Amaro Del - Személyes bizonyság

Amaro Del - Izrael megváltója

Az Úr kijelentése

Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapu, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. (Ésa 28,16)

Hálaadás

Hálákat adván mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak Nevében az Istennek és Atyának. (Eféz 5,20)

Isten Igéje, mint a méz

Döntéseidtől nem tértem el, mert Te tanítottál azokra.
Milyen édesek ínyemnek ígéreteid!
Édesebbek, mint számnak a méz. (Zsolt 119,102-103)

Jólét, Siker, Szeretet

Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt:

- Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek és fáradtnak látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, üljetek le és egyetek valamit!

- A ház ura itthon van? - kérdezték.

- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.

- Akkor nem mehetünk be - felelték.

Amikor este a férj hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.

- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.

- Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.

- Miért nem? - kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett:

- Az ő neve: Jólét. - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. Majd így folytatta:

- Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.

Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.

A férj megörült.

- Ez nagyszerű - mondta. Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!

A felesége nem értett vele egyet.

- Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább Sikert?

Tanakodtak kicsit, majd eképp gondolkodtak:

- Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.

- Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk! -mondta a férj a feleségének.

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:

- Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!

Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:

- Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?

Az öregek egyszerre válaszoltak:

- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

KÍVÁNOM NEKTEK...

Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét és könyörületet.

Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.

Ahol hiány van, kívánok nektek türelmet és hitet.

Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést és megújult erőt.

http://velunkazisten.hu/book/Jolet_Siker_Szeretet

Gazdag ajándékcsomag fentről

Kegyelem

avagy: mit tesz Isten, hogy a keskeny úton járjak, s azon maradjak?

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Efézusi levél 2,8-9)

Elgondolkodtál-e valaha azon, mit jelent a kegyelem? Az a kegyelem, amelyből mi, Isten gyermekei napról napra élünk? Nos, Isten megmutatott nekem néhány dolgot, lehántva így a misztikus burkot erről a fogalomról, s ezáltal közelebb kerültem az Ő szívéhez, gondolataihoz. Azóta még jobban tudok örvendezni Isten jóságának, szeretetének az Ő csodálatos kegyelmében.

Nézzük meg, mi a görög szó jelentése a Görög szómutató szótárban (továbbiakban Gszsz):

5385 Kharisz – "Kegyelem: olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése: öröm. Ez arra is utal, hogy valaki igyekszik másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné,(Róm.3,24) Elsősorban Isten tette ez, amely a Golgotán lett nyilvánvalóvá Krisztus halálában és annak következményeiben. (2Kor.8,9) A kegyelem a bűnnel áll ellentétben, és mindenek felett való diadaláról beszél a Róm..5,20-21

A kegyelem mélységei elsősorban Pál leveleiben nyertek kifejtést, leleplezést, különösen Krisztus Teste Ekklésiájával (Egyházával) kapcsolatban, ezért nevezi az Írás az üdvtörténet jelenlegi szakaszát a kegyelem üdvháztartásának.(Ef.3,2.) A kegyelem elfogadása az emberből hálát vált ki, (Róm.6,17) és (1Kor.10,30) amit a szentírás szintén ezzel a szóval fejez ki.

Sok hívő embernek okozott már gyötrődést: ki lehet-e esni a kegyelemből, el lehet-e veszíteni az üdvösséget? A félreértést olyan igehelyek helytelen értelmezése okozza, mint 1Kor.9,24; Gal.5,4; Zsid. 4,4-6 stb. Ezeken a helyeken a hívő ember munkájának elvesztéséről, a megjutalmazás elmaradásáról van szó.

A Görög szótár 1009-1010. oldalán így hangzik a kegyelem meghatározása:

Kharisz – „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt; ennek a jóindulatnak aktív megnyilvánulása Jézus Krisztus megváltói műve; a kegyelem Isten szuverén, ajándékozó magatartása, amely az Ő lényegéből fakad, amely a s z e r e t e t , hiszen Isten a Szeretet.”

Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

Isten az Ő kegyelme által végezte el, hogy az ember, aki halott volt a bűn miatt, egyedül a Krisztusba vetett hitből megigazulhat Isten előtt. „Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”. (Ef.2,5-9)

„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által...” (Róm.3,24)

Az ember így békességet nyert Istennel, s ez a békesség megtartja a keskeny úton, és megőrzi a gonosztól. Hiszen Isten vele van, s akkor ki lehet ellene? „Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.” (Róm.5,6-10)

Ezentúl a Szent Szellem ereje, a feltámadás ereje működik az életében, így az örök élet (az isteni élet) birtokosa már ebben a földi életben, s ebből következően uralkodhat mindazon, amit Krisztus legyőzött a kereszten: a bűn, a pokol, a halál s annak szerzője a sátán, a betegség, fájdalom, szegénység fölött. És mert Jézus győzött, immár ő is ebben a győzelemben élhet.

Kegyelem - nem tehetsz hozzá semmit, Isten adja, függetlenül attól, hogy milyen vagy, mit teszel, illetve annak ellenére adja, vagy épp azért, amilyen vagy! Nemcsak akkor működött az életedben, mielőtt hívő lettél, mielőtt újjászülettél volna - a kegyelem a későbbiekben sem változik. Nem változik, hiszen Isten sem változik.

A kegyelem adatik, függetlenül attól, milyen vagy, vagy mit teszel. Körülvesz, mint a levegő. De "belélegezni" nem lehet automatikusan. Nézzük meg ennek útját-módját, kissé leegyszerűsítve. Szeretném persze felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabály-gyűjteményről vagy receptkönyvről lesz szó, annak ellenére, hogy Istennek vannak szellemi törvényei, amelyek kivétel nélkül, minden esetben működnek. Az aktuális élethelyzetekben neked kell elkérned a Szent Szellem vezetését!

A "belélegzés" első lépése: elfogadás hit által. Ehhez persze elengedhetetlen a megismerés, az ismeret Isten igéjéből. Amit nem ismer az ember, amiről nem tud, abban természetesen hinni sem tud, s így elfogadni sem tudja. Ezután jön létre az emberben a hit, vagyis az Isten igéjén alapuló meggyőződés. Ennek a meggyőződésnek hangot ad, vagyis megvallja, és megcselekszi – s így áll elő a láthatatlanból a láthatóba Isten kegyelme, jelennek meg az Ő áldásai életünkben. Ezeket a lépéseket szeretnénk végigvenni a következőkben.

Ám mindenekelőtt szeretném kihangsúlyozni: a kegyelmet nem lehet elveszíteni! Ezért kegyelem! A kegyelmet elfogadni lehet, vagy visszautasítani! Isten mindenkor, minden helyzetben, mindenkinek kegyelmet kínál! Tehát végérvényesen nem tudod elrontani a dolgokat - ha Benne bízol, ha Hozzá fordulsz, légy bármilyen helyzetben, Ő kegyelmével lehajol hozzád, és megsegít, kiszabadít, meggyógyít. Mert Ő jó, mert Isten a SZERETET!

Mielőtt azonban megtennénk az első lépést, vizsgáljuk meg, mire is terjed ki Isten kegyelme - mire ad kegyelmet?

A "kegyelem-csomag" tartalma: szellemi áldások

avagy: van-e valami jó, amit ne Istentől kaptunk volna?

Először azonban nézzük meg, mi a kegyelem alapja. A kulcsszó itt a Fiú. Isten Egyszülött Fia, akiben, akire nézve, s aki által teremtetett a mindenség. (Kol.1,16) Aki azt mondta Atyjának: íme itt vagyok, hogy cselekedjem ó Isten a te akaratodat. (Zsid.10,9) És eljött, otthagyva a menny dicsőségét, nem ragaszkodott ahhoz, hogy Ő Istennel egyenlő, hanem emberré lett, s engedelmes volt, megalázva magát a kereszthalálig.(Fil.2,6-8) A kegyelem, s az áldásaink alapja az, hogy Ő, Isten Fia, Izrael Szentje, az Isteni Bárány engesztelő áldozatul adta önmagát, kiontotta vérét, hogy nekünk bűnbocsánatunk legyen, hogy megigazultan állhassunk meg Isten előtt. (2 Kor.5,21)

Az Ő szent, tiszta és bűntelen testére helyezte a Mindenható a MI bűneinket, átkainkat, betegségeinket, fájdalmainkat, sőt, még a békességünk büntetése is rajta van. (Ésa.53,5) Ott függött ég és föld között egy kínoszlopra szegezve bűntelen, ártatlan, szent és mégis véresre korbácsolt testében Ő, az urak Ura és királyok Királya, a csodálatos tanácsos, az erős Isten, az örökkévalóság atyja, (Ésa.9,6) Ő, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. (Luk.10,22) Azért folyt ki a vére, és szenvedte el a szörnyű kínhalált: hogy te és én az Ő váltságáldozata által örök életet nyerjünk, és szabadok legyünk a bűntől, valamint annak következményeitől, minden átoktól, ami csak sújthatja az embert ebben a földi életben. (Gal.3,13) Rajta volt minden kín, és minden csapás, és az Ő sebeivel mi gyógyultunk meg. (1 Pét.2,24)

Ő az, aki eljött e világba, és teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Ján.1,14) A Mindenható az ő Fián keresztül kínálja azóta, így ma is a kegyelmet mindenki számára, Őáltala készített el számunkra minden áldást. Mert Jézus Krisztusban lett igenné és ámenné minden ígéret, ami csak a Bibliában található! (2 Kor.1,20)

Miről van itt szó? Nos, a "kegyelem-csomag" tartalma egyszerűen és tömören: minden! „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm.8,32)

Pontosítva: minden szellemi áldás.: "Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki (szellemi) áldással a mennyekben a Krisztusban." ( Ef.1,3-8)

Az alap tehát az újjászületés, az egyetlen feltétel pedig: Krisztusban! Őbenne lenni és maradni! A kezdet igazából az, amikor újjászületsz, Szent Szellem keresztséget kapsz - bemerítkezel Szent Szellembe -, és attól kezdve Istennel, vagyis engedelmességben jársz. Hiszen attól kezdve Ő mibennünk, s mi Őbenne vagyunk. S így Krisztussal együtt el vagyunk rejtve az Istenben. (Kol.3,3.) Csodálatos állapot. Csodálatos kegyelmi állapot.

