Vida Sándor: Mézcseppek:

- A szeretet úgy szórja sugarait, mint a Nap. Nem válogat, hogy kire süt.

Oswald Chambers: MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN

 "...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).

A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre.

Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hit Gyülekezete - Hadd lássuk dicsőséged

AZ UTOLSÓ ÚTSZAKASZ

Szerző: Guti Tünde

Kietlen pusztaságban járok, az oázisok már messze elmaradtak mögöttem.

Az erdő, dús lombjával és tömény illatával elevenen él még bennem, vidám hangjait hallani vélem néha. Mielőtt elhagytam, az utolsó lélegzetvétellel alaposan teleszívtam a tüdőmet, pont úgy, mint a magasba törő sziklák tetején, közel a szikrázó, kék éghez, ahol kristálytiszta hegyi levegővel töltődtem fel.

Most kemény göröngyök törik kérgesre lábamat, forró, száraz napsugarak cserzik arcomat. Szomjúságtól tikkadtan vonszolom magam tovább, mert tudom, hogy ott a távolban frissítő, élő víz vár rám, és ölelésre tárt karokkal fürkészi Atyám a látóhatárt, vajon jövök-e már. Egész úton erre a nagy találkozásra vágytam!

Társaim közül többen már megérkeztek, és boldogan pihennek a nyugalom házában, igaz Barátunk és Testvérünk, a Szent Fiú társaságában. Ez az igazi otthonom, Immánuel örök, szeretetteljes jelenlétében. Ide tartunk az elhívottakkal.

Mindannyian ugyanarra keskeny ösvényre léptünk rá, amikor hátat fordítottunk a hivalkodás, csábítás hamis csillogásának, elhajolva a büszke, hazug világtól. Egyikünk-másikunk hamarabb került olyan helyzetbe, ahol ádáz harcokat kellett vívni ősi ellenségünkkel, mert folyamatosan gátol, akadályoz a jó véghezvitelében, és mindent elkövet, hogy eltérítsen az egyetlen helyes útról, meghiúsítva ezzel a TERVET.

De bennünk él a csodálatos Szellem, itt lobog a szívünkben, és soha nem szűnik meg bátorítani, tanácsolni, kedvesen eszünkbe juttatja a kapott ígéreteket. Ezek a szavak mécsesként világítják meg ösvényünket a sötétben.

Most is erre az örökségre emlékezem, ahogy kiszáradt torokkal és reszkető térdekkel lépkedek előre. Bevallom, nagyon elfáradtam… Könnytelen szememet behunyom, mert kétségek kezdenek gyötörni azok miatt, akikkel együtt indultunk. Karöltve törtünk előre kezdetben, bátran és szenvedélyesen, nem is vesztettünk el senkit.

Miért is kellett később vitáznunk, gyanakodnunk? Elengedtük egymás kezét…, és a széthúzás okozta megbántódások tövisként fúródtak belénk, hátráltatva előrehaladásunkat.

Máskor meg végeláthatatlan útvesztőkbe, veszélyes labirintusokba keveredtünk önfejűségünk, vagy a magunk alkotta szabályok és törvények miatt. Így utólag átértékelve…, az örökkévalóság a majdani megjutalmazás fényében…, milyen ostobán viselkedtünk!

Eltöprengve hibáinkon, a kétségbeesés kezd fojtogatni. De ekkor a szabadság madara ezüstös szárnyakkal elrepül felettem, és szépséges dalba kezd. Ahogy nézem bágyadtan légies mozdulatait, az eddig csupán lelkemben lebegő cél felsejlik halványan a horizonton.

Szívemet remegő öröm járja át, a szorongás kötelei leoldódnak. Új erőre kapok és futásnak eredek. Láthatatlan széllel emeli lábaimat a Remény. Könnyűnek érzem magam, és egyre csak hullanak le rólam a hosszú vándorlás terhei.

A minduntalan nyomomban járó, félelmetes oroszlán üvöltése riadt nyüszítésbe halkul.

Hazaértem!

