Bővített Biblia

2012. október 2.

Spurgeon: Isten ígéreteiről

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein

Erich Fromm: Az emberi létezésről

A szeretet az egyetlen ésszerű, és kielégítő válasz az emberi létezés problémájáéra.

Carl Eichhorn: Az ember csodálatos volta

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. (Zsoltár 139, 14)

A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így különböztetve meg õt az állatoktól.

Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.

Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: "Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.

Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=4

Az Ő állandó lakozása

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában

Ő adja meg nektek az Ő dicsőségének gazdag kincsestárából, hogy megerősödjetek és megszilárduljatok hatalmas erővel a belső emberben a (Szent) Szellem által [aki maga lakozik a ti legbensőbb lényetekben, a személyiségetekben]. Krisztus a ti hitetek által [valóságosan] lakozzék (telepedjen le, maradjon meg, építse ki állandó lakhelyét, otthonát) a ti szívetekben… - Efézus 3,16. 17. (Amplified)

Hogyan lakozik, hogyan telepedik le és építi ki állandó lakhelyét, otthonát Krisztus a szívedben? A te hited által.

Amit Isten akar az az, hogy kiépíthesse az Ő állandó lakhelyét a szívedben! A keresztények pontosan ezt nem engedik meg Neki! (Ne feledd: Ezt a levelet újjászületett, Szellemmel betöltekezett keresztényeknek írták.)

A keresztények így énekelnek: „Jöjj el hozzám, Uram, jöjj el hozzám.” Ezzel azt mondják, hogy az Úr nincs itt — de ha valahogy rá tudnánk venni, hogy eljöjjön, Ő biztosan tudna valamit tenni értünk. Meg azt is énekeljük: „Nyúlj ki és érintsd meg Jézust, amikor erre jár.“ Mindezek az érzések a fizikai megismerésen alapulnak. Nekem nem kell kinyúlnom és megérintenem az Urat, mert Ő bennem él! Azt is énekeljük: „Csak egy érintést kérek, ó Uram, Tőled.” Mit kezdjek én ezekkel az „érintésekkel”, amikor a Szent Szellem bennem él? Bízz Istenben, aki már benned lakik! Tanulj meg „Isten-bennem-van” tudatú lenni!

Megvallás: Meg vagyok erősítve és fel vagyok szerelve hatalmas erővel a Szent Szellem által, aki a bensőm legmélyén lakik. A Krisztus vett lakozást a szívemben; beköltözött, letelepedett és állandó lakhelyévé tette a szívemet.

Dicséretek. (lejátszási lista)

A Teremtő Szava

Készítette: Lisa Szanyel
Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítottam elő.
Én támasztottam Őt fel igazságban, és minden útjait egyengetem, Ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a Seregek Ura! Esaias 45:11-13.
Amen!

Atyád karjai

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A lakók a ház udvarára menekültek ,és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.

Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők rettegve néztek egymásra. A tűzoltók

késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó tűzbe nem mertek bemenni.

Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.

"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."

Zsoltárok könyve 40.2-3.

Amit az ember lát

Készítette: MEGOSZTOM
"Kár, hogy az emberek csak a különbséget látják meg, amely elválasztja őket egymástól. Ha több szeretettel néznének egymásra, azt vennék inkább észre, ami közös bennük, és feleannyi probléma lenne a világban."
( Paulo Coelho )

Remény

Készítette: Lydia magazin
Vers a 36. sz. Lydia magazinból.

Mielőtt ítélsz...

Készítette: Őszinte Szív

Ne légy olyan, mint a harkályok!

Készítette: Almádi Róbert
A szeretet türelmes, jóságos..." (1Korinthus 13:4)

A Discovery ûrsikló történetében volt egy alkalom, amikor nem szállhatott fel - nem mûszaki problémák vagy tõkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az ûrsikló külsõ üzemanyagtartályát borító szigetelõhabot. Ez a szigetelõhab azonban létfontosságú az ûrsikló feladatának

teljesítéséhez. E nélkül jég képzõdik a mélyhûtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat. Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hûtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: Mielõtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott." Azt mondod: De én csupán megállapítom a tényeket." Oswald Chambers mondta: Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért." A zsörtölõdés nem mûködik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik õket. A Biblia azt mondja: A szeretet türelmes, jóságos." Tehát ahelyett, hogy belecsípnél" a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belõlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, ki fogja? Pál azt írja: ...ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az idõtálló alapelvek segíthetnek.

