2012. augusztus 15.
Maga Isten?
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte
összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a
háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy éhező kis árvák
kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Egy fagyos reggelen egy amerikai katona visszafelé
igyekezett londoni barakkjába. Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon,
észrevett egy kisfiút, aki egy pékség kirakata előtt állt, orrát az
ablaküveghez nyomva. Odabent a pék tésztát gyúrt egy újabb adag friss fánkhoz.
Az éhes fiú némán bámulta, orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste
a pék minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval,
megállt, és kiszállt.
„Fiacskám, szeretnél belőle?"
A fiú meglepődött. „Ó, igen... szeretnék."
Az amerikai belépett a boltba, vett egy tucat fánkot,
betette egy zacskóba, és visszament oda, ahol a fiú állt a londoni reggel ködös
hidegében. Mosolyogva odanyújtotta a zacskót, és csak ennyit mondott:
„Tessék!"
Ahogy megfordult, hogy elmenjen, érezte, hogy megrángatják a
kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: „Uram...
maga Isten?
Amikor feltétel nélkül szeretjük az embereket, akkor valami
Istenhez illőt teszünk. Nagyon valóságos módon bemutatjuk, hogy milyen Isten.
Isten feltétel nélküli, agapé szeretettel szeret bennünket, ami kegyelmes,
kedves és ritka.
Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben,
akit nem lát. „Tapintható" Istent akarnak. Ezért küldte el Isten a Fiát,
Jézust, és ezért hozta létre Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a
világban - és amikor szolgálunk mások felé, és isteni szeretettel szeretjük
őket, akkor megmutatjuk az embereknek, milyen Isten. Segítünk nekik megérteni,
hogy Isten úgy szereti őket, ahogy mi - csak még sokkal jobban.
Valaki azt mondta egyszer: „Lehet, hogy te vagy az egyetlen
Jézus valaki számára." Ez igaz. Keresztyénekként kiváltság számunkra, hogy
Krisztust képviselhetjük a világ felé. Vigyázzunk, hogy helyesen tegyük!
Mert Isten megígérte, hogy: „Az én Istenem pedig be fogja
tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus
Jézusban” (Fil. 4,19)
És ezt rajtunk keresztül kívánja elvégezni.
Soha ne szégyelljük Őt!
Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is
vallást teszek mennyei Atyám előtt" (Mt 10,32).
Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az
én Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a
keresztről szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te
igazságodat.
Nagyszerű dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige.
Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg
szolgáját. Nincs kétségem afelől, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen új meg új
zálogát adja szeretetének. De eljön a nap, amikor meg kell majd állnom az Atya
előtt. Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam.
Azt mondja majd: ez az ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is
szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom őt. Régen, ha valakit
lovaggá ütöttek, a királynő gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy
megtiszteltetés volt az összegyűlt sokaság előtt átvenni ezt a kitüntetést. Mi ez
azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a
magáénak a magasságos Isten trónusa előtt, a mennyben. Ezért soha ne
szégyelljem, hogy az Úré vagyok. Soha ne hallgassak gyáván, se ne alkudjak meg
félszívvel. Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik
az életemért Isten előtt?
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
A távolugrás!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Képzeld el azt, hogy egy nap Mike-kal, a 895 cm-es
világrekordot tartó távolugróval kocogsz együtt. Miközben futtok, valami
morajlást hallotok, és érzed, ahogy a talaj egyre erősebben remeg a lábad
alatt.
Azonnal rájössz, hogy olyan földrengés van kitörőben, amilyet
még soha nem tapasztaltál.
Hirtelen mindössze egy lépésre előttetek meghasad a föld.
Mindketten megálltok, és azt fedezitek fel, hogy egy kis földnyelven
rekedtetek, ugyanis mintegy 9 méter széles, mély hasadék választ el a
biztonságtól. Az a kis földfolt is, amin álltok, omladozik a folytonos
rengéstől, és látod, hogy pillanatokon belül mindketten a mélybe zuhanhattok,
ahol összenyom a mozgó föld. Reménytelennek tűnik a helyzet.