Erről szól többek között a Ján.20-21 is: Nemcsak őértük (a tanítványokért) könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: ....- hogy elhiggye a világ , hogy te küldtél engem.”

Visszatérve a „csomag” tartalmára: nézzük meg kicsit részletesebben, mit jelent a minden szellemi áldás, amelyek elfogadása és megélése a hívő, sőt, a győzelmes hívő élet szoros része.

Bűnbocsánat - ezzel kezdődik.

„Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. (Róm.4,25)

Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból,…” (Gal.1,4.)

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef.)

…és később is, egész életünkben folyamatosan tart: „Hű és igaz (az Isten), hogy megbocsássa minden bűnünket, és megtisztítson minden hamisságból.” (1 Ján.1,9)

Örökélet, isteni élet (újjászületés) - a felülről, Istentől, Istenből való születés, mely által beleszületünk a mennyei családba, s előlépünk teremtményből Isten GYERMEKévé.

"akik nem testtől, sem a férfiúnak akaratából, hanem Istentől születtek..." (Ján.1,13)

Módja: „Szükség néktek újonnan születnetek....víztől és Szellemtől.” (Ján.3,7.5)

Üdvösség: (Gszsz.) megváltás, helyreállítás, megszilárdulás, éppé tevés, gyógyulás, egészség, bővölködő élet.

„… az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.” (1 Ján.4,14)

„Amely (evangélium) által üdvözültök is, ha megtartjátok…” (1 Kor.15,2)

Békesség: (Gszsz.) a héber salom megfelelőjeként az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, (jó) egészség; üdv, üdvösség (ld.. előző fogalom! szerző); béke (a háború ellentéteként)

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek: nem úgy adom, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14,27)

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus által,…” (Róm.5,1)

„…a Lélek (Szellem-szerző) gondolata pedig élet és békesség.” (Róm.8,6)

„De a Léleknek (Szellemnek-szerk.) gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal.5,22)

Azt hiszem, a fentiek alapján mindenki számára egyértelmű, hogy nincs semmi jó, vagy áldás az életünkben, ami ne mennyei lenne, amit ne felülről, Istentől kaptunk volna, illetve kapnánk folyamatosan, legyen az a megváltás, bűnbocsánat, örökélet, békesség, üdvösség, illetve amit az üdvösség fogalma takar: egészség, gyógyulás, helyreállítás, megszilárdítás, szabadulás bármilyen igából, szenvedélyből, nehéz helyzetből, legyen az akár anyagi természetű: adósság, fizetésképtelenség, szegénység.

Ezt mondja a Zsid. 1,16-17 is: "Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyájától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka."

Igazi örömhír, evangélium, az eddigiekből ez világosan kitűnik, hogy az Úr kegyelme, szellemi áldásai kiterjednek az ember teljes lényére: testére, lelkére, szellemére egyaránt. (Lásd 1 Thess. 5,23: Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek – eredeti szövegben szellemetek, lelketek, testetek ’szerző’ - feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus eljövetelére.)

Jó lenne megszabadulni végre attól a nem bibliai képtől, hogy a szellemi áldás valami elvont, csak az ember szellemével törődő, csak arra kiterjedő áldás, jó dolog. Nem. Isten az ember egészéről, teljes lényéről gondoskodott. Az üdvösség pédául kifejezetten földi kategória! A mennyben már nem lesz szükségünk megváltásra, bűnbocsánatra, megtartásra, gyógyulásra, szabadulásra. Itt van rá szükségünk!

Kérhetjük hát bátran, és megköszönhetjük, megvallhatjuk, hogy Isten ezeket már eleve elkészítette nekünk az Ő szerelmes Fiában. Erre egyébként maga Isten is felszólít: Előtökbe adom az áldást és az átkot, az életet és a halált. Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod! V Mózes 30,19. Áldás és élet egymástól elválaszthatatlan fogalom. Az (isteni) élettel együtt jár az áldás. Nem választhatók külön!          

A fentiek alapján érthetőbb a 2 Kor.11,9-ben sokszor félreértelmezett ige is, ahol Pál apostol így ír: „És ezt mondá nékem (Isten): Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Pál apostolnak Isten megmutatta, hogy az Ő kegyelme mindenre kiterjed, fölösleges az emberi erő. Amikor Pál „erőtlen” volt, amikor nem támaszkodott a saját erejére, Isten ereje akkor lépett be az életébe, és kihozta minden bajból. Tudjuk jól, hányszor állt a halál szélén, a 2 Kor.11,23-27,30-ban részletezi a megpróbáltatásokat: „… több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által…” és sorolja még hosszan. Isten azonban megőrizte, megsegítette, erejével győzelemre vezette őt.

Kegyelme valóban elég volt Pál apostolnak minden helyzetben. Nem szorult rá saját erőforrásaira. "...gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban (betegségről nem esik szó!-szerző) Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős."

Megismerni Istent

avagy: tudok-e hinni abban, amit nem ismerek?

Hogyan tudjuk Isten áldásait elfogadni? Természetesen kizárólag hit által! A kegyelem hittel való elfogadása előtt azonban - ahogy erre fentebb utaltunk - elengedhetetlen megismerni Istent, az Ő ígéreteit, az Ő személyét. Hiszen már a legelső lépések: a bűnbocsánat átvétele, a megtérés, az újjászületés is csak így lehetséges. (Róm.5,1.) A Krisztusban való hit által megyünk át a halálból az életbe, a sátán hatalmából Isten országába.

Ez a továbbiakban sem változik, vagyis kizárólag a Krisztusba, az Ő Igéjébe, ígéreteibe vetett hit az, amely változást hoz az életünkben, bármiről is legyen szó.

Emlékszem, a megtérésem, az Úr felé fordulásom egy évig tartott, mert nem ismertem, nem tudtam annak útját. Lehetett volna ez rövidebb idő is, ha ismertem volna az ezzel kapcsolatos igazságokat. Tudatlanságom ellenére azonban az Úr Jézus vezetett, így végül eljutottam Hozzá, s újjászülettem víz és Szent Szellem által - dicsőség ezért Neki!  

Pál apostol is fontosnak tartja ezt, nem véletlenül: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében: és világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között....” (Ef.1,17-20)

Isten megismerése ugyanis elengedhetetlen a győzelmes hívő élethez, ahhoz, hogy az Ő áldásaiban éljünk. A hívő emberben tudatosodnia kell annak, hogy Isten jó, akitől soha, semmiféle rossz, baj, betegség, átok nem származik, hiszen azokat egyszülött Fiára helyezte ott a kereszten. Jézus Krisztus hordozta el betegségeinket, fájdalmainkat, békességünk büntetése is rajta volt. Minden átok, csapás, baj és gonoszság, ami bennünket érne, Őt érte, Ő maga lett átokká és bűnné helyettünk és értünk, hogy mi áldottak és Isten előtt igazak lehessünk. Jézus Krisztus hordozta el büntetésünket, kifizette az árat, és engesztelést szerzett, hogy mi „felmentést” - kegyelmet kapjunk. Csodálatos örömhír!

Amikor az Úr azt kéri, hogy ismerjük meg Őt, nem állít minket lehetetlen feladat elé - ez nem is lenne Rá jellemző -, hiszen Jézus Krisztusban teljes valóságában megmutatta magát, és így megismerhető az Isten, mégpedig az Ő Igéje által. Erre még visszatérünk, most nézzük a következő lépést.

A hit

avagy: lehet-e hit nélkül tetszeni Istennek?

A megismerést követi a hit. A hit az egyik kulcsfogalom a keresztyén szótárban. Ezt a fogalmat azonban néha misztikus homály burkolja, sokszor használjuk, de nem mindig világos a jelentése. Elmondom, mit értettem meg most. Ahogy az előbb erről már szó volt, a hit kialakulásához, létrejöttéhez szükséges a megismerés. Nélküle nincs hit. Szükséges persze tudnunk, hogy az ismeret szeretet nélkül felfuvalkodottá tesz, és nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor hitről beszélünk, természetesen mindig a szeretet által munkálkodó hitről van szó- amely, ne feledjük, kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által. - Erre azonban most nem térünk ki részletesen. Egyet azért érdemes megemlíteni: minden áldást azért kap az ember, hogy azt tovább adja, tehát hogy mások számára áldás legyen, miközben persze ő maga is áldottá válik. Nagyon röviden ezt jelenti a szeretet által munkálkodó hit - ez azonban egy másik írás témája lehetne.

