2012. szeptember 10.
Idézet
Oswald Chambers szerint, ami előre visz minket tovább Isten
felé még akkor is, amikor körülöttünk minden széthullik, az a Róla való
látásunk, nem pedig elvek vagy kötelezettségek felé való elkötelezettségünk.
Indián bölcsesség
Egy öreg cseroki indián
főnök az unokájával ült a pislákoló tűz előtt. A fiú megszegett egy törzsi
tilalmat, és a nagyapa segíteni akart neki, hogy megértse tettének súlyát.
- Valószínű két farkasunk van odabent, egy jó és egy rossz -
mondta. - Mindkettő azt követeli, hogy engedelmeskedjünk neki.
- És melyik fog győzni? - kérdezte a fiú.
- Az, amelyiket etetjük! - válaszolta a bölcs öreg főnök.
Jézus Krisztus
minden egyes követője folyamatosan küzd. Naponként harcban állunk az önzéssel
és a bűnös kívánságokkal. Mindezek feltámadnak bennünk, és hihetetlen nyomást
gyakorolnak ránk, hogy meggyőzzenek bennünket. Olyanok, mint a farkaséhes
koplalók és az olthatatlan szomjazók. Először csak ártalmatlan kis vágyak, de
azután erőssé növekednek, végül teljesen az irányításuk alá kerülünk (Róm
6,16).
Az ellenálláshoz
el kell fogadnunk, amit a Biblia a kísértés hatalmáról mond. Azt is hinnünk
kell, hogy a Szent Szellem segít ellenállni a támadás erejének.
De a nehéz feladat
azután következik. Amikor a gonosz kívánság azt követeli, hogy tápláld, azt
kell mondanunk, hogy nem, újra és újra nem. Ne feledd, amit „megeszünk",
az irányít bennünket.
Könnyebb
ellenállni az első gonosz kívánságnak, mint kielégíteni az összes többi következőt!
„...öltsétek
magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös
kívánságok ébredjenek benne" (Róma 13,14).
http://velunkazisten.hu/content/blog/ili/Indi%C3%A1n_b%C3%B6lcsess%C3%A9g
Az Úr ereje szabaddá tesz
Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek
- így szól az Úr" (Zak 10,12).
Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik
elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és
kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a
betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is.
Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti
meg őket. Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban. Az Úrban való erő
megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak
büszkeséget szül. Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalan
távlatokat nyit meg előttünk.
A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár
az Ő nevében. Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár. Milyen
gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban. Az Úr
felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is
ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz
bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon
jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.
Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből,
Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban.
Engedelmeskedj szeretete szavának!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Joel Osteen pásztor üzenete: VESD LE A KORLÁTOKAT!
Készítette: Lisa Szanyel
„És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben,
Krisztus Jézusban:
Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének
felséges gazdagságát
hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.” (Efézus 2: 6-7)
Olyan Istent szolgálunk, akinek határtalan a kegyelme,
jósága és áldása.
Arra vágyik, hogy megmutassa neked az Ő jóságát, és hogy
kitöltse az Ő bőségét az életedben.
Amikor Isten téged lát, akkor korlátlan lehetőséget lát.
Határtalan potenciált lát. Korlátlan forrásokat lát.
Isten kegyelme és jósága az életedben képessé tesz téged
arra, hogy azzá válj, aminek Ő lát,
de először meg kell nyitnod a szívedet, és le kell vetned a
korlátokat.
Mi korlátozzuk Istent a gondolkodásunkban. A kétely, a
hitetlenség és a meg nem bocsátás gondolatai
a szívedben bezárják az ajtót az Ő jóságának. Márk 6.
fejezete azt mondja,
hogy Jézus nem tudott hatalmas dolgokat cselekedni egy bizonyos
városban, az emberek hitetlensége miatt.
Ez ma is ugyan így működik. De amikor a hit és reménység
gondolatait választod,
akkor megnyitod az ajtót Istennek, hogy munkálkodjon az
életedben. Akkor leveted a korlátokat.
Akkor megadod Neki a lehetőséget, hogy megsokszorozza azt,
ami a kezedben van.
Dönts úgy, hogy leveted a korlátokat azáltal, hogy az Ő
győzelmi gondolatait választod.
