Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletük] azoknak [mert nincsen helye
velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos
ítélet], akik Krisztus Jézusban vannak, [Krisztusban élnek] kik nem (hús)test
szerint járnak [vagyis nem a hústest szerinti életmódot folytatnak, és viselkednek], hanem Szellem szerint*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Azért ha valaki [sőt mindenki,
aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [egy új
teremtmény]. A régiek [az
eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új
állt elő]” (2 Kor. 5,17).
Így valósult meg a prófécia,
amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd
megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való [a természetfeletti] élet szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá
tett] engem a bűn [vagyis a
céltévesztés] és a halál törvényétől*
Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről
tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen
vala a (hús)test miatt [melyet
a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt
megtette] az ő [saját] Fiát
elbocsátván [vagyis elküldve] bűn [vagyis
a céltévesztés] (hús)testének
hasonlatosságában [és hasonmásában]
és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá [vagyis elítélte a (hús)testben
levő] bűnt [vagyis céltévesztést] a (hús)testben*
*Ezt a problémát
Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt
(vagyis
Krisztust), aki bűnt (azaz: céltévesztést) nem ismert, bűnné (azaz:
céltévesztéssé) tette értünk, hogy mi
Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).
És: „Az
Ige (hús)testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint
az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn.
1,14).
Azért,
hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek
(hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak,
hogy a halál által megsemmisítse (vagyis működésképtelenné tegye) azt,
akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat,
akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid.
2,14-15).
Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye, a megigazulás] beteljesüljön bennünk kik nem (hús)test szerint járunk, [és
élünk] hanem Szellem szerint [vagyis akiknek életmódját, és viselkedését
nem a hús vezérli, hanem a Szellem].
Róm. 8,5 Mert a (hús)test
szerint valók [és a (hús)test szerint élők, a húshoz igazodók] a (hús)test
dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az
eszük, és a hústest dolgaira összpontosítanak. (A (hús)testi ember bizony
(hús)testiekre vágyik, arra törekszik,
ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint
valók pedig a Szellem dolgaira. [a
szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik]*
*És hogy a
hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e világnak
gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát.
13,22)
köti le, a vágyai pedig,
amelyek cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság,
tisztátalanság, bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés,
viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység,
gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre
megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek,
nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).
A szellemi emberben
pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni –
melyek ezek: „… szeretet, öröm,
békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal.
5,22-23)
Róm. 8,6 Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága,
törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, és észjárása]
halál [vagyis halálra visz, halálra vezet].
a Szellem gondolata [vágyódása,
törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, és észjárása] pedig élet
és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás]. »Más fordítás: Mert az elmének a
hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való
irányítása életet és békét jelent«*
*Már Dávid így vall
az Úrról: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te
benned bízik” (Ésa. 26,3).
Az embernek kell eldöntenie, hogy melyi utat
válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.
Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az
a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a
Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Róm. 8,7 Mert a (hús)test
gondolata [bölcsessége; törekvése;
észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [és ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem
engedelmeskedik, [nem veti alá magát]
mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van].
»Más fordtás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel,
mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet«*
Róm. 8,8 Akik pedig (hús) testben vannak, [vagyis hústest szerint
élnek] nem lehetnek kedvesek Isten
előtt [és Istennek nem tetszhetnek, de
nem is törekednek,
hogy örömet okozzanak, vagy hogy tetszenek]*
*Hát:„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a
földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz
kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik
Isten” (Kol. 3,5-6)
Róm. 8,9 Ti azonban nem (hús)test,
[vagyis nem húsban] hanem Szellem
szerint [vagyis Szellemben] éltek,
ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme
lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [Más
fordítás: Ha pedig valakinek a Krisztus
Szelleme nem birtoka, (vagyis nem
birtokolja) az nem is az Övé]*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a (hús)test
nem használ semmit: a beszédek (a rémák: a kijelentések),
amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)
„És
aki az ő parancsolatait (vagyis az Ő beszédeit) megtartja, az
Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy
a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján.
3,24).
Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma
= személyiség) holt [illetve
halandó] a bűn miatt, [vagyis a
céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet,
vagyis természetfeletti élet) az igazságért [vagyis a szellem
(örök)életet ad megigazultság *
*És folytatósik a
kijelentés: „És ti Őbenne [Krisztusban] vagytok
beteljesedve [vagyis: az egyház
az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága], aki feje [vagyis Ura] minden
fejedelemségnek [kormányzatnak]
és hatalmasságnak (hatalomnak); [és ti benne lettetek ennek a teljességnek
részesei, titeket pedig Ő tölt meg]” (Kol. 2,10).
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szóma=az Ő személyében).
Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik [és él] bennetek, aki feltámasztotta [vagyis életre keltette] Jézust a halálból, [a halottak közül] ugyanaz, aki feltámasztotta [és életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [a halottak közül] megeleveníti [és életre kelti] a ti halandó
testeiteket (szóma = személyeteket) is az Ő
tibennetek lakozó Szelleme által*
*„Mert ha hisszük: hogy Jézus
meghalt és feltámadott, azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak,
a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess.
4,14).
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is
feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor.
6,14).
