2012. augusztus 1.
Kenneth & Gloria Copeland: Fogadd el a csodát
Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig
vallást az üdvösségre. - Róma 10:10
Szükséged van csodára? Akkor hidd el, valld meg, és fogadd
el!
„Ó Gloria, én nem tudom, meg tudom-e ezt tenni.”
Igen, meg tudod! Már egyszer megtetted. Amikor Jézust az
életed Urává tetted, akkor elhitted, megvallottad és elfogadtad a világegyetem
legnagyobb csodáját, az újjászületett szellem csodáját! Minden más csodában
pontosan ugyanígy lesz részed.
Először is, egyszerűen elhiszed azt, amit Isten Igéje mond a
helyzetedről, azáltal, hogy megengeded, hogy az Ige megváltoztassa a szívedet
és az elmédet.
Sokan próbálják kihagyni ezt a lépést. Anélkül próbálnak egy csodában
hinni, hogy elég időt töltenének az Igében, hogy megváltozzon a szívük és az
elméjük. Azt akarják, hogy miután megvallják a szájukkal, rögtön
valóságba jöjjön a csoda. De ez nem fog megtörténni. Amit elhiszünk a
szívünkkel, és megvallunk a szánkkal, azt kapjuk meg.
Ha még nincs elég hited a csodára, megszerezheted. „A hit
hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róma 10:17). Tehát kezdd el
az Igével táplálni a szellemi füleidet, amíg megszületik a csodában való hited.
Ezt tette a vérfolyásos asszony is. Elhitte a szívében, hogy
Jézus meggyógyítja őt. Majd hangot adott a hitének. Azután cselekedett a hite
alapján – és csodában lett része.
Ez nem Jézus döntése volt. Nem szólt így: „Na, azt hiszem,
ma teszek egy csodát ezzel az asszonnyal.” Nem. Az asszony által történt meg a
csoda. Hittel Isten erejére bízta magát. Ezért mondta Jézus, „Leányom, a te
hited teljessé tett téged” (Máté 9:22 ¹).
Neked is megvan ugyanez a lehetőséged. Isten ereje mindig
mindenhol jelen van. A hited hozza be azt az életedbe, a testedbe vagy a
körülményeidbe. Tehát nyúlj ki Jézus felé! Hidd el, valld meg és fogadd el ma a
csodádat!
Igei olvasmány: Máté 9:18-31
(¹) A King James-féle bibliafordítás alapján
MENJÜNK EL MI IS BETLEHEMIG!
Szerző: Guti Tünde
Homlokát összeráncolva ült Zimri a lobogó tűz mellett,
gondolataiba mélyedve, hosszan eltűnődve. Nagy, barna szemeiben táncot járt a
lángok tükörképe.
Messze járt emlékeiben, mert újra és újra egy tiszta
tekintetű, törékeny alkatú fiatalasszonyt látott maga előtt, ahogy férjével
kisbabája fölé hajol. Lehetetlennek tűnik, de mintha ugyanez az asszony kínálta
volna múltkor friss, hideg vízzel, amikor famunka ügyben akart tárgyalni
Názáretben Józseffel, az áccsal, de nem találta otthon. Ilyenforma lehet azóta
az a fiúcska is, akit a jászolban látott a falubeli pásztorokkal Betlehemben,
mint aki az ácsműhelyben szorgoskodott.
- Á, ez teljes képtelenség! Származhat-e Názáretből valami
jó Izraelre nézve? – mondta félhangosan, csak úgy a szakállába.
És különben is, hova rejtették volna a kicsit, amikor a
trónjára féltékeny Heródes elrendelte azt a kegyetlen vérengzést? Rettenetes
még csak felidézni is a síró, jajveszékelő, karjukon kisdedekkel rohanó,
menekülő anyákat! Mindenütt vér és halott tetemek… Hangos zokogás töltötte be a
várost… Jeremiás borzalmas próféciája teljesedett be:
„Szó hallatszott Rámában: sírás-rívás és sok keserves
jajgatás. Ráhel siratta fiait, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.”
Zimri nagyot sóhajtott, és letörölt egy könnycseppet fáradt
arcáról…
- Meddig még? Hát meddig rugódózol Istened ellen, ó Izrael?!
