„Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Tudod, ha leülök,
vagy ha felállok, messziről érted gondolatomat.
Szemmel tartod
járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs
a szó, te már pontosan tudod, URam.
Elől és hátul
körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Csodálatos nekem
ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni”
(Zsolt.
139,1-5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.