Máté Evangélium 15. Fejezet: az Emberi rendelések és hagyományok erőtlenné teszik az Igét (revideált)

Mát. 15,1 Akkor [abban az időben] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, [és megkérdezték] mondván:

Mát. 15,2 Miért [nem tartják meg, miért hanyagolják el], és hágják át [és szegik meg] a te tanítványaid a vének rendeléseit [az ősök hagyományát, és tanítását]? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak [vagyis étkezés előtt].

Mát. 15,3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át [és miért szegitek meg, és miért nem tartjátok meg] az Isten parancsolatját [rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek által [a ti hagyományotok miatt, és kedvéért]?

Mát. 15,4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [vagyis bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni].

Mát. 15,5 Ti pedig ezt mondjátok [és azt tanítjátok]: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi [vagyis áldozati, fogadalmi] ajándék [és adomány] az, amivel megsegíthetlek [amivel segíthetnék rajtad, és amivel hasznodra lehetnék, és ami tőlem neked járna, annak nem kell apját támogatnia]. Az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját [mert azt ebben az esetben: nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját].

Mát. 15,6 És [érvénytelenítettétek, hatálytalanítottátok; semmibe veszitek; megsemmisítitek, megfosztottátok hatalmától, és] erőtlenné tettétek [így és meghiúsítjátok; kijátsszátok] az Isten parancsolatját [igéjét, rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek [hagyományotok] által*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről, további részletekkel kiegészítve: „És hozzá (és köréje) gyűlnek a farizeusok és némelyek (és néhányan) az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala. És látván (és észrevéve), hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges (vagyis tisztátalan), azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret (és étkeznek), panaszkodnak. Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve (addig) nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák (egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz). És piacról jövén (és amikor hazamennek) sem esznek (addig), ha meg nem mosakodnak. És sok egyéb (és más) is van, aminek megtartását (hagyományként) átvették (és őriznek, amilyen például), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis fekhelyeknek) megmosását. Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak (és nem élnek) a régiek rendelése (és a vének hagyományai) szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret (és miért étkeznek tisztátalan kézzel)? És monda nékik (Jézus): Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg (hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait). Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza (és gyalázza), halállal (bűnhődjék, és) haljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi, vagyis áldozati ajándék) az, amivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen. Eltörölvén (és így érvénytelenné téve) az Isten beszédét (igéjét) a ti rendelésetekkel (a ti hagyományotokkal), amelyet rendeltetek (és amelyet továbbadtatok). És sok effélét (és más ehhez hasonlót) is cselekesztek (és tesztek)” (Márk. 7,1-5.9-13)

Lukács bizonyságtétele szerint így folytatódik a történet: „Beszéd közben pedig (arra) kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni (és asztalhoz telepedett). A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal (és telve vagytok rablásvággyal) és gonoszsággal. Bolondok (és esztelenek), aki azt teremtette, ami kívül van (és aki megalkotta a külsőt), nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van (nem Ő alkotta-e meg a belsőt is)? Csak adjátok (azt oda) alamizsnául, ami benne van (vagyis ami belül van); és minden tiszta lesz néktek” (Luk. 11,37-41)

(vagyis: ha könyörület és szánalom indít az alamizsnaadásra, akkor minden tiszta, mert a görög szöveg így hangzik: (eleémoszüné): 1) részvét, szánalom, könyörületesség. 2) jótékonyság; adomány; >(katharosz): 1) tiszta, mocsoktalan. 2) érintetlen. 3) zavartalan, akadálytalan, (átvitt ért.) világos. 4) vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű. 5) hibátlan, bűntelen, ártatlan. 6) őszinte, romlatlan, becsületes; a szívükben (szívükre nézve) tiszták>)

Pedig Isten megparancsolta, hogy: „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Mert: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának (aki a prófécia eme könyvének) beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből (e prófétai könyv igéiből), az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből (és attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából). És a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel. 22,18-19)

Ezért: az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek [és óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda, ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- a látszat, a hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [vagyis báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok” (Mát. 7,15)

Mert: „Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy; semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok [és rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket. A mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] a legkisebb lészen. Valaki pedig cselekszi [megtartja; megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [és királyságában] nagy lészen” (Mát. 5,19)

Az apostol is így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [és rabul ejt valaki a tudományon keresztül, üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres csalás által [és megtévesztéssel], mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való, (és hiú, és üres). [Más fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (világi) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson]” (Kol. 2,8)

És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16)

Mert „Aki megveri (vagy valaki szidalmazza, vagy gyalázza, vagy ócsárolja) az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon (és bűnhődjék; vére rajta)” (2 Móz. 21,15; 3 Móz. 20,9)

És: „Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke (vagyis mécsese) a legnagyobb sötétségben” (Péld. 20,20)

Mert: „Átkozott, aki kevésre becsüli (és gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen” (5 Móz. 27,16)

Hanem: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22)

 És Pál apostolon keresztül így hangzik a figyelmeztetés Krisztus népének: „Ti gyermekek szót fogadjatok (és engedelmeskedjetek) a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz (és ez a helyes). Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat, (ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez:) Hogy jól legyen néked dolgod (vagyis hogy jó dolgod legyen) és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3)

Mát. 15,7 Képmutatók [kétszínű színészkedők], igazán [és helyesen, találóan] prófétált felőletek [vagyis rólatok] Ézsaiás, mondván:

Mát. 15,8 Ez a nép szájával közelget [és közeledik] hozzám, és ajkával [csak formálisan] tisztel engemet; szíve [a bensője] pedig [messze] távol van tőlem [vagyis távol tartja tőlem a szívét].