Kicsit összekotorta a parazsat, és elővett egy kopott,
viseltes levéltekercset, amit még Káleb adott neki oda Athénben, ahova
betlehemi útja után érkezett, tele Istenfélelemmel és erősen felindult
lélekkel, mert a csodát, amit látott, nem értette, ezért megpróbálta titokban
tartani. Áron levele Kálebhez viszont azt bizonyítja, hogy sokkal többen
gondolják ugyanazt, amit ő maga is. Feszültséggel telve olvasta el újra a
beszámolót:
Szeretett bátyám, Káleb!
Remélem, jól megy a sorod, és sikeres üzletet kötöttél a
görögökkel!
Az évek során én is megtanultam írni, drága szüleink
beírattak Nátán ben Hur iskolájába. Nagy kiváltság ez számomra!
Mivel régen nem találkoztunk, és furcsa dolgok történtek az
egész tartományban, gondoltam, beszámolok neked egy-két eseményről. Biztos nem
fog untatni, hiszen te is figyelemmel kísérted a szombat esti felolvasásokat,
és láthattad azt a titokzatos tüzet apánk szemében. Valami izgatott várakozás
lebegte körül, ahogy a kezében tartotta a tekercset… Meg egy kicsit el is
gondolkodott közben…
Lehet, hogy Zakariás és Erzsébet fiának, Jánosnak a
születése is megdobogtatta újra a szívét?
De most elmesélem neked, mi történt velem. Igaz, hogy sok
idő eltelt már azóta, de még mindig elevenen látom magam előtt. Igazán
sajnálom, testvérem, hogy ilyen messze útra keltél, és nem lehettél akkor ott
velünk, kint a mezőn!
Egyszerűen még mindig nem tudok betelni az élménnyel!
Képzeld, megnyílt az ég, mintha egy függönyt húztak volna el! Aranyban
sziporkázó, vakító fény sugárzott a szemünkbe, és olyan dallamok szóltak, amik
átjárták egész testem-lelkem! Ezután megjelent egy angyal hosszú, hófehér
ruhában, és mosolyogva, ünnepélyes hangon bejelentette a nagy hírt:
- Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, ami az
egész nép öröme lesz! Megszületett néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a
Dávid városában!
Ekkor hirtelen, fenséges angyalok sokaságát láttuk meg
isteni dicsőségben, ameddig a szem ellátott, mindenütt fényözön tündökölt, és
kórusban mondták:
- Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön
békesség, és az emberekhez jóakarat! – ezzel eltűntek, és újra csend lett.
Egy darabig meg sem tudtunk szólalni! Kifejezhetetlenül
gyönyörű volt, álmomban sem gondoltam volna, hogy valamikor ilyenben lesz
részem! Először nagyon megijedtünk a hatalmas, fényes angyaltól, de az üzenete
igazi örömhír volt, táncolni tudtam volna!
Gondold el, éppen előtte fejeztük be a vacsora utáni, esti
imádságot, a hajamból még kilógott néhány szalmaszál, de nem törődtem vele,
mert a Király megszületett! Izrael várva-várt Messiása megérkezett! Azonnal
eldöntöttük, hogy elmegyünk mi is Betlehembe, még ha éjszaka érünk is oda. Alig
vártam, hogy a saját szememmel megnézhessem azt a helyet! Hm… Dávid városa…
Micsoda lehetőség egy ilyen látogatás! Már Mikeás is írt róla:
„De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei
között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása
eleitől fogva, öröktől fogva van.”
Úgy, ahogy voltam, egyszerű ruhámban elindultam én is a
többi pásztorral, hogy tisztességet tegyek az újszülöttnek. Életemben nem volt
még ilyen izgalmas napom! Valami különös égi jelenség, egy szokatlanul ragyogó
csillag mutatta az utat végig. Nagy az Úr, Izrael Istene!
Édesapánktól mennyiszer hallottuk őseink történetét, a
kivonulást Egyiptomból, a Vörös-tenger kettéválását, Jerikó ostromát vagy Dávid
királyunk győztes csatáit! Emlékszel, hányszor elképzeltük, hogy mi is ilyen
katonák leszünk? Salamon mesés gazdagságához képest viszont furcsa volt, hogy
egy kis eldugott helyen, egy szegényes istállóban találtuk meg a királyi
gyermeket! Képzeld el, egy kopott jászolban feküdt, pedig angyalok hirdették a
születését! Elképesztő! Jászolban aludt a jövendő fejedelem! Erről jut eszembe,
emlékszem, hogy Ésaiásból olvastak egyik szombaton:
„Hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
Milyen fantasztikus, hogy pont ebben a korban élünk, Káleb,
és láthatjuk beteljesedni az ígéretet! Ábrahám, Izsák és Jákób Istene
változhatatlan az Ő hűségében!
