2012. december 20.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Készítette: Lisa Szanyel
Legyél figyelmes, mert erőt és bölcsességet fogok átadni neked, ami a makacs problémákon való áttöréshez szükséges. Néhány dologban pontosítanod kell majd a gondolkodásodat és az elvárásaidat. Legyél rugalmas. Ugyanakkor elég csendesnek is kell lenned, hogy felismerd a szellemi valóságot, ahogy hatással van a természetes körülményeidre, mondja az Úr. Én fogom igazgatni a lépéseidet.
Jeremiás 10:23 Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; és nem azé, aki jár, lépésének irányítása is.
(Gyuri Naploja)
—
Jeremiás 10:23 Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; és nem azé, aki jár, lépésének irányítása is.
(Gyuri Naploja)
"Tegyél engem olyanná, amilyen az apukám!"
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Sándornak, a fiatal családapának volt egy kedves felesége és egy aranyos kicsi fia. Egy ideig boldogan éltek együtt, és örvendeztek szép otthonuknak. Ám azután megtörtént a baj. Sándor megszegte a házassági fogadalmát. Már csak ritkán töltötte otthon az estéit.
Gyorsan elindult lefelé a lejtőn, és e fiatal család boldogsága hamarosan romokban hevert. Sándor egyre gyakrabban keresett fel szórakozóhelyeket, és jobban szerette a szabadidejét kétes társaságban eltölteni. Klára, a felesége, nagyon szenvedett emiatt, ugyanakkor nem volt tudatában az ügy súlyosságának. Folyton abban reménykedett, hogy egy szép napon majd minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ez a fiatal feleség és édesanya nagyon magányosnak érezte az estéket, mivel csak ketten ültek a vacsoraasztal mellett - ő, és Laci, a kisfia. A gyerek sokszor tudakolta, hol van az apukája, és anyjának nehezére esett felelni a kérdésére. Amikor az apa mégis otthon maradt este a családjával - ami csak ritkán fordult elő -, Laci mindig túláradóan boldog volt. Klára felidézte az esküvőjüket követő időszakot. Milyen szép is volt akkoriban minden! Most pedig?
Valahányszor Sándor este a nappaliban üldögélt, Laci egyetlen ugrással az ölében termett, és a következő szavakkal karolta át a nyakát:
- Te vagy a legjobb apuka a világon! És mi igazi barátok vagyunk, igaz, apu? Sokkal jobb, amikor itthon vagy, és nem vagyok egyedül anyuval.
Egyszer, amikor elérkezett a lefekvés ideje, Laci azt mondta:
- Megyek, de apunak velem kell jönnie, hogy betakarjon.
Nem sokkal később apa és fia felballagott a lépcsőn. A kisfiú levetkőzött, és belebújt a pizsamájába.
- Most pedig nyomás az ágyba! - utasította az apa. - Szépen betakarlak, lekapcsolom a lámpát, azután lemegyek anyuhoz.
Csakhogy a kicsi tiltakozott.
- Apu, hát nem tudod, hogy anyuval előbb mindig imádkozunk?
Azzal letérdelt, és imádkozni kezdett. Általában egy rövid imádságot mondott el, amit az édesanyja tanított neki. Ezen az estén azonban kicsi szíve úgy megtelt örömmel, hogy hozzáfűzött még egy kérést:
- Kedves Istenem - mondta hangosan -, tegyél engem olyanná, amilyen az apukám. Tudom, hogy te meg tudod tenni. Ámen!
Azután vidáman bebújt az ágyba, abban a gyermeki hitben, hogy Isten meghallgatja egyszerű imádságát.
Az apa betakargatta, adott neki még egy jóéjt puszit, és lekapcsolta a lámpát a szobában. Ám ahelyett, hogy lement volna a földszintre, egy darabig még ott ácsorgott a gyerekszoba ajtaja előtt. Laci szavain és imádságán töprengett. A Hold fénye besütött az egyik ablakon, és szinte az ítélet nyilaként hatolt át a lelkén.
"Tegyél engem olyanná, mint az apukám!" - visszhangzott még mindig a fülében.
A férfi hirtelen rádöbbent kettős életére, hűtlenségére, egész bűnös voltára. A szíve legmélyén azt kívánta, hogy a kisfia ne lépjen az ő nyomdokaiba. Milyen nyomorúságos is az ő élete! Egyszer csak felébredt benne valami jobb utáni vágy. Halkan kinyitotta a gyerekszoba ajtaját, és a sötétben kicsi fia ágya felé kémlelt. A gyermek nyugodt légzése elárulta, hogy már alszik. Az apa, aki ezekben a pillanatokban szabályosan megundorodott egész elrontott életétől, lábujjhegyen az ágyhoz lépett, és egy darabig némán szemlélte gyermekét. Azután letérdelt, pontosan ott, ahol az imént Laci térdepelt, és halkan imádkozott:
- Kedves Isten, tégy engem olyanná, amilyen a kisfiam, olyan tisztává és jóvá! Igen, tégy engem olyanná, mint a kisfiam! Ámen!
Sándor azon az estén, alvó kisfia ágyánál arra az elhatározásra jutott, hogy új életet kezd. Könnyek peregtek végig az arcán, majd kitört belőle:
- Úr Jézus! Én olyan gonosz és rossz vagyok! Megcsaltam a feleségemet, és nem voltam jó apja a gyermekemnek. Vétkeztem a családom ellen, és bűnössé lettem. Úr Jézus! Bocsáss meg nekem, és légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Újítsd meg teljesen az életemet, a házasságunkat és a családunkat! Nem akarok tovább úgy élni, ahogyan eddig éltem.
Kisfia nyugodtan és békésen aludt tovább, és semmit nem érzékelt mindebből. Sándor csöndesen elhagyta a szobát, és lement a lépcsőn. Klára még a konyhában foglalatoskodott. A férfi szeretetteljesen a karjába zárta, ahogyan már rég nem. Hideg, kemény szíve ezekben a percekben széttört, ő pedig először egyetlen szót sem tudott szólni.
