2012. december 28.

Te valakinek a csodája vagy


Sokan várnak csodát, de te magad is lehetsz valakinek az életében csoda. Isten embereket használ, hogy csoda történjen. A hozzáállásunk az legyen, hogy az embereknek tegyünk valami jót: valakit bátorítsunk, a szükségét betöltsük, valakihez ma kedvesek legyünk – hogy valakinek légy a csodája. Az örömünk összefüggésben van azzal, mennyit adunk. Sokan azért boldogtalanok, mert fukarok. Csak a saját szükségeikre fókuszálnak. De ki kell lépnünk magunkból. Amikor kilépsz a lakásod ajtaján, mondd azt: Uram, hadd legyek áldás ma valaki számára. Hozz Uram valakit az utamba, akinek az életében olyat tudok tenni, ami megváltoztatja az életét. És keresd a lehetőséget, hogy jót tégy. Lehet, hogy nem tűnik nagynak, valahol egy mosoly, egy bátorító szó, vagy valakinek a vacsoráját kifizeted. Éljünk azért, hogy adni tudjunk, ne azért hogy kapjunk.


Mindennap az legyen a célod, hogy legalább egy jó dolgot tégy valakiért. A házastársadnak, a szomszédodnak, munkatársadnak vagy egy teljesen idegennek. Nem szükséges külön alkalom ehhez, ne várd meg a születésnapot, a karácsonyt, egy közönséges nap is kiváló alkalom ehhez. Hozz egy csokor virágot a feleségednek, hívd föl a barátodat és mondd neki, mennyire fontos neked, vagy a szomszédodnak kedveskedj valamivel. Vagy adj a pizza futárnak egy extra 100 forintot. Légy valakinek a csodája. Egy egyszerű ajándék, vagy egy telefon a barátodnak szomorúságában, egy bátorító szó – lehet, hogy pont erre van szüksége, hogy tovább tudjon menni. Ez az egyik legcsodálatosabb, és legkifizetődőbb életmód: hogy találj mindennap valakit, akihez jó lehetsz. Határozd el, és keresd az utat, hogyan lehetsz áldás mások számára. Lehet, hogy neked is szükséged van csodára, de légy te a mag mások életében a csodához. Úgy kelj fel: kinek lehetek ma áldás? És ne úgy, hogy szükségem van áldásra! Ez a kulcs az igazi boldogsághoz. Uram segíts, hogy valaki áldásának az eszköze tudjak lenni.
Egy szállodában mellettem állt egy férfi, és épp akkor fogyott ki a mobil telefonja. S úgy nézett ki, mint aki elveszett egy idegen országban. Odaadtam az enyémet. Nem akarta elfogadni: nem, nekem egy messzi országba kell telefonálnom. Nem baj, mondtam. Amikor hallottam, hogy Koreába telefonál, már egy kicsit másképp gondoltam… Amikor végül, úgy öt perces beszélgetés után visszaadta a telefont, nagyon hálásan köszönte meg, mondta: nem is tudod, mit jelentett nekem ez a telefon. Lehet, hogy nekem 20 dolláromba került, de tudod, amikor másokhoz jó vagyok, Isten is jó hozzám. Valakinek a számára csoda voltam aznap. Ábrahámnak azt mondta az Úr: megáldalak, és áldássá teszlek… A kulcs, hogy képes légy másoknak áldás lenni. Soha nem leszünk annyira áldottak, amennyire Isten akarja, ha azt az áldást nem osztjuk meg másokkal. Jézus pontosan így élt: arra törekedett, hogy valakinek csoda legyen: meggyógyította a betegeket, táplálta az éheseket, megáldotta a gyermekeket, megvigasztalta a magányosokat. Apcsel.10,38 Isten felkente Őt, hogy körbejárjon jót tévén. Nem szükséges tudnod, hogy kell prédikálni, vagy nem kell megtanulnod különböző doktrínákat. Amire szükséged van az az, hogy mindennap keresd a lehetőséget, hogyan lehetsz áldás mások életében.

Áruházban voltam, eleredt az eső, és rossz volt látnom, hogy az emberek eláztak. Mindenkinek nem tudtam segíteni, de elővettem az esernyőmet a kocsiból, és két hölgynek odaadtam. Ők nem akarták elhinni, mondták: „ó Istenem, pont Őt kértük, hogy adjon nekünk egy esernyőt.” Mire én: „meghallgatta, és küldött egy angyalt az esernyővel.” Én voltam akkor a csoda az életükben.

Te lehetsz valakinek a csodája!
Ezt az esernyőt ugye odaadtam valakinek, ami 18 dollárt ért. De amikor adsz, neked is adatik. Néhány hónappal később egy hotelben voltam, és szintén eleredt az eső. Az egyik portás egy díszes, drága esernyőt tartott, mintha kettőből gyúrták volna, olyan nagy volt. Mikor kiléptem, kérdezte: „van Önnek esernyője?” Mondtam: „nincs”. Odanyújtotta: „akkor ez legyen az Öné, nekünk van elég.” Az Úr bőségesen megáldotta az én esernyő-ajándékozásomat – duplán adta vissza. Az a portás bearanyozta azt a napomat. Ő volt az én csodám.

