2013. január 20.
Elvégeztetett!
Készítette: Élő víz
1,6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. (Filippi 1)
Érdekes, hogy Jézus utolsó szava a kereszten pont ez volt: „Elvégeztetett” (János 19:30). Úgy nézett ki, hogy mindennek vége. Hiszem, hogy Jézus részéről ez nem csak egy egyszerű ténymegállapítás volt, hanem egy hitbeli kijelentés. Ezzel azt mondta az Atyának: „Én megtettem a részemet. Betöltöttem a küldetésemet. Most teljes bizonyosságom van afelől, hogy Te is bevégzed, amit elkezdtél, Atyám.” Még ha úgy nézett is ki a dolog, hogy mindennek vége, valójában ez csak a kezdet volt!
Amikor az életünk nagyon sötétnek tűnik, és a dolgok nem az elképzeléseink szerint mennek, akkor te is, mint Jézus, merd bátran kijelenteni: „Elvégeztetett.” Ezzel tulajdonképpen a következőket mondod: „Istenem, tudom, hogy meg fogod változtatni ezt a helyzetet. Tudom, hogy meg fogsz gyógyítani. Tudom, hogy helyre fogod állítani a családomat. Tudom, hogy meg fogod adni az áttörést, amire szükségem van.” Ne járj-kelj panaszkodva, hanem szóld a győzelem szavait a körülményeidhez. Bízz Isten hűségében, és ő véghez fogja vinni benned, amit elkezdett!
Mennyei Atyám, köszönöm a hűségedet az életemben. Köszönöm, hogy te befejezed, amit elkezdtél bennem. Beléd vetem a bizalmamat és a reményemet, tudva, hogy Te a színfalak mögött munkálkodsz és győzelmet hozol az életem minden területén. Ámen.
Joel Osteen
Imádkozó kislány
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Melinda nevelt kislány volt. Édesapja elhagyta édesanyját mielőtt még megszületett volna, édesanyja pedig meghalt miután a kislány megszületett. Így édesanyja testvére, és férje elhatározták, hogy magukhoz veszik a gyereket, és ők fogják felnevelni.
A házaspár, Zoltán és Éva nagyon örültek a kis jövevénynek, mivel nekik nem lehetett saját gyermekük, de ugyanakkor nagyon bánatosak voltak az anya elvesztése miatt.
Melinda szépen cseperedett. Szülei mindent megadtak kislányuknak amire csak szüksége volt. Megfeszített munkával biztosították a család biztonságos mindennapi betevőjét. Zoli a város legjobb állatorvosaként dolgozott, Éva pedig egy iskolában oktatott felsőbb osztályos tanulókat. Mikor a kislány elérte azt a kort, Zoltán és Éva leültek vele megbeszélni, hogy bizony nem ők a vérszerinti szülei, és elmesélték azt is őszintén gyermeküknek, hogy miként került a családba.
Melinda elég nehezen dolgozta fel ezeket a tényeket, de szülei gondoskodása, odaadó önfeláldozó szeretete mindenért kárpótolta a kislányt. Ezután már Zolit, és Évát nevezte szüleinek. Meli, így becézték szülei, nagyon okos értelmes kislány volt, mivel az iskola után szülei rengeteget foglalkoztak vele, külön órára járatták. Mikor nagyobb lett, a házimunkában is besegített édesanyjának.
Zoli egy nap nagyon fáradtan leverten jött haza a kórházból. Felesége látta rajta, hogy valami nincs rendben férjénél, és tudakolni kezdte rossz kedvének okát. A férfi megpróbálta azzal magyarázni, hogy nehéz napja volt, nem akarta megijeszteni párját, hogy rosszul lett a munkahelyén. Gondolta, hogy majd jobban lesz ha pihen egy kicsit, hisz nem tudott róla, hogy beteg lenne. Éjszaka azonban egyre erősödő szívgörcsei miatt felesége is megijedt, és azonnal hívta a mentőt, akik rögtön kórházba vitték a férfit. A szokásos vizsgálatok beigazolták, hogy Zolinál nagy baj van. Meg kell műteni a szívét, közölték az orvosok. Éva és a kislány mindennap meglátogatták "apucit" a kórházban. Az orvosok legyengült szervezetét erősítették Zolinak, hogy meg tudják műteni. Egyik nap Éva épp egyedül ment be férjéhez, és üresen találta férje ágyát. Az orvosok elmondták a nőnek, hogy akkor éjjel összeomlott a férje vérkeringése, és már nem tudtak segíteni rajta. Nehéz napok következtek ezután.
