és nem hivének [(apiszteó): nem adtak hitelt] nékik.

Luk. 24,12 Péter azonban felkelvén elfut a sírhoz [vagyis a sírbolthoz], és behajolván látá, hogy csak a lepedők [(othonion): a gyolcsszalagok] vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon [és megdöbbenve az eseten]

Luk. 24,13 És ímé azok [a tanítványok] közül ketten [elindultak], és mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira [hatvan stádiumnyira / 1 stádium = kb. 180-190 m] vala, melynek neve vala Emmaus [jelentése: meleg vizű források].

Luk. 24,14 És beszélgetnek maguk közt mindazokról, amik történtek.

Luk. 24,15 És lőn, hogy amint beszélgetnek és egymástól kérdezősködnek, [és tanakodtak, és együtt vitatták a történteket] maga Jézus hozzájuk menvén, [melléjük szegődött], és velük együtt megy vala az úton.

Luk. 24,16 De az ő szemeik visszatartóztatnak, hogy őt meg ne ismerjék [Más fordítás: de szemüket (krateó): akadályozta, és visszatartotta valami attól, hogy felismerjék].

Luk. 24,17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban [miről beszélgettek egymással útközben]? És miért vagytok szomorú [(szküthróposz): és komor] ábrázattal? [és miért vagytok olyanok, mint akit szomorúság, és nyomasztó teher tölt be, és ami az arcotokra is kiül]

Luk. 24,18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás [jelentése: híres], monda néki: Csak te vagy-é jövevény [csak te vagy az egyetlen idegen] Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban [mi történt ott] e napokon?

Luk. 24,19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt^.

Luk. 24,20 És mi módon adák [és hogyan szolgáltatták ki] őt a főpapok [vagyis a papi fejedelmek] és a mi főembereink [a mi elöljáróink] halálos ítéletre, és megfeszítik őt [és kínkaróra vonták].

Luk. 24,21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani [mert Ő készült felszabadítani] az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek [és történtek],

Luk. 24,22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek [és megzavartak] minket, kik jó reggel [vagyis kora hajnalban] a sírnál [illetve a sírboltnál] valának;

Luk. 24,23 És mikor nem találták az ő (holt)testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését [illetve megjelenését] is látták, kik azt mondják, hogy ő él^.

Luk. 24,24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz [vagyis a sírbolthoz], és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

Luk. 24,25 És ő monda nékik: Óh balgatagok [(anoétosz): értelmetlenek, nem gondolkodó ostobák] és rest szívűek [(bradüsz): lassú, közömbös, tompa a bensőtök] mindazoknak elhívésére, amiket a próféták [(prophétész): az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] szóltak!

Luk. 24,26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni [nem volt-e szükségszerű elviselni, eltűrni, és elszenvedni ezeket] a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe [az Ő méltóságába, ragyogó fényességébe, és így megdicsőülnie]?

Luk. 24,27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak^.

Luk. 24,28 Elközelítenek pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

Luk. 24,29 De kényszerítik [(parabiadzomai): unszolták és kérték, és erősen marasztalták] őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon.

Luk. 24,30 És lőn, mikor leült [(kataklinó): asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt] velük, a kenyeret vévén megáldá, és megszegvén, [vagyis megtörvén], és nékik adá, [(epididómi): nékik nyújtva, odaadta].

Luk. 24,31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerik őt; de ő eltűnt előlük [(aphantosz): láthatatlanná vált számukra].

Luk. 24,32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é [nem hevült-e, nem lobbant-e izzó lángra] a mi szívünk [a mi bensőnk] mi bennünk, mikor nékünk szóla [amikor beszélt hozzánk] az úton, és mikor magyarázta nékünk, és [(dianoigó): amikor feltárta, megnyitotta, kifejtette előttünk] az Írásokat^.

Luk. 24,33 És felkelvén [útra keltek] azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.

Luk. 24,34 Kik ezt mondják vala: Valóban feltámadott az Úr, és [láthatóan] megjelent Simonnak!

Luk. 24,35 És ezek is részletesen elmondták, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről [és megtöréséről].

Luk. 24,36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] néktek!

