2012. augusztus 17.

Ige: Az ima


„Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,18).

És bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).

Ige: Mik vagyunk?


Krisztus jó illata vagyunk, és ahol megjelenünk:
„… a ház pedig megtelék a kenet illatával
 (Ján. 12,1-8)



Ige: Ne aggodalmaskodjatok


 Az Úr Jézus így szól a mindenkori tanítványihoz: „… Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (ruházat).

Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrjük; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét //életidejét//)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?

Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31).

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3).

Hiszen Ő az: „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9).

Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23).

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

 Hiszen: „Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében]” (Fil. 4,19).

 Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2).

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1).

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25).

 Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15)

Struccpolitika

Az Úr őriz téged is


Látogatás az űrből


 Egy nap egy űrhajó landolt egy nagy mező közepén egy kis vidéki városka közelében. Az űrlények elég barátságosnak néztek ki, úgyhogy néhány farmer óvatosan közelebb ment hozzájuk, remélve, hogy jó viszonyt sikerül velük kialakítani. Az űrlények kedvesen köszöntötték a földlakókat, és így szóltak: „Az Androméda csillagrendszerből, a Zuron bolygóról jöttünk. Az a feladatunk, hogy kikutassuk a bolygótokat, és felfedezzük, mi mindent tudtok. Azért vagyunk itt, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk a Földről. Mondjátok, történt-e valami jelentős dolog itt, amiről tudnátok nekünk mesélni?"

A gazdák törték a fejüket, aztán az egyik megszólalt: „Nos, van rádiónk és tévénk! Rádió- és mikrohullámú jeleket tudunk küldeni a bolygó bármelyik pontjára a műholdak segítségével."

Az űrlények így feleltek: „Ó, ez nálunk már évezredek óta működik. Sőt, ez a fajta technológia már elég elavultnak számít! Mi más történt?"

A gazdák megint csak vakargatni kezdték a fejüket, aztán egyikük azt mondta: „Olyan számítógépeket hoztunk létre, amelyek másodpercek alatt feldolgoznak annyi információt, amennyi régebben évekbe telt. És ezek a számítógépek olyan kicsik, hogy egy táskába beleférnek!"

„Hát, ez sem újdonság!" - mondták az űrlények. „Semmi említésre méltó nem történt?"

A gazdák még töprengtek, amikor az egyik űrlény megkérdezte: „Hallottunk egy kósza hírt arról, hogy Isten sok évvel ezelőtt meglátogatta a bolygótokat. Igaz ez a hír?"

„Hát, volt egy Jézus Krisztus nevű ember. Azt állította..."

„Igen, ez az! Jézus Krisztus! Tényleg eljött?" - kérdezték az űrlények izgatottan.

„Igen - mondták a gazdák - de..."

„Milyen különleges dolog! Milyen csodálatos esemény!" - kiáltottak fel az űrlények. „Mondjátok, mit tettetek, amikor Isten meglátogatta a bolygótokat? Ajándékokat vittetek, és leraktátok a lábai elé? Ujjongva, énekelve szaladgáltatok az utcákon? Az egész világ felismerte végre, hogy Isten mennyire szeret titeket? Kérlek, mondjátok el, mit csináltatok!"

A gazdák egy percig még haboztak, aztán zavartan így szóltak: „Öööö... Megöltük."

Te mit teszel Krisztussal? Ünnepled? Beszélsz róla a világnak? Az életedben él, és te lelkesen Őérte élsz?

A Biblia azt mondja, hogy ha mi nem dicsérjük Istent, és nem adjuk neki a dicsőséget, akkor a többi teremtmény fogja ezt megtenni (még más galaxisból származó űrlények is, ha léteznek!). Isten meglátogatta a bolygónkat egyetlen Fia, Jézus személyében. Szolgáljuk Őt és ünnepeljünk!

Ősi szó


„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
Zsidókhoz írt levél 4:12

Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed, lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult, vékony lapokat.

Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol.

Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és összetörik benned valami. Büszke emberi lényed egyszer csak engedni kezd valami felsőbb Hatalomnak, és végre kezded érteni mi a Jó és a Rossz, mert Isten Igéje megszólított, és benned él tovább.

A JELENBEN


 Préd 7,8-14.

8 Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek.
9 Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.
10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 11 Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a
napot. 12 Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. 13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.

