Luther szándéka az volt, hogy az egyház üzenetét bibliai
alapokra helyezze, külső formáját pedig kora színvonalára emelje. Az egyház ez
idő szerint olyan állapotban van, amely nem felel meg sem az egyik, sem a másik
követelménynek.
2012. október 1.
C. H. Spurgeon: A hegyek síksággá lesznek
"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt!
Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!"
(Zak 4,7).
Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek, mint egy
nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük
vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit
szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik.
Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úr szavát az
előző versből: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel
- mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban
állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be
kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett
bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom,
hogy semmiféle látható eszközben nem bízhatok, csak Isten láthatatlan
Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen,
emberekre és dolgokra nem szabad számítanom.
Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor
még a legnagyobb "hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat
megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel
az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar
elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a
hegy, még az én erőm-erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr
akarata.
Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr
mellettem van?
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Van megoldás!
Amikor azt érzed, hogy vége, nem tudod tovább folytatni és
feladnál mindent akkor jusson eszedbe, hogy:
Van megoldás!
Ott ültem a
vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a
sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé
szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna
szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki
belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?...
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint
önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked
valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt
a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart.
Gyere induljunk mi is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet
oda... ahol összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de
mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis
virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik...
Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik
épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen... itt és most összeértek a sínek.
Imádság:
Istenem!
Te látod igazán, hogy nekem mennyi elvárásom van
Veled szemben, pedig tudhatnám, hogy minden szükségemet be fogod tölteni. Meg
kell vizsgáljam önmagam, hogy mennyi áldozatot hozok Érted, a Te ügyedért.
Hozok egyáltalán áldozatot, vagy csak panaszkodom, hogy lehetne jobb is a
gyülekezetünk? Közben pedig nem veszem ki a részem a Neked való szolgálatból…
Hálás vagyok Neked, mert elgondolkodtattál és cselekvésre indítasz… Jézusért.
Ámen
A nap gondolata:
A bűnt el lehet törölni a Megváltó vérével, de nem lehet
eltakarni a vallásosság köpenyével. (Spurgeon)
A kenyér megtörése:
Ezek pedig kitartóan
részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)
Áldozat. Aki kitartóan részt vesz a kenyér megtörésében, az
mindig látja és soha el nem felejti Jézus áldozatát. Aki kitartóan részt vesz a
kenyér megtörésében, az megérti, hogy az élethez áldozathozatalokra van
szükség. Áldozat nélkül nincs bocsánat. Áldozat nélkül nincs győzelem. Áldozat
nélkül semmi sincs…
Hallottam a minap, hogy egy francia felmérés szerint a
párizsi fiatalság 98%-a(!) érzületében az iszlám vallással szimpatizál. A
válaszuk megdöbbentő: mert ott komolyan veszik az áldozathozatalt…
Lehet, hogy azért nem vagyunk olyan sokan, mi reformátusok
itt Magyarországon, mert látják, hogy mi sem vesszük komolyan az áldozatot?
Mindig csak a felesleget adjuk oda Istennek időnkből, pénzükből, erőnkből,
odaszánásunkból. Mi lett volna, ha Ő is csak félmunkát végez, és csak a
felesleget adta volna nekünk…?
Nem azt adta, hanem a legdrágábbat, Fiát, Jézus Krisztust!
Hogy Vele örökké tartó boldogságban élhessek én, és te is. Engem erre tanít a
kenyér megtörése! (Lovász Krisztián)
Az Úr Jézus a minden korban élő Övéihez
Készítette: Lisa Szanyel
Ti vagytok a földnek sója; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Mate 5:13-14.
Amen!
Ti vagytok a földnek sója; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Mate 5:13-14.
Amen!
Angyali testőrök - Két igaz történet
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez.
Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötét ruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt."
Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban.Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat, mind a lányt.Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istenek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.
„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács - „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.
Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon. —
Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez.
Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötét ruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt."
Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban.Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat, mind a lányt.Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istenek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.
„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács - „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.
Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon. —
A teológiánk - és az életünk
készítette: Éva Édes
Amilyen a mi teológiánk, ahogyan mi gondolkodunk Istenről, olyan lesz a mi életünk, és végső soron olyanná válik a mi személyiségünk. Ha te egy kegyetlen, hideg, törvénykező Istent képzelsz el, akkor olyan leszel."
Amilyen a mi teológiánk, ahogyan mi gondolkodunk Istenről, olyan lesz a mi életünk, és végső soron olyanná válik a mi személyiségünk. Ha te egy kegyetlen, hideg, törvénykező Istent képzelsz el, akkor olyan leszel."
2012. szeptember 30.
Ige: Mert meg van írva:
„Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek
bölcsességét, [műveltek tudását] és
az értelmesek [okosak; éles eszűek,
megfontoltak] értelmét [okosságát;tudását]
elvetem.” [megvetem; félretolom; semmivé
teszem; eltörlöm]
Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ [világkorszak (aión)] vitázója? Nem
tette-e bolondsággá [balgasággá;
oktalansággá; ostobasággá] Isten a világ [kozmosz] bölcsességét? [a világi tudományt]” (1Kor. 1,19-20)
És Isten: „Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz
gúnyt” (Jób. 12,17)
Azért, mert: „...e nép szájjal közelget hozzám, és csak
ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való
félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem
ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és
értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa.
