Isten emberré lett...

Készítette: Keresztény szépségportál

Isten nem azért lett emberré, hogy javítgassa a régit, hanem azért, hogy egészen új emberiséget hozzon létre.

C. S. Lewis

www.keresztenyszepsegportal.hu

Akiket az Úr keres

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus Krisztus csak azokat keresi és tartja meg, akik felismerik, hogy elvesztek.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Hernyókból pillangók

Készítette: Keresztény szépségportál

Isten a hernyókat pillangókká változtatja, a homokot gyönggyé, a szenet gyémánttá csak IDŐ, és NYOMÁS kell hozzá.
Rajtad is dolgozik…

Rick Warren

www.keresztenyszepsegportal.hu 

Készítette: A Gondolat Ereje

"Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a
fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát.
"Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. "Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: "Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?
Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: "Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve...egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele."

Lukács Evangélium 2. fejezet képekben.

Megható történet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Hat évvel ezelőtt, december 24-én be kellett mennem dolgozni. Ahelyett, hogy a Karácsony estét a feleségemmel és a kislányommal otthon töltöttem volna, a börtönben az igazgatói teendőimmel voltam elfoglalva.

Másnap reggel a börtönből kijövet a munka után hazasiettem. A csípős hidegben az utcán egy kislányt láttam, aki vékony ruhában harisnya nélkül, lyukas cipőben volt felöltözve.

A kislány a kezében egy toalett papírba csavart kis csomagot tartott. Azon gondolkodtam, hogy ki lehet ez a kis teremtés, de a fáradság miatt nem álltam meg érdeklődni, hanem inkább továbbsiettem. Mivel a hátam mögött valamit hallottam, megálltam. Amikor megfordultam, ugyanazt a kislányt láttam magam előtt.

- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Uram, Ön a börtön igazgatója? Nincs otthonom, az anyukám két héttel ezelőtt halt meg. A halála előtt azt mondta, hogy az apukám a börtönben van és talán látni szeretné a kislányát. Kérem, engedje meg, hogy meglátogathassam az apukámat. Ma karácsony van és meg szeretném ajándékozni ezzel a kis csomaggal.
- Nem lehet, nem engedhetem meg. - válaszoltam és elkezdtem tovább menni. Alig tettem néhány lépést, azt éreztem, hogy valaki meghúzta a kabátomat és esdeklő hangon azt mondta:
- Kérem, legyen szíves megengedni! - Nagy könnycseppek voltak a szemében és elérzékenyülve a kis ajka remegett.
- Uram, - mondta -, ha Önnek egy kislánya lenne, akinek a mamája meghalt volna és Ön a börtönben lenne és a kislányának nem lenne hová menni és senki se szeretné, nem gondolja, hogy a kislánya találkozni szeretne az apukájával?
Torkomat addigra a sírás szorongatta és a szemeim könnyekkel teltek meg.
- De igen, én is szeretném és találkozni fogsz az apukáddal!
Amikor visszamentünk az irodámba, akkor megkértem a fegyőrt, hogy hozza fel a 37-es zárkából a foglyot.
Ahogy a fogoly az irodámba lépett és meglátta a kislányát erélyes hangon azt kérdezte:
- Nelli, mit csinálsz itt? Mit akarsz? Menj haza az anyádhoz!
- Kérlek apukám, ne haragudj! - mondta sírva a kislány. - Anyuka meghalt és a halála előtt megkért, hogy gondoskodjak a kis Jimmyről, mert te nagyon szeretted. Ő is szeretett téged. - Ezután zokogva elcsukló hangon azt mondta: - De Jimmy is meghalt!
Azután a toalettpapírba tekert kis csomagot kibontotta, amiből kivett egy kis göndör hajfürtöt, amit az apukája kezébe tett, majd ezt mondta:
- Mielőtt Jimmyt eltemették volna, ezt vágtam le a hajáról.
Addigra a 37-es zárka foglya, mint egy gyerek, velem együtt zokogott. Majd a kislányát felemelte, mialatt a meghatódottságtól magát visszatartva az egész teste remegett. Ekkor az irodámból kimentem.
Kb. egy órával később, amikor visszamentem a 37-es zárka foglya a börtön kabátját levette és azt mondta:
- Börtönigazgató úr, kérem engedje meg, hogy ezzel a kabáttal a kislányt betakarhassam. - Közben a kemény férfi arcáról könnyek peregtek.
- Nem. - mondtam. A kabátot tartsa meg, a kislánya többé nem fog fázni. Elviszem magammal az otthonomba és gondot viselek róla.
- Az Isten áldja meg! - mondta zokogva a fogoly.

