Friderika Te vagy a gyngy

Ige: Az önuralom

 „Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [(szódzó): vagyis saját magát üdvözíteni] elveszti [(apollümi): elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti, romlásba viszi] azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja] azt.

[Más fordítás: Ha valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki pedig elpusztítja, vagyis halálra adja az életét, az életben tartja / feltámasztja / életre kelti]” (Luk. 17,33)

*És így folytatódik a kijelentés: „És aki föl nem veszi [és aki nem fogadja el] az ő keresztjét, [(sztaurosz): kínoszlopát, vagyis: nem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét, vagyis önmagát], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,38-39).

Lukács további részletet közöl az Úr Jézus kijelentéséről: Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)?” (Luk. 9,23-25).

Mert: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el //meg// hal, sok gyümölcsöt terem (sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét, elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét e világon, örök életre tartja (őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26).

Az apostolok is így: „Erősítették a tanítványok lelkét (a tanítványokat), intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (sok nyomorúságon, szorongattatáson, üldözésen) által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22).

 „Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket); amint meg is történt, és tudjátok (és amint tapasztaltátok)” (1 Thess. 3,3-4).

„De mindazok is, akik kegyesen (vagyis Istenben való hitben) akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)

Ige: Az imáról

 „Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig [(pantote) mindenkor, azaz minden időben szüntelen] imádkozni kell, és meg nem restülni [(ekkakeó egkakeó): nem szabad belefáradniuk, meglankadniuk, kimerülniük, és nem szabad feladniuk; az imádkozásban hanyagokká ne legyenek; és nem szabad elcsüggedni; elmulasztani, kihagyni, hibázni, elhanyagolni]” (Luk. 18,1)

A szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [vettek részt] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14).

Ezért így buzdítja a mindenkori hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „… a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]” (Róm. 12,12).

És az apostol minden gyülekezetben így buzdítja a hívőket: „…szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18).

Ezért: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért. [Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,18).

És ismét: „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással” (Kol. 4,2).

Dávid így imádkozik például minden kor hívőinek: „Én az Istenhez kiáltok, és az Úr (megsegít), és megszabadít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat (az én hangomat). Megszabadítja engem békességre a rám támadó hadtól, bár sokan vannak ellenem” (Zsolt. 55,17-19).

„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (figyelj esedezésemre)!” (Zsolt. 88,2-3)

Ige: A szeretet törvénye

Egy törvénytudó kérdése: „Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?

Jézus pedig monda néki: Szeresd [(agapaó) magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [(pszükhé) egész lényeddel] és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal].

Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [(agapaó) szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(plészion): közelálló személy, embertárs, szomszéd, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták [E két parancsolaton függ (alapszik) az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,36-40)

 Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (teljes lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5)

 „Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden (és mindenben az) ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed (és szolgáld) az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből (egész valóddal)” (5 Móz. 10,12)

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

Az apostolokon keresztül magyarázza a Szent Szellem az egyetlen törvényt: Mert ez az (az) üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1 Ján. 3,11)

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (amely megvan nálatok) kezdettől fogva; (ez) a régi parancsolat az (az) ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új parancsolatot írok néktek, (azt) ami igaz Őbenne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd (múlik), és az igazi világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát (testvérét) az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát (testvérét az) a világosságban (van, és) marad, és nincs benne botránkozásra való (szkandalon: csapda, kelepce; bűnre csábítás / késztetés, kihívás)” (1 Ján. 2,7-10)

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli (viszont) a maga atyjafiát (testvérét), hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát (testvérét), akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van (kaptuk) Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (testvérét) is” (1 Ján. 4,20-21)

Az Úr Jézus a tanítványaitól búcsúzva kijelentette, hogy miről ismerhetők fel az Övéi: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (ahogyan) én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

„Ez az én parancsolatom, hogy (úgy) szeressétek egymást, amiképpen (ahogyan) én szerettelek titeket” (Ján. 15,12)

