magyar (lejátszási lista)

Ige: Aki elrejti – magába zárja – az Úrtól kapott ajándékát

 „Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és (rab)szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. (Más: fordítás: Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon)” (Márk. 13,34)

Lukács további részletekkel kiegészítve mondja el a példázatot: „Monda azért: Egy nemes ember elméne (elutazott) messze tartományba (egy távoli országba), hogy országot vegyen (és királyi méltóságot szerezzen) magának, aztán visszatérjen. Előszólítván (hívatta) azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát (minát), és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldenek (vagyis küldöttséget menesztettek) utána, (és azt üzenték) mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk (és felettünk).

És lőn, mikor megjött az ország vétele után (és amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért), parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint (és hogyan) kereskedett. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád (a te minád) tíz gírát (azaz: minát) nyert. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív (vagyis hű), legyen birodalmad (és hatalmad) tíz városon (tíz város fölött). És jöve a második, (és jelentette) mondván: Uram, a te gírád (a te minád) öt gírát (vagyis minát) nyert. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad (és uralkodj te is) öt városon.

És jöve egy másik (vagyis megérkezett a harmadik is), mondván: Uram, ímhol (itt) a te gírád (vagyis minád), melyet egy keszkenőben eltéve tartottam (és egy kendőbe kötve őriztem); Mert féltem tőled, mivelhogy kemény (könyörtelen) ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el (és azt is behajtod, amit nem fektettél be). És learatod, amit nem te vetettél.

Monda pedig annak: A te szádból (a te saját szavaid alapján) ítéllek meg téged, gonosz (rab)szolga. Tudtad, hogy én kemény (könyörtelen) ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el (és behajtom azt is, amit nem fektettem be), és learatom (azt is), amit nem én vetettem (el); Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát (vagyis minát), és adjátok annak, akinek tíz gírája (tíz minája) van. És mondának néki: Uram, (annak) tíz gírája (azaz minája) van! És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.

Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam (és hogy királlyá legyek felettük), hozzátok ide, és (vágjátok le) öljétek meg előttem!” (Luk. 19,12-27) »mina (gíra) (mna): száz drakhmával egyenlő súly- és pénzegység. Értéke kb. száz napszám. Hatvan mina (gíra) egy talentum«

Az apostolok fejtik ki a példázat értelmét: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (khariszma: a kegyelem, a Szellem megnyilvánulása. Egy természetfeletti csodatevő képesség) kapott, (úgy) sáfárkodjatok (és szolgáljatok) azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó (tisztességes, becsületes, érdemes, méltó) sáfárai (hű közvetítői, és felvigyázói)” (1Pét 4,10)

De: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [és juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [azaz: prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [és mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [és gyakoroljuk]. Akár szolgálat [a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban, [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk), és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [és szentelje magát a tanításnak]. Akár intő [aki segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [vagyis a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/].

 Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel], a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [és tegye]” (Róm.12,8)

Ige: A Szent Szellembe való bemerítés eredménye

„Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által  (Jézussal együtt) minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít (maga elé állít)” (2 Kor. 4,14)

Isten hatalmas erejű: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5)

Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (beavatkozásába, működő erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (a halottak közül). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített (életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat).

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (szóma = a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,3-4.6)

Tette ezt Isten azért: „És hogy megismertesse [megláttassa] az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott mit szólhatsz ellene? (Róm. 9,23)

Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)

Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)

Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek (pogánynak) is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)

Amelyben kijelentést nyer, hogy:  „Mert azt (vagyis: az Úr Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát (az Úr Jézus Krisztust) az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,

Ige: Az örökélet feltételéről

 „Mert ha [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözíteni fog] az ő élete által [a Belőle belénk ömlő élet révén] minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10)

 Az ÉLET így ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak” (Ján. 6,47)

Hogy életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14)

 „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13)

Szívem telve van Veled, drága Jézus....flv

Ima a Mindenhatóhoz

Isten szeretete irántunk

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)

Erőnk megújul

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sas keselyük…” (Ésa. 40,31)

Krisztus Jézus követése.

„Az az indulat legyen benneteket, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil. 2,5-8)

A golgotára nézek..

„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem” (Zsolt. 121,1)

Phil Wickham - Messiah (magyarul)

Albert Einstein: A végtelenről

A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság. Bár az elsőben nem vagyok biztos. 

Adj neki!!!

„Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet”

Példabeszédek 25,21

Vita, veszekedés, harag - valahogy így vezet az út a háborúsághoz. de mit teszel azzal, aki gyűlöl téged? Te is utálod? Visszafordítod rá azt, amit veled tesz?

