Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle.

Bob Gass: A szeretet elhívása (2)

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2-. És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. )

Van egy állapot, amit úgy hívnak „aktív tehetetlenség”. Akkor történik ez, ha ragaszkodunk olyan régi elkötelezettségekhez, melyeknek nincs többé értelmük. Néhány esetben ez akár rombolhatja az egészségünket, a családi életünket és a lelki egészségünket is.

 Egészen addig folytatódhat, míg kritikus pontot érünk el.

Például: Egy elfoglalt apa, akinek elhanyagolt lánya megszökött otthonról, és beszippantotta a függőség, hirtelen talál időt arra, hogy az egész országot átkutassa érte, aztán heteket tölt azzal, hogy megfelelő klinikát keressen a lánya kezeltetésére.

 Egy házaspárnak, akik túl elfoglaltak voltak egymás számára, hirtelen rengeteg idejük lesz tanácsadásra, ügyvédekre, jogi számlákra és lakáskeresésre, amikor a házasságuk szétesik.

 Egy munkamániás hirtelen talál időt arra, hogy feltegye a kérdést, mit is jelent valójában az élet, amikor szövettani jelentése megérkezik az orvosához, és ez van ráírva: „rosszindulatú”.

Dr. Timothy Johnson írja: „A regényolvasás egyik öröme éppen abban rejlik, hogy nem tudjuk, hogyan fog alakulni a történet, amíg el nem jutunk az utolsó oldalra – aztán pedig abban, hogy visszagondolunk arra, hogyan élhettek volna a szereplők másként, ha tudták volna, hogy mi lesz a történet vége.

A való életben azonban van egy sürgető tény, ami annyira különbözik a fantázia világától – az, hogy a végén nem lehet változtatni. Az élet jelentősége éppen az, hogy véget ér.

Sohasem fogunk rájönni, hogyan kellene élnünk az életünket, ha nem értjük meg annak a ténynek a jelentőségét, hogy az élet véget fog érni. És akkor mi lesz?” Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy amit éppen most teszel (vagy nem teszel), azt nem fogod-e bánni később? Az élet története mindig előre halad; nem lehet visszafelé lejátszani. Pál tanácsa ebben a témában ez: „Éljetek szeretetben!”.

The GOSPEL by Propaganda (magyar felirattal)

Christian Dance - Alive in Christ

A kegyelem evangéliuma 1. rész - Kubinyi Károly (Szeráf Gyülekezet)

Imádság:

Álom csak az álom, vagy igédet látom most beteljesedni?

Szavam puszta szó csak, mit kövekre szórtak? Ennyi lenne lenni?

Az álom is elég, hogyha te rendeléd: ébredést keresni.

Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)

A tékozló fiú

Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta… (Lukács 15:20)

Chuck Colson írja: „Amikor a Buckingham Palotában jártam… Fülöp herceg megkérdezte tőlem: »Mit tehetnénk a bűnözés ellen Angliában?« Így feleltem: »Küldjünk több gyereket vasárnapi iskolába«. Azt hitte, csak tréfálok. De rámutattam Christy Davies szociológus tanulmányára, aki felfedezte, hogy az 1800-as évek első felének brit társadalmát nagyarányú bűnözés és erőszak jellemezte, amely drámai módon csökkent az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Mi változtatta meg egy egész nemzet jellemét? Abban az időszakban a vasárnapi iskolák látogatottsága egyenletesen növekedett, 1888-ra Angliában a gyermekek 75%-a járt.

Miután a részvétel lecsökkent… ennek arányában növekedett a bűnözés és rendzavarás. Ha megtöltjük a vasárnapi iskolákat, meg tudjuk változtatni a szíveket, és helyre tudjuk állítani a társadalmat.”

Azt jelenti ez, hogy a mi gyermekeink soha nem fogják elvéteni az utat? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy fel fogják ismerni az igazságot, amire tanították őket, vissza fognak emlékezni az „atyai ház” örömeire, és vissza fognak térni, mert tudják, hogy szeretettel fogadják őket.