Válaszd a növekedés és áldás gondolatait.
Ahogy ezt teszed, egyre magasabbra fogsz emelkedni,
és azt a mindenben bővölködő életet fogod élni, amit Ő
készített számodra.
Joel Osteen pasztor
2012. szeptember 9.
Ige: A missziós parancs!
„Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén
őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalom (tekintély),
jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad a benne foglalt kiváltságokkal//]”
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és
ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [(aión): e kor célba
érkezéséig; a világkorszak
bevégződéséig: (szünteleia):
beteljesedéséig]. Ámen!
(Mát. 28,19-20)
És a Szent Szellem kitöltése után Péter apostolon keresztül
kijelentést nyer a NÉV, amibe be kell meríteni az embereket, így szólva: „Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat]
és merítkezzetek
be mindnyájan a Jézus
Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia):
céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát (Csel. 2,38)
„…mert nem is adatott emberek között az ég
alatt más név, mely által kellene
nékünk megtartatnunk” (Csel. 4,12)
Joel Osteen: Kérted már?
4,10 Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta:
Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és
megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit
kért.(1Krónikák 4)
A Bibliában olvashatunk egy Jábéc nevű emberről. Nevének
jelentése: baj, szomorúság, szívfájdalom. Nem tudunk sokat Jábécről, de ha a
nevéből indulunk ki, akkor feltételezhetjük, hogy sok csalódáson mehetett már
keresztül. Az élet valószínűleg nem úgy alakult, ahogy várta.
De ahelyett, hogy az önsajnálatba temetkezett volna, Jábéc
hitte, hogy Isten valami nagy dolgot tartogat számára. Minden rossz dolog
ellenére, Jábéc tudta, hogy Isten kegyelmének egyetlen érintése elég ahhoz,
hogy mindent megváltoztasson. Jábécot az teszi különlegessé, és azért
olvashatunk róla az Igében, mert volt elég bátorsága ahhoz, hogy Istentől
valami nagy dolgot kérjen. Azt mondta: „Bárcsak nagyon megáldanál engem, és
kiszélesítenéd határomat.”
Valójában ez valami ilyesmit jelentett: „Sok csalódás, bánat
és fájdalom ért már. De én nem fogok megrekedni ezen a helyen, Istenem.
Számítok a kegyelmedre, jóindulatodra. Várakozásom van afelől, hogy a dolgokat
megváltoztatod, és nagyon megáldasz engem. Az Írás egyszerűen azt mondja: „És
megadta neki Isten, amit kért.”
Ez most a kérdésem hozzád: Kérted már valaha Istent, hogy
szélesítse ki a határaidat? Mondtad már Neki: „Istenem, nagyon áldj meg engem!
Tégy valami nagyot az életemben!” Sokszor azért, nem kapunk, mert nem kérünk
(Jakab 4:2). Ha a hitedet tágítod, ha van látásod a növekedésre, a lehetőségek
kiterjesztésére, akkor ez ajtót nyit Istennek, hogy nagy dolgokat cselekedjen.
Sokszor annyira korlátozott az Istenről alkotott képünk. Úgy
érezzük kényelmetlenséget okozunk Istennek, ha nagy dolgot kérünk Tőle. Végül
kicsi dolgokat kérünk Tőle kis imáinkban: „Istenem, ha csak egy kis
fizetésemeléssel megáldanál, lehet, hogy egy jobb lakásba költözhetnék.”
„Istenem, ha esetleg küldenél néhány vevőt, talán kihúznánk ezt a hónapot.”
„Istenem, ha egy kicsit segítenél, akkor talán túlélné a házasságom.” Ne
elégedj meg ennyivel! Isten mindenható. Korlátlan forrásokkal rendelkezik!
Istennek nem teszel azzal szívességet, ha visszahúzódsz és kicsiben
gondolkodsz. Ha boldoggá akarod Őt tenni, akkor higgy nagyot, várj nagyot és kérj
nagyot!