                            A JELENBEN


Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. (1Kor 3,22-23)

Ahogy öregszünk, egyre inkább idealizáljuk múltunkat. A valóságban nosztalgiát érzünk olyan dolgok iránt, amik igazán soha nem is léteztek.

Tökéletesnek tűnik gyermekkorunk, pedig nem volt az. Úgy emlékszünk mindenkire, hogy őszinte volt; nem mindig voltak azok. Miközben a múlt gondolatokat, mosolyokat tud előhívni, mégsem alakíthatjuk át. Mi  változhatunk, de a múltunk nem.

Mi az, ami arra késztet, hogy a múltunkon vagy a jövőnkön gondolkodjunk? Az emberi természetünkben benne van, hogy tartunk a változásoktól. Sokszor úgy gondoljuk, ha a világ gyökeresen meg is változik, a mi városunk, gyülekezetünk, családunk nem fog. Pedig igen.
Csak Isten nem változik!

A Préd 7,14 megerősíti azt, hogy nem tudhatjuk előre a jövőt. Ha a múlt elmúlt, a jövő pedig ismeretlen, akkor egyedül a jelenünk marad. Ez lehet, hogy sokakat elkeserít. De keresztyénekként bizonyosak vagyunk, hogy "Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Fil 4,7)
Boldogan élhetünk a mai napnak, és biztonsággal gondolhatunk a jövőnkre.

Imádság: Istenünk, segíts gyakorolnunk is azt, amit te tanítasz és ígérsz nekünk. Ámen.

Terveinktől függetlenül, a jövőnk Isten kezében van.
Lesley Bell (Alabama, USA)


Ana Laura - Completely (magyarul)

A nyelvről


A FEKETE TÖRZSŰ FA


Szerző: Guti Tünde

Minden kivirágzott. Kerítésünk tövében teljes díszben sárgállik az aranyeső, édeskés illatot árasztanak a fiatal gyümölcsfák fehér, lila és rózsaszín virágai.

A rangidős, délceg juhar oszlopként áll középen, hatalmas koronájával tekintélyt parancsolóan néz körül. Bomló rügyei, friss hajtásai duzzadnak az élettől, ahogy ragyognak a napsugárban. Egy vékonyka fehérnyár megilletődve csodálja.

Sziporkázó fénynyalábok simítják körbe a házat, a fűszálak ásítozva húzzák ki magukat. Hirtelen felcsendül egy jól ismert trilla az egyik kopár ágon:
- Nyitnikék, nyitnikék! – Nevet, kacag a kicsi cinke, barátai együtt röppennek vele gallyról-gallyra.

Minden szem odaszegeződik. De nem a madarakra, hiszen azok hol járnak már! Hanem arra kis szótlanul álldogáló, fekete törzsű fácskára.
Nem illik közéjük. Mintha néhány másodpercre megállna az idő, eláll a lélegzet…, és társai kíméletlenül gúnyolni kezdik. Ő csak áll, tudja, hogy még nem jött el az ő ideje. Még a szél is beleköt incselkedve, és oldalba böki egy kemény fuvallattal:
- Úgy állsz itt, mint egy özvegy! Te aztán nem fogsz kivirágozni! – Azzal hűvösen tovább nyargal…

Ő csak tűri, mert leges legbelül ismeri és alázatosan várja az IDŐK IGAZSÁGÁT. Szemlesütve ejt néhány könnycseppet, amit hamar felszárítanak a langyos napsugarak, majd fekete kérge alá hatolva jól eső melegséggel járják át.

A büszke nyárfa, aki maga is viseli a NAGY VIHAR nyomait, gúnyosan hullajtja utolsó száraz leveleit kiközösített szomszédjára, és csúfondárosan fűzi hozzá:
- Neked már elhullajtani valód sem akad! Volt egyáltalán rajtad levél valaha?! – Óvatosan elfordulva ügyesen takarja el saját törését…

A szomorúfűz hosszú, leomló hajába bele- belekap a morcos szél, majd süvítve eltűnik a csodálkozó, fehér bárányfelhők között.

