2012. december 14.

Az Úr Jézus kijelentése:


„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (Ján. 14,15)


Ravasz László A szenvedésről


Isten nem mondja: szenvedjetek minél többet, ez erény és kötelesség, viszont tudnod kell: a fájdalmat is felvette programjába. (Prohászka)
Amit Ő szenvedett el.


Természetfeletti erőt ad


Azon a napon az Úr oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az Úr angyala" (Zak 12,8).

Az Úr egyik legjobb módszere az övéi megvédésére az, hogy belsőleg erőssé teszi őket. Az ember így erősebb lesz, mint a kőfal, hite szilárdabb, mint az erődítmények.

Az Úr közülünk még a leggyengébbet is Dávidhoz hasonlóan hőssé tudja tenni. Uram, cselekedd ezt meg velem! Add erődet és tölts meg szent bátorsággal, hogy egyszerű parittyámmal, de benned bízva, szembeszállhassak még az óriással is.

Az Úr még a legerősebb bajnokot is még erősebbé tudja tenni; mert isteni erővel ruházza fel, természetfeletti erővel.

Uram, cselekedd meg ezt legjobb vezetőinkkel. Mutasd meg, mire vagy képes: emeld hűséges munkásaidat a kegyelem és a szentség természetfeletti magaslatára.

Uram, kérlek, végy szállást gyermekeidben, hogy egyre hasonlóbbá legyenek hozzád. Erősítsd őket szent erőddel, hogy hasonlókká váljanak azokhoz a bölcsekhez, akik Isten trónját körülveszik. Teljesítsd be ezt az ígéretedet egész mai Gyülekezeteden ezen a mai napon az Úr Jézusért kérlek! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Tedd, amit szeretsz, szeresd, amit csinálsz!


Osztatlan szívet adok majd nekik..." (Ezékiel 11:19 NIV)
A sikeres emberek engedik, hogy az Istentõl kapott tehetségük és vágyuk irányítsa az életüket. Egy dologra összpontosítanak, és osztatlan szívvel élnek. Isten nem azért adott neked tehetséget valamilyen területen, hogy majd azt kérje, valami másra add oda magad.
Mindig van lehetõség a tehetségünk és a szenvedélyeink összehangolására, ha megvan a bátorságunk ahhoz, hogy megkeressük életünk célját, és vállaljuk a kockázatokat. Po Bronson, a What Should I Do With My Life? [Mihez kellene kezdenem az életemmel?] címû könyv szerzõje ezt írja: Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a jövõ üzleti sikere azzal a kérdéssel kezdõdik: Mihez kellene kezdenem az életemmel? Igen, így van... az emberek nem azért érnek el sikereket, mert felkapott ágazatokba vándorolnak vagy felvesznek egy bizonyos karrier-építõ sémát vagy jelmondatot.
Boldogulásuk annak köszönhetõ, hogy arra a kérdésre összpontosítanak, kik õk valójában, és olyan munkát választanak, amit igazán szeretnek (és ezáltal olyan termékeny és alkotó erõket szabadítanak fel, amilyet soha nem is képzeltek volna)."
Carly Fiorina mondta: Szeresd, amit csinálsz, vagy ne csináld... Döntsd el, hogy azért csinálsz valamit, mert bele tudod adni a szívedet csakúgy, mint az elmédet. Azért dönts így, mert ez az egész valódat megragadja."
Ne légy másvalaki álmainak a rabszolgája, mert ha magadévá teszel egy álmot, az fog birtokolni téged. Ha valaki más álmának rabszolgája vagy, az hamar rémálommá változik.

Pál azt írja: ...ezek egymáshoz hasonlítgatják magukat... micsoda tudatlanság... Mi csak azzal dicsekszünk, ami az Istentõl kapott munka határain belül történt..." (2Korinthus 10:12-13 NLT).

Ha most össze vagy zavarodva, szem elõl tévesztetted a célt, vagy csak körbe-körbe jársz, imádkozz így: Uram, adj nekem tiszta látást, és osztatlan szívet!" Az ilyen imára Isten válaszol.


Joyce Meyer: Ne hátrálj meg!


Az önmagunkban való kételkedés miatt sokan meghátrálnak félelmükben.

A Zsidókhoz írt levélben Isten Igéje azt mondja, hogy az igaz ember hit által él, de ha meghátrál az nincs Isten kedvére (Zsidók 10:38).