Különben… én is vittem magammal ajándékot, a legszebb,
legkedvesebb, legfehérebb barikámat vettem a nyakamba! Aztán egész úton
Betlehemig az idős pásztorok érdekesebbnél érdekesebb elbeszéléseit hallgattam.
Ők is Ésaiást idézték:
„A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot, akik
lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük.”
- Ó! – kiáltottam fel gyermeki egyszerűséggel – Hát ez az a
ragyogó fény! Ez az a rendkívüli csillag, ami a betlehemi istállóra világít!
Ahogy odaértünk, az ujjongó öröm, a felismerés és a szeretet
majd szétvetette a szívemet, végtelen békesség áradt szét mindnyájunkban, ahogy
hódolatunkat kifejeztük szerény ajándékainkkal.
Tudod, Káleb, valami azt súgja nekem, hogy az a kisgyermek
valahol már felnőtt idő közben, és talán hamarosan elkezdi szolgálatát népünk
között! Izrael Messiása! Gondolj csak bele! Végre vége lesz az idegen, elnyomó
uralomnak és a sok beképzelt pap félrevezetésének!
Atyáink Istene újra örömét találja majd népében! Minden
megváltozik!
Ki tudja? Lehet, hogy maga a gyermek az a felragyogó
fényesség, ami elűzi a halált és a sötétséget Izraelből?
Mit gondolsz ezekről, Káleb? Nagyon várom már a
hazaérkezésedet, mert sokat beszélgetünk majd! Úgy, mint régen…
gyermekkorunkban…
Béke veled! Az Úr vigyázzon minden lépésedre!
Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk egy Úr!
Szerető szívű öcséd:
Áron
Zimri szíve zakatolt. Úgy érezte, hogy a feltett kérdés neki
is szól, bár Áron mit sem tudott arról, hogy levelét ő is elolvasta.
„Mit gondolsz ezekről?” Szorongva vallotta be önmagának,
hogy legszívesebben előre száguldana az időben, szeretne legalább 25 évvel
idősebb lenni, mert annyira meg akarja érteni a betlehemi, csodás eseményt!
Annyira szeretne találkozni a Messiással, és látni, ahogy Izrael reménysége feltámad,
és újra szent nemzetként szolgálja Istenét, szabadon minden elnyomástól!
Közben elaludt a tűz. A félhomályban Zimri behunyta a
szemét, és Jeruzsálem felé fordulva hosszasan imádkozott népéért…
Tökéletesség
Tapasztalatom
szerint ehhez a bibliai fogalomhoz: tökéletes - általában vallásos képzet
társul. Néhányan úgy reagálnak: „én sosem leszek az!” „Ez nekem túlságosan
távoli ... Talán, egyszer, az út végén...” „Egész életünkben törekszünk
rá, de persze soha nem érhetjük el.” És ehhez hasonlók. Lehet, hogy elsőre
alázatosnak is tűnhetnek ezek a megjegyzések. Azonban az igazi alázat az igének
való alárendeltség, engedelmesség. Az igében pedig az áll több helyen is
(felszólító módban!): LEGYETEK TÖKÉLETESEK! Isten lehetetlent kérne tőlünk?
Biztosak lehetünk benne, hogy nem. Az alábbi, görög
szótár szerinti kibontásban világosan látszik, hogy a tökéletes szó helyén mit
is kell értenünk. S ennek alapján már nagyon is betölthetjük ezt a „parancsolatot”.
No persze, ez azért mégsem olyan egyszerű, mégpedig azért nem, mert nem
automatikus – a MI odaszánásunk szükséges hozzá. Odaszánni magunkat az Úrral
való kapcsolatra: engedelmességre, ige-olvasásra, imádkozásra, a Vele való
közösségre. Hogy ne maradjunk csecsemők, vagy gyermekek, hanem felnövekedjünk
Krisztusban, és legyünk érett férfiak (ez a nőkre is vonatkozik!) az Úrban. Úgy
gondolom, ez feltétele az eljövendő „csoda-korszaknak”, annak, hogy az Egyház
érett, (Krisztusban) férfiak révén maradéktalanul betölthesse mennyei
elhívását: hogy ez a világ, mely nyög és sóhajtozik, várván az Isten fiainak
megnyilvánulását, meglássa Krisztust – a cselekvő Krisztust!