Mát. 15,9 Pedig hiába tisztelnek engem [(matén): hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek], ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán (és találóan) jövendölt (vagyis prófétált) felőletek (és rólatok), képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép (csak) ajkaival tisztel engem, a szívük (vagyis a bensőjük) pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg (és az emberek hagyományához ragaszkodtok), korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek” (Márk. 7,6-8)

Ézsaiás így prófétált erről: „És (így) szólt az Úr: Mivel e nép (csak) szájjal közelget (és közeledik) hozzám, és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve (vagyis a bensője) pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (vagyis az istenfélelme pedig csupán) betanított emberi parancsolat lőn.  Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan (és én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni), és bölcseinek bölcsessége elvész (és vége lesz), és értelmeseinek értelme eltűnik (és homályos marad)” (Ésa. 29,13.14)

Ezékiel is erről prófétál, ami egyben figyelmeztetés is Krisztus népének:  „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled (és Rólad) a falak mellett s a házaknak ajtaiban (és kapuiban). És egyik a másikkal szól (és így beszélgetnek maguk közt egymással), kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek (és gyertek csak), kérlek, és halljátok (és hallgassátok): micsoda beszéd (miféle ige) az, amely az Úrtól jő ki? És (azután) eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének), s oda ülnek elődbe, mint az én népem (vagyis odaül eléd az én népem), és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (és nem a szerint élnek). Hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, (és pajzán dallá lesz az a szájukban) szívük (és az eszük) pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs (Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot); csak hallják (hallgatják) beszédedet, de nem cselekszik azokat (és nem a szerint élnek)” (Ezék. 33,30-32)

Pedig: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén (elfordultak ezektől), és hiábavaló beszédre hajlottak (és üres fecsegésre adták magukat): Kik törvénytanítók akarván lenni, (de) nem értik, sem (azt) amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek (amit bizonygatnak)” (1 Tim. 1,5-7)

„E bizonyság (és ez a vélemény) igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek (hogy egészséges legyen a hitük). Nem ügyelvén zsidó mesékre (és ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal), és az igazságot megvető (és az igazságtól elfordult) emberek parancsolataira/val. Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind (a) lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek (és engedetlenek) és minden jó cselekedetre méltatlanok (és teljesen alkalmatlanok)” (Tit. 1,13-16)

Mát. 15,10 És előszólítván a sokaságot [és magához hívta a tömeget], monda nékik: [figyeljetek rám], és halljátok és értsétek meg [és lássátok be, amit mondok]:

Mát. 15,11 Nem az fertőzteti meg [nem az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert*

*A vallásos embereknek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [és ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitványak] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [és bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és nyilvánítanak] igaznak [a szavaid alapján igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37)

Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [mert ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)

Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

„Mert Istennek minden teremtett állata (minden teremtménye) jó, és semmi sem meg/el/vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5)

Mát. 15,12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak [és felháborította őket amit mondtál, és belebotlottak a beszédedbe (logosz: az Igédbe) és tőrbe estek, amikor azt meghallották]?

Mát. 15,13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta [és minden növény], amelyet nem az én mennyei Atyám plántált [amit nem Ő ültetett, gyökerestül] kitépetik [és tövestül kiszaggattatik, és kivész, mert ki fogják gyomlálni].

Mát. 15,14 (És Ő ezt felelte rá) Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [vagyis világtalanoknak] vak vezetői ők [és vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [vagy a gödörbe] esnek*

*Már a próféták szóltak erről: „Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezettek, (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)

 Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)

Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos embernek] nevezed magadat [és a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [rá támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [és ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, [és elhitetted magaddal], hogy a sötétben járók [a sötétben élők] világossága, [és fénye]. A balgatagok [és tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [és nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [és a gyermekek; a kisdedek, és tapasztalatlanok] mestere [és tanítója] vagy, bírván [mert birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [a megismerés, és a tudás kiformálódása] és igazság [vagyis a valóság] (külső) formáját. [foglalatát; és vázát]” (Róm. 2,17-20)

De: „Jaj nektek vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Mát. 23, 16.24)

És: „Példabeszédet (vagyis példázatot) is monda nékik (Jézus): Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-e?” (Luk. 6,39)

Mát. 15,15 Péter pedig felelvén [így kérlelte, és], monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot [ezt a példabeszédet, hogy mit jelent ez a történet].

Mát. 15,16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még [hát még ti sem értitek; Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás]?

Mát. 15,17 Mégsem értitek-é [és nem gondoltok arra; és nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut [azután pedig kiürül onnan], és az árnyékszékbe vettetik [és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?

Mát. 15,18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből [a bensőtökből] származnak, és azok fertőztetik meg [és azok szennyezik be igazán; és azok teszik tisztátalanná] az embert.

Mát. 15,19 Mert a szívből [a bensőtökből] származnak [vagyis erednek és törnek elő] a gonosz gondolatok [és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [és hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és szitkozódás].

Mát. 15,20 Ezek fertőztetik meg [és ezek szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert*

*Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok (és értetlenek) vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (mert az nem teheti tisztátalanná)? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít (Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert (és az teszi tisztátalanná). Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek (kapzsiságok), gonoszságok, álnokság (csalás), szemérmetlenség (kicsapongás), gonosz szem (irigység), istenkáromlás, kevélység (gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23)

Az ember szívéről (bensőjéről, vagyis szellemi életének középpontjáról) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5)

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21)

Bizony: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (és javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (és tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10)

Erre Isten az Úr Jézus megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz, isteni természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis a régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,9-10)

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [és az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni való (mert valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test, [vagyis az érzéki test] hízlalására valók (és a hústest kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23)

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29)  

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8) 

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: „Minden mérgesség (keserűség) és fölgerjedés (indulat) és harag és lárma (és kiabálás) és istenkáromlás kivettessék közületek (és legyen távol tőletek) minden gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31)

Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan [vagy beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)

 Ugyanis: „Az eledelek a hasnak [vagyis az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [és a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi]. A test [(szóma):a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [nem fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongásra, ás nem  bálványimádásra] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)

Mát. 15,21 És elmenvén [továbbment] onnét [és visszavonult] Jézus, Tírus és Sidon vidékeire [vagyis területére] tére.

Mát. 15,22 És ímé [ekkor] egy Kananeus asszony jövén ki abból a tartományból [vagyis arról a környékről, arról a vidékről], és kiált [és kiabált, lármázott, ordított] vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj [és segíts] rajtam! Az én leányom az ördögtől [a gonosz szellemtől, a démontól] gonoszul [és kegyetlenül] gyötörtetik.

