2012. augusztus 26.

A misszionárius


Készítette: Újszövetség

Néhány évvel ezelőtt a dél-londoni Crystal Palace egyik baptista gyülekezetében a vasárnapi istentisztelet után egy ismeretlen ember felállt a tömegben, felemelte a kezét és ezt kérdezte: „Elnézést, lelkipásztor úr, elmondhatnék egy rövid bizonyságtételt?” A lelkipásztor az órájára nézett és azt mondta, kap rá három percet. A férfi pedig belevágott a történetbe:
„ Nemrég költöztem ide, ezelőtt London egy másik részében laktam. Ausztráliából, Sydney-ből származom és nemrégiben, amikor hazamentem meglátogatni a rokonaimat,elmentem a George Street-re.” Ez az az utca, amely Sydney-ben az üzleti negyed szívében található. Így folytatta: „ Egyszer csak egy különös, alacsony, ősz hajú kis ember lépett ki egy üzletből, egy szórólapot nyomott a kezembe és így szólt hozzám: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” A férfi így folytatta: „Teljesen elképedtem amikor ezt meghallottam, mert ilyet még sosem mondott nekem senki. Udvariasan megköszöntem,
de egész úton, - a repülőn - ezen járt az eszem. Felhívtam egy barátomat, aki ezen a környéken lakik, és aki hála Istennek, keresztény. Ő vezetett az Úrhoz, így most már keresztény vagyok és ide szeretnék gyülekezetbe járni.” Mivel a baptisták szeretik az efféle bizonyságtételeket, mindenki tapsolni kezdett és szeretettel üdvözölték a gyülekezetben.

A lelkipásztor a következő héten elutazott Ausztráliába, ahol tíz nap múlva, egy adelaide-i baptista gyülekezet három napos rendezvénye közepén az egyik hölgy lelki tanácsadásért fordult hozzá. A pásztor meg szerette volna tudni, milyen lelki háttere van a nőnek és kérdezgetni kezdte. Ő ezt mondta: „Eredetileg Sydney-ből származom, és pár hónappal ezelőtt visszamentem, hogy meglátogassam a barátaimat. Éppen vásárolgattam a George Street-en, amikor az egyik üzletből egy idősödő, különös, alacsony, ősz hajú kis ember lépett elő, odanyújtott egy szórólapot és így szólt hozzám: „Elnézést hölgyem, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” Nagyon felkavartak a szavai. Amikor visszaértem Adelaide-be, elmentem egy közelben lévő baptista gyülekezetbe és a lelkipásztorral elfogadtam Krisztust. Ezért most már hívő vagyok.”

Nagyon meglepődött a londoni pásztor. Két hét leforgása alatt immáron kétszer hallotta ugyanazt a bizonyságtételt. Ezek után elutazott Perth-be, a Mount Pleasant baptista gyülekezetbe. Amikor a előadás-sorozata véget ért, a gyülekezet egyik vezetője meghívta ebédre, és miközben ettek, ő megkérdezte tőle: „És mondd csak, te hogyan tértél meg?” A férfi ezt mondta: „15 éves korom óta ebben a gyülekezetbe járok, de
sosem hoztam döntést Krisztus mellett. Csupán belekerültem a hívő körforgásba, mint oly sok más ember. És mivel tapasztalt voltam az üzleti életben, ezért a gyülekezetben is elég hamar vezető lettem. Egy napon, éppen három évvel ezelőtt Sydney-ben jártam üzleti úton, amikor egy furcsa kis ember lépett elém egy üzletből, ideadott valami vallásos papír fecnit, és nekem szegezett egy kérdést: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” Megpróbáltam megértetni vele, hogy vezető vagyok az egyik baptista gyülekezetben, őt azonban ez nem érdekelte. Hazafelé egész úton szinte forrt bennem a méreg. Elmeséltem a történetet a lelkipásztorunknak, remélve hogy majd megért engem. A lelkipásztorunknak akkor már évek óta nyomta a lelkét a sorsom, mert tudta, hogy nincs kapcsolatom Istennel. És akkor, három évvel ezelőtt, elfogadtam az Urat.”