Éva édesanyja egy időre odaköltözött hozzájuk, hogy segítsen gyermekének, hogy támasza legyen ezekben a nehéz napokban. Meli is vigasztalhatatlan volt alig tudta elfogadni édesapja halálát. Nagy akarattal figyelt az órákon, és minden erejét összeszedte, hogy ne rontsa le a jegyeit, és hogy segítsen otthon is édesanyjának a házimunkában.
Egy nap, ahogy hazaért az iskolából, nem találta otthon édesanyját.
-Nen akartalak megijeszteni kislányom, azért nem telefonáltam az iskolába.
Anya a kórházban van be kellett vinni. - mondta Melinek a nagymama.
-Menjünk be hozzá együtt! - mondta a kislány.
Így is történt. Éva nagyon megörült gyermekének, és édesanyjának, de sajnos nem sok jóval bíztatták őket az orvosok. A nő súlyos idegösszeroppanást kapott. A kislány és a nagymama nagyon el voltak keserdve, és egyre azon töprengtek, ahogy hazafelé tartottak, hogy mit lehetne tenni?
Ahogy hazaértek, a kislányt elnyomta az álom. Ilyet még sosem álmodott.
"Ne ijedj meg Tőlem, én nem bántalak Téged! Én minden embert szeretek!
Én vagyok Jézus Krisztus" - mondta neki az Úr.
"Tudom, hogy nagy szükségetek van rám, mert édesapád meghalt, és
anya is a kórházban van!" "Csak hívj kislányom, imádkozzál hozzám, és
ha őszintén hozzám fordulsz, akkor jövök, és segítek nektek!" - és erre
a kislány felébredt.
Elmesélte nagyanyjának, hogy mit álmodott.
A nagyi kissé meglepődött, de csatlakozott Melihez az imában.
"Drága Mennyei Atyánk! Nagyon hálásak vagyunk Neked mindenért, ami
az életben van. Kérünk Téged Drága Jó Uram, hogy gyógyítsd meg Évát.
Melinek az édesanyját, mert nagyon beteg lett, mert nagy szüksége van még rá a családjának! Mindenkor dícsőítünk, és magasztalunk Téged, és áldunk Téged Uram! Mert Te vagy
a Mindenható Atya Isten! Ámen!" - És ahogy így imádkoztak együtt minkettőjüknek patakzottak a könnyei.
Éva napról-napra jobban érezte magát. Egy hét múlva már a kórházból is
hazaengedték. Egy hónapon belül már tanítani is tudott az iskolában
Azóta minden este együtt imádkozik a család lefekvés előtt.
A házaspár, Zoltán és Éva nagyon örültek a kis jövevénynek, mivel nekik nem lehetett saját gyermekük, de ugyanakkor nagyon bánatosak voltak az anya elvesztése miatt.
Melinda szépen cseperedett. Szülei mindent megadtak kislányuknak amire csak szüksége volt. Megfeszített munkával biztosították a család biztonságos mindennapi betevőjét. Zoli a város legjobb állatorvosaként dolgozott, Éva pedig egy iskolában oktatott felsőbb osztályos tanulókat. Mikor a kislány elérte azt a kort, Zoltán és Éva leültek vele megbeszélni, hogy bizony nem ők a vérszerinti szülei, és elmesélték azt is őszintén gyermeküknek, hogy miként került a családba.
Melinda elég nehezen dolgozta fel ezeket a tényeket, de szülei gondoskodása, odaadó önfeláldozó szeretete mindenért kárpótolta a kislányt. Ezután már Zolit, és Évát nevezte szüleinek. Meli, így becézték szülei, nagyon okos értelmes kislány volt, mivel az iskola után szülei rengeteget foglalkoztak vele, külön órára járatták. Mikor nagyobb lett, a házimunkában is besegített édesanyjának.