Mát. 15,23 Ő pedig egy szót [(logosz)= egy Igét] sem felele néki [és szóra sem méltatta]. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt [és oldd fel, szabadítsd meg, teljesítsd kérését], mert [folyton] utánunk [jön, és] kiált [és mögöttünk hangosan kiált, rikolt, sikít, és ordít].

Mát. 15,24 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Nem küldettem [máshoz], csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

Mát. 15,25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte [Más fordítás: az asszony mégis odajött hozzá, és e szavakkal borult le előtte, s úgy kérte], mondván: Uram, légy segítségül nékem!

Mát. 15,26 Ő pedig [visszautasította] felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni [Más fordítás: nem helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak].

Mát. 15,27 Az pedig monda: Úgy van [igazad van], Uram; de hiszen az ebek [a kutyák] is esznek a morzsalékokból [a maradékból], amik az ő uruknak [és gazdájuknak] asztaláról aláhullnak [és amely lekerül uruk asztaláról].

Mát. 15,28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked [és történjék veled] a te akaratod szerint [legyen úgy, amint kívánod]. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva [még abban az órában]*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről: „És onnét fölkelvén (és elindulva), elméne Tírus és Sidon határaiba (vagyis vidékére); és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye (vagyis: bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét), de nem titkolhatá el magát (és nem maradhatott titokban). Mert hallván felőle (azonnal tudomást szerzett róla) egy asszony, akinek leányában tisztátalan szellem vala, (és miután) eljőve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És (mégis) kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt (a démont). Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg (és hadd lakjanak jól először a gyermekek). Mert nem jó a fiak (vagyis a gyermekek) kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni (és odadobni a kutyáknak). Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek (a kutyák) is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért (ezért a szóért mondom), eredj el; az ördög (a démon) kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá (és úgy látta), hogy az ördög (vagyis a démon már) kiment (belőle), a leány (a gyermek) pedig az ágyon feküvék” (Márk. 7,24-30)

Mát. 15,29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete]; és felmenvén a hegyre, ott leült.

Mát. 15,30 És nagy sokaság [és nagy tömeg] megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat [bénákat, nyomorékokat], vakokat, némákat [süketnémákat], csonkákat és sok egyebeket [és sok más betegeket], és odahelyezték [és letették] őket a Jézus [az Úr] lábai elé; és meggyógyítá őket,

Mát. 15,31 Úgy hogy a sokaság [a tömeg] álmélkodik vala, [és elcsodálkozott, meg volt döbbenve] látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek [a bénák meggyógyulnak, a nyomorékok épek lesznek], a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőiték Izráel Istenét.

Mát. 15,32 Jézus pedig előszólítván [magához hívta a] az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon [mert megszántam, és sajnálom ezt a sok embert, ezt a tömeget], mert három napja immár, hogy velem vannak [hogy (ki)tartanak mellettem], és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton [és nehogy kimerüljenek, és ellankadjanak az úton].

>>A teljes mondat így fordítható: Megindult a szívem ezen a tömegen, hiszen már három napja hűen kitartanak velem / várnak rám, holott nincs mit enniük>>

Mát. 15,33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk [Más fordítás: De hát honnan vehetnénk nekik ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret], hogy megelégítsünk [és megetethessünk, és hogy jóllakassunk] ily nagy sokaságot [egy ekkora tömeget]?

Mát. 15,34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány [vagyis egy kevés] halunk.

Mát. 15,35 És parancsolá a sokaságnak [vagyis ezután megkérte az embereket; és felszólította a tömeget, és meghagyta a népnek], hogy telepedjenek [és üljenek] le a földön.

Mát. 15,36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván [megáldotta, és], megtöré [vagyis megszegé], és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 15,37 És mindnyájan evének, és megelégednek [és jól is laktak]; és fölszedték a maradék darabokat hét teli kosárral.

Mát. 15,38 Akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

Mát. 15,39 És [miután Jézus] elbocsátván [elküldte] a sokaságot [a tömeget], beszállt a hajóba, és elméne Magdala [jelentése: torony, nagyság, halfigyelő torony) görög neve: Tarichea: halsózó] határaiba [vagyis vidékére]*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus tettéről: „Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította (magához hívta) Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülük messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig (így) felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki (miből tudná valaki ezeket jóllakatni) kenyérrel itt e pusztában? És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé (vagyis megtörte), és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És (ők pedig) a sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván (és miután áldást mondott) mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. Evének azért, és megelégednek (mert jóllaktak); és fölszedik a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig akik ettek mintegy négyezren; és (ezek után) elbocsátá őket. És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére (jelentése: haltorony; a környékhez tartozó)” (Márk. 8,1-10)

 Az Úr Jézus bárhová ment: „És [amikor kiszállt (vagyis kilépett) a hajóból, (vagy a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, és sok embert]. És megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Dávid így prófétál erről: „Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,2-5)

 Ézsaiás pedig így prófétál, kijelentve, hogy ki jött el a földre, a kietlen sivár pusztaságba: „Virulva virul és örvend ujjongva (és virágba borul és vigad, és vígan örvendezik, része lesz a Libanon (jelentése: a fehér, fehér hegy) pompájában, mert), a Libanon dicsősége adatott néki. Karmel (jelentése: gyümölcsöskert, díszkert, ültetvény) és Sáron (jelentése: síkság, sík föld) ékessége (dísze); meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét (és méltóságát). Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a tántorgó (a roskadozó) térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten (jön), aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,2-6)

Imádjon Téged az egész föld

A Szellemnek gyümölcse:

A Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség…” (Gal. 5,22)

Kikben él az Úr Jézus?

 Csak azokban él Jézus, az Úr: „akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által,” „és a Szent Szellem újjászülő és megújító fürdője által” (1 Pét. 1,23 Tit. 3,5)

Kenneth E. Hagin: Erős hit

Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti. - Róma 4,20. 21.

— Én gyenge vagyok a hitben — mondta nekem egy asszony. — Imádkoznál, hogy megerősödjön a hitem? — kérdezte.

— Nem — mondtam. — Nem fogok. Az igazság ugyanis az, hogy erős vagy hitben! Csak nem vagy tisztában vele. Feltehetek neked néhány kérdést? Te hiszed, hogy amit Isten ígért, azt meg is cselekedheti?

