- Az ördög mindig vádol, az Isten mindig felemel.
2012. május 25.
Sínek között
Éjszaka volt, a gyerekek már az álomkönyvet lapozták.
Az anya egyenként föléjük hajolt, megsimogatta a kis
buksikat és óvatos csókot adott a szunnyadva mosolygó arcokra.
Már majdnem becsukta a gyerekszoba ajtaját, mikor még
egyszer visszanézett az éj takarta ágyak felé - ő így is látta a benne alvókat.
A zárt ajtó kilincsét percekig markolta, ujjai elzsibbadtak
a nagy szorításban.
Mikor végre el tudta engedni, két tenyerét az ajtólapra
fektette, s halkan a szoba felé súgta - ˝Szeretlek benneteket...˝, majd arcát
az ajtóhoz érintette és megcsókolta.
Mellkasát szinte szétfeszítette a tébolyfájdalom, könnyei
langyos cseppekben hulltak a szőnyegre.
Csendesen felvette cipőjét, kócos haját ujjaival átfésülte,
letörölte szeméről a szétmosódott festéket, egy utolsó pillantást vetett a
tükörben visszanéző idegenre, majd kábán, szinte önkívületi állapotban, magát
kívülről követve kilépett a lakásból.
Éjjel egy óra volt.
Senki más nem járt már az utcán.
Máskor ki nem merészkedett volna egyedül ilyen későn - félt
a sötétben - de a zavarodott elme elszántsága legyőzte a rettegést.
Két kezét zsebre dugva, fejét a földre szegezve, gondolatait
félredobva határozottan lépkedett a kihalt utcákon.
Még a célnál sem torpant meg...
A telihold megvilágította, szinte fénycsíkot húztak az
éjszaka földjén a vonatsínek... párhuzamos, fénylő vonalak mentén vitte útja a
vég felé.
Vászoncipőjén keresztül érezte az éles kövek hasítását,
minden lépés fájva nyilallt.
Csörögtek, hangosan koccantak, mintha mind utána kiáltanának
- ˝Állj meg, fordulj vissza, rossz az út, amit választottál!˝.
De ő nem figyelt a kövek intő szavára, eltökélten haladt
tovább, míg csak meg nem hallotta a vonat távolból kattogó zaját.
Megállt és várt...
A kanyarnál megjelentek a végzet sárgán fénylő szemei és
felüvöltött rémisztő hangja.
De ő csak állt és várt, nem mozdult...
A szörny tekintete közeledett, elkezdte felfalni a lelkét.
Közben csak üvöltött, üvöltött tovább... már ott ordított
előtte, hangja szinte kettétépte a szívét.
... és akkor egy láthatatlan kéz - az anyai szeretet -
elrántotta a fenevad elől, kilökte a fűre.
A vonat hangosan dudálva zakatolt el mellette.
Lassan felállt, feleszmélt, kitisztult tudata elűzte a
tébolyt. Kezébe temette arcát, hangosan sírni kezdett. Hosszú percekig
zokogott, majd felmászott a töltés gödréből és a sötétben botorkálva elindult,
haza, a gyermekeihez, akiket mindennél jobban szeretett.
Már tudta, önző módon nem hagyhatja őket cserben.
Óvatosan, néma-léptekkel járt a lakásban. Benyitott a
gyerekszoba ajtaján.
Összekuporodott a szőnyegen és úgy hallgatta a kis szuszogó
triót, az éj legszebb, legbékésebb zenéjét.
Így ment ki az Úr Jézus szerető keze minden veszedelemből,
még akkor is ha saját magunk okoztuk is ezt a veszedelmet, bajt, csapást. És csak
annyit kér, hogy engedjük, hogy Ő fogja kezünk, és vezessen egész földi létünk
során.
Spurgeontól gondolatok
Azokat az evezőket kell használni, amelyek kéznél vannak, és
azzal a széllel kell vitorlázni, amelyet Isten ad.
C. H. Spurgeon: Akinek érzékeny a lelkiismerete
„...igazságot teszek bárány és
bárány között!" (Ez 34,22).
Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a
büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.
Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a
büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.
Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Keményszívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe". Legyen Ő a bíró! Miért is
avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?
A keményszívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.
Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.
C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Elszalasztott lehetőségek
Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy
nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki,
amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy
hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és
egy gyönyörű nőt vegyen feleségül. Emberünk egész életében várta, hogy az ígért
csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és
szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország
kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta
álmában, és felelősségre vonta:
- Te hatalmas vagyont
ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam,
… de nem történt semmi."
