2012. június 19.
Kenneth & Gloria Copeland: Fedezd fel, mit tud elvégezni a kegyelem
És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr
Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. - Apostolok
Cselekedetei 4:33
A legtöbbünknek fogalmunk sincs arról, mi a kegyelem
valójában. Persze tudunk egy-két alapvető tényt róla, például hogy kegyelem
által lettünk megváltva (Efézus 2:8). De egyáltalán nem ismerjük azt a valódi
erőt, amit a kegyelem ki tud árasztani az életünkben a mai napon!
Ha szeretnél egy képet kapni arról, hogy mit tud elvégezni a
kegyelem, nézd meg, mi történt a korai keresztényekkel az Apostolok
Cselekedetei 4-ben. Jeruzsálem vallásos vezetői megfenyegették őket, és
megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak többet Jézus nevében. Ezért imádkoztak
a helyzettel kapcsolatban.
Lényegében ezt mondták: „Urunk, megfenyegettek minket, de
eszünkben sincs abbahagyni a prédikálást, és nem bújunk holmi vallásos szőnyeg
alá. Csak adj nekünk erőt meg bátorságot, és már megyünk is tovább.”
Tudod, mi történt az ima hatására? A 33-as vers azt mondja,
„nagy kegyelem volt mindnyájukon.”
Nagy kegyelem. Olyan erőteljes, hogy amikor a hívők
elfogadták azt, az egész épület megremegett. Olyan nagy kegyelem, hogy „az
apostolok kezei által sok jel és csoda lett a nép között” (ApCsel 5:12).
Már ez az egy történet meg kell, hogy győzzön arról, a
kegyelem nem valami elvont szellemi fogalom. A kegyelem valóságos. Erőteljes.
Ez adja a természetfeletti erőt ahhoz, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek!
Tudni akarsz valami igazán izgalmas dolgot? A Biblia azt
mondja, hogy ugyanaz a kegyelem, ami a jeruzsálemi korai Gyülekezet
rendelkezésére állt, elérhető bárki számára, aki valaha bűnt követett el, és
szűkölködik Isten dicsősége nélkül.
Hála Istennek, ez azt jelenti, hogy te és én is megfelelünk
a követelményeknek!
Ha az ördög megfenyegetett mostanában, kövesd a korai
keresztények példáját. Imádkozz, és mondd: „Uram, nem érdekel, mit mond az
ördög és a csapata. Nem fogok meghátrálni. Továbbra is hitet szólok, és hitben
élek – és bátran teszem ezt! Ezért kérlek, adj erőt!”
Garantálom neked, hogy ha őszintén mondtad ezt, Isten
megteszi – és akkor kezded majd megérteni, hogy miről is szól a kegyelem.
Igei olvasmány: Apostolok Cselekedetei 4:8-33
Carl Eichhorn: Én Uram vagy Te!
.jpg)
Ezt mondom az Úrnak: én Uram vagy te.
(Zsoltár 16, 2)
Ez az Ige az elsõ parancsolat - Én vagyok az Úr, a te
Istened - csodálatos visszhangja. Istenének szava mélyen behatolt Dávid lelkébe
s most e nagyszerû hitvallás szavaival visszaadja azt az Úrnak. Sok lélekben
egyszerûen "hever" Isten Igéje. Lerakódik bennünk, mint valami holt
anyag. Ha azonban életté válik bennünk, akkor az Ige, amit hallottunk, mint
vallomás és bizonyságtétel kerül felszínre. Ez a különbség a csak megszokásból
hallgatók és az élõ lelkû hallgatók között. A zsoltáríró nem tudott hallgatni,
mert Isten naggyá, sõt mindenné lett a számára. Az isteni kijelentés a
kegyelemben és irgalmasságban való gazdagságával megnyerte Dávid szívét. Egészen
különös kegyelmi megtapasztalás volt mögötte. Túláradó, hálás örömmel kiáltja:
"igen, te vagy az Isten és rajtad kívül nincs szabadító! Te vagy az én
mindenem." Ezt mondotta Istenének és ezzel a vele való szövetséget
megszilárdította.