Ezt követően a londoni lelkipásztor visszautazott Angliába, és egy környékbeli gyülekezet vendégelőadójaként a tanítás végén elmesélte az előbbi három történetet. A végén négy idősebb lelkipásztor ment oda hozzá és ezt mondták: „Mi is mindannyian annak hatására tértünk meg az elmúlt 25-35 évben, hogy a George Street-en ez az ősz hajú kis ember megszólított bennünket és szórólapot adott.”A londoni lelkipásztor következő állomáshelye egy Karib-szigeteki gyülekezet volt, ahol misszionáriusoknak tartott előadást. Itt is elmesélte a történeteket. A tanítás végén három misszionárius állt fel és ezt mondták: „Mi is úgy fogadtuk el Krisztust, hogy 15-25 évvel ezelőtt találkoztunk ezzel az idős emberrel, aki tőlünk is ugyanezt kérdezte Sydney-ben, a George Street-en.”

A lelkipásztor ezután hazafelé vette az utat, de közben megállt Atlantában, hogy az ottani Naval Chaplin’s közösségben beszéljen. Egy három napos előadás sorozatot tartott itt is, ahol a hallgatóságból több, mint ezer ember az evangelizálásban szolgált. A előadások végén a közösség vezetőjével ebédelt, és tőle is megkérdezte: „Hogy lettél keresztény?” Így válaszolt: „Csodával határos módon. Eléggé vad életet éltem akkoriban, a haditengerészetnél szolgáltam, és éppen egy kikötőben állomásoztunk, Sydney-ben. Amint kikötöttünk, totál részegre ittam magam. Véletlenül rossz buszra szálltam és a George Street-en szálltam le...és amint leszálltam, hirtelen mintha egy szellem lépett volna elém. Egy kis öregember ugrott az orrom elé, a kezembe nyomott egy szórólapot és ezt mondta: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a
mennyországba kerülne?” Abban a pillanatban elöntött az istenfélelem, a sokktól rögtön ki is józanodtam,
visszarohantam a kikötőbe, megkerestem a tábori lelkészt, és elfogadtam Krisztust.Ezután hamar elkezdtem a keresztény szolgálatot, és most itt vagyok, egy több mint ezer fős tábori lelkészcsapat vezetőjeként.”

A londoni pásztor egy fél évvel később Észak-Kelet India egy eldugott szegletében 5000 indiai misszionárius előtt tartott előadást. A végén, a konferenciát szervező egyik misszionárius, egy alázatos kis ember meghívta őt az otthonába, egy egyszerű kis lakásba egy egyszerű ebédre. A lelkipásztor meg kérdezte tőle: „Ön, mint egykori hindu, hogy lett keresztény?” Ezt felelte: „Igen kiváltságos helyzetben voltam. Az indiai diplomataként bejártam a világot és annyira hálás vagyok Krisztus bűnbocsánatáért és véréért, mert máskülönben nagyon szégyelleném magam az emberek előtt azért, amibe keveredtem. Éppen Sydney-ben, a George Street-en jártam, játékokkal és ruhákkal megpakolt szatyrokkal, amikor egy udvarias, ősz kis emberke lépett hozzám, nekem adott egy szórólapot és megkérdezte: „Elnézést uram, ön döntött már Krisztus mellett? Ha ma meghalna, a mennyországba kerülne?” Én köszönetet mondtam neki, de eléggé zavarónak találtam. Amikor hazaértem, fel is kerestem egy hindu papot, aki segíteni ugyan nem tudott, de ezt tanácsolta: „Csak hogy a kíváncsiságod megnyugodjon, itt van az utca végében egy kis keresztény missziós központ. Beszélj az ottani misszionáriussal.” Ez a tanács megváltoztatta az életem. A misszionáriussal való beszélgetés után ugyanis megtértem, azonnal felhagytam a hinduizmussal, és elkezdtem készülni a keresztény szolgálatra. Felmondtam a diplomáciánál, most pedig itt vagyok, és Isten kegyelméből egy missziós szolgálatot vezetek, ahol több százezer ember tért már meg Istenhez.”