Mikor jó vagy az emberekhez, Isten biztosítja, hogy az emberek is jók legyenek hozzád. Gal.6,10: ahogy lehetőség kínálkozik számunkra, tegyünk jó dolgokat az emberekkel. Bármikor, amikor lehetőséged van, hogy áldás légy valaki számára, ne mulaszd el a lehetőséget. Ne mondd: majd legközelebb. Ne mulaszd el, hogy valakinek az életében csoda légy. Ha látod az irodában, hogy valaki kedvetlen, letört, ne sétálj el mellette. Lehet, hogy nehéz napja volt. Kérdezd meg tőle: tudunk együtt imádkozni? Vagy hívd meg ebédre, hogy kibeszélje magából. Nemrég egy kedves barátom volt kórházban, és látta, hogy az egyik nővérke nagyon letört. Kérdezte, mi a baj? Ő azt válaszolta: „a gyerekeim iskoláztatása nagyon sokba kerül, és úgy néz ki, hogy nem tudom fizetni.” Pedig milyen messziről jött ide (nem amerikai volt), és úgy tűnt, hogy mégsem sikerül neki, hogy jobb életük legyen. A barátom azt mondta: „ameddig a gyerekek jó jegyeket hoznak, én fizetem az iskolájukat! Nem csak a középiskolájukat, de az egyetemet is.” (1000-1000 dollár volt a középiskola.) ez a nővérke meg sem tudott szólalni – a barátom lett az ő csodája. Mindannyian valakinek a csodája vagyunk – keresd a személyt, keresd a lehetőségeket. Persze nem mindenki tud olyan módon, oly sok pénzzel segíteni, mint a barátom, de mindenki tud tenni valamit, ami segíthet másokon! Ha egy barátod utazik, vidd ki őt a reptérre, és menj érte. Ha a szomszédod költözik, és készül egy teherautót bérelni, neked pedig van, ajánld föl neki. Egyik barátom épp egy új kocsit vett, ajánlottam egy forgalmazót, akitől 10 ezer dollárral kevesebbért tudta megvenni. Lehet, hogy tudsz segíteni valakinek, hogy olcsóbban vásárolhasson. Hiszem, hogy rendkívül sok lehetőség van a környezetünkben – csak érzékenyebbnek kell lennünk, jobban oda kell figyelnünk.
Nemrég két hölggyel beszéltem, és kérdeztem tőlük: „egy család vagytok?” „Nem – válaszolta az idősebbik hölgy -, de olyan ez a lány, mintha a lányom lenne. Amikor az észak-keleti részről átköltözött a gyülekezetünk, ide a mostani helyünkre, ő volt, aki segített, hogy tudjak járni a gyülekezetbe, mert én már nem tudok autópályán közlekedni.” A fiatal hölgy hozza el minden vasárnap az idősebbet. S ő annyira hálás! Pedig a fiatalabb hölgy majdnem fél órára lakik az idősebbtől, ez idejébe és pénzébe is kerül, de ez nem akadályozza meg abban, hogy segítsen. Ő tudta, hogy azért áldott, hogy áldás legyen másoknak, látta a lehetőséget és ki is használta azt. Két év óta ez az idős hölgy csak egyetlenegy istentiszteletet mulasztott! Amikor ezt elbeszélték, ez a hölgy átölelte a fiatalabbat, és mondta: Joel, ez a lány az én csodám! Pontosan, gondoltam. Isten szívéhez a legközelebb az áll, amikor embereken segítesz. A Prédikátor 11,1 azt mondja: adj bőkezűen, mert a te ajándékaid visszajönnek hozzád. Lehet, hogy ami most valami apró szívességnek tűnik, az végül nagy dologgá nő. Hallottam egy házaspárról, akik gyereket akartak örökbe fogadni. Közben dolgoztak egy szolgálatban, amely szükségben levő gyereknek adott cipőket. A legtöbb gyerek árvagyerek volt. Épp vásároltak egy teniszcipőt egy ismeretlen kisfiúnak, akiről tudták, hogy erre van szüksége, és belerakták a képüket a kis cipődobozba, és ráírták, hogy sok szeretettel, hogy az a fiú, aki ezt megkapja, tudja azonosítani, hogy ki segített neki. És fél évvel később visszakaptak egy levelet, egy 6 éves kisfiú képével, aki a teniszcipőt megkapta, és nagyon hálás volt. Ahogy meglátták a fényképet, tudták: őt kell örökbe fogadniuk. És végül sikerült is. A fiú később mondta: mikor megkapta a teniszcipőt, felemelte a dobozt és mondta: az én szüleim ebben a dobozban vannak!