Dávid a fenti megnyilatkozásával Istent egyedüli és
feltétlen Urának ismerte el, teljesen átadta és elkötelezte magát neki. Így
szól Dávid: "Ezt mondom" - és nem azt fejezi ki, hogy ezt mondtam
valamikor. Ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy ezt mondom most és emellett
maradok. Ezt többé nem lehet megmásítani. - Amikor Pál apostol háromszor
könyörgött az Úrnak, hogy szabadítsa meg õt, akkor olyan választ kapott
felülrõl, amely nem felelt meg az õ vágyakozó imádságának, de amelyrõl
világosan tudta, hogy most már mindig így maradnak nála a dolgok. "Az Úr
szólt így hozzám" „elég néked az én kegyelmem” és ezt nem lehet egyszerûen
lerázni magunkról (2 Kor 12, 9).
Vajon tudsz-e te is ilyen teljes átadásról? Átadtad-e már
neki a kizárólagos rendelkezési jogot önmagad és életed felett? Tersteegen, sok
lelki ének híres szerzõje, életének egy ilyen megszentelt órájában belekarcolt
késheggyel a saját karjába és kiserkenõ vérével örök tulajdonul elkötelezte
magát az Úrnak.
De a dolog nem ilyen külsõségeken fordul meg. Nem ez a
lényeges. Egyszer azonban teljes és kizárólagos kapcsolatra kell jutnod az
Úrral. Szívünk jégkérgének végre le kell teljesen olvadni és el kell tûnjön az
utolsó ellenállás is. Ha viszont az Úrral való szövetséget megkötöttük, akkor Õ
szavunkon fog minket és nem enged el többé.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Tanmese egy kisleányról
Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak
ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a
napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek,
akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról
figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.
Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.
A nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba
menekült, ő azt mondta:
- Én a nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám,
mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára
fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott,
szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben
vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem
értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek
visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója
kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből
úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle.
Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől,
válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk
csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a
betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem
valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben,
csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok
Ezt tanácsolja a Szent Szellem is, hogy: „Mindenkor örüljetek” (1
Thess. 5,16). Mert: „Veled van
Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével,
ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).
GYÖNGYSZEMEK
Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az embertől, ne féljünk
a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől, és
ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt. (Lev Tolsztoj)
C. H. Spurgeon: Széles folyók hajók nélkül
Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a
helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át
büszke hajók" (Ézs 3,21).
Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan
hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár.
Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az
ellenség hajókkal támadja meg. Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal
jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek,
amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: nem kelnek át büszke hajók" rajta.
Áldott legyen mindenre gondoló szeretete!
Uram, ha gazdagság folyamával ajándékozol meg, kérlek, ne
engedd, hogy megtámadjanak a büszkeség, vagy a világias lelkület
hadihajói". Ha jó egészséggel és derűs kedéllyel áldasz meg, ne hagyd,
hogy a könnyelműség vagy lustaság díszes bárkája beevezzen a szívembe. Ha a
Neked való szolgálatban olyan áradó sikereket adsz, mint egy nagy folyó,
kérlek, hogy hullámain sohase találkozzam az önteltség és az elbizakodottság
gályáival. Ha végtelenül boldog vagyok, mert évről évre tapasztalhatom
kegyelmed erejét, ne tűrd, hogy ezért megvessem a gyengébb hívőket, sem azt,
hogy saját tökéletességemben gyönyörködjem! Uram, kérlek, add nekem az áldást,
amely gazdaggá tesz, de ne engedj semmi olyat tennem, ami megszomorít Téged,
vagy bűnbe visz engem! Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
2012. június 18.
Lukács evangélium 17. Fejezet: Botrányok, botlások, bűnre csábítások (szerkesztett)
Luk. 17,1 Monda pedig
a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, [és elkerülhetetlen] hogy botránkozások [azaz: botrányok, botlások, bűnre csábítások] ne essenek [és hogy kelepcék ne készüljenek]; de jaj
annak, aki által esnek [aki azokat
készíti, és aki által eljönnek].
