Csatlakozol Jézus munkájához?

Amikor végignézett a tömegen, megsajnálta õket, mert fáradtak és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásába!” Mt. 9:36-38

Vannak olyan pillanatok az életben, melyek olyan fájdalmasak, mintha valaki a gyomrodat tépné ki.

Máté apostol Jézusról írt életrajzában arra utal, hogy Jézus is megtapasztalta ezt a gyomorszorító érzést, mikor látta a zaklatott és támasz nélküli nyáját. Több volt ez, mint puszta szívfájdalom. Jézus elképesztő mértékű szánalmat érzett, mikor meglátta azt a sok, az élettől megkeseredett embert, akik olyan hatalmas problémákkal néztek szembe, hogy azt se tudták, kihez fordulhatnának segítségért. (Máté 9:36)

Ebben a pillanatban, ahogy Máté írja, Jézus ránézett a tanítványaira, és így szólt: „Azt szeretném, hogy segítsetek ebben. Olyan sokan vannak, akiknek segítségre van szükségük – akiknek tudniuk kell és meg kell tapasztalniuk Isten együttérzését –, hogy szükségem van a ti segítségetekre is ebben a nagy aratásban.” (Mt. 9:36-38 – a szerző átfogalmazásában)

Jézus minket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá a munkájában. Arra is hív, hogy imádkozzunk azért, hogy mások is csatlakozzanak. Isten betölt minket az ő szeretetével és együttérzésével, így mi is szolgálni tudunk azok felé, akik zaklatottak, nincs támaszuk és megtörte őket az élet. Mi visszük el a Jó Hírt, hogy Jézus segít úrrá lenni a helyzetünk felett érzett bánatunkon és a megpróbáltatásokon.

Akarsz csatlakozni Jézus munkájához, és meglátni, hogy Isten hogyan működik a te engedelmességed által?

 (Daily Hope by Jon Walker, 2011. szeptember 19.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/09/26/csatlakozol_jezus_munkajahoz

Isten ismét csodát tett

Néhány hónapja történt, hogy látogatásra indultam egy családhoz, és ilyenkor mindig viszek néhány kis Bibliát és traktátusokat magammal, számítva arra, hogy az Úr majd idejében megmutatja, hogy kinek is szánta. Ők egy társasházban laknak, ahová nem volt egyszerű bejutni, mert éppen akkortájt elromlott a kapunyitó. Amikor megérkeztem, telefonon szóltam nekik, hogy itt állok a kapu előtt és így beengedtek.

Sokat beszélgettünk énekeltünk és imádkoztunk az Ige körül, és eltelt az erre szánt idő. Szeretettel elbúcsúztunk egymástól, és mikor kimentem az utcára, akkor vettem észre, hogy a nyakamban hordott kistáskát, - ahol a telefonom is hordom - ott felejtettem. Átgondoltam, hogy mit is tehetnék. Sajnos a kézenfekvő megoldás nem jöhetett szóba, mert a kapucsengő éppen rossz volt. A telefonszámukat nem tudom fejből, hogy egy fülkéből hívhatnám, a telefonom pedig bent maradt. Eddig jutottam a gondolkodásban és éppen elkeseredésnek indult volna a hangulatom, amikor eszembe jutott, hogy hiszen a saját telefonszámomat tudom, és nyilván felfigyel a család az ismeretlenül hangzó csörgésre, ha felhívom. Már csak a megvalósításra kellett kieszelnem valamit, mert ma már nem pénzbedobósak a telefonok, arról nem is beszélve, hogy nem tudtam, hogy errefelé hol is van ilyesmi egyáltalán.

A néptelen hegyvidéki területen egyszerre csak egy fiatalember fordult be a sarkon, és felém tartott. Nekibátorodva megszólítottam, és néhány szóban elmondtam tehetetlenségem történetét, megkérdezve, hogy egy telefon felhívása erejéig segítene-e rajtam. Szívesen kötélnek állt, és máris pötyögte a számomat, ahogy mondtam neki, a készülékbe, majd miután elindította a hívást, készségesen a kezembe adta telefonját. Hosszú időnek tűnt, amíg bekapcsolt a rögzítőm, ami azt jelentette, hogy nem vették fel. Újabb ijedelem futott át rajtam, - vajon lenémítottam a telefonom? Még egy próbálkozásra kértem engedélyt, és már a második kicsengés után felvette barátom a telefont, azonnal kinyitotta a kaput és máris szaladtam az ottfelejtett kistáskáért. Előtte azonban még megköszöntem a fiatalembernek segítségét, és egy előre elkészített kis Bibliát adtam neki ajándékba. Láthatóan örömmel fogadta. Miután visszaértem az utcára, híre-hamva sem volt már, nem lehetett látni merre ment el.

