Ima

Hozzád emelem a lelkemet, Uram

Idézet

 Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Kedves barátom, be kell látnod: nagyon szeret Téged!

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=804:egy-f%C3%A9rj-im%C3%A1ja&Itemid=97

Különleges ajándék

Pancsinelló kilépett pici házikójából, felnézett a felkelő nap által beragyogott égre, hallgatta a madarak dalát, és jókedvűen fütyörészett. „Gyönyörű napunk van, Éli!” – kiáltott fel készítőjének. Éli feltekintett és integetett neki. Az ő háza a legmagasabb dombon állt, de elég közel ahhoz, hogy láthassa és hallhassa a famanókat, akiket készített. „Vedd úgy, hogy ez egy ajándék!” – szólt vissza Pancsinellónak, majd bement a műhelyébe.

Amikor Pancsinelló kinyitotta a postaládáját, egy piros csomagot talált benne. „Hűha, ez meg micsoda? Csak nem ajándékot kaptam?” Gyorsan kicsomagolta. „Egy kalapács! Nagyon szeretem a kalapácsokat! De vajon ki adhatta?” Kinézett az utcára, jobbra is, balra is, de senkit sem látott. Nem messze, egy másik házikóban Lúcia, Pancsinelló barátja is ugyanezt kérdezte magában: „Ki adta nekem ezt a gyönyörű ajándékot?” Közben levette a bejárati ajtó mellett talált doboz tetejét. „Egy ecset, meg egy festékkészlet! De vajon ki tudhatta, hogy én úgy szeretek festeni?!”

Fafejű és Forgács Lúcia szomszédságában éltek. Ők meg az ágyuk szélén találtak ajándékokat. „De szuper! Köszi, Fafejű!” – lelkendezett Forgács. „Nem tőlem van” – mondta Fafejű, majd megkérdezte: „Ezt te adtad nekem?” Közben magasra emelt egy sárga masnis zöld dobozt. „Én ugyan nem. De bontsuk már ki őket!” „Varrókészlet!” – kiáltotta Fafejű, és egyik kezével egy tűt, másikkal pedig egy spulni cérnát emelt magasra. „Úgy szeretek varrni!” Forgács is nagyon izgatott volt: „Egy gitár! De jó, hogy tudok gitározni! Szerinted ki adta nekünk az ajándékokat?” „És vajon miért adta?” – firtatta tovább Fafejű. De nem csak Forgács és Fafejű volt kíváncsi.

Henrik, a pék, büszkén szólt oda feleségének: „Nézd csak, egy új fakanál!” A virágkötő Viola egy gyönyörű vázát talált a küszöbön. Még a polgármesterék is kaptak ajándékot! „Nézd már, egy vödör kisseprűvel!” – mondta ragyogó ábrázattal a polgármester. „Nagyon szeretek tisztogatni. Mert amikor még kicsi voltam…” „Na, én meg nem” – szakította félbe a felesége. „Ki nem állhatok takarítani. Úgyhogy ez az ajándék biztosan neked szól!” „Ez viszont neked!” – szólt a férj, miközben valamit kiemelt a doboz mélyéről. „Egy könyv! – Történetek kismanóknak. Még ilyet! Kitől lehet?” – csodálkozott az asszonyság. „Fogalmam sincs” – mondta a polgármester, és közben az ablakhoz ment. Kinézett kétszintes házuk emeleti szobájából. „De látok odalent néhány kis famanót, akinek jól jönne most egy mese.”

Egy nagyon fáradt famanó-család volt odalent. Az apuka és az anyuka egy kocsinak támaszkodott. A három vacogó, szomorú kicsi pedig a kocsi hátuljában bújt meg. Mire a polgármester és a felesége leért hozzájuk, néhány famanó már körülvette őket. Ugyanis Pancs, Lúcia, Forgács és Fafejű behozta az ajándékát a faluba, azt remélve, hogy megtalálják az ajándékozót. De amikor meglátták a kocsit, lepakolták az ajándékokat, és már el is feledkeztek róluk. „Mi történt?” – kérdezte Lúcia a családfőtől. „Minden rosszul sült el” – válaszolt az apuka. „Az egyik kocsikerék eltört, miközben a hídon átjöttünk.”

