Egy keskeny út

1986. január 3-án a körzeti nőgyógyász beutalt az egyik budapesti klinikára, mert a terhesség első hónapjaiban szokásos, kötelező rákszűrés, eredménye'' P4-es citológiai lelet lett.

A klinikán az első hét alapos kivizsgálással telt el. Izgatottan és mégis reménykedve vártam a laboratóriumi eredmények megérkezését.

Tizenegyedikén, amikor hozzám értek, a professzor anélkül, hogy bármi mást mondott volna, megkérdezte, hogy hány élő gyermekem van? Olyan oda nem illőnek látszó és rosszat sejtető volt ez a kérdés, hogy nem is tudtam hirtelen válaszolni. Vizit után behívtak a professzor szobájába, az osztályos orvossal várt rám. Közölték, hogy rosszindulatú daganatom van, és ezért azonnali közbeavatkozásra, operációra van szükség.

- Nem áltatjuk Önt. Látnia kell a helyzete súlyosságát, mert ha jobbnak hinné, mint amilyen, akkor esetleg a gyerek megszületése utánra akarná halasztani a műtétet. Márpedig nincs idő a halogatásra. Ha napokon belül eltávolítjuk a méhét - ami természetesen egyúttal a terhesség megszakítását is jelenti - még lelsz esélye a túlélésre, különben nem.

Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Csak azt hajtogattam:

- De ez a gyerek már él, mozog.

A két orvos egymást támogatva próbált meggyőzni:

Számoljon asszonyom! Mi több, a négy vagy az egy? Magának már van négy élő, egészséges gyermeke, ha nem egyezik bele, nem tudja felnevelni őket. Rájuk kell gondolnia! Anyára van szükségük és nem egy sírra, ahová virágot vihetnek.

Iszonyú érzés volt szembekerülni ezzel a rettegett betegséggel és azzal a helyzettel, hogy az életem ára: megöletni a gyermekemet.

Attól kezdve nem volt nyugalmam, gyötört ez a választási kényszer. Egyik megoldást sem találtam elfogadhatónak. Nem akartam, hogy elvegyék tőlem ezt az ötödiket, ugyanakkor hatott rám az is, amit az orvosok és az egész kórházi légkör, a nővérek és a betegek sugalltak. Nehéz anyagi körülmények között éltünk és alig több mint ötven négyzetméteres lakásban, a legidősebb gyermekünk is csak kilencéves volt, rokonainkra nem számíthattunk. Ilyen helyzetben talán tényleg felelőtlenség itt hagyni a férjemet öt vagy négy kicsivel. Ezt mondta az eszem, a szívem azonban azt, hogy nem szabad egy másik ember élete árán meggyógyulni. Kinek van joga megmondani, hogy nem szabad egy másik ember élete árán meggyógyulni. Kinek van joga megmondani, melyikünk élete a fontosabb? A napok közben teltek egymás után és már nem lehetett tovább halogatni a döntést. Az orvosok tapintatosan, de érezhető türelmetlenséggel sürgették a beleegyező nyilatkozat aláírását.

Nyugtalanságomban a folyosókat járva gyakran láttam, amikor mentősök rohantak be inkubátorban egészen kis babát hozva. Lám, az emberi tudás őket már valószínűleg képes lelsz életben tartani, bárcsak az én kicsimnek is legalább annyi esélye lenne, mint egy ilyen koraszülöttnek! A végső döntés előtt magamra maradtam, rá kellett döbbennem: nincs ember, aki segíteni tudna! És abban a pillanatban, ahogy ezt felismertem, megérkezett a segítség! A tudatom alól, a lelkem mélyéből megvilágosodott bennem az ő neve, az Övé, akire gyermekkorom óta még csak nem is gondoltam.

- Uram, olyan vagyok, mintha keresztre feszítettek volna. Kérlek, segíts!

Bementem a kórterembe és a kimerültségtől elaludtam. Álmomban egy férfihang szólt hozzám: Ne öld meg a gyermekedet! Én adok erőt.'' Hetek óta először ébredtem derűsen, aggodalom nélkül.

A nővér éppen akkor jött be a bébidoppal. Ezzel a műszerrel az anyák naponta meghallgathatták a méhükben lévő baba szívhangját. Ezt nálam a tervezett beavatkozás miatt eddig elhagyták. Most én is magamhoz hívtam a nővért:

- Kérem, jöjjön ide is, hallgassuk meg a baba szívét!

Értetlenül, zavartan nézett rám.

Kérem, jöjjön, nem lesz műtét!