A te ajándékod vissza fog jönni hozzád. Ez a házaspár 13 dollárt költött egy teniszcipőre, és egy drága gyermeket kapott vissza. Mikor valaki életében áldás vagy, akkor Isten ezt az áldást használja magként arra, hogy te áldást kapj. Ha valamelyikőtöknek szüksége van ma csodára, akkor légy te először csoda mások életben. Mit teszel másokért? Neked Istentől van egy feladatod: hogy mindennap légy jó valakihez! Vannak ötletes módszerek arra, hogy áldás lehess. Nem kell ehhez mindig sok pénz. Lehet, hogy tudsz valaki gyermekére vigyázni. Hallasz egy házaspárt, akik arról beszélnek, hogy mennyire fáradtak már. Ajánld fel, hogy egy nap vigyázol a gyerekekre, hogy ők pihenjenek addig, vagy elmenjenek egyet vacsorázni kettesben. Ez nem kerül pénzedbe, csak idődbe. Persze lehet, hogy az többe kerül, mintha pénzt adnál. Amikor az idődet odaadod, ez valódi befektetés. Vagy légy egy fiatal támogatója. Vagy idős szomszédaidnak gyámolítója. Annyiféle lehetőség van arra, hogy áldás lehess. A kulcs az, hogy legyen egy olyan attitűdöd, hozzáállásod, amely arra vágyakozik mindenkor, hogyan lehetsz valaki számára áldás.

Amikor először találkoztam Viktóriával (felesége), egy idős hölgynek volt a barátnője. Elvitte rendszeresen a gyülekezetbe, és legalább egyszer egy héten vacsorázni. És nem a család barátja volt ez a hölgy, hanem csak egy magányos, idős hölgy volt. Tudod, mennyi ilyen ember él a környezetedben? Miért nem fogadsz „örökbe” egy ilyen embert? Nem a pénzedre van szüksége igazán, hanem az idődre: hogy valakivel beszélgethessen. Légy kész arra, hogy hallgasd őt, s mikor újra és újra ugyanazt a történetet meséli, nevess úgy, mintha először hallanád. Te is leszel idős, és neked is jól esne, ha meglátogatnának.

Vannak, akiknek idős szülei vannak. Lehet, hogy már rég nem láttad őket, annyira elfoglalt vagy – szükséges, hogy a listádon előkelő helyen legyenek! Nemcsak kötelességünk, de felelősségünk is, hogy gondoskodjunk az idősebb családtagjainkról. 5Móz 5,16: tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön. Ez az egyedüli parancs, ami ígérettel együtt van. Ez egy különleges áldás. Nem csak az, hogy gondoskodsz a szüleidről, hanem hogy légy kedves és készséges a környezetedben élő idősekről. S ha meglátogatod a kerületben levő idősek otthonát, tudd, hogy ez Isten előtt nagyon kedves. Ha van ilyen idős ember a közeledben, javítsd meg a légkondicionálóját, mosogass el, takarítsd ki a szobáját, és Isten mosolya lesz rajtad.

Nagyon könnyű olyanoknak jót tenni, akik viszonozni tudják. De igazi együtt érző szívre van szükség ahhoz, hogy olyasvalakinek tégy jót, aki nem tudja ezt viszonozni. A jó hír az: ha az emberek nem tudják visszafizetni – Isten fogja visszafizetni. És az mindig több, mint amire te számítanál. Példabeszéd 19,17: az, aki kedves a szegényekhez, és kölcsönad, az az Úrnak ad kölcsön, és Ő bőségesen visszafizeti. Amikor mi jót teszünk a kevésbé szerencsésekkel, a szükségben levőkkel, akkor Istennek adunk kölcsön. Ha Isten jóindulatát keresed, akkor keress olyat, aki nem tudja visszafizetni a te jótetteidet. Egy gyereket, egy idős szomszédot, segíts egy olyan barátot, aki nem tudja ezt viszonozni. Mit csinálunk mi is akkor, amikor a várakozásaink felett segítenek nekünk? Mindent megteszünk azért az emberért, amit csak tudunk. El tudod képzelni, Isten mit érez hasonló helyzetben? Amikor veszel egy cipőt egy rászoruló gyereknek, vagy segítesz idős szomszédaidon? Te egy jóindulatot szerzel Istennél. Mintha kölcsönadnál neki. Kérdezd meg magadtól: kit ismersz, akivel jót tudnál tenni?
Neked is szükséged van csodára, áttörésre, gyógyulásra. De ez mindig magvetéssel kezdődik: hogy légy te valakinek a csodája! Odaadni egy esernyőt, vásárolni egy cipőt – ez mind csoda. Légy érzékeny a környezetre. Ha tudod, hogy valakinek új ruhára van szüksége, segítsd ki – akár úgy, hogy kölcsönözd neki, amire szüksége van. Rájöttem, hogy a mi gardróbunkban is gyakran van ilyen csoda. Mi a gyerekeink kinőtt ruháját, vagy iskolatáskáját, amik jó állapotban vannak, mindig odaadjuk másoknak. Mid van a régi holmik között, ami másnak a csodája lehet? Ne porosodjon a lakásodban. Azt gondolod: ezt nem adom, ez a kedvenc ruhám volt évekig. De te is tudod, hogy már nincs szükséged rá, és már nem fogod soha hordani. Add oda valakinek! Vagy épp egy barátoddal mégy el egy áruházba, és valamit nagyon szeretne megvenni, de visszateszi, mert drága. Miért nem veszed meg neki? Nem kell hetekig imádkoznod, hogy Isten akaratát megtudd. A szíved tudja, mit tegyen, még ha az elméd tiltakozik is. Hadd adjam most az Úr szavát: légy jó az emberekhez, áldd meg őket, amikor csak tudod! Ha legközelebb helyzetbe kerülsz, és az elméd tiltakozik, emlékezz: tedd meg! Ne gondold, hogy fölösleges nagylelkűsködésről van szó. Soha nem tudsz rosszat tenni, amikor megáldasz embereket – és még ha fölösleges lenne is, Isten akkor is megáldja.