Az asszony azonban érezte, hogy a férje lelkében végbement valami, és mindketten sírtak a bánattól és a mélységes fájdalomtól, ugyanakkor a hálás örömtől is.
Ahogyan egyik nap a kis Laci zokogott keserűen az édesapja ölében, amiért engedetlen volt, úgy sírt most az apa a hűtlensége és sok elkövetett bűne miatt. Zokogása hasonlított kisfia gyámoltalan dadogásához, ahogy most a feleségétől bocsánatot kért és megvallotta neki bűneit.
Klára mégis úgy érezte, mintha ezen az estén újra házasságot kötöttek volna. Olyan szívből fakadóan bocsátottak meg egymásnak, ahogyan azelőtt még sohasem. Sándor és Klára élete megújúlt, házasságuk szintén, és ezzel egész családjuk újjászületett. E fiatal család otthonába költözött a szeretet és a bizalom, miután Sándor megbékélt Istennel.
És hamarosan bekövetkezett az, ami elkerülhetetlen volt: Sándor teljesen szakított addigi életmódjával. Ahol csak tehette, rendezte a dolgait az emberekkel. Micsoda boldog házasság és család lett az övék, miután Sándor alaposan kitakarított az életéből minden szennyet és mocskot! És mennyire örült Laci, amiért az apukája esténként otthon maradt, és volt ideje rá. Szép családi életüknek egyetlen oka volt: Sándor és Klára Jézus Krisztust választották házasságuk és családjuk középpontjául. A kis Laci örült, valahányszor apja és anyja este az asztalra helyezte a Bibliát, hogy felolvassanak belőle, és együtt imádkozzanak. Laci néha így imádkozott az úr Jézushoz:
- Tegyél engem olyanná, amilyen az apukám és az anyukám!
Valaki most talán ezt gondolhatja:
- Ó, bárcsak az én életemben is jóra fordulhatna egyszer minden, ahogyan Sándor családjában! Annyi mindent elrontottam már!
Lelkünkben gyakran így sóhajtunk fel:
- Bárcsak egyszer újra kezdhetném az életemet, és meg nem történtté tehetném a dolgokat!
Nos, és azt mondom neked:
- Van kiút minden bűnből, minden csődből, minden kétségbeesésből, az Istentől való eltávolodásból! Isten már elkészítette a segítségét annak, aki vágyik rá. Legyen bátorságod megtenni azt a lépést, amelyet Sándor is megtett: ő Jézus Krisztushoz vitte bűnökkel terhelt múltját, akinek hatalmában áll megbocsátani minden bűnt! Az Úr Jézus meg tud, és meg akar menteni Téged! Egyedül Ő képes erre!
Részlet a "Még minden jóra fordulhat..." c. könyvből.
Gyorsan elindult lefelé a lejtőn, és e fiatal család boldogsága hamarosan romokban hevert. Sándor egyre gyakrabban keresett fel szórakozóhelyeket, és jobban szerette a szabadidejét kétes társaságban eltölteni. Klára, a felesége, nagyon szenvedett emiatt, ugyanakkor nem volt tudatában az ügy súlyosságának. Folyton abban reménykedett, hogy egy szép napon majd minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ez a fiatal feleség és édesanya nagyon magányosnak érezte az estéket, mivel csak ketten ültek a vacsoraasztal mellett - ő, és Laci, a kisfia. A gyerek sokszor tudakolta, hol van az apukája, és anyjának nehezére esett felelni a kérdésére. Amikor az apa mégis otthon maradt este a családjával - ami csak ritkán fordult elő -, Laci mindig túláradóan boldog volt. Klára felidézte az esküvőjüket követő időszakot. Milyen szép is volt akkoriban minden! Most pedig?
Valahányszor Sándor este a nappaliban üldögélt, Laci egyetlen ugrással az ölében termett, és a következő szavakkal karolta át a nyakát:
- Te vagy a legjobb apuka a világon! És mi igazi barátok vagyunk, igaz, apu? Sokkal jobb, amikor itthon vagy, és nem vagyok egyedül anyuval.
Egyszer, amikor elérkezett a lefekvés ideje, Laci azt mondta:
- Megyek, de apunak velem kell jönnie, hogy betakarjon.
Nem sokkal később apa és fia felballagott a lépcsőn. A kisfiú levetkőzött, és belebújt a pizsamájába.
- Most pedig nyomás az ágyba! - utasította az apa. - Szépen betakarlak, lekapcsolom a lámpát, azután lemegyek anyuhoz.
Csakhogy a kicsi tiltakozott.
- Apu, hát nem tudod, hogy anyuval előbb mindig imádkozunk?
Azzal letérdelt, és imádkozni kezdett. Általában egy rövid imádságot mondott el, amit az édesanyja tanított neki. Ezen az estén azonban kicsi szíve úgy megtelt örömmel, hogy hozzáfűzött még egy kérést:
- Kedves Istenem - mondta hangosan -, tegyél engem olyanná, amilyen az apukám. Tudom, hogy te meg tudod tenni. Ámen!
Azután vidáman bebújt az ágyba, abban a gyermeki hitben, hogy Isten meghallgatja egyszerű imádságát.
Az apa betakargatta, adott neki még egy jóéjt puszit, és lekapcsolta a lámpát a szobában. Ám ahelyett, hogy lement volna a földszintre, egy darabig még ott ácsorgott a gyerekszoba ajtaja előtt. Laci szavain és imádságán töprengett. A Hold fénye besütött az egyik ablakon, és szinte az ítélet nyilaként hatolt át a lelkén.
"Tegyél engem olyanná, mint az apukám!" - visszhangzott még mindig a fülében.
