A számítógép kegyelem!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Szinte mindenki szereti a számítógépes játékokat. Az egyik legjobb a Microsoft „Flight simulator"-a (repülésszimulátor). A játék legtöbb változatánál választhatsz magadnak egy légcsavaros vagy egy sugárhajtású repülőgépet.

És azt is kiválaszthatod, hogy Amerika 180 repülőtere közül melyikről akarsz felszállni, vagy melyikre kíséreled meg a leszállást.

Csak miután többórás gyakorlás során elsajátítottad a leszállás tudományát, sikerül úgy landolnod, hogy ne törd össze a repülőgépet. Minden nagyon életszerű.

Nekiütközhetsz az Empire State Buildingnek New York City-ben, a Sears Tower-nek Chicagóban vagy a Space Needle-nek Seattle-ben. A repülőd darabokra törhet a levegőben, átlépve a hangsebesség határát Dallas fölött. Esetleg óránkénti 800 kilométeres sebességgel bemerülhetsz orral a Michigan-tóba.

A Flight simulator-ben a legnagyszerűbb mégis az, hogy a gép mindig helyreállít. Mindegy, hogy mi történik, újrakezdheted az egészet.

Valahányszor repülőszerencsétlenséget szenvedsz és megégsz, darabokra hullasz, vagy az óceánba csobbansz, a játék mindig újból összerak téged, és visszahelyez a kifutópályára, készen arra, hogy újra felszállhass.

Így van ez az Úrral is. Ő mindig hű marad, kész megbocsátani nekünk és helyreállítani bennünket, amikor elszúrjuk. Újra cselekvőképesekké tesz bennünket, és megelőlegezi nekünk azt a bizalmat, hogy tévedéseink és rossz döntéseink után bölcsebben járunk el a továbbiakban (lásd 1Jn 1,9). Ha Jézussal járunk, soha nem „esünk ki a játékból".

„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni" (1Pt 5,10).

1 Jn. 1.9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.

Készítette: Kereszteny Hirek

A Bibliám

Készítette: Magdolna Surján

Felállítani az elesőt

Készítette: Mindenegyben blog

Egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.

honlapunk: http://mindenegyben.tk/index.php?page=2804

Bántó szavak hatása

Készítette: Keresztény idézetek ツ

Kétszer is gondold meg, mielőtt mondasz valamit! Akkor is, ha épp nagyon mérges vagy. Szavakkal is lehet bántani, sőt akár életre szóló lelki sebeket is okozhatunk velük. — itt: Isten műhelyében :).

Britt Nicole - The lost get found magyar felirattal

Ige: A kiválasztottságról

„Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé (magának) választott az Úr [engem, kinek kedves vagyok; csodálatossá tette az ő szentjét]; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4)

Ige: Hálaadás

 „Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod döntéseire

A te rendelkezéseidet (megtartom), és megőrzöm; soha ne hagyj el engem” (Zsolt. 119,7-8)

Ige: Egymás megszólásáról

Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

Gyertek velünk

57-es ZSOLTÁR.

Úr Jézus Te vagy a mi békességünk

A GENEZÁRET TAVÁNÁL

Szerző: Zöldi Józsefné

Csendesen ringatózik a hajó a tó vizén. Szép este van. A nap utolsó sugarai aranyszínűre festik a hullámokat. Enyhén fúj a szél, éppen annyira, hogy a kis vitorlást mozgásban tartsa. A halászok gyönyörködve nézik ezt a megunhatatlan szépséget, szívükben rég érzett melegség árad. Fogva tartja lényüket egy pillanatig a tenger, a vizek szeretete, az este hangulata, a csend. Lenge szellő hozza a víz érdekes, hűvös illatát. Egy-egy hullám halk csobbanással ütődik a hajó oldalának.

            Hét férfi ül a hajóban. Már évek óta nem halásztak, amióta a Mesterrel rótták Izrael poros útjait. Milyen boldog idők voltak! Együtt jártak Jézussal éjjel-nappal. Mennyi csodának voltak tanúi, milyen sokat tanította őket Isten országának dolgaira. Már el sem tudták képzelni az életüket nélküle! És most még sincs velük. Egész eddigi életük felkavarodott. Összekuszálódott minden, mikor szeretett Mesterüket elfogták, és keresztre feszítették a Golgotán. Nem értették, miért kellett ennek így történnie. A borzalmas éjszakát szomorú napok követték. De  asszonyok hozták a csodálatos hírt: Nincs Jézus a sírban, mert feltámadott! Izgatottan szaladtak a sírhoz, és az tényleg üres volt! És azóta találkoztak is szeretett Mesterükkel! Nem hagyta őket magukra! Már biztosan tudták, hogy Ő él! Egyetlen tanítvány nem tudott felhőtlenül örülni: Péter. Örömébe mindig belevegyült az önvád keserűsége: Megtagadta Urát azon az éjszakán, esküdözve állította, hogy nem is ismeri! Hogy tudott ilyet tenni?