A kislányt hazavittem és sok éven át nálunk lakott. Később az Úr Jézus Krisztust hit által a szívébe fogadta és komoly hívő lett belőle. Idővel a 37-es zárka foglya is átadta szívét a Megváltónak és az életében történt változás miatt kegyelemben részesült. Utána szabadon engedték. Most becsületes emberként a lányával lakik, akinek a kis karácsonyi ajándéka a megkeményedett bűnös szívét megtörte.

Jézus Krisztus az, aki bárki életét megváltoztathatja. A Rómaiakhoz írt levél 5:8-ban ezt olvashatjuk: "Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk."

Kedves Barátom, az a vágyam, hogy ez az igaz történet a te szívedet is megérintse és kérlek, adj benne állandó lakhelyet az Úr Jézus Krisztusnak!

Joel Osteen pasztor uzenete: Mindenkor

Készítette: Lisa Szanyel

Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.(Zsoltárok 34:2.)
Amikor ma reggel felébredtél, mi volt az első gondolatod? Azzal kezdted a napot, hogy számba vetted Isten jóságát, vagy valamilyen nyomasztó dolog emésztette a gondolataidat?

Arra szeretnélek biztatni, hogy bármilyen körülménnyel is kell ma szembe nézned, dönts most úgy, hogy dicsérni fogod az Urat. A szavaidnak hatalmas ereje van, és vagy Istennek nyitnak ajtót, hogy munkálkodjon az életedben, vagy az ellenségnek. Ne a problémádat nagyítsd fel, hanem Istent!

Azt mondja az Írás, hogy Isten az Ő népének dicséretében lakozik (Zsoltárok 22:4). Amikor Őt dicséred, akkor Ő megjelenik, az ellenségnek pedig menekülnie kell! Nincs olyan ellenség, aki megállhatna veled szemben a Mindenható Isten jelenlétében!

Most rögtön szakíts egy kis időt és alapozd meg a mai nap hangulatát azzal, hogy Istent imádod, és a hit szavait szólod az életedre. Adj hálát Neki jóságáért, hűségéért és szeretetéért. Dicsérd Őt mindenkor, mert Ő jó és méltó a dicséretre. Amint így teszel, figyeld meg, hogy Ő életed minden területét átformálja!

Mennyei Atyám, eldöntöttem, hogy mindenkor dicsérni foglak. Azzal akarom megalapozni a napomat, hogy elfogadom a Te kegyelmedet, jóságodat és irgalmadat. Köszönöm, hogy mindig hűséges vagy, a Jézus nevében. Ámen.

Kedvenc videók (lejátszási lista)

Ige: Az ifjúkori kívánságokról

 „Az ifjúkori [a fiatalkori] kívánságokat [vágyakat, szenvedélyt] pedig kerüld [sőt menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [és törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni,] az igazságot [a jogosságot, méltányosságot, igazságot, vagyis Isten Igéjét]. A hitet [és a meggyőződést, bizonyosságot, bizonyítékot], az [Isten szerinti] szeretetet a békességet [vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]. Azokkal egyetembe [vagyis egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [bensőből, a szellemi élet központjából]^” (2 Tim. 2,22)

És cselekedd ezt, mert: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).

„A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért a parancsolat az, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges« (1 Tim. 1,5).

Élő Isten Szelleme száll le.

Fohász

Uram!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal, vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

A nyelv

„Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!” (Jak. 3,5 )

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Isten minden gyermekének az élete hasonlít a Megváltó életéhez, csak fordított módon.

Krisztus életét jászolbölcsőben kezdte és a kereszten fejezte be. Isten gyermekeinek élete a kereszten kezdődik és bölcsőben (gyermekké lételben) fejeződik be. 

