Mát. 10,1 És előszólítván [magához hívta]
tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat,
és [képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [és
gonosz]
szellemek felett, hogy
kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta)
betegséget, és [bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és
gyengeséget]*
*Az Úr Jézus példát ad arra, hogy az Istennel való ima után, felismerve az
Ő akaratát, hozza meg döntéseit. Erről így ír Lukács: „És lőn
(vagyis történt) azokban a napokban,
(hogy) kiméne a hegyre imádkozni, és az
éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és Istenhez imádkozva
virrasztotta át). És mikor megvirrada,
előszólítá (és odahívta) az ő
tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is
nevezett” (Luk. 6,12-13)
Márk
bizonyságtételéből megtudjuk, hogy a tanítványokat is Isten jelenlétébe hívta
be, mielőtt szolgálatra küldte ki őket: „Azután
felméne a hegyre, és magához szólítá (vagyis magához hívta), akiket akar vala; és (ők pedig) hozzá menének. És választott tizenkettőt
(arra), hogy vele legyenek, és hogy
kiküldje (és elküldje) őket
prédikálni, (hogy hirdessék az igét), és
hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és (a tőle kapott hatalommal) az ördögöket (vagyis démonokat, a
gonosz, tisztátalan szellemeket) kiűzni:”
(Márk. 3,13-15)
Az Úr Jézus akkor –
és mindenkor – mielőtt kiküldi az Övéit, azt mondja: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és
az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek (és hogy semmi se
árthasson nektek)” (Luk. 10,19)
Lukácstól tudjuk
meg, hogy milyen parancsokat adott – és ad – az Úr a kiküldés előtt: „Minekutána pedig összehívta Jézus az ő
tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök
ellen (vagyis démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett), és betegségek gyógyítására. És (azután)
elküldé őket, hogy prédikálják (és hirdessék) az Isten országát, és betegeket
gyógyítsanak. És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat (vagy
botot), se táskát (vagy tarisznyát), se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne
legyen. És (amikor) valamely házba
bementek (vagyis betértek), ott
maradjatok, és onnét induljatok tovább. És (ha valahol) valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén
abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul (és
bizonyítékul) ő ellenük” (Luk. 9,1-5)
És Márk így
folytatja a tanítványok kiküldését, ami a mindenkori tanítványokra is
vonatkozik: „Majd (ezek után) magához szólítá (magához hívta) a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni
kettőnként, és ada nékik
hatalmat a tisztátalan szellemek (vagyis a démonok) fölött. És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy
pálcán (vagyis egyetlen vándorboton) kívül;
se táskát (vagy tarisznyát), se
kenyeret, se pénzt az övükben; Hanem kössenek sarut (vagyis saru viszont
legyen rajtuk), de két ruhát ne öltsenek
(magukra). És (ezt is) monda nékik: Ahol valamely házba bementek,
ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét. Akik pedig nem fogadnak
(be) titeket, sem nem hallgatnak rátok, (akkor)
onnét kimenvén, verjétek le a port
(is) lábaitokról, bizonyságul ő ellenük.
Bizony mondom néktek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az
ítélet napján, mint annak a városnak” (Márk. 6,7-11)
És hogy ez a parancs
a minden korban élő tanítványokra is vonatkozik, azt Pál apostolon keresztül
mutatja be a Szent Szellem. Az apostol Antiókiába megy Barnabással, de: 1. nem
egyedül ment hirdetni az Igét. 2. ahol nem fogadták be az Igét, ott az Úr Jézus
parancsa szerint cselekedtek. Erről így számol be Isten Igéje: „A
zsidók azonban felindítják (vagyis felingerelték ellenük) az istenfélő és tisztességbeli (tekintélyes)
asszonyokat és a városnak eleit
(vagyis előkelőit), és üldözést
támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik őket határukból. Azok pedig lábuknak
porát lerázván ellenük, elmenének Ikoniumba” (Csel. 13,47-52)
A Szent Szellem
kijelenti, hogy mi az az egyetlen ruha, amelybe fel kell öltözni. Milyen
sarunak kell a lábunkon lenni, hiszen harcba küld a seregek Ura: „Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk
(vagyis harcunk), hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen (és erők és hatalmak ellen), ez élet sötétségének világbírói ellen (és
a sötétség világának urai ellen), a
gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét,
hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (és
leküzdvén) megállhassatok. Álljatok
hát elő (vagyis álljatok meg tehát), körül
övezvén derekatokat igazlelkűséggel (vagyis igazságszeretettel), és felöltözvén az igazságnak (vagyis a
megigazulás) mellvasába (azaz:
páncéljába). És felsaruzván lábaitokat a
békesség evangéliuma hirdetésének készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden
tüzes nyilát megolthatjátok; Az
üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten
beszéde: Minden imádsággal és
könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban
vigyázván (és legyetek éberek) minden
(teljes) állhatatossággal és
könyörgéssel…” (Eféz. 6,12-18)
Mát. 10,2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon [jelentése: Isten meghallgatott],
akit Péternek [jelentése: szikla
vagy kő(darab)] hívnak, és András [jelentése: férfias], az ő testvére. Jakab [jelentése: más helyébe lépő],
a Zebedeus fia [jelentése: Isten
ajándéka], és János [jelentése:
az Úr megkegyelmezett] az ő testvére.