Zoli egy nap nagyon fáradtan leverten jött haza a kórházból. Felesége látta rajta, hogy valami nincs rendben férjénél, és tudakolni kezdte rossz kedvének okát. A férfi megpróbálta azzal magyarázni, hogy nehéz napja volt, nem akarta megijeszteni párját, hogy rosszul lett a munkahelyén. Gondolta, hogy majd jobban lesz ha pihen egy kicsit, hisz nem tudott róla, hogy beteg lenne. Éjszaka azonban egyre erősödő szívgörcsei miatt felesége is megijedt, és azonnal hívta a mentőt, akik rögtön kórházba vitték a férfit. A szokásos vizsgálatok beigazolták, hogy Zolinál nagy baj van. Meg kell műteni a szívét, közölték az orvosok. Éva és a kislány mindennap meglátogatták "apucit" a kórházban. Az orvosok legyengült szervezetét erősítették Zolinak, hogy meg tudják műteni. Egyik nap Éva épp egyedül ment be férjéhez, és üresen találta férje ágyát. Az orvosok elmondták a nőnek, hogy akkor éjjel összeomlott a férje vérkeringése, és már nem tudtak segíteni rajta. Nehéz napok következtek ezután.
Éva édesanyja egy időre odaköltözött hozzájuk, hogy segítsen gyermekének, hogy támasza legyen ezekben a nehéz napokban. Meli is vigasztalhatatlan volt alig tudta elfogadni édesapja halálát. Nagy akarattal figyelt az órákon, és minden erejét összeszedte, hogy ne rontsa le a jegyeit, és hogy segítsen otthon is édesanyjának a házimunkában.
Egy nap, ahogy hazaért az iskolából, nem találta otthon édesanyját.
-Nen akartalak megijeszteni kislányom, azért nem telefonáltam az iskolába.
Anya a kórházban van be kellett vinni. - mondta Melinek a nagymama.
-Menjünk be hozzá együtt! - mondta a kislány.
Így is történt. Éva nagyon megörült gyermekének, és édesanyjának, de sajnos nem sok jóval bíztatták őket az orvosok. A nő súlyos idegösszeroppanást kapott. A kislány és a nagymama nagyon el voltak keserdve, és egyre azon töprengtek, ahogy hazafelé tartottak, hogy mit lehetne tenni?
Ahogy hazaértek, a kislányt elnyomta az álom. Ilyet még sosem álmodott.
"Ne ijedj meg Tőlem, én nem bántalak Téged! Én minden embert szeretek!
Én vagyok Jézus Krisztus" - mondta neki az Úr.
"Tudom, hogy nagy szükségetek van rám, mert édesapád meghalt, és
anya is a kórházban van!" "Csak hívj kislányom, imádkozzál hozzám, és
ha őszintén hozzám fordulsz, akkor jövök, és segítek nektek!" - és erre
a kislány felébredt.
Elmesélte nagyanyjának, hogy mit álmodott.
A nagyi kissé meglepődött, de csatlakozott Melihez az imában.
"Drága Mennyei Atyánk! Nagyon hálásak vagyunk Neked mindenért, ami
az életben van. Kérünk Téged Drága Jó Uram, hogy gyógyítsd meg Évát.
Melinek az édesanyját, mert nagyon beteg lett, mert nagy szüksége van még rá a családjának! Mindenkor dícsőítünk, és magasztalunk Téged, és áldunk Téged Uram! Mert Te vagy
a Mindenható Atya Isten! Ámen!" - És ahogy így imádkoztak együtt minkettőjüknek patakzottak a könnyei.
Éva napról-napra jobban érezte magát. Egy hét múlva már a kórházból is
hazaengedték. Egy hónapon belül már tanítani is tudott az iskolában
Azóta minden este együtt imádkozik a család lefekvés előtt.
Élő És Ható – Kenneth E.Hagin
Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait. (Zsidó levél 4:12) Ahhoz, hogy erős légy a hitben, legelőször meg kell bizonyosodnod Isten Igéjének sérthetetlenségéről. Tudnod kell, hogy a Biblia pontosan az, amit kijelent magáról — Isten Igéje — Istentől való kinyilatkoztatás a számunkra! A Biblia Isten hozzánk szóló beszéde, ma!
Nemcsak a múlt és a jövő könyve, a jelené is; olyan könyv, ami most szól hozzánk. Egy olyan üzenet, amelyben Isten lehelete van, amelyben Isten lakozik, amelyet Isten ihletett.
