Sparky, az örök vesztes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit a pajtásai egy képregényben szereplő „Sparkplug" nevű ló után Sparky-nak neveztek. Bár a fiú utálta a gúnynevét, soha nem tudott megszabadulni tőle.

Az iskola nehezen ment Sparky-nak. Amikor nyolcadik osztályos volt, minden tantárgyból megbukott. A középiskolában meghúzták fizikából. Tulajdonképpen mind a mai napig tartja azt a rekordot, hogy az iskola történetében ő volt a legrosszabb tanuló fizikából. Ugyancsak megbukott latinból, matekból és angolból. A sportban sem jeleskedett. Játszott az iskola golfcsapatában, de gyenge játéka miatt csapata elveszítette a bajnokságot.

Egész ifjúságát vesztesként élte meg a társasági élet terén. Nem mintha bántották volna a többiek - egyszerűen csak senki nem figyelt rá igazán. Olyannyira, hogy meglepődött, ha az iskolán kívül ráköszöntek osztálytársai. Soha nem udvarolt, nem is hívott meg egy lányt sem semmire. Mindig attól félt, hogy visszautasítják. Az, hogy vesztes volt, nem törte le túlságosan. Elhatározta, hogy az életben minden tőle telhetőt megtesz, és nem törődik azzal, hogy ki mit gondol róla.

Ugyanakkor volt egy hobbija Sparky-nak. Szerette a képregényeket, és ő maga is rajzolt saját képregényeket. Azonban senki más nem gondolta, hogy azok jók volnának valamire is. Amikor végzős diák volt a középiskolában, néhány képregényét felajánlotta az iskola évkönyvébe, de elutasították. De Sparky csak rajzolt tovább.

Arról álmodott, hogy valamikor a Walt Disney-nek fog rajzolni. Miután leérettségizett, írt egy levelet a Walt Disney Stúdióknak, amelyben álláslehetőség felől érdeklődött. Válaszként kapott egy hivatalos levelet, melyben arra kérték, küldjön el néhány mintát a rajzaiból. Azt is kérték, hogy rajzoljon egy karikatúrát, amelyen „egy ember úgy javít egy órát, hogy visszalapátolja a rugókat és a fogaskerekeket a belsejébe".

Sparky megrajzolta a karikatúrát, hozzácsatolta néhány más rajzát, és elküldte a Disney Stúdióknak. Csak várt és várt a válaszra. Végül megjött a válasz - egy újabb hivatalos levél, amely tudatja vele, hogy nincs számára állás.

Sparky csalódott volt, de nem lepődött meg. Mindig is vesztes volt az életben, és ez csak egy újabb veszteséget jelentett. Bizarr módon úgy érezte, hogy az élete mulatságos. Megpróbálta saját életét bemutatni képregény formájában - olyan gyermekkort, amely egy vesztes kisfiú, egy krónikus alulteljesítő szerencsétlenségeivel teljes.

Ezt a képregény-szereplőt ma az egész világ ismeri. A fiú, aki megbukott nyolcadik osztályban, a fiatal művész, akinek a munkáit nemcsak a Walt Disney Stúdio utasította el, hanem saját középiskolai évkönyvének szerkesztői is, nem más, mint Charles Monroe „Sparky" Schultz -a Peanuts (Snoopy) c. képregény megalkotója, és a Charlie Brown nevű peches kisfiúé, akinek a sárkánya sohasem száll fel.

Mindannyian tapasztaltunk már elutasítást és kudarcot életünk során, de Isten mindegyikünknek adott egyedi tehetséget és képességeket, amelyek képessé tesznek arra, hogy jelentősen hozzájáruljunk a világ arculatának alakításához.

 Neked milyen ajándékaid vannak? Ha nem próbálod meg használni őket, soha nem fogod felfedezni, mit bízott rád Isten. Olyanoknak kell lennünk, mint az a kisfiú a Bibliában, aki felajánlotta ebédjét Jézusnak - Jézus pedig felhasználta azt egy nagy sokaság megvendégeléséhez. (Lásd Jn 6,9.)

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Sparky_az_orok_vesztes

Ígéret neked

Idézetek

"Amit térdeiden tanultál, sohasem fogod elfelejteni" (C.H. Spurgeon)

Carl Eichhorn: Mária szeretete az Úr iránt (VI.)