Mát. 10,3 Filep [jelentése: aki a
lovakat //a testi erőt// kedveli] és Bertalan [Talmai fia; Talmai jelentése: merész,
bátor, vakmerő]. Tamás [jelentése:
iker] és Máté [jelentése:
az Úr adománya], a vámszedő. Jakab [jelentése: más helyébe lépő], az Alfeus [jelentése: vezető, tanító] fia,
és Lebbeus [jelentése: szívélyes,
értelmes férfi], akit Taddeusnak [jelentése: szívélyes; dicséret; vagy Tádénak: jelentése: bátor] hívtak;
Mát. 10,4 [a vakbuzgó] Simon [jelentése: meghallgattatás] a
kananita [jelentése: buzgó, féltékenyen szerető; a zelóta],
és Júdás, az Iskáriótes [Jelentése: kerióti
férfi; akit a sqarja = áruló
névvel illették], aki el is árulta [aki kiszolgáltatta (feladta)] őt [és aki árulója is lett]*
*Az Úr Jézus
kiválasztja a tizenkét tanítványt. Erről így tesz bizonyságot Márk: „(Kiválasztotta
tehát a tizenkettőt:) Simont, akinek
Péter nevet ada. És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és
Boanerges nevet ada nékik, amely azt teszi: mennydörgés fiai, (vagy gyors
harag fiai); És Andrást és Filepet,
Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai
Simont, És Iskáriótes Júdást, aki el is árulta őt” (Márk. 3,16-19)
Lukács így ír a tanítványok kiválasztásáról.
Az Istenhez való imádkozás után tehát az Úr Jézus kiválasztotta tanítványait: Simont, akit Péternek is nevezett, és
Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant, Mátét és
Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, aki Zelótának neveztetik, Júdást, a
Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá is lőn” (Luk. 6,14-16)
Akiket az Úr kiválaszt, azok egy akaraton
vannak, és együtt maradnak. Amikor az Úr felment a mennybe: „Akkor megtérnek (vagyis ezután
visszatértek) Jeruzsálembe a hegyről,
mely hivatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett (Jeruzsálem
közelében) van, egy szombatnapi
járóföldre. És mikor bementek (vagyis hazatértek), felmentek a felsőházba (vagyis a felső szobába), ahol szállva valának: (mégpedig) Péter és Jakab, János és András, Filep és
Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a
Jakab fia. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel (vagyis egyhangúlag,
egyetértésben; közös akarattal) foglalatosak
valának (és kitartóan vettek részt) az
imádkozásban és a könyörgésben…” (Csel. 1,12-14)
Mát. 10,5 Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, [ezt
a rendelkezést adta] és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne
menjetek, [a pogányokhoz, vagyis a nemzetekhez] vivő úton el ne induljatok] és
Samaritánusok [jelentése: őrtorony,
őrhegy; őrséghez tartozó] városába ne menjetek [és ne térjetek] be;
Mát. 10,6 Hanem menjetek inkább Izráel házának [Izráel népének] eltévelyedett [és ezért elveszett] juhaihoz*
*Samáriában pogányok laktak, mert a
babilóniai fogságra vitelkor Assiria királya elhurcolta Babilóniába a zsidókat:
„És más népet telepített be Assiria
(jelentése: foglyok, megkötözöttek) királya
Babilóniából (jelentése: zűrzavar;
összevisszaság, rendbontás), Kutából
(jelentése: megőrzés, kincs), Avából (jelentése:
lerombolás; visszafordulás), Hámátból (jelentése: erődítmény, vár, falaktól
körülvett; központi város) és
Sefárvaimból (jelentése: számos magaslat). És beszállította, és (letelepítette) őket Samária városaiba az Izráel fiai helyett, akik (vagyis azok) birtokba vették Samáriát, és annak
városaiban laktak (és letelepedtek)” (2 Kir. 17,24)
Amikor a kananeus asszony kéri az Úr Jézus segítségét: „Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem (máshoz), csak az Izráel házának elveszett juhaihoz”
(Mát. 15,24)
De Pál apostol már
Antiókiában hirdeti a Krisztust, és: „Mikor
pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának
azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. Akkor Pál és
Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje;
de mivelhogy ti megvetitek (és elutasítjátok) azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a
pogányokhoz (a nemzetekhez)
fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a
pogányoknak (a nemzeteknek), hogy
légy üdvösségükre a földnek széléig (és a föld végső határáig)” (Csel.
13,45-47)
Mát. 10,7 Elmenvén [hírnökként] pedig és prédikáljatok [és
ezt hirdessétek nekik], mondván:
Elközelített [vagyis közel jött] a
mennyeknek országa [királysága; a menny Istenének királyi uralma].
Mát. 10,8 Betegeket [és erőtleneket, és
gyengélkedőket] gyógyítsatok,
poklosokat [vagyis leprásokat] tisztítsatok
[meg], halottakat támasszatok [és keltsetek életre], ördögöket [ördögi, gonosz szellemeket,
démonokat] űzzetek. Ingyen vettétek [és mert ajándékba kaptátok], ingyen [vagyis ajándékba] adjátok.
Mát. 10,9 Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe [a ti övetekbe],
Mát. 10,10 [Ne vigyetek az útra se poggyászt]
se útitáskát [vagy tarisznyát], se
két (felső)ruhát [vagy köntöst], se sarut, se pálcát [se vándorbotot ne vigyetek]; mert méltó
a munkás az ő táplálékára [az ő kenyerére, mert a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla].
Mát. 10,11 Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg [és érdeklődjetek, hogy kire számíthattok,
kutassátok ki hogy], ki abban
méltó; és ott [és annál] maradjatok,
amíg tovább [nem] mehettek [amíg tovább nem indultok].