»Más
fordítás: Biztos, hogy fognak olyan dolgok
történni, amelyek bűnbe viszik az embereket, de nagyon rossz lesz annak, aki
miatt ez történik«
Jobb [és elviselhetőbb volna] annak, ha
egy malomkövet vetnének a nyakába, és ha a tengerbe vetnék, hogysem mint egyet
e kicsinyek közül megbotránkoztasson [és tőrbe csaljon, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre
csábítson, botlásba és bűnbe vigyen]
[Vigyázzatok,
és ügyeljetek magatokra;
óvakodjatok tőlük], és őrizzétek
meg magatokat: ha pedig a te atyádfia [a te testvéred] vétkezik ellened, [hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért, figyelmeztesd], és dorgáld meg
őt; és ha megtér [ha megbánja,
és más felismerésre tér, és ha
gondolkozását megváltoztatja], bocsáss meg néki.
És ha egy napon [vagy ha naponta] hétszer vétkezik ellened [és hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért], és egy
napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam [más felismerésre jutottam]; megbocsáss néki
Luk. 17,5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed [és erősítsd]
a mi
hitünket!
Luk. 17,6 Monda pedig az Úr: Ha annyi [és ha akkora]
hitetek
volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának [vagy ennek a feketeszederfának]: Szakadj ki
gyökerestől, és plántáltassál [és
eressz gyökeret] a tengerbe; és engedne [vagyis
engedelmeskedne, és szót fogadna] néktek
Luk. 17,7 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy (rab)szolgája van, és az szánt vagy
legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő [és jöjj ide
hamar], ülj [vagyis dőlj] asztalhoz?
Luk. 17,8 Sőt nem ezt mondja-e [inkább]
néki:
Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj [fel] nékem, míg én eszem és iszom; és azután
egyél és igyál te?
Luk. 17,9 Avagy megköszöni-é [netán hálával tartozik-e] annak a (rab)szolgának, hogy azt művelte [hogy megtette], amit néki parancsolt [hogy megtette rendelkezéseit]? Nem gondolom [és nem hinném].
Luk. 17,10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek [és ha
teljesítettétek mindazt], amik néktek parancsoltattak [és amit rendeltek nektek], mondjátok,
hogy: Haszontalan (és mihaszna rab)szolgák
vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük
[Más fordítás: Értéktelen / haszontalan / semmirekellő /
alkalmatlan rabszolgák vagyunk, akik
nem hoztunk hasznot, csak annyit tettünk, amit tartoztunk megtenni]
Luk. 17,11 És lőn [vagyis az történt], hogy mikor
útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samária és Galilea között haladt át.
Luk. 17,12 És mikor egy faluba beméne, szembejött vele
tíz
bélpoklos [vagyis tíz leprás] férfi, kik távol megállnak:
Luk. 17,13 És felemelik szavukat [és
kiáltozva kérték], mondván: Jézus, Mester, [irgalmazz nékünk; szánj meg minket, és] könyörülj rajtunk!
Luk. 17,14 És mikor őket [észrevette], és meglátta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg
magatokat a papoknak. És lőn, [vagyis
az történt], hogy míg odamennek, megtisztulnak.
Luk. 17,15 Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy
meggyógyult, visszatért, [fennhangon]
dicsőítvén
az Istent nagy szóval [és Istennek
hangos dicséretével az ajkán];
Luk. 17,16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat
adván néki: és az [az ember] Samáriabeli
vala.
Luk. 17,17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen
tisztulának-é meg? Hol van a többi kilenc?
Luk. 17,18 Nem találkoztak [és nem akadt más] akik
visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk. 17,19 És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged
megtartott [megmentett,
meggyógyított, vagyis üdvözített]
Luk. 17,20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el
az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa [az Isten Királysága] nem szemmel
láthatólag [nem szembetűnő módon] jő el. [Más
fordítás: mert az
Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá;
és nem megfigyelhető módon jön el.