„Amikor a kerék eltört, a kocsi megdőlt – folytatta –, és az összes ruhánk a folyóba esett. Az esőben teljesen elázott az ennivalónk. Fáradtak és éhesek vagyunk, meg koszosak.” „Hová mentek?” „Élihez jöttünk, nagyon messziről” – mondta az anyuka. „De nem hiszem, hogy eljutunk hozzá. Túl fáradtak vagyunk, és nagyon éhesek…” Hangja elcsuklott, és fejét szomorúan hajtotta le. Néhány pillanatig senki nem szólt semmit. Senki nem tudta, mit is mondhatna. Aztán Pancsinellónak eszébe jutott valami.

Barátai felé fordulva kijelentette: „Igazán segíthetnénk nekik Élihez jutni!” „Tényleg” – mondták egyetértéssel, és az összes famanó megrohamozta a törött kereket. Forgács és Fafejű próbálta levenni, de meg sem moccant. „Majd én!” – jelentette ki Henrik, a pék. Ám amikor Henrik megrántotta a kereket, az kettétört. „Látja, mit csinált? Inkább engedjen ide engem!” – mondta a polgármester megrovóan. De amikor felemelte, a kerék apró darabjaira hullott.

Ez így nem lesz jó, gondolta Pancsinelló. De nem tudta, mit tehetne. „Nagyon fázunk, és éhesek vagyunk” – sóhajtozott az anyuka. „Hát nekem vannak ruháim!” – mondta Henrik, és már futott is haza.

„Én meg tudok főzni!” – kiáltotta a polgármesterné, mire a férje nagyot nézett. Az asszony elindult hazafelé, de még visszaszólt: „Igen, valaha főztem. Egyszer. Jó régen. Legalábbis segítettem valakinek a főzésben. De azért megpróbálhatom…” De nem tudott ám főzni. Megégett kenyérrel és hideg levessel tért vissza. Henrik meg hozott ugyan ruhákat, de nem lettek jók senkire a családban. Az ő alacsony, tömzsi testére voltak szabva. Ez így nem lesz jó, gondolta Pancsinelló újból. De nem tudta, mit tehetne. Senki sem tudta. A család még mindig vacogott, és hangosan korgott a gyomruk.

Ráadásul a famanók elkezdtek vitatkozni egymással. „Ehetetlen a főztöd!” – mondta Forgács a polgármester feleségének. „A te kereked meg nem működik!” – vágott vissza az asszony. Amikor Lúcia ezen kuncogni kezdett, Forgács leszidta: „Te meg még segíteni se próbáltál!” „Mert nem tudom, mit tehetnék.” „Mi sem tudjuk. Pont ez a baj” – mondta Pancsinelló, majd lehuppant egy dobozra, és a térdére könyökölve gondolkodni kezdett: „Valami nem stimmel.” Néma csend lett. „Persze, hogy nem” – mondta Lúcia egyetértően. „De mit tegyünk?” Hirtelen felcsillant Pancs szeme. Reményteljes hangon szólalt meg: „Tudom már! Menjünk, kérdezzük meg Élit!”

Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Így aztán elindultak, fel a dombra, Éli műhelyéhez. Pancsinelló kopogott a nagy faajtón. Éli kinyitotta. Rajta volt a köténye. Széles mosollyal fogadta kis látogatóit. „Szervusztok, barátaim!” – mondta, és közben leült a ház előtti kis padra. „Mit segíthetek nektek?” Beszámoltak neki az utazó családról. Mikor szóba került, hogy eltört az egyik kocsikerék, Éli bólogatva mondta: „Tudom.” Amikor elmesélték készítőjüknek, hogy a víz elvitte a család ruháit, és odalett az ennivalójuk is, megint csak bólogatott: „Tudom.” „Hozzád tartanak!” – tette még hozzá Lúcia. „Tudom” – mondta Éli mosolyogva. „Tudod?!?” – kérdezett vissza Lúcia. „Tudtál a kerékről, az ennivalókról meg a ruhákról?” „Igen” „Tudtad, hogy jönnek hozzád?” Megint csak bólintott. Lúcia Pancsra nézett. Pancs meg a többiekre. Aztán mindenki Élire nézett, és egyszerre kérdezték: „Akkor miért nem segítettél rajtuk?” „Segítettem.”