Figyeld csak meg: a tékozló fiú apját nem vádolták azzal, hogy elhanyagolta gyermekét. Ő nagyszerű példakép volt. Támogatta gyermekeit anyagilag és érzelmileg. Utat mutatott nekik, de nem erőszakolta ki az alkalmazkodást. Teret adott arra is, hogy elbukjanak – és helyet biztosított a visszatéréshez. Az mutatja meg, hogy milyen szülők vagyunk, ahogy a gyermekeinkkel bánunk. Lehet, hogy a gyermeked még távol van, de tudnia kell, hogy törődsz vele, szereted, imádkozol érte, és szeretettel fogadod őt, mikor hazatér.

(Forrás: www.maiige.hu)

___________________________________________________________

Csend van bennem

Albert Schweitzer - Egy élet Afrikáért

Ima esőért, bő termésért

(Szellemi értelemben is elmondható, a Szent Szellem kiáradásáért)

Drága Mennyei Atyám, hálát adok Neked végtelen jóságodért és irgalmadért, mert esőt adsz mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Magasztallak Téged, mert megöntözöd a földet alkalmas időben. (Mát. 5,45.)

Drága Mennyei Atyám, meg van írva a Te szent Igédben: Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nékem, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a Te nyomdokaidon kövérség fakad; csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; ezért örvendezek és énekelek. (Zsolt. 65,10–14.)

Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők follyanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt. (Ésa. 45,8.)

A vetés békességes lészen, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjukat, és az Úr örökössé tesz engem mindezeken. (Zak. 8,12.)

Mivel én megtartom parancsolatodat és szeretetben járok, Te esőt adsz nékem idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. Az én cséplésem ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig eszem kenyerem, és bátorságosan lakozom az én földemen. (3Móz. 26,3–5.)

Az én földem az égnek esőjéből iszik vizet, oly föld az, amelyre az Úr, az én Istenem visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, az én Istenemnek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig. (5Móz. 11,11. 12.)

Mert Te ezt mondtad: „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat. Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.” (5Móz. 11,14. 15.)

Megnyitja nekem az Úr az Ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon az én földemnek alkalmas időben, és megáldja kezemnek minden munkáját, és kölcsönt adok sok népnek, én pedig nem veszek kölcsönt. (5Móz. 28,12.)

Te hasítasz nyílást a záporesőnek, hogy megitasd a pusztát, a sivatagot, és sarjassz zsenge pázsitot. Te vagy Atyja az esőnek, és Te szülted a harmat cseppjeit. (Jób 38,25. 28.)

Te megöntözöd a hegyeket a Te palotádból, a Te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. (Zsolt. 104,13.)

Hálaadással éneklek Neked Uram, mert Te vagy, aki beborítod az eget felhővel, esőt készítesz a föld számára, és füvet sarjasztasz a hegyeken. (Zsolt. 147,7. 8.)

A Te szent esőid által bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. (Zsolt. 72,16.)

És ad az Úr esőt a magra, amellyel a földet bevetem, és a kenyér, a föld termése tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaim. (Ésa. 30,23.)

Előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését — én az Úr mondtam és megcselekszem azt. (Ezék. 36,29. 30.)

A mező fája megadja gyümölcsét, s a föld megadja termését, és bátorságosan laktok földeteken, és megtudjátok,  hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármotok keresztfáit, és kimentelek titeket a szorongató kezéből. (Ezék. 34,27.)

És megismeritek, hogy ti az én juhaim, legelőm nyája vagytok, én pedig Istenetek vagyok. (Ezék. 34,31.)

Az Úr kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk, mint az eső,mint a késői eső, amely megáztatja a földet. (Hós. 6,3.)

Igazságra vetek; kegyelem szerint aratok! Új szántást szántok, mert ideje keresnem az Urat, mígnem eljön, hogy igazság esőjét adja nekem. (Hós. 10,12.)

Örvendezek és vigadok az Úrban, az én Istenemben; mert megadja nekem az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat nékem. (Jóel 2,23.)

Így szól az Úr: „És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék. 34,26.)

Az Úr nem hagyja magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőm az Úr, ad mennyből esőket és termő időket, és betölti eledellel és örömmel az én szívemet. (Csel. 14,17.)

Olyan vagyok, mint a föld, amely beissza a reáhulló gyakori esőt és hasznos termést hozok és áldást nyerek Istentől. (Zsid. 6,7.)

Atyám, béketűréssel várom a földnek drága gyümölcsét, míg reggeli és estvéli esőt kap Jézus nevében! (Jak. 5,7.)