- Én neked nem
ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét
ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.
Az ember megdöbbent.
- El sem tudom
képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
- Emlékszel, egyszer
volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? -
kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
- Mivel te
visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik
embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor
ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
- És arra
emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási
pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a
romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a
túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek
hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra,
hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve
bólintott.
- Ez egy hatalmas
lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes
életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.
- És emlékszel arra
az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem
hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben
találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint
te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra
bólintott, de már sírt.
- Igen barátom, -
mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek
volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
Hasonló lehetőségek
adódnak mindnyájunk életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez
hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és
megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Nem megyünk oda
másokhoz, mert félünk az elutasítástól.
Nem beszélünk az
érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat
más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve
semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló
lehetőségeket.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Én, az Úr, az Én
céljaimnak a mélységeibe vezetlek előre téged, és közben mindig mögötted állok.
Az igazságba vezérellek, valamint a lelked és szellemed erősségébe. A
biztonságos helyed Bennem van, mondja az Úr. Megoltalmazlak a gonosz
cselszövésektől és az ellened készült pusztító tervektől. Ne félj, mert Én
megszabadítalak az ellenség összes munkájától. Egyetlen ellened készült fegyver
sem lesz jó szerencsés. A hit és a bizalom uralkodjon a szívedben és az
elmédben.
Zsoltár 32:7-8 Te
vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)
Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok,
rajtad lesz a szemem.
Forditotta: Országh
György
Amen! Koszonom.
Aldasos, szep napot
es hetveget kivanok mindenkinek!
Kep: Australia
Forras:
http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/
2012. május 24.
Ige: Pál apostol imája a mindenkorban élő hívőkért
„És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő
örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga tegyen
tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” „Aszerint, amint
magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi
szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz.
1,4)
Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti
egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma=énetek) feddhetetlenül
őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).
„aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek
[kifogástalanok] legyetek a mi Urunk
Jézus Krisztus [eljövetele] napján”
(1Kor. 1,8).
„Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok,
épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek
szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem
érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák,
hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult]
nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon
[a mindenségben].
»Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei
lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy
ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyelte «”
(Fil. 2,15).
És így folytatódik a
kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti]
az ő napját mind a gonoszokra
[rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind
a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek
nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]. Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba
érkezők)], miként [éppen úgy, mint
ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját
betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48).
„Legyetek annakokáért követői az
Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz.
5,1).
És
hogy te is: „Tökéletes (és
feddhetetlen) légy az Úrral, a te
Isteneddel” (5 Móz. 18,13).
„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen
élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen,
oktalan, értelmetlen)
emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
Az
apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük,
intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert
tökéletesnek állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).
És Ő: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta
folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz.
5,27)
Ige: Éberek, és józanok legyetek
„Legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg szilárdan,
mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek
bátran, és cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg; és győzedelmeskedjetek” (1
Kor. 16,13).
És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint
ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,
erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8).
„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma (és nagysága) szerint minden
kitartásra (a teljes állhatatosságra)
és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11).
Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él)
fut, ha senki nem üldözi is; az igazak
pedig (biztosnak érzik magukat), mint
az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).
Ige: Az idő teljessége
„Mikor pedig eljött az időnek
teljessége, kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki
törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett, Hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (és Isten fiaivá legyünk)” (Gal.
4,4-5).
„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda
adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom
helye, a kiengesztelés]. Azoknak,
akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló
jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az
előbb [a korábban] elkövetett bűnöket
[végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta].
Türelme idején [az előbb történt vétkezések
büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten
elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy
e mostani időben [időszakban] mutassa
meg [jelentse meg] igazságát [és
kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből
való]” (Róm. 3,25-26)
Imádság:
Látod, Uram, a választásaimban választ keresek.
De milyen gyakran tévesztem el az irányt, a célt!
Mert minden égető élet-kérdésemben Te vagy a válasz.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként
szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz
a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)
Ne hordozz terheket
Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi
sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)
Mennyi terhet hordozunk feleslegesen, ahelyett, hogy
letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:
Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért.
Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája.
Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a
vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra
múlva a társa kifakadt:
- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják!
Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod
most is magaddal?
Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden
olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)