Luk. 24,37 Megrémülvén pedig és félvén, [mert azok megrettentek, zavarukban és félelmükben azt (dokeó): gondolták], és azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

Luk. 24,38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások. [Más fordítás: Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és mit vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás, aggodalmaskodás a szívetekben]?

Luk. 24,39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: [(pszélaphaó): érintsetek, és] tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!

Luk. 24,40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

Luk. 24,41 Mikor pedig még nem hisznek az öröm miatt, és csodálkoznak [és álmélkodnak], monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

Luk. 24,42 Ők pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

Luk. 24,43 Melyeket elvőn, és előttük evék [Más fordítás: Ő pedig elvette és szemük láttára megette].

Luk. 24,44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem.

Luk. 24,45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket [(núsz): szellemi felfogóképességüket], hogy értsék az írásokat.

Luk. 24,46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett [(paszkhó): átélni, megtapasztalni; elviselni, eltűrni, és] szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból [a halottak közül] harmadnapon:

Luk. 24,47 És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében [(onoma): az Ő hatalmával, és tekintélyével] a megtérésnek [(metanoia): a gondolkozásmód megváltoztatását, hogy más felismerésre térjenek] és a bűnök [(hamartia): a céltévesztés] megbocsátását minden pogányok [minden nép, az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Luk. 24,48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk].

Luk. 24,49 És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]^.

Luk. 24,50 Kivivé [vagyis kivezette] pedig őket Bethániáig [jelentése: a hajónak a háza]; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

Luk. 24,51 És lőn, hogy míg áldá őket tőlük elszakadván [(diisztémi): elválva, és eltávolodva], felviteték [(anapheró): felemeltetett] a mennybe.

Luk. 24,52 Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérének nagy örömmel [(khara): és ujjongva] Jeruzsálembe^.

Luk. 24,53 És mindenkor [(diapantosz): mindig, folyamatosan, állandóan] a templomban [(hieron): a szent helyen] valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen^.

Térdre borulunk Előtted Úr Jézus

Feltámadt itt jár köztünk

Ige: Az ítélettételről

„És elrendeltem abban az időben a ti kormányzóitoknak, (elöljáróitoknak) mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és döntsetek méltányosan, tisztességesen, pártatlanul, és igazságot tegyetek mindenkinek, az ő atyjafiaival és jövevényeivel, az idegen származású, jövevény, nem bennszülöttel egyben.

Ne legyetek személyválogatók az ítéletben, semmiképpen ne a személyre való tekintettel döntsetek: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet, a döntés az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt” (5 Móz. 1,16-17)

Charles William Eliot: A könyvről

A könyvek Könyve a legcsendesebb és legkitartóbb barát; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadó, és a legtürelmesebb tanítómester.

JÉZUS PANASZA

“Ti mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem.

Útnak neveztek – és nem jártok rajtam.

Világosságnak hívtok – és nem néztek reám.

Életnek neveztek – és nem kerestek engem.

Bölcsnek hívtok – és nem követtek engem.

Hatalmasnak neveztek – és nem kértek engem.

Irgalmasnak hívtok – és nem bíztok bennem.

Igazságnak neveztek – és nem féltek tõlem.

Ha egyszer örökre elvesztek – ne okoljatok engem!”

http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/

Tünde Guti: A szolgálat

‎"A szolgálat a mindenestül odaszánt élet túláradása... tőlem telhető rész: Isten természetével való azonosulásom visszhangja. A szolgálat nem más, mint önkéntes szeretet-ajándéka az olyan lénynek, aki meghallotta Isten hívását." (O. Chambers)

Hallelujah

Dwight David Eisenhower: A béke megvalósításáról

A béke megvalósítására hivatott emberek feladata, hogy olyan feltételeket teremtsenek, hogy a fasiszta fenevad soha többé ne emelhesse fel a fejét.

Dr Kováts György: A kapuk.

Ez hosszú - de igaz, és élő, ne bánd, hogy hosszú... :) A kapukról szól...

A gödörből… az életre. (Az Ige végzi – elvégzi – a munkát.)

Egyik barátomnak a gyülekezetből, nagyon a szívén van az utcai misszió. Évek óta kijárt a Nyugatihoz istentisztelet után, éjjelente, az ottani motorosokkal beszélgetett az Úrról, eljár a Belvárosi Agapé által szervezett Dürer kerti misszióba, az ottani koncertek fiataljaival beszélgetni az Úrról, péntek, vagy szombat éjjelente. Volt egy idő, amikor a „Gödörbe” járt ki „halászni” – az ottani idejüket múlató fiatalok közé. Ott találkozott Péterrel.