A forrásnál

2012. október 1.

Máté evangélium 7.fejezet: mindenki, aki Kér, az kap – szent szellemet. (Revideált)

Mát. 7,1 Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]^*

*És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled, vagy megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, [mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm. 14,4)

„Te pedig miért kárhoztatod [miért ítéled el] a te atyádfiát? [a testvéredet] avagy te is miért veted meg [és nézed le, és állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet az embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé” (Róm. 14,10)

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke (vagyis díjkiosztó emelvénye) elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = a saját személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

„[ezért] Nincs hát számodra mentség, [és bizony menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [és amiben] mást elítélsz, [és más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [és magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [vagy hasonlókat teszel] te is, ítélkező, [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1).

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [és megvilágítja, és fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [és földeríti; és nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza, és láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek] tanácsait, [vagyis szándékait, akaratát]. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, [és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)

Mát. 7,2 Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, és amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is].

Mát. 7,3 Miért nézed [és miért nézegeted, és miért látod meg] pedig a szálkát [vagy a forgácsot, a szilánkot], amely a te atyádfia [a te testvéred] szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre?

Mát. 7,4 Avagy mi módon [és hogyan] mondhatod a te atyádfiának [a te testvérednek, vagy embertársadnak]: Hadd, vessem ki, [hadd távolítsam el, és dobjam ki] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [vagyis hosszú, nehéz fadarab] van?

Mát. 7,5 Képmutató [te színészkedő, kétszínű], vesd [és dobd] ki előbb a gerendát [azt a hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját] szemedből, és akkor gondolj arra [mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz], hogy kivessed [és kidobjad] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te atyádfiának [a te testvérednek] szeméből!

Mát. 7,6 Ne adjátok azt, ami szent [vagyis a szent dolgokat], az ebeknek [és ne szolgáltassátok ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [és ne szórjátok, és ne dobjátok oda] a disznók [a sertések] elé, hogy meg ne tapossák [és nehogy széttapossák] azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [és szét ne tépjenek] titeket [mert azután visszafordulnak, és belétek hasítanak]^*

*A Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt, vagy a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)” (Péld. 9,7)

És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen, és ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9)

Hanem: „Menj el a bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)

Pál apostol Antiókhiába hirdeti az Úr igéjét, és sokan hallgatják őt: „A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására, Mikor pedig (meg)látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva” (Csel. 13,44-45)

És mert az apostol ismerte a Szent Szellem figyelmeztetését: „… azoktól eltávozván (otthagyta őket), és elszakasztá (vagyis távol tartotta tőlük) a tanítványokat (is, és) mindennap egy bizonyos Tirannus (nevű ember) iskolájában prédikálván (tanított)” (Csel. 19,9)

A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök” eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh Baladán (jelentése: Mars az uralkodó és az én uram), Baladánnak, a babilóniai (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás) királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. És meghallgatta őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát (vagyis az egész kincstárát).

Az ezüstöt (vagyis minden személyes kijelentést, és ígéretet, vagyis rémát), az aranyat (vagyis a hit ajándékát), a fűszerszámokat (vagyis a balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a drága kenetet és az ő fegyveres házát (a fegyvertárát) és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (az ő palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás. Ekkor jött Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. És monda: Mit láttak a te házadban (a te palotádban)? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban (a palotámban), és nem volt semmi az én tárházamban (az én kincstáramban), amit nékik meg ne mutattam volna.

Akkor monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét): Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban (a te palotádban) van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig (és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig), elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. És a te fiaid (a te utódaid) közül is, akik tőled származnak és születnek (akiket nemzel), elhurcoltatnak (és elvisznek egyeseket) és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában (az ő palotájában)” (2 Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8). //És ez be is teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az utódai közül végérvényesen Joákin életében és sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//

Mát. 7,7 Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [folyamatosan kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek].

Mát. 7,8 Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik].