Ez nem azt jelenti, hogy Isten haragszik rá, de bizony elszomorítja, ha kevesebbel beérjük, mint az a bizalomteljes élet, amit Krisztusban biztosított számunkra.

A hit azt jelenti, hogy bízunk Istenben és az Ő Igéjében. Lehet, hogy jó kapcsolatod van Istennel és nem jelent számodra problémát, hogy bízz Benne. Viszont ha arról van szó, hogy magadban bízz, hogy a helyes dolgot teszed, akkor meghátrálsz és hagyod, hogy a félelem leuraljon és visszahúzzon.

Isten azt tanította nekem, hogy ha nem bízom magamban a megfelelő módon, akkor igazából Benne nem bízom, mivel Ő bennem él, irányít, vezet és igazgat, mert én kértem rá, hogy így tegyen.

Isten ígéreteinek kell hinnem, nem pedig a saját érzéseimnek és gondolataimnak. Természetesen bármelyikünk tévedhet és hibát követhet el. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a jó irányba megyünk, aztán rájövünk, hogy hibáztunk, de ettől még nem dől össze a világ. Ha a szívünk tiszta és őszintén keressük Isten akaratát, még ha hibát ejtünk is, Isten közbe fog avatkozni, és vissza fog minket vezetni a helyes vágányra. Hiszen megígérte, hogy Szent Szelleme által igazságban fog vezetni (János 16:13).

Egyébként pedig, ne félj attól, hogy hibázol. Soha nem lehetsz sikeres anélkül, hogy ne követnél el hibákat. Szerintem az emberek túl nagy figyelmet fordítanak a hibáikra. Megvalljuk őket, megbánjuk őket, és elfogadjuk Isten bocsánatát. És természetesen tanulunk a hibáinkból, amik értékes leckék lehetnek az életünkben. Ne hagyd, hogy a hibád miatt bűntudat és rossz érzés gyötörjön, de hagyd, hogy a tanítómestered legyen. Sose feledd, azért mert időnként hibázol, még nem vagy selejtes!

Tanuld meg különválasztani azt, amit teszel, attól, aki vagy. Mivel emberek vagyunk, hibázunk, de ettől függetlenül Isten gyermekei vagyunk, és Neki jó terve van számunkra. Mennyei Atyánk hosszútűrő, gazdag az irgalomban és telve van szerető kedvességgel, jósággal felénk!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

dicséret áldás

Az Úr jelenlétében

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46,11)




Teréz anya: A kedves szavak


A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.


MINDVÉGIG


13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt
ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19 "Mi
történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek
történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk
levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a
Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát,
hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről” Lk 24,13-35.

                            MINDVÉGIG

Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24,35)

"Ó nem! Senki sem jött ki értem!" Egyedül álltam a Kenyai Nemzetközi Repülőtéren. Szomorú voltam; családom és barátaim Nigériában maradtak. Én pedig most itt álltam tanácstalanul. Nem tudtam, mit tegyek. Mielőtt elhagytam Nigériát, biztos voltam benne, hogy Isten gondot visel majd rólam, de ebben a helyzetben aggódni kezdtem, és bizakodásom kezdett elszállni. Végül valaki egy megbízható taxishoz irányított, aki bevitt az új iskolámba, Nairobiba.

Később rájöttem, hogy Krisztus mindvégig velem volt, felettem tartotta kezét, azt akarta, hogy szemem megnyíljon, és észrevegyem őt, s halljam, amint szól hozzám. Amíg az iskolába nem értem, túlzottan elfoglaltak a problémáim; nem hallottam meg, és nem vettem észre Krisztust a körülöttem lévő emberekben.

Valami hasonló történhetett a tanítványokkal az emmausi úton. Jézus együtt haladt velük, de nem ismerték fel őt. Amikor Jézus megtörte a kenyeret, a szemeik megnyíltak.

Problémáink között gyakran azt gondoljuk, Krisztus nincs velünk. Ilyenkor talán a tanítványokhoz hasonlóan figyelnünk kellene rá, hogy megláthassuk és hallhassuk őt. Krisztus mindenkor velünk van.

Imádság: Urunk, amikor problémáink elborítanak, nyisd meg szemünk, hogy meglássunk téged. Ámen.