ISTEN LÉTEZIK

Szerző: Kispál Csilla

Egy nap a góré megjelent a brigád előtt és bemutatta Józsit. Előtte azonban még 'sokszemközt' mindenkinek elmondta, hogy 'rendesnek' kell lenni vele, mert 'speciális'. Mindenki döbbenten nézett rá. Nem értettük, mire gondolt. Az új kolléga rettegett a sötétben, mint egy gyerek és irtózott a tömegtől. Ezért az ő lett az éjszakai portás. Így este is nappali fényben dolgozott és nappal egyedül aludhatott a szálláson.

Az emberek nehezen fogadták be. Gúnyolódtak vele. Úgy hívták, hogy 'Bolondgomba'. Ha tehették, mindenféle otromba tréfát eszeltek ki ellene. Születésnapján vettek neki egy tortát. Hogy jól láthassa az égő gyertyákat, lekapcsolták a villanyt, amikor bejött a klubszobába. Szegényt úgy kellett fellocsolni.

A főnök nagyon mérges volt, ám munkaidőn kívül nem tehetett semmit. Szerencsére Józsi nem volt sértődős. Sajnos már hozzászokott ezekhez az ugratásokhoz. Egyébként is kilógott a bandából. Betegsége miatt gyógyszereket szedett, ezért nem járt a többiekkel kocsmázni. Magányos volt már a munkabeosztása miatt is. Amikor a többiek elindultak a műszakba, ő akkor jött haza, amikor hazaérkeztek, akkor készülődött a portára váltani. Végül is örült ennek. Így kevesebbet találkozott a brigáddal. Nem szekálták annyit.

A munkásszállás egy nagy faházban volt. Az épület másik felét egy gyülekezet bérelte. Józsit az egész eleinte egyáltalán nem érdekelte. Általában ő vállalta el a szálláson a nagytakarítást. Külön pénzt kapott ezért. Egy ilyen alkalommal a port törölgetve furcsa hangokat hallott a szomszédból.

- Valami előadást tartanak. - gondolta magában és hallgatózni kezdett.

Régóta érdekelték a tudományok, a történelem, a biológia, az élet rejtelmei. Gyerekkorában gimnáziumba akart menni. A szülei így is magántanulóként taníttatták a tömegiszonya miatt. De fiatalon meghaltak egy balesetben. Józsi tizennégy évesen elárvult. Rokonai nem voltak. Speciális intézetbe került, ahol mindenféle vizsgálatok sorának vetették alá. Ez évekig tartott. Addig hányódott-vetődött mindenfajta értelmes elfoglaltság és tanulmány nélkül. Mire ennek vége lett, Józsi nagykorúvá vált és ott állt szakma és érettségi nélkül az önálló élet kapujában. Nyolc általánossal a legértelmesebb ember is elveszettnek érzi magát a világban. Józsi portásnak jelentkezett egy gyárba. Szerette azt az állást. Az elején a főnök elmondta neki, mi lesz a dolga. Az udvari munkákat becsülettel elvégezte. Nem volt rá panasz. Sokat olvashatott a portán. A fizetéséből meg tudott élni. Mint ahogy mondtam, a munkásszálláson lakott.

Szomszédjaival jól kijött. Ugyan nem ismerte őket, de eleinte nem is érdekelték túlságosan a mosolygós udvariassággal köszöngető arcok. Tudta, hogy összejöveteleket rendeztek, ahol fiatalok, idősek és családok is megjelentek. Túlságosan zárkózott volt. A hívőket azonban még ő is csodabogaraknak tartotta. Őt inkább a tudományok érdekelték és a természet. Kíváncsi volt a világegyetem működésére. Mindent elolvasott, ami erről szólt. Lassan minden összeállt benne. Észrevette, hogy a dolgok milyen szabályosan összeillettek és harmóniában működtek. Amint ebben gyönyörködött egyre jobban izgatni kezdte a kérdés: jó, jó, mindez szép, de mi a célja? Minek ez az egész univerzum, különösen a Föld az emberrel, ha úgyis elpusztul? Minek az értelem, a kultúra, a tudomány, ha sorsunkban nem különbözünk az állattól és főleg a gyermekvállalás, ha úgyis mind meghalunk?

Ott állt a falnál a portörlő ronggyal kezében. Erről gondolkodott és közben hallgatózott. A szomszédban a Bibliáról volt szó. Józsi szeretett olvasni. A történelem és a vallások is érdekelték, de csak, mint tudományos tárgyak. A keresztények hitét valamiféle különcségként kezelte.