— Természetesen — mondta büszkén. — Én tudom, hogy Isten mindent megcselekedhet, amiről azt mondta, hogy meg fogja tenni. És tudom, hogy meg is teszi.

— Tudod azt mondani: „Dicsőség Istennek!” És dicsérni Őt az ígéreteiért?

— Persze, hogy tudom. Mindennap ezt teszem.

— Tehát erős vagy a hitben — mondtam erre — a Róma 4,20–21 szerint. Ábrahám is erős volt a hitében. Mi az erős hit? Dicsőséget adni Istennek, és teljesen elhinni, hogy amit Ő ígért, azt Ő meg is cselekedheti. Ha megfelelsz ennek a követelménynek, akkor te is erős vagy a hitben.

Megvallás: Én teljesen elhittem, hogy amit Isten ígért, azt Ő meg is cselekedheti. Én dicsőséget adok Istennek. Én erős vagyok a hitben. Az Ábrahám hitével rendelkezem. Rendelkezem az isteni fajta hitnek egy mértékével.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Joyce Meyer: Immánuel: Velünk az Isten

 "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1,23)

Jézus azért jött a világba, hogy megváltson a bűneinkből, megismerjük Istent, és megtapasztaljuk a legjobbat, amit adni akar számunkra. Közeli kapcsolatba akar kerülni velünk, és azt szeretné, ha belevonnánk Őt életünk minden részletébe. Ezt fejezi ki egyik nevének jelentése: Velünk az Isten. Bensőséges kapcsolatot akar velünk, része akar lenni az életünknek.

Szeretné, ha ismernénk a hangját és követnénk Őt. Azt akarja, hogy tisztán halljuk a hangját és ne félelemben és zűrzavarban éljünk. Határozottnak, magabiztosnak és szabadnak akar látni. Azt akarja, hogy betöltsük a rendeltetésünket, és az Ő terve teljességében járjunk.

Az Istennel való személyes kapcsolatunk mélységét a Vele való kommunikációnk határozza meg. Azért szól hozzánk, hogy vezessen, felfrissítsen, helyreállítson és rendszeresen megújítson.

Az első lépés, ha valakit meg akarunk hallani - Istent is beleértve - hogy meghallgatjuk. Fordítsd Felé a füledet és maradj csendben. Szólni fog hozzád, hogy elmondja, mennyire szeret. Szeretné betölteni a szükségeidet, és ennél még sokkal többet, amit még elképzelni sem tudsz (Efezusi 3:20). Soha nem hagy el, és soha nem hagy cserben (Zsidók 13:5). Hallgass Rá, és kövesd Őt életed minden napján.

Istenhez tartozol; egyike vagy a báránykáinak, a bárányok pedig ismerik a Pásztor hangját, idegenre nem hallgatnak (János 10:4-5)

Képes vagy Istentől hallani, mert ez, keresztényként a jogos örökséged. Ne engedd, hogy bármi eltérítsen ettől!

Isten ajándéka számodra egy új megigazult élet, telve békességgel, örömmel és a Vele való bensőséges kapcsolattal.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/166-immanuel-velunk-az-isten.html

Hirdesd azt, hogy mennyire szeret az Úr, ne azt, hogy te mennyire szeret...

Amikor megérint engem kegyelmed

Isten üzenete

„… drágának tartalak, és becsenek, mivel szeretlek… „ (Ésa. 43,4)

Ima

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsolt. 90,12)

Kenneth & Gloria Copeland: Légy áldás

Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, aki gyönyörködik az Ő szolgájának gyarapodásában. - Zsoltárok 35:27

Ha a hagyományos vallás azt tanította neked, hogy Isten szegénynek és elnyomottnak akar téged látni, akkor van egy jó hírem számodra. A Biblia szerint az Úr gyönyörködik a gyarapodásodban. Isten azt akarja, hogy bővölködj!

Nem csak anyagi tekintetben, hanem az életed minden területén... szellemben, lélekben és testben.

Nem számít, hol vagy, és ki vagy, Isten szabadnak akar látni minden rossz helyzettől.

Miért? Mert szeret téged, és tartogat számodra egy munkát, amit el kell végezned. Azt akarja, hogy betöltsd az emberek szükségeit, és Ő elég okos ahhoz, hogy tudja: nem adhatsz olyat másoknak, ami neked sincsen. Nem tudsz adakozni az Evangélium terjesztésére, vagy nem tudsz ennivalót venni az éhezőnek, ha nincsen pénzed. Nem tudod a betegekre tenni a kezedet, ha a kórházban fekszel. Nem tudsz örömöt adni másoknak, ha a depresszió fogva tart. Nem! Áldottnak kell lenned ahhoz, hogy áldás lehess mások számára.

Ha valóban bele akarsz ma lépni Isten gazdagságába, akkor tökéld el magadat, hogy áldás leszel mások számára, és még mielőtt észrevennéd, több mindent fogsz kapni Istentől, mint amiről valaha is álmodtál.

Ez történt velem is. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy mindenekelőtt adakozó leszek. Egy adakozó életformát alakítottam ki. Ma szó szerint azért élek, hogy adjak. És nem szégyellem elmondani, hogy Isten teherautókkal árasztja rám az áldást!

Ugyanezt megteszi érted is, ha Őt szolgálod – ha odaadod az idődet, a pénzedet és a szeretetedet azoknak, akiknek szükségük van rá. Légy adakozó – és Isten gyönyörködni fog abban, hogy gyarapít téged!

Igei olvasmány: 1 Mózes 12:1-4, 13:1-4

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Spurgeon: Az értelem és a hit

Ahol az értelem csak a szenvedés fellegét látja, ott a hit az ígéret szivárványát szemléli.

AMIKOR GYŰLÖLÖK

1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. 3 És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.

7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. 8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség,

és már fénylik az igazi világosság. 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. 1Jn 2,1-11

                         AMIKOR GYŰLÖLÖK

Aki gyűlöli a testvérét, az a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. (1Jn 2,11)

Miközben a gyermekkoromban ért bántalmazások miatt imádkoztam, mély gyűlöletet éreztem azok iránt, akik bántottak engem. Azután bűntudatot éreztem, amikor arra gondoltam, hogy keresztyénként nem lenne szabad gyűlölnöm. Később az 1Jn 2,1-11-et olvasva, még inkább megerősödött bennem az, hogy ha gyűlölök, a sötétben járok.