Bandukoltam a menetrend szerint járó villamos végállomása felé és örömmel fedeztem fel újdonsült segítőtársamat, amint a végállomáson áll, és hathatósan tanulmányoz valamit, - persze tudtam a kis Szentírás lesz a kezében. Telefonon elújságoltam feleségemnek, hogy milyen csodát tett az Úr, hogy egy csapásra megoldotta balga szolgája gondját-baját. Éppen mire befejeztem a beszámolót befutott a jármű is, és miután kiszálltak a most érkezettek, mi, az ott várakozók kezdtünk beszállni. Határozottan odaléptem ismét a fiatalemberhez, és megköszöntem újra kedvességét ajánlva egyben, hogy mivel láthatóan egyfelé utazunk még egy ideig, beszélgethetnénk, ha nincs más dolga. Mondtam neki, hogy bármit kérdezhet Istennel, hittel, Bibliával kapcsolatban, szívesen válaszolok rá, ha valamit tudni akar. Most legalább konkrét választ kaphat, ha valami kérdés feszíti ebben a témakörben. Biztattam, mondva, hogy missziósként azt tapasztalom, hogy mindenkit érdekel ez a témakör, még ha nem is mernek előhozakodni az emberek ezzel, mert hát olyan cikinek tűnik ez a mai modern világban. Hallottam, hogy munkatársai is így vannak ezzel a munkahelyen, de munka után egy kis közösség alakul, beülnek valahova, és akkor előbb - utóbb mindig előjön ez a téma, mert hát valami elképzelése mindenkinek van a dologról.

Jót beszélgettünk, tán 20 percig is, sok fontos alapkérdést sikerült tisztázni, és felajánlottam, hogy szívesen beülök a kis közösséggel én is, ha igényelnék legközelebb valamikor. Ilyen csodálatos Istenünk van, aki minden dologból kihoz valami jót, hogy egyre többen hallják az örömhírt, mindazok, akiket Ő előre kiválasztott az örök életre. Azt még el sem mondtam, hogy nagyon megköszönte a kis Bibliát, mert éppen olyan élethelyzetbe került, hogy kapaszkodónak kellett, és többször is hangsúlyozta beszélgetésünkkor, hogy nincsenek véletlenek!

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. (Préd 3,1)

 - olvassuk a Prédikátor könyvében a Bibliában, öröm betölteni a rendelt időben Isten akaratát, dicsőség Neki .

http://misszio.freewb.hu/tortenetek

Oswald Chambers: ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET

"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk, és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Keresztény külföldi (lejátszási lista)

Ige: A végidőkben élő hívőkhöz

Az Efézusbeli (jelentése: vég, határ) hívőknek  azt mondja az Úr: „De az a mondásom (panaszom) ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad (hogy nincs meg már benned az első szeretet).

Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek (aki győz) enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.

 Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell (amit el fogsz szenvedni): Ímé a Sátán (az ördög) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív (hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,4.7)

Filadelfia (jelentése: testvérszeretet) hívőihez pedig így szól az Úr: Mivel megtartottad az én béketűrésre (állhatatosságra) intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején (a kísértés órájában), amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja (hogy megkísértse) e föld lakosait (akik a földön laknak)” (Jel. 2,10)

Ige: A szeretet parancsa

„Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól (jót) tegyetek,… és a ti jutalmatok sok (nagy) lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő (és jóságos) a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,35-36)

Mert Ő: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd (nem hitszegő); igaz és egyenes ő!” (5 Móz. 32,4)

 És:  „Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta (színigaz); Pajzsa ő mindeneknek (mindazoknak), akik őbenne bíznak (akik hozzá menekülnek)” (2 Sám. 22,31)

 Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28)

Hát te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel”  (5 Móz. 18,13)

Ige: Ígéret az Urat szeretőknek

Az Úr ígérete az Ő Igéjét (törvényét) szeretőknek:  „Olyan [lesz], mint a víz [folyóvizek] partjára  ültetett [plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, [gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [el nem hullanak]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)] (Zsolt 1,3)

 Megismétli az Úr ígéretét: „Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17.8)

„Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén” (Jób. 8,16)

A megtért Jób megvallása: „Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll” (Jób. 29,19)

Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3)

Ha engedelmes leszek, akkor azt ígéri az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

„Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa” (Ésa. 27,3)

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4)

És az Úr Jézus jelenti ki az egyetlen feltételét az ígéretek beteljesülésének: „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,38-39)

Énekelj az Úrnak új dalt

Ige: Az életút megőrzése

 „Mi módon őrizheti meg (és tarthatja) tisztán az ifjú az ő életútját? Úgy, hogy megtartja igédet” (Zsolt. 119,9)

Ige: Az engedelmesség jutalma

 „És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, (mert hallgattál szavamra), és engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,18)

Bűn lista

Keresztény külföldi (lejátszási lista)

Az Úr szeretete

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra!