Már hallom a szentek dicsőítését, és … igen… ott áll Atyám kitárt karokkal, mellette a Fiú, szivárvány ragyogásban, tekintetében tűzláng, és végre belevethetem magam ebbe a biztonságot nyújtó ölelésbe.

Itthon vagyok!

A Békesség Fejedelmének országában, ahol nincs több könny, fájdalom, csak boldog éneklés, végtelen nyugalom, és soha nem tudom megunni, hogy újra és újra elismételjem:

„Szent, szent, szent az Úr!

Egyedül Övé a hatalom és a dicsőség!”

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/111

Napi bátorító üzenetek

 Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).

 Ez aztán az ígéret!

   Beköszöntött a „nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

   Íme, Isten bátorító tanácsa: „hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap. Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért!

Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem siessünk ezt megtenni.

   Íme, vigasztaló ígérete: „Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

   De ne feledkezzünk meg a végéről sem: „és te dicsőítesz engem".

Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk szabadító Urunkat!

 És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani.

C. H. Spurgeon  "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből.

Amikor bátorítasz, fogalmazz pontosan

 „Mi az erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Róma 15:1

Jézus folyamatosan bátorította az embereket, és azt mondta a hitben erőseknek, hogy erősítsék a gyengébbeket.

Neked is bátorítanod kell a környezetedben élőket.

Mindannyiunknak szüksége van bizalomra. Akkor hozod ki a legjobbat magadból, amikor tudod, hogy valaki bízik benned. Jézus is ezt tette Péter apostollal. Péter neve, a (gör.) Petros – kavicsot jelent. Jézus azt mondta neki: „Én kősziklává teszlek téged, ezért új nevet adok neked.”

Amikor Jézus ezt mondta, Péter nagyon sok minden volt, csak éppen kőszikla nem. Ő volt Mr. Ösztönös, Mr. Azonnal – de Jézus nem arról beszélt, hogy milyen volt Péter. Jézus arról beszélt, hogy milyenné válhat! Arra bátorította Pétert, hogy éljen a lehetőségeivel!

Amikor valakit bátorítasz, annak hitelesnek kell lennie. Legyen a bátorítás szívből jövő és őszinte; legyen rendszeres – ne fukarkodj a bátorítással!

Ráadásul, amikor bátorítasz valakit, fogalmazz pontosan. Például ahelyett, hogy egyszerűen csak annyit mondanál, hogy: „Finom volt a vacsora” – inkább mondd azt, hogy: „Látom, hogy nagyon sok energiát fektettél ebbe a vacsorába; a fűszerezés pedig egyenesen kiváló volt!”

Kit fogsz ma bátorítani? Konkrétan mit mondasz majd neki?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 09.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/16/a_batoritas_legyen_kulonleges

Pintér Béla - Boldoggá Tettél

Aforizmák

Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

Hiszem...

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”

Zsoltárok könyve 27:13

Talán túl sok rossz történt veled mostanában, és vágysz arra, hogy valami jót is tapasztalj. Túl sok negatívum, ami azóta is csak lehúz a mélybe, és vágysz egy reménysugárra, valami fényre, ami áttör a felhők fekete sokaságán.

Talán ma már nincs kit felköszöntened, nincs kinek virágot vinned, és csak annyit suttogni a fülébe, „Szeretlek, Anyám!” Talán elég volt abból, hogy mindig mások bajára kell gyógyírt találnod, és most már arra vágysz, hogy egyszer valaki veled is foglalkozzon.

Ma ez az ige Neked szól, Barátom! Isten melletted van, Ő tudja, miken mentél át eddig, és azt is látja, mi jön ezután. Ezt az igét Neked, csak Neked küldte, hogy lásd meg, Ő gondot visel rólad. Neki fontos vagy, és tudja, milyen nehéz várni valami jóra az életben.