Bizony mondom nektek, hogy mindenütt, ahol az egész világon hirdetik az evangéliumot, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetik majd, az õ emlékezetére.(Máté 26, 13)

Az igazán jó cselekedetek nem merülnek feledésbe. Isten emlékezetében maradnak, egyszer pedig mindezek napvilágra kerülnek, amikor Isten könyvei megnyittatnak. Isten nem feledékeny (Zsid 6, 10). Mindent megjegyez magának, amit tiszta szándékból tesznek. Malakiás prófétánál olvasunk arról, hogy Istennek van egy emlékkönyve, melybe mindazok beíratnak, akik Õt félik és nevérõl emlékeznek. Mindazok a jó cselekedetek, melyeket az Úr dicsõségére tesznek, talán nem kerülnek emberi krónikákba, Istennél azonban fel vannak jegyezve. Lehet, hogy amiket itt a földön nagy tettekként ünnepelnek és dicsérnek, azok az örökkévalóságban feledésbe mennek. A rejtve, csendben véghezvitt jótetteket azonban Isten nyilvánvalóvá teszi az örökkévalóságban, minden gyermekének nagy örömére. Ha valaki körül nagy hûhót csapnak, könnyen lehetséges, hogy ezzel már el is vette jutalmát. Kempis Tamás mondotta, hogy "jobb, ha itt ismeretlen maradsz".

Máriának ezt a szeretetszolgálatát már itt sem borítja feledés. Lehet, hogy amíg élt, hallgattak róla, de az Úr Jézus gondoskodott arról, hogy késõbb az egész világon ismertté legyen. Az Úr iránt való engedelmességbõl az evangélisták hûségesen leírták a megkenetés történetét és így az, ami akkor Bethániában egy egyszerû házban történt, az egész világ tudomására jutott. Mindenütt, ahol a Bibliát forgatják és Jézus Krisztust prédikálják, a bethániai megkenetés is újra meg újra szóba kerül.

A szó megszokott értelmében ez nem volt valami hasznot hajtó cselekedet, és mégis végtelenül sok haszon származott belõle. Mert mindenütt azt hirdeti, hogy a Jézus iránt való tiszta szeretet az egyetlen dolog, ami Isten jótetszését kiváltja. Az a szeretet, mely ebben a cselekedetben nyilvánvalóvá lett, már több mint 1900 éve illatozik és számtalan szívet hasonló szeretetszolgálatra indít.

A Jézus iránti szeretet a lélek igazi élete. Ahol ez hiányzik, ott csak a halál és gyümölcstelenség uralkodik, az ember pedig megérett a büntetésre.

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

A jégen!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

 Az első, hideg téli napok, csillagos éjszakák után keményre fagyott a falu széli tó tükre. Egyik éjjel mesebeli havazás kezdődött, és az egész tájat mintha elvarázsolták volna. Hófehér lepel borított be mindent, csend ült a hegyoldalon, a fenyvesen és a házak közt.

Csak a kis Olivér hangoskodott, édesapja kabátszélét húzogatva.

- Annyira szeretnék korcsolyázni! Már elég vastag a jég a vízen – nyafogta.

- Nem lehet még, kicsim, értsd meg! Veszélyes, mert a parttól beljebb még nem elég stabil!

Így ment ez napokon át. A kisfiú kérve kért, az édesapa bölcsen várt. Közben kémlelték az eget, és gyakran kisétáltak a hívogató korcsolyapályára. Ilyenkor találkoztak néhány vakmerő gyerekkel, akik nagy hancúrozással csúszkáltak. A játék elérhetetlen íze vággyal teli szomorúságot dobogtatott Olivér lelkében.

* * *

Az esti harangszó a jó meleg szobában érte a kis családot. Jókedvűen pattogott a tűz a kályhában. Miközben édesanyja vacsorához terített, Oli fakockákból épített méretes várat játék katonáinak. Édesapja csendben nézte. Egyszer csak leborult nagy robajjal, apa és fia szeme összekacagott.

Abban a pillanatban hirtelen kivágódott az ajtó, és lélekszakadva rontott be Sándor bácsi a szomszédból. Látszott rajta, hogy valami nagy baj van.

- Gyertek gyorsan! Pali beleszakadt a tóba! – Alig kapott levegőt, és már futott is tovább.

