Boldizsár Sándor Világosság

Ige: JÉZUS érintésére menekül a láz!

 „És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.

A Simon napa, vagyis anyósa pedig hideglelésben betegen; lázasan fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle, szólnak az érdekében.

És Ő odamenvén, kézen fogva fölemelé, felsegítette, és talpra állította azt, annak kezét fogván. és erre mindjárt elhagyá, vagyis elengedte azt a hideglelés, a láz, és azonnal, felszolgál vala nékik* (Márk. 1,29-31)

*Lukács is ír a történetről: „A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik” (Lk. 4,38-39)

Máté bizonyságtátele pedig így hangzik: „Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mt. 8,14-15).

Mindent kegyelemből kaptam

Az asztalos keze

Istenünk a bűnről!

 „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Ha készségesen hallgattok rám…” (Ésa. 1,18-19)

Jeff Abbott: A szeretet

A szeretet már nem szeretet, ha feltételekhez kötött.

Köszönöm Uram!

 „Hogy meglátták az én szemeim a te Üdvözítődet” (Luk 2:30)

A gőg lealacsonyít

Aki felmagasztalja magát, megaláztatik.

(Lukács 18, 14)

A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik. Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta. „Olyanok lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gőgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az első ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége, elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot. A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza. A gőg pontosan ellentéte Istennek. Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll. Önmaga dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.

Nemcsak külső fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt. Bár a büszke szavakból, öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, mégha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtőzik is. Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.

A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni. A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő, hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg. Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Bob Gass: Megszilárduló házasság

„A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:

Íme öt nagyszerű ötlet, amely új életet vihet a házasságodba.

 Először: újítsd meg az elkötelezettséged. A göröngyök és csiszolatlan pontok természetesek egy házasságban. Mi másra számíthatnál két tökéletlen embertől? Döntsd el: „Újra meg fogom nyerni házastársamat!”, és kezdj el e szándék, nem pedig a felgyülemlett érzések szerint cselekedni. Mondd ezt: „Megteszek mindent, amit lehet, hogy a házastársamnak a legjobb legyen”. Igaz, hogy nehéz, ha csak az egyik fél kötelezi el magát erre, de ha megteszed, akkor „beállsz Isten nyomába” és engeded, hogy Ő tegye, amit kell a pároddal. Bármely házasság működőképes, ha két ember kimondja ezt: „Uram, mondd meg, mit tegyünk!”. Isten képes megújítani a házasságodat, de ennek sok munka az ára. Az érzések vissza fognak jönni, de nem lehet meghatározó szerepük a döntéseidben.

 Másodszor: kezdj el újra randevúzni a pároddal! Senki sem szereti, ha jelenlétét magától értetődőnek veszik, ezért tedd magadévá a következő hozzáállást: „Továbbra is udvarolni fogok a páromnak, és igyekszem őt megnyerni”.

 Harmadszor: adj fel valamit a társadért! Pozitív üzenete lesz, ha ezt mondod: „Igen, ezt terveztem, de inkább veled töltöm ezt az időt”.

 Negyedszer: figyelj oda a kis dolgokra! A kis dolgokról könnyű megfeledkezni, mint például a bókok, vagy egy kis kártya, melyen ez áll: „szeretlek”. Vagy lepd meg a férjedet azzal, hogy azt a ruhát viseled, ami neki legjobban tetszik, és különleges ételt készítesz neki.

Végül: hangsúlyozd a pozitív dolgokat!

 A kritizálásra bárki képes. Ha keresed, mindig fogsz találni a társadban tökéletlenségeket. Próbálj helyette olyan dolgokat keresni, amelyekben jó! Add tudtára, amit találtál, és figyeld, hogy mi történik!

Ha szívemben

Ne félj!

„…Mert kegyelmet találtál az Istennél” (Luk. 1,30)

Ha fals a dal

 „Senki sincs olyan szent, mint az Úr, sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk!”

Sámuel 1. könyve 2:2.

Anna meddő volt. Hosszú éveken át imádkozott és Isten meghallgatta őt. Egy kisfiúval – Sámuellel ajándékozta meg. Bár nem volt költő, szíve háláját egy gyönyörű dalban énekelte el. Ezt a csodaszép művet olvashatod 1 Sámuel 2. fejezetében.

Nemcsak sírni tudott, hogy miért nincs gyermeke, nemcsak könyörgött érte, hanem mert szívből, hangosan hálát adni. Nem zavarta, milyen szavakba önti örömét.

Nagymamám szokta mondani: „Kéréseink útja kitaposott országút, köszönetünk ösvényét meg benőtte a gyom!”