Az egyedüli reményetek az, hogy átugorjátok a szakadékot.
Mike úgy ítéli meg, hogy a távolság az ő távolugrás-rekordjánál kb. 20 cm-rel
nagyobb, mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele. Amennyire a földnyelv
megengedi, hátrál, hogy minél nagyobb sebességet vehessen fel. Lekuporodik
starthelyzetbe, és te kiabálsz: „Felkészülni, kész, rajt!"
Mike olyan gyorsan szalad, ahogy csak bír. A földnyelv
legszélén elrúgja magát a talajtól, és fellendül a levegőbe. Tökéletes ugrás!
Átrepül a hasadék felett, mindkét lábfejének ujjaival éppen eléri a túlsó fal
szélét. Csodálatos 9 méteres ugrás - 5 centivel hosszabb, mint a világrekordja.
Ám szerencsétlenségére mégsem elég hosszú. Lába lecsúszik a peremről, és egy
pillanatig még küszködik, hogy megragadja a peremet a kezével. Csaknem
sikerült. Szemed láttára beleesik a hasadékba, és meghal. Szegény Mike!
Most rajtad a sor. Megpróbálsz a lehető leghátrább húzódni
az elrugaszkodás helyétől, és felveszed a startpozíciót. Gondolatban jelt adsz,
és nekiiramodsz. Lihegve-zihálva odafutsz a földnyelv széléhez, elrúgod magad,
és ugrasz - egyenesen a szakadékba. Te is halott vagy.
Az, hogy Mike egy tökéletes, világrekord-méretű ugrással
majdnem elérte a túlsó partot, nem ért semmit. Egyszerűen nem volt elég hosszú.
A végső kimenetelt tekintve Mike ugrása nem volt jobb a tiédnél. Mindketten
meghaltatok.
Az örök élet a menny felől nézve nagyon hasonló képet mutat.
Mindegy, hogy mennyire jó életet éltél, hány istentiszteleten vettél részt,
vagy mennyivel vagy jobb, mint mások. Te nem mentheted meg saját magadat. A
világ legjobb emberei sem tudják megmenteni magukat, mert „mindenki vétkezett,
és híjával van az Isten dicsőségének" (Róm 3:23). Senki sem elég jó
önmagában.
Ezért jött el Jézus. Ő az egyetlen, aki valaha is tökéletes
életet élt. Ha bizodalmunkat és hitünket belé vetjük, és Ő lesz életünk Ura, az
Ő tökéletessége lesz a miénk. Ő az egyetlen, aki biztonságban át tud vinni
minket a túloldalra.
2012. augusztus 14.
Rendületlen szívvel
„Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönad, dolgait pedig igazán végzi. Mivelhogy soha nem ingadozik: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. Látja ezt a gonosz és dühöng, fogait csikorgatja és eleped. A gonoszok kívánsága semmivé lesz.” (112. Zsoltár)
Annak az
ószövetségi korban élő embernek a jellemzőit olvashatjuk itt, aki féli az Urat,
vagyis hódolatteljes tisztelettel van iránta, és Igéje feltétlen elsőbbséget
élvez az életében. Mennyivel inkább valóság mindez az Újszövetségben, azoknak
az életében, akik Krisztusban újjászülettek, akiket a Bárány vére megigazulttá,
Isten előtt igazzá tett!
Alcím: Ragaszkodva az Igéhez
Sok
biztatás mellett azt mondja a zsoltáros a hívő emberről: „Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az
Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz.”
Sokáig úgy gondoltam, ez az ige arról beszél, hogy az Úrban bízó ember nem fél,
akármilyen rossz hírt is kap, és nem rendül meg annak hallatán. Persze, hiszen
az Istent szeretőknek minden a javukra van – véltem -, tehát bármi is adódik,
Isten majd kimenti belőle, és helyreállítja.