29,13-14)
Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt
is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép
szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van
tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek
embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9)
Hiszen: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22)
18 Ezt mondja az Úr: „Így
szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr (Jehova), aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és
kiszélesítem a földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat
megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25)
E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait”
(Zsolt. 33,10)
És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (szilárd hely /a föld?/) vezérei, a fáraó (nagy ház) legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot
adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok
sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a
Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf (felemelkedés, magaslat) vezérei becsapódtak. Tévútra vezették
Egyiptomot a tartományok vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás
szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot (e világot) minden vállalkozásában, ahogyan a részeg
beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)
„Jövendölés Egyiptom
(bezárás, fogság, szorongatás beszűkülés / e világ szimbóluma) ellen. Íme az Úr könnyű felhőre ül, és
bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az
egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az
egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen,
város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak
szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól,
szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az
egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól
az Úr (JEHOVA), a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4)
Bizony: „Nincs
bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)
„Őnála van a
bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)
Ige: Az apostol megvallása:
„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen
adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk
minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2
Kor. 4,15.17)
Kijelentés a
szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten
gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy
ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a
zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten
gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és
szorongattatásotok között, amelyeket szenvedtek” (1 Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4)
„nektek pedig, akiket
gyötörtek, enyhülést adjon (az Úr Jézus) mivelünk együtt. Mert amikor az Úr
Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7)
Akkor: „… amennyire
részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13)
„Mert azt tartom,
hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá
lesz rajtunk”(Róm. 8,18)
Ige: Az igehirdetés
„Mivel tehát a világ
[koszmosz: világegyetem; világmindenség]
a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és
tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége]
útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében.
Tetszett Istennek [úgy
látta helyesnek (jónak)] hogy az
igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse [(szódzó): bűnbocsánatot szerez,
megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat,
akik hisznek]” (1Kor. 1,21)
Guti Tünde: AZ ÚR NYOMÁBAN JÁRVA…
Nyomasztó álmokra ébredek napok óta, néha
démoni jelenlét fojtását is érzékelem.
Október 31-re virradólag erőteljes,
félelmetes képsort láttam, ami számomra üzenet értékkel bírt. Egy
hatalmas vulkánkitörésnek voltam a szemtanúja, leginkább a Krakatau szörnyű
pusztítását idézte fel bennem.
Borzalmas robbanás rázta meg a hegyet,
sűrű, sötét, áthatolhatatlan füst gomolygott felfelé. Rettenet töltött el, de
érdekes módon szagokat nem éreztem, és annak ellenére, hogy közvetlenül előttem
zajlott a döbbenetes katasztrófa, nem tapasztaltam a forróságot. Azt viszont
tudtam, hogy most fog elindulni a hömpölygő lávafolyam.
A következő pillanatban a nyílt terepen
álltam, többen voltunk együtt. Ekkor egy hangot hallottam a magasból:
„MINDIG A NYOMOKBAN JÁRJATOK, ÉS AKKOR
MEGMENEKÜLTÖK! MINDIG A NYOMOKBA LÉPJETEK!”
Addigra már mindent elöntött az izzó, folyékony
kőzet. Méteres, jól kivehető lábnyomokat láttam magam előtt a vörösen
szétterülő lávában, aminek mélyedésében fekete föld és zöld fű virított. Ez az
egyetlen esély a túlélésre.
Szorongtam. Hogyan fogok lépkedni a
nyomokban anélkül, hogy a saját lendületem és az izgalom miatt félre ne
tántorodjak?!
De elindultam. Ekkor felébredtem.
Másnap hajnalban, november 1-én szintén
félelmetes álmom volt. Ezért már korán kerestem az Urat, és imádságba mélyedve
Ő arra késztetett, hogy böjtöljek.
Megértettem, hogy globális megrázkódtatás
következik, és minden meg fog égni, el fog pusztulni, ami nem hordozza magában
az életet.
CSAKIS AZ ÚR JÉZUS NYOMDOKAIBAN JÁRVA
VAGYUNK VÉDETTEK!
Egyre jobban meg kell ismernünk Őt és kijelentéseit, egyre
szorosabban kell ragaszkodnunk Hozzá és beszédéhez, hogy ne vétsük el a
lépéseket, és ne ingadozzunk saját, emberi lendületünktől hajtva!
Mit jelent az Úr nyomában járni?
Úgy látni, járni, úgy tenni mindent, ahogy Ő tett. Mindezt
az Atyával való, tökéletes összhangban. Teljes alázatosságban egy mindent
érintő, jellembeli változás ez Krisztus hasonlatosságára, amit Isten Szent
Szelleme végez el bennünk.