Én hiszem... Hiszem, hogy lesz ez majd másként. Hogy egyszer végre kisüt a nap, és tisztán fog ragyogni. Hiszem, hogy ez az állapot véget ér, és megtapasztalod végre, mi is az igazi jó. Hát várjuk együtt!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/05/hiszem.html

Imádság:

Uram! Veled közösségben élni örvendetes, boldog állapot. Szeretnék Rólad soha meg nem feledkezni. Köszönöm, hogy szólsz hozzám és én is beszélhetek Veled. Bárhol, bármikor. Dicsőítelek érte! Ámen

A nap gondolata:

Az ima ereje olyan nagy, hogy képes azt a kart mozgásba hozni, mely a világot mozgásba hozta. (Spurgeon)

Te vagy dicsőségem

De mi lebegünk!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

"De mi lebegünk!" Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:

-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet és a Mennybe kerül. Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy?

Az öreg pap így válaszolt a királynak:

-Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog süllyedni, vagy lebegni fog?

-Lesüllyed-válaszolta a király.

-És ha fogok száz nagy követ, egy csónakba teszem őket, és a csónakot pedig a vízre lököm, le fognak süllyedni, vagy lebegni fognak?

-Lebegni fognak.

-Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő?

A király nem tudta mit válaszoljon, az öreg pedig elmagyarázta:

-Így van, király, az emberekkel is. Bármennyi bűn terheli is vállukat, ha Istenre támaszkodnak, nem kerülnek a pokolba. Az pedig, aki csak egyszer vétkezik ugyan, de nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.

A szégyen

Készítette: Balázs Iványi

Ez a virág a szégyenvirág. Az útszéleken nő.

A feleségemnek mesélte a minap egy idős néni, hogy gyerekkorukban ennek a virágnak a belső szirmai pirosak voltak, ezért könnyen fel lehetett ismerni. Az tűnt fel a néninek, hogy manapság, valami csoda folytán, már nincsenek meg a virágon a piros szirmok.

- Olyan gonosz a világ, hogy már a szégyen is kezd elmúlni az emberek szívéről kedvesem!- mondta a néni. Sajnos igaza volt.

De ennek ellenére hordoz egy jó hírt is ez a csoda. Ez a jó hír 2000 éve itt kering közöttünk, keresve azt, aki meghallja, és hisz benne:

Ézsaiás könyve:43:25 Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

Zsoltárok könyve:25:3           Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled.

Róma levél:10:11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne (Jézusban), meg nem szégyenül.

A szégyenvirág fehérlik! Nem kell tovább a szégyenedben maradnod! Jézus azért halt meg, hogy te bűntudat és szégyen nélkül élhesd az életedet. Olyan tiszta lettél Isten szemében, mint Jézus! Hiszel ebben?

Közbenjáró Ima

Készítette: Közös Ima

Könyörgés megóvásért

Készítette: Közös Ima

Hit Gyülekezete - Oly nagy vagy Urunk

Ige: A látszat hívő

Aki hívőnek mutatja magát, de a szíve nem az Úré, arról így szól az Úr: „És másnap, mikor Bethániából (elindultak, és) kimentek vala, megéhezék. És meglátván messziről egy (zöldellő) fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké (soha többé) ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák (ezt) az ő tanítványai. És mikor beestveledék, kiméne a városból (a városon kívülre).

(Korán) reggel pedig, amikor mellette (vagyis a fügefa mellett) menének el, (észrevették, és) látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben (És: Higgyetek Istenben). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál (és vesd magadat) a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki (és annak meg is adatik az), amit mondott.

Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25) 

Ige: Örömhír

„Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak (jelentése: a messze sugárzó; jel = a gyülekezet), kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek (jelentése: béke alapja)! Kiálts, ne félj! Mondd Júda (jelentése: bizonyságtevő) városainak: Itt van Istenetek! Ímé, az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma (és szerzeménye, a Szent Szellem) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott, a megváltás) Ő előtte” (Ésa. 40,9-11)

Ige: Ima Jézus Nevében

 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14)

Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [és kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. (Mát. 7,7-8)

És ismét: „… Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek (aki zörget annak) megnyittatik” (Luk. 11,9-10)

„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tovahány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit is) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8)