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Én vagyok a Folyó

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyes kelet-afrikai törzseknél, ha ikrek születnek, még mindig érvényes a régi szabály: Az egyik gyermeket ki kell tenni, mert két gyermeknek nincs meg az esélye az életben maradásra. Két gyermeket nem tud szoptatni az anyjuk, az egyiknek tehát meg kell halnia, hogy a másik felnőhes­sen. A sztyeppén egy-egy bokor alá teszik, hogy a hiénák egyék meg, vagy egy fo­lyóba vetik, hogy a krokodilok falják fel.

Amikor egy bennszülött lelkészt egy, a Kilimandzsárótól délre eső faluba hívtak, hogy keresztelje meg az előkészítő oktatáson átment keresztelendőket, talált ott egy idős asszonyt. Már vagy hatvanéves lehe­tett, s volt mellette egy hatéves kisfiú. Az ő fia, állította az asszony. A lelkész úgy vélte, hogy semmi esetre sem lehet az ő gyermeke, legfeljebb az unokája. De az asszony csak nevetett és megismételte:

- De igen, ez az én fiam! - Ott volt a felnőtt fia is és ő elmondta, hogyan jutott az anyja a kisfiúhoz.

Mintegy hat évvel azelőtt volt, hogy ő vízért ment a folyóra. Ezt ott a Pangani felső folyásánál a férfiak végzik. Másutt lányok és asszonyok járnak nagy korsókkal a vízért, de ebben a folyóban sok a krokodilus, ezért a férfiak a veszélyes vízmerítést nem engedik a nőknek, maguk mennek vízért.

Visszafelé jövet találkozott egy emberrel a faluból, aki egy újszülöttet vitt a karján. Kérdezte tőle, hogy hova viszi a gyermeket, az pedig ezt felelte:

- A feleségem ikreket szült, két fiút. Az egyik öregasszony, aki segített neki a szülésnél, a karomba tette ezt a gyermeket, hogy vigyem a folyóra. Tudod, hogy az ősök akarata szerint csak egy gyermek maradhat életben.

A vízhordó ezt felelte:

- De ezt nem teheted meg!

Az ember azonban kitartott a szándéka mellett:

- Ez a szokás! - mondta. - A szokás ellen nem tehetünk semmit.

- De Isten parancsolatot adott az embernek, s az így szól: Ne ölj! - S amikor látta, hogy a gyermek apja még mindig vonakodik, egyre nyomatékosabban magyarázta neki, hogy a gyermeket nem szabad a folyóba dobnia. Végül az ember így kiáltott fel:

- Jól van. Hajlítsd be a karod!

A vízhordó letette a korsót, behajlította a karját, az ember pedig beletette a gyermeket, és így szólt:

- Te vagy a folyó, amelybe a gyermekemet vetem. Ha hazamegyek, ezt mondom: A folyóba vetettem a gyereket. Számomra meghalt, örökre meghalt!

Ezzel elment, a vízhordó pedig csak állt ott karján a gyermekkel. Majd hazavitte az anyjához, az pedig elfogadta, táplálta és felnevelte. És ez a gyermek most ott volt a keresztelendők között.

Következménye van annak, ha valaki ezt mondja egy másik embernek: "De Isten parancsolatot adott nekünk..." Az ilyet akkor a szaván lehet fogni. Ha bármilyen formában Istenre hivatkozunk - pl. azzal is, hogy "keresztyén"-nek mondjuk magunkat - akkor másoknak joguk van ahhoz, hogy szavunkon fogjanak.

Mert az olyan hit, amelynek nincsenek következményei, semmit sem ér! Ezt mások néha jobban tudják, mint mi magunk. Minden pillanatban, minden mozdulatnál felvetődik számunkra a kérdés, hogy amit igaznak ismertünk fel, azt hogyan váltjuk cselekedetre. Ez a szükséges próba: Megfelelnek-e a tetteink a szavainknak?

Kit ismersz?

