Erőt kaptok

ELDONTOTTEM,KOVETLEK EN.vob

Spurgeon idézetek

"Ha most itt mindenki előtt kivetíthetném a képernyőre az összes múlt heti gondolatodat, szégyenedben kényszerülnél elhagyni a várost. Vagy nem?"

TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT!

1Kor 12,12-27.

12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan

egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test

hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek

látszó részei nagyon is szükségesek, 23 és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten

szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az

egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

                     TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT

Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1Kor

12,27)

Mielőtt a bal nagylábujjamat amputálták volna, nem igazán gondoltam az ujjaimra. De hamar megtanultam, mi a különbség, ha az embernek hiányzik egyik nagylábujja. Amióta nincs, bicegve járok, és nagyon nehéz megtartanom az egyensúlyomat. Most már rájöttem, hogy testünk legapróbb része is fontos a test egészének megfelelő működése szempontjából.

Hasonlóképpen a Krisztus testének sincs elhanyagolható tagja. Isten gyermekeinek mindegyikére szükség van a test helyes működéséhez. Ha hiányzik egy rész, vagy sérült, a gyülekezet hatékonysága csorbul. Mint keresztyének, mi együtt vagyunk Isten karja, szája, lába és "lábujja!" Isten mindnyájunkat használni akar különleges ajándékainkkal és

képességeinkkel országának építésében: igéjének hirdetésében, szegények, betegek, rászorulók megsegítésében, az elveszett emberek megkeresésében.

Krisztus testének teljességéhez minden egyesünk képességére és tehetségére szükség van.

Imádság: Drága Urunk, kérünk, mutasd meg számunkra, hogyan tudunk bekapcsolódni a földön végzett munkádba. Ámen.

Isten szívesen veszi azt, amit én neki nyújtani tudok.

Paula D. Davis (Alabama, USA)

www.csendespercek.hu

Adonáj

Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ

Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.

Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...

A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!

Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.

Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.

A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.

Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?

Ki lehet ez a személy?

Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.

És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.

Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.

Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.

Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.

Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is megváltott Ő...'

S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!

Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy csendesen, boldogan dúdoltam:

'Ha a keresztre néz szemem,

melyen a menny Királya halt,

legdrágább kincsem megvetem,

és gőgöm is, könnyezve rajt...'

                                                

(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/39

Idézetek

Jézus nem vallásalapító volt,  hanem életformát hozott erre a véres bolygóra. Hosszadalmas hitmagyarázatok helyett ennyit mond: "Gyere, és kövess engem".

Gyökössy Endre

Oswald Chambers: SZELLEMI ERŐNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14).

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó testedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába. Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentől szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje! "Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned. Elveszítjük az erőt, ha nem helyes irányba figyelünk. A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelődésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Jézus - ha Őt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. 

Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem. De ha Isten igazságáról beszélek, később rád talál és velem is ez történt. A szellemi erő nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erő. Vannak olyan megszentelődési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erőtlenségét, és ez a bírálat jogos. De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erőre összpontosítjuk a figyelmünket. Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentőségébe.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Kitárom szívem ajtaját

Miféle élet?

Látott embereket szeretni egymást, és látta, hogy a szerelem igen komoly követelményeket támasztott a szerelmesek felé. Látta, hogy a szerelem áldozatot és önmegtagadást kívánt meg. Látta, hogy a szerelem vitákat, irigységet és bánatot hozott. Úgy ítélte meg, hogy a szeretetnek túl nagy ára van. Úgy döntött, nem hagyja, hogy a szeretet megnyomorítsa az életét.

Látta, hogy az emberek homályos, távoli célokért törik magukat. Látott férfiakat a sikerért küzdeni, és nőket nemes eszményekért. Látta, hogy a küzdelembe gyakran csalódottság vegyült. Látta, amint erős, elkötelezett emberek kudarcot vallanak, és látta gyenge, érdemtelen emberek sikerét. Látta, miként változtatja ez a törekvés az embereket kicsinyessé és kapzsivá. Úgy ítélte meg, hogy ez túl sokba kerül. Eldöntötte, hogy nem mocskolja be az életét küzdelemmel.