Mát. 7,9 Avagy ki az az ember közületek [vagy talán van olyan ember közöttetek], aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ ád néki?

Mát. 7,10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki?

Mát. 7,11 Ha azért ti gonosz [romlással teli] létetekre [noha rosszak vagytok] tudtok a ti fiaitoknak [a ti gyermekeiteknek] jó ajándékokat [jó adományokat] adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!^*

*Azután egy példázattal szemlélteti az Úr Jézus az előzőekben kijelentett igazságokat, elmondva azt is, hogy mit, azaz: kit kell legelőször kérnünk: „Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek (egy) barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret. Mert az én barátom én hozzám jött (és megérkezett) az útról, és nincs mit adjak ennie (és nincs mit elébe tegyek). Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts (ne zaklass) engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád, amennyi kell (és megadja néki, amire szüksége van). Én is (azt) mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak (a ti gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,5-13)

És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [és hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]. [S Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [és fürkészi, kutatja] tudja [mit kíván, és mire irányul] a Szellem gondolata [a Szellem elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [és jár közben, és könyörög, és emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27)

Ezért: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ézs 11:2).

És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki (és meg is kapja). De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tova hány. Mert ne vélje (és ne gondolja tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8) Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok (meg), mert nem jól (hanem rosszul) kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt (és csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni)” (Jak. 4,3)

Mát. 7,12 Amit akartok [és szeretnétek] azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, és bánjanak], mindazt ti is úgy [és ugyanazt] cselekedjétek [és tegyétek meg] azokkal [vagyis velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Más fordítás: Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]^*

*A Lukács írása szerinti Evangélium: „És ímé egy törvénytudó felkele (és előállt), kísértvén őt, és (ezt kérdezte) mondván: Mester, mit cselekedjem (és mit tegyek), hogy az örök életet vehessem (és elnyerjem)? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (vagyis egész lényeddel) és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól (és helyesen) feleltél; ezt cselekedd (ezt tedd), és élsz. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén (mert meg is verték), elmenének, és ott hagyják félholtan. Történet szerint (vagyis történetesen) pedig megy vala alá azon az úton (és odaért arra a helyre) egy pap, aki azt látván (amikor meglátta), elkerüli. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerüli. Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indult (és megszánta). És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára (a saját állatára), vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viseli néki (és ápolja). Másnap pedig elmenőben két pénzt (két dénárt) kivévén, adá a gazdának (a fogadósnak), és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta (és irgalmas volt hozzá). Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél” (Luk. 10,25-37)

Mát. 7,13 Menjetek [és lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, és tág] az az út, amely [félre vezet, és] a veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be].

Mát. 7,14 Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [sőt csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak,rálelnek arra]^*

*Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (és nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

„… Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember) nehezen megy (majd) be a mennyeknek országába. Sőt mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mát. 19,23-26)

(2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni): „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (és üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

(3. Akik elfogadják az Úr Jézus hívását) „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát. 22,14)

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20)

(4. Az Ige megőrzői) „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2)

(5. Az Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot, vagyis nem az igét cselekszi)” (Jel. 22,14-15)

(6. A minden nyomorúság ellenére hitben megmaradók): Ezért az apostolok így buzdítják a mindenkori tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat, intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és (mivel) hogy sok háborúságon által (és nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

Mát. 7,15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól [és óvakodjatok, ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a látszat, és hazug prófétákat], akik juhoknak ruhájában [vagy báránybőrben, bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Mát. 7,16 Gyümölcseikről ismeritek meg [és ismeritek fel] őket. Vajon a tövisről [a tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [a bogáncskóróról, vagy a tüskés gyomnövényről] fügét?^*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok (és vigyázzatok), hogy valaki el ne hitessen (és meg ne tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus (a felkent); és sokakat elhitetnek (és megtévesztenek)” (Mát. 24,4-5)

„Mert hamis Krisztusok (hamis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, (és megtévesztenek)” (Mát. 24,11)

Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó (vagyis próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott (és beszélt) vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből (és teljes lényetekkel)?” (5 Móz. 13,1-3) Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket (és hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és saját bensőjük látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (és nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16)

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (vagyis a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14)

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a hamis próféta: aki mást tanít, mint amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük]^” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9)

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efézusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (és mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11)

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis a hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

„Senki titeket meg ne csaljon (és meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira (vagyis ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6)

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)

Meglássátok (és vigyázzatok), hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való.