Most ül a hajó deszkáján, merőn nézi a sötét vizet. A hálót kivetették már. Gondolatai mindig visszaszállnak Jézushoz. Mikor megjelent közöttük, olyan boldog volt! Újra látta a szeretett arcot! Hallotta azt a drága hangot! És most már tudta, hogy Jézus él! De még nem tudott beszélni vele. Pedig nagyon szeretett volna! Lelkét égette a tagadás és elvette minden örömét. Ma is feledni akart. Elszaladni lelkiismerete elöl. Ő mondta a többieknek:

- Én elmegyek halászni!

- Akkor mi is elmegyünk veled. szedelőzködtek a többiek. Pedig nem halásztak már régóta. De valahogy megszokták, hogy Péter a hangadó, általában hallgattak rá.

            De ma éjszaka valami nem volt rendben. Hiába vetették ki újra és újra a hálót, minden alkalommal üresen húzták be. Egyetlen hal sem volt benne, még mutatóban sem. Ilyen még nem történt. Nem volt áldás a munkájukon. Már hajnalodott, amikor csüggedten fordították partnak a hajót. Kikötéshez készülődtek, amikor kiáltott valaki a partról:

- Fiaim! Van-e valami ennivalótok?  - Azt gondolták, talán halat akar venni valaki. Csüggedten válaszolták:

- Nincsen!

- Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felöl, és találtok! Kiáltotta vissza az idegen.

Nem is tudtak számot adni róla, miért engedelmeskedtek. De amikor ezt megtették, a hálót már nem bírták kivonni a halak sokasága miatt. Csodálkozva néztek a partra, és Jánosban felujjongott az öröm:

- Az Úr van a parton!

Péter, ahogy ezt hallotta, felhúzta ingét, és gondolkodás nélkül úszott kifelé. Nem érdekelték már a halak, a tó, a hajó, még társai sem, akik kínlódtak a temérdek hallal.  Elgyötört szíve vitte Jézus elé! Neki rendeznivalója van a Mesterrel!

            Az Úr várta övéit. Ismerte lelkük minden rezdülését. Tudta, hogy fáradtak, frissen sült hallal, kenyérrel kínálta őket,  mert a többiek is hamar partot értek. Miután jóllaktak, Jézus szeme a messzeségbe nézett. Tekintetével átfogta a tavat, mely csillogott a reggeledésben, a rengeteg halat, mely sok pénzt ér, a masszív kis hajót, és Péterhez fordult:

- Péter! Jobban szeretsz-e engem ezeknél?

Péter összerezzent a kérdésre, eszébe jutott, hogy azzal, hogy elindult halászni, visszament arra a helyre, ahonnét elhívta őt az Úr. Tudta már, miért nem fogtak semmit. Most döntenie kell, melyiket szereti jobban: munkáját, vagy az Urat? Egyiket a másikért el kell hagynia. A kettő együtt nem megy!

- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!

- Legeltesd az én bárányaimat! Feleli Jézus.

Kis idő múlva újra kérdezi az Úr:

- Péter! Szeretsz-e engem?

Péter csodálkozva nézett az Úrra:

- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!

- Őrizd az én juhaimat! - inti Jézus.

Igen, éppen ő volt az, aki kezdeményezte az éjszakai halászatot, aki visszavitte társait a tengerre. Lehajtotta a fejét, és újra hallotta Mestere halk hangját:

- Péter! Szeretsz-e engem?

Ez a halk, fájdalmas kérdés összetörte Pétert. Hányszor bizonygatta még a tagadás előtt is, hogy szereti Mesterét! És mégis meg tudta tenni! Háromszor is! Annyira megbánta már! Annyit sírt miatta! Ma éjszaka is meggyőződött róla, hogy már Jézus nélkül semmit nem ér az élete. És valahányszor szívébe néz, mindig azt látja, hogy ő ennek ellenére mégis szereti Urát! Sírva mondja:

- Uram, te mindent tudsz! Te tudod, hogy én szeretlek téged!

- Legeltesd az én juhaimat! Mondta újra Jézus, de hangja már kedvesen, megbocsátón ölelte Pétert. Eltörölve szörnyű bűne, lelke újra szabad! Könnyes szemét hálásan emeli Jézusra. Benne ígéret volt. Megértette, hogy neki már csak az lesz a feladata, hogy az Úr nyájára legyen gondja! Rálépett a neki kijelölt útra.

            Mi is ebben a világban élünk, ahol számtalanszor dönteni kell: Követjük az Urat, vagy megtagadjuk? Sokszor, mint Péter, nem is akarjuk, csak a pillanat hozza úgy. Valamit kimondunk, megteszünk, és utána döbbenünk rá, milyen nagy fájdalmat okoztunk Megváltónknak. Mikor belénk döbben ez a felismerés, gyötrődő szívünket annyi mindennel próbáljuk nyugtatni! De nem megy. Hiszen csak az adhat feloldozást, akit megbántottunk. És éppen Ő jön elénk! Milyen csodálatos szeretet! Addig érintgeti szívünket, míg elindulnak a bűnbánat könnyei. És akkor megbocsátón emel föl! Szent feladattal bíz meg! Meg nem érdemelt szeretet ez.

