Bővített Biblia

2012. május 13.

A nap gondolata:

Ne félj a tökéletességtől! Úgysem éred el sohasem. (Salvadore Dali)

A Növekedés iránya

Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. (Máté 14:20.)

Egy gazdag ifjú kereste fel egykor Jézust. Mindene megvolt, mégis valami odahajtotta Jézushoz. Azt érezte, mindent megtart, minden rendben van, a lehető legjobb mindabban, amit az élet számára adott, mégis hiányzik valami. Jézus nem tesz mást, mint visszatükrözi ezt az érzését. Igen, csurig tele van az életed, ráadásul csupa jó dologgal van tele, de ez a sok, ez a hiány éppen. Mi is sokszor azt hisszük, hogy ha még ez vagy az lenne, akkor jobb lenne az élet. Jól megy a templomban is minden, csak még ott egy kis festés, amott egy új hitoktató, egy intézmény, egy kert, egy ez, egy az, és akkor majd előrébb megy az egyház szekere. Nem vesszük észre, hogy az egyházban is ez a sok minden éppen a fogyatkozás. Nem az a dolgunk, hogy a cukrászdában a lehető legnagyobbra növeljük a választékot. Nem vízszintes, mennyiségi síkon kell növekednünk. (Fekete Ágnes)

Laura Story - Blessings hungarian subtitle / lyrics (magyar felirat, szö...

VTS_01 baleset.

Elaine Tavolacci: Ne vesd meg a kicsiny kezdetet

A Word In Season - Időszerű Üzenet: Készítette: Lisa szanyel

Sokan már azon vagytok, hogy feladjátok, mert már olyan régóta hisztek abban, hogy Isten egy konkrét nagy dolgot előhoz, és még nem láttátok megvalósulni természetes szinten.

Az Úr adott nekem egy példázatot két fáról. Két magot ültettek el egyszerre, ami két különböző fáé. Az egyik egy cseresznyefának, a másik egy óriásfenyőnek a magva volt.

Ugyanabban a gondoskodásban részesültek, hiszen ugyanannyi napsütést és vizet kaptak. A cseresznyefa gyorsan felnőtt és gyönyörűen kivirágzott, csodálatos rózsaszín virágai és világoszöld levelei voltak, az óriásfenyő magvának viszont láthatóan hosszú időre volt szüksége, hogy kibújjon a földből.

Ahogy telt az idő, a cseresznyefa tovább nőtt és virágzott, de az óriásfenyőből, úgy tűnt, hogy nem lesz semmi. Egy idő után aztán egy kis hajtás bújt ki a talajból, és az óriásfenyő elkezdett rendkívül nagyra nőni, és ott tornyosult a cseresznyefa fölött. Azért kellett több idő az óriásfenyőnek ahhoz, hogy kinőjön, mert erősebb és mélyebbre nyúló gyökerekre volt szüksége, hogy ezek a gyökerek mélyen a földbe ereszkedve meg tudják tartani a fa hatalmas termetét. Egyik fa sem volt jelentéktelen, sőt betöltötték a rendeltetésüket, és habár a cseresznyefa szemre tetszetős volt, az óriásfenyő a világ legmagasabb és legerősebb fájává nőtt fel.

Az Úr azt mondja, ne add fel a látásodat. Amit elkezdtem benned, azt véghez is viszem. Az a mag, amit Én ültettem el benned, bizonyosan gyümölcsöt fog teremni, és te mindazzá leszel, amire Én elhívtalak. Ne hagyd, hogy a késlekedés miatti csüggedés letérítsen az útról, amelyen egykor jártál. Én teljességre viszek mindent, aminek a megcselekvésére elhívtalak téged. Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját, és ne hasonlítsd magadat másokhoz. Minden egyes ember fontos az Én szemeimben, és mindannyian egyedi módon lettetek megalkotva, isteni, konkrét rendeltetéssel.

Ne akarj másvalakit utánozni, hanem legyél szabad arra, hogy az legyél, akinek elhívtalak. Én egy Szövetséget kötöttem veled, és Én megtartom a szavamat. Folytasd a küzdelmet mindazért, amit készítettem neked. Ne fáradj meg az úton, és ne veszítsd el a látásodat. Soha ne veszítsd szem előtt a célodat, és aminek a véghezvitelére teremtettelek. Ne nézz vissza, mert különben letérsz az oda vezető útról, ahová tartasz.

A múltad hibái nem törlik el a jövődre vonatkozó terveimet, ahogy továbbra is előre haladsz. Kövesd a békességet és ne zaklasson fel, amikor kerülőutak és késleltetések jönnek. A késleltetés nem meghiúsítás. Örvendezz Bennem, és ne vesd meg azt a helyet, ahol most vagy, mert a legjobb napjaid előtted állnak, amint követed a keskeny ösvényt, amit számodra készítettem, mondja az Úr.

Zakariás 4:10
Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az egész földet.