Mindenki felugrott a helyéről, és villámgyorsan kabátba, csizmába bújva rohant utána. Már többen ott segédkeztek, ahol a baleset történt. A 14 éves kamasz halálsápadtan feküdt előttük. Az újra élesztés után szülei sírva rángatták le róla a fagyosra keményedett ruhát, gyorsan száraz takarókba göngyölték, és melegvizes palackokkal rakták körbe.

Hamar odaért az orvos is, aki szakszerűen ellátta Palit és mentőt hívott. Az erőtlen fiú lassan kinyitotta a szemét. Kékes színűre hűlt ajkai alig mozdultak. Nagy nehezen csak ennyit tudott mondani:

- Türelmetlen és engedetlen voltam.

Olivér dermedten nézte, ahogy kimerült játszótársát befektették a mentőautóba, és gyorsan elhajtottak vele. Édesapja a vállára tette a kezét, majd magához szorította.

- Szeretlek, kisfiam! – suttogta, és mintha soha nem akarná elengedni, úgy tartotta erős karjai közt.

- Bocsáss meg, édesapám! – hajtotta le fejét a fiú.

Tizenkét éves gyermeki szívével pontosan tudta, hogy ugyanaz, vagy még súlyosabb szerencsétlenség vele is megtörténhetett volna, ha ő merészkedik be a jégre. Könnyes, nagy szemeit sokáig tartotta az őt ölelő gondoskodó karon, majd belefúrta magát biztonságot nyújtó melegségébe.

* * *

De sokszor hajtogatjuk mi is kéréseinket, sóhajtozunk, panaszkodunk, és ha mennyei Atyánk azonnal megadná vágyainkat, akár komoly bajba is kerülhetnénk. Ő jól tudja előre, mi az, ami épülésünkre válik. Tudja, minek mikor van itt az ideje, ismer minket, és a legtökéletesebb tervet készítette számunkra. Bízzunk az Úrban, mert senki nem szeret annyira, mint Ő!

Mellettünk van, kezében tartja az életünket, és a boldogulásunkat munkálja. Ha tanácsaira hallgatunk, szavait a szívünkbe rejtjük és megtartjuk, akkor hittel, derűvel nézhetünk a holnap elé.

„Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van!” Róma 8:28.

Isten arca - Pintér Béla - Reménység Fesztivál 2012

Ez a SZERETET?

Készítette: István Bertalan

Ma is aktuális ez a tegnapi esemény, kérlek oszd meg!

Ma egy igen megrázó esemény tanúja lettem, és úgy érzem ki kell beszélnem, mert csak forr bennem és magamnak fogok vele ártani.

Egyik városunkban él egy skizofréniában szenvedő, asszony, aki ráadásul még az alkohol megkötözöttségével is küszködik. Hosszabb gyógykezelés után úgy döntött elmegy a gyülekezetbe ahol megtért, hogy az Úr Igéjében megerősödjön, hogy érezze az Isten gondoskodását a testvéreken keresztül, hogy az Úr örömével telítve léphessen tovább.

Nagy meglepetésére - az amúgy erős gyülekezetnek vallott (önmagukat) - "testvére"i a Krisztusban elküldték, eltanácsolták a gyülekezetből, hivatkozván arra, hogy nem tett bűnvallást és ezért, neki is és a gyülekezetnek is jobb ha nem jár oda!

Nem akarok nevet említeni (pedig szívem szerint megtenném, mert nincs az a sötétség amely napvilágra ne kerülne!), de kérdem én nem azért jött-e Jézus, hogy vigasztalja a megtört szívűeket, hogy élő kenyeret adjon az éhezőnek, hogy szomját oltsa a szomjazónak!?? Te aki megítélted ezt az asszonyt, aki elvetted tőle azt ami nem a tiéd, nem rettegsz, hogy ugyanez megtörténhet veled, ha elgyengülsz és elesel, ha megtörik a hited amellyel oly nagynak tartod magad?

Mit gondolsz te aki ezt cselekedted, hogy ez Jézus szíve szerinti döntés volt? Az Isten dicsőségét szolgálod e azzal, hogy elveszed az élet gyógyszerét a rászoruló betegtől? Vagy tán azt gondolod, hogy Jézus Krisztus azért jött hogy kárhoztassa a világot!?