Korábban karácsonykor, húsvétkor volt már néhányszor templomban. Csak a hideg falakra és az unalomig ismételt rideg, gépies ceremóniákra emlékezett... és csupa idős emberre meg gyerekre.

A szomszédokat azonban nem tudta ebbe beleilleszteni. Valahogy annyira mások voltak, mint a vallásossággal kapcsolatos élményei. Mosolygós, barátságos arcok, de semmi tolakodás... és közvetlenség. Már többször is megszólították. Próbáltak vele a Bibliáról és Jézusról beszélni, de mindez annyira távolinak tűnt számára. Udvariasan elutasította közeledésüket. A fóbiája miatt semmi sem taszította annyira, mint az emberekkel telezsúfolt zárt gyülekezeti terem. Most azonban ő maga volt kíváncsi arra, mi folyt odaát. A vékony falon át a lelkész Jézusról beszélt, mint emberről, a Bibliáról, mint hiteles, írott történelemről. Józsi így még soha sem gondolt rájuk. Pedig értelmes ember volt. Az üzenet felkeltette érdeklődését.

Titokban megnézte a szomszédok kapualjában a faliújságot. Ezentúl minden istentisztelet és egyéb gyülekezeti alkalom alatt ott állt a szobája falánál és fülelt. Még jegyzetelt is közben, mint ahogy egy egyetemen szokás. Ha épp egyedül volt és a szomszédságban nem folyt semmi rendezvény, elővette a füzetét és olvasgatta. Minden jegyzet alá kérdéseket írt, amelyeket az utolsó előadás szült benne. Elhatározta, hogy ha egyszer lesz bátorsága, ezeket felteszi a lelkésznek. A legtöbbjét azonban hamarosan kihúzta, mert a következő üzenetek valamelyikében választ kapott rájuk. Olyan volt, mintha valakivel beszélgetett volna. Akkor kezdte sejteni, hogy Isten létezik.

A dolog egyre inkább izgalomba hozta. Egy alkalommal a lelkész Krisztus haláláról és feltámadásáról beszélt. Józsinak a halál nem volt ismeretlen, hisz korán árvaságra jutott. De a feltámadás? Hát az meg mi? A lelkész tárgyilagosan fejtette ki a témát, mint egy rendőrségi szakértő. Józsi lelki szemei előtt kibontakozott az egész dráma. Minden porcikáján érezte a Gecsemáné hajnalának hidegét, a Golgota fájdalmait, a megfeszíttetés gyötrelmeit. Minden olyan valóságosnak tűnt. A könnyei folytak, a szíve megtelt méltóságteljes, fájdalmas szeretettel. Alig tudta elviselni a kínokat.

Mégsem jutott eszébe felkiáltani, hogy: elég, elég! Emelkedni kezdett. Kezei és lábai inain, csontjain egyre jobban érezte a teste súlyát és a szögek helye égetően fájt. Fulladt. A kulcscsontja feszült, akadályozta a levegővételben. Lenézett és látta az embereket. Furcsamód ott voltak köztük a kollégái is. Gúnyolódtak, köpködték, kővel, moslékkal dobálták. Haragos szemrehányásokat tettek, olyasmikkel vádolták, amit sohasem tett meg. Szánalommal tekintett le rájuk. Mindent megtett volna, hogy megmentse őket ebből a nyomorult állapotukból. Magára vette volna minden terhüket, bűnüket, gondjukat, csak hogy szabadnak lássa őket. Tudta, hogy erre képtelen lett volna. Hiszen ez Isten dolga. Érezte gyarlóságát, a halál fenyegető közelségét és ez még sürgetőbbé tette vágyát az Úr közelsége iránt.

- Hiszem, hogy bűnös vagyok. Kérlek, bocsáss meg nekem, Uram! Te vagy az én Megváltóm! – mondta mély meggyőződéssel.

Nagy nehezen balra fordította fejét és belenézett Jézus szemébe…

A brigádot átrendelték máshová dolgozni. Mire visszajöttek vidékről, Józsi már nem volt a szállón. Társai a többi munkástól megtudták, hogy elfelejtette bevenni a gyógyszereit, kómába esett és elvitte a mentő. Senki sem kereste. Mindenki azt mondta, hogy meghalt. Az egész dolog úgy, mint ő maga is, elfeledődött.