(Más fordítás: És hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol. 2,8)

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának, vagyis a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, (és nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30)

János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Fiacskáim (vagyis gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (és jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)

„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (és vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3)

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (vagyis az embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (és mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és nem szólt)” (Ezék. 22,27-28)

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)

És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések (viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag, (önzés) patvarkodások, visszavonások (széthúzás), pártütések (pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés (türelem), szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önmegtartóztatás). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (és szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-24)

Mert: „Nem jó fa az, amely romlott (és rossz) gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (vagyis a tüskebokorról) nem szednek fügét, sem a szederindáról (vagy a csipkebokorról) nem szednek (és nem szüretelnek) szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből (a gonoszból) hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Luk. 6,43-45)

„Avagy atyámfiai (testvéreim), teremhet-e a fügefa olaj magvakat (vagyis olajbogyót), vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet” (Jak. 3,12)

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt (mert ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is); mert gyümölcséről ismerik meg a fát” (Mát. 12,33)

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (és megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (és a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22)

Mát. 7,18 Nem teremhet [nem hozhat, nem is képes, és nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány, haszontalan, hibás, és silány] gyümölcsöt; romlott [rossz, hitvány, és haszontalan] fa sem teremhet [és nem hozhat] jó [nemes, eszményi szép] gyümölcsöt.

Mát. 7,19 Minden fa, amely nem terem jó [nemes, eszményi szép] gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik [és tűzre lesznek dobva, tűzre vetik, és hajítják azokat].

Mát. 7,20 Azért [tehát] az ő gyümölcseikről ismeritek meg [és ismeritek fel] őket [és ismertek is rájuk]^*

*Ha Istenhez tértetek: „Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó] gyümölcsöket. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [mert azokat tűzbe dobják, és hajítják)]” (Mát. 3,8.10)

És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, (így válaszolt, és) monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9)

Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (vagyis a megigazult) virágzik (és virul), mint a pálmafa, (és magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (és dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15)

Mát. 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Egek Istenének királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát.

Mát. 7,22 Sokan mondják majd nékem [és áradoznak] ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e [vagyis jövendöltünk, és tanítottunk-e], és nem a te nevedben űztünk-e [és dobtunk ki] ördögöket [vagyis démonokat, gonosz szellemeket], és nem cselekedtünk-e [és nem tettünk-e] sok hatalmas dolgot [sok csodát, és nem történt-e sok erő-megnyilvánulás általunk] a te nevedben?

Mát. 7,23 És akkor vallást teszek [és kijelentem, és kinyilvánítom, és megvallom] majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem [a színem elől], ti gonosztevők [akik a törvény megrontásán munkálkodtok, akik a törvénytelenséget cselekedtétek]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! Ha nem művelitek (és nem teszitek), amiket mondok?” (Luk. 6,46)

Mert hiába hallgattátok az Igét, ha nem cselekedtétek meg: „Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti; Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom, honnét valók vagytok ti. Távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot (és istentelenséget, az igazság hiányát, vagyis: Ige nélkül) cselekesztek (ti gonosztevők)! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan)” (Luk. 13,25-28)

Ha nem cselekedtétek a hit és szeretet cselekedeteit: „Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem (és menjetek előlem), ti átkozottak, az örök (az örökkévalóság) tüzére, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly (azaz: börtönben) voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek (és nem tettétek) meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek (és nem tettétek) meg. És ezek elmennek majd az örök (az örökkévalóságon át tartó) gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre (vagyis a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára)” (Mát. 25,41-46)

