Imádság:

Szerető Mennyei Édesatyám! 

Köszönöm, hogy az életemet kezedbe vetted. Köszönöm, hogy nem hagytál a saját börtönömben sínylődni. Köszönöm a szabadítás csodáját, és az új életemet. Hálás a szívem, hogy ezt megtetted értem, porszem teremtményedért. Mennyei Atyám, a szégyen és a szomorúság is munkál a szívemben, hogy ennek a csodás új életre szóló meghívásnak ellenére is folyamatosan engedetlen vagyok. Nem rád figyelek, ha szólsz, nem igyekszem, ha hívsz, ha küldesz. Tudom a jót, s teszem a rosszat. Bocsáss meg nekem, és kérlek, jobbíts, nevelj, taníts, mert e nélkül elveszem. Munkáld ki bennem a feltétlen engedelmességet, hogy ne kelljen szégyenkeznem. Ámen (M.D.)

A nap gondolata:

A hit a lehetetlen dolgokon csak nevet. (Smith Wigglesworth)

A kétféle szomorúság

A kétféle szomorúság

 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

Van egy olyan fajta szomorúság, ami az életet munkálja. S egyben ez a Szentírásban Isten meghökkentő üzenete az embernek, ami érdekes fordulatot hozhat a szomorú érzéseink terén. Mi az Isten szerinti szomorúság? Az Ige itt azt tanítja, hogy ez az, ami megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre. Figyeljük meg: szomorú érzések, és mégis életet munkálnak.

Áldott dolog, ha valakinek az életében Isten kimunkálja ezeket az érzéseket. Mert ez a szomorúság nem letör, hanem a legnagyobb mélységben nyitott a vigasztalásra.

A világ szerint szomorú ember elzárkózó, megvigasztalhatatlan, de az Úr szerinti megszomorodás egy egészen más állapot, ahol Isten a legmélyebb szívbéli elhagyottságban is életet munkálhat. Ilyen a bűnbánat érzése is, ami ugyancsak szomorúság, mégis megbocsátást munkál, helyreállítja az Úrral a kapcsolatunkat. S éppen ennek következtében költözik igazi, elmélyült öröm a lelkünkbe. Van egy szép ének erről, ami érdekes módon egy halom szomorú érzést tartalmaz, mégis reményt kelt:

Sokszor úgy érzem összeroskadok,

Többé nem lesznek jó és szép napok.

Nem süt rám a napsugár,

Nem lesz többé tél, se nyár,

Lelkem terhével egyedül vagyok.

Éjszakák törnek rám,

És én úgy érzem megfolyt a magány.

Félelem, fájdalom,

Kínozza lelkem,

hogy el sem mondhatom.

Megpróbáltam,

hogy nagy dolgot teszek:

Minden emberhez nagyon jó leszek,

És ha megbántanak

nem lesz szívemben harag,

Ez sem oldotta meg terhemet.

Mit tegyek ezután?

Mikor tűnik fel újra szivárvány?

Lesz-e még megoldás,

Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?

Van egy út, amit Isten készített,

Csak ott lelsz nyugtot és békességet.

Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,

Minden emberért életét adta.

Még ma jöjj, ahogy vagy,

Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.

Félelem, fájdalom,

Eltűnnek végleg,

s te élhetsz szabadon.

(Berencsi Balázs)

Segíts Uram.

Segíts Uram.

Idézetek

"A múlt ajtaján egy szó áll: megbocsátás. Ha arra gondolunk, mi mindent tesznek az emberek társaikkal, mi mindenben részesek, mi mindent kell egymástól elviselniük, megértjük, hogy a béke csak a megbocsátásból fakad. Minden megbocsátó szó és mozdulat, a békét építi." (Phil Bosmans)

(William Wurdsworth) : A cirkusz

Egyszer, még kamasz koromban, apámmal cirkuszjegyért álltunk sorba. Végül már csak egyetlen család volt köztünk és a pénztárablak között. Az a família mély benyomást tett rám. Nyolc gyerek szorongott a sorban, egyik sem látszott többnek tizenkét évesnél. Lerítt róluk, hogy nem dúskálnak. A ruhájuk olcsó, de tiszta. Jól nevelten vártak a sorukra, kettesével kézen fogva álltak a szüleik mögött. Izgatottan suttogtak a bohócokról, elefántok és más, aznap este műsorra kerülő látványosságokról. Érezhetően soha nem jártak még cirkuszban. Ez az este fiatal életük fénypontjának ígérkezett.