Sokan cselekszünk a régi „fogat fogért, szemet szemért” elv szerint és megadjuk ellenségünknek, ami jár. Annyira igaz ez ránk, emberekre, hogy azonosulni tudunk vele, bárhol látjuk. Sőt, mindig szurkolunk a felülkerekedő áldozatnak: „Adj neki!” – kiáltjuk. Mert mind tudjuk, milyen rossz gyűlöltnek lenni. Tudjuk milyen érzés, ha valaki kiközösít, bántó megjegyzéseket tesz, nyíltan vagy alattomosan hátulról támad, de helyesen tesszük-e?

Bölcs Salamon szerint valóban adni kell az ellenségnek, de nem mindegy, hogy mit, és nem mindegy mikor. A bölcsességirodalom gyöngyszeme ez a bibliavers, mert nem csak helyreigazít, de a neheztelő felek viszonyát is rendezi.

Adj a téged gyűlölőnek kenyeret, adj vizet! Na, nem a középkori várbörtönök foglyainak sanyarú sorsára gondol itt az író. Az ókorban, a bibliai földeken a kenyér és a víz nagy kincs volt. Elég csak az Egyiptomot és Izráelt körülölelő köves, sivatagos, forró vidékre gondolnunk; vagy a visszatérő szárazságokra, melyek éhínséget és pusztulást hoztak magukkal. Adj a téged gyűlölőnek azt, amire szüksége van! Amit ő is nehezen tud előteremteni! Ez az egyszerű tanács két dolgot is takar. Felejtsd el és vesd a hátad mögé a fájdalmad, a haragod, amit a másik okozott, és helyette ügyelj őrá! Egyik sem könnyű, mindkettőhöz alázatos hitre van szükségünk. Mert le kell mondanunk a jogos bosszúról és rá kell hagyatkoznunk teljesen Isten igazságszolgáltatására.

Adj a téged gyűlölőnek …, ha éhes …ha szomjas! Sokszor próbáltunk már közeledni a másikhoz. Mindig, amikor meguntuk a rossz viszonyt, amikor végre engedtünk a lelkiismeretnek, amikor ezt kívánja az érdekünk, és még sorolhatnánk. Így sokszor kudarcot is vallottunk. Mert a másik fél nem volt nyitott, nem volt lekenyerezhető. Nem vettük figyelembe azt a szabályt, hogy a dolgokat nem lehet bármikor, sem akármikor rendezni, a legtöbbször pont akkor nem lehet, amikor mi szeretnénk! A rossz viszony rendezésének következő aranyszabálya tehát az, hogy csak akkor lehet rendezni, amikor a másiknak is jó.

„De honnan tudjam, mikor jó neki? Hát nem látok a fejébe!” Jogos kérdés. Ezért találunk itt rá feleletet. Adj jót a téged gyűlölőnek, amikor szüksége van rá! Amikor a másik bajban van, megszorul, nehéz helyzetbe kerül, akkor szinte sohasem gondol arra, hogy attól kap segítséget, akit megbántott. Éppen ez a legalkalmasabb idő a cselekvésre. Aki valóban ellensége a másiknak, az örül ellenfele kudarcának, de a barát mindig együtt érez, a barát pont akkor segít.

Hogy mit nyerünk azzal, ha a Biblia ezen tanácsát megfogadjuk? Jellembeli növekedést, hitet, türelmet, kitartást, alázatosságot, odafigyelést. És ami a legfontosabb: ellenség helyett egy új barátot!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/adj-neki.html

Imádság:

Köszönöm Istenem, hogy személyes kapcsolatom lehet Veled. Köszönöm, hogy a világmindenség Teremtőjéhez mehetek imádságban, és hogy mélyíthetem a Veled való kapcsolatomat. Köszönöm, hogy Veled felülkerekedhetek életem problémáin. Segíts, hogy Szentlelked erejével járhassak minden nap. Ámen

(T. M.)

A nap gondolata:

Az üdvösség és bűnbocsánat csak annak az életében lesz égető problémává, aki úgy érzi, hogy a bűnösök között ő az első. 

Asztalközösség

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

         Az úrvacsora a legcsodálatosabban adja tudtunkra, hogy ilyenkor közösségünk nem egymással van, hanem elsősorban is a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal. Aki érdemtelenül is szeret. Aki méltatlanul is megbocsát. Aki felkészít engem az asztaltól való távozással arra, hogy én magam is szeressek, és megbocsássak.