Idővel rájöttem egy különbségre. A gyűlölet érzése - hasonlóképp minden más érzéshez - semleges. A bántalmazások emlékei miatt érzett kemény gyűlölet is természetes. Amit az érzésekkel teszek, az számít. Szítom-e magamban a gyűlöletet? Neheztelek-e valakire vagy megkeseredek? Teljes szívemből olyan akartam lenni, mint Krisztus. Akkor rájöttem, hogy ha

nem kérem Isten segítségét, hogy segítsen megszabadulni a bántalmazásból fakadó emlékektől, és megbocsátani azoknak, akik bántottak, a sötétben járok.

Sokáig gyötrődtem a gyűlölet, a düh, és a megkeseredés érzésével, mielőtt át tudtam adni azokat Istennek. Végül azonban rájöttem, hogy mások gyűlölése egyedül engem sebez, nem őket. Amikor elengedtem ezeket az érzéseket, Isten Lelke meggyógyított, és a gyűlölet helyére szeretet adott.

Imádság: Atyánk, segíts feladni a gyűlöletet és a megkeseredést, és megbocsátani azoknak, akik bántottak. Ámen.

Isten gyógyulást kínál a legmélyebb sebekre is.

Anda Viola (Kalifornia, USA)

www.csendespercek,hu

Tenth Avenue North - Worn (magyarul)

Tenth Avenue North - Worn (magyarul)

A megszentelődés

„Én az Úr szentellek meg titeket” (3 móz. 20,7)

A forrás

"Azonképpen egy forrás sem adhat sós, és édes vizet" (Jak. 3,12)

Istennek gondja van rám!

„Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra” (Zsolt. 139,3)

Elhívtál Urunk

21-es ZSOLTÁR.

Spurgeon: A hit

Világos dolog, hogy életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha hitből származik, nagy és magasztos lehet.

Dicsőséges átváltozás

"Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."

2Korintus 3:18.

Unokahúgom nagyon kedvelte Lady Diana-t. Minden információt összegyűjtött róla. Ha bárhol járt a világon Diana, és utána újságcikk és fotó jelent meg róla, kivágta az újságcikket és a fotót és egy albumba ragasztotta. A végén már többkötetes album sorakozott a könyvespolcon Lady Di-ről. Unokahúgom hasonló frizurát készíttetett magának, szerette az öltözködési stílusát is, észrevétlenül átvette szokásait. Figyelte őt, és lassan még a mozdulatai is hasonlókká váltak.

És egy másik történet. Kórházban dolgoztam, laborban. Az egyik főorvos behozta egy alkalommal a szüleit – vérvételre. Bár a férfi magas volt, a felesége meg alacsony, de megdöbbentő volt látni arcvonásaik, mozdulataik hasonlóságát. Miután elmentek, elbeszélgettünk a főorvossal. Elmondta, hogy közel 50 éve házasok, és ő csak arra tud emlékezni, hogy szülei mennyire figyelték egymást, és mindegyikük a másik javát kereste. A szeretet-kapcsolat harmóniája volt rájuk a legjellemzőbb.

Te is így lehetsz. Miközben szemléled Jézust, észrevétlenül átalakulsz, átváltozol az Ő képére. Kezded visszatükrözni szeretetét, megbocsátását, kedvességét. Ehhez azonban szoros kapcsolatra van szükséged – Vele. Figyeld Őt! Gyűjts össze Róla minden információt! Kérdezd meg Tőle, most mit tenne? És hamarosan úgy fogsz szeretni, megbocsátani, együtt érezni, olyan barátságos és előzékeny leszel, mint Ő. Ugye, Te is szeretnéd? Mert én igen!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/dicsoseges-atvaltozas.html

Tudd, hogy a gyógyulás megillet téged!

 A legjobb mód, amely által meggyógyulhatunk, ha mi magunk tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17. 1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne van Isten megváltási tervében; jogunk van hozzá, és az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk.

 Megtagadjuk, hogy betegség vagy gyengeség legyen a testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.

Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már nem kell viselnünk. Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”

 Egyszerűen tudjuk ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem ajándékai megnyilvánuljanak. Egyszerűen csak hálát adunk az Atyának a tökéletes megszabadulásunkért.

Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a gyengeség meg fog szűnni a testükben.

De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban. A hívők tehát nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük szintje felett cselekedni és hinni.

Isten ezért gondoskodott több módról, amelyek segítségével a hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztül

http://gyogyito-jezus.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=543494

Oswald Chambers: EGYÉNISÉG

"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).

Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk.

Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek.

Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.

Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged.! Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni.

Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged!

Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat. "...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

 

baptista enekek (lejátszási lista)

A TÁRGYALÁS - Teljes film

Charles Haddon Spurgeon: A gondviselés

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.

Guti Tünde: HAJNALHASADÁS

    Egyedül voltam a szabadban a közeli nyárfás mellett, gondolataimba  mélyedve,  s  egyszer  csak  az  volt  a benyomásom,  mintha  egy  sereg  harcos  angyal  venne körül,  s egyszerre, mint egy kórusban suttognak valamit.

   Egy idő után azon kaptam magam, hogy én is mondom, bekapcsolódva,  mégpedig nyelveken.  De nem úgy, mint imádságban!

Néhány pillanat múlva erős késztetést kaptam, hogy írjak, minden  előzetes terv, vázlat vagy gondolat nélkül. Olyan érzésem  támadt,  hogy  a  nyelveket  kellett  rögzítenem

magyarázatként. Sose történt még velem ilyen.

                                  Így szól:

  Amikor eljön az Úr meglátogatásának napja, sűrű csend előzi  meg.   Isten népe megalázza magát,  meghajol  és kezét a szájára teszi.

És  akkor az Úr szólni fog,  HAJNALHASADÁS lesz ez a gyülekezetnek. Hangos sírással megtér, a nehezteléseket fájdalmas felkiáltással elengedi,  óriási robajjal dőlnek le

a falak,  s az Úr dicsősége  beragyogja népét és eljönnek  a felüdülés napjai!