Pál apostolon keresztül így szól az Úr, tovább magyarázva a törvényt:  „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok]  hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki] Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat] A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10)

„A parancs célja tehát a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

 „Mert: az egész törvény ez (ebben az) egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert:  „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok azért [szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak], mindazt ti is úgy [ugyanazt] cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal [velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12)

Drága Istenem : Keresztény Dícséret ( Rupa Testvérek)

Imádság:

Mennyei Atyám! Taníts engem adakozni, és ne visszatartani azt, amit általam akarsz másokhoz eljuttatni. Tudom, hogy mindent Tőled kaptam.  Hálából szeretnék hűséggel és engedelmes lélekkel adakozni. Jézusért. Ámen

A nap gondolata:

A Szentírás ígéretei legyenek Isten népének közmondásai. (Spurgeon)

Az adakozás

…a jókedvű adakozót szereti az Isten. (2Korinthus 9:7)

Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem” – szipogott a kisfiú – „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!”

Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?

Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán!

Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és – igen – az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek!

Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!”

Kenneth E. Hagin: A szellemem imádkozik

Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de értelmem gyümölcstelen.

- 1Korinthus 14,14.

Isten Szellem. Az ember szellem. Isten a szellemünkön keresztül érintkezik velünk. A szellemünkön keresztül vezet minket. Nem érintkezik velünk közvetlenül az elménken keresztül, mert a Szent Szellem nem az elménkben lakik, és a testünkön keresztül sem tart fenn velünk kapcsolatot.

A Szellemmel betöltekezett hívőnek viszonylag könnyen be kellene tudni határolnia az emberi szellemet. Azok a nyelvek a szellemedből jönnek, mélyen a bensődből. A szavakat fizikailag mondod ki — de nem az érzékszervei formálják meg. Átadod a nyelvedet a szellemednek, a Szent Szellem pedig a szellemedben adja neked a kiejtést.

A nyelvek nem az elmédből vagyis a lelkedből jönnek. Amikor nyelveken imádkozol, elméd, értelmed gyümölcstelen, nem érti, hogy mit beszélsz. Amikor nyelveken imádkozol, a szavak a legbensőbb lényedből jönnek elő — a szellemedből. Minden vezetés, amit valaha is kaptam, a szellememből jött. És főként akkor, amikor nyelveken imádkoztam — amikor a szellemem élénk volt és Istennel volt összeköttetésben.

Megvallás: Amikor nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik. A szellemem élénk, és összeköttetésben van Istennel. A Szent Szellem a szellemembe adja nekem a kiejtést.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Az Úrnak Szelleme Van Rajtam

Joseph Prince: Húzódj közel Jézushoz

Készítette: Lajos Lakatos közzétette Katalin László
45,10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened.
45,11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.(1 Mózes)

Az ószövetségi történetben, miután József felfedi magát a testvérei előtt azt mondja nekik, hogy térjenek vissza apjukhoz, és vele együtt jöjjenek vissza mihamarabb. József helyet készített a családjának Gósen földjén, ahol gyermekeikkel és mindenükkel együtt a közelében lehetnek.

„Gósen” azt jelenti „közel húzódni”. Kedves barátom, az Úr azt akarja, hogy „Gósen” földjén légy, ami az Ő közelségének a helye. Szerető szíve nem elégszik meg azzal, hogy a bűneidet eltávolította. Nem, Ő többet akar. Azt akarja, hogy a jelenlétében légy. Azt akarja, hogy azon a helyen légy, ahol rád áraszthatja túláradó szeretetét! „Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak” (2 Korinthus 9:8).

Amikor közel húzódsz Jézushoz, nézd, mi történik. József ezt mondta: „Én majd ellátlak itt… így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.” Kedves barátom, amikor közel húzódsz a mennyei „Józsefhez”, ő gondoskodni fog rólad és a tieidről. A pénzügyi válság, az emelkedő üzemanyag és élelmiszer árak közepette se csüggedj. Húzódj közel Jézushoz, mert „Gósenben”, az Ő közelségének a helyén gondoskodni fog rólad és házad népéről!