         Ezek a régiek, akik ott Jeruzsálemben kitartóan részt vettek, mégpedig naponta a kenyér megtörésében, halálosan komolyan vették mindezt. Szeretet és megbocsátás. Ezért is kedvelte őket az egész nép. A gonoszkodásban és haragtartásban jeleskedő világ. Nem erre van szükségünk vajon nekünk is? Amikor a rosszindulat és a kőbe vésett sérelmek diktálnak. Amikor különös elvekhez tartja magát a szánalmas ember. Szét kell nézni városunkban! És szét kell nézni gyülekezetünkben is!!! De ez a szétnézés csak és kizárólag az úrasztalától történhet hitelesen és tisztán, amikor az úrvacsorai közösség, mint Isten vendégeként való részvétel teheti helyre szívünket, gondolatunkat, sérelmeinket és botlásainkat. (Lovász Krisztián)

BOLDIZSÁR SÁNDOR GYERTEK DICSÉRJÜK EGYÜTT

Tiszteld az Urat

Készítette: Lisa Szanyel

Minden útjaidban ismerd el Őt; akkor Ő igazgatja a te útjaidat. Ne légy bölcs a magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozz el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak. Peldabeszedek 3:6-8.
Amen!

Álkeresztyének

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Nemrég megjelent az újságban egy történet a huszonnyolc éves Mark Carverről, aki egy nagy kórház orvosaként és orvosigazgató-helyetteseként dolgozott.

A probléma, mint kiderült, az volt, hogy Mark sosem végzett egyetemet vagy egészségügyi iskolát. Állítólag papírokat hamisított, hogy megkapja az orvosi állást, és elég orvosi szakkifejezést ismert ahhoz, hogy mindenkivel elhitesse, hogy valóban orvos.

Ha elítélik, hét évet tölthet a börtönben rabot játszva (erre a pozícióra talán alkalmasabb).

Sajnos Mark sok olyan emberre emlékeztet bennünket, akik keresztyénnek nevezik magukat. Járnak templomba. Nem káromkodnak, és nem isznak túl sokat. Időnként még imádkoznak is. Eleget beszélnek „kánaániul" ahhoz, hogy valódinak higgyék őket.

De csak a külsőségeket tudják utánozni. Soha nem hoztak személyes döntést Krisztus mellett.

Pál azt mondja, hogy az utolsó időkben „az emberek... önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent" (2Tim 3,1-5). Hű! Micsoda lista!

Azt is mondja, hogy sokan fenntartják a vallásos látszatot, de megtagadják Isten erejét. Más szóval, kívülről keresztyénnek néznek ki, de belül nincs ott az erő.

Legtöbben nem szeretnénk, ha egy áldoktor venné ki a vakbelünket. Istennek sincs szüksége álkeresztyénekre. Nem mintha nehéz lenne egy héten egyszer a gyülekezetben elvégezni a megfelelő mozdulatokat, vagy a megfelelő dolgokat mondani az ifjúságin. A legtöbben biztos kihúznánk így egy darabig.

De miért ne fogadnánk el Krisztust valóságosan és ismernénk meg az erőt, amit az ad, ha valóban vele élünk?

Biztonságban Isten szárnyai alatt!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
  Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz… (Zsoltárok 91,4)

Egy gazda körbejárta birtokát, hogy felmérje a tűz okozta kár nagyságát. Amikor a baromfiudvarhoz ért, észrevett egy elszenesedett tyúk tetemet. A lábával megfordította a tetemet, és legnagyobb meglepetésére élő kiscsibék szaladtak ki

 alóla. A tyúkanyó élete árán megmentette kiscsibéit a tűztől.

A bibliai szóhasználatban a „szárny” a védelmet jelképezi. Dávid ezt mondta Istennek: „Rejts el szárnyad árnyékába” (Zsoltárok 17:8). Maga Jézus ajánlotta fel a védelmet a zsidó nép számára, amikor így szólt:

13,34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! (Lukács)

Szárnyai alá akarta gyűjteni Izrael gyermekeit, hogy megvédje őket, de ők nem akarták. Ezért siratta Jézus Jeruzsálemet. Valóban sírt, mert látta a pusztítást, ami a népére várt. Látta a rómaiak ostromát, ami Kr.u. 70-ben bekövetkezett, amikor felégették a várost és a templomot, lemészároltak sokakat, másokat pedig rabságba hurcoltak (Lukács 19:44). És hiszem, hogy a Holocaustot is látta, amikor a II. Világháború ideje alatt hatmillió zsidót kivégeztek.

Ahogy a tyúkanyó kiterjesztette szárnyait, hogy élete árán megvédje csibéit, Jézus is kiterjesztette szerető „szárnyait” és meghalt értünk a kereszten. És miután életét adta, hogy megmentsen minket, feltámadt a halálból, és most is a gondunkat viseli.

Kedves barátom, lásd magad, amint a Megváltó szárnyai alatt vagy, Aki Ig

éjében megígérte, hogy „tollaival betakar téged és szárnyai alatt oltalmat találsz.”

Joseph Prince