Bővített Biblia

Zsolt. 72,1 Salamoné [zsoltár]. Isten, a te ítéleteidet [(mišəpáṭ): törvényeidet] add a királynak, és a te igazságodat a király fiának [(cəḏáqáh): jogaidat ruházd a király fiára].958

Zsolt. 72,2 Hadd ítélje népedet igazsággal, [(dín (ceḏeq): kormányozza igazságosan népedet] és a te szegényeidet méltányossággal [(ʿání mišəpáṭ): és törvényesen az elnyomott szerencsétlen, nyomorultakat].959

Zsolt. 72,3 Teremjenek a hegyek békességet960 [a hegyek és halmok (násá' náśá' šálôm): hozzanak békét] a népnek, és a halmok igazságot.961

Zsolt. 72,4 Legyen bírája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. [Héber szerint: (šáp̄aṭ): Szolgáltasson igazságot az (ʿání): elnyomott, szerencsétlen nyomorultaknak. (jášaʿ): segítse meg a ('eḇəjôn): szükségben levőket, (dáḵá'): de tiporja el az (ʿášaq): elnyomó sanyargatókat].962

Zsolt. 72,5 Féljenek [(járé'): tiszteljenek] téged, amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, élj addig, míg nap és hold lesz nemzedékről nemzedékre.963

Zsolt. 72,6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi, megáztatja, és átitatja a földet.964

Zsolt. 72,7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, amíg nem lesz [amíg el nem tűnik] a hold.965

Zsolt. 72,8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig [a földvégéig].966

Zsolt. 72,9 Boruljanak le [(káraʿ): hajtsanak térdet] előtte [(páním): jelenlétében] a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.967

Zsolt. 72,10 Tarsis [jelentése: erősség, megerősített előőrs; kemény, jól megalapozott; szigorú; leigázás] és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba [jelentése: Sába népe] és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé [Héber szerint: Tarsis és a szigetek királyai (šúḇ): visszatérnek, visszafordulnak (minəḥáh'ešəkár): áldozati ajándékot (qáraḇ qáréḇ): hozva].968

Zsolt. 72,11 Hajoljanak meg, és [(šáḥáh): hódoljanak] előtte mind a királyok, és minden nemzet [(gój gôj): minden nép] szolgáljon néki.969

Zsolt. 72,12 Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője. [Héber szerint: A (nácal): veszélyből kiragadja, megmenti, megszabadítja, megvédi a (šávaʿ): segítségért kiáltó ('eḇəjôn): rászorulót, a szükségben levőt. Az (ʿání): elnyomott, szerencsétlen nyomorultat (ʿázar) megsegíti].970

Zsolt. 72,13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja. [(ḥús): megszánja a (dal): gyenge, erőtlen, szegényt, és a ('eḇəjôn): szűkölködő, segítségre szoruló (nep̄eš): életét (jášaʿ): megmenti, megőrzi, megtartja];

Zsolt. 72,14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti és vérük drága az ő szemében. [Héber szerint: Az (tôḵ tóḵ): elnyomástól, erőszaktól, és a (ḥámás): kegyetlen, méltatlan bánásmódtól (gá'al): visszavásárolja, kiváltja (nep̄eš): őket. (dám): vérük, és életük (jáqar): értékes az Ő (ʿajin): szemében].971

Zsolt. 72,15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.972

Zsolt. 72,16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. [Héber szerint: A (bar): gabona (pissáh): bősége legyen a ('erec): föld országaiban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, (cúc): ragyogjanak, csillogjanak, tündököljenek a föld (ʿír) városai].973

Zsolt. 72,17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. [Héber szerint: (šém): neve, és šém): jó híre (nún): terjedjen (ʿólám ʿôlám): mindörökké. (páním): Személye, jelenléte (šemeš): ragyogjon, mint a nap. (báraḵ): Térdet hajtva dicsérjék, áldják, magasztalják a (gój gôj): népek, nemzetek].974

Zsolt. 72,18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csodákat cselekszik egyedül!975

Zsolt. 72,19 Áldott legyen az ő dicsőséges [(káḇôḏ): fenséges] neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!976

Zsolt. 72,20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának imádságai.