Nyolc hónappal ezután a Crystal Palace-i baptista lelkipásztor éppen Sydney egyik déli külvárosában szolgált, ahol megkérdezte a helyi baptista gyülekezet vezetőjét: ”Hallottál már egy idős, ősz hajú kis emberről, aki a George Street-en osztogat traktátusokat?” „Igen,” felelte az, „Mr. Genor-nak hívják, de szerintem már abbahagyta, mert túl öreg és gyenge.” A lelkipásztor ezt mondta: „Szeretnék találkozni vele.” Két nappal később elmentek a kis ember lakásához, bekopogtak hozzá, és egy aprócska, törékeny, gyenge emberke nyitott ajtót. Behívta és leültette őket, csinált nekik egy teát, bár annyira gyenge volt, hogy a teás csészéből minduntalan kiöntötte a teát a keze remegése miatt. Amint elkezdtek beszélgetni, a londoni lelkipásztor elmesélte neki
az összes történetet, amit az elmúlt három évben róla hallott. A kis öregember pedig csak ült és közben könnyek csorogtak végig az arcán. Aztán ezt mondta: „Nos, az én történetem így szól: „Egy ausztrál hadihajón teljesítettem szolgálatot és meglehetősen kicsapongó életet éltem. Aztán egyszer, amikor nagyon nehéz helyzetbe kerültem és teljesen kétségbe estem, akkor az egyik munkatársam, akivel egyébként állandón
kötözködtem, meghallgatott és segített. Vele tértem meg, és az életem 24 óra leforgása alatt szinte teljesen megváltozott. Mivel annyira hálás voltam Istennek, megígértem Neki hogy attól kezdve nagyon egyszerűen, de naponta legalább tíz embernek bizonyságot fogok tenni, ha Isten erőt ad hozzá. Néha persze beteg voltam és akkor nem tudtam végezni ezt a szolgálatot, de más napokon behoztam. Nem lettem paranoiás miatta, de több, mint negyven éven keresztül csináltam. Miután nyugdíjba mentem, a legjobb helynek a George Street tűnt, mivel ott több száz ember megfordul. Sokan elutasítottak, sokan viszont elvették a traktátust. A negyven év alatt azonban egyetlen emberről sem hallottam, hogy megtért volna közülük, egészen mostanáig.”

Tudják, ez az igazi elkötelezettség. Amikor pusztán a Jézus iránti szeretetből szolgáljuk őt, miközben nem látunk eredményt. Utána számoltunk a dolognak, és kiderült, hogy ez az egyszerű, nem karizmatikus kis baptista hívő körülbelül 146100 ember életére lehetett befolyással és vihette őket közelebb Jézushoz. És biztos vagyok abban, hogy amit Isten ennek a lelkipásztornak megmutatott, az csak a jéghegy csúcsa. Isten tudja mennyien lehetnek még azok, aki így tértek meg és most hatalmas munkát végeznek a misszióban!

Mr. Genor két héttel később meghalt. El tudják képzelni, milyen jutalom várta őt a mennyben? Erősen kétlem, hogy valaha is a Karizma magazin címlapjára kerülhetett volna. Sőt, valószínűleg képes riport sem készült volna vele Billy Graham „Döntések” című újságjában, bár mindkettő remek kiadvány. Sydney déli részében élő néhány
baptistától eltekintve senki sem tudott Mr. Genor-ról, de az biztos, hogy a mennyben híres a neve. A mennyben ismerték Mr. Genort. El tudják képzelni, amint kiterítik előtte a vörös szőnyeget és megszólalnak a trombiták, amint hazatér...?

„Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké (Dán. 12,3)



Először Isten, azután minden más


Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek" (Mt 6,33).

A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: Kezdetben... Isten." Legyen ez a te életed nyitánya is. Törekedjetek teljes szívetekből, minden más előtt arra, hogy Isten országának polgárai legyetek, és hogy az Ő igazsága jellemezze egész életeteket. Amire ezen felül szükségetek van, azt megadja az Úr nektek, nem kell különösebben aggódnotok érte. Minden, amire az istenfélő élethez szükségünk van, megadatik nekünk".