                                            

Guti Tünde

                                         *        *        *

Hadd szóljon "magyarázatként" az Egyéb írásaimból kimásolt gondolatsor!

                      

                    Szellemi viselősség                                   

   Olyan időszaknak vagyunk tanúi, amit leginkább ezzel a szóval jellemezhetnék: szellemi földrengés.

    Isten megrengeti a gyülekezeteket. Sok nehézség, próba rázza meg mindennapjainkban a hitünket, reménységünket, kimozdítva életünket eddigi megtapasztalásainkból.

  Az Úr szólni akar, várja, hogy elcsendesedjünk és hagyjuk ŐT szólni!

   Két dolog következik.  Viselős csend,  lelkünket szaggató Isten  utáni sóvárgással,  majd vajúdó  kiáltás és  fájdalmas szülés.

EZ A  KIÁLTÁS  FOGJA  ÁTHASÍTANI  A  HOMÁLYT, áttöri a sötétség falait és mindent odaáldozó éhséget gerjeszt az Úr jelenléte és kijelentései iránt.

          EZ LESZ A MENYASSZONY FELKÉSZÍTÉSE

                                             

                       VŐLEGÉNYE ÉRKEZÉSÉRE.

                                                                                         G. T.

                                   

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/hajnalhasadas.html

Carl Eichhorn: Az ember csodálatos volta

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.

(Zsoltár 139, 14)

A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16).

Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek.

Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így különböztetve meg õt az állatoktól.

Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de

olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4).

Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.

Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: "Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.

Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=4

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Most világítok rá olyan dolgokra, amelyek a sötétben rejtőztek eddig. Nem csak a sötétség birodalmában ellenetek készült stratégiákról és fegyverekről beszélek, hanem arról is, hogy feltárom az Én királyságomat, ami eddig homályos volt. Vannak dolgok, amik nem voltak világosak számotokra, de hirtelen érthetővé válnak. Az Ige kardja szent bölcsességgé lesz, amely hatékony tetteket fog produkálni hit által, mondja az Úr. Most van a tisztánlátás ideje.

Lukács 8:17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna.

A jó Istenhez írt levél

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Igen szegény öregembernek minden pénze elfogyott. Hiába kért ettől is, attól is, mindenki sajnálkozott, mentegetődzött, ígérgetett, de egy vasat se adott. Mit tegyen? Levelet írt a jó Istennek.

Ebben elpanaszolta baját, elmondta, hogy ő milyen öreg, beteges és szegény. Senkije nincs. Nagyon szépen megkéri a jó Istent, hogy küldjön neki 200,- Ft-ot.

A levelet bedobta a legközelebbi postaládába. Amikor a postás kiszedte és osztályozni kezdte a leveleket, meghökkent, majd mint kézbesíthetetlen levelet felbontotta, hogy a levél írójának lakáscímét esetleg megtudhassa. Meghatódott a jó öreg egyszerűségén és naivságán. Elhatározta, hogy segítségére lesz az öregnek. Elmondta az esetet postás társainak, kik elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek. A derék és jólelkű postások csakhamar összegyűjtöttek 200,- Ft-ot. Ezt aztán postautalványon az öreg címére továbbították.

Három nap múlva új levél érkezett a jó Isten címére. Tele volt hálával, köszönettel. Aláírás után még egy megjegyzés utóirat gyanánt: "Máskor ne küldd a pénzedet postán, mert a postások esetleg ellopják." - szegény öreg, ha tudta volna.

BOLDIZSÁR SÁNDOR A MENNYORSZÁG KAPULYA .wmv

Ige: Isten

 „azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót cselekedve [jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre, megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra, [romlatlanságra] örök életet ad; [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját]

 [de fizet majd.] haraggal és megtorlással [búsulással; bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó; perlekedő Önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz (szándékosan és önfejűen)] az igazságra, [nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének] hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen] tart. [követ; hisz]

Mindenkit, [minden embert] aki gonoszat [rosszat haszontalan; hibás dolgot; bajt] művel, [elkövet; végrehajt] utolér a kín [nyomorúság; aggodalom, baj, keserűség; megpróbáltatás; szorongattatás; zaklatás, üldözés; szükség] és a gyötrelem, [ínség; szorongató veszedelem; szorongás; szorongatás; szükséghelyzet] elsősorban [először] a zsidót, azután a pogányt. [görögöt; hellént]

 [ámde] dicsőség, tisztelet [tisztesség; megbecsülés] és békesség vár [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül] mindenkire, aki jót tesz, [A jót folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. [görögre]

Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás; protekció]

Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek el [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján [által] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [ítéltetnek meg]” (Róm. 2,7-12)

Ige: Az igehirdetés.

Nem az emberek tetszését keresi az, akit Isten bízott meg az Evangélium hirdetésével: „Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1 Thess. 2,4)

Erről így vall Pál apostol: „Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek [az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét]? Vagy embereknek igyekszem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus (rab)szolgája nem volnék” (Gal. 1,10)

Ige: Az Evangélium

„Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium [örömhír; jó hír], melyet én hirdettem, nem ember szerint való; [nem embertől származik]

Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése [kinyilatkoztatása] által. [a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá]” (Gal. 1,11-12)

És én: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1Kor. 15,3-4)

Az apostol megvallása, a minden korban élő hívőknek példaként: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor. 11,23)

Mert: „Nekünk ...az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Kor. 2,10)

És az apostol így vall önmagáról: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben. Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint az elébb megírám röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,1-5)

    

örvendezek

„Örülök és örvendezek Tebenned, zengedezem, oh magasságos, a Te Nevedet! (Zsolt. 9,3) 

Közösségünk van?

Valóban közösségünk van egymással a Szent Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra? (Fil. 2,1)

Eljött a nap

A hit

„A hit pedig a reménylet dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1-2)

A szeretet

"Minél többet teszünk valakiért, annál jobban szeretjük az illetőt."

Ami a miénk

„Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.”