958 És így folytatja Dávid: „Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt. [Héber szerint: Isten (páním jášaḇ): módjára ülhessen trónján, és uralkodjék (ʿólám ʿôlám): örökké. (ḥeseḏ nácar): szeretet és hűség őrizze, és oltalmazza őt]” (Zsolt. 61,8).

959 Hát: „Nyisd meg a te szádat a mellett, aki néma, a mulandó emberek ügyéért, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre. Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!” (Péld. 31,8-9). Azért: „Mert az Atya nem ítél, nem választ el, nem különít el, nem választ ki senkit, és nem hozza helyre a helytelent. Hanem az ítéletet, a megkülönböztetést, különbségtételt, döntést, és hogy a helytelent helyrehozását egészen a Fiúnak adta, teljesen a Fiúra bízta” (Ján. 5,22).

960 Békesség (salom) az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is hangzik

961 Akkor: „Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi” (Zsolt. 65,13)

962 A Király igazságszolgáltatását egy példázatban mutatja be a Szent Szellem: „Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte. És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban. És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban. És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt. És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette. Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem. Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt. Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozták a kardot a király elé, a király ezt parancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja. Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot” (1 Kir. 3,16-28). Így bátorít Isten Dávidon és Ézsaiáson keresztül: „Zengjetek az Úrnak, [énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik; hirdessétek [beszéljétek el] a népek [a nemzetek] között az ő cselekedeteit, [hatalmas tetteit]. Mert számon kéri a kiontott vért, [a vérontást] megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]” (Zsolt. 9,12-13). „Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! Mert nem veti meg, és nem utálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. „...Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!” (Zsolt. 22,24; Ésa. 49,13). És: „Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” (Zsolt. 34,18) Dávid megvallása: „A szegények kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel. ...Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”(szarx = hústest)” (Zsolt. 10,17) (Zsolt. 65,3).

963 És folytatódik a kijelentés: „Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e Dávidot? Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll, és megmarad örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,36-38).

964 Dávid megvallása az Igéről: „Az Úrnak Szelleme szólott én bennem, és az ő beszéde, az Ő igéje az én nyelvem által. Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből. (Más fordítás: mint a fölkelő nap reggeli fénye melynek sugarától eső után fű zöldül a földön)” (Sám. 23,2.4). Hát: „Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit (igéit)! Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon beszédem, mint langyos zápor a gyenge fűre” (5 Móz. 32,1-2). És az Úr kijelentése: „Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, (hulljon igazság / ige a fellegekből)! Nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!” (Ésa. 45,8). Hóseás pedig így prófétál a testté lett Igéről: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet” (Hós. 6,3).

965 És akkor: „A szelídek, az [(ʿánájv ʿánáv): alázatos, elnyomott, szerencsétlen nyomorultak] pedig öröklik [(járéš járaš): elfoglalják, és birtokba veszik] a földet, és gyönyörködnek nagy békességben, azaz [(šálóm šálôm): jó egészségben, jólétben, biztonságban, sikerben, a veszély érzetétől való mentességben; boldogságban, boldogulásban]” (Zsolt. 37,11). Mert: „Igazságban [(mišəpáṭ): jóindulatúan] járatja, [végzésével (dáraḵ): vezérli] az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat], és az ő útjára [(dereḵ): ösvényére] tanítja meg az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat]” (Zsolt. 25,9). És Ő: „királyként uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának, országának, és uralkodásának vége nem lészen!” (Luk. 1,33). Az Ő: „idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké” (Dán. 2,44).

