2014. április 3.
2014. április 2.
Ige: JÉZUS érintésére menekül a láz!
„És
a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.
A Simon napa, vagyis anyósa pedig
hideglelésben betegen; lázasan fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle, szólnak
az érdekében.
És Ő odamenvén, kézen fogva fölemelé,
felsegítette, és talpra állította azt, annak kezét fogván. és erre mindjárt
elhagyá, vagyis elengedte azt a
hideglelés, a láz, és azonnal, felszolgál vala nékik* (Márk. 1,29-31)
*Lukács is ír a történetről: „A zsinagógából eltávozva
elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az
érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz
elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik” (Lk. 4,38-39)
Máté
bizonyságtátele pedig így hangzik: „Amikor
Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus
megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és
szolgált neki” (Mt. 8,14-15).
Istenünk a bűnről!
„Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR.
Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a
bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám…” (Ésa.
1,18-19)
A gőg lealacsonyít
Aki felmagasztalja magát,
megaláztatik.
(Lukács 18, 14)
A nagyravágyás mélyen a
természetünkben gyökerezik. Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta. „Olyanok
lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette
fel a gőgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az első ember és veszítette el
igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége,
elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot. A kevélyeket
Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza. A gőg pontosan ellentéte Istennek.
Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll. Önmaga
dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.
Nemcsak külső fellépésben
vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt. Bár a büszke szavakból,
öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a
szív mélyén fészkel, mégha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé
rejtőzik is. Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis
felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.
A gőgöt két dologról lehet
felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet
figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem
ellentmondást nem tud elviselni. A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek,
könnyen megsértődnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat,
és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik
őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő,
hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el
is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és
értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában,
hanem mint lelki gőg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére,
ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívő
bukott el megszégyenítő módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba
tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg. Ha mi nem hajlunk meg,
akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és
tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!
Carl Eichhorn "Isten
muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Bob Gass: Megszilárduló házasság
„A szeretet soha el nem
múlik…” (1Korinthus 13:
Íme öt nagyszerű ötlet, amely
új életet vihet a házasságodba.
Először: újítsd meg az elkötelezettséged. A
göröngyök és csiszolatlan pontok természetesek egy házasságban. Mi másra
számíthatnál két tökéletlen embertől? Döntsd el: „Újra meg fogom nyerni
házastársamat!”, és kezdj el e szándék, nem pedig a felgyülemlett érzések
szerint cselekedni. Mondd ezt: „Megteszek mindent, amit lehet, hogy a
házastársamnak a legjobb legyen”. Igaz, hogy nehéz, ha csak az egyik fél
kötelezi el magát erre, de ha megteszed, akkor „beállsz Isten nyomába” és
engeded, hogy Ő tegye, amit kell a pároddal. Bármely házasság működőképes, ha
két ember kimondja ezt: „Uram, mondd meg, mit tegyünk!”. Isten képes megújítani
a házasságodat, de ennek sok munka az ára. Az érzések vissza fognak jönni, de
nem lehet meghatározó szerepük a döntéseidben.
Másodszor: kezdj el újra randevúzni a
pároddal! Senki sem szereti, ha jelenlétét magától értetődőnek veszik, ezért
tedd magadévá a következő hozzáállást: „Továbbra is udvarolni fogok a páromnak,
és igyekszem őt megnyerni”.
Harmadszor: adj fel valamit a társadért!
Pozitív üzenete lesz, ha ezt mondod: „Igen, ezt terveztem, de inkább veled
töltöm ezt az időt”.
Negyedszer: figyelj oda a kis dolgokra! A kis
dolgokról könnyű megfeledkezni, mint például a bókok, vagy egy kis kártya,
melyen ez áll: „szeretlek”. Vagy lepd meg a férjedet azzal, hogy azt a ruhát
viseled, ami neki legjobban tetszik, és különleges ételt készítesz neki.
Végül: hangsúlyozd a pozitív
dolgokat!
A kritizálásra bárki képes. Ha keresed, mindig
fogsz találni a társadban tökéletlenségeket. Próbálj helyette olyan dolgokat
keresni, amelyekben jó! Add tudtára, amit találtál, és figyeld, hogy mi
történik!
Ha fals a dal
„Senki sincs olyan szent, mint az Úr, sőt
rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk!”
Sámuel 1. könyve 2:2.
Anna meddő volt. Hosszú
éveken át imádkozott és Isten meghallgatta őt. Egy kisfiúval – Sámuellel ajándékozta
meg. Bár nem volt költő, szíve háláját egy gyönyörű dalban énekelte el. Ezt a
csodaszép művet olvashatod 1 Sámuel 2. fejezetében.
Nemcsak sírni tudott, hogy
miért nincs gyermeke, nemcsak könyörgött érte, hanem mert szívből, hangosan
hálát adni. Nem zavarta, milyen szavakba önti örömét.