Itt néhány példával világítjuk meg a tökéletes szó mondanivalóját, hogy
érhető legyen a jelentése. Aki jobban el akar mélyülni, az az egyes
jelentéstartalmakhoz vonatkozó teljes ige-listát itt nézheti meg.
Tökéletes (teleiosz):
bevégzett, érett; nagykorú, férfi [Krisztusban - ez a fogalom NEMTŐL FÜGGETLEN,
tehát minden esetben, ahol szerepel, férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik];
teljes, tökéletes, befejezett
Máté 5:48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként
a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Máté
19:21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el
vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és
kövess engem.
1Kor
2:6 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak,
sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;
1Kor
14:20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban
legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
Ef
4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő
kornak mértékére:
Zsid
5:14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál
fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
Jak
1:25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad
amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog
lesz az ő cselekedetében.
Jak
3:2 Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem
vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
Tehát a tökéletes szó
jelentését vizsgáljuk részletesebben, az egyes igék jelentéstartalma szerint:
I. végére ért, befejezett,
teljes. Teljes, v. érett korú, nagykorú. Célba ért, tökéletes, végérvényes.
(önálló)
Jak
1,4 [teljes (értékű) cselekedet] A kitartásban pedig tökéletes cselekedet
legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ef.4,13
[érett korú férfi (teljes korú, nagykorú, önálló)] Míg eljutunk mindnyájan az
Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a
Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére
1Kor
2,6 és Zsid.5,14 [a kiskorú, éretlen, gyermeki, gyermekes, vö.1Kor 3,3]
1
Kor 2,6: Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak,
sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;
Zsid
5,14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva
gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre
Fil.3,15,
Kol 1,28 [erkölcsi tekintetben a teljes értékű, Krisztusban felnőtt emberről,
aki tetteiért etikailag felelős, tökéletes.]
Fil.
3,15: Valakik annakokáért tökéletesek [vagyunk], ilyen értelemben legyünk: és
ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek
Jak.3,2
[legyetek nagykorú, érett korú emberek.]
Mert
mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes
ember, képes az egész testét is megzabolázni.
II.
Úsz.:
érettség, teljesség,tökéletesség (a végső cél elérése)
Kol
3:14 Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele.
Zsid
6:1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet,
törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt
cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
III.
Teljessé,
tökéletessé tesz, végső (tovább nem fokozható) állapotra juttat valamit.
Bevégez, befejez, betölt, beteljesít. Tökéletességre jut, teljessé válik.
Úsz.
1. Bevégez, befejez, véghezvisz.
Jn
4,34, 17,4. [Betölt (= teljesen elvégez, szolgálatot)]
Jn
4,34:Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem,
aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Jn
19,28. [Beteljesedik a sorsom v.a rólam szóló prófétai ígéret Lk 13,32 . Zs
7,19 „a törvény semmit sem juttatott teljességre”, v. „végzett el”, „váltott
valóra”]: Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy
beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
Fil
3:12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék;
hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus
Jézus.
Zsid
5:9 És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra
nézve, akik neki engedelmeskednek,
Zsid
10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
Jak
2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit;
1Ján
2:5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az
Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
2. Célba juttat, véghezvisz, bevégez, befejez.
Teljességre juttat
Zsid.7,28.
Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való
esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.
Ján19,28:
[Prófétai igéretről] Ezután tudván Jézus,
hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda:
Szomjúhozom.
[Teljességre
jutott szentek] Zsid 12,23 Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához,
akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a
tökéletes igazak lelkeihez,
Zsid.11,40:
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül
tökéletességre ne jussanak.
[Teljessé, tökéletessé tesz] Zsid 7,19. 9,9.
10,1.
Zsid
7:19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a
jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.
[Tökéletessé
válik, teljességre jut vmiben] 1Jn 4,18 „Teljesen v tökéletesen eggyé legyenek”
Jn.17,23
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
Ján
17:23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és
hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként
engem szerettél.
[Tökéletességre jut] Jak 2,22. 1Jn 2,5, 4,12. 4,17.18
vö 2Kor 12,9
Jak
2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit;
1Ján
2:5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az
Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
1Ján
4:12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten
bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
1Ján
4:17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az
ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
1Ján
4:18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a
félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.