Ez részben
így is van: mindnyájunk életében jöhetnek és jönnek is nehézségek, próbák,
kísértések, amikor meg kell állni a hitben. Adódnak nehéz helyzetek, amikből
csak az Úrba kapaszkodva, az Igéhez ragaszkodva lehet győztesen kikerülni. S az
Ő szabadításra, gyógyításra, helyreállásra, bővölködésre vonatkozó ígéreteiben
való megalkuvás, kételkedés nélküli, rendíthetetlen hittel jutunk el a győzelemre.
Ám
itt mégis többről van szó: rossz hírt sohasem
kell várnunk. A betegségről vagy halálos kórról, csapásokról,
balesetről, tönkremenésről szóló híradás elkerül bennünket, ez nem a mi
részünk. A 91. Zsoltár 5-13-ban ezt a következőképpen olvassuk: „Nem félhetsz
az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal, a dögvésztől, amely a
homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren,
jobb kezed felől tízezren, de hozzád nem is közelít. …Mert azt mondtad: az Úr a
te oltalmad,…nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz.
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadban, kézen
hordoznak, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz,
megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.”
Ha
figyelmesen olvassuk ezeket a verseket, látjuk, az Úr bátorítja azokat, akik
Benne bíznak, és szavának hisznek. Nem kevesebbet mond ugyanis, mint hogy azért nem félünk semmi rossz hírtől, mert
ilyen nincs! Pontosabban fogalmazva: előbb-utóbb nem lesz, ahogy egy folyamat részeként, a keresztyén ember hitben
fejlődik, és előre jut áldásból áldásba, győzelemről győzelemre.
Alcím: Látva a láthatatlant
Mit
jelent ez? Természetesen nem azt, hogy struccmadárként homokba dugjuk a
fejünket, és nem veszünk a rossz hírekről tudomást. Többnyire ez amúgy is
lehetetlen volna. Inkább azt jelenti, hogy Mózeshez hasonlóan erős szívűek
vagyunk, mint akik látjuk a láthatatlant. (Zsidó levél 11,27) Ki kell tartanunk
mindaddig, amíg Isten ígérete meg nem valósul az életünkben. (Görög Szómutató
szótár: Erős szívű = kitart szilárdan, rendíthetetlenül.) Az újjászületett,
Istenből, az Ő Szent Szelleméből született emberek, az Isten-fiak ugyanis látják a láthatatlant. Látják Isten
országát, a menny királyságát, Igéje alapján az Ő ígéreteit megvalósulni,
mégpedig hit által. S ez a hit előszólítja azokat, amelyek nincsenek, mint
meglévőket. (Róma levél 4,17) Az Ige fel is szólít arra, hogy ne a láthatókra
nézzünk, mert azok ideig valók, változnak és elmúlnak. Inkább a láthatatlanokra
figyeljünk, mert azok változhatatlanok és örökkévalók. Azok tehát, akik az
Övéi, akik a menny polgárai, csak jó
híreket várnak – és joggal! S nemcsak várnak, de visznek is.
Nem
valami önszuggesztió, hamis optimizmus, vagy éppen a kellemes körülményekből
fakadó jó érzés diktálja ezt. A Bibliát ismerve nagyon jól tudjuk, hogy szerető
mennyei Atyánktól, a világosságok Atyjától száll alá minden jó ajándék, és
tökéletes adomány. Az Ő szeretete megvéd minden gonosztól. Elküldte egyszülött Fiát,
hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, és akit azon túl
Isten hatalma őrzi hit által az üdvösségre.
Alcím: Kiszorulnak a rossz hírek
Az
Úr minden napon jót végzett felőlünk, és csupa jó dolgot készített számunkra.
Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, amiket
Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban kijelentette Szent Szelleme
által. (1 Korinthus levél 2,9-10/a) Ahogy az Igéből megtudjuk, az Ő gondolatai
felőlünk békesség és nem háborúság, hogy kívánatos véget adjon nekünk.