A férfi hirtelen rádöbbent kettős életére, hűtlenségére, egész bűnös voltára. A szíve legmélyén azt kívánta, hogy a kisfia ne lépjen az ő nyomdokaiba. Milyen nyomorúságos is az ő élete! Egyszer csak felébredt benne valami jobb utáni vágy. Halkan kinyitotta a gyerekszoba ajtaját, és a sötétben kicsi fia ágya felé kémlelt. A gyermek nyugodt légzése elárulta, hogy már alszik. Az apa, aki ezekben a pillanatokban szabályosan megundorodott egész elrontott életétől, lábujjhegyen az ágyhoz lépett, és egy darabig némán szemlélte gyermekét. Azután letérdelt, pontosan ott, ahol az imént Laci térdepelt, és halkan imádkozott:
- Kedves Isten, tégy engem olyanná, amilyen a kisfiam, olyan tisztává és jóvá! Igen, tégy engem olyanná, mint a kisfiam! Ámen!
Sándor azon az estén, alvó kisfia ágyánál arra az elhatározásra jutott, hogy új életet kezd. Könnyek peregtek végig az arcán, majd kitört belőle:
- Úr Jézus! Én olyan gonosz és rossz vagyok! Megcsaltam a feleségemet, és nem voltam jó apja a gyermekemnek. Vétkeztem a családom ellen, és bűnössé lettem. Úr Jézus! Bocsáss meg nekem, és légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Újítsd meg teljesen az életemet, a házasságunkat és a családunkat! Nem akarok tovább úgy élni, ahogyan eddig éltem.
Kisfia nyugodtan és békésen aludt tovább, és semmit nem érzékelt mindebből. Sándor csöndesen elhagyta a szobát, és lement a lépcsőn. Klára még a konyhában foglalatoskodott. A férfi szeretetteljesen a karjába zárta, ahogyan már rég nem. Hideg, kemény szíve ezekben a percekben széttört, ő pedig először egyetlen szót sem tudott szólni.
Az asszony azonban érezte, hogy a férje lelkében végbement valami, és mindketten sírtak a bánattól és a mélységes fájdalomtól, ugyanakkor a hálás örömtől is.
Ahogyan egyik nap a kis Laci zokogott keserűen az édesapja ölében, amiért engedetlen volt, úgy sírt most az apa a hűtlensége és sok elkövetett bűne miatt. Zokogása hasonlított kisfia gyámoltalan dadogásához, ahogy most a feleségétől bocsánatot kért és megvallotta neki bűneit.
Klára mégis úgy érezte, mintha ezen az estén újra házasságot kötöttek volna. Olyan szívből fakadóan bocsátottak meg egymásnak, ahogyan azelőtt még sohasem. Sándor és Klára élete megújúlt, házasságuk szintén, és ezzel egész családjuk újjászületett. E fiatal család otthonába költözött a szeretet és a bizalom, miután Sándor megbékélt Istennel.
És hamarosan bekövetkezett az, ami elkerülhetetlen volt: Sándor teljesen szakított addigi életmódjával. Ahol csak tehette, rendezte a dolgait az emberekkel. Micsoda boldog házasság és család lett az övék, miután Sándor alaposan kitakarított az életéből minden szennyet és mocskot! És mennyire örült Laci, amiért az apukája esténként otthon maradt, és volt ideje rá. Szép családi életüknek egyetlen oka volt: Sándor és Klára Jézus Krisztust választották házasságuk és családjuk középpontjául. A kis Laci örült, valahányszor apja és anyja este az asztalra helyezte a Bibliát, hogy felolvassanak belőle, és együtt imádkozzanak. Laci néha így imádkozott az úr Jézushoz:
- Tegyél engem olyanná, amilyen az apukám és az anyukám!
Valaki most talán ezt gondolhatja:
- Ó, bárcsak az én életemben is jóra fordulhatna egyszer minden, ahogyan Sándor családjában! Annyi mindent elrontottam már!
Lelkünkben gyakran így sóhajtunk fel:
- Bárcsak egyszer újra kezdhetném az életemet, és meg nem történtté tehetném a dolgokat!
Nos, és azt mondom neked:
- Van kiút minden bűnből, minden csődből, minden kétségbeesésből, az Istentől való eltávolodásból! Isten már elkészítette a segítségét annak, aki vágyik rá. Legyen bátorságod megtenni azt a lépést, amelyet Sándor is megtett: ő Jézus Krisztushoz vitte bűnökkel terhelt múltját, akinek hatalmában áll megbocsátani minden bűnt! Az Úr Jézus meg tud, és meg akar menteni Téged! Egyedül Ő képes erre!
Részlet a "Még minden jóra fordulhat..." c. könyvből.
Joel Osteen pasztor uzenete: Aktiváld az Ő erejét!
Készítette: Lisa Szanyel
Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal… (Mikeás 3:8.)Mikeás tudta, hogyan bátorodjon az Úrban! Tudta, hogyan merítsen bátorságot és erőt, és hogyan azonosuljon Isten tervével az életére. Tudta, hogy erő van a szavaiban, és abban, ha egyetért Istennel.
Ugyanez igaz ránk ma is. A Róma 10:9-10 azt mondja, hogy akkor nyerünk üdvösséget, ha hiszünk Jézusban, és megvalljuk ezt a hitünket. Ugyanígy tudjuk aktiválni Isten erejét: ha elhisszük és megvalljuk (Jób 22:28).
Tudd, hogy Isten szeret téged, és az a vágya, hogy minden előtted álló feladatra felkészítsen. Fogadd be az erejét és aktiváld, azáltal, hogy megvallod, hogy a Szent Szellemen keresztül most is munkálkodik az életedben. Valld meg, hogy Ő betöltött erejével, igazságával és bölcsességével, hogy szembe nézhess minden kihívással. Hidd el, fogadd el, és valld meg, mert Ő már felruházott minden szükségessel ahhoz, hogy győztes lehess életed minden területén.
Mennyei Atyám, kérlek, járd át lényem minden részét. Tölts be, a Te erőddel, békességeddel, örömöddel és hatalmaddal. Megvallom, hogy erős vagyok, mert Te mindennel elláttál. Dicsérlek hűségedért, és a Te jóindulatod kíséretében megyek előre, a Jézus nevében. Ámen.
