2012. május 4.
Ima esőért, bő termésért
(Szellemi értelemben is elmondható, a Szent Szellem
kiáradásáért)
Drága Mennyei Atyám, hálát adok Neked végtelen jóságodért és
irgalmadért, mert esőt adsz mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Magasztallak
Téged, mert megöntözöd a földet alkalmas időben. (Mát. 5,45.)
Drága Mennyei Atyám, meg van írva a Te szent Igédben:
Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója
tele van vizekkel; gabonát szerzel nékem, mert úgy rendelted azt. Megitatod
barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését
megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a Te nyomdokaidon kövérség
fakad; csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. A legelők
megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; ezért örvendezek és
énekelek. (Zsolt. 65,10–14.)
Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők follyanak
igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság
sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt. (Ésa. 45,8.)
A vetés békességes lészen, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a
föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjukat, és az Úr örökössé
tesz engem mindezeken. (Zak. 8,12.)
Mivel én megtartom parancsolatodat és szeretetben járok, Te
esőt adsz nékem idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is
megtermi gyümölcsét. Az én cséplésem ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a
vetést, és elégségig eszem kenyerem, és bátorságosan lakozom az én földemen.
(3Móz. 26,3–5.)
Az én földem az égnek esőjéből iszik vizet, oly föld az,
amelyre az Úr, az én Istenem visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak,
az én Istenemnek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig. (5Móz.
11,11. 12.)
Mert Te ezt mondtad: „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos
időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és
olajodat. Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és
megelégszel.” (5Móz. 11,14. 15.)
Megnyitja nekem az Úr az Ő drága kincsesházát, az eget, hogy
esőt adjon az én földemnek alkalmas időben, és megáldja kezemnek minden
munkáját, és kölcsönt adok sok népnek, én pedig nem veszek kölcsönt. (5Móz.
28,12.)
Te hasítasz nyílást a záporesőnek, hogy megitasd a pusztát,
a sivatagot, és sarjassz zsenge pázsitot. Te vagy Atyja az esőnek, és Te
szülted a harmat cseppjeit. (Jób 38,25. 28.)
Te megöntözöd a hegyeket a Te palotádból, a Te munkáidnak
gyümölcséből megelégíttetik a föld. (Zsolt. 104,13.)
Hálaadással éneklek Neked Uram, mert Te vagy, aki beborítod
az eget felhővel, esőt készítesz a föld számára, és füvet sarjasztasz a
hegyeken. (Zsolt. 147,7. 8.)
A Te szent esőid által bő gabona legyen az országban a
hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok
népe, mint a földnek füve. (Zsolt. 72,16.)
És ad az Úr esőt a magra, amellyel a földet bevetem, és a
kenyér, a föld termése tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaim. (Ésa.
30,23.)
Előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és megsokasítom a fa
gyümölcsét és a mező termését — én az Úr mondtam és megcselekszem azt. (Ezék.
36,29. 30.)
A mező fája megadja gyümölcsét, s a föld megadja termését,
és bátorságosan laktok földeteken, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármotok
keresztfáit, és kimentelek titeket a szorongató kezéből. (Ezék. 34,27.)
És megismeritek, hogy ti az én juhaim, legelőm nyája
vagytok, én pedig Istenetek vagyok. (Ezék. 34,31.)
Az Úr kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk,
mint az eső,mint a késői eső, amely megáztatja a földet. (Hós. 6,3.)
Igazságra vetek; kegyelem szerint aratok! Új szántást
szántok, mert ideje keresnem az Urat, mígnem eljön, hogy igazság esőjét adja
nekem. (Hós. 10,12.)
Örvendezek és vigadok az Úrban, az én Istenemben; mert
megadja nekem az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat nékem.
(Jóel 2,23.)
Így szól az Úr: „És adok reájok és az én magaslatom
környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék.
34,26.)
Az Úr nem hagyja magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőm az
Úr, ad mennyből esőket és termő időket, és betölti eledellel és örömmel az én
szívemet. (Csel. 14,17.)
Olyan vagyok, mint a föld, amely beissza a reáhulló gyakori
esőt és hasznos termést hozok és áldást nyerek Istentől. (Zsid. 6,7.)
Atyám, béketűréssel várom a földnek drága gyümölcsét, míg
reggeli és estvéli esőt kap Jézus nevében! (Jak. 5,7.)
Én vagyok a Folyó
Egyes kelet-afrikai törzseknél, ha ikrek születnek, még
mindig érvényes a régi szabály: Az egyik gyermeket ki kell tenni, mert két
gyermeknek nincs meg az esélye az életben maradásra. Két gyermeket nem tud
szoptatni az anyjuk, az egyiknek tehát meg kell halnia, hogy a másik
felnőhessen. A sztyeppén egy-egy bokor alá teszik, hogy a hiénák egyék meg,
vagy egy folyóba vetik, hogy a krokodilok falják fel.
Amikor egy bennszülött lelkészt egy, a Kilimandzsárótól
délre eső faluba hívtak, hogy keresztelje meg az előkészítő oktatáson átment
keresztelendőket, talált ott egy idős asszonyt. Már vagy hatvanéves lehetett,
s volt mellette egy hatéves kisfiú. Az ő fia, állította az asszony. A lelkész
úgy vélte, hogy semmi esetre sem lehet az ő gyermeke, legfeljebb az unokája. De
az asszony csak nevetett és megismételte:
- De igen, ez az én fiam! - Ott volt a felnőtt fia is és ő
elmondta, hogyan jutott az anyja a kisfiúhoz.
Mintegy hat évvel azelőtt volt, hogy ő vízért ment a
folyóra. Ezt ott a Pangani felső folyásánál a férfiak végzik. Másutt lányok és
asszonyok járnak nagy korsókkal a vízért, de ebben a folyóban sok a krokodilus,
ezért a férfiak a veszélyes vízmerítést nem engedik a nőknek, maguk mennek
vízért.
Visszafelé jövet találkozott egy emberrel a faluból, aki egy
újszülöttet vitt a karján. Kérdezte tőle, hogy hova viszi a gyermeket, az pedig
ezt felelte:
- A feleségem ikreket szült, két fiút. Az egyik öregasszony,
aki segített neki a szülésnél, a karomba tette ezt a gyermeket, hogy vigyem a
folyóra. Tudod, hogy az ősök akarata szerint csak egy gyermek maradhat életben.
A vízhordó ezt felelte:
- De ezt nem teheted meg!
Az ember azonban kitartott a szándéka mellett:
- Ez a szokás! - mondta. - A szokás ellen nem tehetünk
semmit.
- De Isten parancsolatot adott az embernek, s az így szól:
Ne ölj! - S amikor látta, hogy a gyermek apja még mindig vonakodik, egyre
nyomatékosabban magyarázta neki, hogy a gyermeket nem szabad a folyóba dobnia.
Végül az ember így kiáltott fel:
- Jól van. Hajlítsd be a karod!
A vízhordó letette a korsót, behajlította a karját, az ember
pedig beletette a gyermeket, és így szólt:
- Te vagy a folyó, amelybe a gyermekemet vetem. Ha
hazamegyek, ezt mondom: A folyóba vetettem a gyereket. Számomra meghalt, örökre
meghalt!
Ezzel elment, a vízhordó pedig csak állt ott karján a
gyermekkel. Majd hazavitte az anyjához, az pedig elfogadta, táplálta és
felnevelte. És ez a gyermek most ott volt a keresztelendők között.
Következménye van annak, ha valaki ezt mondja egy másik
embernek: "De Isten parancsolatot adott nekünk..." Az ilyet akkor a
szaván lehet fogni. Ha bármilyen formában Istenre hivatkozunk - pl. azzal is,
hogy "keresztyén"-nek mondjuk magunkat - akkor másoknak joguk van
ahhoz, hogy szavunkon fogjanak.
Mert az olyan hit, amelynek nincsenek következményei, semmit
sem ér! Ezt mások néha jobban tudják, mint mi magunk. Minden pillanatban,
minden mozdulatnál felvetődik számunkra a kérdés, hogy amit igaznak ismertünk
fel, azt hogyan váltjuk cselekedetre. Ez a szükséges próba: Megfelelnek-e a
tetteink a szavainknak?
Kit ismersz?
Két úr ült egymás mellett a vasúti kocsiban. Az egyik
előkelő idős férfi, a másik fiatal tudós. Az ifjú sok mindenről beszélt, amit
az egyetemen tanult. Egyszerre ezzel a kérdéssel fordult az öreg úrhoz:
- Ismeri ön Nietszchét?
- Nem ismerem – válaszolta az.
- Hát Schopenhauert?
- Őt sem.
- De Hauptmann Gerhardot, az írót csak ismeri?
Az öreg ismét nemmel válaszolt. A fiatal ember egészen elvesztette türelmét és idegesen így szólt:
- Ugyan kit ismer hát ön, uram?
- Fiatalember – hangzott a válasz, mikor én olyan idős voltam, mint ön most, három szakból tettem doktorátust és sok mindent tudtam és ismertem. Ma csak egyet ismerek, a világ Megváltóját, az én Megváltómat, akit ismerni örök élet.
- Ismeri ön Nietszchét?
- Nem ismerem – válaszolta az.
- Hát Schopenhauert?
- Őt sem.
- De Hauptmann Gerhardot, az írót csak ismeri?
Az öreg ismét nemmel válaszolt. A fiatal ember egészen elvesztette türelmét és idegesen így szólt:
- Ugyan kit ismer hát ön, uram?
- Fiatalember – hangzott a válasz, mikor én olyan idős voltam, mint ön most, három szakból tettem doktorátust és sok mindent tudtam és ismertem. Ma csak egyet ismerek, a világ Megváltóját, az én Megváltómat, akit ismerni örök élet.
2012. május 3.
Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben (szerkesztett)
Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és Jézus köré
gyűltek] a vámszedők és a bűnösök [azaz: a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan
igyekeztek Jézushoz], hogy hallgassák őt.
Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így
morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt] a farizeusok [jelentése: elkülönülő (elkülönült, elzárkózó;
elválasztó), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája]
és az írástudók [és a
törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket [azaz: céltévesztőket] fogad magához [vagyis elfogadja őket], és velük [érintkezik], és együtt eszik
Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik,
mondván:
Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz
juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos,
elhagyatott] pusztában, és
nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára,
örülvén [és örömében örvendezve, vidáman].
Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és
szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert
megtaláltam az én juhomat [vagyis az én bárányomat], amely elveszett vala.
Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm
[és
ujjongás] lesz a
mennyben [vagyis a mennyek országában] egy megtérő
bűnösön [azaz: egy céltévesztett gondolkodásmód megváltoztatásán, észre térésén,
ha az más felismerésre tér és aki
megváltoztatja az életét], hogysem kilencvenkilenc igaz [vagyis
megigazult] emberen,
akinek nincs szüksége megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására;
nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és
nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az életét]
Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája
[tíz ezüstpénze] van, és egy
drakhmát [egy ezüstpénzt, ami
körülbelül egy napi munkabérnek felel meg] elveszt, nem gyújt-é
gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e
világot], és nem sepri-é ki a
házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő
asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek [és örvendjetek]
én velem, mert
megtaláltam a drakhmát [az ezüstpénzemet], melyet
elvesztettem vala!
Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm,
és] örvendezés [és ujjongás] van az Isten
angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén [vagyis egyetlen
gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más felismerésre tér, aki megváltoztatja
az életét].
Luk. 15,11 [Azután így
folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;
Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám,
add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.
Luk. 15,13 Nem sok nap [vagyis nem
sok idő] múlva aztán a
kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba] költözik; és
ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát, mivelhogy tobzódva élt. [vagyis mert
kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött
életmódjával]
Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt], támada nagy
éhség [azaz nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni [vagyis nélkülözni
kezdett].
Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a
vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni [vagyis szívesen megtöltötte volna] az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a
szentjánoskenyérrel], amit a
disznók ettek
[Más fordítás: Ő pedig
szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; és senki sem
ád vala néki.
Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres
dúskál ennivalóban], én pedig
éhen halok meg!
Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom
néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te
ellened.
Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te
fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő
atyjához. Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett [és megindult]
rajta [és elszorult]
a szíve [és megszánta, és
megkönyörült rajta], és [elébe futott, és] oda futván, a
nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem
vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!
Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek],
és hozzátok ki a legszebb
[a legdrágább, a kezdeti, az
eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok
gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [vagyis a hízott
borjút], vágjátok le, és együnk [lakomázzunk], és vigadjunk.
Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [vagyis halott
volt], és feltámadott [vagyis életre
kelt]; elveszett, és
megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek
azért vigadni.
Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [vagyis az
idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és mikor hazajövén,
közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.
Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül,
megtudakozza, mi dolog az [és hogy mi történik itt]?
Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg;
és atyád levágatta a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], mivelhogy
egészségben nyerte [és kapta] őt vissza.
Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni.
Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérleli őt.
Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé
ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem
szegtem és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagyis kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én
barátaimmal vigadjak [és mulathassak].
Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki
paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat [és aki parázna nőkkel, cédákkal,
szajhákkal ette fel, és tékozolta el], levágattad
néki a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút].
Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor
énvelem vagy, és mindenem a tiéd!
Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt [mert halott
volt], és feltámadott [és életre kelt (megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott.
Életcseppek
"A mennyországban való reménykedés nem a való világtól
elrugaszkodott romantika, hanem a világot megváltoztató valóság."
95 dolog, amit Isten biztosít a hívőnek a megtérés pillanatában
Két kategória van: helyzeti és tapasztalati
Helyzeti (68 dolog, amit nem érezhetünk, de tény)
Tapasztalati (27 dolog, amit kapásból megtapasztalhatunk)
Helyzeti
1. Eleve ismert
bennünket - Róm.8:29; 1Pt.1:12
2. Ő választott
minket - Róm.8:33; Kol.3:12; 1Thessz.1:4; Tit.1:1;1Pt.1:2
3. Eleve elrendelt
minket - Róm.8:29-30; Ef.1:5; Ef.1:11
4. Választottak
vagyunk - Mt.22:14; 1Pt.2:4
5. Elhívott minket -
1Thessz.5:24
6. Megbékéltetett minket
magával - 2Kor.5:18-19; Kol.1:20
7. Megbékéltünk
Istennel - Róm.5:10; 2Kor.5:20
8. Isten megváltott
minket - Róm.3:24; Kol.1:14; 1Pt.1:18.
9. Szellemileg újjá
születtünk - Jn.3:7; 1Pt.1:23
10. Megújultunk - Jn.13:10; 1Kor.6:11; Tit.3:5
11. Igazzá tett minket - Róm.3:22; 1Kor.1:30; 2Kor.5:21;
Fil.3:9
12. Isten igazságossága nekünk adatott és rajtunk van, mert
hiszünk - Gal.3:22
13. Megigazított - Apcsel.13:39; Róm.3:26; Róm.5:1;
Róm.8:30; 1Kor.6:11; Tit.3:7
14. Megdicsőített - Róm.8:30
15. Fiává / lányává fogadott - Róm.8:15; Róm.8:23
16. Teljesek vagyunk Őbenne - Kol.2:10
17. Megszentelt minket - 1Kor.1:30; 1Kor.6:11
18. Megbocsátott nekünk - Apcsel.10:43; Róm.4:25; Kol.1:14;
Kol.2:13; Kol.3:13; Ef.1:7; Ef.4:32; 1Pt.2:24
19. Megelevenített - Ef.2:1; Kol.2:13
20. Tökéletesekké tett minket - Zsid.10:14
21. Elfogadott minket - Ef.1:6; 1Pt.2:5
22. Alkalmasakká tett - Kol.1:12
23. Megfeszítettünk Krisztussal - Róm.6:6; Róm.6:8;
Gal.2:20; 1Pt.2:24
24. Eltemettettünk Krisztussal - Róm 6:4; Kol.2:12
25. Feltámadtunk Krisztussal - Róm.6:4; Ef.3:6; Kol.2:12
26. A Szellemtől születtünk - Jn.3:6
27. Megkereszteltettünk a Szellem által - 1Kor.12:13;
1Kor.10:17
28. Isten Szelleme lakozik bennünk - Jn.7:39; Róm.5:5; 8:9;
1Kor.6:19; 2Kor.1:21; Gal.6:4; 1Jn.3:24
29. Megpecsételtettünk a Szellemmel - Jn.7:39; 2Kor.1:22;
Ef.1:13; Ef.4:30
30. Istenben vagyunk - 1Thessz.1:1
31. Krisztusban vagyunk - Jn.14:20
32. A Szellemben vagyunk - Róm.8:9
33. Meghaltunk a törvénynek - Róm.7:4
34. Megszabadultunk a törvénytől - Róm.6:14; Róm.7:6;
2Kor.3:11; Gal.3:25
35. Krisztusban körülmetéltettünk - Róm.2:29; Fil.3:3;
Kol.2:11
36. Közelvalókká lettünk Istenhez Krisztus vére által -
Ef.2:13; Jak.4:8; Zsid.10:22
37. Megszabadultunk a sötétség hatalmából - Kol.1:13;
Kol.2:13-15
38. Nem maradunk a sötétségben - Jn.12:46
39. Általvitettünk az Ő szerelmes fiának országába - Kol
1:13
40. Az Atya Krisztusnak adott minket ajándékként - Jn.17:6;
Jn.17:11-12; Jn.17:20; Jn.10:29
41. Életet ad nekünk az Ő nevében - Jn.20:31
42. Örök életet ad az Ő fiában - Jn.3:15-16; Jn.3:36;
Jn.5:24; Jn.6:47; Jn.11:25; 1Jn.5:11-12
43. Soha meg nem halunk - Jn.11:26
Amit Ő a hívőnek jelent
44. Jézus Krisztus a mi engesztelő áldozatunk - Róm.3:25-26;
1Jn.2:2
45. Jézus a mi alapkövünk - Ef.2:20; 1Kor.3:11; 2Kor.1:21
46. Jézus Krisztus a mi életünk - Kol.3:4
47. Ő a mi fejünk - Kol.2:10
48. Ő a mi férjünk - Ef.5:25-27;2Kor.11:2
49. Ő a mi szószólónk - 1Jn.2:1
50. Ő a mi atyánkfia - Zsid.2:11
51. Ő a mi barátunk - Jn.15:15
Amivé Ő minket tesz
52. Isten fiai vagyunk - 2Kor.6:18; Gal.3:26; 1Jn.3:3
53. Új teremtés vagyunk - 2Kor.5:17; Gal.6:15
54. Az Ő Testének tagjai vagyunk - 1Kor.12:13.
55. Az Ő menyasszonya vagyunk - Ef.5:25-27
56. Szentek vagyunk - 1Pt.2:9
57. Mi vagyunk az Ő szent papsága - 1Pt.2:5;9
58. Az Ő királyi papsága vagyunk - 1Pt.2:9; Jelen.1:6
59. Választott papság és kiváltképpen való nép vagyunk -
Tit.2:14; 1Pt.2:9
60. Az Ő öröksége vagyunk - Ef.1:18
61. Isten épülete vagyunk - 1Kor.3:9
62. Mennyi állampolgárok vagyunk - Luk.10:20; Ef.2:19; Fil.3:20;
Zsid.12:22
63. Az Ő munkatársai vagyunk - 1Kor.3:9; 1Kor.6:1
64. Krisztus követei vagyunk - 2Kor.5:20
65. Isten szolgái vagyunk - 2Kor.3:3; 2Kor.3:6; 2Kor.6:4
66. Az Ő cselédei vagyunk - Gal 6:10; Ef.2:19; 3:15
67. Az Ő atyjafiai vagyunk - Zsid.2:11
68. Most világosság vagyunk az Úrban - Ef.5:8; 1Thessz.5:4
Tapasztalati (27 dolog, amit érezhetünk is)
69. Nincs kárhoztatás a hívő számára - Róm.8:1; Jn.3:18;
Jn.5:24; 1Kor.11:32
70. A bűneink megbocsátattak - 1Pt.2:24.Róm.4:25
71. Megeleveníttettünk - Ef.2:1; Kol.2:13
72. Menetelünk van Istenhez - Róm.5:2; Ef.2:18;
Zsid.4:14-16; Zsid.10:19-20
73. Szeret minket - Jn.3:16; Ef.2:4; Ef.5:2
74. Kegyelmet ad nekünk - Ef.2:8
75. Nekünk adja az Ő hatalmát - Ef.1:19; Fil.2:13
76. Hűséges mihozzánk - Fil.1:6; Zsid.13:5
77. Nekünk adja az Ő békességét - Kol.3:15
78. Reménységet ad - Ef.1:18
79. Minden szellemi áldást nekünk ad - Ef.1:3
80. Nyugodalmat ad - Zsid.4:3
81. Örömet ad - Róm.15:13; l.Pt.1:8
82. Megvigasztal - 2Thessz.2:16
83. Esedezik értünk - Zsid.7:25; Zsid.9:24; Róm.8:34
84. Megtart minket - Róm.5:2
85. Tanít minket - Tit.2:12-13
86. Megvált minket - Róm.1:16
87. Örökséget ad nekünk - Ef.1:14; Kol.3:24; Zsid.9:15;
1Pt.1:4
88. Közösségünk van vele - 1Kor.1:9; 1Ján.1:9
89. Hű hozzánk a szenvedésben - Róm.8:18; Fil.1:29;
Kol.1:24; 1Thessz.3:3; 2Tim.2:12; 1Pt.2:20; 1Pt.4.12-13
90. Isten beszéde munkálkodik mibennünk - 1Thessz.2:13
91. Nem szégyenülünk meg - Róm.9:33; Róm.10:11
92. Nem szomjúhozunk soha többé - Jn.6:35
93. Nem szégyeníttetünk meg - 1Pt.2:6.
94. Legyőzzük a világot - 1Jn.5:5
95. Az Ő hatalma felséges nagysága irántunk van, akik
hiszünk - Ef.1:19
Téves beazonosítás
A Little River Community Gyülekezet épülete ugyanazon az
utcán volt, mint a First Memorial Gyülekezeté. Mivel ugyanannak a városkának
ugyanazon az utcáján volt a két gyülekezet, az ifjúsági csoportjaik gyakran
versengtek egymással. Ugyanabban a softball ligában játszottak, ugyanabban a
kosárlabda ligában, és kemény riválisok lettek. Az LRC mindig megpróbálta
túlszárnyalni az FM-t, és viszont.
Egy vasárnap, miután arról tanultak, hogyan kell szolgálni
mások felé, az LRC gyülekezet ifjúsága úgy döntött, hogy kimennek a városba, és
gyakorlatba ültetik a hitüket. Az ifjúsági pásztor „szolgálócsoportokba"
szervezte a fiatalokat, és biztatta őket arra, hogy menjenek, és szolgáljanak
mások felé. Bármit tehettek - csak azt nem volt szabad elfelejteni, hogy azt
tegyék, amit Jézus tenne.
Így aztán az LRC gyülekezet ifjúsági csoportja szétoszlott a
környék utcáin, és elkezdett szolgálni. Az egyik csoport az utca két oldalán
álló kocsikat mosta le. Egy másik csoport segített az embereknek tankolni egy
önkiszolgáló benzinkútnál. Egy harmadik csoport elment egy kórházi otthonba, és
énekelt az ott lábadozó betegeknek.
Miután lejárt az idő, a szolgálócsoportok visszatértek a
gyülekezeti házba, és beszámoltak arról, mit végeztek. Mindegyik csoportnak
volt mesélnivalója, és elmondták, mit tanultak, és közben hogy érezték magukat.
Az egyik csoport arról számolt be, hogy egy olyan néni felé
szolgáltak, aki az FM gyülekezet mellett lakott. Amikor riválisuk neve
elhangzott, mindenki morgott. „Lenyírtuk a füvet, összegereblyéztük a
leveleket, és elvégeztük a kerti munkát" - mondta az egyik diák. „Nagyon
aranyos volt a hölgy. Amikor végeztünk, behívott, és imádkozott értünk. Aztán
azt mondta: Ti, FM gyülekezetbeli fiatalok, mindig olyan kedvesen segítetek
nekünk, időseknek."
„Jaj, ne! - mondta az ifjúsági pásztor. „Azt hitte, hogy az
FM-ből jöttetek? Remélem, helyreigazítottátok! Megmondtátok neki, hogy nem az
FM-ből, hanem a LRC gyülekezetből jöttetek?"
„Hát... nem mondtuk meg - felelt a diák, meglepődve az
ifjúsági pásztor kérdésén. „Nem azt mondtad, hogy azt tegyük, amit Jézus tenne?
Mi úgy döntöttünk, hogy Jézus hallgatna."
Ez az igaz történet (amelyben megváltoztattuk a neveket)
figyelemreméltó, mert legtöbben gyorsan tudattuk volna a nénivel, hogy másnak
tulajdonítja az elvégzett munkát. A Jézus szerinti élet azonban nem foglalkozik
azzal, hogy ki kapja az elismerést. Valójában az a jézusi, ha tudunk örülni
mások jó szerencséjének. Ha a másikat előnyben részesítjük, magunkat pedig
háttérbe szorítjuk.
Amikor szolgálunk, nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy
megkapjuk-e érte az elismerést, hanem csak azzal, hogy Istené legyen a
dicsőség. Neki jár minden dicséret és hála. A szolgálat célja nem az, hogy jó
képet mutassunk magunkról, hanem hogy az emberek figyelmét Istenre irányítsuk.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Látomásban láttam egy jet-ski jellegű vízi járművet,
aminek az a tulajdonsága, hogy könnyedén siklik a víz felszínén. És hallottam,
ahogy ezt mondja az Úr: Már elég régóta közlekedsz könnyedén a bibliai
gondolatok ismeretének a felszínén. Ha megengeded, Én elvezetlek téged a
királyságom nagyobb megismerésébe és megértésébe. Sőt, megnyitom neked az
írásokat, a mélyebb kinyilatkoztatás által. Ez csak akkor fog megtörténni,
amikor vágyni fogsz arra, hogy behatolhass a mélységesebb szellemi igazságokba,
és ennek a vágynak a hatására fogsz még szorgalmasabban keresni.
Lukács 11:9 "Én is mondom nektek: kérjetek és
adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik
nektek."
Atyád karjai
Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A
lakók a ház udvarára menekültek, és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.
Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy
öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a
gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők
rettegve néztek egymásra. A tűzoltók késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó
tűzbe nem mertek bemenni.
Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska
segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! -
kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól
látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához
a zuhanó gyermeket.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
Zsoltárok könyve 40.2-3.
Bob Gass: A szeretet elhívása (1)
„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)
Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor
gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire
az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.
A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint
amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra
hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a
gyerekeikkel.
A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City
Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia
osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét,
amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot
az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási
lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.
Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz,
és meg is teszed.
A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben –
felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban:
»Hová tűntek a húszas éveim?«.
A negyvenes éveidben
– egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az
egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.
Hetvenes éveidben a
legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik
könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?«
… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék
aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában
teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a
percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott
levélben érkezzen!
2012. május 2.
Ige: A kiválogatottak
„Áldott legyen az
Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden
szellemi áldással a mennyekből [és a
mennyeiek között] a Krisztusban.
A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése,
elvetése] előtt, hogy legyünk mi szentek
és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által" (Eféz 1,3-4)
Ige: Akiknek Isten az Atyja
„Kegyelem néktek
[Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása szálljon rátok] és békesség [vagyis: az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr
Jézus Krisztustól [a mi Urunktól]” (Eféz.
1,2)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)