Péter depressziós volt. Nem drogos, „csak” depressziós. De befogadta az Urat. Sok idő eltelt, volt, hogy „el is tűnt” egy időre – de most ismét eljött az istentiszteletre. És pont böjti időszak van. Eljött az esti imádságra is.

Kiderült, hogy édesanyjával 2 éve nem beszélt. Haragban vannak. Attól félt, hogy kidobják, ha odamenne hozzájuk, ezért Karácsonykor sem ment el, pedig anyukája dec 23-án született. Világos lett, hogy ezt nem lehet így hagyni. (Nem csak nekünk lett világos, hanem neki is – itt a csoda! ez az Ige munkája! titkos munka, belül a szívben! – és belül született meg a döntés, nem kívülről került rá, elvárásként.) Imádkoztunk érte. Megáldottuk. Felszabadítottuk hit által az útját.

És ezen a héten megtörtént. Elment, és elrendezte kapcsolatát. Nem dobták ki. Máris felszabadultabb. Kinyílt egy kapu, amin keresztül az áldás elkezdhet beáradni az életébe. Van még mit formálódni – de aki elkezdte, be is végzi. Az Úr nem csak elindítja a szülést, hanem be is végzi azt.

És tudod, van egy „kis részlet”, ami nekem nagy jelzést ad ebben a történetben – titokban, belül, Igéje és Szent Szelleme által, Maga az Úr végzi a munkát.

Tudniillik, a kapu zárva volt. (Nem csak az „áldás kapuja”, az átok, a gyűlölködés és rendezetlenség miatt, hanem az édesanya házkapuja, ténylegesen.) Nem működött a kaputelefon. És zárva minden.

Ilyenkor egy ember különböző gondolatokra juthat – például ilyenekre: „nem is az Úrtól van”… „ha az Úr akarná, hogy eljöjjek, akkor nyitva lenne a kapu”… „az Úr így akar megőrizni engem a kudarctól, attól, hogy kidobjanak”… és hasonlók. De Péter meg akarta tenni. Ezért nem adta fel. Ott téblábolt a kapu körül, egy csomó ideig, míg végre megjelent valami szerelő, és bejutott, s vele együtt Péter is.

Ez a kicsi részlet nekem nagyon sokat számít.

Tudod, ha van egy olyan dolog, amit az Úr mond, hogy végezz el, akkor nem nézhetsz a körülményekre, hogy azok „kedvezők-e”, vagy sem. Ezek NEM JELEK, hanem akadályozó tényezők, ha Istennek akarsz engedelmeskedni. Csak kibúvó lenne az Úr terve elől, ha ezekre néznél, és ezek miatt feladnád, amit elkezdtél az Úrban. (A hideg miatt nem szánt a rest – aratni akar majd, de nincs mit… Péld 20,4.)

Te és én – nem vagyunk restek. Nem arra hívattunk el. A „restségnek étkét nem esszük”. „Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Ez azt jelenti, hogy ÁTVESSZÜK a menny útmutatását, az Úrtól a látást, a tennivalókat, és véghezvisszük az Ő EREJE ÁLTAL, akármi áll is előnkbe, hogy akadályozzon ebben. MEGTESSZÜK, ami rajtunk áll, és az Úr is megteszi, ami Őrajta áll. Márpedig ennek az ördög nem fog tudni ellenállni semmilyen erejével. Ámen.

József jut eszembe az Ószövetségből: az a kapu, amin át kellett mennie, hogy szolgálatát végezze – az alázatosság, a hűség, és az engedelmesség kapuja, a szelídség kapuja (hiszen rabszolgaként is ugyanúgy végezte munkáját, mint amikor otthon volt megkülönböztetett fiúként, édesapja mellett) – ez a kapu a SZABADÍTÁS KAPUJA lett a számára. A börtönben sem a méltánytalan elbánásra panaszkodott, nem tekintett a kibúvókra, nem hárította át a felelősséget hazug vádlóira, és igazságtalan helyzetére, nem kárhoztatott sem embert, sem Istent, hanem továbbra is szolgált – bement a SZOLGÁLAT, HŰSÉG, SZELÍDSÉG, ÁLLHATATOSSÁG, ENGEDELMESSÉG KAPUJÁN, és úgy végzett mindent, mintha „sajátjában” dolgozna. Mi lett belőle? Mi lett ebből a kapuból? A SZABADÍTÁS KAPUJA. Lehet, hogy nem azonnal. De két év múlva meglátta. És onnantól már ÉLT ABBÓL, amit elvetett korábbi csaknem 20 évén át.