A famanók nem értették. „Segítettél?!? Mit segítettél?!?” „Odaküldtelek titeket.” „Minket?!” „Igen, titeket. Bevezettem őket a faluba, hogy segíteni tudjatok nekik.” Egy pillanatig néma csend volt. Majd Pancsinelló megszólalt: „Pont ez a baj, Éli. Szeretnénk segíteni, de nem tudjuk, hogyan. A kerék eltört, a család még mindig fázik, és az ennivaló azóta is ehetetlen.” Még a polgármesterné is egyetértően bólogatott. „Úgy tűnik nekem, hogy mindenki tenni szeretne valamit, de senki nem azt teszi, amit kellene” – mondta Éli. „Micsoda?!?” – kérdezte Forgács és Fafejű egyszerre. „Próbáljátok meg, hogy mindenki csinálja azt, amit a legjobban tud!” A famanók eltűnődtek. Mit is jelenthet ez?!?

„Azt kell csinálnotok, amit a legjobban tudtok!” – ismételte meg. Majd megkérdezte: „Ugye vannak ajándékaitok?” Először senki nem szólt semmit. Majd Pancsinelló észbe kapott: „Igen, persze! Nekem van egy kalapácsom!” „Nekem meg egy gitárom!” – szólalt meg Forgács is. „Én meg cérnát és tűt kaptam valakitől!” – tette hozzá Fafejű. A famanók egyenként felsorolták, hogy ki mit kapott, és akkor Lúcia hirtelen rájött valamire. Rögtön meg is kérdezte a mestertől: „Tőled kaptuk azokat az ajándékokat, Éli?” Ő mosolyogva bólogatott, és így szólt: „Használjátok az ajándékokat, amit adtam nektek! Ne azzal próbáljatok segíteni, amitek nincs! Azt kell tennetek, amit a legjobban tudtok!” Hazafelé már sokkal jobban érezték magukat. Egyenesen oda mentek, ahol az ajándékok hevertek. Pancsinelló fogta a kalapácsát, és a kocsira nézve boldogan kiáltotta: „Ezzel meg tudom javítani a kereket!”

Forgács fogta a tűt és cérnát, és bejelentette: „Itt az ideje, hogy nekilássak varrni.” Henrik, a pék, nekiállt főzni az új fakanállal. A polgármester letisztogatta a kocsit a kisseprűvel, Lúcia meg kifestette az új ecsettel. Amíg a család jóízűen megette a pék főztjét, Forgács is elkészült az új ruhákkal. Közben a polgármesterné felolvasott a gyerekeknek, Fafejű meg énekelt pár dalt a gitárjával. De nem sokáig hallgatták, mert olyan fáradtak voltak, hogy hamarosan elaludtak. A famanók megegyeztek, hogy másnap reggel megint találkozni fognak, és elkísérik Élihez az utazókat.

Alighogy a nap felkelt, vidám famanók kis csoportja ment felfelé a domboldalon a csillogó-villogó kocsival. A madarak énekeltek, a famanók mosolyogtak. Éli örömmel fogadta a kis társaságot. „Úgy látom, jó munkát végeztetek!” – mondta. „Bizony ám, Éli!” – válaszolt Pancsinelló lelkesen. „Köszönjük az ajándékokat! Tudsz esetleg másról is, akinek szüksége van a segítségünkre?”

Mert: „A Szellemi ajándékokat mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7)

Fordította: Királyné Ficsor Lilla

http://velunkazisten.hu/ajanlo/Kulonleges_ajandek

REMÉNYSÉG ELKESEREDÉSBEN

Zsolt 80.

1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.

2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága

ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.

8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.

13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. 15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! 16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak

neveltél! 17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! 19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. 20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!

                     REMÉNYSÉG ELKESEREDÉSBEN

Seregek Istene! Gondozd ezt a szőlőt, amit jobboddal ültettél! (Zsolt

80,15-16)

Nemrégiben olvastam egy újságcikket egy AIDS-es fiatalemberről. A következőképpen reagált a helyzetére: "Valamikor még időnként eljártam a templomba, de most már nem lenne semmi értelme. Ezután már nem tudok hinni Istenben." Továbbá ismerek egy asszonyt, akinek a fia autóbalesetben halt meg. Azt mondta: "Ha Isten nem tudta meghallgatni a

fiamért mondott imáimat, többé már nem tudok benne hinni." Vannak emberek, akik elveszítik a hitüket a kétségbeejtő helyzetben. Épp, amikor Isten lehetne az egyetlen reménység számukra, akkor szakítanak az imádsággal és hittel. A zsoltár írója hisz a helyreállítás és megújulás lehetőségében, és könyörög ezért még akkor is, ha a szőlőskert szétrombolva; a szőlőt ellopták, kivágták és megégették.