Ne légy ilyen! Merj szívből és őszintén köszönetet mondani! Dalolj! Nem baj, ha kicsit fals, ha egy oktávval lejjebb kezdted. Énekelj! Adj hálát! Köszönd meg!

Mert mialatt ezt teszed, elfelejtesz – sőt nem is tudsz – panaszkodni!

És hát tényleg van miért hálát adni!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/ha-fals-dal.html

Pásztor Chris: Lásd A Valóságot az Árnyékon Túl

Zoltan Berki

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsidó levél 11:1).

A hit képesség, látni és járni abban a valóságban, amely az érzékszervek számára nem megtapasztalható. A hit látja ezt a valóságot az árnyékon túl is. Hit által, az Isten Igéjén keresztül, a szellemeddel látsz és kijelented azt, a nehézséget okozó ellenállás ellenére. “Az vagyok, akinek Isten mond, azzal rendelkezem, amire Isten azt mondja, hogy rendelkezem vele; meg tudom tenni mindazt, amire Isten mondja, hogy képes vagyok megtenni!”

Így lett Ábrahám a teljes Föld örököse. Amikor Isten ezt mondta neki “Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre” (Mózes 1. könyve 13:14-15), tudta, hogy Isten nem fizikai földről beszél. Hittel, a szellemi szemével látta az egész világot és hitt: “Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul” (Róma levél 4:3).

A Kolossé levél 1:13 versszak szerint Isten átvitt minket az Ő szerelmes Fia országába. Egy szellemi királyság részesei vagyunk, és ebben a királyságban. Az Úr megáldott minket minden szellemi áldással (Efézusi levél 1:3). Ez mindent tartalmaz, amely az életre és a kegyességre elegendő. (2 Péter levél 1:3). A gyógyulásod, a bővölködésed, a sikered, a győzelmed és a magasabb szintű, dicsőséges életed beteljesedtek Krisztusban; a szellemi birodalomban már valóságként léteznek. Ragaszkodjál ezekhez a szellemi valóságokhoz, és hit által tedd azokat a természetes szinten is valósággá az életedben. Lásd és vedd birtokba a szellemed által, mert Isten innen vezet Téged. A hiteddel megvalósíthatod annak a szellemi királyságnak a valóságát, amelyhez tartozunk és uralhatod általa a természetes világot. Uralhatod az üzleti világot, szervezeteket, városokat, nemzeteket és valójában a teljes világot Krisztusért és az Evangéliumért. Dicsőség Istennek!

Megvallás

A hit szemével látok és veszem birtokba az örökségemet a szellemi birodalomban. Jézus Krisztusban legyőztem a világot és annak rendszerét. Hatlamas lépésekkel haladok előre. A Sátán és a sötétség hordái, beleértve minden rossz dolgot a világban, a hatalmam alá vannak rendelve és győztesen uralkodom azok felett Krisztusban. Halleluja!

További tanulmányok: 2 Korinthus levél 5:7; 1 János levél 5:4

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Lehet, hogy a legfontosabb feladat, amit Isten ma ránk bízott, nem volt mára betervezve. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Minden rendben van!

Vidám Szimfónikusok - 2012 05 27

Zsoltár 9. ISTEN MEGMENTI A MEGIGAZULTAT (szerkesztett)

Zsolt. 9,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek, karmesternek] a múthlabbén szerint. [„A fiú halála” kezdetű ének dallamára; oboára és hárfára. Végig, fia titkaiért] Dávid zsoltára.

Zsolt. 9,2 Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [əhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]

Zsolt. 9,3 Örülök és örvendezek [vigadok, és ujjongok] Tebenned, [és Benned van örömöm]. Zengedezem, [magasztalom, és zsoltárral dicsőítem], oh, Magasságos, [Felséges] a te nevedet

Zsolt. 9,4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, [visszafordultak], és elbuktak, [elgyengültek, meginogtak,  megbotlottak és elestek] és elvesztek [eltűntek, semmivé lettek, elpusztultak] a Te orczád előtt [a Te színed előtt]. »Más fordítás: Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen«

Zsolt. 9,5 Hogy véghezvitted [végrehajtottad] ítéletemet és [képviselted] ügyemet. Az ítélő-székben [vagyis trónodon] ültél, mint igaz [igazságos] bíró, [ki igazsággal ítélsz, és javamra ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat, fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben trónodon ülve, mint igaz bíró]

Zsolt. 9,6 Megdorgáltad [figyelmeztetted] a pogányokat, [a népeket, nemzeteket] elvesztetted [semmivé tetted, megsemmisítetted] a gonoszt [elpusztítottad az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt]: nevüket mindörökre [időtlen időkre] kitörölted