„Mert ha az ő
halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk;
egyesültünk] bizonyára feltámadásáé
szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]”
(Róm. 6,5).
Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok [nem
vagyunk lekötelezve] a (hús)testnek,
hogy a (hús)test [kívánságai] szerint éljünk [a földi életben]*
*Mert: „Akik pedig
Krisztuséi, a (hús)testet [vagyis a bűnös természetüket] megfeszítették
indulataival és kívánságaival [és
szenvedélyeivel, és vágyaival] együtt” (Gal. 5,24).
Pál apostol is
megvallja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm;
megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba
(rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy
amikor másokat versenybe hívok] magam
valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná
a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki
a próbát)]” (1Kor. 9,27).
Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele
megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy
megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen] a bűnnek teste. (amartias
szóma: a céltévesztett én)
[megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn
hatalmában álló (a céltévesztett)
test (szóma = én)]. Hogy ezután ne
szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a
céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a
bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]” (Róm
6,6-7).
Róm. 8,13 Mert, ha (hús)test
[kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a
halálotok] de ha a (hús)test
cselekedeteit [tetteit] a Szellem
által megöldöklitek, [kiszolgáltatjátok a halálnak, és halálra adjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel,
megölitek, élni fogtok]*
*A hústest
kívánságairól, és cselekedeteiről így beszél Isten Igéje: „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók,
melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag,
önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és
ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is
mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal.
5,19-21).
Hát: Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó (mulandó) testetekben (szóma = személyiségetekben)hogy
engedjetek néki az ő kívánságaiban [és az ő vágyainak]” (Róm.
6,12.13).
Róm. 8,14 Mert [mindazok
ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [vagyis vezet, irányít, és kormányoz] azok [mind] Istennek fiai*
*Mert azt mondja az
Írás: „Valakik pedig befogadák őt,
hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat
felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé
váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek akaratából [és ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [és vágyából],
hanem Istentől [vagyis Istenből] születtek.” (Ján. 1,12-13)
És Pál apostol kifejti: „Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ti testetek
(szóma: lényetek) a bennetek
lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent
testetekben (szóma = személyiség)”
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert
akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát
nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok,
tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” „Mivel
pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt
kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú,
Istennek örököse is Krisztus által” (1
Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7).
Róm. 8,15 Mert nem kaptatok (rab)szolgaság szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben
éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az
szerelmes] Atyám! [vagyis:
Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a
családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is
járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek.
Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]*
*Mert Isten: „Előre el
is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és
tetszése szerint” (Eféz. 1,5).
És: „Mikor pedig eljött az
időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki
törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a
fiúságot” (Gal. 4,4-5).
Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az
ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,26-27).
Így kaptuk meg a fiúság
Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az
erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy
feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult
és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil.
2,15).
És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi
a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil.
1,10).
És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi
Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).
Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz [és együtt tanúskodik] a mi
szellemünkkel együtt, [és a mi
szellemünkben] hogy Isten [született]
gyermekei vagyunk*
*A kijelentés így
folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez
a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz
abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján.
5,10).
Tehát: „Mivel pedig
fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt
kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6)
Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak* ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg**
*Úgyhogy:
„Azért nem vagy többé (rab)szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, [akkor
Isten akaratából, és kegyelméből] Istennek örököse is [akit maga
Isten tett azzá] Krisztus által [Krisztuson át]”
(Gal. 4,7).
Mert azt mondja az Írás, hogy így
lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget,
jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra],
hogy Isten fiaivá legyenek [Isten
fiaivá váljanak], azoknak, akik az Ő
nevében hisznek. Akik nem vérből, sem
a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).
Akik
ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten
fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba
meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).
Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a
félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a
józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
De: „Lássátok
milyen nagy szeretetet adott nékünk (és tanúsított irántunk) az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk
(és azok is vagyunk)! A világ azért nem
ismer minket, mert nem ismerte meg Őt”
(1 Ján. 3,1)
**Mert: „néktek adatott
az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy
szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).
„Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (vagyis részt
vehettek) a Krisztus szenvedéseiben,
örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor,
kinyilvánulásakor) is vígadozva (és
ujjongva) örvendezhessetek” (1Pét 4,13)
Róm. 8,18 Mert azt tartom, [és
állítom] hogy amiket most [a jelenlegi
időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk,
ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk
megjelentetik. [Más fordítás: Úgy
számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek
az életnek) szenvedései nem érdemlik
meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a
lepel le fog hullani]*
*Hiszen: „… a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [és könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás,
gyötrődés, szorongás] igen-igen
nagy [minden mértéket meghaladó] örök
[súlyú] dicsőséget szerez
nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg
nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
„Akiket Isten hatalma őriz (őriz - egy helyőrséggel-,
megvéd) hit (bizonyosság,
meggyőződés, hitvallás, hűség) által az
üdvösségre (megmenekülésre), amely
készen van (vár), hogy az utolsó
időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (ugrál az örömtől, ujjong), noha most kissé, ha meg kell lenni,
szomorkodtok különféle kísértések (próbára tevés, próbatétel, a gonoszság
megtapasztalása által, ingerlés provokáció által) között. (sokféle, sokrétű kísértés miatt)” (1Pét 1:5-6).