Márk 4:26 -29
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Jakab 5:7 -8
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.

Forditotta: Országh György
Forras: www.awordinseason.info
http://gyurinaploja.blogspot.com.au/

Amen! Halleluja!! Igeretes, csodalatos profecia! Aldasos, bekes hetveget kivanok Nektek, az Ur az O boseges aldasait arassza Ratok a Mennybol, aldott minden, amihez kezetek er!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Megszólítom azokat a helyeket, ahol szétszórt lettél, hogy egyenesbe hozzam azokat. Mindent megtettél annak érdekében, hogy összeilleszd az összes darabot, viszont eddig nem volt meg minden szükséges darab. Az eddig hiányzó dolgok el fognak jönni hozzád, és rendbe lesznek téve, mondja az Úr. Amire most szükséged van, az a türelem, a bölcsesség, és az útmutatás. Tartsd életben a reménységedet és a hitedet!

Zsidókhoz írt levél 10:23 Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.

ÖRÖKSÉG

Péld 31,10-31.

10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.

11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.

12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.

13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.

14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.

15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak.

16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít.

17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.

18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.

19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.

20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.

21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.

22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.

23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.

24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.

25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.

26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.

27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.

28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri:

29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!

30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó.

31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!

Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. (2Tim 1,5)

Elővettem régi varrógépemet és varrókészletemet, s leporoltam róluk 30 év porát. Hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy újra varrni akartam két lányunokámmal. Tűzés, vágás, öltés - a kezeim mintha maguktól emlékeztek volna a régi ügyességükre. Ám ahogy megsimogattam az anyagot, a nagymamám kezét láttam. Mikor lett a kezem olyan, mint az övé?

Emlékszem a kezére, mikor gyöngyöket varrt az esküvői fátylamra, mikor fürgén dagasztotta a fánkot, vagy mikor cukrot és fahéjat szórt a legjobb pirítósra, melyet valaha ettem. S emlékszem hálásan összekulcsolt kezére, mikor utoljára köszöntem el tőle oly sok évvel ezelőtt.

Emlékszem arra is, hogyan imádkozott. Négyévesként mellette ültem a templomban, s láttam, ahogy az ég felé emelte kezét, és csukott szemmel beszélt Istenhez. Amint néztem, semmi kétségem nem volt, hogy Isten létezik, és meghallgatja.

Milyen csodálatos örökséget hagyott rám! Ahogy varrok, minden öltéssel szeretetemet adom az anyagba, s azért imádkozom, hogy unokáim is segítő, szerető és imádkozó kezeimre emlékezhessenek.

Imádság: Drága Urunk, segíts minket, hogy életmódunkkal a hit örökségét hagyhassuk utódainkra. Ámen.

Hogyan tehetek ma úgy, hogy mások meglássák Krisztust?

Carol A. Lowe (Texas, USA)

www.csendespercek.hu

Kenneth E. Hagin: A megdorgálás

Hogy azt [az Egyházat] megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által. - Efézus 5,26.

— Te megfeledkeztél valamiről — mondta valaki egyszer.

— Miről feledkeztem meg?

— Arról, hogy a Zsidókhoz írt levélben az áll: …mert akit szeret az Úr, megdorgálja…” (Zsid. 12,6)

— Nem, nem feledkeztem meg erről. Ez a vers valóban ott van, de nem azt mondja, hogy: akit szeret az Úr, megbetegíti.

Az emberek sajátos módon értelmeznek bizonyos verseket. A ‘megdorgál’-nak fordított görög szó jelentése, gyereket nevel, tanít. Te is neveled a gyermekeidet, iskolába járatod őket. Mondtad azonban valaha is a tanárainak: “Ha Johnny nem tanul rendesen, verje ki a szemét”, vagy: “Ha Johnny engedetlenkedik, törje el a lábát”, vagy: “Sújtsa rák akkor”. Nem, te nem így fegyelmezed, és nem így neveled a gyermekedet! És Isten sem így teszi!

Megvallás: Az Ige és Isten Szelleme tanít engem. Az Ige és Isten Szelleme nevel engem. Az Ige és Isten Szelleme fegyelmez engem. Az Ige vízének fürdőjével vagyok megtisztítva.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Mert Te vagy az Úr

Az Ige és az újjászületés

Nem mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élõ és maradandó beszéde által.

(1 Péter 1, 23)

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól. Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.

A keresztség önmagában véve nem elegendõ. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elõl és a világnak, valamint bûnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk (Gal 3, 26).

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelõ János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és tûzzel keresztel majd titeket". Nikodémus, akivel Jézus ezekrõl a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. A keresztyén értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak késõbb adott parancsot.