Ha keressük Krisztust, megtaláljuk.

Foluke Bosede Ola (Oyo State, Nigéria)

www.csendespercek.hu

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Készítette: Zoltán Jani

Amikor az élet már egy nagy zűrzavaros kuszaság, akkor állj meg, és csendesítsd le a lelkedet. Túlreagáltad a rád törő érzelmeket, amelyek az érzékeidet ostromolják. Fordíts rá annyi időt, amennyi csak szükséges, hogy a kezedbe vedd az érzelmeidet, a gondolataidat összhangba hozd az igazság igéjével, és állítsd be újra a figyelmed fókuszát. Gyere be a jelenlétembe egy felfrissülésre! Kérd, és Én bölcsességet és útmutatást adok neked, majd fogd azt a hihetetlenül bonyolultnak tűnő dolgot, és bontsd le egyszerű hitre és bizalomra, mondja az Úr. Gyere!

Apostolok Cselekedetei 3:19 Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Oswald Chambers: HŰSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA


"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).

Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. Külső körülményeinket illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki. Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hűtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így. Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlődni az életünkben. Mindig itt következik be a hűség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik.

A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság. A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk, csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz. Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik. Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé.

Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk. "Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Signum - Ne Félj

Dicsőítő Csoport

A kapocs ég és föld között

készítette: Keresztény szépségportál

Van egy kapocs az ég és a föld között. Ha ezt a kapcsot megtalálod, s ég és föld közöttminden értelmet nyer, még a halál is. De ha elmulasztod, minden értelmét veszti, még az élet is.

John H. Groberg

www.keresztenyszepsegportal.hu


Victoria Osteen: Amikor erőtlennek érzed magad


Készítette: Lisa Szanyel


VAki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. (Efezusi 3:20.)
Életünk során szembe kerülünk olyan helyzetekkel, kihívásokkal, amik elerőtlenítenek minket. Előfordulhat, hogy nem látjuk a kiutat, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy megváltozhatnának a dolgok, és feladjuk.

Az igazság azonban az, hogy hívőkként sohasem vagyunk erőtlenek, így sohasem kell „csak úgy” feladnunk! Isten a kifogyhatatlan erő forrását helyezte belénk. A Biblia azt mondja, hogy ugyanaz az erő van bennünk, ami feltámasztotta Jézust a halálból – ugyanaz az erő, ami a világmindenséget teremtette, ugyanaz az erő, ami szétválasztotta a Vörös-tengert, ami meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat, bennünk él a Szent Szellem által. Nekünk az a feladatunk, hogy a szavaink által aktiváljuk ezt az erőt. A Példabeszédek 18:21 azt mondja, hogy „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” Isten okkal adta nekünk ezt a hatalmat.

A világ legédesebb kiskutyái a mieink, és nagyon-nagyon szeretem őket, de nem tudnak beszélni. Ők nem kaptak olyan hatalmat, mint mi. Isten sok csodálatos teremtményt alkotott, azonban csak az emberiségnek adott tekintélyt és hatalmat. Mindig megfontoltan kell használnunk ezt a hatalmat az életünkben. A szavainkkal építhetünk, vagy rombolhatunk. Győzelmet, vagy bukást szólhatunk a jövőnkre.

Amikor reggel felébredsz, építő szavakat szólj, a győztes élet szavait. Tudd, hogy nem vagy erőtlen! Azt mondd a jövődről, amit Isten mond róla, és azt mondd magadról is, amit Isten mond rólad.
„Krisztusban győztes vagyok. Erős vagyok az Úr hatalmas erejében. Az ellenem formált fegyver nem ér célhoz. Isten jósága és kegyelme kísér életem minden napján. Ő betölti minden szükségemet, kegyelmének gazdagsága szerint. Reményteljes jövőt szán nekem!”

Az örökkévaló ige


Készítette: Szabó Péter


Elgondolkodtató...


Készítette: Keresztény szépségportál

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.

Biblia (Zsolt 119:105)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Joel Osteen: Ne bagatellizáld el az áldásaidat!


Készítette: LIsa Szanyel

Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. (2 Sámuel 22:50)
Ha az emberek látják, hogy Isten áldásának a teljességében élsz, és emiatt sikeres vagy, akkor kritizálni, irigykedni és bírálgatni fognak. De tudod mit? Legyen ez az ő problémájuk. Nem kell magyarázkodnod amiatt, amit Isten tesz az életedben. Amikor szabadkozol am
iatt, hogy Isten milyen jó hozzád, vagy elbagatellizálod az Ő jóindulatát azzal, hogy szerencsének, vagy a véletlen munkájának nevezed azt, akkor ezzel Istent sérted meg. Mózes ötödik könyvében azt olvassuk, hogy Isten ad erőt ahhoz, hogy meggazdagodj. Ez azt jelenti, hogy Ő adja neked a jó ötleteket, a kreativitást, az erőt a sikerhez, és az áttöréseket. Mindezen dolgok az Ő jóságából származnak. Egészen addig, amíg alázatosan Neki tulajdonítod a dicsőséget, addig nincs miért magyarázkodnod és szabadkoznod. Hívőkként az a dolgunk, hogy megismertessük Őt. Az Ő életét, jóságát, békességét, reményét, örömét kell életünkkel tükröznünk.

Nem kell összehúznod magad, és elbagatellizálni az áldásaidat. Bátran dicsőítsd értük Istent! Adj hálát Neki, és dicsőítsd mindazért, amit éppen most tesz az életedben, és azért is, amit majd a jövőben tenni fog. Ismertesd meg Őt, és mindenért Neki add a dicsőséget!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy áldó kezedet tartod az életem fölött. Minden dicsőség, tisztelet és dicséret Téged illet, mert minden jó és tökéletes ajándék Tőled származik. Kinyitom a szívem és az elmém, és befogadom mindazt, amit tartogatsz számomra. Jézus nevében. Ámen.

2012. december 13.

Máté evangélium 28. fejezet: A sír üres! Jézus él! (revideált)


Mát. 28,1 A szombat* [a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás] végén [vagyis elmúltával, befejeztével] pedig, a hét első napjára virradólag [hét első napjának hajnalán], kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt

[Más fordítás: A szombat utáni nap volt a hét első napja. Ennek a napnak a hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírüreget].

*Szombat (szabbaton): a Szabbat (azaz Sabbat), vagy a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás.

Mát. 28,2 És ímé [hirtelen] nagy földindulás [nagy földrengés, és nagy szélvihar] lőn [és támadt]; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén [a sírhoz], elhengeríté a követ a sír [vagyis a sírüreg] szájáról, és reá üle arra.

Mát. 28,3 A tekintete [és a megjelenése] pedig olyan volt, mint a villámlás [mint a fényes ragyogás], és a ruhája fehér, mint a hó [Más fordítás: Aki ránézett, mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó].
Mát. 28,4 Az őrizők [vagyis az őrök] pedig tőle való féltükben megrettenének [halálra rémültek; megijedtek az angyaltól, hogy reszketni kezdtek a félelemtől], és olyanokká lőnek, mint a holtak [és szinte holtra váltak].

Mát. 28,5 Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

Mát. 28,6 Nincsen itt, mert feltámadott [a halálból], amint megmondotta volt [előre]. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt [ahol nyugodott] vala az Úr.

Mát. 28,7 És [azután pedig] menjetek gyorsan [és siessetek] és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból [vagyis a halottak közül]; és ímé előttetek megy Galileába [jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete]; ott meglátjátok őt [mert ott megjelenik, megmutatkozik néktek], ímé megmondottam néktek.

Mát. 28,8 És gyorsan eltávozván a sírtól [vagyis a sírbolttól] félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják [hogy hírül adják; megvigyék a hírt] az ő tanítványainak

Mát. 28,9 Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé [egyszerre csak] szembe jöve ővelük Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve [Örvendjetek; örömöt kívánok nektek, örüljetek]! Azok pedig hozzá járulván, megragadák [megfogták] az ő lábait, és leborulának előtte [és imádták őt].

Mát. 28,10 Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg [és vigyétek hírül] az én atyámfiainak [a testvéreimnek], hogy menjenek [hogy térjenek vissza] Galileába, és ott meglátnak [ott majd viszontlátnak; engem [mert megjelenek, megmutatkozom nékik]*

*Az Úr Jézus feltámadásáról így hangzik Márk bizonyságtétele: „Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága (illatos) keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt (vagyis Jézus testét). És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról (a bejáratáról)? És odatekintvén (felnéztek), láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette (igen) nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.

Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé (ez az) a hely, a hová őt helyezték. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén, elfutnak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás (remegés és döbbenet) fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólnak, mert félnek vala. Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek és sírnak vala” (Márk. 16,1-10).

Lukács  újabb részleteket tár fel: „A hétnek első napján pedig kora reggel (vagyis kora hajnalban) a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. És a követ a sírról (azaz: a sírbolt elől) elhengerítve találák. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének (és emiatt tanácstalanul álltak), ímé két férfiú álla melléjük fényes öltözetben: És mikor ők megrémülvén a földre hajtják orcájukat (és a földre szegezték tekintetüket), azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek (vissza) rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. Megemlékeznek azért az ő szavairól. És visszatérvén a sírtól, elmondják (éshírül adták) mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt (és üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet); és nem hívének nékik” (Luk. 24,1-11).

 János is bizonyságot tesz az Úr Jézus feltámadásáról: „A hétnek első napján pedig jó (korán) reggel, amikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról (vagyis a sírbolt elől). Fut azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Mária pedig künn áll vala a sírnál (a sírbolton kívül állt) sírva. Amíg azonban siránkozik, behajol vala a sírba (vagyis a sírboltba); És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordult, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala (és nem ismerte fel), hogy Jézus az.

Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt teszi (vagyis azt jelenti): Mester! Monda néki Jézus: Ne illess (és ne érints) engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz (az én testvéreimhez) és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki” (Ján. 20,1-2.11-18).

Az Úr Jézus pontosan tudta mi vár rá, és fel akarta készíteni erre tanítványait, ezért így szólt hozzájuk: „…a pogányok [vagyis a nemzetbeliek] kezébe adják őt [és kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [hogy kigúnyolják] és megostorozzák [és megkorbácsolják] és keresztre [kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [és életre kel]. De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába” (Mát. 20,19; 26,32)

Mát. 28,11 Mialatt pedig ők mennek vala [vagyis az asszonyok eltávoztak, és még úton voltak], ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének [és hírül adtak] a főpapoknak [vagyis a papi fejedelmeknek] mindent, ami történt.

Mát. 28,12 És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván [határozatot hoztak, és miután], sok ezüstpénzt adnak a vitézeknek [vagyis a katonáknak],

Mát. 28,13 Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopták őt, mikor mi aluvánk.

Mát. 28,14 És ha ez a helytartó fülébe jut [és ha a helytartó meghallja ezt], mi elhitetjük [majd mi meggyőzzük; mi majd megnyugtatjuk] őt, és kimentünk titeket a bajból [és titeket mentesítünk az aggódástól].

Mát. 28,15 Azok pedig fölvévén [vagyis elfogadták; átvették] a pénzt, úgy cselekedének, amint megtanították [amint kioktatták] őket [amint mondták nekik]. És elterjedt ez a hír [ez a szóbeszéd; így aztán ez a történet mind a mai napig jól ismert, és ezt a beszédet a mai napig híresztelik] a zsidók között mind e mai napig.

Mát. 28,16 A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, [arra] a hegyre, ahová Jézus rendelte vala őket.

Mát. 28,17 És mikor meglátták őt, leborulának [imádattal borultak le] előtte [és imádták őt, de]; némelyek [voltak, akik még] kételkedtek [mert némelyeket kétségek fogtak el; és bizonytalankodtak, tétováztak].

Mát. 28,18 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem [bennem] adatott minden hatalom* mennyen és földön*

*Hatalom: (exúszia): szabadság, képesség, lehetőség; felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság; hivatal; hatalmi jel.

Mát. 28,19 Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében* [hatalmába, dicsőségébe, erejébe],

*Nevében: [(onomá): (hatalom (tekintély), jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad a benne foglalt kiváltságokkal//.

Mát. 28,20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [vagyis e kor célba érkezéséig, beteljesedéséig]. Ámen!*

*Lukács bizonyságtétele szerint az Úr Jézus, még amikor testben volt, már kijelentette, hogy minden hatalom néki adatott. Ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya. és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni](Luk. 10,21-22).

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (vagyis nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36). És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3).

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [és annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte] Mikor pedig minden (vagyis a mindenség) alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben (1 Kor. 15,27-28).

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)









Szólj neki megszületett Jézus