Az embereknek egyébként is legtöbbször nem az ajándékaidra van szükségük, hanem a szeretetedre. Soha ne hallgass azokra a hangokra, amelyek meg akarnak ebben akadályozni. Ha van a szívedben vágy, hogy jót tégy, ez Istentől van. Ne várd, hogy más tegye meg helyetted. Mikor gyerek voltam, gyakran hallottam, hogy anyám mondja apámnak: „tudnál imádkozni ezért, vagy azért, elmennél ide, és segítenél?” 10 év telt el, mire apám mondta: „szívem, a te szívedben van ez a szándék – nem gondolod, hogy neked kellene megtenned?”

Ha látjuk, hogy valaki segítségre szorul, légy te az, aki segítesz rajta, te vagy az, aki tudnál segíteni, ne várd, hogy másvalaki tegye. Isten nem adná a szívedbe a vágyat, ha nem akarná, hogy segíts. Lehet, hogy imádkoznod kell, vagy egy jó szót, vagy ajándékot adnod, de ne mulaszd el a lehetőséget. Ez egy izgalmas életmód. Nagyon unalmas csak magadnak élni. Üres élet az, ha csak a saját vágyaid, céljaid foglalkoztatnak. Az élet sokkal több ennél. Ne azzal kezdd a napot: hogyan lehetnék ma áldott, hanem úgy: hogyan lehetnék áldás valakinek? Valamit mindenkinek az életében meg tudsz tenni. Légy te az a plusz. Emlékezz: az örömöd összefüggésben van a te adásoddal. Ha ezt az adó életstílust kifejleszted, és arra figyelsz, hogyan tudsz valaki életében csoda lenni, akkor nemcsak boldogabb, teljesebb életet tudsz élni, hanem ezt a magot fogja Isten arra használni, hogy gazdagabbá tegye a te életedet is.
Fordította: Orbán Tibor
http://www.mindenlehetseges.hu/te-valakinek-a-csodaja-vagy/

Bob Gass. Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet!

„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

Egy felmérésben 90 évesnél idősebb embereket kérdeztek meg: „Ha újra élhetné az életét, mit tenne másképpen?”
Három válasz újra és újra felbukkant:

 a) Több időt töltenék a családommal és a barátaimmal;

b) Több kockázatot vállalnék;

c) Olyasmit csinálnék, ami túlél engem, amikor már eltávoztam.

A bölcsesség azt jelenti: tudni mi az, amit nem kell figyelembe venni. A jelentéktelen dolgok túl sok időnket rabolhatják el, és végül úgy végezzük, hogy nem megfelelő indítékok vezettek az életben.

Amikor megkérdeztek egy olimpiai aranyérmest, hogy mi a sikerének titka, így válaszolt: „A tervszerű elhanyagolás – amíg a felkészülési időm tartott, szándékosan figyelmen kívül hagytam minden mást.”

 Ha minden helyzetre reagálsz, és igent mondasz minden felkérésre, akkor sosem érsz el sikert abban, amire elhívattál.

 Néhány évvel ezelőtt háromszáz bálna pusztult el titokzatos módon. Miért? Mert egy szardíniarajt követve csapdába estek egy öbölben. A kicsik a halálba csalogatták az óriásokat. Kis dolgokat hajszolva elpazarolták hatalmas erejüket, mégsem értek el jelentős eredményt.

Pál így állította fel a fontossági sorrendet: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24).