Jézus nyomában járni, nos ez az igazán
önfegyelmet és szellemi összpontosítást igénylő, szüntelenül Istenre figyelő és
Neki szeretetből engedelmeskedő, megszentelt életvitel.
Az Úr áldjon meg benneteket, járjunk
mindnyájan Jézus nyomában! Ámen!
Guti Tünde
Elaine Tavolacci: A korai és a késői eső
Az utóbbi napokban a Szent Szellem erőteljesen fokozódó
jelenlétét érzem. Olyan, mintha egy duzzasztógát átszakadt volna,
és megnyíltak a menny vízáradatának a kapui. Jézus elkezdte elküldeni
az Ő esőjét túláradóan. Az Úr valami nagyon komoly dolgot mutatott nekem. Jóel
a korai és a késői esőről prófétál a második fejezetben. A korai eső pünkösd
napján valósult meg a felsőházban, a késői eső pedig az, amire minden
Szellemmel telt hívő vágyakozva vár. A Bibliában Izrael esős időciklusai a
Szent Szellem kiöntetésének és a lelkek aratásának a prófétai előképei. A korai
eső héber szava az "ömlő", "yoreh", ami egy
eláztató, elárasztó esőre utal. A késői eső héber szava az "aratási
eső", "malqoesh". Ez a szó egy zuhogó, nagyon erős
esőzésre utal. Prófétai szemmel, a korai eső a pünkösdöt vetítette előre, a
késői eső pedig még el kell, hogy jöjjön. Sőt, a Biblia szerint az utolsó
napokban az Úr elküldi a korai esőt is és a késői esőt is.
Készüljetek fel arra, hogy a késői eső áradata hatalmas folyókat fog
fakasztani, és ezzel együtt soha nem látott számban fognak bejönni az emberek a
végidők aratásába.
Az Úr azt mondja, hogy még egyszer kiküldöm a dicsőségemet a
földre. Amikor látjátok, hogy elkezd esni a késői eső, ne féljetek belelépni.
Ez nem természetes eső. Ez az eső hatalommal jön. Ez az eső erővel jön. Ez az
eső valóságot hordozva jön. Ez az eső bőséggel jön. Ez az eső kitartóan jön. Ez
az eső mindazoké, akik szomjasak. Mindazoké, akik készek elengedni a hagyományaikat,
és belépnek annak az újdonságába, amit számotokra készítettem. Ez az eső
folyókat fog fakasztani, és ezek a folyók hamarosan emelkedni fognak. Amint
beléptek a folyóba, mindazt, ami nem Tőlem van, elmossa a víz. Minden, ami
kiszáradt és töredezett, helyre fog állni. Minden, ami beteg, rendbe jön. Ebben
a folyóban olyan kijelentést fogtok kapni, ami ámulatba fog ejteni. Ebben a
folyóban a békesség áradatait fogjátok találni. Engedd, hogy mélyebbre vigyelek
ebben a folyóban. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni a komfort zónájukból.
Azokat keresem, akik nem félnek kievezni a mély vízre. Munkásokat keresek erre
a nagy aratásra, ami most fog kezdődni.
Mindenhol, ahol az Én folyóm árad, életet hoz. Az az ádáz
harc, ami ellened dúlt mindez idáig, el fog törpülni a szemedben, amint belépsz
ebbe a folyóba. Többé nem fognak megfélemlíteni a sötétség ellened támadó erői.
Ez a folyó pajzsként fog védeni minden rád irányított tüzes nyíltól. Sokan
jelentős mértékben fognak áttöréseket átélni, amint belépnek ebbe a folyóba.
Nagy csodák fognak kapcsolódni ehhez a kiáradáshoz. Ami embereknek
lehetetlennek tűnt, természetes jelenséggé lesz. Ne bátortalanodj el, amikor
meglátod a sötét felhőket. A sötét felhők hordozzák a késői esőket. Az esőből
lesznek ezek a folyók. Ahogy megmondtam az Én igémben, olyan dolgot cselekszem
a ti napjaitokban, amelyet nem hinnétek, ha valaki mondta volna nektek. Ne
bátortalanodjatok el, amikor azt látjátok, hogy a víz csak bokáig ér. Ez még
csak a kezdet, mivel a folyó emelkedni kezd majd a következő napokban, először
bokáig, térdig, derékig, majd túláradó mértékben, amikor már özönlik, mondja az
Úr.
Ezékiel 47:2-9
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a
kívül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr
vala ki a jobb oldal alól. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé,
mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vízen, a víz
bokáig ér vala. És mére ismét ezret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig
térdig ér vala. És mére ismét ezret és átvitt engem s a víz derékig ér
vala. És mére még ezret, s volt olyan folyó, hogy át nem meheték rajta,
mert magas volt a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem
lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a
folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa
volt mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra folyik ki,
és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és
meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög,
valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert
ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó
bement.
Habakkuk 1:5
Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással
csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem
hinnétek, ha beszélnék!
Zakariás 10:1
Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást
szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.
Jakab 5:7
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig.
Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg
korai és kései esőt kap.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)