Mát. 10,12 Ha pedig [beléptek,
és] bementek a házba, köszöntsétek azt [a
ház népét e szavakkal: Békesség (vagyis az az állapot, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás, a
háznak, és a ház népének].
Mát. 10,13 És ha méltó [erre az] a ház (és az a háznép), szálljon a ti
békességetek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességetek rátok térjen vissza.
Mát. 10,14 És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket [sőt meg sem hallgatja szavaitokat (logoszaitokat:
vagyis igéiteket), távozzatok abból a házból, vagy városból], és mikor kimentek abból a házból, vagy városból, [még] lábaitok porát is verjétek [és rázzátok] le [lábatokról].
Mát. 10,15 Bizony mondom néktek: Az ítélet [vagyis a döntés, a (meg)ítélés, és a
válság] napján könnyebb [és elviselhetőbb (tűrhetőbb, és kíméletesebb) sorsa, és helyzete]
lesz a Szodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, árvíz, elpusztulás; hasadék, szakadék] földjének [a döntés napján]. Mint annak a városnak.
Mát. 10,16 Ímé, én elbocsátlak [és úgy
küldelek] titeket, mint juhokat [vagyis
bárányokat] a farkasok közé; legyetek azért okosak [józanságot megőrzők, önmagatokon uralkodók, érzéseiteknek parancsolók,
körültekintők, fortélyosok, ravaszok, eszesek,
és meggondoltak] mint a kígyók, és szelídek [keveretlen, vegyítetlen, tiszta, érintetlen, romlatlan, ártatlan, be
nem szennyezettek, egyszerűek] mint a galambok*
*Márk is bizonyságot tesz az Úr
Jézus parancsáról, amelyet így teljesítettek a kiválasztott tanítványok:
„(A tanítványok pedig elindultak és) kimenvén
azért, prédikálják vala (és hirdették az embereknek), hogy térjenek meg. És sok ördögöt (vagyis démont, tisztátalan
gonosz szellemet) űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és
meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13)
Lukács így ír erről. A kiválasztott tanítványok: „Kimenvén annakokáért, bejárják a falukat
(és jártak faluról falura), hirdetvén az
evangéliumot, és gyógyítván mindenütt” (Luk.
9,6)
Az Úr a hetven tanítványnak is ezt a parancsot adta: „Menjetek el: Ímé én elbocsátlak (és
elküldelek) titeket, mint bárányokat a
farkasok közé. Ne hordozzatok (és ne vigyetek magatokkal) erszényt, se táskát (vagy tarisznyát), se sarut; és az úton (és útközben) senkit ne köszöntsetek. (Ha azonban) valamely házba (beléptek), és bementek, (leg)először ezt mondjátok: Békesség e(nnek a) háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia (vagyis ha ott a
békesség fia lakozik), a ti békességetek
azon marad (és megnyugszik rajta); ha
(pedig) nem, ti reátok tér (és száll)
vissza. Ugyanazon (és ugyanabban a) házban maradjatok pedig, azt evén és iván,
amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára (és a maga bérére). Ne járjatok házról-házra.
És valamely (vagyis
ha egy) városba bementek, és befogadnak
titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak (és amit elétek tesznek): És gyógyítsátok a betegeket, akik ott
lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Valamely
városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt
mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük
(sőt leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt); mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az
Isten országa elközelített (és közel jött) hozzátok. Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek állapota (és
sorsa) tűrhetőbb (és elviselhetőbb) lesz ama napon, hogysem azé a városé” (Luk. 10,3-12)
És mindez ingyen adatik, és ingyen is kell tovább adni.
Erről így beszél Pál apostol: „Micsoda
tehát az én jutalmam [mi is a bérem]?
Az, hogy amikor prédikálom [és
hirdetem] az evangéliumot, [az örömüzenetet,
a jó hírt] ingyenessé [és viszonzás
nélkülivé] teszem a Krisztus evangéliumát,
[örömüzenetét] hogy ne éljek vissza a
jogaimmal [vagyis anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt
járó szabadságommal, és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó
jogomat] az evangélium hirdetésénél” (1 Kor. 9,18).