Milyen drága ígéret ez! Az Istent kereső embernek megadatik az eledel, ruházat, otthon és a többi mind. Te csak törődj az Ő dolgaival, Ő majd törődik a tiéddel. Ahogyan az értékesebb dolgok bevásárlásánál ráadásul kapjuk a csomagolópapírt és a zsineget, ugyanúgy nyerjük el a földi dolgokat ráadásul a mennyek országának kincseihez. Az üdvösség örökösének nem kell félnie a szükségtől. Aki Isten igazságába öltözteti a lelkét, ne aggódjon, hogy a testét Isten mezítelenül fogja hagyni. Tedd félre a mardosó gondokat! Keresd minden igyekezeteddel az Urat! A kapzsiság - szegénység, az aggodalmaskodás - nyomorúság; az Istenbe vetett bizalom viszont - kincs, az Istenhez való hasonlatosság pedig - mennyei örökség.

Uram, én kereslek Téged, add, hogy megtaláljalak.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Phillips, Craig & Dean - Tell Your Heart to Beat Again (magyarul)

2012. augusztus 25.

Ige: Az apostol megvallása, például minden krisztusi ember számára:


 „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

De ha e (hús)testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Mert szorongattatom [vívódom; gyötrődök] e kettő között, kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni, hazatérni], és a Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [Más fordítás: mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]” (Fil. 1,21-23)

Ige: A kovász


A tanítványok az Úr Jézussal át akarnak hajózni a túlsó parta: „De elfelejtenek kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velük több a hajóban. És Ő (Jézus) inti vala őket, (és figyelmeztette), mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok (azon), hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be (még mindig nem veszitek észre) és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek (hát még mindig olyan keményszívűek vagytok)?

Szemeitek lévén, nem láttok-é? És füleitek lévén, nem hallotok-é? És nem emlékeztek-é? Mikor az öt kenyeret megszegtem (és megtörtem) az ötezernek, hány kosarat (szedtetek tele és) hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. Mikor pedig a hetet (törtem meg) a négyezernek, hány kosarat (szedtetek tele, és) hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. És monda nékik: Hogy nem értitek hát (még mindig)?” (Márk. 8,13-21)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezenközben mikor sok ezerből álló (megszámlálhatatlan) sokaság gyűlt egybe (és gyűlt össze), annyira, hogy egymást (majd) letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1)

Pál apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Őrizkedjetek az ebektől (óvakodjatok a kutyáktól), őrizkedjetek (és óvakodjatok) a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől (a megmetéltektől). Mert mi vagyunk a körülmetélkedés (és a körülmetéltek), akik Szellemben (vagyis Isten Szelleme szerint) szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3)

Hát: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [és rabul ejt valaki a tudományon keresztül üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres csalás által [és megtévesztéssel], mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való, (és hiú, és üres). Amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik]

>Más fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (és meg ne csaljon) benneteket (világi) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson>(Kol. 2,8)

„… Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny [egy kevés; egészen parányi] kovász az egész tésztát megposhasztja. [megkeleszti; és erjedésbe hozza]” (1 Kor. 5,6)


Ige: Isten gyermekei


 „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,(csak) még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2)

Kitárom szívem ajtaját

Tedd a jót!


Ige


JÉZUS

Boldog az az ember, akinek Te vagy ereje, aki a TE utadra gondol. Zsolt 84,6

Idézet


Soha ne hajts gyorsabban, mint amilyen gyorsan az őrangyalod repülni tud!

Kiállítás nyeréskor


1924. volt a legjobb év a baseball történetében. A döntő, amit a Washington Senators játszott a New York Yankee-vel, egy remek mérkőzés volt. A bajnokságban döntetlenre álltak három-három nyert játszmával, és a döntő hetediket Washingtonban játszották.

A hetedik meccs kilencedik játékrészében az állás döntetlen volt, kettő-kettő. A New York-i csapat ütése következett. Három ütő nyert, három vesztett. A Washington szurkolói elkezdtek üvölteni. A Washington egy futással megnyerheti a játszmát a kilencedik játékrész második felében.