A hit tehát meggyőződés Isten igéje alapján. Vagy megfordítva a szavak sorrendjét: a hit Isten igéjéből való, Isten igéjén alapuló meggyőződés. Mindenki ismeri a klasszikussá vált igét: „A hit ...a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid.11,1/b) Hogyan alakul ki valakiben a - nem látott dolgokról való - meggyőződés, a bizonyosság? Kizárólag Isten igéje által. Hit keletkezik a szívünkben, amikor hallgatjuk, olvassuk Isten igéjét, amikor tanulmányozzuk, vagy elmélkedünk rajta. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által - mondja a Biblia.(Róm.10,17)

Ugyanakkor „a hit a reménylett dolgok valósága” (Zsid.11,1/a ) is, vagyis amit remélsz és vársz (GSZSZ: elváró reménység) - Isten Igéje alapján - az már akkor valóság, amikor még nem látod, amikor még „csak” hiszel benne. S a hit által valóban előáll, „tárgyiasul” a láthatatlanból ebbe a földi létbe a hit tárgya, Isten ígérete, amit neked tett Ő, Aki a holtakat megeleveníti, s azokat, amelyek nincsenek előszólítja, mint meglévőket. (Róm.4,17)

Hiszen ezt is kéri, így írja a Biblia: ne a láthatók szerint járjunk, látásban, mert azok ideig valók, hanem a láthatatlanok szerint, azaz hit által, mert azok örökkévalók. (2 Korinthusi levél 5,7) Mi keresztyének - krisztusi emberek, Krisztus követői - nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi, hogy éljünk. (Zsidó levél 10,39)

Vagyis nem a csüggedés, a visszafordulás, az elkeseredés, a félelem, az aggódás emberei vagyunk, hanem az erő, szeretet, józan értelem (2 Tim.1,7/b), önuralom, kitartás, állhatatosság, türelem, öröm emberei vagyunk. Hiszen ezek a bennünk lakozást vett Szent Szellem gyümölcsei. S ez azért lehetséges, mert mennyei Atyánk gyermekeiként újjászülettünk az Ő kegyelméből, Jézus Krisztus által a Szent Szellemtől, s Ő maga termi meg ezeket a gyümölcsöket bennünk.. Természetfölötti tulajdonságok ezek, az Ő tulajdonságai, de mert kitöltetett a Szent Szellem a szívünkbe, ezzel együtt az Úr természetének részeseivé is lettünk. (2 Pét.1,4)

Nem magunktól van ez, nem saját jócselekedeteink, vagy érdemeink következménye vagy jutalma, hanem Istentől, kegyelemből. Ahhoz azonban, hogy ez kibontakozhasson, növekedhessen bennünk, hogy egyre jobban elváltozzunk az Úr képére és hasonlatosságára, az Ő dicsőségére (2 Kor.3,18), szükséges még valami.

Az elme megújulása

avagy: járhatok-e a keskeny úton a világ kínálta döntések szerint?

Mégpedig az elme megújulása. Úgy gondolom, senki számára nem kétséges, hogy mennyire fontos hallgatni Isten Igéjét. Ugyanennyire fontos azonban olvasni is, mert ez az egyetlen útja az elme megújulásának. Pál apostol hangsúlyozza, hogy az elme megújulása azért szükséges, sőt létfontosságú a hívő számára, mert ezáltal tud különbséget tenni jó és rossz között, és csakis így tud járni Isten akaratában. (Róm.12,2): „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

(Ef.4,23): Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint.”

Isten igéje képes egyedül lerontani azokat a gondolatokat, erősségeket és magaslatokat az elmében, amelyek Isten ismerete ellen emeltettek. (2 Kor.10,5/a.) Ilyenek lehetnek a berögződött automatizmusok, gondolatpályák - amelyek egy döntéshozatalnál óemberi, test szerinti, a világ szerinti programot indítanak be, vallásos, vagy/és hitetlen gondolatokat. (Meghökkentő talán, de ebben nagy szerepet játszik, hogy valaki Isten igéjét engedi-e be a gondolataiba s így a szívébe, vagy világi magvetést: újságot, rádió, és tv-műsorokat olvas, hallgat. Hiszen veti a magot, az Igét Isten Fia, és az ördög is a konkolyt, a maga beszédét. És mindkettő kihajt…) Ám Isten Igéje azt is kijelenti, van arra isteni módszer, hogy ezeket lerontván, foglyul ejtsünk minden gondolatot (figyelemre méltó, hogy a gondolatainkat foglyul lehet ejteni, vagyis mi szabhatjuk meg azok irányát…!), hogy engedelmeskedjenek a Krisztusnak! (Kor.10,5/b)

Hogyan? Az értelem megváltozása, megújulása által, amelyet Isten Igéje táplál. Így tudunk egyre inkább Isten szerint, az Ő akarata szerint gondolkodni, dönteni és cselekedni. Belesímulni egyre jobban az Ő akaratába. Együtt gondolkodni, együtt cselekedni Vele. Micsoda kiváltság! Ez azonban csak egyetlen módon lehetséges: Isten Igéje által.

Persze, nem kell azért megijedni, az a „kezdő” hívő, frissen megtért, újjászületett szellemi „csecsemő” sem vész el, akinek természetszerűleg nem is lehet még megújulva az értelme. Isten az Ő végtelen kegyelméből gondoskodik a kicsinyekről, sőt azokról is, akik lemaradtak. A Szent Szellem vezetése így is megvalósulhat az életükben - amennyiben engedelmeskednek az Ő hangjának. Ám azzal számolni kell, hogy valószínűleg hosszasabb, illetve nehezebb így döntésre jutni egy-egy kritikus, vagy kérdéses helyzetben. És több a kátyú, kacskaringósabb az út.

Hosszú távon, a győzelmes keresztyén élethez azonban mindenképpen szükséges az értelem megújulása, mely a Krisztusban való felnőtté válás folyamatának alapvető, kikerülhetetlen része.

Visszatérve eredeti témánkhoz: ha valaki valóban meggyőződik arról - az ige mélyére leásva, tanulmányozva, azon elmélkedve -, hogy Isten akarata minden egyes emberre , így őreá nézve is, az éppen fennálló helyzetben a megváltás, gyógyulás, szabadulás, békesség, helyreállás, nemcsak a szükségei betöltése, de az anyagi bővölködés, az isteni élet, vagyis minden területen a bővölködő élet - akkor ezt már soha többé nem veszítheti el! Ez nem lesz soha „fej-hit”, halott hit, vagy hiedelem, illetve olyan megvallás, amely automatikusan jön ki a szájból, de nincs mögötte meggyőződés, nincs mögötte a szív - ez hit lesz, kőkemény meggyőződés, amely Isten igéjén alapul! Ezért ha a láthatóban minden összeesküszik is ellened, te Isten igéjébe kapaszkodsz, vagyis hitben jársz majd, és nem látásban, s így tiéd lesz a győzelem, mely előhozza az ige valóságát a láthatatlanból a láthatóba, a mennyből ebbe a földi létbe.

Az a hívő ember tehát, aki a Bibliát csak hébe-hóba veszi elő, csak ritkán forgatja, esetlegesen, nem mindennapi táplálkozásra, és nem áldoz időt és fáradtságot arra, hogy az éppen aktuális, őt érdeklő kérdések tanulmányozásával (akár segédeszközök, mint Görög szómutató szótár, Konkordancia, különféle fordítások, stb. segítségével), elmélyüljön az Igében - nagyon nagy hibát követ el, és saját maga ellen véti a legnagyobbat. Megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy Isten minden szellemi áldása megjelenjen az életében! Vagyis megfosztja magát azoktól a jó dolgoktól, amiket Isten neki adni akar, amit az Ő kedves és jó akarata szerint már eleve elkészített szeretett gyermeke, vagyis az ő számára.

Sőt, Istent is megfosztja a dicsőségtől, hiszen Istent nem a sír és nem a halál - mondhatni: a betegség, a nyomorúság, a szürke hétköznapi keresztyénség - dicsőíti, hanem aki él, az dicsőíti Őt (Ésa.38,18-19), vagyis akiben jelen van a túláradó, bővölködő isteni élet, isteni hit, öröm, békesség, üdvösség (azaz megváltás, helyreállás, egészség, stb., amelyekről részletesen írtunk a „kegyelem-csomag”-ban). Hiszen a hívő élet nem fejeződik be a bűnbocsánat, az örök élet átvételével - inkább azzal kezdődik. Sőt, csak így kezdődhet. De azután folytatódnia kell!

Jézus Krisztus keresztáldozata és feltámadása által, számunkra már ebben a földi életben megvan a lehetősége annak, hogy győzelemben járjunk, Isten dicsőségére, és az Ő országának épülésére. Itt, a földi életben van meg a lehetősége, hogy ellene álljunk az ördögnek, és az elfusson tőlünk, s annak is, hogy a bennünk élő Krisztus lerontsa az ördög minden munkáját - bennünk, s általunk. (Pontosabban, igazán csak itt van meg, hiszen a mennyben már nem kell harcolni, ott nem lesz sötétség, betegség, baj és szomorúság, nem lesz átok, és nincs ott az ördög, és egyetlen angyala sem.) Ez győzelmi hír, jóhír!

Nem kell tehát szerénykedni, vagy álszerénykedni, ezt szégyenkezve, suba alatt tartani. A lámpát sem az ágy alá tesszük, hanem az ablakba, hogy világítson. Hiszen egy győzelmi hír vivői vagyunk! Hogy Immánuel - Jézus Krisztusban velünk az Isten! (Mát.1,23)

Természetesen ez megint csak természetfölötti módon megy végbe, a kegyelem által. S itt újra visszakanyarodunk a kegyelemhez.

Megvallás

avagy: néma gyermeknek...