A te Urad ma is így cselekszik. Ma sem változott meg. Ugyanígy figyel téged is, (miközben veled együtt munkálkodik, soha nem hagy magadra), látja szívedet, és meg akar áldani. De BE KELL MENNED ezeken a kapukon: bocsánatkérés, megbocsátás, irgalmasság, szelídség, hosszútűrés, szeretetben való elszenvedés, bátorság, hit, hit által kimondott szó, mások tudatos előre engedése, alázatosság, készség a jóra, kitartás, mindenekben való hálaadás. Ezek KAPUK, amiken bemész, ha szereted az Urat. AZÉRT mész be ezeken, MERT SZERETED ŐT. Szereted, és nem tudsz másként tenni.

Péter is bement. (Akiről az elején írtam – aki a Gödörből jött ki, mert ÉLETRE SZÓLÍTOTTA AZ ÚR JÉZUS. Egyébként a bibliai Péter is bement. A bocsánatkérés kapuján is, önmaga megalázásának kapuján is, és az Apcsel 10-ben a rugalmasság, készségesség, Istenre hallgatás, és Istennek engedés kapuján is… ahogy korábban a bátorság kapuján az Apcs 4,10-12-ben, és szinte mindenhol, ahol olvasunk róla. De most a „mi Péterünk” kapcsán írtam.)

Péter is bement. Ez a KAPCSOLATRENDEZÉS KAPUJA volt, amit tudatosan kellett választania. Választotta. Nem hagyta, hogy az akadályok visszatartsák. Bement, és győzött. Még nem is tudja (nem is tudjuk, csak sejtjük), mekkora győzelemmel. Mert ez a kapu az ÁLDÁS KAPUJA a számára. FELNYÍLT egy másik kapu is, miközben édesanyja házának kapuján belépett, felnyílt a mennyből egy olyan kapu, AMIT SENKI BE NEM ZÁRHAT, mert az Úr nyitotta fel.

Ez a kapu olyan megoldásokat, gondoskodást, szabadítást tesz lehetővé, amik eddig el voltak zárva Pétertől. Azt is, hogy munkához jusson, egy ilyen állás-inséges időben. (Továbbra is imádkozunk.)

A depresszió azért uralkodhat rajtad – ha teheti – mert még nem léptél be olyan kapukon, amiken pedig az Úr hív, hogy belépj.

Az Úr Jézus a Maga részéről már MEGTETTE. A szabadítás már készen áll. A Golgotán minden EL VAN VÉGEZVE. Onnan jön az áldás. Onnan jönnek a megoldások. De a te részed: a szabadítás előtt az utat kinyitni. Ami rajtad múlik, azt neked kell megtenned. Ami bűn – attól neked kell elhatárolnod magad. Az Úr fog megszabadítani, Ő bocsátja meg, Ő ad új kezdést – de neked kell kimondanod.

Légy áldott ebben. Menj be a TE KAPUIDON, és vedd át, amit AZ ÚR VÉGZETT EL javadra.

Te már áldott ember vagy, az Ef 1,3 szerint, minden áldással, a Krisztus Jézusban, a mennyben, meg vagy áldva. Hadd áradjon, vegyen körül, és végezzen el mindent az Úr ereje a te életedben. Ámen.

Oswald Chambers : MINDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN...

"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).

Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit.

Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek!

Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett.

Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk.

Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai.

Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, még mindig a fenyítés időszakában vagytok. Figyeljetek oda, mert néha váratlan módon fog jönni. Helyzeteket és körülményeket is fogok használni arra, hogy feltárjam azokat a helyeket, ahol kiigazításra van szükség. Nektek csak annyit kell tennetek, hogy készségesen engedjetek, és nehogy védekezve reagáljatok, vagy elutasításnak vegyétek a fenyítést. Még mindig az Én gyámságom alatt álltok, és Én folyamatosan csiszollak benneteket, miközben növekedtek a Királyságomban, mondja az Úr. Örülni fogtok, hogy alávetettétek magatokat ennek a folyamatnak.