Bizony erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.

Úgy lobog mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. (Énekek 8,6)

Isten küldöttei

Akit Isten küldött,az Isten beszédeit szólja; mivelhogy neki az Isten nem mérték szerint adja a Szellemet (Ján 3,34; 7,16; csel 10,38; Kol 1,18) 

Nem hagy el az Úr

„Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”

Zsoltárok könyve 37:25

Most, ahogyan én is próbálom végiggondolni az általam látott emberi sorsokat, én sem tudok elhagyatott hívő emberekről. Láttam más sok beteg, szegény, szenvedő embert, de még sem voltak egyedül. A magányosság ma már népbetegség, de Istennek erre is van gyógyszere.

„Ó, mily hű barátunk Jézus, aki mindig megsegít, tárjuk fel hát imánk szárnyán, életünk súlyos terheit…” – énekeljük a régi szép énekben. Akik komolyan veszi az ima ajándékát, nem a „semmibe” sóhajtozik, hanem tudja, hogy Isten füle nyitva van és meghallgatja könyörgését. Ima közben nem vagyunk egyedül. Beszélgetünk, kommunikálunk a leghűségesebb baráttal, aki nem hagy bennünket magunkra.

Ez nem csupán egy megálmodott lelki pótlék, amit beképzelünk magunknak, hanem egy valós lelki támasz, gyakorlati segítséggel. Sok idős, egyedül élő hittestvéremet láttam már, akik Jézussal való barátságukban megtalálták azt a társat, aki miatt nem érezték magukat magányosnak.

Emellett van másik kézzelfogható oldala is ennek a dolognak. A hívő ember közösségben él. Nagyon találó Pál apostol hasonlata, aki azt mondja, hogy az egyház Krisztus teste. Ő a fej, mi pedig egymásnak tagjai, testrészei vagyunk.  „És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” (1Korinthus 12:26)

Egy igazi hívő közösségben nincsenek magányos, elhagyatott emberek.

Lehetünk mi is Istennek ilyen kinyújtott kezei, hogy elérjük, támogassuk egymást!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/nem-hagy-el-az-ur.html

Plumb - I need You Now How Many Times (magyarul)

Várj türelmesen!

Légy csendben és várj az Úrra! (Zsolt. 37.7)

Imádni, látni, nevét viselni

...szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3.4).

A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban.

Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18).

Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik.

Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

ÚJABB ESÉLY

Lk 13,6-9.

6 Azután ezt a példázatot mondta Jézus: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. 7 Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért

foglalja a földet hiába? 8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, 9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."

                           ÚJABB ESÉLY

De az így válaszolt neki: Uram, hagyd még meg ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom. (Lk 13,8)

A kertészbolt eladója rábeszélt egy új hibrid növény megvásárlására. Háromszori virágzást garantált: tavasszal, nyáron és télen. Nem reméltem azonnali eredményt, de mikor három éven keresztül egyik évszakban se hozott egy fia bimbót se a növény, elhatároztam, hogy kidobom.

Türelmesebb férjem viszont azt mondta, adjunk neki még egy újabb lehetőséget, egy kicsit jobban körbetrágyázza.

Javaslata a gyümölcstelen fügefát (Lk 13) jutatta eszembe. Igaz, hogy kelletlenül, de adtam még egy esélyt a növénykémnek, de se a következő tavaszon, se nyáron egyetlen virágot sem hozott. Azonban késő ősszel, mikor már arra készülődtem, hogy végleg megszabadulok tőle, szembetűnt egy apró színes bimbó. Tíz nappal később a növény csodálatosan színpompás, hatalmas és soha nem látott szépségű virágba borult.

Rá kellett jönnöm, hogy életem 87 esztendeje alatt milyen gyakran adott Isten nekem is újabb lehetőséget, hogy jobb és kitartóbb lehessek, vagy egyszerűen csak változtassak a hozzáállásomon. Megértettem, hogy a kudarcok, kisebb kihágások a tanulásunk szerves részei. Ha vétkezünk, megbánhatjuk és elfogadhatjuk Isten bocsánatát. Ezzel a bűnbocsánattal

Isten megújít bennünket, új erőt és reménységet ad számunkra, egy újabb esélyt.

Imádság: Köszönöm Istenem, az újabb és újabb esélyt. Ámen.

Adok-e másoknak még egy esélyt, ahogy Isten velem teszi?

Ursula Thacker (Észak-Karolina, USA)

www.csendespercek.hu

Apa es fia szeretet es türelem