Joseph Prince

Életcseppek

Fontosabb telefonszámok: Mentők - 104.Tűzoltók - 105. Rendőrség - 107. Közvetlen vonal Istenhez - Zsoltárok 50:15. (éjjel-nappal hívható) 'Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.' (Zsolt. 50:15)

Kenneth & Gloria Copeland: Irtsd ki a gazt

Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. - Márk 4:26

Jézus a magvetéshez és az aratáshoz hasonlította Isten királyságát. Ez egy egyszerű gondolat. Mindannyian értjük. Akkor miért nem aratunk óriási mennyiségű termést minden évben? Mert csak üldögélünk, és arra várunk, hogy Isten végezze el az egész munkát.

Nála nem így működnek a dolgok. Együtt munkálkodik veled, de nem Ő végzi el az egészet. Van néhány nélkülözhetetlen dolog, amit meg kell tenned hitből, ha az aratás idején akarsz valamit kapni.

Először, hittel el kell vetned az Ige magját, várva, hogy növekedni fog. Találnod kell értékes ígéreteket Istentől az Igéjében, és el kell ültetned azokat a szívedben és az életedben.

Azután öntöznöd kell a magot. Öntözd minden nap dicsérettel. Öntözd az Ige szellemi vizével. Az Igében élet van, és azok a mag-ígéretek nem tudnak nélküle növekedni.

Végül, gyomláld ki a gazt! Amikor olyan gazok, mint a meg nem bocsátás, kétség, félelem, elbátortalanodás (és minden más szemét, amit az ördög próbál a földedbe vetni) próbálják betenni a lábukat, szabadulj meg tőlük. El fogják ugyanis fojtani az Igét.

Ehhez kell némi szorgalom a részedről. Senki nem fogja megtenni helyetted. A saját földedből neked kell kiirtanod a gazt. Tehát legyél szigorú ebben. Amikor egy kis gaz feltűnik, irtsd ki! Ne ragaszkodj hozzá egy pillanatig sem. Húzd ki gyökerestől. Permetezd be az Igével. Ne tartsál meg vadvirágot, amikor a legjobb lehet a tiéd – Isten legjobbja.

Ne várj arra, hogy Isten elvégzi helyetted az aratást! Kezdj el vetni! Kezdd el őrizni a földedet (a szívedet és az elmédet), tartsd nedvesen, az Igével megöntözve, gaz nélkül.

Tökéld el, hogy megteszed a részedet, és bízz Istenben, hogy Ő is megteszi az Övét. Hatalmas aratásod lesz idén!

Igei olvasmány: Efézus 4:22-32

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Isten lát és hall téged

"Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadítana, és nem olyan süket, hogy meg ne hallgathatna" Ésaiás könyve 59:1

Láttál már fél kezű embert? Aki megváltozott képességei miatt többszöri segítségre szorul? Milyen nehezen lehet átállni egy régi, megszokott, két kezes életről egy másikra, ahol minden más. Olvasva Joni életrajzát, aki egy rossz ugrás miatt lebénult és tolókocsiba került, bele pillanthattam egy kis időre, hogy milyen nehézségekkel járt megtanulni enni, inni, feküdni, festegetni, ami magától ment addig, most újra kellett tanulni.

Nehéz, ha már nem tehetjük meg azt, amit régen oly könnyen. Feladjuk, mielőtt eljutnánk a célhoz, mert már nem érezzük képesnek magunkat rá. Annyira megszoktuk már azt, hogy a régi szép időkben milyen könnyű volt minden, hogy Istenről is azt hisszük, hogy régen Izrael idejében tudod csak vizet fakasztani a sziklából. Elhisszük, hogy igen, Jézus megáldotta a kenyeret és a halat aztán mindenki jól lakott 5000 férfi, a nőkön és gyerekeken kívül! De, hogy ma, mennyi megmagyarázhatatlant tesz azt nem vesszük észre.