Így szól a Zsidó 4,12 Moffat fordításában: „Mert Isten Logosza (az Ige) egy élő dolog…” Eleven! Élő! Él! De a számodra csak akkor válik élővé, ha elfogadod és erre alapozva cselekszel.
Én mindig ezt tartottam szem előtt Isten Igéjével kapcsolatban, és ennek megfelelően cselekedtem is: Az Ige éppen olyan, mintha személyesen az Úr Jézus Krisztus lenne jelen és Ő szólna hozzám.
Megvallás:
Isten Igéje élõ, bennem él. Isten szól hozzám, kijelentést ad az Igéje által. Én úgy fogadom az Õ Igéjét, mintha maga az Úr Jézus Krisztus lenne itt személyesen
és Õ szólna hozzám. És ennek alapján cselekszem is.
http://www.mindenlehetseges.hu/elo-es-hato-kenneth-e-hagin-4/
Ahol jó nekem!
Készítette: Szivárvány blog
Érzem: a létem kegyelem.
S érhetnek gúnyos, fájdalmas szavak, mégis
tudom: az Úrban jó nekem.
B. Szabrina
Guti Tünde: LELKEK PUSZTÁJA
Amikor a szikkadt göröngyökkicserepesedett sóhajtása száll,
és vajúdik az apadó folyó,
ormótlan kavicsokat szülve,
perzselő nap hevétől rozsdás erdő
jajong görnyedve, félájultan,
mert tobzódik az aszály,
reszkető madárfiókák néma csőre
eped esőért a délibáb varázsában,
akkor mázsás terhek alatt roskadva
vonszolja magát az egyetlen, élő kúthoz
a poros csuhás, aggódó vándor,
mert rémülten hallja mindenfelől
az elgyötört, megszaggatott juhok
elhaló sírását.
Ameddig a szem ellát,
szikes, repedezett a talaj,
a távoli malom is gyászol,
üresen állnak polcai.
Se víz, se kenyér.
Se legelő, se furulyaszó.
Dermedt mozdulatlanságban hallgat
az összetört akol…
Az ég felé fordítom fáradt arcomat,
kibújva sötét csuklyámból,
és fohászkodom.
A kút tövében, egy száraz gyökérből
friss, zöld hajtás sarjad…
2013. január 18.
2013. január 19.
Ige: Az igazi körülmetélkedésről
„A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha
törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod]
akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.
Ha pedig a körülmetéletlen [pogány] megtartja [megőrzi] a törvény rendelkezéseit, [parancsolatait; igazságait] nem tekinti-e [tulajdonítja-e]
Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?
Még a származása [természet] szerint körülmetéletlen [ember] is, aki [természeténél fogva]
betölti [megtartja; teljesíti] a
törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás [törvény betűje] és a körülmetélés ellenére törvényszegő [törvényeknek áthágója] vagy.
Mert nem az a zsidó, aki
külsőképpen [szemmel láthatóan] az;
sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]:
Hanem az a zsidó, [az számít
zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek
Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés;
amelynek dicsérete nem emberektől,
hanem Istentől van. [származik; jön] (Róm. 2,25-29)
Pál apostolon keresztül jelenti ki
Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az
Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben
bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szóma=személyiségében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki
feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek
kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a
Krisztus körülmetélésében” (Fil.
3,3; Kol. 3,11; 2,9-11)
Így teljesedett be
Isten ígérete, amely így hangzott: „És
körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy
szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel),
hogy élj” (5 Móz. 30,6)
Isten használni akar...
Készítette: Keresztény szépségportál
Isten általunk akarja szebbé tenni a világot, jobbá tenni a földet, boldogabbá tenni az embereket.
Böjte Csaba
www.keresztenyszepsegporta
Aktiváld az Ő erejét!
Készítette: Élő Víz
3,8 Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal… (Mikeás)
Mikeás tudta, hogyan bátorodjon az Úrban! Tudta, hogyan merítsen bátorságot és erőt, és hogyan azonosuljon Isten tervével az életére. Tudta, hogy erő van a szavaiban, és abban, ha egyetért Istennel.
Ugyanez igaz ránk ma is. A Róma 10:9-10 azt mondja, hogy akkor nyerünk üdvösséget, ha hiszünk Jézusban, és megvalljuk ezt a hitünket. Ugyanígy tudjuk aktiválni Isten erejét: ha elhisszük és megvalljuk (Jób 22:28).