Héberekhez 12:6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti (azt neveli, tanítja és annak utat mutat), és megostoroz (próbatételeknek vet alá) mindenkit, akit fiává fogad.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Aki Isten szerint gazdag

„…Isten szerint gazdag” (Lukács 12:21)

Fel kell ajánlanunk Istennek szolgálatunkat, de az ajándék, amire Ő legjobban vágyik, mi magunk vagyunk. Gondoljunk csak Jézus utolsó beszélgetésére barátjával, Péterrel. Péter annyira emberi volt: követte Jézust, tanult tőle, szolgálta őt, kételkedett benne, félreértette, dicsőítette és megtagadta. Mégis, Jézus utolsó barátjához intézett kérdése nem mindezekre, hanem a kapcsolatukra vonatkozott: „Péter, szeretsz-e engem?” Háromszor tette fel Péternek ezt a kérdést.

Szent Ágoston szerint az egész etikát össze lehet foglalni egyetlen mondatban: „Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz”, mert, ha szereted Istent, akkor olyan dolgokat fogsz akarni, amit Isten szeret. Habár nem vagy tökéletes, a zsoltáríróval együtt te is mondhatod: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9).

Isten arra teremtett minket, hogy így velünk lehessen. Az Édenkertben eljött, és együtt sétált az emberrel és az asszonnyal, akiket alkotott, csak azért, hogy velük legyen. Amikor Izráel népét formálta, ezt mondta: „Köztetek járok, és Istenetek leszek…” (3Mózes 26:12).

A Menny így hirdette ki Jézus születését: „… akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23).

Olyan ez, mintha Isten minden reggel ezt mondaná: „Szeretném veled tölteni ezt a napot”.

Egy író ezt írta: „Magamtól nem tudom elérni, hogy jobban szeressem Istent, de meg tudom őt jobban ismerni. És mivel Isten a szeretet, minél jobban ismerem Őt, annál jobban növekszik iránta való szeretetem. A szeretet az ismeret mellékterméke. Ezért eltölthetem a mai napomat azzal, hogy szeretem Istent. És holnap igyekezhetek még egy kicsit jobban szeretni Őt.” Ezt jelenti Isten szerint gazdagnak lenni.

Magyar Continental Singers - Új nemzedék

2013. január 20.

Ige: Izráel örök Királyának – Krisztusnak – bölcsességéről.

Akinek egyik előképe Salamon:

„Salamonnak [jelentése: béke], Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] fiának, Izráel [Isten fejedelme] királyának példabeszédei [mondásai; példázatai]” (Péld. 1,1)

Isten adott Salamonnak igen nagy bölcsességet (Bölcsesség: a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek) és értelmet (megértés, a gondolkozás képessége), és mély szívet (az emberi személyiség középpontja, a bölcsesség, az értelem székhelye. Az emberi szellem, mely az Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”).

Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a fövény, mely a tenger partján van. Úgy hogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak (evilág szimbóluma) egész bölcsessége. Sőt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita (Jelentése: őslakos, föld szülötte) Ethánnál (maradandó, tartós, kitartó, állandó) is és Hémánnál (hűséges, megbízható, hívő, Kálkólnál (jelentése: fenntartás megőrzés, táplálás; megtartó, kenyéradó) és Dardánál (Jelentése: a tudás gyöngye; bölcsesség, megismerés gyöngye), a Máhol (körtánc, táncos) fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül (és valamennyi nép körében).

És szerze (és mondott) háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek száma ezer és öt volt. Szólott a fákról is, a Libanon (a fehér, fehér hegy) cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról (az állatokról), a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is. És jőnek vala (az emberek) minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól (sőt a föld királyai közül is mindazok), akik hallottak vala az ő bölcsességéről” (1 Kir. 4,29-34)

És aki a Krisztuséi, azokhoz így szól a Szent Szellem: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” [(1Kor. 2,16)

Mert: „…az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk (Róm. 5,5)

Ő pedig: „… bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme. (Ésa. 11,2)

Bővített Biblia

Oldalak