És ha nem vagytok Szent Szellemmel teljesek, mert megoltottátok Őt: „Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik (fogták, és) elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé (a vőlegény fogadására). Öt pedig közülük eszes (és okos) vala, és öt bolond (vagyis balga). Akik (ugyanis) bolondok (vagyis balgák) valának, mikor lámpásaikat elővevék (és magukhoz vették), nem vivének magukkal olajat; Az eszesek (az okosak) pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben (az ő korsóikban). Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak és aluvának (mert elálmosodtak és elaludtak). Éjfélkor pedig kiáltás (hangzott, és) lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe (a fogadására)! Akkor (felébredtek, és) felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték (és rendbe hozták) az ő lámpásaikat. A bolondok (a balgák) pedig mondának az eszeseknek (az okosaknak): Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek (az okosak) pedig (így) felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz (a kereskedőkhöz), és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala (és távol voltak vásárolni), megérkezék (és megjött) a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és (azután) bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szüzek is megjövének (és megérkeztek, és így szóltak), mondván: Uram! Uram! Nyisd meg (az ajtót) mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket” (Mát. 25,1-12)

Mert: „… Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (vagyis nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9).

És ha nincs bennünk szeretetet, (vagyis Isten, mert Isten szeretet) akkor: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem [a szeretet nincs birtokomban] olyanná lettem [és olyanná váltam], mint a zengőérc [vagy a réz, vagy mint a visszhangzó gongütés] vagy pengő cimbalom [vagy a megzendülő cintányér]. És ha jövendőt tudok is mondani [és ha prófétálni is tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és minden tudományt [és minden bölcsességet] ismerek is (és tudok, mert felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van) [s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét]; és ha egész [teljes] hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [és helyezhetnék át] szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. [és mit sem érek]. És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [vagy szétosztom] is [a nélkülözők közt, a szegények táplálására]. És ha testemet [szóma = a földi élet megjelenési formáját, a személyiségemet, és teljes lényemet] tűzre adom [hogy megégessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy égjek)] is [és égőáldozatul adom, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [és mit sem használ nekem]” (1 Kor. 13,1-3).

Vagyis nem él bennem Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16)

Isten az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. És ismét: „Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [vagyis ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9)

Mert: „Mi a haszna (és mit használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (és üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit?” (Jak. 2,14)

„Azonképpen (és ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt (vagyis halott) ő magában” (Jak. 2,17)

Hát: „Fiacskáim (gyermekeim), ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal (vagyis az Ige szerinti, hitből fakadó cselekedettel)” (1 Ján. 3,18)

Az Úr Jézus ígérete, és figyelmeztetése: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon, és annak ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek (és engedelmeskednek); hanem inkább azon, és annak örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Luk. 10,19-20)

De ne engedjétek, hogy az ördög megtévesszen, mert: „És az ördög, aki elhitette (és megtévesztette) őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak (és gyötrődnek) éjjel és nappal örökkön örökké (az örökkévalóságon át)” (Jel. 20,10)

„És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték” (Jel. 20,15)

Mát. 7,24 Valaki azért hallja [vagyis mindenki, aki valóban meghallgatja] én tőlem e beszédeket [az én logoszaimat, azaz: igéimet], és megcselekszi azokat [és tettre váltja őket], hasonlítom azt a bölcs emberhez [vagyis hasonló lesz az okos, és az olyan eszes, megfontolt és meggondolt emberhez], aki a kősziklára építette az ő házát:

Mát. 7,25 És ömlött [eleredt, zuhogott, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és áradások jöttek, és kiáradtak a folyók, ömlött az ár]. És fújtak [és feltámadtak, és süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [és nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; és rázúdultak a házra, és ostromolták azt a házat]; de nem dőlt [nem omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [mert alapja a kősziklára volt vetve].

Mát. 7,26 És valaki hallja [és mindenki, aki meghallgatja] én tőlem e beszédeket [aki hallja e szavaimat, logoszaimat, azaz: Igéimet], és nem cselekszi [és nem teszi] meg [nem váltja tetté] azokat, hasonlatos lesz a bolond [az olyan ostoba, és balga] emberhez, aki a fövényre [a parti homokra] építette házát:

Mát. 7,27 És ömlött [és eleredt, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és jöttek az áradások, kiáradtak a folyók, és ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak, és süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [és rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; mert ostromolták azt a házat]; és összeomlott: és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett benne; és teljesen elpusztult, és összeomlott nagy zuhanással. Mert az összedőlt és romhalmazzá vált]^*