Látott embereket másoknak szolgálni. Látott embereket, akik pénzt adtak a szegényeknek és az elhagyatottaknak. Látta, hogy minél többet szolgáltak, annál gyorsabban növekedett a szükség. Látott hálátlan pártfogoltakat, akik ellene fordultak szolgáló barátaiknak. Úgy döntött, hogy nem mocskolja be az életét szolgálattal.

Amikor meghalt, felment Istenhez, és odavitte neki az életét - meg nem nyomorítottan, el nem rontva, mocsoktalanul. A férfi tiszta volt, és meg sem érintette őt a világ szennye, és így állt oda büszkén Isten elé, azt mondva:

-     Itt van az életem! Isten azt kérdezte tőle:

-     Élet? Miféle élet?

Isten nem akarja, hogy elszigetelődjünk a világ gyötrelmeitől és szenvedéseitől. Amikor szeretünk másokat, szolgálunk másoknak, és arra törekszünk, hogy egészen azzá legyünk, amivé Isten akar tenni bennünket, akkor piszkosak leszünk, sebeket kapunk, elhasználódunk. De ezek azok a harci sebek, amelyeket látni akar Isten, amikor majd egy napon megállunk előtte. Isten azt akarja, hogy álljunk be a játékba, és hagyjuk, hadd mocskolódjon be az egyenruhánk. Jézus is ezt tette, amikor eljött erre a világra. Nem az volt a célja, hogy szárazon megússza; nekünk se az legyen a célunk. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2,21).

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Mifele_elet

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Csak a fél-hívő fél. Az egész hívő sohasem fél. 

Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni

„Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. //

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával.

--Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”?

--Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, énközpontú világban élni.

Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból.

Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.

Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened?

Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV--Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? ).

Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét).

Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

A Jézus követőiről

Készítette: Lisa Szanyel

Ha a világhoz tartozol - és úgy is viselkedsz -, akkor a világ szeretni fog, de ha olyan vagy, mint Jézus, akkor a világ egyáltalán nem fog szeretni. Értsd meg, hogy a világ gyűlölte Jézust, és mindenkit gyűlöl, aki az Ő nyomdokaiban jár - a szolga nem nagyobb az ő uránál (János 15:18-20). Nem alkudhatsz meg csak azért, mert valakinek nem tetszik az evangélium, vagy mert nem érti azt. Nem engedhetünk Isten Igéjének Igazságából, nem engedhetünk a Szent Szellemből, a nyelveken szólásból, a Szellem ajándékaiból, a próféciákból, a csodákból, a gyógyulásokból, a démonűzésből, ill. a kézrátételből, stb.

(Rodney H. Browne - reszlet - Isten munkálkodása a végidőkben)

Mike Duo - Uram , Folytasd Bennem a Jó Munkát !

Megvallás betegség ellen

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

KRISZTUSSAL EGYÜTT MEGHALTAM A BETEGSÉGNEK

Jézus nevében alávetem a testemet a kereszt hatalmának.

A kereszten meghaltam Jézussal együtt a betegségnek,

a fájdalomnak, a kívánságnak, a bûnnek, hogy Krisztussal

együtt éljek az Istennek, a Szent Szellem ereje, a feltámadás

ereje által. Az én tagjaimat alávetem az Igének, és

engedelmességben való szolgálatra odaszánom az Istennek,

mint aki a halálból életre keltem. Ahogy meg van írva,

az én tagjaimat alávetem a kereszt hatalmának, és odaszánom

az Istennek az igazságnak fegyvereiül az üdvösség

szolgálatára a Szent Szellem hatalmas ereje által. (Róm. 6,8–13.)

Krisztussal együtt megfeszíttettem a Jézus Krisztus

keresztjén, és ott meghaltam a betegségnek és a fájdalomnak.

Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a

Krisztus, amely életet pedig most a testben élek, az Isten

Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és Önmagát

adta értem, hogy én Isten dicsõségére tökéletes és szent

egészségben éljek. A bûn, betegség, fájdalom és kívánság

rajtam nem uralkodik, mert nem vagyok törvény alatt,

hanem kegyelem alatt. (Gal. 2,20. Róm. 6,14.)

Krisztussal együtt új életre támadtam fel. Isten örök élete

munkálkodik a testemben és gyógyulás formájában megnyilvánul

a tagjaimban. Isten új törvénye érvényes számomra:

A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye

vonatkozik rám, így megszabadultam a bûn, a betegség,

a fájdalom és a halál törvényétõl. (Róm. 8,2.)