Luk
22:37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni
rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is,
elvégeztetnek.
2Tim
4:7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet
megtartottam:
Jak
2:8 Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint:
Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
Jel
10:7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd,
akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a
prófétáknak.
Jel
11:7 És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő
fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
Fil
3:12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék;
hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus
Jézus.
Zsid
2:10 Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok
fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által
tegye tökéletessé.
Zsid
7:28 Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után
való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút
IV.
Teljesen,
tökéletesen ÚSZ-ben csak 1Pét 1,13:
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen
reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor
megjelen.
V.
Beteljesedés,
beteljesítés ÚSZ-ben beteljesedés,
tökéletességre jutás Zsid 7,11.: Ha tehát a lévitai
papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi
szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint
és ne az Áron rendje szerint?
Beteljesedés
= beteljesülés, teljesülés Lk 1,45: És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek
azok, amiket az Úr néki mondott.
VI.
Beteljesítő,
teljessé tevő, betöltő, teljességre juttató. Úsz. „aki teljességre juttatja hitünket”, „hitünk beteljesítője” Zsid.
12,2: Nézvén a hitnek
fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve
a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
Idézet
De a tény az, hogy Jézus Krisztus által kapott
kinyilatkoztatást nem lehet tanítani. Ez a Szentlélek ajándéka. És azok kapják
ezt akik Pálhoz hasonlóan elzárkóznak az saját Arábiájukba, teljes
elhatározással hogy Krisztust megismerjék (David Wilkerson)
Kenneth E. Hagin: Hegyek és völgyek
Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket
a Krisztusban…
- 2Korinthus 2,14.
Hallok embereket arról beszélni, hogy most éppen a völgyben
vannak, aztán meg hogy a hegyen, és aztán újra lekerülnek a völgybe. Az igazat
megvallva nem tudom, hogy miről beszélnek. Nekem 1933 óta van üdvösségem, és én
még sohasem voltam máshol csakis a hegycsúcson!
Nem kell lemenned a völgybe. Az emberek beszélnek a
„völgy-megtapasztalásaikról”. Nekem még sohasem volt ilyen lent vagyok a
völgyben megtapasztalásom. Persze, voltak megpróbáltatások és próbatételek — én
azonban a hegy tetején maradtam, egész végig kitartottam, felülkerekedtem
ezeken. Dicsőség Istennek! Az igazság az, hogy akik azt mondják, a völgyben
vannak, az életet természetes szempontból nézik — fizikai szemszögből. A
fizikaiból próbálnak meg szellemi megoldást nyerni — ez pedig egyszerűen
lehetetlen.
Évekkel ezelőtt, amikor a pünkösdiek közé kerültem, azelőtt
ugyanis baptista voltam, gyakran hallottam őket a „völgyön való átmenetel”-ről
beszélni. Mivel én nem tudtam, hogy miről beszélnek, rám néztek és azt mondták:
„Na, majd eljön a te időd is!” Hála Istennek, sohasem jött el! Nem! Hagyd el a
negatív dolgokat és haladj tovább az élet pozitív oldalán — és nem lesznek
völgyek az életedben. Mindig a hegycsúcson leszel!
Megvallás: Hála pedig az Istennek, aki MINDENKOR diadalra
vezet engem a Krisztusban! Én MINDENKOR diadalt aratok! Én a hegycsúcson élek!
Mikor halok meg?
Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Mike, a két
fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt
szüksége. Mike nyolcéves bátyjának, Dannynak megegyezett a vércsoportja az
öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a
vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Mike számára. Rövid hallgatás
után Danny azt mondta:
- Jól van, apa,
odaadom a véremet Mike-nak, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Danny vénájából. Csak
miután kivették a tűt vénájából, fordult édesapjához Danny, s miközben könnyek
peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok
meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Danny félreértette a
véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell
adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás
befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Danny kész volt meghalni, hogy kistestvére élhessen.
Krisztus is ezt tette mindegyikünkért. Kiontotta a vérét,
hogy nekünk életet adjon. „Meghalt értünk, ...(hogy) vele együtt éljünk
(1Thessz 5,10).