Ez a fejezet arra bátorít, hogy az elkeserítő helyzetekben higgyünk Istenben. Isten reményt kínál nekünk, és nem hagy el bennünket, még ha nekünk úgy tűnik is. Isten belénk plántált egy gyökeret, és készen áll, hogy ezt megújítsa bennünk.

Imádság: Mindenható Istenünk, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megmeneküljünk! Ámen.

Isten a helyreállítás Istene.

Meeli Tankler (Parnumaa, Észtország)

www.csendespercek.hu

Az evangélista és a postahivatal!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Híres evangélista járt a városban egy evangelizációs kampány során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet.

De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy megkérdezi valakitől, merre menjen.

Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott, és így szólt: "Elnézést, fiacskám, nem tudod véletlenül, merre van a posta?"

A kisfiú így felelt: „Dehogynem. Forduljon vissza, menjen egyenesen az első lámpáig, forduljon balra, és egy vagy két sarokkal arrébb lesz, a jobb oldalon."

„Nagyon köszönöm, fiam" - mondta az evangélista. "Egyébként - tette hozzá, átnyújtva egy brosúrát a fiúnak az evangelizációs hirdetéssel - szeretnélek meghívni ma este egy alkalomra, ahol el fogom mondani, hogyan találhatod meg Jézust, mint személyes megváltódat."

„Na, annak nem sok az esélye!" - mondta a fiú. „Még a postát sem képes megtalálni!"

Szerencsére nem nekünk kell megtalálnunk az utat vissza a karámhoz. Jézus utánunk jön. Csak annyit kell tennünk, hogy abbahagyjuk a futást, és hagyjuk, hogy visszavigyen.

Friderika - Hirtelen leszáll

Ige: Az ár

 „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)

Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (phüszé = élet) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Ige: A prófétai szó

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei.

Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és így gyors pusztulást) hoznak.

És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (és ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22)

Az élő Jézust magasztalom

Az élő Jézust magasztalom

Ne félj, mert megváltottalak

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz. 

Kenneth & Gloria Copeland: Kerülj ki a körülmények rabságából

Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb Ő, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. - 1 János 4:4

„Ilyen körülmények között…” Mondtál már effélét te is, ugye?

„A körülményekhez képest jól vagyok.”

Ha kicsúszott efféle mondat a szádon valaha, kérlek, töröld a szótáradból. Szó sem lehet ugyanis arról, hogy te, Isten győztes gyermeke, a körülményeidtől függj. Szóba sem jöhet, hogy a problémák és körülmények kerekedjenek föléd.

Kétezer évvel ezelőtt Jézus – aki benned lakik – kifosztotta és lerombolta a sátán királyságát. Halálakor teljes joggal lépett be az átkozottak alvilági birodalmába, és mindenéből kifosztotta a sátánt. Elvette minden fegyverét. Megszerezte a halál és a pokol kulcsait. Megkötözte az „erős embert”, kifosztotta a királyságát, és a Kolossé 2,15 szerint lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette, és diadalmenetben mutatta be őket, mint foglyait.

Azután Jézus megfordult, és megosztotta veled a győzelmét. TE Istentől vagy, ezt ne felejtsd el! Győztes vagy Jézus által, mert Ő benned él. Nem kerekedhetnek többet föléd a körülmények!

Igei olvasmány: Kolossé 1:9-15

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!

Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29).

Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.

Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.

Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.

Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédjainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ima a tengerparton

Az arc a kirakón!

Készítette: győzedelmes Gyülekezet

Egy apa éppen elhelyezkedett hintaszékében vasárnap délután, és örült, hogy végigolvashatja tizenöt centi vastag újságját, amikor ötéves fia, Bobby szökdécselt be a szobába. „Apa! Apa!" - szólt. „Játszol velem?"

Az apa megpróbált kedvesen válaszolni neki: „Bobby, apa most olvasni szeretné az újságot egy darabig. De ha húsz perc múlva visszajössz, akkor játszhatunk."