Egy ilyen egyszerű imával is tágíthatod a látásmódodat:
„Atyám, köszönöm, hogy nagy dolgot teszel az életemben. Köszönöm a nagy
lehetőségeket, nagy ötleteket és nagy áttöréseket, amiket hozol. Segíts,
kérlek, hogy nagy áldás lehessek mások számára.” Ha elkezdesz „nagyban”
gondolkodni, akkor meglátod, hogy a lehetőségek is kitárulnak
számodra. Meglátod majd, ahogy Isten kiterjeszti
jóindulatának, kegyelmének karját föléd, és megtapasztalod a teljes életet,
amit számodra tartogat.
Joel Osteen
A hit pajzsa
Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel
kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát (Ef. 6,16)
MÁRIA EMLÉKEI
Szerző: Guti Tünde
Sudár női alak árnyéka vetődött a falra, amint nehéz
kőkorsót cipelt be a házba. Léptei halkan sercegtek a homokos ösvényen.
- Te vagy az, Mária? – érdeklődött egy kedves hang az
előkészített zöldséges tál mellől.
- Igen, én vagyok! Már itt is van a finom, friss forrásvíz!
– mosolygott nagyot
szusszanva, a sietségben kipirult arccal.
– Hova tegyem?
– állt meg várakozva idősebb barátnője előtt, akinek rendszeresen segített.
Néhány másodpercnyi gondolkodás után a jobb sarokba mutatott
Zsuzsánna, oda, ahol az ebédhez megtisztított halak sorakoztak egy lapos
edényben. A szorgalmas Mária egy ügyes mozdulattal akarta a helyére állítani
súlyos terhét, de hirtelen kiloccsant a víz és nedves lett a ruhája. Hűvös
borzongás járta át, és egy emléket kavart fel a gondolataiban…
Zsuzsánna megértően legyintett egyet, hogy sebaj, ám Mária
tétova tekintettel mesélni kezdett.
A lelkünkben tátongó, fájdalmas űr szomorú lepelként terült
ránk, amikor Jézust a sírba fektették, és lepecsételték a katonákkal
őriztetett, hatalmas sziklát. Minden reményünk szertefoszlott, és szinte
megbénított a keserű csalódottság!
Mégis megbeszéltük, hogy odamegyünk harmadnap reggel, hogy
bebalzsamozzuk a holttestet, így adva végtisztességet a Mesternek. De… legnagyobb
megdöbbenésünkre a sírt üresen találtuk! (Zsuzsánna pisszenni sem tudott,
feszülten figyelt minden szóra.)
Félelemmel vegyülő tanácstalanságunkban nem tudtuk, mitévők
legyünk. Hirtelen megláttunk egy fénylő, fehér ruhás angyalt, aki látva rémületünket,
szelíden bátorítva elmondta, hogy Jézus azért nincs ott, mert feltámadt! Majd
elküldött, hogy vigyük el a jó hírt a tanítványoknak.
A meglepődés és a váratlan öröm szinte szárnyakat adott!
Futottunk és elhíreszteltük mindenhol:
- A názáreti Jézus él! Feltámadt!
A dühös farizeusok megfenyegettek a piacon, a jómódú
írástudók pedig hideg vizet zúdítottak ránk, miközben ezt rikácsolták:
- Hallgassatok már! Mit hordotok itt össze mindenfélét?!
Hogy támadt volna fel?! Majd ettől kijózanodtok! – s nagyot loccsant korsóikból
a víz.
- Kértek még? – nevettek kárörvendően.
S bár nagy levegőt vettünk, még bosszankodni sem tudtunk,
mert a boldogság, hogy az Úr feltámadt, majd szétvetette a lelkünket! A selymes
fű lágyan hajolt meg lépteink alatt, és a tavaszi nap fénye szikrázott
felettünk. Még most is kalapál a szívem, ha rágondolok…
- Igen, üres a sír! – Szemében könny csillant meg, és
messzire nézett, át a fodros felhőkön túlra…
- Most Istennél van a mennyben, de visszajön értünk! – Tágra
nyílt szemekkel fordult barátnője felé és megfogta a kezét.
- Megígérte! Visszajön! – mosolygott vissza Zsuzsánna, és
húsvéti ujjongás töltötte be a házat. A napsugarak cirógatták a háztetőt, és az
asszonyok lelkesen, boldog énekszóval fogtak hozzá az étel elkészítéséhez.
Már alig várták, hogy beesteledjen, és találkozhassanak az
imádságra összesereglő kis gyülekezettel.