(Jeremiás könyve 29,11.) Nem kér mást, csak hogy higgyünk Neki, higgyünk Benne,
ragaszkodjunk Hozzá - és meglátjuk az Ő dicsőségét. (János evangélium 11,40)
Reggel
már azzal a gondolattal, izgatott várakozással kelhetünk, hogy „mennyei Atyám
vajon milyen jó dolgokat készített mára nekem?” Tudjuk, hogy az igazak
kívánsága teljesül, így nem rossz híreket, hanem azokat a nagyszerű, hatalmas
dolgokat, csodákat, jeleket várhatjuk, amelyek az élő Istentől származnak. Aki
az örök Vagyok, nemcsak a múlt és a jövő, de a most Istene is. Aki természetfölötti módon bizonyítja jelenlétét az
életünkben, ha Rá merjük bízni magunkat, és merünk feltétel nélkül az Ő Igéjére
támaszkodni. Ha kitartóan, hűségesen az Ige szerint élünk, akkor is, amikor a
látható, természetes világban még nem látjuk az Úr ígéreteit. De ha ellene
állunk az ördögnek, vagyis megállunk hitben - látni fogjuk. Jézus azért jött,
hogy lerontsa az ördög minden munkáját az életünkben, és betöltse azt
kegyelmének dicsőséges gazdagságával. Gyógyulás, szabadulás van a „szárnyai
alatt”, bűnbocsánat, örök élet, és áldásainak teljessége – minden nap. Csak
rajtunk múlik, hogy mit választunk.
Nap,
mint nap ebben az isteni jelenlétben élve, előbb-utóbb kiszorulnak a rossz hírek.
S kiszorul a félelem is. Krisztussal együtt, mint az Ő Teste, felültettünk a
mennyei trónra, ezért valóban nem kell félnünk, míglen ellenségeinkre lenézünk. Inkább uralkodunk az életben,
mint a királyok, hiszen hatalmat kaptunk, hogy kígyókon és skorpiókon
tapossunk, s az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nekünk. Sőt, mi
„ártunk” neki, amikor az Úr Jézus munkatársaiként az ördög munkáját lerontjuk
úgy a saját, mint mások életében, kiragadjuk a bárányokat az oroszlán szájából,
és átvisszük őket a sötétség hatalmából Isten országába.
Az
Egyház részeként győztesek vagyunk, a pokol kapui sem vehetnek rajtunk
diadalmat. Drága áron, a Bárány vérén megszerzett győzelemben járhatunk.
Győzelemben a bűn, a halál, a sátán és serege fölött - mindenkor. Isten Szent
Szelleme a pecsét erre, Aki által újjászülettünk, s bár ebben a világban élünk,
de már nem e világból, hanem a Mennyből valók vagyunk. (János evangélium
17,16.) S hiába kering ordító oroszlánként körülöttünk e világ fejedelme, már
nincs fölöttünk semmi hatalma.
Ezek
alapján érthető, hogy a hívő miért nem
fél semmi rossz hírtől, s miért „rendületlen
az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz”!
Orb-ó-
Idézetek a szeretetről
A szeretetnek az iránymutatója eredetileg nem ránk mutatott,
hanem tőlünk el. A Sátán fordította felénk. (Shürman)
Pénzügyi fitness: Aki bőven vet, bőven is arat
"Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg
szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut." (Példabeszédek 11:24)
Ha bőkezűen vetek, az meg fog térülni, mert bőven is fogok
aratni.
Minden gazda jól ismeri ezt az igazságot. Ha a gazdának van
egy zsák magja a csűrben, akkor az üres termőföldet látva nem kezd el
panaszkodni: "Nincs termés! Bárcsak teremne a föld!" Egyszerűen csak
kimegy a földre, és elkezdi elvetni a magokat. Ha valamilyen szükséged van,
ültess te is egy magot.
"Nem hangzik túl logikusan… Szükségem van, és még én
adjak?"