Az apa meg az anya vezette a kis csapatot, keblük dagadt a büszkeségtől. Az asszony fogta a férje kezét, felnézve rá, mintha azt mondaná: „Te vagy az én ezüstpáncélos lovagom”. A férfi mosolyogva sütkérezett a dicsfényben, a tekintete visszatükrözte felesége néma lelkesedését.

A pénztárosnő megkérdezte, hány jegyet kérnek.

- Nyolc gyerek-, és két felnőttjegyet legyen szíves – vágta ki peckesen az apa -, hogy elvihessem cirkuszba az egész családomat.

A jegyár hallatán az asszony eleresztette férje kezét, lehorgasztotta a fejét, a férfi ajka remegni kezdett.

- Mennyit mondott? – hajolt kissé közelebb. A pénztárosnő megismételte az összeget. Nem volt náluk annyi.

Hogyan közölhette volna az apa nyolc csemetéjével, hogy nincs elég pénze a cirkuszra? A körülmények láttán apám a zsebébe nyúlt, előhúzott egy húszdollárost, és leejtette a földre. (Tudni kell, hogy semmiféle értelemben nem számítottunk tehetősnek!) Lehajolt, felvette a bankjegyet és megkocogtatta a férfi vállát.

- Elnézést uram, ez a zsebéből esett ki. A férfi pontosan tudta, mi történt. Eszébe se jutott volna kérni, az önkéntes segítséget mégis elfogadta kétségbeejtően szorult helyzetében. Mélyen apám szemébe nézett, két kezébe fogta apám jobbját, megmarkolta a húszast, s egy könnycsepp gördült le arcán: - Köszönöm, kedves uram. Ez rengeteget jelent nekünk.

Visszaballagtunk az autónkhoz, és hazahajtottunk. Aznap este számunkra elmaradt a cirkusz, mégsem éreztük úgy, hogy lemaradtunk volna valamiről.

Spurgeon idézetek

"Aki bűnben él és mégis üdvösségre vár, hasonlatos ahhoz, aki polyvát vet, s mégis azt hiszi, hogy búzával és árpával fogja csűrét megtölteni."

Joyce Meyer: Akarsz-e meggyógyulni?

5,5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.(Mélyen gyökerező, elhúzódó betegség – angolból fordítva)

5,6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" (Tényleg komolyan gondolod, hogy meg akarsz gyógyulni- angolból fordítva) (János)

„Akarsz-e meggyógyulni?” Hát nem érdekes, hogy Jézus pont ezt a kérdést teszi fel ennek a szegény embernek, aki már harmincnyolc hosszú éve beteg?”

Az Úr most tőlünk is ugyanezt kérdezi. Vannak emberek, akik valójában nem is akarnak meggyógyulni. Mindig csak a problémájukról akarnak beszélni. Előfordul, hogy a problémájuk függőséggé alakul, meghatározva az identitásukat és az életüket. Mindent meghatároz, meghatározza, amit gondolnak, mondanak és cselekszenek. Ha ilyen „mélyen gyökerező, elhúzódó” betegségtől, problémától szenvedünk, akkor az Úr szeretné, ha tudnánk, hogy nem ennek kell lennie életünk, és egész létünk fókuszának. Azt akarja, hogy bízzunk Benne és működjünk együtt Vele, amint lépésről lépésre vezet, míg végül győzedelmeskedünk a probléma fölött. Ne használjuk a problémánkat arra, hogy az emberekből együttérzést csikarjunk ki.