Imádkozom érted, értetek akik ezt cselekedtétek, hogy az Isten bocsásson meg néktek és adjon nektek bölcsességet és szeretetet, hogy ne a vakok vezetője legyél, hogy a való Istent fogadjátok be Aki a szeretet, mert akiben ez a szeretet az Isten Szelleme lakik, felemeli a rászúrólót, és nem taszítja le egy szakadékba.

És végezetül csak arra buzdítalak, hogy alázd meg magad az Isten hatalmas keze alatt, hogy fel tudjon magasztalni, mielőtt sziklazúzó pörölyként súlyt le rád az Ő haragja!

Az Isten bocsásson meg néktek!

Kérlek benneteket Drága Testvéreim, hogy akinek szívén van ez az asszony imádkozzon érte, hogy találja meg helyét a Krisztus Testében, egy olyan gyülekezetben ahol nem ítélik meg betegsége és megkötözöttsége miatt, és osztjátok meg, hogy mindnél több emberhez eljusson.

Köszönöm! Az Isten békessége töltse be a ti szíveteket!

Bertalan István

"VAGYOK, AKI VAGYOK"

Készítette: Napi Gondolatok

"VAGYOK, AKI VAGYOK" 2 Mózes 3:ll-l8.

Mózes, miután megkapta a kijelentést Ábrahám,nak, Izsáknak, Jákóbnak Istenétől, atyáinak Istenétől, amiatt aggódott, hogyan fogja bemutatni az Istent Izrael nemzetségének.
Isten utasítja, hogy így jelentse ki őt: "Vagyok, aki vagyok."

Ez életbevágóan fontos leckét tartalmaz mind Mózesnek, mind nekünk. Nem az a dolgunk, hogy Isten létét bizonyítsuk, hanem hogy kijelentsük Őt. Azokhoz az emberekhez, akikhez Mózes küldetett, a mai embereknek és sajnos kevés, vagy semmilyen ismeretük sincs arról az Istenről. Ugy kell hirdetnünk ezt, mint a változhatatlan Isten,ahogyan az Ő szeretett Fiában, Jézusban látható, aki "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz."

Valójában ez a legmegfelelőbb, amelyet az Úr Jézus használ, hogy kijelentse kicsoda Ő. János evangéliumában hirdeti "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." János 8:58. Az egész evangéliumban ismételten mondja, hogy "én vagyok": az élet kenyere, a világ világossága, a jó pásztor, az ajtó, az út, az igazság és az élet, a feltámadás és az élet, az igazi szőlőtő. Ez az Isten, akinek ismeretére mindenkinek el kell jutnia.

A teremtés hirdeti az Alkotó létét, de Egyiptomban lévő Izraelhez hasonlóan mindenkinek meg kell ismernie az örök, önmagában létező "VAGYOK"-ot. Ez volt a megütközés nagy köve Krisztus napjaiban, és még ma is.

Erre a nagy hatalmas Istenre, a "VAGYOK"-ra minden embernek szüksége van, aki Jézus Krisztusban kijelentette magát, és életét adta minden emberért, de feltámadott és él. Ő hív minden embert, nem akarja hogy egy ember is elvesszen, azt akarja, hogy minden ember megtérjen és eljusson az igazság megismerésére.

Reménység Fesztivál - Pintér Béla-Az eredeti ember

91-es ZSOLTÁR.

Vezess sátradba Uram

Az Úr bátorítása

A próbában sem kell félned, azt mondja az Úr:

Napi gondolat

Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett. (Franz Werfel) 

Idézetek a szeretetről

Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz. (Kempis)

Joyce Meyer: Krisztus elméje

2,16 Bennünk pedig Krisztus értelme (elméje, gondolatai, céljai, szívének vágya) van. (1Korinthus)

Sokak számára ez a vers túlzásnak tűnik. Ha nem a Bibliában lenne, el sem hinnék. De minthogy ott van, csak fejüket csóválják, és álmélkodva kérdezik: „Ez hogy lehetséges?”

Pál nem azt mondta, hogy tökéletesek vagyunk, vagy soha sem fogunk elbukni. Csak azt mondta, mivel hiszünk Krisztusban, Isten Fiában, ezért megkaptuk Krisztus elméjét. Tehát képesek vagyunk szellemi módon gondolkodni. Mivel Krisztus él bennünk nem kell többé a régi módon gondolkodnunk, hanem elkezdhetünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő.