Isten vajon miért így tervezte meg a dolgokat? Azért, mert ő
maga az, aki ad. Ő ad a világon a legbőkezűbben, és azt akarja, hogy te is
tanulj meg olyan lenni, mint ő. Építeni akarja a jellemedet.
A Biblia azt mondja: "Tiszteld az Urat vagyonodból és
egész jövedelmed legjavából." (Példabeszédek 3:9) Ez a tized elve. Ez az
elv mondja azt, hogy ha keresel 10.000 Ft-ot, abból az első 1000 Istent illeti.
A tized fizetése Isten dicsőítésének egy módja. Ezzel is
Istennek adunk. Mintha azt mondanánk: "Úgyis tőled kaptam az
egészet." Isten azt kéri: "Tegyél engem az első helyre az életedben,
és nézd, mit teszek." Talán azt gondolod most, hogy te nem engedheted meg
magadnak a tizedet. Pedig ha őszinték akarunk lenni, pont azt nem engedheted
meg, hogy nem adod oda azt a 10%-ot Istennek.
Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.18.
A GYÖNGYSOR
Szerző: Guti Tünde
Lelkemben láttam egy megrázó képet. Elöntött a szánalom és
az együttérzés, amikor átéreztem, hogy mai generációk haláltusája tárult elém
különös módon. Az Úr csodája, ha néhány másodpercben megérthetünk és átvehetünk
egy ránk bízott üzenetet.
Minden összedől egyszer, ami nem Krisztusra épült. Egyetlen
út van, ami az életre visz, ez JÉZUS!
Egy ember kapaszkodott a magasban egy ide-oda himbálódzó
kötélen. Sápadt arcára kiült a félelem, ahogy kétségbeesetten markolta azt a vékony
szálat, amitől utolsó esélyként megmenekülést várt.
Ekkor ismertem fel, hogy egy óriási gyöngysor végén függ az
életéért küzdve, mert elszakadt a fonal. Sorban potyogtak le a gyöngyszemek, s
ő rémülten fogódzkodott mindig a következőbe, hogy le ne zuhanjon. Egyre csak
fogytak a szebbnél szebb gömbök lehullva a mélybe hangos csörrenéssel,
összetörve a sötét szakadékban, s halálra dermedten nézte a pusztulást.
SEMMIVÉ VÁLT A VALÓSNAK HITT ÁBRÁND…
A végveszélybe került ember homlokán verejtékcseppek jelentek
meg, agya lázasan dolgozta fel az ijesztő tényeket. Mindaz, amit évek nehéz
munkájával összegyűjtött, mindaz, amit jónak és szépnek hitt, mindaz, amiben
gyönyörködött és megelégedettséggel töltötte el, kárba veszett.
Már utánuk sem mert nézni, csak az életét mentette újabb
kapaszkodókat keresve, amit el is ért, de néhány másodperc után az is
leszakadt, és folytatódott a hajsza tovább.
A hosszú gyöngysor dísze rohamosan fogyatkozott… Halálra
váltan tudatosult a küzdelemben, hogy még néhány gyöngyszem, és ennyi volt…
Nincs semmi, ami megtartaná, amiben bízhatna vagy biztonságot jelentene. Nincs
semmije.
Már az utolsót is elvesztette a füzér szemeiből, mind
lezuhant, összetört. Kimerült izmai összerándultak, felkészült, hogy itt a vég…
S ekkor a zsinór végén meglátott egy keresztet.
Maradék erejével, eltorzult arccal görcsösen megragadta, és
abban a pillanatban megmenekült. Valami köszönöm félét rebegett remegő ajka,
inkább csak a lelkét öntötték el a hálaérzet lágy hullámai.
Egyszeriben minden olyan békés lett. Egy láthatatlan erő
gyengéden felemelte. Szeretetteljes hömpölygés járta át, mélységes nyugalom az
Atya nyakában, Jézusba kapaszkodva és a Szent Szellem áramlásában elmerülve.