Régebben, amikor a férjemet próbáltam elárasztani a panaszkodásommal, ő egyszerűen így szólt: „Joyce, nem foglak sajnálgatni, mert ha így tennék, akkor sohasem jutnál túl a problémáidon.” Ilyenkor legszívesebben jól behúztam volna neki egyet.

Sokszor megharagszunk azokra, akik megmondják nekünk az igazságot. Az igazság pedig az, hogy mielőtt meggyógyulnánk, előbb akarnunk kell meggyógyulni – a testünkben, a lelkünkben és a szellemünkben. Eléggé kell akarnunk ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni az igazságot.

Mindannyiunknak meg kell tanulnunk Isten személyesen ránk szabott tervét követni. Bármi is legyen a problémánk, Isten megígérte, hogy betölti a szükségeinket és kárpótol minket a veszteségeinkért. Szembenézni az igazsággal - ez a kulcs ahhoz, hogy a börtönajtók, melyek eddig fogva tartottak kinyíljanak.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/162-akarsz-e-meggyogyulni.html

Ige: A botránkozásról

 Az Úr Jézus kijelentése: „… Lehetetlen dolog, hogy botránkozások [botrányok, botlások, bűnre csábítások] ne essenek [ne jöjjenek]; de jaj annak, aki által esnek [aki által eljönnek. Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti. Biztos, hogy fognak olyan dolgok történni, amelyek bűnbe viszik az embereket, de nagyon rossz lesz annak, aki miatt ez történik].

Jobb [és elviselhetőbb volna] annak, ha egy malomkövet vetnének a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogysem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson [és tőrbe csaljon, hitszegésre (aposztáziára) vagy elégedetlenségre csábítson, botlásba és bűnbe vigyen]” (Luk. 17,1-2)

De: „Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [jobban járna], hogy malomkövet [(onikosz) - szamár- (tudniillik. olyan nagy, hogy egy szamár kell a forgatásához)] kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [a tenger fenekére süllyesztenék]. Jaj a világnak [(koszmosz): a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt.) az univerzum] a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt!

Mert szükség [kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [történjenek, hogy kelepcék támadjanak, hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj, annak az embernek, aki által a botránkozás esik [aki által keletkeznek a kelepcék; és jön a botrány] [Más fordítás: Sajnálom a világban élő embereket a miatt, ami bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek csábítások a bűnre, mégis jaj annak az embernek, aki által jönnek]” (Mát. 18,6-7).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy botránkozások (hamis tanok és tanítások)  legyenek, amelyek megosztást, szakadást hoznak a nyájban: „Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hitelesek] nyilvánvalókká  (láthatókká) legyenek [megismertessenek; kitűnjenek] ti köztetek. [ugyanis a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19).

 Ezek a Krisztus népéből támadnak, ahogy ezt Pál apostol az efézusi véneknek kijelenti: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz [dühös] farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30).

Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket (mert csak próbára tesz benneteket Istenetek), hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?

Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (mert el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson (El akart tántorítani) téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül (köréből)” (5 Móz. 13,1-6).

János apostol is szól a hamis tanítókról: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (jelent meg); ahonnan [ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek (föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni (romlásba döntő tévtanokat terjesztenek), és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, (s ezzel) önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket; //benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban//); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (De már rég kimondatott //készen van// az ítélet, s pusztulásukat //kárhozatukat// nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3).

És sokan fognak ezekre hallgatni, és ennek eredményéről így szól a Szent Szellem: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz szellemek (ördögi) tanításaira figyelmezvén (hallgatnak). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

Ige: A kísértés

De az is kijelentést nyer, hogy a csapás kísértés, aminek célja az Istenben való hit elrablása: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,12-17)

Ige: Az eltévelyedett testvér útbaigazítása

 „Ha pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az embert valami bűn (ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban), ti szellemiek (akik szellemi emberek vagytok), igazítsátok útba (igazítsátok helyre) az olyant szelídségnek (jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével. Ügyelvén (de azért vigyázva) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1)

 „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek (és intésünknek), azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok (ne tartsatok kapcsolatot) vele, hogy megszégyenüljön. De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2 Thess. 3,14-15)

 Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (és visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (vagyis életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (és sok tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20)

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg.