Bennem ezután minden lerendezetté vált, ugyanakkor a klinikán igen nehéz lett a helyzetem. A bébidoppos vizsgálat után az osztályos orvos hamarosan üzent, hogy keressem fel. Valósággal magán kívül volt, már értesült a döntésemről. Kiabált:

- Ennek az egésznek semmi értelme. A huszonnyolcadik hétnél tovább úgysem tudja kihordani a terhességét, és ha akkor esetleg meg is születik egy körülbelül egykilós gyermek, még mindig kérdés, hogy életben marad-e? Maga viszont minden esélyét elveszti, a daganat is fejlődni fog, kezelhetetlen lesz és a szülés után áttételek jelentkeznek majd. Eddig azt hittem, azért van négy gyereke, mert szereti őket, de már tudom, hogy csak felelőtlenségből. Már nem is magát sajnálom; majd eltemetik, megeszik a kukacok és kész, de mi lesz a gyermekeivel, azok anya nélkül fognak felnőni. Azt hiszi, hálásak lesznek ezért? Téved, utálni fogják az árvaságukért.

Megsajnáltam, nagyon rosszul nézett ki. Talán eszébe jutott az a több száz vagy ezer magzatelhajtás, amit addig csinált, hogy talán mégis emberek voltak, nem pedig egyszerűen csak megszületendő problémák. Hallgatott egy kicsit, aztán csendesebben folytatta.

- Elismerem, nehéz napjai lehettek, a rák valóban félelmetes betegség, nem csoda, ha már nem képes helyes döntést hozni. Pedig higgye el, egy gyors operációval még meggyógyíthatnánk.

A nővérek és a betegtársaim eddig sajnáltak. Itt valamennyien veszélyeztetett terhességgel feküdtek. Sokuknak talán pont azért vált kétségessé a kívánt gyermek, mert korábban a nem kívántakat elvetették. Most, mikor megtudták, hogy a betegségem ellenére sem egyezem bele az abortuszba, becsmérlő szavakat használva támadtak rám. Ebben a helyzetben jutott eszembe a férjemnek egy régebbi munkatársa, akit személyesen ugyan nem ismertem, de tudtam róla, hogy katolikus keresztény hitét megvallva és vállalva él.

Telefonon kerestem meg, ő volt az első ember, aki megértette a problémámat. Még aznap elment a férjemhez - akivel én csak látogatáskor tudtam volna beszélni, mert otthon nem volt telefonunk, és segítségét is felajánlva tájékoztatta a döntésemről. Férjem gyermekkorától ateista környezetben élt, meggyőződéses materialista volt, csak később tudtam meg, hogy évek óta kérte imában az általa csak ,,feltételesen'' elfogadott Istentől a hit kegyelmét.

Lélekben tehát arra is fel kellett készülnöm, hogy nem fogja elfogadni a választásomat, de nem így történt. Mikor megtudta tőlem, ki adott és ad erőt, hit töltötte el, és ő is megtért.

l986. március 1-jén a gyülekezetben is házasságot kötöttünk, és ugyanazon a napon részesült négy gyermekünkbemerítésbe. Június 6-án áldott állapotom kilencedig hónapjában 4,30 kg testsúllyal megszületett Gábor fiam.

A műtétre csak a szoptatási időszak befejezése után, l987. áprilisában került sor.

Gábor - akinek az emberi tudomány szerint meg sem lett volna szabad születnie - ma már három és fél éves és esténként együtt imádkozik velünk, szüleivel és testvéreivel Urunkhoz Istenünkhöz.

http://picibaba.hu/forum/cseveges/elgondolkodtato-meghato-tortenetek/

kiálcs az Urnak : Keresztény dícséret : ( Rupa Testvérek)

Ravasz László: Gondolatok

A gyermek nem fényűzés: ő maga a gazdagság.

Kenneth & Gloria Copeland: Állítsuk le a szóbeszédet

És kinyújtá Mózes az ő kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig… de Izrael minden fiának világosság volt az ő lakhelyében. – 2 Mózes 10:22-23

A sátán évekkel ezelőtt elindított egy szóbeszédet. Azt mondta néhány kereszténynek, hogy úgy kell élniük, mint a világ – osztozniuk kell azokban a szerencsétlenségekben, kudarcokban és abban a szegénységben, amiben a világ. Nos, a pletyka elterjedt. Valószínűleg te is hallottad már. De azt mondom neked, ez egy alattomos hazugság.

Isten Igéje azt mondja a Zsoltárok 91:10-ben, hogy a gonosz nem közelíthet a házadhoz, ha Őbenne élsz.