Elizeus próféta beszédét elfogadva a leprás Naámán
bemerítkezett a Jordánba. (jelentése: az
alájövő, a lejövő, a halál folyója) és meggyógyult – de a próféta sem
fogadott el semmit –: „Azután
(Naamán: jelentése: héberül [az
istenség] gyönyörűség, kedvesség szépség, jóság) visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla
előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön
(máshol) Isten, csak Izráelben! Azért
most vedd (fogadd) el, kérlek, ez
ajándékot a te szolgádtól. Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok (és az
élő Úrra mondom, akinek a szolgálatában állok), hogy el nem veszem (és hogy nem fogadok el semmit). Kényszeríti (és bár unszolta) vala pedig őt, hogy elvegye (hogy
fogadja el); de ő nem akará (ő
hajthatatlan maradt)” (2 Kir. 5,15-16)
És így mutatja be a Szent Szellem, hogy aki pénzen akarja
megkapni a Szent Szellemet, Aki által történik minden csoda: „Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok
kézrátétele által adatik a Szent Szellem, megkínálta őket pénzzel (vagyis
pénzt ajánlott fel nekik), Mondván:
Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem (és akire ráteszem) kezeimet, Szent Szellemet vegyen. De Péter (azonban)
monda néki: A te pénzed veled együtt
vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető
(vagy megszerezhető)” (Csel. 8,18-20)
Mát. 10,17 De óvakodjatok az emberektől [és
vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak átadni] titeket és
az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban]
megostoroznak [megkorbácsolnak]
titeket;
Mát. 10,18 És helytartók [a vezető emberek,
és a fejedelmek, és kormányzók] és királyok elé visznek [és hurcolnak] titeket érettem [vagyis énmiattam], bizonyságul [és tanúságtételül, hogy tanú(bizony)ságot tegyetek] ő [nekik] maguknak és a
pogányoknak [és a más nemzetekhez
tartozóknak]*
*Márk így ír az Úr Jézus
kijelentéséről: „… Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek (és
bíróságoknak) adnak át titeket, és
gyülekezetekben (és a zsinagógákban) vernek
meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő
nékik” (Márk. 13,9)
És így folytatódik a kijelentés a
Lukács írása szerinti Evangéliumban: „Boldogok
lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és (amikor) kirekesztenek (és kiközösítenek), és szidalmaznak titeket (és gyaláznak
benneteket), és kivetik (és kitörlik)
a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek
Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (sőt ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és
nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen (ugyanezt)
cselekedtek (és tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti
nálatoknál (mint titeket). Ha e
világból (valók) volnátok, a világ
szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (igémet) megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és
teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21)
Az Úr Jézus mennybemenetele után
azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban az
időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből
valók közül (a gyülekezet egyes tagjaival). Megöleti (vagyis kivégeztette) pedig
Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel (azaz karddal)” (Csel.
12,1-2)
Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és
bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és
megvesszőztek), egyszer megköveztek,
háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis
egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta való utazásban (mert gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben
rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között,
veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren,
veszedelemben hamis atyafiak (vagyis áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való
böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2
Kor. 11,24-27)
„De mindezekben [és
mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő és teljes,
tökéletes, végleges, és fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki
minket szeretett” (Róm. 8,37) És: „… hála az Istennek, aki a diadalt adja
nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57)
És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan
születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a
győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot,
ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5)
Az Úr Jézus így
bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom
nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de
bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16,33)
Mát. 10,19 De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket
[és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [és ne legyen gondotok arra, és nehogy
aggódva tépelődjetek, és ne
töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik
néktek [mert megkapjátok] abban az
órában, mit mondjatok [vagyis amit
mondanotok kell majd, és azt, hogy
hogyan beszéljetek].
Mát. 10,20 Mert nem ti vagytok, akik szóltok [akik
beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme
az, aki szól ti bennetek [és
általatok, és rajtatok keresztül]*
*Így bátorít a Szent Szellem, Márkon
keresztül is: „Mikor pedig fogva
visznek (és elhurcolnak), hogy
átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne
gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert
nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11)
Lukács is ír az Úr Jézus bátorításáról: „Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és
hatalmasságok elé (és a hatóságok és a felsőbbségek elé hurcolnak), ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit
szóljatok védelmetekre (és hogyan vagy mivel védekezzetek), vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem
azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12)
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek
(és határozzátok) el azért a ti
szívetekben (a ti bensőtökben), hogy
nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem gondoltok
előre a védekezésre): Mert én adok néktek
szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak
mindazok, akik magokat ellenetekbe vetik (és egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk.
21,14-15)
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy
süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek
a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12)
Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (és fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez
küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt,
amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy
megszabadítsalak (és megmentelek) téged!
Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő
kezét, és megilleté (és megérintette a) számat,
és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet
adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
Mát. 10,21 [Abban
az időben] halálra adja pedig testvér testvérét, atya [vagyis apa] gyermekét; támadnak magzatok
szüleik ellen, [és gyermekek lázadnak fel saját szüleik ellen], és
megöletik [és halálra juttatják] őket
[és vesztüket okozzák].
Mát. 10,22 És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig* megáll** [kitart, és
állhatatos marad], az megtartatik***
[üdvözül, megmenekül, és megszabadul]****
*Mindvégig (telosz): 1) megvalósulás,
beteljesedés, eredmény. 2) cél, határ, vég, befejeződés. Bármilyen dolognak,
cselekedetnek, vagy időnek a célba érkezése, de nem a vég, a megszűnés, hanem
annak megvalósulása beteljesülése értelmében: Szó szerint: BEVÉGZÉS.
**Megáll (hüpomenó): eltűr, elvisel, kibír;
magára vállal. Helytáll, ellenáll. Alatta marad a tehernek, nem teszi le
(átvitt értelemben): hanem viszi; a próbatételnek, lelki és szellemi nyomásnak:
állhatatosnak lenni, maradni. Vállal valamit.
***Megtartatik (szódzó): 1) megtart, (biztonságban)
megőriz. 2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít. 3)
betart (ígéretet). 4) megtart (emlékezetében). 5) elrejt, titokban tart passzív
alak: 6) életben marad, tovább él. 7) megmenekül, épségben marad, biztonságba
kerül. 8) elmenekül, szerencsésen eljut valahová. Megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd (szó
szerint vagy képletesen). Életben tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít,
megőriz, megment, jól van, ép(-pé tesz), egészséges(-sé tesz).