Jánosnak a vízkeresztsége a bûnbánatot példázta. Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bûnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni. Nyilvánvaló, hogy a víz csak külsõ tisztulást eredményez, új életet ném ad. Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke. Azonban a bûnbánat és a bûnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden idõkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkrõl bûnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, õszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktõl; de - és ez a fõdolog - valaminek felülrõl kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt. Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bûnbánat felismertette velünk. De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

Ed Young promo (feliratos)

HATALOM

Nagy Sándor király a makedon birodalom megalapítója egy dervishez így szólt: "Kívánj bármilyen nagy dolgot, én teljesítem!"

A dervis azt mondta: "Parancsold meg a legyeknek, hogy ne csípjenek."
Meglepődve szólt a világhódító uralkodó: "Hát olyat kívánj, amit hatalmamban van teljesíteni."
"Ugyan mi van a te hatalmadban - kérdezte a dervis - ha még a legyeknek sem parancsolsz"

"Isten neve legyen áldott örökkön örökké,

övé a bölcsesség és a hatalom.
Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat,
királyokat taszít el, és királyokat támaszt.
Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt
a nagy tudósoknak.
Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat;
tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság."

Dániel könyve 2.20-22.

http://www.oromhirmisszio.siteset.hu/index.php?m=14064

Kenneth & Gloria Copeland: Foglald el a helyedet

[Mert az én feltett szándékom az,] hogy megismerjem Őt, hogy egyre mélyebben és bensőségesebben megismerjem Őt, felismerve és megértve [az Ő Személyének csodáit] még erősebben és tisztábban. És hogy ugyanilyen módon megismerjem az Ő feltámadásából kiáradó erőt.

– Filippi 3:10 ¹

Minél több időt töltesz az Igében és Istennel közösségben, annál jobban megismered az Ő feltámadásának erejét. Örömöt és hitet kapsz a szívedbe, és Isten tulajdonságai fejlődnek ki benned… pusztán az által, hogy közösségben vagy Vele. Kezded megérteni, hogy ki vagy valójában Krisztusban.

Emlékszem, egyszer a vérfolyásos asszony történetét olvastam, aki megérintette Jézus ruháját, és meggyógyult.

Sokszor olvastam már a történetet, és majdnem mindenki helyébe beleképzeltem már magam… elképzeltem, milyen lett volna valakinek a helyében lenni a tömegben, de beleképzeltem magam az asszony helyébe is.

Hirtelen Isten szólt a szellememhez: „Olvasd el még egyszer, és most annak a helyébe képzeld bele magad, akinek a ruháját megérintette az asszony.”

Megdöbbentem. „Uram, hogyan tehetnék ilyet? Nem foglalhatom el a Te helyedet!”

„Pontosan ez a gond Krisztus Testével,” válaszolta Isten. „Ezért nem tud a világ semmit Jézusról. Mindenkivel azonosultok, kivéve velem. De én azért küldtelek titeket, hogy az ÉN tanúim legyetek, ENGEM utánozzatok, az ÉN helyemben álljatok… nem máséban!”

Szóval elolvastam még egyszer a történetet. Ez alkalommal annak a helyébe képzeltem bele magam, akin a Szent Szellem kenete volt. Ahelyett, hogy a földön csúsztam-másztam volna, hogy megérintsem Jézus ruhája szegélyét, én voltam az, akinek megérintették a ruháját, és én voltam az, aki szabadon adta tovább, amit Isten neki adott. Végül is a Biblia mondja azt, hogy öltözzük fel az Úr Jézus Krisztust!

Tudtad, ki rémíti meg az ördögöt a legjobban? Azok a hívők, akik rájöttek, hogy ezt megtehetik. Azok a hívők, akik ahelyett, hogy egy röpke érintésért könyörögnének Jézushoz, engedik, hogy az Ő saját élete áradjon ki rajtuk keresztül mások felé.

Rajta, ijeszd meg az ördögöt! Tölts időt ma az Igében, az Atyával való közösségben, és kezdd el felfedezni, ki vagy valójában!

Igei olvasmány: Lukács 8:40-48

(¹) Az Amplified Bible, bővített bibliafordítás alapján

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Szívemet hozzád emelem !

2012. május 12.

Ige: Az Úr Jézus figyelmeztetése, és bátorítása:

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [(hamartólosz): céltévesztett] nemzetség között [nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban]. Az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [(hotan): amikor, bármikor, valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás, erő] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak].

Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

andó - � d m (� törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

Ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Ige: És újra a Szent Szellemről:

„Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]” (Róm. 8,15).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15)

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

Hát: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)

De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (és rólatok), hogy megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (és egy szívvel) viaskodván (és együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (a kárhozat: vagyis: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28).

Amikor István hirdette az Igét a szanhedrin előtt: „… nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala (Más fordítás: de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt)” (Csel. 6,10).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Vigyázzatok hát, hogy: „A Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19).

A feltámadott Úr mondja az övéinek: „… monda azért nékik Jézus: … Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8)

Ige: Az Úré minden hatalom

Az Úr Jézusé – és az Ő testéé minden hatalom: Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya. és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Luk. 10,21-22).

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36).

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3).

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a mindenséget alá rendelte] Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28).

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10).