*Lukács írása szerinti Evangélium is megismétli az Úr Jézus szavait: „Valaki én hozzám jő és hallgatja (és meghallja) az én beszédeimet (logoszaimat, azaz: Igéimet) és azokat megtartja (és azok szerint cselekszik), megmondom (és megmutatom) néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot (kősziklára alapozott): mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz (az áradat) abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta (és nem tudta megingatni): mert kősziklán épült (mert jól volt megalapozva, és építve). Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg (de nem azok szerint cselekszik), hasonló ahhoz az emberhez, aki (alap nélkül) csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz (az áradat), azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása (és teljesen elpusztult)” (Luk. 6,47-49)

Az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: ha azt akarjátok, hogy változzatok: „Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván (és becsapván) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi meg), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát (az arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal (és nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,22-24)

Mert: „A teljes (vagyis minden) írás (amit az Isten sugalmazott) Istentől ihletett és hasznos (és jól használható) a tanításra, a feddésre (vagyis érvelésre, meggyőzésre), a megjobbításra (a helyreállításra), [a korrekcióra] az igazságban (a megigazultságra) való nevelésre (oktatásra, képzésre). Hogy tökéletes [és felkészült] legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre (minden jótettre) felkészített (és kész legyen)” (2 Tim. 3,16-17)

Hát: „Kérve kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt [az Ő jelenlétében], aki ítélni fog élőket és holtakat (és ítélkezni szándékozik élők és holtak fölött) az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét (az evangéliumot), állj elő vele alkalmatos, és alkalmatlan időben (és akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő), ints, feddj (vagyis érvelj, kérj, győzz meg), buzdíts (biztass, bátoríts) teljes béketűréssel (és türelemmel) és tanítással (és hozzáértéssel, tudománnyal)” (2 Tim. 4,1-2)

Mát. 7,28 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [és befejezte, bevégezte az Ige, a logosz szólását)], álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán [mert a tömeget nagyon megrázta a tanítása / az Ő tudománya (görög szó szerint: ki voltak ütve), és nagyon megijedtek, megdöbbentek, megrémültek, megrendültek, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől]:

Mát. 7,29 Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [mint akinek fennhatósága van az embereken, és (telj)hatalma, és (felhatalmazása) van], és nem úgy, mint az írástudók, [és farizeusok és törvénytanítók]^*

*Máté arról is bizonyságot tesz, hogy azok az emberek, akik azt gondolják, hogy ismerik az Úr Jézust, nem tudnak hinni benne: „És (elment, és) hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és ezek a (csodatevő) erők? Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? (Ugyan) honnét vannak tehát ennél (és Őbenne) mindezek? És megbotránkoznak vala Őbenne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül (és sehol sem vetik meg a prófétát), hanem csak az ő (saját) hazájában és (a maga) házában. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt” (Mát. 13,54-58)

„Ezután visszament a maga városába, Kapernaumba (Jelentése: vigasztalás faluja), és a pogányok hittek benne: „És leméne Kapernaumba, Galilea (jelentése: alacsony, megvetett, pogányok körzete) városába; és tanítja vala azokat (vagyis őket) szombatnapokon. És (ők pedig) csodálkoznak (és álmélkodtak) az ő tudományán (az Ő tanításán), mert beszéde hatalmas vala (és szavának, logoszának, azaz: igéjének) hatalma volt)” (Luk. 4,31-32) //Megjegyzés: Galilea legészakibb részét Izráel fogságba vitele után pogányokkal telepítették be, akiknek leszármazottai még itt éltek Jézus korában (Mt 4,13–15). a déli részen lakó zsidók megvetették őket (Jn 7,52): Bibliai nevek és fogalmak//.

Az Úr Jézus isteni hatalma átsugárzott az Ő emberi testén is, hiszen: „… Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése (és kisugárzása), és az Ő valóságának (az Ő lényének) képmása. Aki hatalma(s) szavával fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket bűneinktől megtisztítván, üle (a mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

De a vallási vezetők ezt nem ismerték fel, ezért szolgákat küldenek el, hogy fogják el Jézust, és vigyék a nagytanács elé, azonban: „Elmenének (és visszamentek) azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el (ide) őt? Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott (nem beszélt), mint ez az ember!” (Ján. 7,45-46)