A János 16-ban maga Jézus mondja, hogy megfosztotta a világot az erejétől, amivel árthatna neked. A 2 Mózes 10:23-ban pedig azt olvashatod, hogy amikor sűrű sötétség vette körül az egyiptomiakat, Izrael gyermekeinek világosság volt a lakhelyükön.

Ezekben és más igeversekben láthatod, hogy Isten soha nem akarta, hogy megtapasztald azt a sok rosszat, amitől a világ szenved. Ő mindig azt akarta, hogy a gyermekei ezek fölött éljenek, és világosság legyenek a sötét világban.

Az Ószövetségben Isten azokról a csodákról volt híres, amiket a gyermekeiért tett. Így kellene lennie a mi életünkben is. Dicsőítenünk kellene Istent a természetfeletti módon győztes életünkkel. Az embereknek olyanokat kellene mondaniuk nekünk, hogy „hallottam, Isten meggyógyított,” „hallottam, a gyermekeid megszabadultak a kábítószerektől,” vagy „hát, Isten tényleg kihozott téged abból az anyagi nehézségből.”

Látod már, hogy a sátán miért terjesztette azt a pletykát, és miért akarta, hogy elhidd, a világgal együtt kell szenvedned, ahelyett, hogy győztesként élnél fölötte? Mert nem akarja, hogy emberek kérdezgessék tőled, hogy honnan van az erőd, a békességed, az egészséged, a bővölködésed.

Isten viszont pontosan ezt akarja. Tehát alkalmazd az Ő Igéjét, és merd elfogadni az áldásokat, amelyeket megígért neked. Isten erejének világossága az életedben állítsa le az ördög sötét szóbeszédeit!

Igei olvasmány: Filippi 2:1-16

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

A szeretet határai..

"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.  Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.

 A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?"

 Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.

 Visszament az autójához és többször belerúgott.

 Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.

 A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!"

 A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

 Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:

 A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!

 Légy ura érzelmeidnek:

 - vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,

 - vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,

 - vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,

 - vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,

 - vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!

 A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!"

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/a-szerete-hatarai__.html

Lory B.- A kocka el van vetve.

Spurgeon idézet

Készítette: Szivárványblog

"Ha Isten könnyet helyez a szemedbe, az csak azért van, mert a szívedben szivárványt akar kifeszíteni." Spurgeon

A TROMBITA, BILL BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Őrködj a körülményeid fölött! Vigyázz az ellenség betolakodásai miatt! Csendesedj és ismerd meg, hogy Én vagyok az Isten, és vigyázva figyeld, amit Én tanítok neked, ahogy a körülményeidben munkálkodom. Csak higgy! Ezeknek a próbáknak a legnehezebbjei a tökéletesség helyére visznek téged. Olyan helyre juttatnak el, ahol még soha nem jártál. Ezek teljes mértékben megszilárdítanak téged az Én királyságomban, mondja az Úr, az Én isteni uralmam alatt való életben. És ebből az uralomból fog származni az a dicsőség, amit a Bennem való hitetek és bizalmatok következtében hordozok és szórok szét.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Szeretteim, hívlak titeket a hitnek egy még magasabb és még szilárdabb szintjére, ami a tevékenységetek és a kitartásotok alapját fogja adni. A szellemi működéseitek közül sokat a reménység töltött fel eddig, és nem a Bennem való hit és bizalom, mondja az Úr. Azt szeretném, hogy jöjjetek a valóságos hívésnek a szintjére, az Én akaratom és céljaim szerint.
János 16:23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Forditotta: Országh György


Amen! Halleluja!
Gyonyoru profeciak, Gyuri Naplojabol! Aldasokban tularado, gyozedelmes hetet kivanok mindenkinek, a Krisztusban!


Forras: http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/

FELTÁMADOTT klip.wmv

Ige: A testvér figyelmeztetéséről

 „Ha pedig a te atyádfia [ a te testvéred] vétkezik [mert megbántott, és bűnt követ el] ellened, menj el [és menj oda hozzá] és dorgáld [vagyis intsd, és fedd meg, figyelmeztesd, és győzd] meg őt négyszem között [vagyis kizárólag csak egyedül; és mutass rá a tévedésére, tárd fel előtte]. ha hallgat rád [és megérti], megnyerted  a te atyádfiát; [testvéredet]  [segítettél hogy megmaradjon mint testvéred];

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt [vagyis egy vagy két testvéredet], hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó [minden vallomás; hogy két vagy három száj tanúvallomásán megállhasson minden beszéd, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni].         