Nagymamám szokta mondani:
„Kéréseink útja kitaposott országút, köszönetünk ösvényét meg benőtte a gyom!”
Ne légy ilyen! Merj szívből
és őszintén köszönetet mondani! Dalolj! Nem baj, ha kicsit fals, ha egy oktávval
lejjebb kezdted. Énekelj! Adj hálát! Köszönd meg!
Mert mialatt ezt teszed,
elfelejtesz – sőt nem is tudsz – panaszkodni!
És hát tényleg van miért
hálát adni!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/ha-fals-dal.html
Pásztor Chris: Lásd A Valóságot az Árnyékon Túl
Zoltan Berki
A hit pedig a reménylett
dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsidó levél
11:1).
A hit képesség, látni és
járni abban a valóságban, amely az érzékszervek számára nem megtapasztalható. A
hit látja ezt a valóságot az árnyékon túl is. Hit által, az Isten Igéjén
keresztül, a szellemeddel látsz és kijelented azt, a nehézséget okozó
ellenállás ellenére. “Az vagyok, akinek Isten mond, azzal rendelkezem, amire
Isten azt mondja, hogy rendelkezem vele; meg tudom tenni mindazt, amire Isten
mondja, hogy képes vagyok megtenni!”
Így lett Ábrahám a teljes
Föld örököse. Amikor Isten ezt mondta neki “Az Úr pedig monda Ábrámnak,
minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a
hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, a
melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre” (Mózes 1. könyve 13:14-15),
tudta, hogy Isten nem fizikai földről beszél. Hittel, a szellemi szemével látta
az egész világot és hitt: “Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az
Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul” (Róma levél 4:3).
A Kolossé levél 1:13 versszak
szerint Isten átvitt minket az Ő szerelmes Fia országába. Egy szellemi
királyság részesei vagyunk, és ebben a királyságban. Az Úr megáldott minket
minden szellemi áldással (Efézusi levél 1:3). Ez mindent tartalmaz, amely az
életre és a kegyességre elegendő. (2 Péter levél 1:3). A gyógyulásod, a
bővölködésed, a sikered, a győzelmed és a magasabb szintű, dicsőséges életed
beteljesedtek Krisztusban; a szellemi birodalomban már valóságként léteznek.
Ragaszkodjál ezekhez a szellemi valóságokhoz, és hit által tedd azokat a
természetes szinten is valósággá az életedben. Lásd és vedd birtokba a
szellemed által, mert Isten innen vezet Téged. A hiteddel megvalósíthatod annak
a szellemi királyságnak a valóságát, amelyhez tartozunk és uralhatod általa a
természetes világot. Uralhatod az üzleti világot, szervezeteket, városokat,
nemzeteket és valójában a teljes világot Krisztusért és az Evangéliumért.
Dicsőség Istennek!
Megvallás
A hit szemével látok és
veszem birtokba az örökségemet a szellemi birodalomban. Jézus Krisztusban
legyőztem a világot és annak rendszerét. Hatlamas lépésekkel haladok előre. A
Sátán és a sötétség hordái, beleértve minden rossz dolgot a világban, a
hatalmam alá vannak rendelve és győztesen uralkodom azok felett Krisztusban.
Halleluja!
További tanulmányok: 2
Korinthus levél 5:7; 1 János levél 5:4
2014. március 31.
Zsoltár 9. ISTEN MEGMENTI A MEGIGAZULTAT (szerkesztett)
Zsolt. 9,1 Az
éneklőmesternek [karvezetőnek,
karmesternek] a múthlabbén szerint. [„A
fiú halála” kezdetű ének dallamára; oboára és hárfára. Végig, fia
titkaiért] Dávid zsoltára.