(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig te megintetted (és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21)

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (a te honfitársadat) nyilván (és bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (és hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17)

De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (és csak két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)

Hatalmas Atyám dicsőítlek Téged

81-es ZSOLTÁR

Ravasz László

Éljünk úgy, amint majd halálunk óráján kívánnánk, hogy életünk legyen. (Augustinus) 

Napi gondolat

 A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban. (Shakespeare ) 

Légy elégedett a körülményeiddel

„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4 11)

A Biblia azt tanítja, hogy megelégedettek lehetünk, „függetlenül a körülményeinktől”, ha Jézushoz közel maradunk. (Filippi 411)

Az a megelégedettség, amit Jézusban fedezhetünk fel, az nagyszerűbb, mint bármi, amit a világ nyújthat. Ez a Jézusban nyert elégedettség egy olyan kincs, ami minden elképzelésünket felülmúlja. Ha Jézusra nézünk, akitől a megelégedettségünk is van, akkor nem kell, hogy nyugtalanok legyünk, vagy féljünk. (János 14 27; Timoteus 66).

Akkor érhetjük el a megelégedettséget, ha hallgatunk a Szentlélek szavára, tanuljuk azt, hogy az „Isten királyságában nem egy számottevő dolog az evés és az ivás, de az igazság a békesség és az öröm nagyon is lényegesek.” (Róma 14 17)

Tudjuk, hogy ezek a dolgok igazak, mivel Jézus megmondta ezt nekünk. Azt akarta, hogy ezt megismerjük és így az Ő békessége legyen bennünk. (János 16:33)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/19/megelegedettseg_2

Botos Lajos Én Hiszek!!.

Kenneth E. Hagin: Nyereség!

Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. - Filippi 1,21.

Amikor a test meghal, a belső ember tovább él. A mai szövegben Pál a fizikai halálról beszél — és azt mondja, hogy az nyereség. Ez véget vet annak az elképzelésnek, miszerint az ember meghal, mint egy kutya, és ennyi az egész. Ebben így határozottan semmi nyereség nem lenne.

De véget vet annak az elképzelésnek is, hogy amikor meghalsz, csak ide-oda lebegsz, mint egy felhő az égen. Ebben sem lenne semmi nyereség. Véget vet a reinkarnáció elképzelésének is. (Az ugyancsak mindenestül puszta elképzelés! Semmi igei nincs benne.) Sokan azt hiszik, hogy újra meg fognak születni erre az életre — legközelebb esetleg mint tehén, ló vagy akár légy. Semmi nyereség nem lenne abban, ha mint tehén jönnél vissza — lehet, hogy megennének. Ha szúnyog lennél, lehet, hogy lecsapnának. Milyen ostobák tudnak lenni az emberek, amikor elhagyják a Bibliát és hamis tanításokba keverednek! Az igazság pontosan az, amit a Biblia állít: A fizikai halállal az újjászületett hívő — aki örök szellemi lény — elköltözik, hogy Krisztussal legyen, és ez valóban nyereség!

Megvallás: ‘Nekem’ az élet ebben a fizikai testben Krisztus. Krisztusnak az élete lakozik az én valódi énemben — a belső emberben, az örök szellemi lényben.

Életcseppek

"Ha a házassági közösségünkben az Úr Jézus van mindig az első helyen, akkor el tudjuk hordozni társunk idővel megmutatkozó gyöngéit és hibáit. Aki bűnbocsánatból él, az megtanul a hétköznapok során megbocsátani." /Josef Kausemann/