Hogy Isten akarata és terve szerint megvalósuljon és kiteljesedjen életünkben a kegyelem, vagyis minden áldás, még egy nagyon fontos dologról, mondhatni Isten által adott „eszközről” ejtsünk néhány szót, ha röviden is: s ez a megvallás. Jól ismerjük ezt az igét: „szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk megvallást az üdvösségre.” (Róm.10,10) S ne feledjük, az üdvösség szó mi mindent rejt magában! Itt persze - mint ahogy a keresztyén életben soha, semmikor - nem egy programról, automatizmusról van szó, hanem a meggyőződés kifejezéséről. Nem üres szavakról, hanem amiről meggyőződtél, amiben hiszel, arról teszel vallást, persze minden esetben Isten igéje alapján. Akár egy beszélgetésben, akár egy bizonyságtevésben, akár imádságban. Akár az ördög felé jelented ki - mert ha ellene állunk, neki el kell futnia (Jak.4,7) -, akár Istent emlékezteted az Ő igéjére - nem mintha feledékeny lenne, hanem mert ezt kéri:… ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! (Ésa.62,6)

Arról van itt szó, a Biblia arról beszél, hogy nekünk, keresztyén embereknek nem vallásunk van, hanem megvallásunk, s hogy a mi megvallásunk főpapja Jézus Krisztus.(Zsid.4,14) Azért adott Isten beszédkészséget az embernek, s nekünk, keresztyéneknek SZÓT a szánkba - persze ha ismerjük Isten igéjét! - hogy LEGYEN! Hogy megtörténjen! Hiszen Isten igéje - bármilyen helyzetben, és bárkinek mondjuk is - nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi azt, amire elküldetett.(Ésa.55,11) Ezért kell áldanunk még az ellenségeinket is. (Róm.12,14 és Mát.5,44) Úgy gondolom, ahogy a hit bármilyen lépésénél, ebben is engedelmeskednünk kell, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e ezzel, vagy sem. (Amennyiben nem, legjobb ha utánanézünk, és hagyjuk magunkat meggyőzni a témáról Isten igéjéből!)

Sok esetben a megvallás az a hit-cselekedet, amit megtehetsz egy várakozási időszakban, vagy nehéz próbák között. Kinyilvánítod, hogy Isten igéje akkor is igaz, amikor a láthatóban ez nem látszik, vagy épp az ellenkezőjét tapasztalod. Ez esetben (is) Isten igéjének megvallása hatalmas fegyver a szádban. Az a fegyver (Ef.6,17/b), amely által legyőzheted a magasságbeli fejedelmet, hatalmasságot. S amely által elmozdulnak életedből a hegyek.. (Mrk 11,23)

Hősies cselekedet

avagy: hogyan lehet az oroszlánok száját bedugni?

A megvalláson kívül hitünk konkrét cselekedetekben is meg kell hogy nyilvánuljon. Tudjuk, hogy a hit cselekedetek nélkül halott (Jak2,17). Szükségesek tehát azok a hősies cselekedetek (2 Pét.1,5: a jó cselekedet a Gszsz.szerint hősies cselekedetetként is értelmezhető, szerző.megj.), vagyis a hit cselekedetei is ahhoz, hogy Isten áldásai megvalósulhassanak az életünkben. A megvallásról, mint hit-cselekedetről már beszéltünk.

Nézzük meg, hit által milyen hőstetteket is vittek véghez eleink: „…országokat győztek le, az oroszlánok száját betömték, megoltották a tűznek erejét, felerősödtek betegségekből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait…”

Az engedelmesség a legfőbb hit cselekedet. Ábrahámról - hit atyánkról - írja a Biblia, hogy hite a cselekedetein keresztül mutatkozott meg, azáltal vált teljessé. Az ő tette nem kevésbé volt hősies, mint az előbb felsoroltak. „Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit. És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.” (Jak.2,21-23)

A hívő ember életében igazán akkor mutatkozik meg „élesen”, hogy komolyan gondolja-e Isten igéjét, vagy sem, amikor cselekednie kell, és bizony ezek szintén hősies tettek mindegyikünknél. Miután egy adott helyzetben döntöttünk, hogy melyik úton járunk, azt követi a cselekedet. Egy példával illusztrálva: valaki nagyobb jövedelemhez jut, amelynek minden fillérjére szüksége van, mert kifizetetlen számlák sorakoznak a fiókban. El kell döntenie, hogy Isten akarata szerint befizeti-e a tizedet, vagy sem, és utána meg kell cselekednie! Világos, hogy akár fizeti, akár nem, mindenképpen cselekszik. Vagy hitből, vagy hitetlenségből. „S amit vet az ember, azt aratja is…” Érdemes tehát minden esetben szellem szerint, vagyis Isten Igéje szerint vetni, azzal a hittel, hogy Istené a következő lépés – és Ő nem szokott lépéshátrányba kerülni.

***

Foglaljuk tehát össze még egyszer nagyon röviden:

Isten Jézus Krisztusban adja a kegyelmét - ezt követi a megismerés (az igéből) - válasz rá a hit (Isten igéje alapján való meggyőződés) - ennek megvallása által az elfogadás - ezzel együtt a hit cselekedete - s valóra válik életünkben a kegyelem, előáll a láthatatlanból a láthatóba Isten minden áldása.

***

Akadályok

avagy: meddig jutsz? A kőfalat átugrani csak Istennel lehet.

A kegyelem elfogadásának lehetnek akadályai, amelyekre, ha nagyon röviden is, érdemes kitérni.

Első számú akadály a bűn, s az általa megkeményedett, "megkövéredett" szív. „Az ördög a bűnben leledzik”, tehát a bűn által a hívő hatalmat ad neki az életében.

Legalább ennyire fontos gátja az elfogadásnak a meg nem bocsátás - emiatt fogságba kerülhet a keresztyén ember, ráadásul az imameghallgatás elmarad.

Mindkét pont nagyon lényeges! Isten gyermekét csak saját maga győzheti le - egyébként nincs olyan hatalom, amely erőt vehetne rajta: legyőzhetetlen! Isten ruházta, hatalmazta föl azzal az erővel, amely által uralkodunk, mint a királyok, s uralmat vehetünk minden élethelyzet, minden gonosz szellem, sőt, magán a sátán fölött is. A bűn és a meg nem bocsátás által nyílhat rés az ördög számára, „aki a bűnben leledzik”, illetve hiúsulhat meg az ima, és marad el Isten válasza. Ezt a két dolgot nem engedheti meg - vagy inkább nem engedheti be a szívébe - a hívő! Az első esetben feltétlenül meg kell térnie. A második esetben el kell döntenie, hogy szabad akaratából megbocsát, s ezt Isten megtámogatja, s a szívében is létrejön a megbocsátó érzület.

Következő nagyon fontos akadály a tudatlanság. Ezen egyfelől az ige nem ismerését illetve rosszul ismerését értem, másfelől pedig a nem igén alapuló, akár torzulásig rossz Isten-képet. (Lásd például a szenvedés-teológiát: a betegségbe való beletörődést, szegénységre, szűkölködésre tanítást, a bővölködés elhallgatását.) Nem kevésbé veszélyesek az ún. démon-központú prédikációk, vagy írások, amelyek a sötét oldalt hangsúlyozzák, s ezáltal a félelem nő fel a hívő életében. Ebben az esetben a megoldás az ige olvasása, hallgatása, azon való elmélkedés, meggyőződésre, hitre jutás, és a Krisztus-centrikus, vagyis Igén alapuló, helyes tanítások - hitre, s így a győzelmes keresztyén életre való nevelés.

A hitetlenség is nagyon fontos gátját képezi a kegyelem beáradásának, mert ekkor a nem Isten igéjén alapuló tanítások, beidegződések (pl. álszerénység, vagy hamis alázatosság, ami igazából farizeusi magatartás), programok miatt történik meg az áldás(ok) elutasítása. A megoldást most is az Ige olvasása, hallgatása, azon való elmélkedés jelenti, s annak alapján meggyőződésre, hitre jutás.

Hitetlenség az is, amikor nehéz helyzetben nem ragaszkodik valaki az igéhez, hanem visszafordul a világ megoldásaihoz, ez esetben vallásosságról beszélhetünk. Itt megoldásként csak egyet lehet javasolni: minden helyzetben ragaszkodni kell Isten Igéjéhez, mert Isten gondot visel arra, hogy az Ő Igéje beteljesüljön. (Jeremiás próféta 1,12)

Az engedetlenség a következő akadály: ismeri valaki az Igét, de nem cselekszik annak alapján. A „gyógymód” hasonló, mint előző esetben: venni kell a bátorságot, és Isten Igéje alapján kell cselekedni, a Szent Szellem vezetése szerint.

Utolsóként említem a helytelen, rossz megvallást, amely pedig szinte a legsűrűbben előforduló probléma.

Legtöbbször nem is gondolja a keresztyén ember, hogy beszédével dönti romba az életét, vagy a beszéde hiúsítja meg imáját. Feltétlenül meg kell szabadulni a nem igei beszédtől! Ez nem azt jelenti, hogy hazudjunk, hanem azt kell megvallani, ahogyan Isten látja az adott helyzetet. Betegség esetén például nem kell azt letagadni, de hittel meg kell vallani, hogy Krisztus sebeivel teljes gyógyulásunk van! Hiszen ez a valóság, nem? A Biblia nagyon sok helyen ír erről, néhány igét már idéztünk a megvallások témakörénél, itt nem térünk ki bővebben rá.

Elutasítás vagy elfogadás?

Avagy: mit tesz Isten, ha letérek a keskeny útról? - El a furkósbot elmélettel!

Ahogy láttuk, a hamis Isten-kép komoly akadály lehet a hit előtt. Sok keresztyénben olyan képzet él, hogy ha hibázik, rossz döntést hoz, vagy akarva-akaratlanul bűnbe kerül, Isten azonnal „fejbekólintja” valamilyen betegséggel, szegénységgel, csapással, vagy egyéb rossz dologgal, hogy „észhez” térjen. Súlyos tévedés! Isten szeretetét vonja kétségbe, kérdőjelezi meg ez a vélekedés. Hiszen a szeretet nem illeti gonosszal a felebarátját sem, nemhogy kedves gyermekét.

Istentől semmi rossz, gonosz dolog nem érkezik – soha!