Készítette: Reni Kovacs

Két úr ült egymás mellett a vasúti kocsiban. Az egyik előkelő idős férfi, a másik fiatal tudós. Az ifjú sok mindenről beszélt, amit az egyetemen tanult. Egyszerre ezzel a kérdéssel fordult az öreg úrhoz:
- Ismeri ön Nietszchét?
- Nem ismerem – válaszolta az.
- Hát Schopenhauert?
- Őt sem.
- De Hauptmann Gerhardot, az írót csak ismeri?
Az öreg ismét nemmel válaszolt. A fiatal ember egészen elvesztette türelmét és idegesen így szólt:
- Ugyan kit ismer hát ön, uram?
- Fiatalember – hangzott a válasz, mikor én olyan idős voltam, mint ön most, három szakból tettem doktorátust és sok mindent tudtam és ismertem. Ma csak egyet ismerek, a világ Megváltóját, az én Megváltómat, akit ismerni örök élet.

"Hillsong" "Darlene Zschech- Let The Peace of God Reign

Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben (szerkesztett)

Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és Jézus köré gyűltek] a vámszedők és a bűnösök [azaz: a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan igyekeztek Jézushoz], hogy hallgassák őt.

Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt] a farizeusok [jelentése: elkülönülő (elkülönült, elzárkózó; elválasztó), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és az írástudók [és a törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket [azaz: céltévesztőket] fogad magához [vagyis elfogadja őket], és velük [érintkezik], és együtt eszik

Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos, elhagyatott] pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén [és örömében örvendezve, vidáman].

Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert megtaláltam az én juhomat [vagyis az én bárányomat], amely elveszett vala.

Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm [és ujjongás] lesz a mennyben [vagyis a mennyek országában] egy megtérő bűnösön [azaz: egy céltévesztett gondolkodásmód megváltoztatásán, észre térésén, ha az más felismerésre tér és aki  megváltoztatja az életét], hogysem kilencvenkilenc igaz [vagyis megigazult] emberen, akinek nincs szüksége megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására; nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az életét]

Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája [tíz ezüstpénze] van, és egy drakhmát [egy ezüstpénzt, ami körülbelül egy napi munkabérnek felel meg] elveszt, nem gyújt-é gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e világot], és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?

Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek [és örvendjetek] én velem, mert megtaláltam a drakhmát [az ezüstpénzemet], melyet elvesztettem vala!

Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm, és] örvendezés [és ujjongás] van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén [vagyis egyetlen gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más felismerésre tér, aki megváltoztatja az életét].

Luk. 15,11 [Azután így folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;

Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.

Luk. 15,13 Nem sok nap [vagyis nem sok idő] múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba] költözik; és ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát, mivelhogy tobzódva élt. [vagyis mert kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött életmódjával]

Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt], támada nagy éhség [azaz nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni [vagyis nélkülözni kezdett].

Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni [vagyis szívesen megtöltötte volna] az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a szentjánoskenyérrel], amit a disznók ettek

[Más fordítás: Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; és senki sem ád vala néki.

Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres dúskál ennivalóban], én pedig éhen halok meg!

Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened.

Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett [és megindult] rajta [és elszorult] a szíve [és megszánta, és megkönyörült rajta], és [elébe futott, és] oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!

Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek], és hozzátok ki a legszebb [a legdrágább, a kezdeti, az eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], vágjátok le, és együnk [lakomázzunk], és vigadjunk.

Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [vagyis halott volt], és feltámadott [vagyis életre kelt]; elveszett, és megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek azért vigadni.

Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [vagyis az idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.

Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozza, mi dolog az [és hogy mi történik itt]?

Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], mivelhogy egészségben nyerte [és kapta] őt vissza.

Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérleli őt.

Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem szegtem és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagyis kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én barátaimmal vigadjak [és mulathassak].

Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat [és aki parázna nőkkel, cédákkal, szajhákkal ette fel, és tékozolta el], levágattad néki a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút].

Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!

Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt [mert halott volt], és feltámadott [és életre kelt (megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott.

Gyertek és öltözzük fel

Életcseppek

"A mennyországban való reménykedés nem a való világtól elrugaszkodott romantika, hanem a világot megváltoztató valóság."