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Most világítok rá olyan dolgokra, amelyek a sötétben
rejtőztek eddig. Nem csak a sötétség birodalmában ellenetek készült
stratégiákról és fegyverekről beszélek, hanem arról is, hogy feltárom az Én
királyságomat, ami eddig homályos volt. Vannak dolgok, amik nem voltak
világosak számotokra, de hirtelen érthetővé válnak. Az Ige kardja szent
bölcsességgé lesz, amely hatékony tetteket fog produkálni hit által, mondja az
Úr. Most van a tisztánlátás ideje.
Lukács 8:17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely
napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté
ne válna.
A hó fogságában!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy ember, aki az
alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt
eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy
egy méternyit sem látott előre.
Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a
szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor,
elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen
kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy
itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott
volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni
kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy
kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy
elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi
gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így
életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon
fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát,
mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy
életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.
Amikor másoknak szolgálunk, sok jót teszünk nekik. De talán
ennél is fontosabb, hogy mi magunk is megváltozunk. Javunkra válik. Növekszünk.
Mindinkább Krisztushoz kezdünk hasonlítani. Ha lelkileg üresnek érzed magad,
talán arra van szükséged, hogy most már ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj
el másoknak szolgálni. A lelki egészség kulcsa az, hogy feladod önmagadat.
IMA A TERMÉSZETI CSAPÁSOK, ÁRVIZEK ELLEN !!
Készítette: Lajos Vadas
Kérünk Téged most Jézus Krisztus nevében, hogy hatalmas
erőddel állítsd le a ránk zúduló csapásokat!
Add, hogy a természet erői visszataláljanak az eredeti
rendbe és az egész teremtett világ megkönnyebbülten sóhajthasson Hozzád!
Kérünk, hadd legyen meg újra a szép ideje az esőnek és
napfénynek, télnek és nyárnak, a vetésnek és aratásnak!
Hozd el újjáépítő kegyelmedet Szentlelked által, hogy a béke
és az igazságosság, a kiengesztelődés és szeretet járja át hazánkat, az egész
Kárpát-medencét és az egész Földet!
Újuljon meg a föld színe és jöjjön el közénk a Te országod, mint
a Szeretet földje!
Mennyei Atyánk! Te vagy az ég és a föld alkotója, s a Te
jóvoltodból áll fenn mindmáig a Világmindenség. Te vagy a természeti Ura, parancsolsz
a természeti erőknek és azok engedelmeskednek Neked.
Köszönjük hogy meghallgattál a Jézus Krisztus hatalmas
nevében Ámen!!
AZ ÚR SZOLGÁLÓJA OLDAL!!
CSATLAKOZZ TE IS!!!
Készítette: Lajos Vadas
Nagy örömömre szolgál, hogy rátaláltál az oldalamra mert
ennek csak két oka lehet:
Vagy már elfogadtad Jézust megváltódnak!
Uradnak!!
szabadítódnak,
gyógyítódnak!
vagy még most keresed a Jézus felé vezető utat.
Mindkét estben jó helyen jársz, mert az oldal nagyon sok
hasznos információt tartalmaz annak is aki már megtért és annak is aki még most
szeretne rátalálni Jézusra.
2012. július 31.
Ige Ne aludjunk
„Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és
rabszolgáit felhatalmazván [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog,
jogosultság], és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az
ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
[Más fordítás: Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak
meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig
megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon,
hogy őrt álljon].
Vigyázzatok azért [legyetek
hát ébren; virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy
éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
Hogy, ha hirtelen [váratlanul] megérkezik, ne találjon titeket aludva [elszunnyadva, tétlenül, ellustulva]. Amiket
pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]” (Márk. 13,34-37)
Ige Isten titkainak megértése:
Az Úr Jézus kijelentése az
Övéinek: „… Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek
országának [Isten királyságának]
titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és
bővölködik [úgyhogy feleslege lesz];
de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van [amije volna]” (Mát. 13,11-12)
És: „Meglássátok azért (és vigyázzatok), mimódon (hogyan) hallgatjátok:
mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is, hogy
van, elvétetik tőle” (Luk. 8,17-18
Ige: A beszéd
„Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés,
állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [vagyis
igazulsz meg]. És a te beszédidből
ismertetel hamisnak [Más fordítás: mert szavaid alapján mentenek fel, és
szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]”
(Mát. 12,37)
Ezért figyelmeztet így a
Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd (logosz: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó) a szükséges
építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)” (Eféz. 4,29)
„A te
szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (vallanak) ellened” (Jób. 15,
6)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)