Suchné S. Ilona: Betlehem szellemi valósága napjainkban
„Csak annyi időre
szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül….” Mikeás 5:2
A Szent Szellem szava jött hozzám 2012. nov.14.-én és arról
beszélt, hogy ezekben a napokban meg akarja ismertetni Isten népével, a
szellemben járókkal, Betlehem szellemi valóságát. Az elkövetkezendő közeli
időszakban a hivőket a Szent Szellem elviszi Betlehemig. Nagyon határozottan és
konkrétan jött hozzám ez az üzenet. Ezekben a napokban mindazokat elviszi Isten
erre a helyre, akik korábban kinyilatkoztatást kaptak,akik szellemben
megtermékenyültek,akiknek a Szent Szellem már kijelentette az elhívását,
szolgálatát; személyesen nekik jelentette ki azt is, hogy mit kell megszülniük.
Eljött Betlehem szellemi valóságának az ideje,eljött a
szülés ideje az eklézsiában. Szülni fognak a gyülekezetek, az apostolok, a
próféták, szülni fognak a pásztorok, a dicséretvezetők, és szülni fognak a
hivők. Azok a szituációk, helyzetek és körülmények, amelyekbe most fogtok
belekerülni,mind ezt a célt szolgálják gyülekezeti és egyéni szinten is.
Isten Szelleme maga fog mindenkit egyéni módon elvezetni
erre a helyre. Mindenkinek lesz egyéni, személyes Betleheme, amit mások nem
fognak megérteni, de te tudni és érteni fogod, mert mikor az Úr belevisz, meg
is érteti veled azt a helyzetet.
A Mikeás 5.1-2 igét adta a Szent Szellem nyomatékul.
„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda
nemzetségei között, mégis
belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása
visszanyúlik a hajdankorba,
a távoli múltba.
Csak annyi időre
szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó
honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt.”
„Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony
szül.” – ezt az igeszakaszt nyomatékosította a Szent Szellem.
Mária és Jézus ott Betlehemben egy kiszolgáltatott
helyzetben voltak, eléggé megalázott és kiszolgáltatott helyzetben, de azt
mondja a Szent Szellem:
„Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony
szül.”
A farizeusok mondhatták volna Máriára és Józsefre: „hogyha
ez a szülés Istentől van, akkor Ő támogatná és letenné mellé a pecsétjét, nem
az istállóban kellene szülnie Máriának. Hogyha Mária valóban az Isten Fiát
szüli éppen, akkor azt Isten sokkal látványosabb módon szponzorálná.” - mindez a jóléti teológiát valló
keresztények szájából jön, de azt látjuk, hogy Betlehemen mégsem így történt.
Mondhatták volna, mint ahogy ma mondják azokra, akik éppen
Betlehemben vannak, hogy: hol vannak a gyümölcsök? Ezek az események Mária a
romlott fa gyümölcsei! De ahogy Máriát,
úgy téged sem lehet megingatni, te
tudod, hogy ezek rosszul alkalmazott logosz igék, amelyekkel dobálóznak sokan.
Ezért ne legyünk elkeseredve, amikor Isten munkáját szüljük.
Hogyha a kijelentéseink most jönnek át a láthatatlanból a láthatóba, ne
ijedjünk meg, hogyha az még nem látványos és nem jött még meg Istentől a
támogatás és a pecsét.
Mert Betlehem még a kicsiny kezdet helye, Betlehem gyakran
az embereknek való kiszolgáltatottság helye is, a szűkös ellátás helye, a
szükségek helye.
Betlehem nem a komfort helye, Betlehem nem a látványkonyhák
helye, nem a dőzsölés helye, nem a bevásárlóközpontok helye, nem a luxus élet
és nem a csillogás helye. Ezért, hogyha tudod, hogyha tudod azt, hogy az életed
Betlehemben van, akkor ott nem átkokat kell törögetni, nem az okokat kell
keresni. Azonban ne hidd el a farizeusoknak sem, hogy leprás vagy, hamis vagy,
ne vedd magadra a kárhoztatásaikat, és ne foglalkozz az elutasításaikkal, a meg
nem értéseikkel, vagy a kibeszéléseikkel, a hát mögötti hamis ítéleteikkel. Ők
lehet, hogy ma még dúskálnak a javakban, de szülni te fogsz és nem ők. Ne
figyelj rájuk, te tudod, hogy szellemileg Betlehemben vagy, ez egy szülési
időszak és a szülés idejét te nem tudod lerövidíteni, annak meg van a kairosz
ideje. „Nem tudod elhagyni ezt a helyet bármikor, csak az én időzítésemben” –
mondja a Szent Szellem.
Betlehemben addig kell lenned, amíg megszülöd azt a látást,
elhívást, szolgálatot, ami Istentől kaptál, és amíg az le nem tisztul.
Betlehemben addig kell lenned, amíg a láthatatlanból a
láthatóba á nem jönnek a te kijelentéseid. És a szellemi dolgok sokszor tovább
tartanak, mint a földi, fizikai dolgok, a szellemi szülés gyakran több időt
vesz igénybe, mint a fizikai szülés. A vajúdás sokszor hónapokig tartó
folyamat, és a szellemi kitolási időszak is legalább olyan fájdalmas
eseményekkel jár, mint a fizikai kitolási időszak.
Ez a helyzet gyakran jár embereknek való
kiszolgáltatottsággal, amikor szolgálsz, gyakran jár emberek lenézésével,
megvetésével, a meg nem értéssel, sírással és gyötrődéssel.
Itt csupán növekedned kell, táplálkoznod és függni Istentől
teljesen. Teljesen BELŐLE ÉLNI, TELJESEN TŐLE FÜGGNI, ÉS MINDEN FORRÁST a
MENYBŐL VÁRNI.
„Te pedig, efrátai
Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis
belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.”
Ez a hely és ez az időszak az alázat megtanulásának a helye,
amikor olyan helyzetek, körülmények jönnek, amelyekben kőkeményen meg kell
aláznia magát a hivőnek.
Ez a hely az intézményes egyház falain kívül van, a
vallásban nem lehet eljutni a szellemi Betlehemig, ott csak beszélnek róla, ott
csak ünneplik a régi Betlehemet, ott csak emlék csupán.