Egy másik mód, ahogyan megközelíthetjük ezt, ha megnézzük Isten ígéretét, amit Ezékielen keresztül adott:

36,26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

36,27 Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

36,28 Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.(Ezékiel 36:26-28)

Akkor adta ezt az ígéretet Isten a prófétának, amikor a zsidó nép babiloni fogságban volt. A tudtukra akarta adni, hogy a jelenlegi helyzetük nem a végleges. A zsidó nép mindenféle elképzelhető módon vétkezett Isten ellen, de Ő mégsem mondott le róluk. Az a terve, hogy megváltoztassa őket és egy új szellemet, a Szent Szellemet adja nekik.

Amikor a Szent Szellem bennünk él és munkálkodik, akkor Krisztus elméje működik bennünk. Krisztus elméjét kaptuk, hogy a helyes úton vezessen minket. Ha az Ő elméje működik bennünk, akkor pozitív gondolataink lesznek. Arra fogunk gondolni, hogy milyen áldottak vagyunk, Isten milyen jó volt hozzánk.

Jézus pozitív volt, annak ellenére, hogy hazudtak róla, elhagyták, félreértették és még sok más negatív dolog történt vele. A tanítványai akkor hagyták magára, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rájuk, Ő mégis pozitív maradt: mindig volt egy bátorító, felemelő szava. Már a puszta jelenlététől is szertefoszlott a félelem, a negativitás és a csüggesztő reménytelenség.

Krisztus elméje bennünk pozitív. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy negatívan gondolkodunk valamivel kapcsolatban, akkor azonnal fel kell ismernünk, hogy nem Krisztus elméjében működünk. Isten mindig fel akar minket emelni. A lelkünk ellensége az, aki le akar minket nyomni a kétségbeesésbe, depresszióba. Az orvosi okokat leszámítva, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki úgy essen depresszióba, hogy közben ne lenne negatív. Sok okunk nyílik arra, hogy negatívan gondolkodjunk, de ne felejtsük el, hogy akkor nem Krisztus elméjében működünk. Nem kell elfogadnunk a negatív gondolatokat. Azok nem a mieink!

Minden egyes helyzet, mellyel szembe kell néznünk, választás elé állít minket. Választhatjuk a jót vagy a rosszat. Gyakran minden gondolkodás nélkül automatikusan a rosszat választjuk. A régi berögzült gondolkodásmintákat – a régi elmét – követjük, és nem a Krisztusi elmét. Isten Ezékiel próféciáján keresztül megígérte a zsidó népnek, hogy új szívet és új szellemet ad, ez ugyanúgy ránk is érvényes, de nekünk kell eldöntenünk, hogy az újat vagy a régit követjük.

Atyám, tudatában akarok lenni Krisztus elméjének az életemben, annak minden napján és percében. Segíts, hogy nyitott legyek a Te akaratodra, és megszabaduljak minden régi gondolkodásmódtól, melyek a rossz úton lefelé húznak. Jézus nevében kérem. Ámen.

Jézus vezess, fogd két kezem.

Sérelem - felejtés

Mese a sündisznóról

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.

Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.

 Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.

Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.

Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

 „Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!” A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte.

 „Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.” A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.

A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam.”  ”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.

”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő  szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán.

Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.

 S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.

 „Itt vagyok.” - suttogta.

  A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet. „Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.

„Most megengeded, hogy megsimogassalak?”

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!”

 ”Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.

 A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…”

Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket. Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.

 „Soha senki nem simogatott meg!”

 Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.

 „Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!”

 Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.

A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még  a szíve dobogását is érezte.

 ”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.

 A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán

 ( ismeretlen szerző)

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/mese-a-sundisznorol.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Most fogsz előjönni a magányos elzárkózottság sötét helyéről. Bármennyire is próbálkoztál, hogy ne légy elrejtőzve és ne légy zárkózott, Én ezt az időt arra használtam, hogy egy olyan gyógyulást végezzek el benned, ami már nagyon kellett. Erre a helyre, a csend helyére volt szükség ahhoz, hogy szellemileg, érzelmileg, mentálisan és fizikailag is rendbe jöjj. Most viszont készülj fel arra, hogy előhozlak egy magasabb helynek a fényére, ahol meg fogod tudni érteni az elzárkózottságod kijelentését, mondja az Úr.

Ésaiás 55:12 "Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek előttetek, és a mező minden fái tapsolnak."

Napkeltétől napnyugtáig áldjuk dicsérjük az Úr Nevét