1Thessz 2,19-20

Csendes, keveset beszélő asszonynak ismertem meg. Nyugodtan, csendesen figyelt az imaórákon és az istentiszteleteken, amikor el tudott jönni. A férje nem mindig engedte. Aztán az egyik evangélizáción, amelyikre mindketten eljöttek, döntött, hogy szeretne megkeresztelkedni. A párja azonban makacs volt, hiába járta végig a tanítást, végül nem engedte. Évek teltek el, és ő imádkozott. Én a körzetből is elkerültem már, amikor a hírt hallottam, hogy tagja lett a közösségnek és a férje is megváltozott.

Egy idős, sokat szolgáló testvérnő gyümölcsei voltak. Tisztességes, megbecsült emberek a városban, dolgosak, akikre mindenki felnézett. Mindenki szerette volna a gyülekezetben, hogy a közösség tagjai legyenek, de ők vártak, a férj és a feleség is. Fiaik még a világban voltak, vonzotta őket a nagybetűs élet, a szórakozás. A testvérek vártak és imádkoztak. Ők is vártak és imádkoztak. Ha rákérdeztem: „Nélkülük nem, a család… Majd együtt.” - volt a válasz. Aztán eljött annak is az ideje. Az imaház megtelt örömmel. Medencét hozattunk távolról, mert azt akarták, hogy a szertartás is otthon legyen. Aznap az egész család fehérbe öltözött.

Úgy lépett be a kapun, mint aki már kész volt. Amikor a hitelvekre tanítottam, idős kora ellenére is igazi, szorgalmas diák volt, pedig csak ismételnie kellet mindazt, amit gyerekkorában már egyszer megtanult. Maga volt a tisztelet, az udvariasság. Mindenkivel illedelmesen, csendes szeretettel beszélt. Felhagyott az aktív politikával, felesége templomából is elköszönt. Mindenki sajnálta, mégis megértették, hazatér. Elmúlt már hatvan, sőt a hetvenhez közelített, amikor szövetségre lépett az Úrral. Meghalt szülei, lelkipásztor testvére és annak családja állandó imádsága volt, ami akkor meghallgatásra talált.

Mennyi erő, mennyi reménység és hit, mennyi imádság kellett mindehhez minden nap, ami ezeknek az embereknek az életében végül valóra vált! Hányszor lett próbára téve kitartásuk, mire végül beköszöntött az öröm! Példájuk legyen követendő a számunkra, hogy érdemes!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/ami-mienk.html

Bob Gass: Amikor ingadozik a hited (2)

„Nyújtsd ide az ujjadat… és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (János 20:27- Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő)

Nem csak a friss keresztyének küzdenek kétségekkel; időnként az érett, viharedzett hívők is. Egy keresztyén szerző ezt „kétség-viharoknak” hívja. „…viharos napok ezek, amikor az ellenség túl nagy, a feladat túl nehéz, a jövő túl sivár… és a válasz oly kevés.

Tamás azt mondta: »Ha nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem«.

Jézus pedig ezt mondta: »Nyújtsd ide az ujjadat… ne kételkedj többé, hanem higgy!«

Tamás azt a kérdést tette fel, amit küzdelmeink idején mi mindannyian megkérdezünk:

»Ha Isten olyan jó, akkor én miért érzem magam ennyire rosszul?

 Ha az Ő üzenete annyira tisztán érthető, akkor én miért vagyok összezavarodva?

Ha valóban Ő irányítja a helyzetet, akkor miért küszködnek a jó emberek is gyötrelmes problémákkal?

« … Szívesebben vagy cinikus, mint képmutató, ezért… úgy imádkozol, hogy egyik szemed nyitva van, és közben tűnődsz… éhező gyermekekre… az ima erejére… a kegyelem nagyságára… rákban szenvedő keresztyénekre gondolsz… és arra: ki vagy te egyáltalán, hogy ilyen kérdéseket tegyél fel.”

 Elisabeth Elliot mondta: „Az igazi hit csak akkor kezd működni, amikor nincsenek válaszok”.

Isten azt mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézsaiás 55:.

Az igazság az, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi. Ő látja a teljes képet, és egy különleges végkifejleten dolgozik. Tanítványaival beszélgetve Jézus ezt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most még túl sok lenne nektek” (János 16:12 NCV).

Amikor azt veszed észre, hogy kételkedsz, és kérdéseket teszel fel Istennek, imádkozz: „Uram, nem könnyű hinni, amikor fájdalmaim vannak, és össze vagyok zavarodva, te pedig hallgatsz. Tamáshoz hasonlóan én is bizonyítékát szeretném látni annak, hogy szeretsz. Segíts, hogy túllássak a saját békére és vigasztalásra irányuló vágyaimon, hogy túllássak a kétségeken és a megválaszolatlan kérdéseken, és megragadjam a te kifogyhatatlan szereteted és kegyelmed igazságát!”

baptista enekek (lejátszási lista)

Várom az Urat!

„Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt. 7,7)

Grenada hercege

Grenada hercegét, az egyik spanyol trónörököst, életfogytiglani magánzárkára ítélték. Büntetését Madrid ősi börtönében kellett letöltenie, amit „a koponya helyének" hívtak. A hely félelmetes, mocskos, sivár volta szolgált rá erre a névre. Köztudott volt, hogy aki egyszer bekerül oda, az élve nem jön ki. A hercegnek egyetlen könyvet adtak olvasnivalóul fogsága teljes idejére - a Bibliát. Mivel ez volt az egyetlen könyv, amit olvashatott, százszor meg százszor elolvasta. Állandó társa lett a könyv.

Harminchárom évi raboskodás után a herceg meghalt. Amikor bementek a cellájába, hogy kitakarítsák, néhány feljegyzést találtak, amit körmével vájt a börtöncella puhakő-falába. A feljegyzések ilyen adatokat tartalmaztak:

A Zsoltárok 118,8 a Biblia középső verse; az Ezsdrás 7,21 tartalmazza az ábécé összes betűjét, kivéve a j-t; az Eszter 8,9 a leghosszabb verse a Szentírásnak; a Bibliában nem található hat szótagnál többől álló szó vagy név.