Zsolt. 9,7 Az ellenség megszünt [eltűnt, csatát vesztett, kardjai végkép ellankadtak], elpusztult örökre [teljesen, és végleg megsemmisült]; és a városoknak, amiket feldúltál [amik leromboltattak, romokban hevernek] még az emlékezetük is elveszett [velük együtt tűnt el mint a hang

Zsolt. 9,8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. [Más fordítás: De az ÚR örökké trónján ül, fölállította, és megszilárdította királyi trónját]

Zsolt. 9,9 És ő megítéli a világot [a föld kerekségét] igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. [Más fordítás: És Ő igazságosan (šáp̄aṭ): bíráskodik és kormányoz a világ fölött, (ceḏeq): egyenességben, és igazságban, (dún dín): uralkodik, és irányítja (lə'ôm lə'óm): nemzeteket]

Zsolt. 9,10 És lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]

Zsolt. 9,11 Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]

Zsolt. 9,12 Zengjetek az Úrnak, [énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik; hirdessétek [beszéljétek el] a népek [a nemzetek] között az ő cselekedeteit, [hatalmas tetteit]

Zsolt. 9,13 Mert számon kéri a kiontott vért, [a vérontást] megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]

Zsolt. 9,14 Könyörülj rajtam, [légy kegyelmes] Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, [szorultságomat, szenvedésemet, elnyomásomat] amely gyűlölőim miatt van, [Nézd, szorongatnak, nyomorgatnak, és üldöznek ellenségeim]. De Te vagy, aki felemelsz [és kiszabadítsz] engem a halál kapuiból [(máveṯ): betegségből, csapásból, pusztulás, és romlásból]

Zsolt. 9,15 Hogy [elbeszélhessem], és hirdessem minden dicséretedet [dicsőségedet, és sok dicső tettedet] Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek [(gúl gíl): vigadhassak, és ujjongjak] a te szabadításodban [a Te segítségedben, üdvösségedben]

Zsolt. 9,16 Besülyedtek [beestek, bezuhantak] a pogányok [a népek, nemzetek] a verembe [a gödörbe, a veszedelembe], amelyet [maguk] ástak [másoknak készítettek]; a [rejtett] hálóban, [csapdában, vagy tőrben] amelyet elrejtettek, [és titkon vetettek] megakadt [megbotlott, belegabalyodott, és megfogatott] a lábuk. [Más fordítás: A nemzetek beleestek a verembe, amelyet ástak, és ájuk saját lábukat fogta meg]

Zsolt. 9,17 Megismertetett [(jḏʿ): megmutatta magát, megnyilatkozott] az Úr, ítéletet [(mišəpáṭ): döntést] hozott, és [(ʿáśáh): beteljesítette, végrehajtotta]. A [(rášáʿ):] gonoszt annak kezemunkájával ejtette el [kötötte meg, és ejtette náqaš): csapdába, így szolgáltatott igazságot]. Higgajon [(higgájôn): ez elmélkedésre való]. Szela. [(seláh): közjáték, csend, szünet]. »Új fordítás: Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela«

Zsolt. 9,18 Seolba [vagyis a holtak hazájába] jutnak, és [(šúḇ): újra meg újra, ismételten visszakerülnek, visszatérnek] a gonoszok, (rášáʿ: a célt eltévesztők). És oda minden [olyan] nép [és nemzet], amely elfeledkezik Istenről

Zsolt. 9,19 Mert a szegény [('eḇəjôn): rászoruló, szükségben levő, elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló] nem lesz [(nécaḥ necaḥ): teljesen], és végképen elfelejtve. A nyomorultak [(ʿánájv ʿánáv): elnyomott szerencsétlenek, szelídek] reménye és [(tiqəváh): várakozása] sem vész el örökre [s aki bajban is remél, nem csalódik soha]

Zsolt. 9,20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; (Ne engedd, hogy erőszakoskodjanak, nehogy elbízza magát (ʿázaz): az erősnek mutatkozó ember, (šáp̄aṭ): tégy igazságot, szólítsd színed elé], hogy megítéltessenek a pogányok [a

népek, nemzetek] te előtted

Zsolt. 9,21 Rettentsd meg, Uram, őket; [töltsd el őket rettegéssel; Kelts bennük félelmet; Rendelj, Uram törvényhozót föléjük] tudják meg a pogányok [népek; nemzetek], hogy halandók [csak ('ĕnôš): esendő emberek] ők! Szela [(seláh): csend]

Uraknak Ura királyok Királya

Mai Ige

Az Isten igéjére fordított időben,
a cél nem az információszerzés,
hanem a bensőséges kapcsolat.

www.maiige.hu