Az első két Washingtoni ütőjátékos nem érte el a bázist. A két kiesést követően egy Gauseland nevű ütő lépett a gumilapra. A szurkolók elveszítették minden reményüket, mert Gauseland nem volt valami jó ütő. Két elmulasztott ütés következett, és két mellédobás. Az ötödik dobásnál Gauseland eltalálta, és a csattanásról lehetett tudni, hogy a labda jó messzire bal-középre tart.

A középpályás hátraszaladt. A többi mezőnyjátékos is a palánk felé szaladt, remélve, hogy a labda nem fog átesni a palánkon, lehetőséget adva az ellenfélnek a hazafutásra. A labda a palánknak ütközött, a tetejétől 15 cm-re. Visszapattant a palánkról, és az egyik játékos megkaparintotta. Közben Gauseland már a második és a harmadik bázis között járt. A harmadik bázisnál álló csapattag úgy gondolta, hogy ez a csapat egyetlen esélye a nyerésre, ezért intett Gauseland-nek, hogy fusson haza.

A külső mezőnyről érkező dobást a kettes bázisnál álló védőjátékos kapta el, majd továbbította a kiindulóponthoz. Gauseland éppen akkor ért be, amikor a kettes bázis fogójátékosa egy tökéletes dobással eltalálta. Világosan látszott, hogy Gauseland volt a gyorsabb. Ennek ellenére a bíró azt kiáltotta: „Kiesett!"

A szurkolók elkezdtek tombolni. Durranópalackokat hajigáltak, és trágárságokat kiabáltak, míg a beérkezésről a felügyelő bíró a többi fekete ruhással tanácskozott. Aztán csendet kértek a pályán lévők. Mindenki elhallgatott. A szurkolók azt gondolták, hogy visszavonják a döntést, de a bíró azt kiáltotta: „A játékost nem azért állítottam ki, mert később ért be, mint a labda, hanem azért, mert nem érintette meg az első bázist."

Ez igaz volt. Gauseland annyira igyekezett, hogy elmulasztotta megérinteni az első bázist. Kiesett.

Sok vallásos dolgot tehetsz életed során. Sok jó és nemes dolgot vihetsz véghez, de ha nem érinted meg az első bázist, nem sokra mész vele.

Nikodemus jó ember volt, de nem érintette meg az első bázist. A Lukács 18-ban szereplő gazdag ifjú is jó ember volt, de ő is elmulasztott valamit. Nikodémusnak Jézus ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3). Jézus nem jó embereket akar, hanem megújult embereket, megváltozott embereket, akiknek az életében az első helyre kerül.

SOHA NINCS TÚL KÉSŐ

Mt 20,1-14.
Jézus mondja: 1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom
nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így
válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked."

                       SOHA NINCS TÚL KÉSŐ


A gazda azt mondta a munkásnak: "Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked." (Mt 20,14)

A férjem egy jó és intelligens ember volt, de életében sok nehézségben volt része - az aggódás és a problémák halmaza, melyek a vállait nyomták, a lelkére is ránehezedtek. Utolsó hónapjait kórházban töltötte, ahol sokkal mélyebben elgondolkodhatott dolgairól, mint bármikor
azelőtt. A betegségéből fakadó gyengesége ellenére lelki erőt nyert, és újjászületett egy új és teljes életre.

Utolsó földi hónapjaiban békességet talált Istennel és embertársaival való kapcsolatában. Krisztusba vetett hitéről tett tanúbizonyságot, amikor arról beszélt, hogy nem kell nehéz terheket cipelnünk magunkkal.

Az Isten hűsége felől való nagyobb megbizonyosodása megnyitotta szívét a mélyebb hit és az Istennel való személyesebb kapcsolat felé. A férjem elmondta nekem, hogy úgy érzi, azok a nyomasztó terhek, melyeket azelőtt viselt, teljesen eltűntek.

Ismerve a szőlőmunkásokról szóló példázatot (Mt 20,1-14), nagy hálával tölt el az a bizonyosság, hogy íme ez az utolsó munkás is a nyugalomnak ugyanazt az ajándékát kapja, mint a korábban az Úrhoz távozott valamennyi más embertársa.