Új élet kezdődött! Minden engedelmessége, irgalmas
cselekedete, önmaga és a világ feletti győzelme, igazságban járása
igazgyöngyöket fűzött élete fonalára.
Mostantól Isten szüntelen hordozza, gyönyörködik benne, őrző
szemei rajta vannak.
A kapaszkodó ember én is lehetek, sőt bármelyikünk. Nem
építhetünk hamis ábrándokra! A valóság Krisztus! Ne cseréljük igazgyöngyeinket
hamisakra!
A Sátán a világosság angyalaként akarja megtéveszteni a
választottakat! VIGYÁZZATOK!
A CSEND ARANYAT ÉR
1Kir 19,1-13.
1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett,
és hogy a prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel
az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra
azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt, elindult és elment,
hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4
ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz,
leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el
életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a
rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta
neki: Kelj föl, egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön
sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az ÚR angyala
másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert
erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az
ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a
Hórebig. 9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így
szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt: Nagyon
buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták
szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg.
Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 11 Az ÚR ezt
mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR,
nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR
előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés
következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben.
12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben.
A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt
meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és
megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz
itt, Illés?
A CSEND ARANYAT ÉR
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!
(Zsolt
46,11)
Sokáig a csendet negatívan értékeltem a kapcsolatokban:
elutasítás, érdektelenség, egyet nem értés jelének éreztem. Isten csendjét is
így láttam. Egy váratlan esemény másra tanított.
Több évvel ezelőtt egy barátom megkért, legyek része egy
csoportnak, ami egy idős asszonyt látogat rendszeresen. Túlélte mind a két világháborút,
és annak ellenére, hogy ágyhoz-kötött beteg volt, egyedül élt otthonában.
18 hónapig folyamatosan látogattam. Bár voltak
nézeteltéréseink, egy tökéletes tiszteleten, őszinteségen, elfogadáson alapuló
barátság jött létre közöttünk. Elmesélte nekem élettörténetét, és figyelemmel hallgatta
a velem történteket is. Ahogy közeledett élete végéhez, egyre kevesebbet
beszélt. A halvány fényben tökéletes csendességben ültünk. A
tapasztalat, hogy a csendben történő kommunikáció hogyan
helyettesíti a beszédet, hihetetlenül nagy élmény volt számomra. A rohanó,
zajos világban sikerült azt is megtanulnom, hogy a mély kapcsolatokhoz a csend,
a figyelem nagyon fontos.
Sokszor szavaink mögé rejtőzünk. Isten viszont olyan
kapcsolatra hív el minket, ami a szavakon átnyúlik, ahol a csendességben
sikerül igazán megtapasztalnunk Isten jelenlétét.
Imádság: Urunk, segíts csendben lennünk, és rádöbbennünk,
hogy te vagy a mi Istenünk. Ámen.
Mikor tudok ma egy kicsit csendben lenni?
Marion Palmer (Dél Ausztrália, Ausztrália)
A kacsa
Készítette: János Béres
Egy gyönyörű üzenet a
szeretetet bizonyságára: Egy kisfiú a nagyszüleit látogatta meg a farmjukon.
Kapott egy csúzlit, hogy azzal játsszon kint az erdőben. Gyakorolt, de soha nem
találta el a célpontot. Egy kicsit elkedvetlenedett, és hazafelé indult
vacsorára.
Ahogy hazafelé tartott,
meglátta a nagymama házi kacsáját. Egy hirtelen ötletre, kilőtte a csúzlit, ami
a kacsa fejét találta el és megölte. Megdöbbent és elszomorodott. Rémültében a
halott kacsát a farakásba rejtette, amikor észrevette, hogy a nővére őt nézi.
Sally látta a teljes történetet, de nem szólt semmit.
Másnap ebéd után a nagymama
azt mondta:
- Sally, gyere mosd el az edényeket.