Betlehem egy kicsiny szűk hely, egy félreeső hely, nem
kívánatos hely, egy lenézett helyzet vagy szituáció, amelyen most mégy át.
Ezt a szülést a Szent Szellem végzi, ezt a szülést emberileg
nem lehet befolyásolni, itt nem az és nem úgy fog történni semmi, amit mi
emberileg elképzelünk, hanem az, amit Isten akar. Ezért engedjük meg a Szent
Szellemnek, hogy végezze a munkáját bennünk és rajtunk, ahogy Isten akarja, az
Ő időzítése szerint. Az életünk és a dolgaink irányítása egyénileg is,
testületileg is az Atya tökéletes terve szerint történik Betlehembe. Ezen a
szellemi helyen jönnek olyan helyzetek, kemény és egyszerű körülmények a hivők
életében, amelyeket nem értenek mindig, hitetlen embereknek való kiszolgáltatott
helyzetek, vagy jöhetnek olyan élethelyzetek, amelyek előtt a hivők
tehetetlenül állnak.
De tudd, hogy Isten itt és most is mindig veled van. Most
nem a bővölködés teológiáját kell elővenned, mert most szülsz,szellemi és mennyei dolgokat szülsz. Itt a vallásban
megkapott teológiai alapelvek nem működnek, semmi nem működik a vallásban
megtanult módszerek közül. Mert itt már az Isten Királysága kezd el megjelenni,
itt a mindennapos rhéma ige tart meg téged.
Ki kellett jönnöd a biztonságos komfortzónádból, a
megszokott, jól felépített szolgálatodból, prédikációdból, munkádból vagy
életmódodból, hogy eljuss ide. És bár vannak, akik visszasírják a múltat, de
fontos, hogy mindig tudd, hogy most szülsz és nem a bűneid következtében vagy
ezen a helyen. Nem! Tudd, hogy benne vagy, igen, most benne vagy Isten
tökéletes akaratában!
Ez a tudat adjon megnyugvást, hogy bármilyen is a körülmény
körülöttem, tudom, hogy szellemben Betlehemben vagyok, az Istentől rendelt
helyemen. Ez még nem a dúslakodás, az
ünneplés, és a táncolás helye, de az Úr mindenről gondoskodik.
Tudd, hogy most a kenetgyűjtés időszaka van.
Mindennap,amikor elveszed a napi rhéma igédet, mindennap,amikor a mennyből
táplálkozol kijelentésekkel, akkor gyűjtöd a kenetet.
Betlehem a kenyér házát jelenti, ahol szószerint mindennap
ellát az Úr mennyei és fizikai táplálékkal.
Betlehem- ez egy átmeneti idő és átmeneti helyzet, és te át
fogsz menni ezen az időszakon és nem fogsz kilépni Isten akaratából, nem fogod
megoldani emberileg ezt a helyzetet. Bár lehet, nem is tudnád, ahogy József nem
tudta megoldani a helyzetüket és ott nem tudta a férji és apai kötelességét sem
teljesíteni.
Máriáról pedig nem olvassuk, hogy panaszkodott volna,
mondván: „ha ez a baba valóban Istentől lenne, akkor nem lennénk ilyen
helyzetben, nem jutottunk volna ilyen körülmények közé, nem kellett volna ilyen
problémákkal szembenéznem és megalázó helyzetbe kerülnöm, megtagadom,
elutasítom…. Stb….”
Mária nem vádolta Józsefet sem, nem vádolta Augustus
császárt sem, aki épp akkor tudta kitalálni a népszámlálást. Mária nem okolta a
politikát és nem kárhoztatta a császárt.
„Az asszony, mikor
szül, fájdalommal szül…” –mondja az Ézsaiás 26:17
„Olyanok voltunk előtted Uram, mint a terhes asszony, amikor
szülni kezd, míg vajúdik kiált fájdalmában.”
Sokan vannak hivők ma ilyen vajúdásban, ez a kiáltás időszaka,
az Istenhez kiáltás időszaka, nem az egymás vádlása. A bűnbánat, a könyörgés
időszaka ez, és a fájdalom időszaka is, amikor elkezd fájni a bűn. A saját és
az ősök bűnei, a múlt bűnei elkezdenek fájni, az egyéni bűnök és a nemzet
bűneiért való sírás időszaka ez.
A feleszmélés időszaka, a bűnökre való ráébredés időszaka ez
a hivők életében.
De tudd, hogy ezekből a sírásokból, kiáltásokból,
vajúdásokból szülések lesznek. Ebből szabadulás lesz, egyéni és nemzeti szinten
egyaránt! Halleluja!
Mert meg fogod szülni azokat a kijelentéseket, meg fogod
szülni azokat a rhéma igéket, amelyeket az Atya adott neked a Szent Szellem
által, amelyekkel megtermékenyült a szellemed a Jézus nevében.
Át fog jönni a láthatatlanból a láthatóba mindaz a
kinyilatkoztatás,amit megkaptál, VALÓSÁG LESZ BELŐLE.
AZ IGE TESTTÉ LESZ, AZ IGE TESTTÉ LESZ, MERT MEGSZÜLÖD, MERT
Betlehemben végig kitartasz és megszülöd a rhémáidat. Áthozod a láthatatlanból
a láthatóba, ebből szabadulás lesz,
egyéni és testületi szinten is, nemzeti szinten is. És nem szelet fogsz
szülni Isten népe, hanem Krisztus testé, a Menyasszonyt, a szolgálati
ajándékokat, a mennyei elhívásokat, a kenetet, a csodákat szülöd, a
szabadulásodat, az ISTEN KIRÁLYSÁGÁT szülöd meg a saját életedben.
És tudd, hogy a születendőt Szentnek nevezik majd, ahogy az
angyal mondta a Lukács 1:35-ben. Ezért Jézus nevében tarts ki ott Betlehemben,
és maradj ott.