Évek múlva Józsi volt kollégái együtt mentek haza a munkából. Erősen sötétedett. Az utcán a forgatagban egy fiatalembert hatalmas tömeg vett körbe. Az utóbbi időkben ez mindennapos volt. Az újdonsült demokrácia jelenségei közé tartoztak a hordószónokok. A munkások nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget az utcai gyűlésnek. A kíváncsiság mégis odavitte őket. Annak előtte több évtizedig semmit sem hallgathattak, csak azt, amit nekik központilag előírtak. Most minden érdekelni kezdte őket is. Közelebb húzódtak.

A főnök döbbenten bámulta a fiatal szónokot, aki Krisztusról és Isten szeretetéről beszélt nagy lelkesedéssel. A mindenség Teremtőjéről és Uráról, Aki a szeretet miatt magát megalázva emberként megszületett, tanított, hirdette az Igét, szenvedett és meghalt a bűneink bocsánatára. Ez a szeretet olyan erős volt, legyőzte a poklot és a halált is.

Úgy beszélt Róla, mint aki személyesen ismerte. Hitelesen. A munkások ámulattal hallgatták. A főnök az emlékei között kutatott. Rengeteg emberrel volt dolga az utóbbi három évtizedben. A srác arca azonban nagyon ismerősnek tűnt valahonnan. Hirtelen ijedten hátrált egy lépést, mintha szellemet látott volna.

- Mi a baj, góré? – kérdezett rá egy öreg melós.

- Egy életem, egy halálom, azt a fazont ismerem! – mondta a főnök és a pódiumon beszélő hittérítőre mutatott.

Az öreg csodálkozva nézett rá.

- Nézd meg magad is jobban. – mondta a főnök.

- Tényleg! Ez hihetetlen! – döbbent meg. – Hiszen ez a Józsi!

- Nem, ez Isten… - mondta elgondolkodva a főnök, aki addig a pillanatig megrögzött szocialistának vallotta magát, - úgy értem, idáig egyáltalán nem hittem Benne, de most már tudom, hogy létezik!

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/110

Guti Tünde: Szellemi viselősség

   Olyan időszaknak vagyunk tanúi, amit leginkább ezzel a szóval jellemezhetnék: szellemi földrengés.

    Isten megrengeti a gyülekezeteket. Sok nehézség, próba rázza meg mindennapjainkban a hitünket, reménységünket, kimozdítva életünket eddigi megtapasztalásainkból.

  Az Úr szólni akar, várja, hogy elcsendesedjünk és hagyjuk ŐT szólni!

   Két dolog következik.  Viselős csend, lelkünket szaggató Isten utáni sóvárgással, majd vajúdó kiáltás és fájdalmas szülés.

EZ A  KIÁLTÁS  FOGJA  ÁTHASÍTANI  A  HOMÁLYT, áttöri a sötétség falait és mindent odaáldozó éhséget gerjeszt az Úr jelenléte és kijelentései iránt.

          EZ LESZ A MENYASSZONY FELKÉSZÍTÉSE

                                             

                       VŐLEGÉNYE ÉRKEZÉSÉRE.

Oswald Chambers: AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK

"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20).

Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.

A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt. Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük.

Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Zenék főoldalra (lejátszási lista)

Áldás

„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3 Ján. 2)

Jézus Krisztus győzött - hétszeresen is!

Készítette: Dr Kováts György

Isten Igéje téged győztessé tesz (Zsolt 119,9-10.)

Zsolt 119:9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?

Zsolt 119:10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

a./ Ebben az egyben soha ne hagyd magad megrendíteni. Isten a te Atyád, aki szereti, ha fiai győztesek. Szereti, ha fiai sikert érnek el. Szereti, ha fiai boldogok. Ő akarja a te győzelmedet!

Az „elsőszülött” Fiú győztes volt, így küldte el Őt az Atya, hogy győzzön, akik Általa születnek (újjá), és lesznek Isten fiai, szintén győzelemre vannak elhívva! Ő akarja, hogy győzz!

Mark Gungor: A meg nem bocsátás

"A meg nem bocsátás olyan, mintha mérget vennél be, remélvén, hogy a másik meghal."