De Sally azt válaszolta:
- Nagymama, Johnny, azt mondta, hogy ő szeretne segíteni a konyhában.
Majd oda súgta neki:
- Emlékszel a kacsára? - Így Johnny mosogatott.
- Sally, gyere mosd el az edényeket.
De Sally azt válaszolta:
- Nagymama, Johnny, azt mondta, hogy ő szeretne segíteni a konyhában.
Majd oda súgta neki:
- Emlékszel a kacsára? - Így Johnny mosogatott.
Később a nap folyamán,
nagypapa megkérdezte a gyerekeket, hogy van-e kedvük horgászni.
Nagymama azt mondta:
- Sajnálom, de szükségem van Sally-re,hogy segítsen elkészíteni a vacsorát.
Sally mosolygott és azt mondta:
- Rendben én mehetek, mert Johnny mondta nekem, hogy ő szeretne segíteni.
Majd megint azt suttogta:
- Emlékszel a kacsára? - Így Sally elment horgászni és Johnny maradt segíteni.
Nagymama azt mondta:
- Sajnálom, de szükségem van Sally-re,hogy segítsen elkészíteni a vacsorát.
Sally mosolygott és azt mondta:
- Rendben én mehetek, mert Johnny mondta nekem, hogy ő szeretne segíteni.
Majd megint azt suttogta:
- Emlékszel a kacsára? - Így Sally elment horgászni és Johnny maradt segíteni.
Néhány napon keresztül Johnny a saját munkáján kívül Sally-ét is elvégezte, míg
végül nem bírta tovább. Odament a nagymamához és bevallotta, hogy megölte a
kacsát.
Nagymama letérdelt és
megölelte és azt mondta:
- Kedvesem, tudom. Tudod, az ablakban álltam és láttam mi történt. De mert szeretlek, így megbocsájtottam neked. Csak kíváncsi voltam meddig engeded, hogy Sally rabszolgát csináljon belőled.
- Kedvesem, tudom. Tudod, az ablakban álltam és láttam mi történt. De mert szeretlek, így megbocsájtottam neked. Csak kíváncsi voltam meddig engeded, hogy Sally rabszolgát csináljon belőled.
Üzenet a mai napra és az össze
többire: bármilyen is a múltad, bármit is csináltál, a gonosz mindig is
felhánytorgatja (hazugság, adósság, félelem, gyűlölet, harag,
megbocsájthatatlanság, keserűség, stb.) Bármi is az, tudnod kell, hogy Isten az
ablakban állt és mindent látott, látta az egész életedet. Azt akarja, hogy
tudd, hogy Ő szeret téged és megbocsájt. Csak arra kíváncsi, hogy meddig
engeded a gonoszt, hogy rabszolgát csináljon belőled. A nagyszerű dolog
Istennel kapcsolatban, hogy amikor megbocsájtást kérsz, Ő nem csak megbocsájt,
de el is felejti azt.
Napi üzenet
Ha egy kis szellőt szeretnétek, elindítjátok a ventilátort. Ha fényt akartok, felkapcsoljátok a villanyt. Ha főzni szeretnétek, bekapcsoljátok a sütőt. Ha sok emberhez kívántok szólni, beállítjátok a mikrofont és a hangszórókat. Ha nyomtatni szeretnétek, megnyomjátok a nyomtató gombját. Ezek a különböző készülékek nem állnak kapcsolatban egymással. A fény, a levegő, a hő és a hang egymástól különállónak tűnnek. Az elektromos áram, amely működteti őket, azonban ugyanaz.
A megnyilvánulások különfélék lehetnek, az alap, az inspiráció, a látens potencia azonban ugyanaz. Az elektromossághoz hasonlóan, Isten minden eszközön keresztül működik, és Ő érdemli az emberek által végzett tettek következményeit, hiszen Ő minden lény belső ösztönzője.
http://saihirek.sathyasaibaba.hu/index.php?cikk=422&page=12
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)