Ma annak az ideje van, hogy a hivők kijöjjenek a
megafelekezeteikből, a szellemi szülőházaikból, ahogyan Mária, aki szintén
kijött a szülői házból, és elzarándokoljanak egészen Betlehemig, a szülés
helyéig.
Ez a hely egy félreeső, kicsiny hely, nem a megagyülekezetek
helye, nem a színpadok és rivaldák helye ez, hanem az elrejtőzés és bezárkózás
helye, a szülés helye, az Istennel való intim együttlét helye. Nem a
magamutogatás helye, hanem a félrehúzódás időszaka ez.
Azt mondja a Szent Szellem Isten népének:
„Eredj népem, menj be szobádba, és zárd be magadra az ajtót,
rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg el nem múlik az Úr haragja.”
Igen, mert szülni nem a nyilvánosság előtt szoktak az
asszonyok, ez egy bensőséges, intim esemény és intim közegben kell
megtörténnie.
Prófétai üzenetként hirdetem ki, ahogy Jézus nem ott
született meg, ahol felnövekedett majd később, nem ott szolgált ahol
megszületett és felnövekedett, így legyetek készen ti is. Hogyha Isten szól
hozzátok, hogy: „ most indulj és menj Betlehembe.” – akkor lesznek, akiknek
fizikailag is el kell hagyniuk a környezetüket, városaikat, vagy az
otthonaikat, lesznek, akiknek földi értelemben is helyváltozást jelent ez a
szellemi szint.
Ezért ma felszabadítom Betlehem szellemi valóságát és
kenetét, megáldom azokat, akik ebben a folyamatban vannak. Megáldom őket
kitartással, elszántsággal, állhatatossággal,Istentől való szent
függőviszonnyal, hogy mindaz megvalósulhasson az életükben, amit Isten
elkészített a számukra ezen a szellemi helyen Jézus nevében.
Legyen! Legyen neked meg az Isten beszéde szerint, amelyet
elmondott neked ott, amikor megtermékenyítette a szellemedet. Legyen neked az
Isten beszéde szerint Jézus nevében!
BOLDOG VAGY, MERT ELHITTED ÉS BOLDOG VAGY, MERT MEGSZÜLÖD,
AMIT AZ ISTEN NEKED MONDOTT, JÉZUS NEVÉBEN, JÉZUS NEVÉBEN!
Légy áldott ebben a szülésben!
Ámen és ámen.
2012-12-09
Suchné S. Ilona
(Kérlek, add tovább, hogy azokhoz is eljusson, akiket érint
az üzenet)
Az üzenet letölthető mp3- ban itt:
Karácsonyi ajándék
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, amikor a nagy barna mackót, vagy a villanyvonatot kapta.
A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.
A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.
Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.
Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.
A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet.
Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.
Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.
A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló.
Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.
Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.
Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni.
Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.
Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is.
A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó - mintegy kárpótlásul - két kemény tojást adott a főzelék mellé.
A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.
A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.
Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.
A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.
Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.
Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.
A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.
Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.
A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat.
- Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés.
- Kislányom - dadogta a férfi zavartan.
A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást.
- Anya miért nem indulsz már? - csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú.
- Drágám, valami baj van? - kérgezte a nő mellett ülő férfi is.
A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.
A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.
Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.
Máté László
A későbbi éveken, amikor már felnőttként saját családjával ünnepelt.
A kislánya földöntúli boldogsága a játék baba, vagy a bababútor láttán.
Istenem, hogy tudott örülni, és mennyire szeretett hozzábújni - gondolta a férfi. Mennyire apás volt.
Már régóta nem várta a karácsonyokat, sőt egy idő óta egyenesen gyűlölte.
A válása utáni magányos karácsonyokra sem szívesen gondolt. Amióta pedig az utcán tengette életét, gyűlölt minden ünnepet.
Ez a hatodik karácsony, amit hajléktalanként az utcán élt meg, és számára csak az emlékek maradtak.
Megszokta a számkivetettek és megvetettek életét. Először még zavarta egy-egy szánakozó adomány elfogadása, mára azonban a teljes közönyösség és beletörődés vált az életszemléletévé.
A telet nem szerette a hideg miatt, a többi évszakok elfogadhatóvá váltak. A lényeg, hogy legyen egy kis ennivaló és néha-néha valami innivaló.
Az ital, az jó. Elbódít és segít elfeledtetni a kilátástalan helyzetet.
Ismét érezte a csontokig hatoló hideget. Felnézett az égre és úgy gondolta, 10-11 között lehet az idő.
Elhatározta, hogy minden ellenérzését félretéve, elmegy a menhelyre ebédelni.
Nem szerette a menhelyet. Nem tudta meghatározni az okát, de nem szerette. A menhelyen jó meleg, néhány ismerős sorstárs barátságos köszöntése, és ünnepinek éppen nem nevezhető ebéd fogadta.
Az ebédosztó, mikor rákerült a sor megkérdezte, tegnap este miért nem jött, hiszen sült hús volt és még egy szelet sütemény is.
A férfi csak megrántotta a vállát, de nem válaszolt. Az ebédosztó - mintegy kárpótlásul - két kemény tojást adott a főzelék mellé.
A leves meleg és sós volt. Más jót nem igen lehetett elmondani az ételről.
A főzelék íztelen volt, ráadásul nem is szerette. De meg kell enni, mert szüksége van az energiára. A férfi lassan evett és minden falatot jól megrágott.
Nem volt miért sietni. Régóta nem volt miért sietni.
A két tojást a végére hagyta, majd gondolva a holnapra is, csak az egyiket ette meg. A másik kemény tojást egy kétes tisztaságú zsebkendőbe csavarta és a szatyorba rejtette.
Amikor kifelé indult, meglátta a menhely vezetőjét. Nem akart vele találkozni, mert tudta, hogy megint rákezdi, hogy miért az utcán tölti az éjszakát. Szerencséje volt, mert megállították a menhely vezetőjét. A férfi kihasználva a helyzetet, gyorsan távozott.
Az utcán csoszogva megindult a körút felé. Azt gondolta, karácsony lévén az emberek talán adakozóbbak. A szokott helyére ment. Igaz, nem a legjobb hely volt a körúton, de néha egészen jó kis pénz összejött.