* * *
Telt-múlt az idő.
A Nap különös gyengédséggel küldte le sugarait az udvarba, nem sajnálva senkitől sem fényét. Rámosolygott a fekete törzsű fára, és az évgyűrűk között végigszáguldott egy örömteli üzenet halkan súgva:
- MOST! Ébredj! Zöldellj! – S az ÉLET olyan erővel áradt szét, hogy senki sem tudta volna megállítani!

Bársonyos kis rügyecskék jelentek meg ágai végén. Eljött az ő ideje is! Nem szólt senkinek, csak átadta magát az újjáéledés gyönyörűségének.

Ő, a fekete törzsű fa leveleket hajt, kivirágzik és egyszer majd gyümölcsöket érlel. Nem erőlködik, nem vitatkozik a gúnyolódókkal, csupán rábízza magát az ÉLETET ADÓRA. Tudja, várja, hogy énekesmadarak fészkelnek majd koronájában, és lombja árnyékot ad a nyári hőségben.

Mindig is tudta, magában hordozta a titkot, az IDŐK TITKÁT… Kivárta türelmesen, és most csupa mosoly, csupa illat és rigódal az egész udvar!

„Jó az Úr azoknak, a kik várják őt…. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig (Siral. 3,25-26)

Napkitörés - szellemi párhuzamok



A hírek arról számolnak be, hogy egy óriási napkitörés történt a közel múltban. Tudjuk, hogy lesznek jelek az égen, a holdban, a napban, a csillagokban, mielőtt eljön az Úr napja. Nem valamilyen időzítés miatt írom ezeket, hanem egy gondolatot szeretnék megosztani veletek, ami ennek kapcsán bennem forog.

A napkitörés rettenetesen nagy energiát hordoz magában, és többek között a távközlésre, energiaellátásra is hatással lehet a földön. Az van bennem, hogy mivel az ilyen fizikai, természeti szinten történő események, szellemi történéseket is tükrözhetnek, ennek a napkitörésnek is lehet szellemi párja, ha lehet így mondani. Úgy hiszem, hogy a láthatatlanban, a szellemi világban több területen, több szinten is megtörténhet hasonló. Egyrészt Isten királysága is meg tud nyilvánulni olyan erőkitöréssel, ami a földi légkörben levő "levegőbeli hatalmasságokat" megzavarja, hogy ne tudják zavartalanul végezni a terveiket, tevékenységüket. Jézus eljövetelének az erejéről, azt mondja Ő maga, hogy közvetlenül előtte az egek erősségei megrendülnek. Nagyon biztató tudni, hogy neki ilyen teljhatalma van - és erre a teljhatalomra támaszkodva tudunk hadat viselni a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ahogy az Efézus 6 felszólít rá, teljes szellemi felkészültséggel. Gyakorlatilag a teljes szellemi készenléti állapotunk az egyik fő eleme a győzelem biztosítékának, a másik pedig a szellem kardjának a használata, amivel Isten beszédét szóljuk.

Elközelített a mennyek királysága. A menny, amely Isten uralkodásának a területe, itt van, ahol mi vagyunk, akik hiszünk. Nem szemmel láthatóan, hanem szellemben, nagyon is valóságosan jött el a menny. Itt van közöttünk, de az Ő uralma "égre földre kihat" ahogy a zsoltáros írja. Ugyanilyen "napkitöréseket" tud végezni az Úr Szelleme bármikor, amikor szükséges, hogy a csatáinkban győzedelmesek legyünk! Jézus, a Felkent Úr, a Seregek Ura, teljhatalommal velünk van, a világ végezetéig!

Az ördög is megpróbálja utánozni ezeket a "kitöréseket", ezt érdemes látnunk a fennálló szellemi harc természetéről. Legyünk mindig az "ártalmas sugárzástól" való védelem alatt, azaz Isten teljes fegyverzetében, az igazságba és a hitbe teljesen felöltözve, megszilárdulva. Legyünk állandó készenléti állapotban: legyünk állandóan Szellemben, vigyázva, figyelve, Jézus szelíd, csendes pásztori hangjára odafigyelve, Isten szerető atyai hangjára figyelve, az Ő kegyelmében gyönyörködve és az Ő szeretetét élvezve. Tegnap, amikor azt kértem az Úrtól, hogy erősítse, tegye éppé a hitemet, akkor ennyit mondott válaszként: "Gyönyörködj a kegyelmemben!" Ez aztán valóban hatással van az ember hitére! Dicsőség Istennek! Dicsérjük Őt ezért!