Amikor Scott Udell első ízben írt ezekről a Psychology Today c. lap egy cikkében, különösnek tartotta, hogy egy olyan ember, aki harminchárom évig tanulmányozta azt a könyvet, amelyről azt tartják, hogy minden idők legnagyszerűbb könyve, csak jelentéktelen dolgokat tudott összeszedni. Amennyire tudomásunk van róla, Grenada hercege soha nem lett elkötelezett követője Krisztusnak, legfeljebb jelentéktelen bibliai jellemzők szakembere.

Neked milyen hited van? Valami olyasféle, mint Grenada hercegének? Lényeges különbség van a között, hogy tárgyi tudásunk van Istenről, Jézus Krisztusról és a Bibliáról, és a között, hogy engedjük Istennek, hogy megváltoztasson bennünket belülről kifelé. Sokan nőnek fel úgy, hogy sok mindent tudnak a keresztyénségről, de soha nem adják át életüket Krisztusnak. Te átadtad?

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Grenada_hercege

Pásztor Chris: Imádkozz, hogy az evangélium hatása megsokszorozódjon ·

Készítette: József Balogh

Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, amiként ti köztetek is (2 Thessz 3:1).

A világosság és evangélium-ellenes világban meg kell állnunk erősen, és imádkoznunk kell, hogy az Úrnak beszéde szabadon terjedjen és megdicsőüljön. Hála Istennek, sokan hallják és fogadják be az evangéliumot minden nap, de még többeknek kell meghallania Krisztus megváltásának evangéliumát.

Ezért fontos, hogy imádkozzunk a Keresztény vezetőkért, az Evangélium szolgáiért az egész világon és a többi hívőért, hogy az evangelizálásuk a nemzetek felé sikeres lehessen.
Imádkozz, hogy ajtók és lehetőségek nyíljanak meg az Evangélium számára és akadálytalanul hirdettessen az egész világon, hogy több lélek megmenekülhessen. Sokszor a hívők megakadályoztatnak az Evangélium hirdetésében, nagy nehézségeken és üldöztetésen menve keresztül. Közben kell, hogy járjunk értük, hogy megerősödjenek hatalmasan a Szent Lélek által a benső emberükben, és hogy a hitük kitökéletesedjen az Úrban.

Szintén tudatosan kell, hogy imádkozunk a különböző médiákon keresztüli evangelizációért: Internet, TV, Rádió, Sajtó...stb. Ez nagyon fontos, mert az Interneten, Tv-n, Rádión, könyveken és újságokon keresztül az evangélium olyan helyekre tud eljutni, ahova emberek, csoportok talán nem.

A Jelenések 1:6 és 5:10 által megértjük, hogy Isten királyokká és papokká tett minket. Úgy működj az elhívásodban a mai napon, mint egy imádkozó pap és uralkodó király. Imádkozz az Úr Jézus Krisztus evangéliumának hatásáért a nemzetedben. Imádkozz, hogy a városokban, falvakban és megyékben az emberek figyelmet fordítsanak az Evangéliumra; így nagy örömben, előmenetelben és gazdagságban részesül majd az országod, ahogy Isten Igéje hatalmasan növekszik és kiterjed.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy hatalmas kegyelmet garantálsz a gyermekeidnek mindenhol, hogy erővel és a Szent Szellem demonstrálásával hirdessék az Evangéliumot. A Te Neved
felmagasztaltatik a nemzetek között a mai napon, ahogy az Igéd fölénybe kerül az emberek szívében és a lelkek bejutnak a Királyságba, a Jézus Nevében, Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK:1 Timóteus 2:1-2; ApCsel 19:20

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Kereszteny Hirek

Az ellenség azon dolgozik, hogy aláássa a pozíciód erősségét, apró figyelemelterelések által. Állj őrt, és tartsd meg a jó határokat. Ne add meg magad semminek se, ami magában hordozza a lehetőségét annak, hogy lerombolja a hitedet, a reménységedet, vagy a meggyőződésedet. Állj erősen, tudva azt, hogy Én igazgatni fogom a lépéseidet, és megadok mindent, amire szükséged van ahhoz, hogy véghezvidd, amit rád bíztam, mondja az Úr. Ne félj.

Filippi 1:6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Rablás élőben a metrón

Kubinyi Károly (Minden nehézség a javunkra válik)

Steve Fee - Glorious One (magyarul)

Ige: Az igehirdető feladata

És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): speciális értelemben: csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában] hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): - erő - speciális értelemben: csodatevő erő« nyugodjék” (1Kor. 2,4-5)

Feladatáról így tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17)

És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13)

„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20)

És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12)

„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7)

 „Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4)

„Mert a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5)

Tehát: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik”(Kol. 2,8)

Ige: Pál apostol megvallása, bátorítva minden utána jövő igehirdetőt:

„És én erőtlenség, [gyöngeség] »(g: asztheneia): Ebben az igében: a félelem miatti elerőtlenedést jelenti« félelem és nagy rettegés [reszketés; remegés] között [félve és nagyon elfogódottan] jelentem meg  nálatok. [voltam köztetek]

Az apostol betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek (vigadjatok) reszketéssel”  (Zsolt. 2,11)

Az Úr pedig így bátorítja Pált: „Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass; Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban” (Csel. 18,9.10)

Ige: A törvény lényege: A szeretet

„(Mert nem azok igazak [igazulnak meg] Isten előtt, [Isten szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, [megigazíttatni] akik a törvényt betöltik [megcselekszik]

Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, [nincsen törvényük] természetes eszük [emberi természetük] szerint [természettől vezérelve; természetszerűleg] cselekszik [megteszik] azt, amit a törvény követel, [a törvény dolgait; Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] akkor ezek a törvény nélküliek [törvény híján] önmaguknak szabnak törvényt. [saját maguknak a törvénye]

 [Mint akik] Ezzel azt bizonyítják, [igazolják; mutatják meg] hogy a törvény [lényege] cselekedete [teljesítése] be van írva [be van vésve] a szívükbe. Erről [egyetemben bizonyságot tévén] lelkiismeretük és egymást [kölcsönösen] vádló vagy éppen védő [mentegető; felmentő] gondolataik [önítéletük; szívük fontolgatásai] együtt tanúskodnak majd,

Azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait [titkait; titkos dolgait] az én evangéliumom [jó hír, amelyet hirdetek] szerint Krisztus Jézus által”  (Róm. 2,13-16)

Elindulunk az Úrral