A forgalom hullámzó, de inkább gyér volt. Ennek megfelelően a kocsiból kinyújtott forintok is igen kevés összeget adtak ki. Már sötétedni kezdett, és alig több mint négyszáz forint gyűlt össze. Megvárom, amíg teljesen besötétedik gondolta a férfi, azután elmegyek. Sok jó már úgysem lesz.
Ahogy csoszogott a kocsik között látta, hogy a következő autó ablaka leereszkedik és egy kéz az alamizsnát nyújtja. Óda csoszogott, hogy elvegye a pénzt.
A férfi és a sofőrülésen ülő nő tekintete egyszerre találkoztak. Mindketten megkövülve nézték a másikat.
- Apa? - csúszott ki önkéntelenül a nő száján a kérdés.
- Kislányom - dadogta a férfi zavartan.
A lámpa zöldre váltott, de a nő nem indult el. A két ember zavartan megmerevedve nézte egymást.
- Anya miért nem indulsz már? - csivitelte a hátsó ülésen ülő aranyszőke hajú kisfiú.
- Drágám, valami baj van? - kérgezte a nő mellett ülő férfi is.
A hátsó kocsik előbb bősz dudálásba kezdtek, majd szép sorban kikerülték a zöld lámpánál veszteglő kocsit.
A nő visszarakta a fémpénzt a tárcájába, hosszasan kotorászott benne, majd a férfi kezébe nyomott két papírbankót. Az ismét zöldre váltó lámpánál, visító kerekekkel indítva, vadul elszáguldott az autó. A férfi a kezében lévő két darab ötezrest nézte, és szeme megtelt könnyel.
Először könnyezett amióta az utcán él, és először érezte, hogy megalázták.
Máté László
2012. december 19.
Ő JÉZUS, a világmindenség Ura!
Aki kisgyermekként egy jászolban lépett a világba, most:
„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki
hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől
megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” Zsid. 1.3
Hívd segítségül az Úr Jézus nevét!
Isten közel van hozzánk, és mindenki megtalálhatja, aki
keresi Őt. Ő nem a templomban van, és nem a papokon keresztül lehet hozzá
közeledni. Bárki személyes kapcsolatba kerülhet vele.
Ha megismered Őt, és befogadod az életedbe, célt és értelmet
nyer az életed. Megismered azt a személyt, aki annyira szeret téged, hogy a Fia
életét adta azért, hogy neked ne kelljen meghalnod.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő
egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen." (János 3:16)
Ha befogadod Őt az életedbe, többé soha nem leszel egyedül.
Megismered az igazi szeretetet, amit csak Isten tud adni. Bármi ér az életben,
tudod, hogy a világegyetem leghatalmasabb személye él benned, és nincs senki és
semmi, ami legyőzhetne téged.
"Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma
8.31)
Ha befogadod Őt az életedbe, megkapod Tőle a Szent
Szellemet. Akiben az Ő Szelleme él, az folyamatosan vezetést kap, élő
kapcsolatban van Istennel. A Szent Szellem képes átformálni téged,
megszabadítva azokból a megkötözöttségekből, amik tönkre teszik az életedet
(alkohol, szerencsejáték, kábítószer stb.). A Szellem által gyógyulást ad Isten
a betegségekből, és bölcsességet ad, hogy helyes döntéseket tudj hozni, amik
örömteli és boldog életet adnak.
A legtöbb vallás azt tanítja, hogy Krisztus áldozata
"üdvösséget" ad, ami majd a halál után lesz, és nem is tudják, mit
foglal ez magában. De az üdvösség nem a jövőben lesz, már most van. Az üdvösség
szó jelentése tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából,
bajból), megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől),
oltalmazást, biztonságot, jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban),
gyógyulást (egészség), boldogságot, megtartást. Ebben benne van minden, amire
csak szükséged van itt a földön (vagyis nem a mennyben, hanem ITT és MOST).
Hogy Istennel személyes kapcsolatba kerülj, mond el ezt az imát:
Úr Jézus! Köszönöm, hogy magadra vetted bűneimet,
betegségeimet, és minden átkot, és emberi testedben felvitted a fára, így
távolítva el tőlem. Köszönöm, hogy megígérted, hogy ha megtérek hozzád,
megbocsátod minden bűnömet, és meggyógyítod minden betegségemet.
Kérlek, Úr Jézus, hogy jöjj az én szívembe, és Te tanácsolj,
és vezess minden dolgomban, taníts a Te szent igédre, és hagy ismerhesselek meg
egyre jobban.
Köszönöm, hogy megígérted, hogy aki Hozzád jön, azt Te
semmiképpen ki nem veted.
Köszönöm, hogy így megvallhatom, hogy Te vagy életem Ura,
Királya, Megváltója, szabadító Istene.
Magasztallak ezért most és mindörökké, Ámen!
K. Anda
Turóci: A szeretetről
Van szeretet, amelyik olyan, mint a ciszterna. Addig van
benne a víz, míg kívülről táplálják, addig szeret, míg viszontszeretik. – Az
igazi szeretet olyan, mint a forrás, belülről táplálkozik.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Készítette: Lisa Szanyel
PROFECIA: 2012. december 18. Kedd
Sokan közületek, Én népem, szinte kimondhatatlanul idegesítő érzést éltek át a körülöttetek levő emberek miatt. Szeretteim, ez egy olyan dolog bennetek, ami azért jött fel, hogy el tudjatok bánni az idegesíthetőségetek gyökerével. Ne hibáztassatok másokat a saját reakcióitok miatt. Nézzetek szembe becsületesen ezzel az önmagatokban rejlő helyzettel, ami ilyen felfuvalkodott reagálásra késztet. Ez egy istentelen lelkület, amit korrigálni kell, mondja az Úr. Én bölcsességet adok nektek, és segítek győzni.
Róma 12:21 Ne győzettessél le a gonosztól, hanem te győzd le a jóval a gonoszt.