A mi Atyánknak nincs szüksége a sötétség erőire, hogy tanítson, irányban tartson. Nem kéri kölcsön az ördögtől annak eszközeit - néhány influenza vírust, allergiát, rákot, vagy szűkölködést és egyéb gonoszságot -, hogy gyermekeit fegyelmezni és vezetni tudja. Nála a Mennyben ugyanis ezek nincsenek! Ő egészen másként szeret velünk bánni. Hiszen mindent megtett, hogy megmaradjunk a keskeny ösvényen: ehhez adta Jézus Krisztus a vérét, a Nevét, az Igéjét és Szent Szellemét. Ha bármelyikünk letéved az útról, az Úr kifogyhatatlan az ötletekből, megtalálja a módját, hogyan figyelmeztessen, intsen: testvéreken, igehirdetésen, a Biblián keresztül vagy akár álomban, látásban, és egy sor egyéb módon, Isten kifogyhatatlan az ötletekből. Ha azonban megkeményítjük magunkat, és nem vagyunk hajlandók rá figyelni, akkor – nos, akkor learatjuk a vetésünk gyümölcsét. „aki testnek vet, testből arat veszedelmet.” Ha hatalmat adunk neki, az ördög azonnal ott van, hogy „öljön, lopjon és pusztítson.”

Atyánk azonban annyira szeret, hogy nem mond le rólunk, annak az egyetlen báránynak is utánamegy, odahagyva a többi 99-et, és kimenti a szakadékból. Tekintetével követ, szól hozzánk, hív, vezetget, hogy térjünk vissza a biztonságos, oltalmat adó atyai házba. Ha kell, hetekig, hónapokig, akár évekig teszi ezt finoman, meg nem szűnő szeretettel. Ő nem fárad bele. S abban a pillanatban, amikor azt mondjuk: bocsáss meg Atyám… - Ő átölel, hímzett ruhába öltöztet, gyűrűt húz az ujjunkra és levágatja a hízott tulkot. Azonnal visszafogad és helyreállít. És vége a rémálomnak.

De ne tévedjünk. Az nem Istentől volt.

Isten a szeretet

avagy: hogyan győzhetsz végleg a félelem felett?

Előbb vagy utóbb mindenkiben fölmerül a kérdés: miért adja Isten az Ő csodálatos kegyelmét? „Kicsoda az ember, hogy gondját viseled?” (Zsoltár 8,5) S a válasz nagyon egyszerű - bár emberi értelemmel alig fölfogható: mert szeret!

MERT Ő MAGA A SZERETET!

Az 1 Ján.4,16-19 ezt így fejti ki: „És mi megismertük, és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem, sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket!”

A jobb érthetőség kedvéért nézzünk meg két fordítást.

Csia Lajos: „Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad, Isten is őbenne. Nálunk a szeretet abban lett bevégzetté, hogy az ítélet napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban. Félelem nincs a szeretetben, ellenkezőleg, a bevégzett szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelemnek büntetés jellege van, és aki fél, nem lett bevégzetté a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert előzőleg ő szeretett bennünket.”

Vida Sándor: „és mi megismertük és elhittük a szeretetet, amellyel az Isten minket szeret. Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az Istenben marad, és az Isten is őbenne, ebben jutott végcélba a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk legyen az ítélet napján, mivel amint Ő van, mi is úgy vagyunk e világban. Félelem nincs a szeretetben hanem a végcélba ért szeretet kihajtja a félelmet, hiszen a félelem fenyítéstől tart, aki pedig fél, nem jutott végcélba a szeretetben. Mi szeretjük Őt, hiszen Ő előbb szeretett minket.”

Ezek az igék, azon túl, hogy testvér-szeretetre buzdítanak, Isten szeretetét hangsúlyozzák. S még egy nagy dolgot: hogy ebben beteljesedve, meggyökerezve, hogyan lehet megszabadulni egyszer s mindenkorra a félelemtől.

Azzal kezdődik, hogy megismertük és elhittük, hogy Isten szeretet. Tehát amikor Isten ismeretére eljutunk, az Isten szeretetének teljes ismeretére, s amikor megbizonyosodsz arról, hogy Isten valóban szeretet, azaz Tőle csak jó és tökéletes ajándék érkezik, hogy ő a világosság Atyja, akinél a változásnak árnyéka sincsen – akkor ez a szeretet kiűzi a félelmet, mégpedig az Istentől való félelmet.

Tisztában kell lenned azzal, hogy Isten odaadta érted egyszülött Fiát, hogy igazzá válhass előtte, és helyreálljon a kapcsolatod Vele. A Fiú szent és tiszta vére megsemmisít minden bűnt az életedben, és tisztára mos téged, s általa van meneteled mindenkor a kegyelem királyi trónjához. Istennel élhetsz, az Ő jelenlétében minden pillanatban - csak rajtad múlik, hogy akarod-e?

Meg kell győződnöd a Bibliában arról, hogy Isten gonosszal nem illet téged, nem tanít, nem vezet, nem fenyít, és nem próbál téged soha semmilyen csapással, betegséggel, bajjal, még kellemetlenséggel sem. Nem büntet, sőt mi több: nem is ítél. Egyszer megtette - az Ő Fia hordozta el a MI ítéletünket. Mégpedig halálos ítéletünket. Soha többé nem büntet és nem kárhoztat téged. Ehelyett szent Igéje, Szelleme által támogat, vezet, szól, figyelmeztet, mutatja az utat. Minden helyzetből, legyen az próba vagy kísértés, vagy gonosz csapda, amely megfogott, megadja a kimenekülés útját és a szabadulás eszközeit, sőt az erőt is megadja ehhez.

Amikor rájössz arra, hogy Isten VALÓBAN maga a szeretet, többé már nem félsz tőle. Tudod, hogy Ő akkor is melletted áll, amikor te éppen zöldebbnek látszó rétek felé kacsintgatsz, pedig ott mérgezett a fű, és élesre van állítva a csapda. Nyújtja a kezét, és ölbe vesz, hogy kimentsen a veszedelem elől. Mert szeret. Megbízol benne, rábízod magad egészen - és szereted Őt. Meg tudod tenni, mert Ő előbb szeretett - a megáldozott Isteni Bárány, Jézus feltámadása és mennybe távozása után ez a szeretet, Isten szeretete kitöltetett a szívedbe Szent Szelleme által, amikor újjászülettél Krisztusban. Cselekedeteidet többé nem a félelem irányítja, hanem a szeretet. Többé nem az Istentől való félelem, a büntetéstől való rettegés szabja meg a tetteidet, hanem az Istenfélelem, az Iránta való hódolat, tisztelet. Nagy különbség!

De nemcsak Tőle nem félsz többé. Ez a szeretet elvégez még egy csodálatos, hatalmas dolgot az életedben: szabaddá tesz téged minden mástól való félelemtől is – az Ő megismerése és az által, hogy meggyőződésre, hitre jutsz az Ő szeretetét illetően, és beteljesedsz vele! Semmiféle teremtménytől vagy helyzettől, bizonytalanságtól vagy a jövőtől többé nem kell rettegned, mert jól tudod, hogy nagyobb Az, aki benned van Szent Szelleme által, és Ő soha el nem hagy, hanem szárnyai alá rejt, és megvéd minden gonosztól, minden bajtól. Mert szeret.

S ekkor már te is el tudod mondani szívedből Pál apostollal együtt: „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rómaiaknak írt levél 8,37-39)

Ismerd meg Isten végtelen szeretetét és mélyülj el benne, teljesedj be vele, bújj el benne, engedd hogy körülfogjon, beburkoljon, s áldásai reád áradjanak. Ne félj Tőle, mert szeret téged. Nemcsak szeret, hanem Ő MAGA - személyének, létezésének a lényege - a SZERETET.

Ámen!

                                                                                                                    Orbó

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=QTQIH1mlCF#.UEGzo7v8pU8.facebook

Kathrin Kuhlman : AMIT NEM LEHET PÉNZEN MEGVENNI Carol Zenallis

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Szilárd meggyőződésem, hogy a világon a legnagyobb csoda egy élet megváltozása.

Egykor George Zenallisé volt Akron (Ohio) legnagyobb és legdrágább éjjeli mulatója. Országszerte ismerték s tudták, hogy nagynevű sztárok lépnek fel nála.

Egyike a legszeretetreméltóbb, legkedvesebb embereknek ezen a világon azok közül, akiket ismerek. Így könnyen megérthetjük, miért maradt George Shearing órák hosszat a klubban csak azért, hogy beszélgessen Georgesszel és a fiukkal csupán szórakozás végett.

Carol Zenallis, csinos felesége mondja el, hogy az ő betegsége által hogy találta meg ő és George Istent.

Évekkel ezelőtt történt, mikor a prohibíciót eltörölték. George egyike volt azoknak, akik engedélyt kaptak szeszárusításra. Vendéglőt és bárt nyitott „Brass Rail” név alatt Kantonban. Négy évvel később eladta, és két másik társsal együtt megvett egy másikat Massillonban. Parttól partig ismert volt a vendéglő. Később még több vendéglőt is vásárolt, végül a „Yankee Inn”-t Akronban.

Évek folyamán híres lett azért is, mert a legjobb szórakoztatókat szerződtette a mulatóban. A legjobb nevek fordultak elő. Az ő neve viszont arról lett híres, hogy a mulatók műsorait a legjobban tudja összeállítani.

Így volt Johny Rayvel is. Egy este bejött hozzá és állást keresett. George vásárolt neki frakkot, fizette a hotelszámláját és 75 dollárt adott neki hetenként a zongorázásáért. Később, mikor Johny tízezer dollárt, meg még többet is kapott hetenként, még mindig visszajött volna Akronba, hogy George klubjában játsszon. Visszaemlékezett a régi napokra.