Ha azokra nem hallgat [és elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem engedelmeskedik], mondd meg [és jelentsd]  a kihívott gyülekezetnek [az eklézsiának]. Ha [pedig] a kihívott gyülekezetre [az eklézsiára] sem hallgat [és azt is elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem engedelmeskedik], legyen előtted olyan, mint a pogány [és tekintsd olyannak, mint a nemzetekből valót] és a vámszedő

 [Más fordítás: akkor úgy kell vele bánni, mint egy pogánnyal vagy vámszedővel]” (Mát. 18,15 -17)


És hirdetni kell neki a minden kegyelem istenét, az ŰÚr Jézus Krisztust, és megtérésre hívni.

Ige: Az Úr Jézus és az eltévelyedett bárány

 „Mit gondoltok [mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [mert eltéved; elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a hegyekben], és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [elveszett; eltévedtet]?

És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [és jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [és amelyik nem tévedt el].

Ekképpen [ugyanígy] a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [és elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül” (Mát. 18,12-14)

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek (és örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre” (Luk. 15,3-7)

Ige: A kulcsok

Péter apostol kijelentést kap az Úr Jézus személyéről, s az Úr ezt mondja neki, és az egész eklézsiának:  „De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [ezen a sziklaszirten, kőszálon] építem fel az én anyaszentegyházamat [kihívott gyülekezetemet, eklézsiámat], és a pokol [a láthatatlan ország (a Hádész, az alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt], és diadalmat [és a halál erői sem lesznek képesek legyőzni].

És néked adom a mennyek országának [a mennyek Királyságának; az Egek (Istene) Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [(deó): megkötözöl] a földön, a mennyekben  is kötve lészen. és amit meg/feloldasz [(lüó): Itt: elenged= a bűnöst feloldozza] a földön, a mennyekben [az egekben is] is oldva lészen.

>Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva”>” ( Mát. 16,18-19)

A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23)

Megkötözni pedig a Gonoszt kell előbb, mert csak azután lehet kezéből kimenteni az embereket, hiszen: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [a javait, vagyonát, holmiját]. Bemenvén [nem hatolhat be, és nem törhet be] annak házába, hanemha elébb az erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [és azután foszthatja] ki annak házát” (Márk. 3,27)

Casting Crowns - Praise you in this storm

J. Meyer Isten írányítása

Idézetek

"A jó házasság nem azzal kezdődik, hogy ismerjük egymást, hanem azzal, hogy ismerjük Istent"

Imádság:

Én Uram, és Én Istenem!

Milyen jó, hogy mindig tanítasz! Van, amikor keményebben  szólsz, és igazítasz meg, de van, amikor halk hívó szavad is elég. Legyen neked hála, és dicsőség ezért. Köszönöm, hogy tart még a kegyelmi idő, és ezzel élve hadd kérjelek meg most minden szerettemért, ismerősömért, hogy nyújtsd ki hozzájuk könyörülő kezedet, és vezesd be őket is a te országodba! Ámen. (S.A.)

A nap gondolata:

A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta. (Spurgeon)

A szomorúságról

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

A mai Bibliai szakaszban kétféle szomorúságról olvasunk, mert ezt a nagyon sokféle emberi érzésünket az Ige két alapvető csoportba foglalja. Ez tükrözi is a Szentírás szomorúsághoz való hozzáállását és ezzel az élő Isten elgondolását erről. Ez sokat segíthet nekünk viszont abban, hogy feldolgozzuk és próbáljunk gyógyírt keresni ezen érzéseinkre.

Az Igében arról olvasunk, hogy az egyik része a szomorú érzéseknek a világ szerinti szomorúság. Mióta a világba bekerült a bűn, az első emberpár vétke miatt, az ördög a szomorú érzésekkel fogva akar tartani. El akarja venni az örömünket, el akarja rabolni a reménységünket. Ki akarja semmizni az embert.

Megjelenhet ez úgy is, hogy valaki nincs mélyen érzelmileg, de mégis közömbös. Nem érdekli semmi. Végzi a rutinszerű tennivalóit, de nincs igazi örömérzése. A közömbösség is egyik változata a szomorúságnak, amikor nincsenek különösebb céljai valakinek az életben és közömbös az emberi kapcsolataiban, de Istennel kapcsolatosan is.

Nem érez késztetést az imádságra, az Ige nem üzen neki semmit, közömbös az Úr iránt a szíve. A világ szerinti szomorúság keserűvé tesz. A világ szerinti szomorúság, írja itt Pál apostol, végső formájában halált szerez, mert nem az életről beszél. (Berencsi Balázs)

Te vagy az élet.

20120603 - Te lettél a Szent Sátor - Kubinyi Károly