(Gyuri Naploja)
Joel Osteen pasztor uzenete: Isten örül neked!
Készítette: Lisa Szanyel
Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. (Sofóniás 3:17.)
Korunkban olyan sokan vannak, akik soha nem kaptak dicséretet a szüleiktől. Soha nem kapták meg azt az elismerést és bátorítást, amire a lelkük mélyén vágytak. Ha ez rád is illik, akkor az a jó hírem számodra, hogy amikor befogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, akkor Isten gyermeke lettél! Lehet, hogy a földi apádtól soha nem hallottál elismerő szavakat, azonban Mennyei Atyád örömét leli benned!
Azt mondja neked: „Büszke vagyok rád. Szeretlek. Csodálatosan megalkottalak. Nagyszerű vagy. Elláttalak tálentumokkal. Gyönyörűnek látlak. Nagyszerű dolgokat fogsz véghez vinni az életben, mert benned él a Szent Szellemem.” Mennyei Atyád jó reménységgel és jóságával akarja betölteni a jövődet.
Nem számít, mi történt a múltadban, nem számít mások mit mondtak rólad, tudd, hogy Mennyei Atyád örökkévaló szeretettel szeret! Büszke rád és örvendezik neked! Fogadd be a szeretetét. Tudd, hogy elfogadott. Fogadd el Tőle a reményt. Legyen erőd és bátorságod tovább menni, mert tudod, hogy Mennyei Atyád áldása kísér!
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy kiválasztottál és elfogadtál. Befogadom a szeretetedet és az áldásodat. Tarts Magadhoz közel. Mutasd meg nekem az útjaidat, hogy életem minden napján Veled járhassak, a Jézus nevében. Ámen.
Korunkban olyan sokan vannak, akik soha nem kaptak dicséretet a szüleiktől. Soha nem kapták meg azt az elismerést és bátorítást, amire a lelkük mélyén vágytak. Ha ez rád is illik, akkor az a jó hírem számodra, hogy amikor befogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, akkor Isten gyermeke lettél! Lehet, hogy a földi apádtól soha nem hallottál elismerő szavakat, azonban Mennyei Atyád örömét leli benned!
Azt mondja neked: „Büszke vagyok rád. Szeretlek. Csodálatosan megalkottalak. Nagyszerű vagy. Elláttalak tálentumokkal. Gyönyörűnek látlak. Nagyszerű dolgokat fogsz véghez vinni az életben, mert benned él a Szent Szellemem.” Mennyei Atyád jó reménységgel és jóságával akarja betölteni a jövődet.
Nem számít, mi történt a múltadban, nem számít mások mit mondtak rólad, tudd, hogy Mennyei Atyád örökkévaló szeretettel szeret! Büszke rád és örvendezik neked! Fogadd be a szeretetét. Tudd, hogy elfogadott. Fogadd el Tőle a reményt. Legyen erőd és bátorságod tovább menni, mert tudod, hogy Mennyei Atyád áldása kísér!
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy kiválasztottál és elfogadtál. Befogadom a szeretetedet és az áldásodat. Tarts Magadhoz közel. Mutasd meg nekem az útjaidat, hogy életem minden napján Veled járhassak, a Jézus nevében. Ámen.
RAGASZKODÁS
23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két
szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és
átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25 Jákób pedig ott maradt
egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. 26
De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője
forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás
közben. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt
felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 28 Ekkor megkérdezte
tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz
ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és
győztél.
30 Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt
mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte
el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.
32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 1Móz
32,23-32.
RAGASZKODÁS
Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. (1Móz 32,27)
Jákób szélhámos volt, elcsalta bátyjától, Ézsautól az
elsőszülöttségi jogot. Megrögzött csaló volt, és gyakran kellett menekülőre
fognia a dolgot. A bizonytalan jövő elé nézve Jákób most nekiindult a közelgő veszélynek,
amely a haragos bátyja képében várt rá, akivel olyan rútul
cselekedett a múltban. Vajon megfizet Ézsau mindenért úgy,
ahogy Jákób megérdemli?
Az 1Móz 33-ban olvasunk arról, hogy Isten munkálkodott Ézsau
szívében. De Jákób életében is munkálkodott, lassanként megváltoztatva
jellemét, az őt és családját ért bajok által. És a történetnek ezen a pontján Jákób
nem adja fel. Miközben tusakodik az "emberrel" - akiről kiderül, hogy
maga Isten - ragaszkodik hitéhez, és áldást kér magára. Valójában Jákób egész
élete áldás volt, az Ábrahámtól kiinduló, generációkra szóló áldás-folyam
része.
Mi is kaptunk már egy nagy áldást, a Jézus Krisztus által
való üdvösség nagy áldását. Mégis, sokan nem fogadjuk el azt örömmel, és nem
ragadjuk meg Isten kegyelmét. Pedig ha megtesszük, békességet nyerünk. Az
életben semmi sem választhat el már minket Istentől. Ezután figyelmünket
másokra irányíthatjuk, arra, hogyan oszthatnánk meg velük a hit áldását,
segítve nekik felfedezni Krisztus világosságát az életükben.
Imádság: Békesség Istene, hálát adunk neked az életünk
áldásáért, mely minden nap új meglepetésekkel tárulkozik fel előttünk. Ámen.
Hogyan mutathatjuk fel másoknak a Krisztustól kapott áldást?
Mark H. Anderson (Pennsylvania, USA)
www.csendespercek.hu
Az imádság
Készítette: Keresztény szépségportál
Ha Isten mindazt a bolond imádságot meghallgatta volna, amit életem során elmondtam, hol lennék most?
C. S. Lewis
www.keresztenyszepsegporta
Az üdvösség
Készítette: Keresztény szépségportál
meglátnod őt!
C. S. Lewis
www.keresztenyszepsegporta
A vélemény
Készítette: Keresztény szépségportál
C. S. Lewis
www.keresztenyszepsegporta
A változás
Készítette: Keresztény szépségportál
(ismeretlen)
www.keresztenyszepsegporta
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





.jpg)