Imádság: Urunk, köszönjük a mindenki számára szóló ígéretedet, hogy nyugodalmat találhatunk már itt a földön, és még nagyobb örömet odaát a mennyben. Ámen.

Az élet alkonyán kinek van szüksége az örömüzenetre?
Maria L Simóes (Sao Pauló, Brazília)




Casting Crowns - I am Yours (magyarul)

Ige


Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel, azt mondja a Seregeknek Ura
Zak. 4,6

Idézet


A földön szerzett tapasztalatunk megnehezíti, hogy meglássunk valami jót anélkül, hogy csapdát ne sejtenénk benne. Charles Williams

Kenneth E. Hagin: Az Igén való elmélkedés


El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jószerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz. - Józsué 1,8.

Hogyan lehet tanítani és képezni a szellemedet? Hogyan lehet a szellemedet erőben felépíteni? Négy lépés van: (1) az Igén való elmélkedés, (2) az Ige gyakorlása, (3) az Ige első helyre tétele és (4) a szellemednek való engedelmesség. Ezt a négy lépést fogjuk tanulmányozni a következő napok során.

Amit Isten Józsuénak mondott, az mindenki számára működni fog. Ha Isten nem akarta, hogy Józsué jószerencsés legyen, akkor miért mondta meg neki, hogyan lehet jószerencsés? Ha Isten nem akarta, hogy Józsué sikeres legyen, akkor miért mondta meg neki, hogyan lehet sikeres? Isten azonban azt akarta, hogy Józsué jószerencsés, sikeres legyen. És Ő azt akarja, hogy te is jószerencsés, és sikeres légy. Isten utasításokat is adott nekünk a mai szövegben. Ha átfogalmazzuk ezt az igazságot az Újszövetség nyelvére, Isten egyszerűen azt mondta: „Istennek az Igéje [különösképpen az Újszövetség vagy Újtestamentum] el ne távozzék a te szádtól. Hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal… mert akkor leszel jószerencsés a te utadon és akkor boldogulsz az életben.”

Megvallás: Istennek az Igéje nem fog eltávozni az én számból. Arról fogok gondolkodni éjjel és nappal. Ezért én jószerencsés leszek, sikeres leszek és boldogulok az életben!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Egy apró erőfeszítéssel most könnyebben hozzáférhetsz a győzelemhez a körülményeid terén, mint bármikor máskor. A mostani időben a szellemi atmoszférád telítve van kegyelemmel és áldásokkal. Használd ki ezt az időt, hogy előrelépj a céljaid elérése érdekében, és közben bízz Bennem, hogy átsegítelek. Engedd el a múlt minden kudarcát, amelyek egyfolytában aláássák az önbizalmadat és a bátorságodat. Ez egy új nap, mondja az Úr.

Zsoltár 47:1 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek a győzelem szavával.

Ki a boldog?



Készítette: Rozsa Nemes Nagy

Nem az a boldog kinek mindene meg van!
Hanem aki szeret és viszont szeretve van!♥

Az éhező gyermek!


 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.

 Egy fagyos reggelen egy katona visszafelé igyekezett a barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy zöldséges kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.

Odabent a zöldséges éppen a dinnyéket pakolta. A éhes fiú némán bámulta, az orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a zöldséges minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.

-Kisfiú, szeretnél belőle? – kérdezte a katona.
-Ó, nagyon szeretnék, de nincs rá semmi pénzem, és nagyon éhes vagyok. – válaszolta a megszeppent kisfiú.
A katona bement a boltba, és megvette a legnagyobb, és legszebb dinnyét. Amint kiment egyből odaadta a kisfiúnak.
Ahogy a katona elindult a kocsija felé, érezte, hogy megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: -Te vagy Jézus? Az emberek megmentője?

Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben, akit nem lát. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust, és ezért hozta létre Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a világban – és amikor szolgálunk mások felé, és isteni szeretettel szeretjük őket, akkor megmutatjuk az embereknek, milyen Jézus. Segítünk nekik megérteni, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogy mi – csak még sokkal jobban.

Ige


Készítette: Lisa Szanyel
A helyes értelemre és az ismeret drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a Te parancsolataidnak. Zsoltarok 119:6. Amen!