****Ahogy közeledik ennek a
világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk:
„Halálra fogja pedig adni testvér
testvérét, atya gyermekét; és magzatok (vagyis gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és
vesztüket okozzák). És lesztek
gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (és
kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13)
János még további részletekkel egészíti ki az
elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből
(és a zsinagógákból) kirekesztenek
(és kizárnak) titeket; sőt jön idő
(és eljön az óra), hogy aki öldököl
titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek
tetsző szolgálatot végez). És ezeket
azért cselekszik (és azért teszik) veletek,
mert nem ismerték meg (sem) az Atyát,
sem engem” (Ján. 16,2-3)
Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy
mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é,
hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (és hogy békességet
hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt
inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (vagyis
egy családban), akik meghasonlanak, három
kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (vagyis az apa) a fiú
ellen, és a fiú az atya (vagyis az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa
(vagyis az anyós) a menye ellen, és a
menye a napa (vagyis az anyósa) ellen”
(Luk. 12,51-53)
A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem:
„Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a
tanácsadóban (sem a jó ismerősben); az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (és még asszonyod előtt is,
akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával),
a leány anyja ellen támad, a meny az ő
napára (vagyis az anyósa ellen); az
embernek saját háznépe az ellensége” (Mik.
7,5-6)
És: „Akkor
nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek
minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (és
eltántorodnak), és elárulják egymást, és
(meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet
sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az megmenekül, és életben marad” (Mát. 24,9-10.12-13)
És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (és kezet emelnek
rátok), és üldöznek titeket, adván a
gyülekezetek elé (és átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (vagyis börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (és
vezetnek titeket) az én nevemért. De
ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre).
Tökéljétek (és határozzátok) el azért a ti szívetekben (a ti
bensőtökben), hogy nem gondoskodtok
előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és hogy nem gondoltok előre a
védekezésre): Mert én adok néktek szájat
és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak
mindazok, akik magokat ellenetekbe vetik (és amelynek nem tud ellenállni,
vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (és kiszolgáltatnak) pedig
titeket (még a) szülők és testvérek
is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (vagyis egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek
mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti
béketűrésetek által (és állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (vagyis az életet)” (Luk. 21,12-19)
És hogy mindez mikor kezdődik, és hogyan lehet megmenekülni,
arról így beszél Pál apostol: „Mikor
pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (és elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki
törvény alatt (vagyis a törvénynek alávetve) lett, hogy a törvény alatt
levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (és Isten fiaivá legyünk)” (Gal.
4,4-5)
„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte
[és oda adta] engesztelő [és véres] áldozatul [azaz: fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom
helye, a kiengesztelés]. Azoknak,
akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [és igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló
jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az
előbb [a korábban] elkövetett bűnöket
[végtelen türelmében] elnézte [és elengedte, megbocsátotta]. Türelme idején [az előbb történt
vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, Melyeket
Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy
e mostani időben [e mostani időszakban] mutassa
[és jelentse] meg igazságát [és kimutatta igazságosságát a
jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő
igaz, igazzá teszi azt is, [és megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [és aki a Jézus hitéből való]” (Róm.
3,25-26)
Mát. 10,23 Mikor pedig abban a városban
üldöznek titeket, szaladjatok [és
fussatok, meneküljetek] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem
járjátok [és végig sem járjátok] Izráel városait [mert igazán
mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [és mire]
az embernek Fia eljövend [és visszajön hozzátok]*
*Az Úr Jézus kijelentése Máté
szerint: „Bizony mondom néktek:
Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják (és nem
ízlelik) meg a halált, amíg meg nem
látják az embernek Fiát eljőni az ő országában” (Mát. 16,28)
És Márk szerint: „…
monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között,
akik nem kóstolnak (és nem ízlelik meg) addig
a halált, amíg meg nem látják, hogy az
Isten országa eljött hatalommal” (Márk.
9,1).
Lukács szerint: „Mondom
pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált
meg nem kóstolják (és meg nem ízlelik), mígnem
meglátják az Istennek országát” (Luk.
9,27)
A farizeusok kérdésére „Megkérdeztetvén
pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az
Isten országa nem szemmel láthatólag jő el (nem úgy jön el, hogy az ember
jelekből következtethetne rá, vagy kiszámíthatná). Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten
országa közöttetek, van” (Luk. 17,20-21)
Mert Isten országa akkor
nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért
azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok,
testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével
hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem
emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek
megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején
nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5)
„Mert nem beszédben
áll [és nem szavakon alapszik, vagy szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága,
uralma] hanem erőben. [és hatóerőben,
hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)
Hogy ez megtörténjen, ahhoz az Úr Jézus által ígért mennyei
erőt kell megkapni minden hívőnek: „És
ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok
Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,49)
Mert: „…
János… vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem
sok nap múlva. És: „… vesztek erőt,
minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig” (Csel. 1,5.8)
És ez be is teljesedett pünkösdkor: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt
valának (ugyanazon a helyen). És lőn
nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése
(hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt), és eltelé (és betöltötte) az
egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (vagyis
lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak) és (leszálltak, és) üle
mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek
szólni más nyelveken (és különféle nyelveken), amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)
Így vált valóra az Úr
ígérete, aki megígérte a Szent Szellem eljövetelét: „Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem
kaphat meg), mert nem látja őt és nem
(is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert
nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy
kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek,
ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban
vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek” (Ján. 14,17-20)
Hiszen: Így
is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám (az Úr
Jézus) pedig megelevenítő Szellemmé” (1Kor 15,45)
Mát. 10,24 Nem följebbvaló [és nem nagyobb]
a tanítvány a tanítónál [a mesterénél],
sem a (rab)szolga az ő uránál.