Bobby kicsit duzzogott, hogy elutasították, de kiszaladt a szobából, és egyedül hagyta az apját, hadd olvasson.

Az ötéveseknek azonban még nem túl fejlett az időérzékük, és csak pár perc telt el, Bobby újra megjelent. „Apa, most már játszunk?"

„Még nem, Bobby" - szólt az apa. „Ne zavarj, amíg nem fejeztem be az újságolvasást!"

Bobby kicaplatott a szobából, hogy kint várjon, de még a sporthírekhez se ért az apa, már megint ott volt. Az újság alatt átdugta a fejét, és így szólt: „Apa, kérlek, most már játsszunk!"

Az apa ráébredt, hogy egy perc nyugta sem lesz, amíg nem enged, lepillantott a padlón heverő lapokra, és észrevette, hogy egy egész oldalas világtérkép van az újságban. Fogta a felesége kézimunkaollóját, és a térképet vagy húsz darabra vágta. A konyhaasztalhoz vezette a fiát, és azt mondta neki, hogy rakja ki a világtérképet: ez lesz az első délutáni játék. „Amint kész vagy a kirakóval, jövök játszani veled" - ígérte meg. Tudta, hogy fiának hosszú időbe fog telni, míg kirakja a darabokat, és így neki jó sok ideje lesz olvasni.

De még öt perc sem telt el, Bobby visszarohant a szobába. „Apa, kész vagyok a kirakóval! Most mit játszunk?"

„Micsoda? Már készen vagy?" - kérdezte az apa. Felállt a székből, és kiment a konyhába, hogy megnézze. Szó ami szó, a kirakó kész volt, mindegyik darab a helyén.

„Bobby... hogy a csudába tudtad ezt ilyen gyorsan megcsinálni? Hol tanultad meg, hogy hogy kell?" - kérdezte ámultan az apa.

„Könnyű volt, apa" - mondta Bobby. Tudod, a világtérkép hátulján egy ember arcképe volt. Úgy döntöttem, először az ember arcát rakom ki. Amikor azzal kész lettem, az egész világ a helyére került."

A legjobb, amit tehetsz azért, hogy hatással legyél a világra, az, hogy valakit Jézus Krisztushoz vezetsz. Jézus az egyedüli, aki a széthullott, összetört embereket újra össze tudja rakni. És ha valaki helyreáll, az egész világ a helyére kerül.

Korál-sziget: Krisztus feltámadt

Ige: Isten szeretetéről

 „Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre«

[Más fordítás: Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11).

Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk hálaadást szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás: Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek].

Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé«.

[Más fordítás: Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek]; Amennyiben e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia): közösségvállalásotokért)]

»Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget« (2 Kor. 9,11-13).

Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7).  

Már Dávid is azt vallja, hogy: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1)

Ige: Zákeus megtérése:

 „Zákeus (jelentése: tiszta, ártatlan) pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki]” (Luk. 19,8)

Már Mózesen keresztül így rendelkezett az Úr: „Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott (vagy attól elrabolt) holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett (és adóssá lett), térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, akié volt, bűnbevallásának (és a jóvátételi áldozat) napján” (3 Móz. 6,2-5).

Isten Igéje azt is kijelenti, hogy ha egy másik ember ellen követ el bármilyen rossz dolgot valaki, az az Úr ellen vétkezik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele” (4 Móz. 5,6-7).

Arról is rendelkezik az Úr, hogy mi a teendő, ha valaki egy másik ember bárányát valaki elpusztítja: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia, (vagyis négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy ezt művelte, és annak nem kedvezett, (és mivel könyörtelen volt)” (2 Sám. 12,6).

De ha valaki megtér, annak eltöröltetnek a vétkei: „S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik, és (törvény és igazság szerint él); Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, (az életre vivő rendelkezéseket követi) többé nem cselekedvén gonoszságot: akkor élni fog, és meg nem hal. Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog”. (Ezék. 33,14-16).

 És hogy milyen törvény szerint kell élni, azt az apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „… a hit „törvénye” szerint.  (Róm. 3,27).

Az Igazságról, amelyet követni kell, így szól az Úr: „És a Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság” (1 Ján. 5,6)

Gyertek és öltözzük fel