Test, halld meg a hit szavát: Annak a Szelleme lakik

bennem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, és ugyanõ,

aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti

az én halandó sejtjeimet, szerveimet és az egész testemet,

az Õ bennem lakozó Szelleme által. (Róm. 8,11.)

Hatalmat veszek a testem minden sejtje felett, és a Jézus

nevében megtiltom a betegség bármely megnyilvánulási

formáját, mert arra kaptam elhívást, hogy uralkodjak az

életben az egy Jézus Krisztus által. A Királyok Királyának

hatalmával életet parancsolok a testem számára. Az Úr

Jézus élete meglátható az én testemben, mert az Õ testének

tagja vagyok, az Õ testébõl való és az Õ csontjaiból való.

Az Õ testébõl való tökéletesen egészséges test vagyok,

és az Õ csontjaiból való tökéletesen egészséges csontozat

vagyok, az Õ szent ereibõl való tökéletesen egészséges

érrendszer vagyok. (Róm. 5,17. Ef. 5,30.)

A fájdalomnak, betegségnek, az ellenség minden hazug

tünetének megparancsolom, hogy felkeljen és eltávozzon

a testemrõl, és a tengerbe vesse magát; és mivel a szívemben

nem kételkedem, ezért meglesz nekem, amit mondtam,

Jézus szavaival élve. Az egész testem teljes és tökéletes

egészségnek örvend. (Márk 11,23.)

A számmal megvallott Ige, Isten Igéje az ajkamon, élõ és

ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a

léleknek és a szellemnek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig,

és elhat az egészséges és a tünetekkel terhelt

és rendellenes sejtek megoszlásáig, elkülöníti, eltávolítja

és levágja azokat, és gyógyulást és megújulást hoz a

testemben. (Zsid. 4,12.)

Testem a Szent Szellem örök templomává vált, és Õ õrködik

testem tökéletes és teljes egészsége felett. A szent vér

ereje áramlik a testemben, ésmegújítja minden szervemet.

A számmal megvallott Igét, amely a szívem hitébõl fakadt,

a Fõpapom kezébe ajánlom, aki kegyelemmel teljes

irántam, és beteljesíti mindazt, amit az imámba foglaltam.

(1Kor. 6,19. Zsid. 4,14. 7,25–26.) Ámen.

Benny Hin: Jézus a gyógyító

Igéret a pogányoknak

A sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!” (Mát. 4,16)

Ige: Pál apostol példája mindazoknak, akiket elhív az Úr

 „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által

Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)

Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi úton, majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda néki (Anániásnak): Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15)

 És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5) 

„Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3)

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja Isten erejét is: „Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem (hús)test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,16-19)

Erről tesz bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel. Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem (szétszórtam) a Krisztus evangéliumát. [csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)

Ige: Pál apostol töviséről

 „És hogy [az Úrtól kapott különleges] kijelentések [kinyilatkoztatások különleges] nagysága [a leleplezések túl nagy volta, rendkívülisége] miatt el ne bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam], tövis adatott nékem a (hús)testembe, a Sátán angyala [követe, küldöttje], hogy gyötörjön [hogy állandóan ököllel verjen] engem [hogy arcul csapkodjon]. Hogy felettébb el ne bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam].

Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak [hívtam segítségül az Urat], hogy távozzék el ez tőlem [hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”];

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el [éri el a célját, erőtlenségben lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [boldogan] dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő) ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam].

Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor vagyok hatalmas].

»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős« (2 Kor. 12,7-10)

Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról: így ír a Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]^” (Gal. 4,13-14)^.

És hogy miért volt erőtlen és gyenge hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; LISTRA GALÁCIA EGYIK VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21).

 A Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek (országnak) lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni fognak benneteket azon) a földön, amelyen lakoztok.” (4 Móz. 33,55)^.  

„Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis) elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek (és összekeveredtek) velük és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (Józs. 23,11-13)^.

„Csakhogy ti se kössetek frigyet (szövetséget) ennek a földnek lakosival, rontsátok (romboljátok) le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt (csapdául)” (Bír. 2,2-3)

Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).

És boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék).

Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

Adj nekem Uram imádó szívet