George azzal dicsekedett, hogy az ő klubjai a legjobbak a városban. A közönség szemében szerencsés fickónak számított, de én mégis mindennél jobban szerettem volna, ha nem árul alkoholt. Ez tönkretette családi életünket. Nehéz alkohollal dolgozni és nem inni. George nagyon ivott. Mindenkivel ivott. Ha nem iszom a vendégekkel, haragszanak – mondta. És a cocktail-businessben nem ajánlatos ellenségeket szerezni. Az a tény, hogy engem elveszít, nem számított.

Heves vihar dühöngött. A járdánkon mentem. Az erős szél mindent összetört és a vízáradat olyan erős volt, hogy csaknem eltévesztettem a házunkat. Igen, ház volt a helyes kifejezés, mert kettő, megértő szerető férj és gyermekek kell, hogy egy ház otthon lehessen, és nekem csupán a gyermekeim voltak.

A gyermekeket felvittem a hálószobájukba és lefektettem, hogy ne lássák, mennyire félek. Mindig féltem, ha egyedül voltam, és a villámlás még jobban rémített. Mikor újra lementem az emeletről, hallottam, hogy ház szinte meginog a dühöngő viharos szélben. Valósággal hallani lehetett, amint a szegek csikorogtak a gerendákban. Telefonon felhívtam Georgeot. Halálfélelemben voltam. Kérlek, drágám – kértem remegő hangon – kérlek, gyere haza és légy velünk. A drót másik végén csend volt, csak a zene hangját és nevetgélést hallottam, ami mellette volt a bárban. Végre hallottam, amint mondja: semmi ok nincs a félelemre. Ki fél egy kis széltől? Ha veszély lenne, menj le a gyerekekkel együtt az alagsorba és bújjatok a nehéz acélasztal alá.

„Kérlek...” egy villámlás hirtelen megszakította a kapcsolatot. A ház megremegett, amint a szél nekifeszült. Bevánszorogtam a szobámba, hogy egyedül töltsem el az éjszakát. A hálószoba közepén állva, félelemtől reszketve amint a villám átcikázott a függönyön, a legelhagyatottabbnak éreztem magam ezen a világon. Senki se volt, akihez fordulhattam volna. Elkeseredésemben térdre estem: Ó, Theoma – imádkoztam (így szoktam meg gyerekkorom óta görögül. Azt jelenti: Istenem). Nem tudom, hallasz-e engem. Remélem, igen. Kérlek, védj meg minket.

Hirtelen visszaemlékeztem gyerekkoromra és a boldog időkre, amit a kis keresztyén misszióban töltöttem Clevelandben. Emlékszem, a lelkész azt mondta: Ha megtértél, tudod, hogy meg vagy váltva. Mit is jelent ez a „meg vagy váltva?” Tovább imádkoztam. Theoma, taníts meg, mit jelent megváltva lenni. Kérlek, vezess minket olyan helyre, ahol együtt megtanulhatjuk ezt. Kérlek, segíts meg minket – segíts engem.

Felállva térdeimről, eszembe jutott a Biblia. Az éjjeliszekrényre nyúltam érte és remegő kézzel nyitottam ki a fedelét és megláttam a dátumot: 1932. Ez volt az az év, mikor a misszióban voltam Clevelandben. Első ízben nyitottam ki, mióta férjez mentem, 11 év óta. Kérlek, Istenem, bocsáss meg nekem.

Különös nyugalom és béke szállt rám, és míg odakint a vihar dühöngött, ágyba mentem és tovább imádkoztam kérve Istent, mutassa meg nekem, hol kezdjek olvasni. A könyv kinyílt a Jelenések könyvénél, és én lapot lap után olvastam.

Nem tudom, meddig olvastam, de végül letettem magam mellé a könyvet, felkeltem és az ablakhoz álltam. Odakint, a villámok fényénél láttam, amint a magas topolyfák meghajolnak a szél ereje alatt. De már nem féltem a vihartól. Újfajta félelem vett erőt rajtam: a félelem attól, aminek jönnie kell.

Kérlek, Istenem – suttogtam az esőtől csíkozott ablakon át – hozd haza Georget. Kérlek ...

Amint múlt az idő, nagy éhség támadt bennem a Biblia után. Reggel, mikor George már munkába ment, a gyermekek pedig iskolába, a konyhaasztalhoz ültem és olvastam. A történetek elragadóak voltak és gyönyörű Istennek tanításai. Ha egy különösen jelentős szakaszt olvastam, pirossal jegyeztem meg és kértem az Urat, tegye számomra érthetővé. Egy nap meglátogatott az anyám, aki buzgó görög ortodox volt. Carol – mondta – van a rádióban egy nő, aki nagyon jól ismeri a Bibliát. Hallgatnod kellene. Az igazságot tanítja.

Hogy hívják? – kérdeztem.

Kathrin Kuhlman. – Nem tudtam akkor, hogy ez a következő lépés volt Istentől az imámra.

Másnap reggel vasaltam a konyhában, mikor eszembe jutott, mit ajánlott anyám. Bekapcsoltam a rádiót és megkerestem Kathrin Kuhlmant. Ez a hang lett állandó barátom és lelki tanácsadóm.

Minden reggel olvastam a Bibliát és hallgattam őt. Miss Kuhlman mindig azzal kezdte, „mindegy, mi történik veled, mindegy, mi a problémád, ameddig Isten a trónján ül, hallja az imádat és válaszol rá, és ameddig a Benne való hited érintetlen, minden, ami jönni fog, jó lesz”. Így hát Hozzá fordultam (Theomához), Istenemhez, Róla olvastam. Hozzá beszéltem. Hagytam, hogy szóljon hozzám Igéje által: megváltoztatta az életemet. De életemben egy dolog volt, ami változatlan maradt: az egészségem. Fiatalasszony koromban komolyan megsérültem egy baleset alkalmával, ami elgörbítette a gerincemet. Az évek múlásával mind rosszabb lett, és a gyermekek születése után fokozatosan deformálódtam. A bal csípőm két hüvelykkel magasabban volt, mint a jobb, és a lapockám kiállt. A hátam és a vállam merev volt, és a fejemet nem tudtam megfordítani anélkül, hogy a vállamat is ne csavarjam el. Néha olyan elviselhetetlen fájdalmaim voltak, hogy alig álltam ki. Aztán jött a végső csapás. Az ízületeim kezdtek megdagadni. Bokám, csuklóm, térdem, minden mozdulat fájdalmas volt. Egy idő múlva a fájdalom olyan komoly lett, hogy nem tudtam becsukni a kezemet. Végül is megvizsgáltattam magamat az akroni klinikán. Az orvos mindkettőnket behívott és elmondta vizsgálata eredményét. Reumás bántalmak – mondta, és csóválta a fejét. Aztán Georgehoz fordult: Sohase gyógyul meg. Az én feleségemet is ugyanezzel ápolják itt a klinikán, tolószékre kárhoztatva.

Mit ajánlhat ön? – dadogta George. Nincs valami, amivel segíthetne?

Azt mondtam, hogy ha csak valami csoda nem történik, az ön felesége is úgy lesz, mint az enyém. Kábultan álltunk ott. Az én lelkemben megnyugvás volt: vagy élni, vagy meghalni Isten kezében. De George még mindig kibúvót keresett. Kérem, doktor. A pénz nem számit. Nem tudna tenni valamit a feleségem érdekében? Az orvos éles pillantása elvágta George reménységét a pénzben. Hadd magyarázzam meg – szólt. A világ minden pénze nem tudja visszaadni az ön feleségének az egészségét. Vége. Csak annyit tehetünk, hogy enyhítjük a fájdalmait.

Megrettentem, s ebben a pillanatban nagyon sajnáltam Georget. Még sohase állt ilyen probléma előtt. Eddig mindig megtalálta problémáiból a kiutat. De most más volt. Le tudtam olvasni az érzelmeket, ami szép, görög arcán világosan tükröződött: harag, félelem, és végül elkeseredés. Az én szívem jobban fájt érte, mint az övé énértem. Tulajdonképpen semmije sincs: mulatócimborái, show görljei és a sok pénz mind hiába volt. Nem számított.

A valósággal való szembeállítás velejéig megrázta. Azt hittem, hogy az orvos diagnózisa meglágyítja, de ehelyett megkeményedett Istennel szemben. Mind jobban belemerült az üzletbe. Ami engem illetett, nekem legalább megvolt Isten. Alig vártam, hogy hazaérjek és elővegyem a Bibliámat és imádkozzak. Mikor olvastam a Bibliát, felemelt és megrázott. Milyen boldogok voltak azok az emberek, akiket jézus meggyógyított!

Egy reggel korán George velem és anyámmal együtt ült a konyhában és hallgattuk a rádióban Kathrin Kuhlmant. Egy nőről beszélt Massillonból, aki rákból gyógyult meg. Ha Isten meg tudta gyógyítani őt, engem is meg tud – gondoltam. Az asztalon át Georgera néztem, aztán mamára. Nem megyek arra az operációra a gerincemmel – mondtam, arra gondolva, amit a doktor mondott, hogy egy műtét esetleg javíthatna az állapotomon. Isten meg fog gyógyítani. George furcsán nézett rám.

A változás nem az én testemben volt, mely fokozatosan rosszabbodott. A változás a magatartásomban volt. Nagyobb volt a türelmem, megértésem és együttérzésem. És bár George pokoli élete néha rám tört úgy, hogy majd megszakadt a szívem, még mindig szerettem és állandóan imádkoztam érte.

Sohase felejtem el a változás első jelét, amit Georgeon láttam. Egy napon felhívott a klubból: a te prédikáló hölgyed a jövő héten a városban lesz – mondta. Azt gondoltam, meg kell próbálnod elmenni az egyik összejövetelére. Kathrin Kuhlman Akronban? Biztos vagy benne? Igen. A mai újságban olvastam. Persze, én nem tudok elmenni, de gondolom, elvihetnéd a gyerekeket. Esetleg a mamád is veletek mehetne.