Az asszonyok a sírt
üresen találták: „És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú
álla melléjük fényes öltözetben: És mikor ők megrémülvén a földre hajták
orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott:
emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt” (Luk. 24,4-6)
Elaine Tavolacci: Lázár, jöjj ki!
Ma reggel azokra a nagyszerű emberekre gondoltam, férfiakra
és nőkre egyaránt, akiket az Úr rendkívüli szolgálatokban használt. Azon
tűnődtem, hogy akiknek a szolgálatát jelek és csodák kísérik, miért élnek át
annyira nehéz időket, vagy miért olyan szörnyű háttérből jönnek? Az Úr azt
mondta, hogy ez a Lázár generáció. Ezek az Én frontharcosaim, akiket a végidőre
szánt hadseregembe választottam ki.
Az Úr azt mondja, előhívom a Lázár generációt. Előhívom
azokat, akik megkóstolták a halált, hogy keljenek fel, és leoldozom róluk a sír
ruháit. Leveszem róluk és eldobom a szennyes öltözetüket, és fehér ruhába
öltöztetem őket. Egy második esélyt adok nekik az életben, és a pecsétgyűrűmet
adom az ujjukra. Ők azok a férfiak és nők, akik tudják, milyen a halál
kapujában lenni, ezért nincs bennük félelem. Erősek és bátrak, a harcban
kitartóak, mert ismerik az ellenségüket. Állhatatosak és rendíthetetlenek a
hitükben. Ők nem fáradnak meg és nem terhelődnek meg az élet nyomásai miatt.
Nem hatja meg őket a rossz hír, és nem befolyásolja őket az, amit hallanak,
mert egy magasabb szinthez alkalmazkodva élnek. Nem lehet rajtakapni őket, hogy
elővigyázatlanok lennének, mert állandóan fel vannak öltözve a teljes
fegyverzetükbe.
Ők azok, akikben nincs halálfélelem, mert tudják, hová
tartanak, ezért merészen és határozottan indulnak el. A figyelmük fókuszba van
állítva, és értik a feladatukat. Sokan menekültek ki a halálból halálos
betegségek miatt, és néhányan teljesen elerőtlenítő betegségekből gyógyultak
meg. Vannak, akik drogfüggőségből, az alkohol fogságából és más zűrös
életformából szabadultak meg. Mások csavargók, hajléktalanok, kitaszítottak
voltak, vagy rossz családi háttérből jöttek. Én őket vezetőként helyezem el
ebben a végidőre szánt hadseregben. Szellemi éleslátást adok át azoknak, akik a
legsötétebb helyekről jöttek, és visszamennek, és másokat is megmentenek. Akik
a sáros fertőből szabadultak meg, ők is megszabadítják a megkötözötteket, és azokat,
akiket a világ reménytelen eseteknek tart. Ők tudják milyen kiszolgáltatottnak
lenni, és a szívük kész arra, hogy az ilyenek felé szolgáljanak.
Ezek a férfiak és nők nem adják alá magukat vallásos
hagyományoknak, hanem tisztában vannak vele, mit jelent Szövetségi kapcsolatban
lenni Velem. Oktatni és tanítani fogom őket, a szemeimmel tanácsolom őket. Nem
látnak többé hiányt és nem lesznek szükségben, mert megismernek Engem, mint a
gondviselőjüket. Gondot viselek róluk és ellátom őket mindennel, amire
szükségük van ahhoz, amire elhívtam őket. Az írástudatlannak tudást adok, és az
Én szavaimat adom a szájukba. A füleik az Én hangomra lesznek ráállva, és így
mindig felismerik a következő feladatukat. Sokan vannak még, akik be fognak
jönni. Ezek azok, akiket kidobtak, sőt néhányukat otthagyták meghalni, de Én
kiöntöm beléjük az Én dicsőségemet, és arra fogom használni őket, hogy
megszabadítsanak másokat ugyanabból, amiből ők maguk is megszabadultak, mondja
az Úr.
Dániel 11:32b
az Istenét ismerő nép erős lesz, és cselekedni fog.
János 11:43-44
És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj
ki! És kijöve az elhunyt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az
orcája kendővel volt leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok el őt, és
hagyjátok menni.
Róma 8:19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak
megjelenését.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)