966 És így folytatódik a kijelentés: „… szövetséget kötött az Úr Ábrámmal, (jelentése: magasztos Atya, a magasság Atyja) mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) (Egyiptom (Aigüptosz): = " kettős teher, dupla nehézség") Egyiptom = "Ptah szellemének háza" (Ptah az ókori egyiptomi vallás egyik istene) folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes (jelentése: görög alakja a héber Frátnak; édes, kellemes víz; nagyon széles, túláradó; termékenység folyója) folyóvízig” (1 Móz. 15,18). Az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy kinek szól az ígéret: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak (jelentése: sokaság Atyja) szóltak, és adattak, és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus (jelentése: Felkent)” (Gal. 3,16). Őnéki szól az ígéret: „Hűségem és kegyelmem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és szeretetemet és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjai” (Zsolt. 89,25-30). Hogy ez mit jelent azt Dávidon keresztül mutatja be a Szent Szellem: „És hírnevet szerze Dávid, (jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember) amikor visszatért, miután a Siriabelieket (jelentése: felföld, magaslat, felmagasztalt) leverte a sós völgyben, tizennyolc ezret. Az Idumeusok (jelentése: Edomhoz hasonló). Edom görög és római neve) közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala. Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, (jelentése: héb. Jisrael: Isten harcol, Isten harcosa, hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik) és szolgáltat vala Dávid az egész nép között jogot és igazságot” (2 Sám. 8,13-15). És fia örökli az ígéretet: „Salamon (jelentése: békességes, békés, béke) pedig uralkodik minden országokon a folyóvíztől fogva egész a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) földéig és Egyiptomnak határáig, Mivel ő uralkodik minden helyeken, a folyóvízen túl Thifsától (jelentése: átjáró, gázló) fogva egész Gázáig (jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített hely); minden királyokon, akik a folyóvízen túl valának; ezért mindenfelől békesség volt körülötte” (1 Kir. 4,21.24). Ő: „… békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig” (Zak. 9,10). Így bátorítja az Úr az Ő népét: „Kérd tőlem, és örökségül adom neked a pogányokat, a népeket, és nemzeteket birtokodul, a föld határait, a földkerekséget” (Zsolt 2,8). „És határodat a veres tengertől a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd azokat előled” (2 Móz. 23,31).

967 Ézsaiás így prófétál: „És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek” (Ésa. 49,23). „Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!” (Mik. 7,17).

968 És így folytatódik a prófécia: „Tyrus [jelentése: sziklák, sziklák városa] leánya is, a nép dúsai [(ʿášír): gazdagjai], ajándékkal hízelegnek néked [(páním): személyednek]. (Zsolt. 45,13). „A Séba királynéasszonya … bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala (balzsamot), fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele” (1 Kir. 10,1-2). „És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, … drágaságokat” (2 Krón. 32,23). Ézsaiás így prófétál erről: „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6). És a prófécia beteljesedését mutatja be az Evangélium: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, és útra keltek. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, és vezette őket mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával. És leborulván, tisztességet tőnek, hódoltak néki, és imádták Őt. És kincses ládáikat kinyitva, kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki: aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumait a megpróbált hitnek, imádatnak, és illatos kenetnek)” (Mát. 2,1-2.9-11). És a továbbiakban: „Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, (megbilincselve vonulnak), előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!” (Ésa. 45,14). És így szól a prófécia arról, hogy milyen ajándékról van szó: „Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged” (Ésa. 60,9). „A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból hoznak majd neked ajándékokat. [Héber szerint: A Te Jeruzsálemben álló (hêḵál): templomodba (jáḇal): hoznak (šaj): ajándékokat]” (Zsolt. 68,30). Pál apostolon keresztül kerül megerősítésre az ajándékról szóló prófécia: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16). És a prófécia beteljesedése: „És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen, egy etióp férfiú, Kandakénak, a szerecsenek, az etiópok királyasszonyának hatalmas, nagyhatalmú, és nagy tekintélyű komornyikja, és legfőbb eunuchja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő hintóján ül vala, és olvasá Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a hintóhoz! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az eunuch az Ézsaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol? Ő pedig monda: Mi módon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki örömüzenetként a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, mi az akadálya, hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a hintót, és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és Fülöp bemerítette őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme megragadva fölkapta, és elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, De azért örvendezve utazott tovább a maga útján” (Csel. 8,27-39).

969 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]. Mert az Úré [(jəhóváh): Jahvéé, az Örökkévalóé] a királyi hatalom [a királyság], uralkodik a pogányokon [a nemzetek felett] is” (Zsolt. 22,28-29). Bizony: „Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9). Igen: „tisztelik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet” (Zsolt. 102,16). „Mert ímé, sötétség borítja a földet, (sűrű homály) és éjszaka a (nemzeteket) népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez” (Ésa. 60,2-3). „Ki ne tisztelne téged, Urunk! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted” (Jel. 15,4). És mindez: „lészen az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). És a mennyben: „hatalmas hangok szólaltak meg: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké” (Jel. 11,15).

970 Isten: „A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától…” (Jób. 36,15). Jób is ezt vallja magáról: „Mert megmentem a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége” (Jób. 29,12).