Túlságosan csodálatosnak látszott, hogy megértsem. Nemcsak hogy én hallgathatom miss Kuhlmant személyesen, hanem mert Georg felhívott és megmondta ezt nekem. Ez nagy lépés volt Georgetól.

Köszönöm, Theoma! Köszönöm, Istenem! – imádkoztam. Miss Kuhlman szolgálata alatt Akronban történt velem valami. A szellemi életemben éreztem valamit. Teljességet, kielégülést éreztem, ami azelőtt sohase volt. A zenét hallgatva a csodákat látva, Isten igéjének prédikálását hallgatva –, mindez nagyon tetszett. Ez volt, amit kerestem!

Az akroni összejövetelek utáni hetekben George nagyon figyelt engem. Tudtam, hogy látja rajtam a változást.

Mindketten a görög ortodox egyház tagjai voltunk. A gyermekek és én sokszor vettünk részt istentiszteleteken vasárnap, de George csak a nagy ünnepeken jött el. Mégis állandóan azért imádkoztam, hogy George vigyen el engem miss Kuhlman összejövetelére Youngstownba.

Aztán egy nap George bejött a konyhába, mikor a reggelit készítettem és azt mondta: Fogadjunk, hogy szeretnéd, hogy elvigyelek Youngstownba a prédikáló hölgyedet hallani.

Nem tudtam válaszolni. Túlságosan csodálatos volt. Csak annyit tudtam megtenni, hogy megfogtam a kezét és ránéztem a könnyeimen keresztül.

Magunkkal visszük a gyerekeket is vasárnap – mondta.

Ez volt a sok közül az első vasárnap, mikor megtettük a hatvan mérföld utat Akrontól Youngstownig, hogy részt vegyünk az összejövetelen. George látta, hogy boldoggá tett. És bár tudtam, hogy csak azért teszi, hogy könnyítsen a lelkiismeretén, reméltem, hogy hatással lesz rá és megváltozik. – És valami történt George lelkében. Nagyon kezdetleges volt. De mindinkább elégedetlen volt az életmódjával, és mindinkább csodálkozott azon, ahogy Isten ereje működött miss Kuhlman szolgálatain.

Hat hónap múlt el. Az éjjeli klub (mulató) működött, a szórakoztatók jöttek és mentek, és George azt gondolta, hogy a pénz a legfontosabb a világon.

1953. januárjában az utolsó szombaton Artie Shaw csatlakozott a klubhoz, és George különösen fáradtnak érezte magát, mikor hazajött. Az utak nagyon síkosak. Lehetetlenség lesz holnap Youngstownba mennünk – mondta.

Hittel imádkoztam, tudva, hogy Isten elolvaszthatja a jeget, ha akarja, hogy elmenjünk. És megtette – valami nagyon különleges oknál fogva.

Az auditórium tömve volt, és nekünk külön ülőhelyeket kellett behelyezni. George két sorral előttem ült Billel, második fiunkkal az ölében. Gus (az idősebb) és Pattié (aki csak másfél éves volt) velem voltak. Mikor a hívás elhangzott, szokatlanul sokan válaszoltak rá. Nem értettem, miért mennek előre olyan sokan, mert abban a hitben voltam, hogy az oltárhoz hívás csak ateistáknak szól, vagy akik nagy bűnt követtek el. Akkor miss Kuhlman visszament a mikrofonhoz és azt mondta: az oltárhoz hívás azoknak szól, akik még nem születtek újjá, azoknak akik még sohase vallották be szájjal, hogy hisznek Jézus Krisztusban és személyes Megváltójuknak fogadják el. Lehet, hogy önök valamelyik egyházhoz tartoznak. De ha még sohase fogadták el személyes Megváltójuknak, akkor ez a hívás önöknek is szól. Egyenesen ültem a helyemen. Jól hallottam? Ó, Theoma, nem tudtam, hogy el kell fogadnom Jézust Megváltómnak! Megyek, és azonnal megteszem.

Felvettem Gust és Pattiét, és elindultunk. Mikor odaértünk, ahol George ült, megérintettem őt és azt mondtam: Drágám, menjünk, és fogadjuk el Krisztust. Ne most – mondta, megrázva a fejét és egyenesen előrenézve. Te menj, ha akarsz.

Az emelvényre vezettek minket és letérdeltünk egész messze egy sarokban. Gus és a kis Pattié különösen néztek rám, és én suttogtam: Miss Kuhlman a másik oldalon levőkért imádkozik. Most itt az ideje, hogy kérjük Istent, bocsássa meg a bűneinket. – Lehajtottam a fejemet és imádkozni kezdtem őszintén elsorolva a bűnöket, amik eszembe jutottak, és kértem a bocsánatot. Ó, Istenem – imádkoztam – ha elfelejtettem valamit, kérlek, bocsáss meg. Szeretném, ha mindent megbocsátanál.

Hirtelen egy férfi hangját hallottam. Imádkozott. Még sohase hallottam ilyen őszinte, szép hangot. És a szavak .. Azért imádkozott, hogy Isten bocsásson meg mindent, amit elfelejtettem. Ijedten néztem fel, s végül kényszerítve éreztem magam, hogy megnyissam a szememet. Ruhája ragyogó ezüstszürke volt és az arca – olyan volt, mint Krisztusé. Nagyon magasnak látszott. – Hirtelen átvillant agyamon mindaz, amit aláhúztam a Szentírásban. Olyan volt, mint a villámlás. Aztán zúgott a szél. Mind hangosabb és hangosabb lett. Odafordultam Gushoz: Hallod, hogy zúg a szél? – csodálkozva nézett rám: Nem mama!

Csak figyelj! Én hallom. Nézzük, nincs-e nyitva valahol az ablak?

A kis Gus közelebb húzódott hozzám. Nem, mama, nincs szél, és nincs nyitva az ablak.

Akkor Isten ereje szállt reám. Izzadni kezdtem. Próbáltam visszatartani, de abszolút nem tudtam uralkodni magamon. Akkor hallottam, amint miss Kuhlman azt mondja: Ez valóság! És hirtelen hozzám jött és így szólt: Ez Isten! Egész mellém jött és kezét gyengéden a fejemre tette és imádkozni kezdett. Nagy békesség volt, nagy békesség. Dicsőséges béke. Minden hang elhalkult és csak a szél zúgását hallottam és arcom előtt láttam Jézus nevét, ami úgy jelent meg, mint egy létra, amely a mennyekig ért: Jézus, Jézus, Jézus, Jézus!

A szolgálat után találkoztam Georgeval a helyén. Úgy láttam, zavart és izgatott. Nem akart hangosan beszélni róla, ez mindig sértette Georget. Igen – mondta, láttam, hogy valami élményed volt. Ez nagyon helyes, de nem nekem való... Carol, én nem vagyok hajlandó hipokritává válni. Én egyszer már megszülettem, és nem látom szükségesnek, hogy újra szülessek. Ez épp olyan egyszerű, mint az. De én biztos voltam a dolgomban. Teljesen lehetetlen, hogy George látogassa a szolgálatokat és mégis ugyanaz maradjon, ha hallgatta az evangéliumot. Megvizsgálta az életét úgy, mint azelőtt soha máskor. Lassan rájött, hogy eddig olyan hitben élt, amit maga csinált magának ebben a világban.

A következő két év folyamán gyakran emlegette a poklot, amit ő maga kreált magának és nekünk. Mit használ, ha az ember sok pénzt keres és elveszti a családját és a lelkét? – dörmögött egy éjjel. De közben miss Kuhlman irodájába imakérelmeket küldtem, és vártam azt az időt, mikor a Szent Szellem be fog törni az életébe. Aztán 1955-ben egy délután korán hazajött. Egész beteg vagyok tőle – mondta, keresve a szavakat, amivel kifejezhetné magát.

Mire gondolsz? – kérdeztem.

Arra, hogy beteg vagyok magamtól és attól az élettől, amibe belekerültem. És Carol – mondta, mindkét kezét a vállamra téve – ha velem maradsz, én leszek a legjobb férj és apa ezen a világon.

Szemei őszinték voltak, telve könnyekkel, mikor folytatta. El akarom adni a klubot. Igazán nem érdemes mindent elveszteni, ami értékes csak éppen azért, hogy dollárt csináljon az ember. Torkig vagyok a szesszel és mindennel, ami vele jár. Más ember akarok lenni. És George „más” ember lett. Még hosszú utat kellett megtennie, míg egészen átengedte magát Istennek, de már úton volt felé.

Egy régi ismerőse megtudta, hogy eladja az üzletét és felajánlotta neki a vezetői állást, összegben nagy veszteség volt és radikálisan át kellett szerveznünk az életmódunkat, de George azt mondta, hogy megérte, hogy tisztán mehet ágyba éjszakánként.

A dolog nem ment könnyen. Régi ismerősei be-bejöttek a vendéglőbe, ahol italkeverő volt, és itallal kínálták. Gyere, George – csábították – igyál a pajtásaiddal. De George sohasem hagyta magát. Idővel a régi „pajtások” megértették, hogy őszintén mondja és abbahagyták a csábítást.

A gyermekekkel együtt azért imádkoztunk, hogy végre határozzon. Bár ilyen radikális változáson ment át, tudtam, hogy az élete még mindig üres. Megtisztította az életét, de ez még nem volt elég. Nem engedte, hogy Jézus Krisztus belépjen az életébe és teljesen felülvizsgálja azt. Az én reumám rosszabbodott, és én visszaemlékeztem a doktor feleségének tolószékére; tudtam, nemsokára én is olyan leszek. A csuklóimban levő kálciumlerakódások nagyon fájdalmasak voltak, és egyedül forró borogatások és melegítőpárna szereztek enyhülést.