Megtagadjuk Istent, mert elveszítjük a munkahelyünket, átkozzuk őt, mert ráfizettünk valamiben... És mert imáinkat nem válaszolja meg olyan gyorsan, mint ahányan lájkolják a friss fotóinkat, képesek vagyunk zúgolódni?

Isten keze, ma sem rövidebb! Nem változik meg soha! Fülére nem süketült meg, pedig Öröktől fogva való! Tegnap, ma és holnap után is, én hiszem, hogy Isten ott van velem. Tudom, hogy most nem látod, nem érzed, és süketnek, vaknak hiszed, de Isten ma is olyan hatalmas, mint amikor bezárta az oroszlánok száját (Dániel könyve 6:22), megmentette Jézust Heródes kezéből (Máté evangéliuma 2:13) vagy kiszabadította tanítványait a börtönből (Apostolok Cselekedete 16:19-36)!

Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,ahol sötét van, ahol fény ég,

nincs oly magasság, nincs oly mélység,amiben Ő benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat,

mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,

villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/10/isten-lat-es-hall-teged.html

Hit Gyülekezete - Csendben várlak - Vidám Vasárnap 2012

CseriKálmán: Ott álltak az Úr előtt

Ne félj, és ne rettegj..., mert veletek lesz az Úr! (2Krón 20,13-19)

Elhangzott Jósáfát király imádsága, a nagy gyülekezet csendben áll és vár. Mire? Az ellenség rohamosan közeledik. Nem kellene most már tenni valamit? Mégis mit? Akármit, de cselekedni kell. - Mi a hit magatartása?

„...a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt." És várták, hogy Isten válaszol az imádságra. Mert ő hallotta azt, és ő fogja megmondani, mit tegyenek most. Nem akármit akarnak tenni, csak amit az Úr mond. - Ez hiányzik sokszor a mi életünkből. A beteges tevékenység és a tétova semmittevés közt hányódik sok ember élete. Nem szánunk időt arra, hogy Isten előtt állva megértsük az ő tanácsát, világosságába kerülve helyesen értékeljük a magunk szerepét, s merjük kivárni, míg ő indít valamire. A hit mindezt vállalja.

Ezt érdemes vállalni, mert a csendben megszólalt valaki, és elmondta Isten válaszát: „Ne féljetek, ez nem a ti háborútok, hanem Istené. Nem kell harcolnotok, csak nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr!" Ilyen is van. Meg olyan is, hogy harcba küld és győzelemre segít, máskor csak nézzük az Úr szabadítását. A legnagyobb szabadításokat egyedül szokta elvégezni az Úr. A Golgotán is egyedül győzött.

Ezt hallva a király is, a nép is „arccal a földig hajolt", és dicsőítették az Urat.

Ez a hit magatartása: tud várni Isten szavára, képes meghallani és megérteni azt, elhiszi, hogy valóban ő szólt, s amit mondott, igaz. Annyira komolyan veszi Isten ígéretét, mintha már be is következett volna, és hálát ad érte, dicsőíti Istent.

Aki az ellenségre néz, az fél. Aki a mindenható Istenre, az bízik benne. Tőle vár segítséget, és neki köszöni meg azt. Ez nem felelőtlen tétlenség, hanem felelős engedelmesség. Cselekszik, de csak azt, amit Isten parancsol neki.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0709_Ott_alltak_az_Ur_elott

A víz alatt

Egy remete éppen elmélkedett egy folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:

- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.

- Miért? - kérdezte a remete.

A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.

- Mert szeretném látni az Istent!

A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.

Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.

- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?

- Levegőt! - válaszolta a férfi.

- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb...

