"A nő szereti a szép ruhát és a díszeket, de
illő dolog, hogy olyan ékességet válasszon, amely Isten előtt kedves."
2012. május 1.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Fordíts
időt arra, hogy kiértékeld azt, ahol eddig voltál, és hogy megemlékezz azokról
a dolgokról, amiket a tapasztalataid által tanultál. Ne add meg magad a
kísértéseknek, amik arra irányulnak, hogy az elszenvedett nehézségek áldozata
legyél, hanem inkább használd úgy ezeket a tanulságokat, mint egy platformot,
egy kiinduló pontot és egy rakétakilövő állomást a nagyobb bölcsességbe és
szellemi hatékonyságba. Azok a dolgok erősebbé tettek téged, és potenciálisan
képesek arra, hogy fokozzák a hitedet, ha fenntartod magadban a megfelelő
szemléletet, mondja az Úr.
Róma 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik szeretik az
Istent, minden együttmunkál a javukra, mint olyanoknak, akik előzetes terv
szerint elhívottak.
http://gyurinaploja.blogspot.com/
Ravasz László
A lélek minden egyéb nélkül meg lehet, csak az Isten Igéje
nélkül nem. Ha Isten Igéje nem segít rajta, semmi más segítség nem használ
neki. Ha azonban Isten Igéjének birtokában van, akkor nincsen egyébre szüksége.
Az Igében van számára bőségesen: eledel, öröm, békesség, világosság,
megigazulás, igazság, szabadság és minden jó. (Luther Márton)
Bob Gass: Sáfárság
,,...megjött ezeknek
a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Máté 25:19)
A tálentumokról szóló
híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett
sáfárságunkra
vonatkozóan:
1) A gazda ,,kinek-kinek
képessége szerint" adott tálentumot (Máté 25:15).
Isten tudja, hogy
mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy
mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt
tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek
több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz
intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a
birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit
Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős.
Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt.
2) ,,Hosszú idő múlva
aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük."
Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg
magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen,
másodszor azért jön, hogy uralkodjon - és megjutalmazza sáfárait. ,,Ki tehát a
hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel...? Boldog az a szolga, akit,
amikor megérkezik az úr, munkában talál!" (Lukács 12:42-43).
Ne fáradj bele, és ne
engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a
Gazda majd azt mondja neked: ,,Jól van!" Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem
igaz?
Az idős ács
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba
vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a
munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a
szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
- Valahogy majd csak elleszek; mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét,
s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni
lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka
hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez
egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a
ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta
volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap
után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a
hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban,
amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz
kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat
húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy
csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma
döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.
Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Az Idő és a Felejtés
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult
megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden
sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa
módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég
volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe
kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt.
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat,
amit szeretett volna már elfelejteni.
S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra.
Becsöngetett. Egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva
betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik
az Időnek. Hellyel kínálta a váróteremben,
ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket.
Igaz, az övé sem látszott. Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört
fénye. Mind ránéztek, mikor belépett, s csöndesen helyet szorítottak maguk
mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem, csak lopva tekintgettek
egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak
eltávolíttatni. S hogy ki mekkorát, azt a tekintete árulta csak el. Hirtelen
lesütötte a szemét, nem akarta,hogy a többiek szánakozzanak rajta, miféle
bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a többiekéhez képest, s akkor meg
furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.
Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő
következett. Ott állt szemben az Idővel, s hirtelen nem tudta, mit is mondjon.
Számon kérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát? Vagy töredelmesen bevallja,
hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását,
lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is
látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák
kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő
fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll.
Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük
közé lépett, és megkérdezte: akarsz engem?
Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi
átölelte, és lágyan, de határozottan megcsókolta.
Nem tudta, mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az
Idő már sehol sem volt, megszűnt létezni.
Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei
között.
Sokszor nem akarjuk felejteni a minket ért sérelmeket, és
hordozzuk életünk nyitott sérüléseként.
Valóban nem gyógyul, mert ragaszkodunk hozzá. De kell nekünk
a kellemetlen, rossz emlék?
Ha nem akkor tegyük le, bocsássunk meg , és gyógyultan
élhetünk tovább.
Jézus is így tanított imádkozni minket:" ...miképpen mi
is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek".
Bocsáss meg!
Dicsőítsd Istent amikor...
Készítette: Keresztény idézetek
Amikor pocsék napod van… dicsérd
Amikor király napod van… dicsérd
Amikor nehéz az életed… dicsérd
Amikor helyén van az életed… dicsérd
Amikor Isten hallgat… dicsérd
Amikor Isten beszél hozzád… dicsérd
Amikor nincs hozzá kedved… dicsérd
Amikor van hozzá kedved… dicsérd
Amikor sírsz… dicsérd
Amikor nevetsz… dicsérd
Amikor beteg vagy… dicsérd
Amikor egészséges vagy… dicsérd
Amikor dühös vagy… dicsérd
Amikor nyugalom és béke van… dicsérd
Amikor minden ajtó bezárul… dicsérd
Amikor megnyílnak az ajtók… dicsérd
Amikor zajban vagy… dicsérd
Amikor csend van… dicsérd
Amikor nem értesz semmit… dicsérd
Amikor értesz mindent… dicsérd
Amikor csak fájdalmat érzel… dicsérd
Amikor nem érzel semmit… dicsérd
Amikor érzel mindent… dicsérd
Egyszerűen dicsérd őt, mert Ő:
Örökkévaló Isten,
Ő a kezdet és a vég,
az alfa és az Ómega,
Megváltó,
Fenséges és szent,
Alkotója és tervezője a mindenségnek,
Csodálatos minden útja,
az élet létrehozója és megőrzője,
Mindenre képes és mindenhol jelen van,
Igazság és világosság,
Hűséges és igazságos,
Szerető Apa,
Kőszikla és erődítmény,
Gyógyító és szabadító,
Királyok királya,
Uraknak Ura,
A remény és a bölcsesség,
Mert ő a barátod.
forrás - Újragondoló blog
( http://ujragondolo.blog.com/2011/10/28/dicsoitsd-istent/ )
2012. április 30.
Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben (szerkesztett)
Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és Jézus köré
gyűltek] a vámszedők és a bűnösök [azaz: a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan
igyekeztek Jézushoz], hogy hallgassák őt.
Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így
morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt] a farizeusok [jelentése: elkülönülő (elkülönült, elzárkózó;
elválasztó), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája]
és az írástudók [és a
törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket [azaz: céltévesztőket] fogad magához [vagyis elfogadja őket], és velük [érintkezik], és együtt eszik
Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik,
mondván:
Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz
juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos,
elhagyatott] pusztában, és
nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára,
örülvén [és örömében örvendezve, vidáman].
Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és
szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert
megtaláltam az én juhomat [vagyis az én bárányomat], amely elveszett vala.
Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm
[és
ujjongás] lesz a
mennyben [vagyis a mennyek országában] egy megtérő
bűnösön [azaz: egy céltévesztett gondolkodásmód megváltoztatásán, észre térésén,
ha az más felismerésre tér és aki
megváltoztatja az életét], hogysem kilencvenkilenc igaz [vagyis
megigazult] emberen,
akinek nincs szüksége megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására;
nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és
nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az életét]
Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája
[tíz ezüstpénze] van, és egy
drakhmát [egy ezüstpénzt, ami
körülbelül egy napi munkabérnek felel meg] elveszt, nem gyújt-é
gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e
világot], és nem sepri-é ki a
házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő
asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek [és örvendjetek]
én velem, mert
megtaláltam a drakhmát [az ezüstpénzemet], melyet
elvesztettem vala!
Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm,
és] örvendezés [és ujjongás] van az Isten
angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén [vagyis egyetlen
gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más felismerésre tér, aki megváltoztatja
az életét].
Luk. 15,11 [Azután így
folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;
Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám,
add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.
Luk. 15,13 Nem sok nap [vagyis nem
sok idő] múlva aztán a
kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba] költözik; és
ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát, mivelhogy tobzódva élt. [vagyis mert
kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött
életmódjával]
Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt], támada nagy
éhség [azaz nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni [vagyis nélkülözni
kezdett].
Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a
vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni [vagyis szívesen megtöltötte volna] az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a
szentjánoskenyérrel], amit a
disznók ettek
[Más fordítás: Ő pedig
szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; és senki sem
ád vala néki.
Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres
dúskál ennivalóban], én pedig
éhen halok meg!
Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom
néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te
ellened.
Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te
fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő
atyjához. Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett [és megindult]
rajta [és elszorult]
a szíve [és megszánta, és
megkönyörült rajta], és [elébe futott, és] oda futván, a
nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem
vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!
Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek],
és hozzátok ki a legszebb
[a legdrágább, a kezdeti, az
eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok
gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [vagyis a hízott
borjút], vágjátok le, és együnk [lakomázzunk], és vigadjunk.
Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [vagyis halott
volt], és feltámadott [vagyis életre
kelt]; elveszett, és
megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek
azért vigadni.
Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [vagyis az
idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és mikor hazajövén,
közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.
Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül,
megtudakozza, mi dolog az [és hogy mi történik itt]?
Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg;
és atyád levágatta a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], mivelhogy
egészségben nyerte [és kapta] őt vissza.
Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni.
Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérleli őt.
Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé
ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem
szegtem és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagyis kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én
barátaimmal vigadjak [és mulathassak].
Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki
paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat [és aki parázna nőkkel, cédákkal,
szajhákkal ette fel, és tékozolta el], levágattad
néki a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút].
Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor
énvelem vagy, és mindenem a tiéd!
Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt [mert halott
volt], és feltámadott [és életre kelt (megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott.
Életcseppek
Isten azt mondja: "Akik ENGEM (Istent) szeretnek,
minden egyaránt a javukat szolgálja" Tehát nem csak a jó dolgok áldásosak,
hanem még a rosszak is áldássá vállnak. Ha nem látsz mást az életedben, csak
egy mínuszt (a rossz dolgok). Azt Isten áldássá, vagyis plusszá fogja
változtatni... Ez az Ő egyedülálló csodája. Minél nagyobb mínusz van az
életedben, annál lelkesebben adj hálát az Ég Urának, hogy milyen hatalmas
pluszt fog belőle alkotni.
Miért kell mindent jó szívvel végezned?
"Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az
Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek" Kol 3:23
Nem számít, hogy mit teszel - utcát söpörsz, céget
irányítasz vagy háztartást vezetsz-, a munkád több mint egy munka. A Biblia azt
mondja, hogy míg itt vagy a földön, a munkáddal is Istent kell dicsőítened.
Ez azt jelenti, hogy bármit csinálsz, lelkesen kell
csinálnod. Ha nincs benne a lelked, akkor rossz munkát végzel. Ha nem jó
szívvel végzed a munkád, az bűn. Nem én mondom ezt, hanem a Bibliában van.
Miért dolgozz jó szívvel?
Mert úgy kell dolgoznod, "mint az Úrnak, és nem úgy,
mint az embereknek". Nem számít, mit teszel, akár ételt készítesz, akár
számlát írsz alá, elemzést végzel, üzletet kötsz, eladsz vagy házhoz szállítasz
valamit; akármit teszel, úgy kell tenned, mintha Istennek tennéd, és így
dicséretté válik.
(Daily Hope by Rick Warren, 2011.09.21.)
Szólj hozzám...
"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az
ember.
És a réti pipis énekelni kezdett.
De az ember nem hallotta meg.
Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj
hozzám."
Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté.
De az ember nem hallotta meg.
Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd
meg, hogy lássalak."
És felragyogott a nap az égen.
De az ember nem látta.
Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy
csodát!"
És új élet született a világra.
De az ember nem vette észre.
Így végső kétségbeesésében az ember így kiáltott:
"Érints meg Istenem, hogy tudjam, valóban itt vagy."
Erre Isten lenyúlt az égből és megérintette az embert.
Az ember elhessegette a pillangót és tovasétált.
Átölel minket Isten
szeretetével és számtalan módját adja annak, hogy megláthassuk őt a
természeten, az emberi kapcsolatokon keresztül.
Sokszor figyelmetlenül és vakon elmegyünk mellette, nem ismerjük fel
hangját, érintését.
Kopogtat szívünk ajtaján, de nem halljuk meg a hangot, vagy
épp nem érünk rá megnézni, hogy ki áll ott.
Legyünk készek és figyelmesek, mert Isten minden lehetőséget
meg ad arra, hogy felismerjük Őt és kapcsolatba kerülhessünk vele.
" Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki
meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok,
ő pedig énvelem. "
Jelenések 3,20
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)