Mát. 10,25 Elég a tanítványnak, ha olyan(ná
lesz), mint a mestere [és elégedjék meg, ha úgy lesz a sora, mint a
tanítójának], és a (rab)szolgának, mint az ő Ura. Ha a
házigazdát [vagyis a ház urát]
Belzebubnak [jelentése: magasság
ura; legyek ura] hívták
[és nevezték el], mennyivel inkább [úgy fogják nevezni vagy csúnyább néven
nevezik] az ő háznépét [és a
cselédjeit; a házához tartozókat, és a család többi
tagját]?!*
*Lukács is ír az Úr Jézus
kijelentéséről: „Nem feljebb való
a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz,
mint a mestere (és aki pedig
teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere)” (Luk. 6,40)
Mert: „Bizony, bizony
mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ (vagy a
küldött, az apostol) nem nagyobb annál,
aki azt (el)küldte. Ha tudjátok
ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket (és ha így cselekesztek)” (Ján.
13,16-17)
De: „Emlékezzetek meg
ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket
is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igéimet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20)
Mát. 10,26 Azért ne féljetek [ne
rettenjetek, és ne ijedjetek, ne rémüljetek, és ne
riadjatok meg] tőlük. Mert nincs oly rejtett [vagy leplezett, és eltitkolt]
dolog, ami [egyszer] napfényre ne
jőne [és le ne lepleződnék]; és oly
titok [olyan rejtett, titkos, vagy
színlelt dolog], ami ki ne tudódnék [melyet
meg ne ismernének].
Mát. 10,27 Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban [és verőfényben, fényes nappal]
mondjátok [el, és szóljátok]; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről [hírnökként] hirdessétek [és prédikáljátok].
Mát. 10,28 És ne féljetek azoktól [sem],
akik [csak]
a testet [(szóma)= az
élő szervezetet] ölik meg [akik csak a testet (szóma: az élő szervezetet) képesek megölni, és elpusztítani].
A lelket [vagyis legbelső éneteket] pedig meg nem ölhetik [de a lelket (pszükhé = a
ti legbelső éneteket) megölni nincs hatalmukban; ezért nem képesek; a léleknek (pszükhé = a ti legbelső
éneteknek) azonban nem árthatnak]. Hanem attól féljetek
inkább, [akinek hatalma van] mind a lelket [(pszükhé): legbelső éneteket], mind a testet [(szóma): az élő
szervezetet] elvesztheti [és el tudja pusztítani, és el tudja
taszítani] a gyehennában [(geenna): az örök büntetés helyére, vagy állapotára.
BDB szerint: a Siralom-völgybe: a nagy nyomorúságba]*
*Lukács is idézi az Úr Jézus
szavait: „Mert
nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne (és amely le ne
lepleződnék); és oly titok, mely ki ne
tudódnék. Annakokáért amit a sötét(ség)ben mondtatok, a világosságban fog
meghallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban (és a belső
szobákban), azt a házak tetején fogják
hirdetni. Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet
(szóma: az élő szervezetet) ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől
féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a
gyehennára (geenna: az
örök büntetés helyére, vagy állapotába. vagy BDB szerint: Siralom-völgybe: a
nagy nyomorúságba) vessen. Bizony, mondom néktek, ettől (vagyis Tőle) féljetek”
(Luk. 12,2-5)
És meg is ismétli: „Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne
lenne (és olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne); és nincs oly elrejtett dolog (olyan
titok), mely ki ne tudódnék, és
világosságra ne jőne (és ismertté ne válna)” (Luk. 8,17)
Márk is ír erről: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne
jelentetnék (és ami ki ne derülne); és
semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson (és semmi titok
nincs, ami napfényre ne jutna)” (Márk. 4,22)
A Prédikátoron keresztül
folytatódik a kijelentés: „Mert minden
cselekedetet (és minden tettet) az
Isten ítéletre előhoz (és megítél), minden
titkos (és titkolt) dologgal, akár
jó, akár gonosz (vagy rossz) legyen
az” (Préd. 12,16)
És: „Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat (és sötét titkokat
leplez le, és napvilágra hozza a homályos dolgokat), és a halálnak árnyékát is világosságra hozza” (Jób. 12,22)
Az apostolokon keresztül hangzó
kijelentések: „Mert nékünk mindnyájunknak
meg kell jelennünk (és leplezetlenül kell odaállnunk) a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék (és
mindenki megkapja, amit megérdemel) a
szerint, amiket e testben (szóma: élő szervezetében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)
Mert: „Egy a törvényhozó, (a törvényadó, és az
ítélőbíró), aki hatalmas megtartani
(és megmenteni) és elveszíteni…” (Jak. 4,12)
Mát. 10,29 Nemde, két verebecskét [két
verébfiókát, vagy a verébnek párját
árulják], és meg lehet venni egy kis fillérért? [vagyis
két krajcárért]. És
egy sem esik azok közül a földre [és el sem pusztulhat el közülük egy sem] a ti
Atyátok tudtán kívül!
Mát. 10,30 Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon [] vannak [tartva, és meg vannak számolva, és egyetlen hajszál sem vész el a
fejetekről].
Mát. 10,31 Ne féljetek [tehát, ne ijedjetek, ne rémüljetek, és ne
riadjatok meg] azért; ti sok [és számos]
verebecskénél [vagy verébfiókánál]
drágábbak [értékesebbek, és különbek] vagytok [és többet értek]*
*Lukács is
bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Nemde öt verebet (adnak és) meg
lehet venni két filléren? És egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De
néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak (és meg vannak számlálva).
Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak (és értékesebbek) vagytok” (Luk.
12,6-7)
Mát. 10,32 Valaki azért vallást tesz* én
rólam [és akik meg fognak vallani engem,
és elismerik,
hogy hisznek bennem] az emberek előtt, [majd] én is vallást teszek arról [és mindazok mellett] az én mennyei Atyám előtt [és arról én is
elismerem mennyei Atyám előtt, hogy hozzám tartozik];
*Vallást tesz (homologeó):
szó szerint: ugyanazt mondják
velem (együtt). Tehát jelentése még: ugyanazt mondja, mint én, egyetért velem
(a nyilvánosság előtt). Azonosul velem, elismer, elfogad engem
(az emberek előtt).
Mát. 10,33 Aki pedig megtagad [és elutasít, és visszautasít] engem
az emberek előtt, én is megtagadom azt [majd]
az én mennyei Atyám előtt, [aki a
mennyekben van]*
*Lukács is megismétli az Úr Jézus kijelentését: „Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz énrólam
az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai
előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik (mert azt
én is megtagadom) az Isten angyalai
előtt” (Luk. 12,8-9)
„Mert
valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja
azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval
(vagyis amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk.
9,26)
Márk
is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert (ha) valaki szégyell
engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és bűnös
nemzetség előtt), az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,38)
Pál
apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk
bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se engem, az ő foglyát; hanem (velem) együtt szenvedj az evangéliumért Istennek
hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2 Tim. 1,8)
Mert:
„Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni
is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket” (2
Tim. 2,12)
A
feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az
fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm
ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám
előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5)
Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne
veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid.
10,35)
Mát. 10,34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet [vagyis a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot] bocsássak [és hozzak] e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak [és hozzak], hanem hogy fegyvert [és harci kardot vetni jöttem].
Mát. 10,35 Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja [vagyis, hogy szétválasszam, és egymás ellen
fordítsam az embert és atyját], a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa
[vagyis anyósa] közt;
Mát. 10,36 És hogy az embernek ellensége legyen az ő [saját] háza népe [vagyis
tulajdon családja lesz az ellensége]*
*Lukács így tesz bizonyságot az Úr kijelentéséről: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy
békességet adjak e földön (vagy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (vagyis egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és
kettő, három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen (azaz: az apa a
fiával), és a fiú az atya ellen
(vagyis a fiú az apjával); és az anya a
leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (vagyis az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (vagyis
az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53)
Az Úr Jézus saját családján mutatja
be, hogy mit jelent az előző kijelentése. Egyik alkalommal, amikor nagy sokaság
vette körül, és Ő meggyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat: „Amint az övéi (vagyis a hozzátartozói) ezt meghallák, (elindultak és) eljövének, hogy megfogják őt (vagyis
hogy elfogják); mert azt mondják vala,
hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le,
azt mondák, hogy: Belzebub van vele (illetve Belzebub van benne), és: Az ördögök (vagyis a démonok) fejedelme által az ördögök (vagyis a démonok) fejedelmének
a segítségével űzi ki az ördögöket
(vagyis a démonokat)” (Mk. 3,21-22)
„Mert
a testvérei sem hittek benne” (Ján.
7,5)
A próféta már előre figyelmeztette
Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne
bízzatok a tanácsadóban (és ne bízzatok a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját
(és még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és
gyalázatosan bánik apjával), a leány
anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)
Mát. 10,37 Aki inkább szereti* atyját és anyját, hogysem engemet [vagyis jobban ragaszkodik apjához vagy
anyjához, semmint hozzám], nem
méltó én hozzám. És aki inkább szereti [és
jobban ragaszkodik, jobban kedveli] fiát és leányát, hogysem engemet [jobban ragaszkodik hozzájuk, mint hozzám], nem méltó én hozzám**
**Lukács így idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli
az ő atyját és anyját, feleségét és
gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit (vagyis kevésbé
szeret, vagy választ, mögéjük helyez. (Tehát a mondat így hangzik: aki kevésbé
szeret atyjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy
mögéjük helyez, és őket választja…),
sőt még a maga lelkét (azaz: a maga életét) is, nem lehet az én tanítványom” (Luk.
14,26)
Léviről
(jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik)
– példaként minden hívő számára – így prófétál Mózes: „Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról. Nem láttam őt. És az ő
atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt (nem néz se apjára, se anyjára,
nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól); mert megtartották a te beszédedet (parancsodat), és ragaszkodtak szövetségedhez (és
megőrizték)” (5 Móz. 33,9)
Mát. 10,38 És a ki föl nem veszi [vállára, és aki nem fogadja el] az ő
keresztjét, [az ő kínkaróját naponta, //ez a halálnak
kitettséget, azaz önmegtagadást jelent//]. és nem úgy követ [és nem úgy kísér] engem [és nem úgy
csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam]. nem méltó én hozzám [és ugyancsak nem
érdemli meg, hogy
hozzám tartozzon].
Mát. 10,39 Aki megtalálja az ő életét [vagy aki próbálja megtartani az életét], elveszti* [vagyis
pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [vagyis pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [vagyis
én miattam], megtalálja [és megmenti] azt**
*A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a
fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de
önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is
kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját akaratának,
vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem
ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli
alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét
másokért.
**Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig
mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az
ő keresztjét (sztaurosz):
kínkaróját naponta, //vagyis a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// minden nap, és
kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani
(meg akarja menteni) az ő életét
(vagyis önmagát), elveszti azt; aki pedig
elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én
érettem, az megtartja (és megmenti) azt.
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig
elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)?” (Luk.
9,23-25)
„És valaki nem
hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz):
kínkaróját naponta, //és nem vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást//, és én utánam jő,
nem lehet az én tanítványom” (Luk.
14,27)
A Máté írása Evangélium jelenti ki, hogy mikor és miért
szólt így az Úr Jézus: „… kezdé Jézus
jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat
szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és
harmadnapon föltámadni. És Péter
előfogván (magához vonta) őt, kezdé
feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik (nem történhet) ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán;
bántásomra vagy nékem (botránkoztatsz engem, csapdát állítasz nekem); mert nem gondolsz az Isten dolgaira (és nem az Isten szerint gondolkozol),
hanem
az emberi dolgokra (az emberek szerint). Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha
valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő
keresztjét, (sztaurosz):
kínkaróját naponta, //és vállalja a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// és kövessen engem.
Mert aki meg akarja tartani (menteni) az
ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem (és az
evangéliumért), megtalálja (és
megmenti) azt. Mert mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall
(vagyis az élete kárt szenved)? Avagy
micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (azaz az ő életéért)?” (Mát.
16,21-26)
„Bizony, bizony
mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (vagy ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el-és meghal, sok gyümölcsöt terem
(és sokszoros termést hoz). Aki szereti a
maga életét, elveszti azt (és elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti,
vagy választja) a maga életét e
világon, örök életre tartja (és őrzi) meg
azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én
szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)
Mert: „Valaki
igyekezik (és törekszik) az ő életét
megtartani (és megőrizni), elveszti
(és elpusztítja, romlásba viszi) azt, és
valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja, életben tartja, életre kelti) azt”
(Luk. 17,33)
Az apostolok is így: „Erősítették
a tanítványok lelkét (vagyis a tanítványokat), intvén (és bátorították őket), hogy
maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (és sok nyomorúságon, szorongattatáson)
által kell nékünk az Isten országába
bemennünk” (Csel. 14,22)
„Hogy senki meg ne
tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra
rendeltettünk, és hogy ezeket nem kerülhetjük el. Mert mikor közöttetek valánk
is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy
üldözni fognak minket); amint meg is
történt, és tudjátok (és amint tapasztaltátok)” (1 Thess. 3,3-4)
„De mindazok is,
akik kegyesen (vagyis Istenben való
hitben) akarnak élni Krisztus Jézusban,
(szintén) üldöztetni fognak” (2
Tim. 3,12)
Mát. 10,40 Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja
be, aki engem (el)küldött.
Mát. 10,41 Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi [és prófétának fizetségét fogja kapni]; és aki befogadja az igazat
[a megigazultat] igaznak [vagyis
megigazultnak] nevében, igaznak [azaz megigazultnak]
jutalmát veszi [és fizetségét fogja kapni];
Mát. 10,42 És aki inni ád egynek e
kicsinyek [e legkisebbek] közül csak
egy pohár hideg [friss] vizet [és megitat egyet], tanítvány nevében [és
mert az tanítványom], bizony mondom néktek, el nem vesztheti [semmiképpen sem] jutalmát [és fizetségét]*
*És így folytatja az Úr Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem
fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20)
És: „Aki innotok ád (nektek) egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a
Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát (és
el nem marad a jutalma)” (Márk. 9,41)
Mert: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet (vagy
elutasít), engem vet meg (és engem
utasít el); és aki engem vet meg (és
aki engem elutasít), azt veti meg (és
azt utasítja el), aki engem elküldött” (Luk. 10,16)
A
Szent Szellem egy történeten keresztül mutatja be, hogy mi a jutalma annak, aki
befogadja azt, akit az Úr küld. Nagy szárazság volt a földön, és az Úr azt
parancsolta Illésnek, hogy menjen Sareptába (jelentése: olvasztóhuta; a tisztítás, nemesítés helye).: „És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett,
ímé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda
néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor
az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz (nekem), kérlek, egy falat kenyeret is (magaddal
a) kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a
te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem. (és a te Istenedre, az élő Úrra
mondom, hogy nincs honnan vennem), csak
egy marok lisztecském van a vékában (vagyis a fazekamban), és egy kevés olajom a korsóban, és most egy
kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én
fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, (csak) menj el, cselekedjél a te beszéded szerint
(és tégy úgy, ahogyan mondtad). De
mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát (egy kis lepényt), és hozd ide (nekem). Magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy
(és a lisztes fazék nem ürül ki), sem a
korsóbeli olaj meg nem kevesül (és az olajos korsó nem fogy ki) addig, míg az Úr, esőt ád a földnek színére.
És ő (vagyis az asszony) elméne, és
az Illés beszéde szerint cselekedék (az Illés beszéde szerint járt el), és evék mind ő, mind amaz (vagyis az
asszony), mind annak háznépe, naponként.
A vékabeli liszt nem fogyott el (a lisztes fazék nem ürült ki), sem pedig
a korsóbeli olaj nem kevesült meg (az olajos korsó sem fogyott ki), az Úrnak beszéde (az Úrnak ígérete) szerint, amelyet szólott Illés által” (1 Kir. 17,10-16)
.jpg)