971 Mert Ő: „számon kéri a vérontást, a kiontott vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények, a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak sóhajáról, jajkiáltásáról” (Zsolt. 9,13). És: „A szegények, elnyomottak, szerencsétlenek, gyöngék, szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma, elnyomása, pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása miatt. A nyomorultak, a segítségre szoruló, szegény, nincstelen koldusok nyögése, sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása miatt most azonnal felkelek, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló. Biztosságba helyezem, és segítséget, szabadulást, biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget, egészséget, megtartást adok mindenkinek, aki arra sóvárogva vágyik, és megszabadítom azokat, kiket tőrbe ejtett az ellenség,és bizalmat gerjesztek bennük” (Zsolt. 12,6).

972 Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik” (Ésa. 60,6).

973 Dávid így folytatja: „Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. [Héber szerint: (ráváh): Bőségesen megöntözöd, átitatod, (telem): barázdáit, és (gəḏúḏáh gəḏúḏ): mélyedéseiben a (náḥéṯ): göröngyöt, a rögöt szétlapítod, (rəḇíḇím): bőséges záporral (múḡ): megpuhítod, és elmállasztod. (cemaḥ): Sarját, termését (báraḵ): megáldod, és javaidból részesíted]. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, [(ṭôḇ): áldásoddal], és a te nyomdokaidon, a Te [(maʿəgál): utadon] a kövérség [(dešen): termékenység, bőség] fakad [(ráʿap̄): csepeg, harmatoz]; Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek [ujjonganak] és énekelnek” (Zsolt. 65,11-14). És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak) pengessetek hárfát (énekeljetek hárfakísérettel) a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára (esőt bocsát a földre), és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8). Ő az: „Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből” (Zsolt. 104,13-14). És hogy milyen esőt küld az Úr, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, az én igém is, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, és eléri célját a hová, és amiért küldöttem” (Ésa. 55,10). És: „A föld megadja az ő gyümölcsét (meghozza termését): megáld minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsolt. 67,7). „Békességet ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14). És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és éltek) és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és biztonságban) lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).„És reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2).

Dávid imában vallja meg az Úr ígéreteit: „Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. (Marháink legyenek kövérek), ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene” (Zsolt. 144,13-15). Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon” (Ésa. 30,23).

974 És így folytatódik a prófécia: „megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (Móz. 12,3). És az Újszövetség jelenti ki, hogy kiről szól a prófécia: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11). Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi kommentár). Ő: „az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és Jézus neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket]. (Csel. 4,12).

975 Az Úr az: „Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): számos, hatalmas], végére mehetetlen dolgokat művel [(ḥéqer): kikutathatatlanul], és csodákat, amiknek száma nincsen [csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul]. (Jób. 5,9). Ő az: „Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas] dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, [(ḥéqer): kikutathatatlanul] és csodákat megszámlálhatatlanul” (Jób. 9,10). Igen: „Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te (erődet), és hatalmadat” (Zsolt. 77,15).„Mert nagy vagy Te és csodadolgokat művelsz; (csodákat teszel) csak te vagy Isten egyedül!” (Zsolt. 86,10). Hát: „Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt. 136,3-4).

976 És Dávid újra-és újra megvallja, hogy: „Áldott az Úr, Izráelnek Istene [(jəhóváh'ĕlóhím): Jahve, az Örökkévaló Isten] öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! (Zsolt. 41,14). „Hát: „Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen” (Zsolt. 89,53). Igen: „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat” (Zsolt. 106,48). És: „Mindenki dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 150,6). A mennyben, és a földön hangzik a megvallás: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,13-14). „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, hogy rátekintett népére, meglátogatta és megváltást szerzett neki, és megváltotta az ő népét” (Luk. 1,68)

Bővített Biblia

Oldalak

2018. június 6.

Akarsz sikeres életet élni?

Spurgeon: A BIBLIA

Joseph Prince: A félelem ellenszere

Autó vezetés

Victor János: A szeretetről.

Mire nézzünk?

2018. május 30.

Nincs más NÉV

Zsoltár 72. Prófécia a Krisztus országáról.(héberrel és kapcsolódó igékkel)

Légy bőkezű!

„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Pét. 2.24)

Imádság:

Kedvenc oldalaim

Címkék