Tudd, hogy Isten szeret téged, és az a vágya, hogy minden előtted álló feladatra felkészítsen. Fogadd be az erejét és aktiváld, azáltal, hogy megvallod, hogy a Szent Szellemen keresztül most is munkálkodik az életedben. Valld meg, hogy Ő betöltött erejével, igazságával és bölcsességével, hogy szembe nézhess minden kihívással. Hidd el, fogadd el, és valld meg, mert Ő már felruházott minden szükségessel ahhoz, hogy győztes lehess életed minden területén.
Mennyei Atyám, kérlek, járd át lényem minden részét. Tölts be, a Te erőddel, békességeddel, örömöddel és hatalmaddal. Megvallom, hogy erős vagyok, mert Te mindennel elláttál. Dicsérlek hűségedért, és a Te jóindulatod kíséretében megyek előre. Jézus nevében. Ámen.
Joel Osteen
J. Meyer: Különleges vagy!
Készítette: Élő víz
15,41 Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. (1 Korinthus)
Isten különbözőnek teremtett minket, és ezt szándékosan tette. Mindannyian betöltünk egy szükséget, és mindannyian része vagyunk Isten átfogó tervének. Amikor azon erőlködünk, hogy olyanok legyünk, mint mások, akkor nem csak önmagunkat veszítjük el, hanem a Szent Szellemet is megszomorítjuk. Isten azt akarja, hogy az Ő tervébe illeszkedjünk bele, és ne mindenki másnak a tervébe próbáljuk belegyömöszölni magunkat. Teljesen rendben van az, hogy különbözőek vagyunk.
Mindannyian különböző temperamentummal, különböző fizikai adottságokkal, különböző ujjlenyomattal, különböző tálentumokkal és adottságokkal születtünk. Azt kellene célul kitűznünk, hogy megtaláljuk, miben vagyunk jók, majd azokba a dolgokba teljes erővel belevetni magunkat.
Néhányan úgy érzik, semmiben sem jók, de ez nem igaz. Amikor erőfeszítéseket teszünk, hogy olyasmit csináljunk, amiben mások jók, akkor gyakran siker nélkül maradunk, mert hiányoznak belőlünk az adottságok az adott dolgokhoz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy semmiben sem vagyunk jók. Mindnyájunknak vannak korlátaink, melyeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz, hanem egyszerűen csak tény. Csodálatos dolog szabadnak lenni arra, hogy különbözőek legyünk, és nem állandóan azt érezni, hogy valami baj van velünk, mert különbözőek vagyunk.
Szabadnak kell lennünk arra, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat és egymást az összehasonlítás és versengés kényszere nélkül. Azok az emberek, akik biztonságban érzik magukat, mert tudják, hogy Isten szereti őket, és terve van velük, nem érzik fenyegetve magukat mások képességei láttán. Örömüket lelik abban, amit mások képesek megtenni, és abban is, amire ők maguk képesek. Amikor majd ott állok Isten előtt, Ő nem azt fogja kérdezni tőlem, hogy miért nem voltam olyan, mint a férjem, vagy Pál apostol, vagy a lelkipásztorom felesége. Nem szeretném, ha azt mondaná: „Miért nem voltál Joyce Meyer?” Hanem szeretném Tőle a következőt hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:23).
Joyce Meyer
15,41 Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. (1 Korinthus)
Isten különbözőnek teremtett minket, és ezt szándékosan tette. Mindannyian betöltünk egy szükséget, és mindannyian része vagyunk Isten átfogó tervének. Amikor azon erőlködünk, hogy olyanok legyünk, mint mások, akkor nem csak önmagunkat veszítjük el, hanem a Szent Szellemet is megszomorítjuk. Isten azt akarja, hogy az Ő tervébe illeszkedjünk bele, és ne mindenki másnak a tervébe próbáljuk belegyömöszölni magunkat. Teljesen rendben van az, hogy különbözőek vagyunk.
Mindannyian különböző temperamentummal, különböző fizikai adottságokkal, különböző ujjlenyomattal, különböző tálentumokkal és adottságokkal születtünk. Azt kellene célul kitűznünk, hogy megtaláljuk, miben vagyunk jók, majd azokba a dolgokba teljes erővel belevetni magunkat.