Zsolt. 9,2 Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [əhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]
Zsolt. 9,3 Örülök és örvendezek [vigadok, és ujjongok] Tebenned, [és Benned van örömöm]. Zengedezem, [magasztalom, és zsoltárral dicsőítem], oh, Magasságos, [Felséges] a
te nevedet
Zsolt. 9,4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, [visszafordultak], és elbuktak, [elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és
elestek] és elvesztek [eltűntek,
semmivé lettek, elpusztultak] a
Te orczád előtt [a Te színed
előtt]. »Más
fordítás: Miattad hátat
fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen«
Zsolt. 9,5 Hogy véghezvitted [végrehajtottad]
ítéletemet
és [képviselted]
ügyemet. Az
ítélő-székben [vagyis
trónodon] ültél, mint igaz [igazságos]
bíró, [ki
igazsággal ítélsz, és javamra
ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat,
fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben
trónodon
ülve, mint igaz bíró]
Zsolt. 9,6 Megdorgáltad [figyelmeztetted]
a
pogányokat, [a népeket, nemzeteket] elvesztetted [semmivé tetted, megsemmisítetted]
a gonoszt
[elpusztítottad
az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt]:
nevüket mindörökre [időtlen
időkre] kitörölted
Zsolt. 9,7 Az ellenség
megszünt [eltűnt, csatát vesztett, kardjai végkép
ellankadtak], elpusztult
örökre [teljesen,
és végleg megsemmisült]; és a városoknak, amiket feldúltál [amik leromboltattak, romokban hevernek] még az emlékezetük is elveszett [velük együtt tűnt el mint a hang
Zsolt. 9,8 Az Úr pedig
örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. [Más
fordítás: De az ÚR örökké trónján
ül, fölállította, és megszilárdította királyi trónját]
Zsolt. 9,9 És ő megítéli
a világot [a
föld kerekségét] igazsággal, törvényt tesz
a népeknek méltányosan. [Más fordítás: És Ő igazságosan
(šáp̄aṭ): bíráskodik és
kormányoz a világ fölött, (ceḏeq): egyenességben, és igazságban, (dún dín): uralkodik, és irányítja (lə'ôm lə'óm): nemzeteket]
Zsolt. 9,10 És lesz az Úr
nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]
Zsolt. 9,11 Azért te benned
[(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek
Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]
Zsolt. 9,12 Zengjetek az
Úrnak, [énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik; hirdessétek [beszéljétek el] a népek [a nemzetek] között az ő
cselekedeteit, [hatalmas tetteit]
Zsolt. 9,13 Mert számon
kéri a kiontott vért, [a vérontást]
megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak,
elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]
Zsolt. 9,14 Könyörülj
rajtam, [légy kegyelmes]
Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, [szorultságomat, szenvedésemet, elnyomásomat] amely gyűlölőim miatt van, [Nézd, szorongatnak, nyomorgatnak, és üldöznek
ellenségeim]. De Te vagy, aki felemelsz [és
kiszabadítsz] engem a halál kapuiból [(máveṯ): betegségből, csapásból, pusztulás, és
romlásból]
Zsolt. 9,15 Hogy [elbeszélhessem], és hirdessem minden dicséretedet [dicsőségedet, és sok dicső tettedet] Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek [(gúl gíl): vigadhassak, és ujjongjak] a te
szabadításodban [a Te segítségedben, üdvösségedben]
Zsolt. 9,16 Besülyedtek [beestek, bezuhantak] a pogányok [a
népek, nemzetek] a verembe [a gödörbe, a veszedelembe], amelyet [maguk]
ástak [másoknak készítettek]; a [rejtett]
hálóban, [csapdában, vagy tőrben] amelyet elrejtettek, [és titkon vetettek] megakadt [megbotlott, belegabalyodott, és megfogatott] a lábuk. [Más fordítás: A nemzetek beleestek a verembe, amelyet
ástak, és ájuk saját lábukat fogta meg]
Zsolt. 9,17 Megismertetett
[(jḏʿ): megmutatta magát, megnyilatkozott] az Úr, ítéletet [(mišəpáṭ): döntést] hozott, és [(ʿáśáh): beteljesítette, végrehajtotta]. A [(rášáʿ):] gonoszt annak kezemunkájával ejtette el [kötötte meg, és ejtette náqaš): csapdába, így szolgáltatott igazságot]. Higgajon [(higgájôn): ez
elmélkedésre való]. Szela. [(seláh):
közjáték, csend, szünet]. »Új fordítás: Megnyilatkozott az Úr,
ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt
saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela«
Zsolt. 9,18 Seolba [vagyis a holtak hazájába] jutnak, és [(šúḇ): újra meg újra, ismételten visszakerülnek, visszatérnek] a gonoszok, (rášáʿ: a célt eltévesztők). És oda minden [olyan] nép [és nemzet], amely elfeledkezik Istenről
Zsolt. 9,19 Mert a szegény
[('eḇəjôn): rászoruló, szükségben levő,
elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló] nem lesz [(nécaḥ necaḥ): teljesen], és végképen elfelejtve. A nyomorultak [(ʿánájv
ʿánáv): elnyomott
szerencsétlenek, szelídek] reménye és [(tiqəváh):
várakozása] sem vész el örökre [s
aki bajban is remél, nem csalódik soha]
Zsolt. 9,20 Kelj fel Uram,
ne hatalmasodjék el a halandó; (Ne engedd, hogy erőszakoskodjanak, nehogy elbízza magát (ʿázaz): az erősnek mutatkozó ember, (šáp̄aṭ): tégy
igazságot, szólítsd színed elé], hogy megítéltessenek a pogányok [a
népek, nemzetek] te előtted
Zsolt. 9,21 Rettentsd meg,
Uram, őket; [töltsd el őket
rettegéssel; Kelts bennük félelmet; Rendelj, Uram törvényhozót föléjük] tudják meg a pogányok [népek;
nemzetek], hogy halandók [csak ('ĕnôš): esendő emberek] ők! Szela [(seláh):
csend]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)