1957. augusztusában volt, áldott nap a mi számunkra ma még inkább, mint ahogy akkor felismertük. Úton voltunk Youngstown felé, mikor George azt kérdezte: Hogy történik tulajdonképpen? Miről beszélsz?

Hogyan gyógyulnak meg az emberek? Nem tudom – mondtam. Azt hiszem, Isten kegyelme és szeretete munkálja.

Háromnegyed 11-kor érkeztünk meg, s az auditórium már zsúfolva volt. Csak a balkon alatt találtunk állóhelyet, jól hátul. Miss Kuhlman imádkozott a betegekért és hallottuk, hogy azt mondja: Valaki gyógyulást nyert a gerincében. Meg is ismételte. Majd lejött az emelvényről és a középső rész felé mutatott: A Szellem tanúbizonyságot tesz, hogy a gyógyulás a vállak között van.

Odafordultam Georgehoz és azt suttogtam: Ó, bár én gyógyulnék meg!

Ő megfordult és így szólt: Akkor miért nem kéred ezt az Úrtól?

Nem tudtam hinni: George szellemi tanácsot ad nekem! Persze – dadogtam. Mi is az én bajom? Felemeltem a kezemet és csendesen azt mondtam: Uram, én akarom elfogadni ezt a gyógyulást.

Behunyt szememmel láttam Isten Szellemét, mint tiszta fehér rudat, mely lassan, magasan a terem felett az emelvénytől a balkon felé vonul. Mi a balkon alatt álltunk és én láttam, amint eltűnik felettünk. Tovább álltam kinyújtott karokkal, készen elfogadni, amit Isten adni akar nekem. Aztán, mikor pontosan felettem volt, hirtelen nagy, túláradó öröm töltött el, ami a szívemet valósággal égette. Kiáltani akartam. Énekelni akartam. Pillanatok alatt azonnal tudatában voltam, hogy meggyógyultam, a gerincem többé nem görbe, és nincs ízületi gyulladásom. Dicsőség Istennek! – folyton ezt ismételgettem. George szorosan átölelt. Történt valami csodálatos veled? – Carol?

Az úton hazafelé konstatáltam, hogy be tudom csukni az ujjaimat az öklömbe, amit már évek óta nem tudtam megtenni. A hátam és vállaim nem fájtak. Ez tagadhatatlanul az Úr munkája volt, az Úr erejéből.

Két hét múlva újra el tudtunk menni Youngstownba. Mikor miss Kuhlman hívta azokat, akik el akarják fogadni Krisztust, Georgera néztem. Az arca eltorzult a kíntól, ahogy az ellenálló erők küzdöttek a győzelemért Meghajtottam a fejemet imára: Ó, Theoma, add, hogy győzzön! – Mikor felemeltem a fejem, nem volt a helyén. Később megláttam. Ott volt az emelvényen, alázatos bűnbánattal térdelve, elfogadva Krisztust Megváltójának. Ez nem hiábavaló Ígéret volt, nem bújócskázott Istennel, nem volt képmutatás. Egyszerűen átadott mindent Jézus Krisztusnak. George hazajött.

Jimmy és a dzsinn

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy Jimmy nevű fiú, aki a sivatagban sétált, és talált egy kőrakás tetején egy varázslámpást. Jimmy azt gondolta magában: „Talán, ha megdörzsölöm ezt a lámpást, megjelenik egy dzsinn, és teljesíti három kívánságomat!".

Meg is próbálta, és láss csudát! Megjelent egy dzsinn. Jimmy nagyon izgatott lett, és hármat akart kívánni a dzsinntől. Ám a dzsinn így szólt: „Én nem olyan fajta dzsinn vagyok. Én tanácsot adok."

„Ó - szólt Jimmy - akkor adj tanácsot!"

„Szedj össze annyi követ, amennyit csak elbírsz, és vidd haza!" - szólt a dzsinn, majd rögtön el is tűnt.

„Ez butaság - mondta Jimmy. Hosszú az út, és ezek a kövek nehezek. Nem szedem fel őket!" - egy kisebb követ azért felvett, és a zsebébe dugta.

Amikor végül hazaért, Jimmy levetette piszkos ruháit. Anyja végignézte a zsebeit, és rátalált a kőre. Miután közelről megnézte, megkérdezte Jimmy-t, hol találta a követ. Jimmy így felelt: „Ó, valami buta dzsinn azt mondta, vegyek fel egy csomót belőle, de én csak ezt az egyet hoztam el."

„Jimmy! - kiáltott az anyja. Ez nem kő. Ez egy óriási gyémánt! Több ezer dollárt ér!"

Sajnos, Jimmy soha többet nem találta meg azt a kőrakást.

Krisztus követése is ilyen. Amikor Jézust szolgáljuk, sok minden látszólag nem éri meg a sok fáradságot és időt. De megéri. Nemcsak most áld meg Isten bennünket, hanem egy napon - amikor meglátjuk Jézust - ezek a kövek mennyei koronánk gyémántjaivá válnak (1Kor 9,25).

Amaro Del - Rejts most el

Beteg vagy?

Készítette: Lisa Szanyel

Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Jakab 5:14-16. Amen!

Az ételről

Készítette: ablak - zsiráf

Ehhez tartsuk magunkat! ;-)

Halászsasok!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A National Geographic a különkiadásában bemutatott egy este egy filmet arról, hogyan halásznak a sasok a tavakban. Magasan a víz fölött repülnek, de a látásuk olyan jó, hogy messziről meglátják a halat a vízben.

Ha meglátnak egyet, visszacsukják a szárnyukat, és egyenesen a víz felé zuhannak, akár 130 mérföldes sebességgel. Amikor elérik a vizet, széttárják a szárnyukat, kinyújtják a karmukat, megragadják a halat, és visszarepülnek a partra.

Ebben a különkiadásban egy nagyon szokatlan történésről készült felvételt is bemutattak. Az egyik sas lecsapott egy halra, és karmai közé ragadta. A hal azonban sokkal nagyobb volt, mint amilyennek gondolta. Ahogy próbált a part felé repülni, látni lehetett arcán a kínlódást. Látszott, hogy nem éri el a partot ezzel az óriási hallal. Aztán megpróbálta visszaejteni a halat, elengedni. Ám a karmai olyan mélyen vájtak bele a hal húsába, hogy nem tudta visszahúzni azokat. Küszködött, de hasztalan.

A sas lassan elmerült a tó vizében, és megfulladt, mert nem volt képes elengedni zsákmányát.

Az életben mi is sokszor megragadunk valamit, ami veszélyes lehet. Azt hisszük, mi tartjuk a markunkban, és bármikor elengedhetjük, amikor csak akarjuk. Szokássá válik, és egy nap megpróbálunk kiszállni, de rájövünk, hogy már nem mi tartjuk fogva, hanem az tart fogva minket. „ Minden szabad nékünk, de nem minden használ..”

Hajó a kirakatban!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy kisfiú sok-sok órát töltött azzal, hogy egy kis vitorlás hajót épített, a legapróbb részletekig kidolgozva azt. Majd elvitte egy közeli folyóhoz, hogy kipróbálja. Ahogy azonban rátette a vízre, nagyon gyorsan elsodródott.

S bár szaladt utána a parton, nem tudott lépést tartani vele. Az erős szél és a sodrás elvitte a hajót. A kisfiúnak majd megszakadt a szíve, hiszen tudta, milyen kemény munka egy másik vitorlás hajót építeni. A folyó lentebbi szakaszán egy ember megtalálta a kis hajót, bevitte a városba, és eladta egy bolttulajdonosnak. Aznap délután, amikor a fiú a városban sétált, észrevette a hajót az üzlet kirakatában. Belépett a boltba, és elmondta a tulajdonosnak, hogy az a hajó az övé. Ott voltak rajta az ő kis jelzései, ám a boltost nem tudta meggyőzni, hogy övé a hajó. A férfi azt mondta a fiúnak, hogy a hajót csakis úgy szerezheti meg, ha megvásárolja. A kisfiú annyira vissza akarta szerezni, hogy erre is hajlandó volt. Ahogy a boltos kezéből átvette a hajót, ránézett, és azt mondta: „Hajócska, te kétszeresen is az enyém vagy. Én készítettelek téged, és meg is vásároltalak."

Ugyanígy mi is kétszeresen Istenéi vagyunk. Mennyei Atyánk teremtett meg minket, s ugyanakkor nagy árat is fizetett értünk.

Ének zendül

Készítette: Pompor Imréné

És fölzendül, éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, aki fuvolaszóra megy az Úr hegyére, Izrael Kősziklájához.

Film jézus szeretete legyen minden emberrel csilla664.wmv

SzaladokHozzad

Ige: Az utolsó napokról

 „És miként a Noé napjaiban lett (és történt), úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és (azután) eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte (és mindenkit elpusztított)” (Luk. 17,26-27)

Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre (és látta), és ímé meg vala romolva (és látta, hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (és elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem (és elpusztítom) őket a földdel egybe (vagyis a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13)

 „És oda vesze minden földön járó/és mozgó (hús)test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élő lélek (vagyis élet) lehelete vala, a szárazon valók közül (és ami a szárazföldön élt) mind meghala. És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén vala (és minden élőt), az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23)

Péter apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2 Pét. 2,5)

„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (és az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak (és élnek), És ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt (mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára. Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön) vízzel elboríttatván (és elárasztva) elveszett (és elpusztult): A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (és pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7)

Ige: Az Úr Jézus parancsa

Pál apostolon keresztül megerősíti az Úr Jézus parancsát - a kijelentést - a Szent Szellem: „Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt, kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]” (Róm. 13,7).

Ige: Isten szeretete

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).