Számodra mi a legfontosabb dolog? Az egyik legérdekesebb történet a Titanic katasztrófájáról egy gazdag nőé, akinek már megvolt a helye az egyik mentőcsónakban. Amikor megkérdezte, hogy visszamehet-e a kabinjába valamiért, három percet kapott. Keresztüllépve a kabin padlóján heverő pénzen és értékes ékszereken, felkapott az asztalról három narancsot, és visszatért a mentőcsónakba. A körülmények átalakították értékrendjét, a tragédia világossá tette számára a fontossági sorrendet. Tanulj tőle, légy bölcs, állíts fel fontossági sorrendet!

Soha semmi nem választhat Tőled el

Az új évben se féljetek:


„… Ne rettegjetek és ne féljetek… Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek…” (5 Móz. 1,29-30)


Fohász.


Uram!
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!


APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN


Készítette: lisa Szanyel

Szóltam neked, hogy csendesítsd le a lelkedet, és tartsd az ellenőrzésed alatt az érzelmeidet. Te mégis azóta is hagyod, hogy a csalódottság és a meghiúsulás miatti idegesség kivigyen a Szellemem áramlatából, és elmozdítson a békesség helyéről. Olyan ez, mintha egy hullámvasúton utaznál, egyszer fent, egyszer lent, ahelyett, hogy szilárdan megmaradnál a Bennem való hitben és bizalomban, mondja az Úr. Utasítsd vissza, ne engedd, hogy a körülményeid diktálják, hogy mikor érezd jól magad. Maradj erős, és legyél kiegyensúlyozott.

Zsoltár 112:5-8 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
(Gyuri Naploja)
 —

Jó az Úr!!!



Készítette: Keresztény szépségportál


Jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Biblia (Zsoltár 100:5)

