Ige: Az Úr Jézus kijelentése „arról a napról”

 „Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik [egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].

Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].

Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen]

És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: ahol a test [(ptóma): ahol a dög, az élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a saskeselyűk a démonok szimbólumai]^* (Luk. 17,34-37)

Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert ahol a dög [(ptóma): a tetem, a hulla van], oda gyűlnek a keselyűk [a saskeselyűk: a démonok szimbólumai];

[Más fordítás: Ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a holttest]” (Mát. 24,28).

A tanítványok kérdésére még egyértelműbb választ ad az Úr, kijelentve, hogy ahol a testi ember nem született újjá, vagyis halott (ptóma=holttest): „…Mert a saskeselyű: „Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem” (Jób. 39,33)

Hiszen aki nem születetett újjá, az még mindig bűneiben van, akiről azt mondja a Szent Szellem: „A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut. (Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma; de az erőszakos ember évei meg vannak számlálva).

Ijesztő (rémítő) hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is (A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító). Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti, merthogy Isten ellen emelte (nyújtotta ki) a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval (és erősködött a Mindenható ellen)” (Jób 15,20-21.25)

És ezért: „Mert ímé, feltámasztom (útnak indítom és idehozom) a Káldeusokat (azaz Babilónia lakóját, aminek jelentése: harcias), a kegyetlen és vakmerő (vad) nemzetet (szilaj népet), amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi.

Rettenetes és iszonyatos (félelmetes és borzalmas ez a nép), önmaga szerzi törvényét és hatalmát (ereje szab neki törvényt és hatalmat). És lovai serényebbek (gyorsabbak) a párducoknál, és gyorsabbak (és vadabbak) az estveli (a pusztai) farkasoknál, és előtörtetnek (vágtatnak) az ő lovasai (és özönlenek); és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra siető (lecsapó) keselyű” (Hab. 1,6-8)

Ige: Aki felismeri Jézusban Istent

Az Úr Jézus 10 leprást küld a papokhoz, hogy megállapítsák a gyógyulásukat: „Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy meggyógyult, visszatért, [fennhangon] dicsőítvén az Istent nagy szóval [és Istennek hangos dicséretével az ajkán];

És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az [az ember] Samáriabeli vala.

Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? Hol van a többi kilenc?

Nem találkoztak [és nem akadt más] akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott [megmentett, meggyógyított, vagyis üdvözített] (Luk. 17,15-19)

Mert meg van írva, hogy: „Kegyelmes, irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra (mert türelme hosszú) és nagy kegyelmű (és szeretete nagy). Jó az Úr mindenki iránt (vagyis mindenkihez), és könyörületes (és irgalmas) minden teremtményéhez” (Zsolt. 145,8-9).

 Ezzel a gyógyítással az Úr Jézus újabb lehetőséget adott a papoknak arra, hogy Őt felismerjék, hiszen a leprát, vagyis a poklosságot csak Isten gyógyíthatta meg: „Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Ha valamely ember testének bőrén daganat, (var) vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén: vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő (kiütést), és fakadékot. Ha a szőr a fakadékban (és a kiütésben) fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél (vagyis a kiütés felülete bemélyed a bőrébe): akkor poklos fakadék (poklos kiütés) az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt” (3 Móz. 13,1-3).

„A poklos ember pedig, akin a fakadék van, megszaggatott ruhában (a haja maradjon gondozatlanul) és mezítelen fővel legyen, és a bajuszát fedezze be (takarja el), és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (vagyis a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga (egyedül) lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,45-46).

És: „Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a pap elé kerül: menjen ki a pap a táboron kívülre, és ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot” (3 Móz. 14,2-4)

Ige: Botrányok, botlások, bűnre csábítások

„Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járna], hogy malomkövet [(onikosz) - szamár- (tudniillik. olyan nagy, hogy egy szamár kell a forgatásához)] kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [a tenger fenekére süllyesztenék]. Jaj a világnak [(koszmosz): a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt.) az univerzum] a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt!

Mert szükség [és kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [történjenek, hogy kelepcék támadjanak, hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj, annak az embernek, aki által a botránkozás esik [aki által keletkeznek a kelepcék; és jön a botrány]

[Más fordítás: Sajnálom a világban élő embereket a miatt, ami bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek csábítások a bűnre, mégis jaj annak az embernek, aki által jönnek]” (Mát. 18,6-7).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy botránkozások (hamis tanok és tanítások)  legyenek, amelyek megosztást, szakadást hoznak a nyájban: „Mert szükség, [és kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [a ti körötökben] hogy a kipróbáltak [és állhatatosak, megbízhatóak, hitelesek] nyilvánvalókká  (és láthatókká) legyenek [hogy megismertessenek; kitűnjenek] ti köztetek. [ugyanis a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19).

 Ezek a Krisztus népéből támadnak, ahogy ezt Pál apostol az efézusi véneknek kijelenti: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz [és dühös] farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30).

Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (és prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.

Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (Mert annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (azért, mert el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson (és eltántorítson) téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (és takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül (a magad köréből)” (5 Móz. 13,1-6).

János apostol is szól a hamis tanítókról: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (és jelent meg); ahonnan [és ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek (és föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni (és romlásba döntő tévtanokat terjesztenek), és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, (s ezzel) önmagokra hirtelen való veszedelmet (és gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek

 (Más fordítás: Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket; //és benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban//); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (De már rég kimondatott //és készen van// az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3).

És sokan fognak ezekre hallgatni, és ennek eredményéről így szól a Szent Szellem: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz szellemek (ördögi) tanításaira figyelmezvén (ezekre hallgatnak). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

Egek nagy Királya

Egy mozdulatnyi hit

„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”

Márk evangéliuma 5:25-28

Ne félj, csak nyújtsd ki a kezed! Csak érd el éppen hogy, csak érintsd meg a ruhája szélét, és már semmi sem lesz olyan, mint előtte. Csak egy mozdulatnyi hit, és Isten csodákat tehet az életedben. Csak lépj egyet felé, és engedd, hogy Isten legyen a mindennapjaidban!

Terheket cipelsz a válladon, és nem bírsz szabadulni tőlük – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Csalódtál emberekben, barátokban, testvérekben – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Hibáztál, és rettegsz a következményektől; tudod, hogy ennek ára lesz, és tudod, hogy ez a te sarad – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Talán betegség gyötör, úgy érzed, már minden erőd elhagyott, és legszívesebben feladnád a harcot – nyújtsd ki a kezed Istenhez!

Isten ma reggel arra hív téged, hogy tegyél egy lépést hiteddel felé, és Ő meghallja égbeszökő imáidat. Lehet, hogy nem úgy válaszol a kérdéseidre, ahogy azt szerinted kellett volna, lehet, hogy késik a válasszal, de ott van melletted. Ha kell, veled hordja az élet terheit, ha kell, veled szenved a betegágy mellett. És veled néz szembe a holnap kihívásaival.

Nyújtsd hát ki a kezed Isten felé, és meglátod, valami egészen különleges dolog fog történni!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/06/egy-mozdulatnyi-hit.html

Imádság:

Uram! Tudom, hogy gyülekezetemben nem egy-egy ember túlterhelése a cél, hanem az, hogy mindenki megtalálja a helyét és a számára általad elkészített tennivalót. Köszönöm, hogy én tudhatom, hogy nekem is szánsz feladatokat és használni akarsz. Mutasd ezt meg mindazon testvéremnek is, akik ezt még nem látják! Ámen

A nap gondolata:

A szolgálathoz egy erény szükséges: a hűség. (Turóci)

Napfény ömölt szivembe...

Ma imádkozz a pásztorodért

"Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." (3János 4)

Szánj egy kis időt arra, hogy imádkozz a pásztorodért, aztán vasárnap bátorítsd őt. Majd tégy ugyanígy minden héten.

Pásztornak lenni az egyik legkeményebb munka a földön, de János apostol azt mondta, hogy egyben ez lehet a legörömtelibb is: "Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." (3János 4)

A lelki vezetőknek helyesen kell tanítaniuk Isten igéjét, szembeszállniuk a hamis tanítással mielőtt elterjedne, hirdetni az evangéliumot a nem hívőknek, imádkozni az összes emberért, valamint kiképezni és kinevezni a vezetőket. Ezt mind csinálniuk kell, és közben példaként kell szolgálniuk arról, hogy hogyan is néz ki, amikor egyre érettebb vagy a Krisztushoz való hasonlóságban (lásd 1 és 2 Timóteus; Titusz).

Ennek megfelelően Pál apostol azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki vezetőinket és elárasztani őket elismeréssel. "és az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel" (1Thessz 5:13 Károli fordítás)

Láthatjátok a hatalmas felelősséget, egy pásztornak összhangban kell maradnia Istennel és bátorítania téged, hogy te is maradj összhangban. A te pásztorod is egy ember és minden porcikája éppen ugyanannyira képes hibákat elkövetni vagy bűnbe esni, mint amennyire te és én is. Imádkozz, hogy a pásztorod mindig Jézusra fókuszáljon, és hogy a szolgálata ebből a meghittségből áradjon. Semmit sem akar jobban az ellenség, mint eltéríteni a pásztorodat a céljától azzal, hogy összezavarja őt.

Imádkozz a pásztorod védelméért, mert az ellenség visszatartása erősen támadni fogja minden alkalommal, amikor a pásztorod Isten igazságát hirdeti. Ez éppen hogy erősebb lesz, ahogy egyre inkább Krisztusról beszél.

Imádkozz, hogy a pásztorod a lelke mélyén jól tudja, hogy "sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban!" (Róma 8:38-39). Aztán pedig tudasd vele, hogy a te szereteted soha nem fog megszűnni és elkötelezetten akarod szeretni a pásztorod Jézus Krisztus szeretetével.