Természettudományos értelemben nem vizsgálható, nem lehet tudományos kutatás
tárgyává tenni, és nem úgy jön el, hogy az ember azt kiszámíthatná]
Luk. 17,21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van;
mert ímé az Isten országa [az
Isten királysága, királyi uralma]
közöttetek
van]
Luk. 17,22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor
kívántok [és szeretnétek] látni akár egyetlen egyet az ember Fiának
napjai közül, és nem láttok.
Luk. 17,23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott
van; de ne menjetek el [oda], és ne
kövessétek [és ne
fussatok utána]:
Luk. 17,24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától
az ég aljáig fénylik [és
megvilágítja az eget]; úgy lesz [és olyan lesz] az embernek Fia is az ő napján
[Más fordítás: Mert ahogyan
a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és
fénylik, úgy jön el az emberfia is az ő napján]
Luk. 17,25 De előbb [még]
sokat
kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [mert kell, hogy ez a nemzedék elvesse, és
elutasítsa őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg].
Luk. 17,26 És miként a Noé [jelentése: nyugalom,
vigasztalás megnyugvás] napjaiban lett [és ahogyan a Noé napjaiban történt], úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk. 17,27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama
napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket
elveszte [és mindenkit elpusztított].
Luk. 17,28 Hasonlóképpen, mint a Lót [jelentése: lepel, fátyol vagy égés] napjaiban is
lett [és éppen
úgy lesz, mint ahogy lót napjaiban történt]; ettek, ittak, vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek;
Luk. 17,29 De amely napon kiment Lót Szodomából [jelentése:
körülzárás, körülzárt hely; égő; fás
tájék], tűz és kénkő esett [vagyis
kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett [és mindenkit elpusztított]:
Luk. 17,30 Ezenképpen lesz [és ugyanez fog bekövetkezni] azon a
napon, melyen az embernek Fia megjelenik
[Más fordítás: Így történik
majd azon a napon is, amelyen az Emberfiáról a lepel lehull, és lelepleződik]
Luk. 17,31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija [az ő javai] a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és
aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra [és ne térjen vissza].
Luk. 17,32 Emlékezzetek Lót feleségére!
Luk. 17,33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [(szódzó):
vagyis saját magát üdvözíteni] elveszti [(apollümi):
elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti,
romlásba viszi] azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja]
azt.
[Más fordítás: Ha
valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná
meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki
pedig elpusztítja, vagyis halálra adja az életét, az életben tartja /
feltámasztja / életre kelti]
Luk. 17,34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy
ágyban; az egyik felvétetik [egyiket
magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik
elhagyatik [a másik elvettetik,
mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].
Luk. 17,35 Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik
felvétetik [az egyiket magukhoz
veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen].
Luk. 17,36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja,
magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen]
Luk. 17,37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig
monda nékik: ahol a test [(ptóma): ahol a dög, az
élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a
saskeselyűk a démonok szimbólumai]
A hit győzelme
„Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot,és
az a győzedelem, amely legyőzte a világot a mi hitünk.” (János első levele 5,4)
Győzelem=diadal
siker
elsőség
Hit=hűség
Lelki ajándék
Isten fegyverzetének része: pajzs
Lélek gyümölcse
Az ember belső magatartása Isten felé
Életünkre jellemző - kisgyermektől, idős emberig -, hogy
győzelmek és vereségek kísérik végig. Ilyen a létért, boldogulásért folytatott
mindennapos küzdelmünk.
Hol ebből, hol abból kapunk többet. Így éli minden ember az
életét.
Vagy mégsem kell így lennie?
Van megoldás, más perspektíva?
IGEN!
A kérdés: MIT AKAROK? A világban akarok győzni, vagy a világ
felett akarok győzni?
Beletemetkezem a mindennapok küzdelmébe vagy felemelem a
fejem?
Fel akarom és fel tudom-e egyáltalán emelni?
János apostol írja az alapigében.”Mert mindaz, ami Istentől
született legyőzi a világot.”
Itt a született szót emelném ki. Mit is jelent
születni-újjászületni egy ember életében?
ÉLEK TÖBBÉ NEM ÉN HANEM ÉL BENNEM A KRISZTUS.
„Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy
Jézus az Isten Fia”
Érted mi a mondanivalója?
HA CSAK ENNEK A VILÁGNAK CSAK ERRE A VILÁGRA VONATKOZÓ KÜZDELMEIRE KONCENTRÁLSZ,
AKKOR RABUL EJT, MAGÁBA ZÁR!
Rabul ejti gondolataidat, lényedet. Győzni fog feletted
Sátán annak ellenére, hogy számunkra a biztos győzelem van ígérve. Viszont
ennek az ígéretnek van egy feltétele. Ez pedig nem más, mint a HIT.
Hogyan akarod élni az életedet?
Mit jelent számodra az élet?
Egy nagy utazást? Honnan indulsz hová tartasz? Céltudatosan
élsz vagy csak „majd lesz valahogy”?
Ne kergess ábrándokat. Ne magyarázkodj, hogy te másmilyen
leszel neked minden sikerül. Egyedül neked sem megy!
Hogyan sikerül életedet egy nyugodt mederbe terelni?
Gondolkozz! Egy egyszerű és mégis sokatmondó szó segít ebben. HIT.
Igen fontos az életünkben a céltudatosság. Hová milyen cél
felé tartunk.. Ne sodródjunk az árral! Ebben az Isten-tudatosságban van a
győzelem, hogy biztos vagyok benne, hogy jó irányba halad az életem.
Amikor elfog a kétség, bizonytalanná válsz. Ne csüggedj.
Borulj térdeidre és kérd szerető Istenünk segítségét, útmutatását. Ez a
megoldás. Jézus Krisztusba vetett hit által megszabadulsz kétségeidtől,
félelmeidtől. Győzni fogsz.
Ő mellette biztonságban vagyunk. Ott van a biztos cél utunk
végállomása : AZ ÖRÖK ÉLET.
Így lesz életünk felszabadult. Így tudunk kitörni a földi
élet győzelmeinek és vereségeinek mókuskerekéből.
Kedves barátom, igen, győzhetünk, de csak akkor, ha már
Krisztus bennünk van ha már nem mi élünk,hanem él bennünk Krisztus! Így tudunk
győzni a múlt és jelen kísértései felett.
Kenneth E. Hagin: Amit hinni kell
Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem,
hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; és hogy
eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint. -
1Korithus 15, 3. 4.
Nemrégen olvastam az evangélium egy úgynevezett
szolgálójáról, aki már eléggé ismert. Néhány újságíró interjút készített vele,
amikor megérkezett a városba, egy cikkével kapcsolatban. Abban a cikkben
ugyanis kijelentette: „Kérdés, hogy Jézus feltámadt-e egyáltalán a halálból.
Valamint, hogy semmi sem múlik azon, hogy Ő feltámadt-e vagy sem.”
A világon minden ezen múlik!
Ezen múlik, hogy van-e szellemi életed vagy szellemi halott
vagy-e — mert ez által kapod meg az örök életet. Mert azáltal születsz újjá —
hogy hiszed, hogy Jézus Krisztus az Istennek Fia, hogy Ő meghalt a te bűneidért
az Írások szerint, és hogy feltámadt a halálból!
Megvallás: Én hiszem, hogy Jézus Krisztus az Istennek Fia.
Hiszem, hogy Ő meghalt az én bűneimért az Írások szerint. Hiszem, hogy Ő
feltámadt a halálból az én megigazulásomért, vagyis azért, hogy én igaz legyek
Isten előtt. Én hiszem a szívemben, hogy én vagyok Isten igazsága. Igazzá
lettem Isten előtt, az által, amit Jézus tett.
Bob Gass: Fel akarod adni? Ne tedd!
„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Kor 15:58)
Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a
billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre
váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri
választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari
zeneigazgatójává.
Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt.
Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle
nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás
folyt.
A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki
sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai
áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt.
Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte.
Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és
többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját.
Bár egészsége később
helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat
évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten,
nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében
fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek
szánt.
Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az
évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket
öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely
Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett
írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás
nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt
teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz,
hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)