www.keresztenyszepsegportal.hu



Kathryn Kuhlman: HISZEK A CSODÁKBAN

Készítette: Ilda Kemi.
Hiszek a csodákban, mert hiszek Istenben. És mivel hiszek Istenben, látok csodákat megtörténni.
Ha nem bánjátok, megosztom veletek mindazt, ami a szívemen van. Szívből-szívbe.
Mielőtt ma elbúcsúznánk, hiszem, hogy megértitek miként foglalkozik Isten velünk emberekkel.
Soha ne felejtsétek, hogy emberként problémákkal fogtok találkozni, szívfájdalmaitok lesznek, szenvedéseket éltek át, mert az emberiséghez tartoztok.
Tudjátok számomra mindegy, hogy éppen hol vagytok és hányan hallgatjátok ezt az üzenetet.
Tudom, hogy ha felteszek egy bizonyos kérdést, mindig ugyanazt a reakciót várhatom. Kézfeltartással jelezzétek, hányan szeretnétek tudni a koromat? – És kivétel nélkül minden kéz a magasba emelkedik. Azt gondoljátok, most elárulom? A legkevésbé sem szeretném, pusztán azért, mert nem rátok tartozik.
Egyik nap, amikor bementem az irodámba, oly sok feladat zúdult rám, hogy azt hittem, elsüllyedek bennük.
Hétfőtől péntekig mindennap rádióműsorom van a saját rádióállomásunkon. Emellett ott van a gyülekezeti szolgálat. Mindez néha nagyon megterhelőnek tűnik. Ezen a napon százával tornyosultak a levelek az asztalomon ezernyi megválaszolandó kérdéssel. A szakemberek vártak a stúdióban, hogy felvegyék a műsort. Ez több volt, mint amit egy ember el tud hordozni. 16-18 órát dolgoztam az ezt megelőző napokon egész éjszakába nyúlóan.
Odaálltam az iroda közepére és anélkül, hogy gondolkodtam volna, azt mondtam:
– Drága Jézus, miért nem történhetett velem mindez, amikor még fiatal voltam?
Tinédzser koromban annyi életerőm volt, soha nem voltam fáradt vagy kimerült. Friss voltam anélkül, hogy éjszakákat végigaludtam volna. Minden olyan csodálatosan egyszerű volt.
Mielőtt bármit is hozzáfűzhettem volna, úgy tűnt, mintha valaki megszólított volna:
– Még nem voltál kész rá. Nem tudtam rád bízni a munkát, hogy elvégezhesd, nem tudtam felelősséget helyezni rád.
Aznap este, amint a Bibliámat olvastam, találtam egy Igét, ami szinte csak hozzám szólt.
Ez a Jeremiás 48,11 volt:
„Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata és illata sem változott meg.”
Ez a vers a bor készítéséről szól, és leírja a folyamatot, mely által egy igen tiszta, finom és gazdag bor nyerhető. Akkoriban másfajta eljárást használtak a bor készítésére, mint manapság. A bort át kellett önteni az egyik edényből egy másikba. És minden egyes átöntés után egy sűrű lerakódás maradt az edény alján. Gyakran hosszú időn keresztül tárolták a bort anélkül, hogy megmozgatták volna. Néha sötétben, néha melegben, néha hidegben. Az edény néha áttetsző volt, néha nem. Majd átöntötték a bort egy másik edénybe mindaddig, amíg tiszta és testes nem lett.
Amikor elolvastam ezt az igerészt, tudtam, ez egyenesen nekem szól. Visszaemlékeztem a fiatalságom első éveire.
Tudjátok, el fogok mesélni most nektek valami bizalmasat. 14 éves voltam amikor megtértem és megkaptam azt a csodálatos elhívást, hogy hirdessem az evangéliumot. Ez az elhívás olyan bizonyos volt, mint a megtérésem. Ezért nem osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy mivel nő vagyok, nem prédikálhatok. Tudjátok miért? Az Ő elhívása miatt, amely olyan egyértelmű volt, mint maga az üdvösségem. Valami olyasmi volt ez, amit be kellett töltenem.
Olyan fiatal, olyan tapasztalatlan voltam. Az egyetlen amit tudtam, hogy Jézus a szívembe költözött, hogy valami fantasztikusan csodálatosat találtam. És hogy Ő megbocsátotta a bűneimet.
Idahóban kezdtem és soha nem fogom elfelejteni ezt a kis anekdotát. A nővérem Washingtonban tartózkodott, amikor meghallotta, hogy a húgocskája éppen Idahóban van és prédikál. Abban az időben vajas croissant-on éltem, azt ettem reggel, délben és este. Egy nap elmentem egy nagy bevásárlóközpontba és az utolsó 15 centemen vettem egy pár cipőt. Ez volt a legolcsóbb a polcon.
Akkor jött egy távirat a nővéremtől. Tudjátok mit mondott? Nem kérdezte meg: szükséged van-e valamire, nem mondta, hogy küldök neked öt dollárt, pedig az Úr tudja mit jelentett volna nekem akkor öt dollár.
Annyit mondott: légy biztos abban, hogy helyes a teológiai meggyőződésed. Isten a tanúm, még azt sem tudtam mit jelentett a teológia kifejezés.
Egy másik alkalommal pulykaólban aludtam. Nem emlékszem pontosan hol is volt, talán 12-15 km-re lehetett Coldweldtől (?) Idaho államban. Emlékszem, hogy ennek a falucskának csak egy kis fűszerboltja meg 3 vagy 4 egyéb kisebb boltja volt. Volt még ott egy aprócska templom is, melyet már hónapok óta nem nyitottak ki, mert a falubeliek nem tudták eltartani a pásztort.
Megkértem őket hadd prédikáljak benne én, veszíteni úgy sem veszíthetnek, talán még nyernek is egy keveset.
Addig könyörögtem, míg azt mondták: rendben van, de nem tudjuk önt elszállásolni. Azt válaszoltam az nem baj, majd elindultam magam valami szállást keresni.
Az egyik boltban egy hölgy azt mondta: nekünk nincs vendégszobánk, de az udvaron van egy pulykaól. Ha nem tudja, hogy ez milyen, megpróbálom elmagyarázni: pulykákat tartunk benne amikor pulykaszezon van. Majd hozzátette: kitisztítom, teszek bele egy ágyat, egy mosdótálat meg egy nyeles kancsót. Így lett szállásom egy pulykaólban.