Érthető a zsoltáros prófétikus budítása: "Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert az Ő kegyelme örökkévaló!"


https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3042054485133650203-8443934540888115893?l=gyurinaploja.blogspot.com
http://feeds.feedburner.com/~r/gyurinaploja/~4/KnJAExS2HeM?utm_source=feedburner&utm_medium=email

Könnyes magvetés, örvendező aratás


Akik könnyezve vetnek, ujjongva aratnak majd!" (Zsolt 126,5).

A sírás a magvetés idejéhez tartozik: könnyel öntözzük szántóföldünket. Az aggodalom könnyeitől felázott talajból így annál korábban kel ki a mag. Az imádságos könnyek sója olyan ízt ad az elvetett magnak, amely megvédi a férgektől. A komoly meggyőződésből hirdetett igazság kétszeresen élő igazság az emberek számára, ezért ne szakítsuk félbe magvetésünket, amikor sírunk, inkább kettőzök meg erőfeszítésünket, hiszen éppen ilyenkor van itt az alkalmas idő.

Nem a nevetés jellemzi a mennyei magvetést, sokkal inkább a lelkek iránt érzett őszinte aggodalom. Így kell hirdetnünk az evangéliumot, nem felületes könnyedséggel. Ismeretes, hogy sokan, akik könnyű szívvel mentek a háborúba, odavesztek. Sokszor ugyanez érvényes a könnyűszerrel végzett szellemi magvetésre is.

Jöjj hát, én lelkem, vesd csak tovább a magot sírással, mert lásd, Isten örvendező aratást ígér számodra. Te magad fogod learatni munkád gyümölcsét. Olyan bőséges lesz aratásod, hogy ujjongani fogsz örömödben, ha meglátod. Mikor szemedet elhomályosítják az ezüst könnyek, gondolj az arany gabonára. Tudj hát örvendezni a jelen bajlódásai és csalódásai közepette, hiszen az aratás bőségesen kárpótol majd mindezért!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Jesus Culture - How He Loves Us (magyarul)

Csak Isten Igéje örök


Kenneth Copeland: Isten Ereje, amely tökéletessé tesz


2Kor 12:9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Amikor lehetetlen helyzetbe kerülsz, olyan helyzetbe, amikor egyszerűen nincs erőd, vagy képességed arra, hogy átverekedd magad a nehéz pillanatokon, kísért-e az a gondolat, hogy add fel, fogadd el a vereséget? Ne tedd! Ehelyett kiálts „dicsőség!-et”, mert Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő ereje által leszel tökéletes.

Az ebben az Igében szereplő „erő” szó eredetileg a görög dünamis, melynek jelentése: Isten csodatevő hatalma. Gondold csak végig, mit is jelent ez. Amikor az emberi erőd már elfogyott, akkor Isten ígérete szerint az Ő csodatevő ereje, hatalma fog átsegíteni a nehéz helyzeten!

Nézzük meg az Apostolok cselekedetei 14-et, ahol láthatjuk, hogyan is történt ez Pál apostol életében. A zsidók megkövezték, kivonszolták a városból, majd holtan magára hagyták. Pál emberi ereje a végére ért, minden lehetősége és reménye elfogyott.
A tanítványok azonban körülállták, és imádkoztak, az Úr pedig cselekedett, és feltámasztotta Pál apostolt!

Más szavakkal, amikor az ő emberi lehetőségei, ereje végére ért, és nem volt képes győztesen kikerülni abból a helyzetből, akkor Isten csodatevő ereje elégséges volt számára. Isten ereje elég volt az ő gyengesége ellenére.

Tehát, ha ma válságban van az életed,
ha beteg vagy, és az orvosság nem elégséges,
ha pénzügyileg ellehetetlenültél,
ha a családod éppen most hullik darabjaira,
ha rossz szokásaid rabságából nem tudsz megszabadulni, és már minden reményed elfogyott,
ha már mindent megtettél, amit csak tudtál, és még sincs semmi eredménye, akkor ez az a pillanat, amikor ÖRVENDEZZ! Mert amikor az emberi erőd elfogyott, akkor Isten ereje megjelenik!
Csak higyj!
Isten kegyelme tényleg mindenre elégséges!

Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből
K. Copeland Ministry által engedélyezett fordítás

Olvasásra javasolt:
Apcs 14:1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
Apcs 14:2 Akik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
Apcs 14:3 Azért sok időt töltöttek [ott], bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.
Apcs 14:4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
Apcs 14:5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,
Apcs 14:6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
Apcs 14:7 És ott prédikálják vala az evangéliumot.
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevkenneth_copeland:_isten_ereje


Látomás Jézusról


Egy Brennan Manning nevű író és előadó szokta elmesélni ezt a történetet az asszonyról, aki elment a paphoz, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban látja Jézust.

„Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most, atyám!" - mondta az asszony. „És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni. Gondolja, hogy megőrültem?"

„Egyáltalán nem" - válaszolt a pap. „De, hogy biztosak legyünk benne, hogy valóban Jézus az, aki megjelenik magának, tegyen fel neki egy kérdést legközelebb. Kérdezze meg tőle, milyen bűnöket vallottam meg a gyónáskor. Aztán jöjjön el hozzám, és mondja el, hogy mit mondott!"

Pár nappal később visszatért az asszony.

„Volt megint látomása Jézusról?" - kérdezte tőle a pap.

„Volt, atyám!" - felelt az asszony.

„És megkérte, hogy mondja el a bűnöket, amiket meggyóntam?"

„Igen, megkértem" - válaszolt az asszony.

„És mit mondott?" - kérdezte várakozásteljesen a pap.

„Azt, hogy... 'Elfelejtettem'".

Jézus kegyelmesen megbocsátja és elfelejti a bűneinket, amikor megvalljuk azokat Neki. A Szentírás erről biztosít bennünket: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket..." (1Ján 1,9);
és „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat..., és vétkeidre többé nem emlékezem" - mondja az ÚR (Ézs 43,25).

Ha egyszer Isten megbocsátotta a bűneinket, örökre eltűnnek, olyan messzire kerülve tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól" (Zsolt 103,12; Zsid 8,12).

Isten ellenszere a döntésképtelenségre


"...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsolt. 23:3b)

Néha félünk attól, hogy rossz döntést hozunk és ez feszültséget okoz.

Isten azt mondja, hogy van egy ellenszer a döntésképtelenségre. A Zsoltárok 23:3 ezt mondja: "...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." Hogy hogyan kezeljük a döntéshozásból fakadó feszültséget, az attól függ, mennyire engedjük, hogy Isten vezessen bennünket.
Lehet, hogy azt gondolod: "Dehát én ezt már megpróbáltam!" Kérted Istent, hogy vezessen, aztán még jobban összezavarodtál, mint azelőtt. Még mindig nem érted. Csodálkozol: "Miért olyan nehéz megismerni Isten akaratát?"

Vajon Isten játszik velünk? Természetesen nem! Isten vezetni akar bennünket. Ő jobban akarja, hogy megismerjük akaratát, mint amennyire mi akarjuk azt megismerni. Az a problémánk, hogy gyakran rossz helyen keresgélünk, amikor megpróbáljuk megérteni Isten akaratát.

Néhányan egy érzést keresnek. Néhányunk hivatalos úton közeledik Isten akaratához, valamilyen receptet akarunk, amit alkalmazhatunk döntéshozatalkor. Néhányan közülünk mágikusan közeledünk és reméljük, hogy Isten adni fog nekünk valamilyen fantasztikus jelet vagy csodát, amit követhetünk.

Mindezek csalódáshoz vezetnek, emiatt eltéveszthetjük Isten akaratának felismerését.

Isten nem akar összezavarni és nem akar feszültséget okozni döntéshozás közben. Isten azt akarja, hogy tudd, ő ott van, vezet minden lépésedben.

Ez az ő ígérete, úgyhogy elhiheted, hogy igaz: "...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsolt. 23:3b)

 Rick Warren, Daily Hope, 2011. okt. 21.
           


Jaeson Ma - Life (magyar felirattal)

Áldás kívánás


Készítette: Lisa Szanyel

Aldasos, szep penteket es hetveget kivanok :)
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." Peldabeszedek 3:5.

"Bölcsességnek útjára tanítlak téged, vezetlek téged az igazságnak ösvényén. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. Ragaszkodj az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
A hitetlenek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább." Peldabeszedek 4:11-15.