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/15/ma_imadkozz_a_pasztorodert

Nagyapa, hány éves is vagy?

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit!

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.

Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.

Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.

Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

25 éves koromig minden rendőrt és férfit 'uram'-nak szólítottam, minden nőt pedig 'asszonyom'-nak vagy 'kisasszony'-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.

Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki.

A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.

Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.

Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A 'notebook' jegyzetfüzet volt.

Az órákat naponta felhúzták.

Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.

Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.

Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

- Hát, nagyapó, biztosan több mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 70!

SZABÓ SÁNDOR - URAM KÖSZÖNÖM

Napi gondolat

A barát az a személy, akivel őszinte lehetek. Előtte hangosan is gondolkodhatom. (Ralph Waldo Emerson) 

Életcseppek

"A bűn mindig halált nemz. A halál először nagyon távoli dolognak tűnik, de az élet rövid, és a leszámolás gyorsan elkövetkezik." /Josef Kausemann/

C. H. Spurgeon: Isteni, örök, változhatatlan örömhír

„De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek" (1Pt 1,25).

   Minden emberi tanítás, sőt minden ember elmúlik, mint a fű a mezőn.

Ez az Ige azonban arról biztosít minket, hogy az Úr Igéje egészen más, mert az mindörökké megmarad.

   Az evangélium isteni kijelentés, mert ugyan, milyen más beszéd marad meg örökké azon kívül, amit az örökkévaló Isten szólt?

   Az evangélium Isten örökké élő kijelentése, amely az élettel most is éppoly teljes, mint a régmúlt időkben volt, ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása

első idejében.

   Az evangélium Isten változhatatlan kijelentése, amely nem hervad el máról holnapra, mint a fű, mert az mindig a változhatatlan, örök Isten igazsága marad. Az emberi vélekedések megváltoznak, az Isten által hirdetett igazság azonban éppoly kevéssé változik, mint az azt

kijelentő Isten.

 Az evangélium örömhír Istentől, Isten szava, amelyre mindenestől ráhagyatkozhatunk. „Beszéde megmarad örökké", tehát életünkben, halálunkban, az ítéletben és az örökkévalóságban.

Dicsőség Istennek Krisztus által ezért az örök érvényű vigasztalásért. Legyen Isten

Igéje a legfőbb táplálékod ma és életed minden napján.  

C. H. Spurgeon  "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A két jégtömb!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.

Néhány "jónapot", egy-két "jóestét". Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.

Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:

- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!

A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták , hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.

Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?

- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.

- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.

A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.

Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.

A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.

Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.

És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Készítette: 'Idézetek'

Sillye Jenő - Álmaimból, lelkemből

A szeretet

Készítette: Ez az a nap!

Ne feledd, hogy amíg a közömbösség csak kifogásokat, addig a szeretet megoldásokat keres.
(Joyce Meyer)

Ige: Noé idejében

"Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [És semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [elsodorta]: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is

 [Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]” (Mát. 24,27.37-39).

Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre (és látta), és ímé meg vala romolva (hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem (elpusztítom) őket a földdel egybe (a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13).

 De: „Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett” És így Noé megmenekült családjával együtt, az Úr tanácsa által elkészített bárkában: „Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ővele a bárkába, az özönvíz elől” (1 Móz. 7,7).

„És oda vesze minden földön járó/mozgó (hús)test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élő lélek (élet) lehelete vala, a szárazon valók közül (ami a szárazföldön élt) mind meghala. És eltörle az Isten minden (élőt), állatot, amely a föld színén vala (minden élőt), az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23).

Péter apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2 Pét. 2,5).

De: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek), És ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt (mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára. Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön)vízzel elboríttatván (elárasztva) elveszett (elpusztult). A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7).

Ugyanígy: „Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül (vagyis Isten nélkül) élnek. Viszont az igaz (Isten által megigazultnak nyilvánított) Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a hívőket a megpróbáltatásból, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára” (2 Pét. 2,6-9).

És Júdás apostol így ír erről: „Ugyanígy Szodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak (és kicsapongó, züllött életet éltek), és idegen (hús)test utáni kívánság hajtotta őket, például (mintául) szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését elszenvedik” (Jud. 1,7).

Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi volt az ok, amely kicsapongó, züllött élethez vezette őket: Az volt a bűne… Szodomának, kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála… (de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg), és a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam. (Ezék. 16,49-50)

Ige: Az Úr visszajövetelének látványa

Az Emberfia eljövetelének módjáról így beszél az Úr: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad [(phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik; felragyog, fénylik] és ellátszik egész napnyugtáig [nyugatig], úgy lesz az ember Fiának [Emberfiának] eljövetele [(parúszia: eljövetel, megérkezés, látogatás) megjelenése; visszajövetele] is

[Más fordítás: Mert amikor eljön az Emberfia, az olyan lesz, mint az égen keleten felvillanó villám, amelyet még nyugaton is lehet látni]. [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenésvigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is.