Az egyetlen dolog, amiről prédikálni tudtam akkoriban, az üdvösség és az újjászületés megtapasztalása volt. Csodálatos volt.
Emlékszem arra az időre, amikor a 16. születésnapomat ünnepeltem Idahóban. Még most is megvan a fényképem róla. Csak annyit tudtam, hogy meg fogom nyerni a világot Jézusnak.
Egy egyszemélyes hadsereget képviseltem azzal a céllal, hogy megnyerjem a világot Istennek.
Minden csodálatos és lelkesítő volt. Soha nem fáradtam el.
Aztán egy nap jött a hír: édesapámat megölték. Ez Karácsony és Szilveszter között történt.
Csak Isten tudja mennyire szerettem az édesapámat. Ez volt az első nagy fájdalom, amit megéltem. Az első, ami igazán belehasított a szívembe.
Az édesapám meghalt, mielőtt valaha is hallott volna engem prédikálni.
Abban a kis baptista templomban, ahol őt eltemették, egyetlen szó és egyetlen ének sem maradt meg bennem. Csak arra emlékszem, hogy mielőtt a koporsót lezárták volna, kinyújtottam a kezem és megérintettem édesapám vállát, azt a vállat, amelyre gyerekkoromban oly sokszor hajtottam a fejem. Mindig gyengédséget, vigasztalást és szeretetet éreztem, amikor odahajoltam édesapám vállára.
Megérintettem a vállát és hirtelen megértettem valamit. Itt éreztem át először a feltámadás igazi erejét. Valami olyat kaptam akkor, amit soha azelőtt nem tapasztaltam meg. Éreztem Jézus drága jelenlétét.
Akarjátok-e tudni, mennyire gyengéd és szerető a fájdalmak férfija?
Valóban akarjátok-e tudni?
Akarjátok-e igazán tudni, hogy Jézus Krisztus mennyire valós, hogy Ő egy valóságos személy?
- Akkor menjetek le a siralom völgyébe, menjetek át a Gecsemáné kerten.
Én örömmel mentem végig ezen az úton, ahol lépten-nyomon a szenvedés kiáltott felém, hogy megtanítson mindarra, amit meg kellett tanulnom.
Miért gondoljátok, hogy vigasztalást és segítséget nyújthatok nektek a szenvedéseitekben?
Egy ember nem tud addig továbbadni valamit, amíg azt ő maga meg nem élte korábban.
És a Mester fogta az edényt és átöntötte egy másik edénybe. És az életem gazdagabb lett.
Már nem voltam az az ember, aki előtte. A szolgálatom sem volt ugyanaz. Egy gazdagabb és mélyebb életet kaptam.
Volt-e már valaha megtört a szívetek? Tudjátok-e igazán, mit jelent ez: odaszánni magatokat? Tudjátok-e, miért mondom és ismétlem, hogy ez nagyon sokba kerül?
De megéri az árat, bátran mondhatom nektek, mert én megéltem.
A legfontosabb döntés, a legnagyobb odaszánás, amit meghoztam az életemben, a Los Angeles-i vasútállomáson történt Kaliforniában. A legfontosabb döntés volt, amit valaha is meghoztam. Szerettem őt, és nagyon mélyen szerettem. Istentől nagy kapacitást kaptam arra, hogy szeressek. De ember vagyok. Néha annyira emberi módon gondolkodom, de aznap választottam és a Mesteremet választottam. Megesküdtem, hogy Őt szolgálom, és csak Őt helyezem első helyre az életemben. Amikor Los Angelesben felszálltam a vonatra, nem volt másom, mint a ruha, amit viseltem, amit a prédikáló ruhámnak is neveztem, egy bőröndöm és a Bibliám.
Nem hallottam a mozdony süvítését, a kerekek kattogását. Az egyetlen emlék, ami az útról megmaradt, az, hogy hoztam egy döntést.
És Ő fogta az edényt és átöntötte egy másik edénybe.
Néha az edény sötét és áttetsző, és belelátunk; de a Mester újból átönti egy másik edénybe.
A vonat Franklinbe, Pennsylvániába vitt. Itt egy kis szobában szálltam meg, melynek csak egy ablaka volt. De én döntöttem, és Őt választottam. Az első összejövetelen pontosan 38-an vettek részt.
Barátaim, ez volt a kezdete annak a szolgálatnak, amit ma ismertek. Ez volt a kezdete Isten természetfeletti megnyilvánulásának az életemben és a szolgálatomban. Néhány nappal az alkalom után, egy hölgy megkeresett és azt mondta: tudod Kathryn, amint ott ültem a helyemen, amíg te prédikáltál, Isten meggyógyított engem. Olyan biztos voltam benne, hogy elmentem az orvoshoz, és ő is megállapította a gyógyulásom.
Én ismertem a titkot. A drága Szent Szellem volt az, aki képes volt használni az edényt, melyet a saját kezében tartott.
Vessétek alá magatokat Neki. Ő nem arany vagy ezüst edényeket akar. Neki ti kelletek!
Megfogja majd azt az edényt és átönti egy másikba.
Te és én, néha könnyes szemekkel kérdezzük: Atyám, nem értem, miért engeded, hogy ez megessen velem, miért engeded meg?
De ne felejtsétek el: Ő sohasem hibázik. A Mester maga végzi az átöntéseket.
Mert minden kőért, amely felsértette a lábam, és minden szívfájdalomért, amit megéltem, Neki fogok hálát adni, mert ezeknek a megélése tett engem erőssé.
Kedves barátaim, töröljétek le a könnyeiteket. Nem értitek? Nem értitek? Ő sohasem hibázik.
Amikor életem könyvének oldalait lapozgattam, megköszöntem Neki minden percet, mert nem lennék ma az az ember, aki vagyok; soha nem tisztultam volna meg, ha ne lettek volna szívfájdalmaim és szenvedéseim. Ha nem fizettem volna ki az árat, soha nem érteném meg a ti fájdalmaitokat és terheiteket. Nem értenélek titeket.
És a legutolsó átöntés után, Isten elragad bennünket a földről, az Ő csodálatos jelenlétébe.
Ekkor az Ő saját szájából kívánom hallani:

„JÓL VAN ÉN HŰ ÉS IGAZ SZOLGÁM!”

És ezt kívánom mindnyájatoknak.

Forrás: www.mennyeihir.hu

Kedvenc videók (lejátszási lista)

2012. december 27.

Ige: A királyi törvény


„Lelketeket [(pszükhé): életeteket] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis isten Igéje] iránt való engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben és alárendelésben] képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): őszinte, nem tettetett, nem színlelt] atyafiúi [vagyis testvéri] szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta [(katharosz):  mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából] buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan, forrón, hevesen] szeressétek [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat, és feloldódni a szeretetben]” (1 Pét. 1,22)

És így folytatódik a kijelentés: „A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz. Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,9).

És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).

Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét:  „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).

És az apostolok újra-és újra megismétlik: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt (legfőbb hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17).

És: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [Viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség összefogó ereje]” (Kol. 3,12-14).

Mert: „A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet. »Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«” (1 Tim. 1,5).

„Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).

És hogy milyen az Isten szerinti szeretet, arról így beszél Isten Igéje: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4).

 „Mindenek előtt legyetek hajlandók (és tartsatok ki) az egymás iránti (elszánt, megállás nélküli, heves, forró) szeretetben mert a szeretet sok vétket elfedez (befed, betakar)” (1Pét 4,8).

Az Úr Jézus parancsa az Övéinek: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

 „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Ján. 15,12-13).

Az apostolon keresztül így szól az Úr: A szeretet a királyi törvény: „Ha ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8).

Mert: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új parancsolatot írok néktek, (azt) ami igaz őbenne és ti bennetek; hogy a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát (a testvérét) az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való” (1 Ján. 2,5.7-10).

 „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1 Ján. 3,11).

 Hát: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

 „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 4,16.21)



Hillsong - Believe (magyarul)

Szeretet (lejátszási lista)

Charles Haddon Spurgeon: Hitben élni


Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mint ha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni.


Imádság:


Hozzád tartozom, a Tiéd vagyok, Uram,
mert te így akartad.

Kegyelmed ezer csodája vesz körül,
s nincs más eszközöm,
csak a gyermeki, odaadó alázat
hogy befogadó hittel éljem, átéljem
a Te kegyelmedet.

Félelmek szűnnek, viharok között is
békesség ébred bennem.

Köszönöm, Uram,
hogy a Tiedként elfogadtál
engem! Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata: Könyvvásárlás


 A könyvre kiadott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag. (Gárdonyi Géza)


Az emberek és a tanítás


Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.  Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. (2Tim 2.20-21)

Érdekes, ahogyan a ma élő emberek a tanításhoz viszonyulnak. Az egyik csoport nem látja szükségét. Kijárta a maga iskoláit, és a munka, az élet más. Sokan ezt vallják egész életükkel. Nem taníthatóak, nem figyelmesek az intésre, bezárkóznak, megvannak a maguk világában.

A másik csoport számára ellenben nagyon is fontos a tanítás, csak ők ott vétik el, hogy olyan helyről fogadják a tanítást, ami nem tiszta forrás, s ezért eltévelyednek, s végső formájában csalódnak.

Ma nagyon sok olyan tanítás, tréning és kurzus érhető el, ami nemcsak ismereteket ad tovább, hanem pozitív életszemléltre tanít, újkori filozófiákat kedveltet meg, keleti misztikát ad tovább.

Van szükség ma is a tanításra, létezik lelki-szellemi szükség, csak nem az Úrhoz jönnek az emberek, hogy csillapítsák szomjúságukat, hanem ahogyan Jeremiás prófétánál olvassuk, az élő víz forrását elhagyva, "repedezett kutakat keresnek" maguknak, melyek nem tartják a vizet.

Napjaink autonóm, függetlenségre törekvő embere elutasít egy őt tanító Jézust. Hiszen maga akarja megvalósítani az életét és ehhez igénybe vesz eszközöket, időnként még akár Jézust is, de nem kizárólagos módon kötődik tanításához.

Egy válogató vallásosság ez, ami próbál mindenhonnan boldogság-szeleteket lecsípni, s ezekből egy saját, testreszabott világot és ünneplést alkotni. Pedig adventben élni, belső világunkat felékesíteni, tiszta tanítást várva lehet. Vegyük ezt komolyan. (Berencsi Balázs)


Én édes Krisztusom

A szeretetről


A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet az élő példának ellenállhatatlan erejével átplántálni. (Viktor J)


APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Készítette: Lisa Szanyel

 Engedd át az aggodalmaidat Nekem, és szilárdítsd meg magadat újra a hitben. Valójában nem is távolodtál el attól, amit hiszel és tudsz. A fundamentumod még mindig szilárd. Ne hagyd, hogy az ellenség arról győzködjön téged, hogy ez nem igaz.

Olyan problémák sortüze ért téged, amelyek lefoglaltak, és elvették a tisztánlátásodat a jelenlétemről és a neked készített céljaimról. Annyit kell tenned, hogy válaszd külön a figyelemeltereléseket a szellemi valóságtól, és gyere Hozzám, mondja az Úr.

Zsidókhoz írt levél 4:16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
(Gyuri Naploja)

A Szellem gyümölcse


Készítette: Kelár György

A szeretet a Szellem gyümölcse...ez a gyümölcs akkor fogan benned mikor egyé válsz Jézus Krisztussal.....egy szellem vagy vele és kiárad belőled a szeretet......