95 dolog, amit Isten biztosít a hívőnek a megtérés pillanatában

Két kategória van: helyzeti és tapasztalati

Helyzeti (68 dolog, amit nem érezhetünk, de tény)

Tapasztalati (27 dolog, amit kapásból megtapasztalhatunk)

Helyzeti

1.  Eleve ismert bennünket - Róm.8:29; 1Pt.1:12

2.  Ő választott minket - Róm.8:33; Kol.3:12; 1Thessz.1:4; Tit.1:1;1Pt.1:2

3.  Eleve elrendelt minket - Róm.8:29-30; Ef.1:5; Ef.1:11

4.  Választottak vagyunk - Mt.22:14; 1Pt.2:4

5.  Elhívott minket - 1Thessz.5:24

6.  Megbékéltetett minket magával - 2Kor.5:18-19; Kol.1:20

7.  Megbékéltünk Istennel - Róm.5:10; 2Kor.5:20

8.  Isten megváltott minket - Róm.3:24; Kol.1:14; 1Pt.1:18.

9.  Szellemileg újjá születtünk - Jn.3:7; 1Pt.1:23

10. Megújultunk - Jn.13:10; 1Kor.6:11; Tit.3:5

11. Igazzá tett minket - Róm.3:22; 1Kor.1:30; 2Kor.5:21; Fil.3:9

12. Isten igazságossága nekünk adatott és rajtunk van, mert hiszünk - Gal.3:22

13. Megigazított - Apcsel.13:39; Róm.3:26; Róm.5:1; Róm.8:30; 1Kor.6:11; Tit.3:7

14. Megdicsőített - Róm.8:30

15. Fiává / lányává fogadott - Róm.8:15; Róm.8:23

16. Teljesek vagyunk Őbenne - Kol.2:10

17. Megszentelt minket - 1Kor.1:30; 1Kor.6:11

18. Megbocsátott nekünk - Apcsel.10:43; Róm.4:25; Kol.1:14; Kol.2:13; Kol.3:13; Ef.1:7; Ef.4:32; 1Pt.2:24

19. Megelevenített - Ef.2:1; Kol.2:13

20. Tökéletesekké tett minket - Zsid.10:14

21. Elfogadott minket - Ef.1:6; 1Pt.2:5

22. Alkalmasakká tett - Kol.1:12

23. Megfeszítettünk Krisztussal - Róm.6:6; Róm.6:8; Gal.2:20; 1Pt.2:24

24. Eltemettettünk Krisztussal - Róm 6:4; Kol.2:12

25. Feltámadtunk Krisztussal - Róm.6:4; Ef.3:6; Kol.2:12

26. A Szellemtől születtünk - Jn.3:6

27. Megkereszteltettünk a Szellem által - 1Kor.12:13; 1Kor.10:17

28. Isten Szelleme lakozik bennünk - Jn.7:39; Róm.5:5; 8:9; 1Kor.6:19; 2Kor.1:21; Gal.6:4; 1Jn.3:24

29. Megpecsételtettünk a Szellemmel - Jn.7:39; 2Kor.1:22; Ef.1:13; Ef.4:30

30. Istenben vagyunk - 1Thessz.1:1

31. Krisztusban vagyunk - Jn.14:20

32. A Szellemben vagyunk - Róm.8:9

33. Meghaltunk a törvénynek - Róm.7:4

34. Megszabadultunk a törvénytől - Róm.6:14; Róm.7:6; 2Kor.3:11; Gal.3:25

35. Krisztusban körülmetéltettünk - Róm.2:29; Fil.3:3; Kol.2:11

36. Közelvalókká lettünk Istenhez Krisztus vére által - Ef.2:13; Jak.4:8; Zsid.10:22

37. Megszabadultunk a sötétség hatalmából - Kol.1:13; Kol.2:13-15

38. Nem maradunk a sötétségben - Jn.12:46

39. Általvitettünk az Ő szerelmes fiának országába - Kol 1:13

40. Az Atya Krisztusnak adott minket ajándékként - Jn.17:6; Jn.17:11-12; Jn.17:20; Jn.10:29

41. Életet ad nekünk az Ő nevében - Jn.20:31

42. Örök életet ad az Ő fiában - Jn.3:15-16; Jn.3:36; Jn.5:24; Jn.6:47; Jn.11:25; 1Jn.5:11-12