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/amit-megtanitani-nem-lehet.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Melinda Vörösné

Szabadítsd fel magadat minden lelki rögeszme alól. Engedj el mindent, ami visszatart a potenciális győzelmedtől. Olyan gondolatokról beszélek, amik állandóan visszatérnek, mint egy forgóajtó, amik nem a leghasznosabbak számodra. Nem fogsz tudni előre haladni mindaddig, amíg teljes mértékben fel nem hagysz azzal, hogy táplálod magadban az áldozati szerepedet. Bocsásd meg és felejtsd el, mondja az Úr.

Filippi 3:13 Testvéreim, én nem olyannak számítom magam, mint aki már elérte azt, de egyet: azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, az után, ami előttem van, kinyújtom kezemet

Kire fordítjuk a figyelmünket?

Készítette: Katalin László

Sok féle hírt hallunk nap, mint nap. Jókat is, rosszakat is (tudom, általában túlnyomó többségben vannak a rossz hírek) … Vajon melyekre nyitom meg a szívemet? Rick Joyner a Hírlevélben levő írásából másolok ide néhány igen tanulságos sort:

"…

Kire fordítjuk a legtöbb figyelmünket - az Úrra, vagy az ördögre? Az Úr munkájára vagy a gonosznak a munkájára?

Korábban is volt már szó erről, hogy ha meg akarjuk érteni az időket, akkor sokkal több figyelmet kell fordítanunk arra, amit Krisztus cselekszik, mint arra, amit a gonosz tesz. Jó dolog ismerni az ördög szándékait, terveit, de ez csak egy kis részét foglalhatja le annak az időnek és figyelemnek, amit a megismerésre fordítunk …

Ahhoz, hogy világosság legyünk, muszáj, hogy a világosság legyen a figyelmünk középpontjában. Ez nem jelenti azt, hogy nem foguk tudni a sötétségről, sőt, hogy ne tudnánk az ördög terveiről, de azzá változunk át, amit szemlélünk, ahogyan a 2.Korinthus 3,18-ban olvassuk:

2.Kor.3,18 "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanarra a képmásra változunk el dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől."

Ha az Úr dicsőségét szemléljük, akkor az Ő képmására változunk el. Ha több időt és figyelmet fordítanánk az ördög szemlélésére, akkor olyanok lennénk, mint ő. Észrevetted, hogy sokan a tévtanítások figyelői közül egyre inkább a testvérek vádlójának a természetét veszik fel, a Krisztus természetét pedig kevésbé? Lehet, hogy valóban jobbító és őszinte vágy volt bennük Krisztus Testének a védelmezésére a megtévesztés ellen. Ha viszont túl sok időt töltenek azt nézegetve, hogy mit csinál az ördög, akkor sajnos sokkal inkább az ördöghöz hasonló módon kezdenek el viselkedni, mintsem Krisztushoz hasonló módon. Ha több időt fordít valaki a rossz dolgokra figyelve, mint a jó dolgokra, akkor az általa szemlélt tévelygés fogja elferdíteni őt.

Szóval "fel a fejjel"! Vagyis emeljük tekintetünket, szemeinket az Úrra! Dávid azt mondta:

Zsolt.16,8 "Az Úrra néztem szüntelen…"

Ez azt jelenti, hogy MINDEN időben, MINDEN helyzetben, MINDEN szituációban képesek vagyunk Őreá nézni, meglátni Őt.

1.Móz.32,30"Nevezte Jákob annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem."

Az Úr nyissa meg számomra és számodra is ezekben a napokban azt a kijelentés-rést, amelyen át meglátod a MOSTANI helyzetedre, MOSTANI állapotodra az Urat, mint Dicsőséges Szabadítót, a Királyt, mint Csodatevőt, Mint Bírót, aki igazságot szolgáltat.

Örömteli, 'látó', győztes napokat!

szeretettel

Forrás: Nemes PÁl

Amikor rám találtál Istenem