Néhányan úgy érzik, semmiben sem jók, de ez nem igaz. Amikor erőfeszítéseket teszünk, hogy olyasmit csináljunk, amiben mások jók, akkor gyakran siker nélkül maradunk, mert hiányoznak belőlünk az adottságok az adott dolgokhoz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy semmiben sem vagyunk jók. Mindnyájunknak vannak korlátaink, melyeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz, hanem egyszerűen csak tény. Csodálatos dolog szabadnak lenni arra, hogy különbözőek legyünk, és nem állandóan azt érezni, hogy valami baj van velünk, mert különbözőek vagyunk.
Szabadnak kell lennünk arra, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat és egymást az összehasonlítás és versengés kényszere nélkül. Azok az emberek, akik biztonságban érzik magukat, mert tudják, hogy Isten szereti őket, és terve van velük, nem érzik fenyegetve magukat mások képességei láttán. Örömüket lelik abban, amit mások képesek megtenni, és abban is, amire ők maguk képesek. Amikor majd ott állok Isten előtt, Ő nem azt fogja kérdezni tőlem, hogy miért nem voltam olyan, mint a férjem, vagy Pál apostol, vagy a lelkipásztorom felesége. Nem szeretném, ha azt mondaná: „Miért nem voltál Joyce Meyer?” Hanem szeretném Tőle a következőt hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:23).
Joyce Meyer
Isten különbözőnek teremtett minket, és ezt szándékosan tette. Mindannyian betöltünk egy szükséget, és mindannyian része vagyunk Isten átfogó tervének. Amikor azon erőlködünk, hogy olyanok legyünk, mint mások, akkor nem csak önmagunkat veszítjük el, hanem a Szent Szellemet is megszomorítjuk. Isten azt akarja, hogy az Ő tervébe illeszkedjünk bele, és ne mindenki másnak a tervébe próbáljuk belegyömöszölni magunkat. Teljesen rendben van az, hogy különbözőek vagyunk.
Mindannyian különböző temperamentummal, különböző fizikai adottságokkal, különböző ujjlenyomattal, különböző tálentumokkal és adottságokkal születtünk. Azt kellene célul kitűznünk, hogy megtaláljuk, miben vagyunk jók, majd azokba a dolgokba teljes erővel belevetni magunkat.
Néhányan úgy érzik, semmiben sem jók, de ez nem igaz. Amikor erőfeszítéseket teszünk, hogy olyasmit csináljunk, amiben mások jók, akkor gyakran siker nélkül maradunk, mert hiányoznak belőlünk az adottságok az adott dolgokhoz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy semmiben sem vagyunk jók. Mindnyájunknak vannak korlátaink, melyeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz, hanem egyszerűen csak tény. Csodálatos dolog szabadnak lenni arra, hogy különbözőek legyünk, és nem állandóan azt érezni, hogy valami baj van velünk, mert különbözőek vagyunk.
Szabadnak kell lennünk arra, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat és egymást az összehasonlítás és versengés kényszere nélkül. Azok az emberek, akik biztonságban érzik magukat, mert tudják, hogy Isten szereti őket, és terve van velük, nem érzik fenyegetve magukat mások képességei láttán. Örömüket lelik abban, amit mások képesek megtenni, és abban is, amire ők maguk képesek. Amikor majd ott állok Isten előtt, Ő nem azt fogja kérdezni tőlem, hogy miért nem voltam olyan, mint a férjem, vagy Pál apostol, vagy a lelkipásztorom felesége. Nem szeretném, ha azt mondaná: „Miért nem voltál Joyce Meyer?” Hanem szeretném Tőle a következőt hallani: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:23).
Joyce Meyer
A cimkékről
Készítette: Teológia Mennyei Maflás
Isten szeretett gyermeke. Erre nem lehet címkét ragasztani. Lecsúszik róla, mert nem viselkedési forma, hanem identitás… válasz arra, hogy ki vagyok én.
Nem katolikus, baptista, református, karizmatikus, metodista… stb., hanem Krisztus teste. (1Kor 12,12). Aki címkét akar rakni rád, be akar kategorizálni valahova, mint egy könyvtári könyvet, jelzőket keresve, mint aki kiismert…de persze ez nem igaz. Mindenki úgy látja a világot, amivel megtöltötte elméjét.
Jézus Krisztus: Ő a MINDEN!
Készítette: Az Ige az élet kenyere
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)