43. Soha meg nem halunk - Jn.11:26

Amit Ő a hívőnek jelent

44. Jézus Krisztus a mi engesztelő áldozatunk - Róm.3:25-26; 1Jn.2:2

45. Jézus a mi alapkövünk - Ef.2:20; 1Kor.3:11; 2Kor.1:21

46. Jézus Krisztus a mi életünk - Kol.3:4

47. Ő a mi fejünk - Kol.2:10

48. Ő a mi férjünk - Ef.5:25-27;2Kor.11:2

49. Ő a mi szószólónk - 1Jn.2:1

50. Ő a mi atyánkfia - Zsid.2:11

51. Ő a mi barátunk - Jn.15:15

Amivé Ő minket tesz

52. Isten fiai vagyunk - 2Kor.6:18; Gal.3:26;  1Jn.3:3

53. Új teremtés vagyunk - 2Kor.5:17; Gal.6:15

54. Az Ő Testének tagjai vagyunk - 1Kor.12:13.

55. Az Ő menyasszonya vagyunk - Ef.5:25-27

56. Szentek vagyunk - 1Pt.2:9

57. Mi vagyunk az Ő szent papsága - 1Pt.2:5;9

58. Az Ő királyi papsága vagyunk - 1Pt.2:9; Jelen.1:6

59. Választott papság és kiváltképpen való nép vagyunk - Tit.2:14; 1Pt.2:9

60. Az Ő öröksége vagyunk - Ef.1:18

61. Isten épülete vagyunk - 1Kor.3:9

62. Mennyi állampolgárok vagyunk - Luk.10:20; Ef.2:19; Fil.3:20; Zsid.12:22

63. Az Ő munkatársai vagyunk - 1Kor.3:9; 1Kor.6:1

64. Krisztus követei vagyunk - 2Kor.5:20

65. Isten szolgái vagyunk - 2Kor.3:3; 2Kor.3:6; 2Kor.6:4

66. Az Ő cselédei vagyunk - Gal 6:10; Ef.2:19; 3:15

67. Az Ő atyjafiai vagyunk - Zsid.2:11

68. Most világosság vagyunk az Úrban - Ef.5:8; 1Thessz.5:4

Tapasztalati (27 dolog, amit érezhetünk is)

69. Nincs kárhoztatás a hívő számára - Róm.8:1; Jn.3:18; Jn.5:24; 1Kor.11:32

70. A bűneink megbocsátattak - 1Pt.2:24.Róm.4:25

71. Megeleveníttettünk - Ef.2:1; Kol.2:13

72. Menetelünk van Istenhez - Róm.5:2; Ef.2:18; Zsid.4:14-16; Zsid.10:19-20

73. Szeret minket - Jn.3:16; Ef.2:4; Ef.5:2

74. Kegyelmet ad nekünk - Ef.2:8

75. Nekünk adja az Ő hatalmát - Ef.1:19; Fil.2:13

76. Hűséges mihozzánk - Fil.1:6; Zsid.13:5

77. Nekünk adja az Ő békességét - Kol.3:15

78. Reménységet ad - Ef.1:18

79. Minden szellemi áldást nekünk ad - Ef.1:3

80. Nyugodalmat ad - Zsid.4:3

81. Örömet ad - Róm.15:13; l.Pt.1:8

82. Megvigasztal - 2Thessz.2:16

83. Esedezik értünk - Zsid.7:25; Zsid.9:24; Róm.8:34

84. Megtart minket - Róm.5:2

85. Tanít minket - Tit.2:12-13

86. Megvált minket - Róm.1:16

87. Örökséget ad nekünk - Ef.1:14; Kol.3:24; Zsid.9:15; 1Pt.1:4

88. Közösségünk van vele - 1Kor.1:9; 1Ján.1:9

89. Hű hozzánk a szenvedésben - Róm.8:18; Fil.1:29; Kol.1:24; 1Thessz.3:3; 2Tim.2:12; 1Pt.2:20; 1Pt.4.12-13

90. Isten beszéde munkálkodik mibennünk - 1Thessz.2:13

91. Nem szégyenülünk meg - Róm.9:33; Róm.10:11

92. Nem szomjúhozunk soha többé - Jn.6:35

93. Nem szégyeníttetünk meg - 1Pt.2:6.

94. Legyőzzük a világot - 1Jn.5:5

95. Az Ő hatalma felséges nagysága irántunk van, akik hiszünk - Ef.1:19

http://johir.neobase.hu/book/95_dolog_amit_Isten_biztosit_a_hivonek_a_megteres_pillanataban

csilla664 jézus követése

Isten szeretete - Jesus Culture