Ne féljünk bánkódni bűneink miatt! Ne akarjuk takargatni! Ne keressünk kikapcsolódást valami másban, mert akkor lelkünk békessége végképpen elveszik. Szívünk megkeményedik, és többé nem talál utat szeretett Mesteréhez. Inkább mondjuk mi is sírva: - Uram, te tudod, hogy ennek ellenére is szeretlek téged! Nincs az életemnek értelme Nélküled!

            És megbocsátó szeretete újra felemel, visszaáll a régi kapcsolat, közelségének öröme betölti szívünket. Mehetünk kéz a kézben Urunkkal a kijelölt úton.

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/32

Napi gondolat

Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról, vagyis: Krisztusról. (Henry Ford)

Az adakozás hit kérdése

 „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”(Péld.11,25)

Amikor másokkal megosztod a javaidat, Isten is megosztja veled az Ő javait. A világ azt mondja: “Szerezz meg mindent, amit csak lehet, hogy anyagi biztonságban legyél.” A Biblia pedig azt mondja, hogy oszd meg a szegényekkel amid van, és azt fogod aratni, amit vetettél: “Adjatok, és adatik nektek.” (Lk. 6, 38)

Isten azt mondja, hogy ha valakinek adsz, az nem kidobott pénz. Ez egy befektetés a másik ember életébe. Az Úr azt mondja, hogy aki kész adni abból, amije van, sokkal többet fog visszakapni: “Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”(Péld.19,17)

Ha találkozol olyan emberekkel, akik szükséget szenvednek valamiben és adsz nekik abból, amid van, az Úr úgy tekint erre, mintha Neki adnál kölcsön. Ő azt mondja erre: “Én visszafizetem neked.”

Az Úr mindig gondoskodni fog rólad, Ő szem előtt tartja a te szükségleteidet. Elhiszed, hogy ez igaz? Az adakozás hit kérdése. Szaván fogod az Urat?

Daily Hope by Rick Warren, 2011. október 19.

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/26/az_adakozas_hit_kerdese

Oly hatalmas a Te irgalmad.

Ige: Ima

Kiben bízhatunk?

„Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.„ Zsoltárok 20,8.

Ha körülnézünk világunkban azt látjuk, hogy bizalmatlanság uralkodik mindenfelé.

Vajon miért? Azért, mert sok a csalódott ember!

Évekig, évtizedekig hittek eszmékben, jelszavakban, vezetőkben, célkitűzésekben, és most rájöttek arra, hogy minden ígéret, amelyben bíztak, kártyavárként omlott össze. Rádöbbentek arra, hogy az emberek csak kihasználták őket, kizsigerelték teljesen, és most ott vannak remény nélkül, céltalanul, elveszítve még az életkedvet is! Nem sokat változott a világ a zsoltáríró kora óta! A régiek szekerekben, lovakban bíztak, a maiak a tőzsdében, bankokban, pártokban, egyezményekben…. így folytathatnánk a sort végtelen sok dologgal, amiben reménykedünk! Íme néhány idézet a bizalomról:

A reményhez

"Főldiekkel játszó, Égi tűnemény, Istenségnek látszó, Csalfa, vak Remény!

Kit teremt magának, A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan.

Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz

Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál." (Csokonai:részlet)

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

“Ha gazfickóval van dolgod, csak egyetlen módon hozhatod ki belőle a legjobbat, ha úgy bánsz vele mint egy tiszteletreméltó úriemberrel. Előlegezz neki bizalmat. Ez a bánásmod annyira hízeleg majd neki, hogy talán meg is akarja érdemelni, és büszkévé teszi az a tudat, hogy valaki bízik benne.” (Lewis E. Lawes)

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” (Seneca)

“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.”

(Walter Anderson)

A Bibliában is találunk hasonló gondolatokat.

„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét…” Jer.17,5

„Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.” Mik.7,5

Talán most arra gondolunk, hogy akkor milyen lesz az életünk, ha már senkiben nem bízhatunk? A bizalom alapvető szükséglete az embernek!!!

„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” Zsoltárok 118,8

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/kiben-bizhatunk.html

Bölcs gondolatok

"Nem az a lényeg, hogy mi hogyan állunk, hanem az, hogy kicsoda Ő – JÉZUS – és milyen a kapcsolatunk Vele."

Megtart azzal, hogy táplál

Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).

Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkön örökké élő Atya által él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.

Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól, amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Őt, és belső életünk megerősödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A legbölcsebb, ha az ember egyszerűen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít fel minket, hogy mind bőségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.

Uram, köszönöm neked, hogy a hívő élet nélkülözhetetlen tápláléka olyan nagy örömmel fogyasztható eledel. Ezért belőled akarok táplálkozni ma újra.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok