Ahol összeérnek a sinek.

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.

Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.

- Mit csinálsz itt?

Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.

Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.

- Ezen a vonalon nem jár vonat.

- Honnan?...

- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.

- Mit?

- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?

- Látom.

- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.

Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...

- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?

- Semmit.

- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?

- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!

- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?

- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!

- Mit érzel most, ebben a pillanatban?

- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?

- Igen... itt és most összeértek a sínek.

Az óra

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Az óra (Meghallani Isten hangját)

Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt hűtőszekrény, az emberek jégházakat használtak, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ezeknek a kis építményeknek vastag falai voltak, nem volt rajta ablak, csak egy jól záródó ajtó.

  

Télen amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki, és odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg fűrészport, és így az kitartott majdnem nyárig.

Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a jégházban, miközben ott dolgozott. Áttúrta az egész fűrészport, szorgalmasan keresgélt , de az óra csak nem lett meg.

Egy kisfiú aki hallotta, hogy elveszett az óra, belopakodott az ebédszünetben a jégházba. Nemsokára megjelent az órával együtt. A csodálkozó kérdésre, hogy miként sikerült megtalálnia az órát, ezt felelte:

- Jól becsuktam az ajtót, lefeküdtem a fürészporba, teljesen csendben voltam, és

meghallottam az óra ketyegését."

Gyakran nem halljuk tisztán Isten hangját. El vagyunk foglalva azzal, hogy buzgón, sőt néha kétségbeesetten keressük az Ő akaratát. Elcsüggedünk és türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt is feltételezzük, hogy Isten nem törődik velünk. De ha szeretnénk meghallani a hangját, nem csak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is kell csendesednünk előtte. Atyánk azt mondja gyermekeinek:

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten"(Zsolt 46,11)

Ott, az Ő áldott jelenlétében meg fogjuk hallani halk hangját:

"Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" (Ézsaiás 30,21)

P.Smidt:

Rövid történet a tizedről

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy ember akinek nem volt semmije, de Isten adott neki tíz almát.

* Három almát adott, hogy legyen mit ennie;

* három almát adott arra, hogy azok árát ruházkodásra költse;

* hármat pedig, hogy azok fölhasználásával megvédje magát az időjárás káros hatásaitól, az esőtől és a naptól.

* Egy almát arra adott, hogy tudjon valamit visszaadni Teremtőjének, amivel kifejezheti háláját a kilenc almáért, amit magára költhetett.

Így az ember három almát megevett, három árát öltözködésre költötte, hármat pedig az otthonára fordított, házat épített.

Ekkor ránézett a tizedik almára... Az sokkal nagyobbnak és zamatosabbnak látszott a többinél.

Tudta, hogy Isten azért adta, hogy hálából egyet visszaadhasson a kilencért.

Végül is így okoskodott: Istennek úgy is van elég. A világ összes almája az Övé ...

... így az ember megette a tizedik almát, és Istennek visszaadta - a csutkát.

Isten neked is adott almát minden szükségleted kielégítésére. Azon felül is ad, hogy kifejezhesd iránta való háládat.

Hajlandó vagy visszaadni Istennek a legnagyobb és a legjobbnak látszó almádat? Vagy csak a csutkát adod?

Pintér Béla - Hinni Kell

Ige: Árulás a szeretet színe alatt

„És mikor (Jézus) még beszél, ímé sokaság (közeledett, és) jöve, melynek (élén) az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete (és oda lépett) Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? Látván pedig azok, akik ő körülötte valának, ami következik (hogy mi készül), mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel (odavágjunk a karddal)? És közülük valaki megvágá a főpap szolgáját (oda is csapott a főpap szolgájára), és levágá annak jobb fülét.

Felelvén pedig Jézus, monda: (Hagyjátok abba) Elég eddig. És illetvén (megérintve) annak fülét, meggyógyítá azt. Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek (amikor odaléptek hozzá), a főpapoknak, a templom tisztjeinek (a templomőrség vezetőinek) és a véneknek: Mint valami latorra (mint valami rabló ellen), úgy jöttetek (úgy vonultok ki ellenem) szablyákkal és fustélyokkal (kardokkal és botokkal)? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma (és a sötétség hatalmának ideje)” (Luk. 22,47-53).

János még további részletekkel írja le a történteket: „Júdás tehát magához vevén (maga mellé vette) a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól (küldött templomi)szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala (ami reá vár), előre méne (előlépett), és monda azoknak: Kit kerestek? Felelének néki: A názáreti Jézust.

Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velük Júdás is, aki elárulta őt. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulnak (visszatántorodtak) és földre esének. Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el (és engedjétek ezeket elmenni); Hogy beteljesüljön a beszéd (így kellett beteljesednie annak az igének), amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el (nem hagytam elveszni senkit).

Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját (Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára), és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus (jelentése: tanácsadó,  király, ragyogás) vala. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat (kardodat); avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem? A (katonai) csapat azért és az ezredes és a zsidók (templom)szolgái (ekkor elfogták, és) megfogták Jézust, és megkötözték őt” (Ján. 18,3-12).

Az Úr Jézus így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté (a maga képmására alkotta) az embert” (1 Móz. 9,6).

És: „Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite (Más fordítás: Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének)” (Jel. 13,10).

 Péter apostol bizonyságot tesz arról, hogy a próféták ezt előre megmondták: „Atyámfiai [testvéreim], férfiak, szükség volt betelni [beteljesedni] annak az írásnak, melyet megjövendölt [előre megmondott, kinyilatkoztatott] a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták [elfogták] Jézust. Mert mi közénk számláltatott [közénk tartozott], és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét [a mi szolgálatunk részese volt]. (Más fordítási lehetőség: Ez a szolgálat jutott neki örökségül)” (Csel. 1,16-17).

És Dávid így prófétál erről: „Még az én jóakaróm (a legjobb barátom) is, akiben (meg)bíztam, aki kenyeremet (velem együtt) ette, fölemelte sarkát ellenem (és az is ellenem támadt)” (Zsolt. 41,10) Jeremiás is erről szólt: „Orrunk lehelete (éltető leheletünk), az Úr felkentje megfogattaték (foglyul esett) az ő vermeikben, akiről azt (gondoltuk, és) mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között, (hogy oltalma alatt élhetünk a népek között)” (Siral. 4,20)

Ige: Az imádkozásról

Az Evangélium bizonyságtétele szerint az Úr Jézus minden cselekedete előtt azt megbeszéli mennyei Atyjával, példát adva minden hívőnek. 1. A tanítványokat előre küldi, hogy Ő meg tudja beszélni az aktuális tennivalót„És azonnal kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig (elbúcsúzott tőlük, és) elbocsátotta őket, felméne a hegyre imádkozni” (Márk. 6,45-46)

Amikor az emberek királlyá akarják tenni: „Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak (érte) és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult (vagyis visszavonult) egymaga a hegyre” (Ján. 6,14-15)

Mielőtt a tanítványait kiválasztja: „És lőn (és történt) azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és imádkozva virrasztotta át az éjszakát). És mikor megvirrada, előszólítá (és odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12-13)

 Mielőtt a tanítványainak kijelentette, hogy mi vár Őreá: „És lőn (történt), mikor ő (egyszer) magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?” (Luk. 9,18)

Mielőtt kijelenti, és bemutatja, hogy mi a feladata: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [és eltávozva a városból], elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék” (Márk. 1,35)

Ige: Az elhamarkodott beszéd

Az elhirtelenkedett beszédnek szomorú vége van: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat). Mert az Isten (a) mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert… a sok beszédből bolond beszéd lesz (és a sok beszéd ostoba fecsegéssel jár)” (Préd. 5,2-3)

Múlt és jövő

Elhívtál Urunk

Idézetek

"Isten oda önti az áldását, ahol üres edényt talál." (Kempis Tamás)

Idézetek a szeretetről

Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.

Bob Gass: Válaszd mindig a jobb utat!

„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)

Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük.

 Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik.

Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni.

Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban.

 Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.”

Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31).

28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.

  29. A ki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.

  30. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

  31. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.

Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!

Engem felhoztál völgyek mélyéről.

Életcseppek

"Ha a régi tündérmese- befejezést - "És boldogan éltek, míg meg nem haltak" - abban az értelemben vesszük hogy "És a következő ötven éven át pontosan azt érezték, mint a házasságkötésük előtti napon", akkor ez azt mondja, ami valószínűleg sohasem volt és sohasem lesz igaz, és rendkívül nemkívánatos volna, ha az lenne. Ki tudná elviselni, hogy ebben az izgalmi állapotban éljen, akár csak öt évig is? De ha megszűnünk szerelmesnek lenni, az természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnünk szeretni is." /C.S. Lewis/

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Isten sokkal közelebb van hozzánk, mintsem gondolnánk.

Ha szolgának tekintenek

"(Kívánom, hogy) a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Ef 3,17-19)

Jézus nem bánta, ha valaki szolgának nézte, ezért sem volt gond számára venni a kendőt és megmosni a tanítványok lábát.

Látjátok már, mekkora hite volt Jézusnak az Atyában, hogy hajlandó volt az őt megillető előjogokat félretenni, s helyette elővenni a szolgák mosdótálját és kendőjét?

Amit láthatunk Jézus cselekedetében, az ugyanaz, amit Isten akar tőlünk is: hogy teljes mértékben átérezzük Isten szeretetének nagyságát, hogy az Ő szeretete hosszúságában, szélességében, mélységében és magasságában beszivároghasson mélyen a tagjainkba.

Szeretete megtisztít minket a bizonytalanságtól, és azzal a friss illatú energiával és jóindulattal tölt el, ami képessé tesz szolgálni másokat, ugyanazzal a szenvedéllyel, amivel Jézus szolgál minket. (Ef 3,18-19)

Minél jobban igyekezel Jézushoz hasonlatossá válni, annál szenvedélyesebben leszel képes másokat szolgálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy benned az örök "segítőt" látják. Ne zavarjon ez téged, mert valahányszor térden állsz, hogy feltörölj, mondjuk egy kilöttyent italt, Jézus is ott lesz melletted mosolyogva, kendővel a kezében.

Örülni fog, hogy szenvedélyesen szolgálsz másokat, mint ahogy ő is szolgál téged. E szolgálattal Isten fellobbantja benned a képességet, hogy felfogd szeretete szélességét, hosszát, magasságát és mélységét irántad, s azok iránt, akiket szolgálsz.

Kérd Istent, hogy mutassa meg, milyen módon szolgálhatsz másokat, még ma.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. szeptember 27)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/04/ha_szolganak_tekintenek

Minden lélek áldja Istenünk.

Ne félj!

Mk 6,50 – Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Nem az aminek látszik, nem kísértet, hanem Jézus az, aki a tengeren jár. Jézus jöhet felénk úgy is, hogy nem ismerjük fel, megijedünk, félünk tőle. Talán félünk, amikor Isten a nehézségeket felhasználva vagy azok között jön felénk.

Ha félelem fog el, engedd meghallanom hangod, Istenem: ne félj gyermekem!

http://csendespercek.wordpress.com/2009/11/12/ne-felj-33/

Imádság:

Istenem! Te hatalmasabb vagy a halálnál is, és nem a végső elmúlást, hanem a feltámadást és az örök életet szánod nekem és a Benned hívőknek. Köszönöm minden Téged szolgáló nevében. Aki pedig még nem hisz, azokért is könyörgök, hogy mielőbb vond magadhoz szívüket. A Feltámadott Jézusért kérlek! Ámen

A nap gondolata:

A nap gondolata:

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)