Hát:
„Szeretteim, ne rémüljetek
(idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a
tűztől (azon a tüzes kohón), amely
próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen,
szokatlan) dolog történnék (és
fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12).
Sőt:
„Boldogok [vagytok] ha Krisztus
nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felségnek) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:14).
„A minden(fajta) kegyelemnek
(jótétemény, kedvezés, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe)
hívott el minket a Krisztus Jézusban.
Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek
(vagyis rövid szenvedéstek után), ő maga
tegyen (és fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá),
erősekké, szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi
ismeretekben és hatalomban]), és
állhatatosokká (megalapoz).” (1Pét
5:10).
Ezért:
„Teljes (nagy) örömnek tartsátok testvéreim,
ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció
által)” (Jak. 1,2).
Róm. 8,19 Mert a teremtett világ [vagyis
a teremtmények, és az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak megjelenését [megnyilvánulását;
kijelentését; kinyilatkozását]*
*Mert bár már: „… most Isten
gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk,
hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt
látni, amint van (amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).
Az egész teremtett világ
pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –
a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány
együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por
lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén;
így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a
tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek
zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).
Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség]
alá vettetett [és minden teremtmény
mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból] hanem azért, [és az által] aki az alá vetette*
*És hogy ki
helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten
Igéje:
„A kígyó pedig ravaszabb vala
minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak:
Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És
monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a
fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne
egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És
monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy
amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek
mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre s hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kivánatos az a fa a bölcseségért (mert
okossá tesz): szakaszta azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).
És az Úr kijelenti az
engedetlenség következményét, azt mondva: „Az
embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a
fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott ('árar: átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld)
miattad, fáradsággal élsz belőle egész
életedben! Töviset és bogácskórót terem
tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg
visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz
térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés
arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az
embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek,
nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap,
siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd
északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.
Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda
folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja
mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.
Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs
semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).
Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk
ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük
hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).
Róm. 8,21 Azzal a [nekünk
adott] reménységgel [hittel és
bizalommal]
hogy maga a teremtett világ is megszabadul [vagyis hogy
a teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság
rab(szolga)ságától [vagyis a mulandóság
szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének szabadságára [és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]*
*Péter apostol
megvallása: „De új eget és új földet
várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13).
Isten
ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek,
senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17).
János apostol látomása: „És
láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a
tenger sincs többé” (Jel. 21,1).
Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [vagyis a teremtmények,
és az egész természet] együtt [azaz:
egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög, nyöszörög] és vajúdik [a szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig [egészen mostanáig]*
*A prófétán
keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése (és gonoszsága) mit
jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig
gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt
elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4)
Róm. 8,23 Sőt, nemcsak ez [a
világ] hanem maguk a Szellem zsengéjének [(aparkhé): vagyis kezdetének] birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem
zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk, és nyögünk] magunkban [bensőnkben, a szellemünkben]. Várván a
fiúságot [egy fiú helyére helyezést,
vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és
méltóságaiba való belépésre] a mi testünknek megváltását [(szomató apolütrószisz):
a holttestünkből való, váltság általi
megszabadítást]*
*Az apostol
kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e
halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől
felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm.
7,24-25).
„Azért is
sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan
felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).
„Mert e romlandó testnek (phthartosz): mulandóság állapotában lévőnek)
romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak
halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).
„Mert a mi országunk
mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma), hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is
vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)
„Ő pecsétjével el is
jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).
„Aki
záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s
feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének
magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének
dicséretére”(Eféz. 1,14)
Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet
látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi
bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a
mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért
reményli is azt? [Hiszen: Az a remény,
amit már teljesedni látunk, többé nem remény]*
*De mi:
Ef. 6,17)
Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, és kitartással]
békességes tűréssel [örömteli, és
reményteljes türelemmel, de
sóvárogva] várjuk*
*És hogy mire
várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el
nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van
fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)
A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván,
hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak
szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)
Már Dávidon
keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy
csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7)
Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van [segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben].
Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; [mert hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk,
nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, és]
fohászkodásokkal [vagyis szavakba
nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]*
*Ezért az apostol
így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a
Szellem által” (Eféz. 6,18)
Ézsaiás prófétán keresztül
pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és eredménye: „Dicsőítsék
az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr, mint egy hős kijő, és mint
hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam,
magamat megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!
Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A
folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat
olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A
sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává”
(Ésa. 42,12-16)
Róm. 8,27 [ÉS Ő], Aki
pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi,
kutatja] tudja, mi a Szellem
gondolata [mit kíván, és mire irányul a
Szellem elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése,
és akarata] szerint [Istenhez
igazodva] esedezik [közben járva, és
könyörögve emel szót] a szentekért*
*A próféták mind a
szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő: „… az igaz
Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10).
Ő a: „… Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és
szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20).
És
hogy ki Ő: „… Ezt mondja az Isten Fia,… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel. 2,18.23)
És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jahve)
vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer.
17,10).
Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik* minden javukra van [minden javukra válik; javukra szolgál, minden összedolgozik;
együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény, esemény] mint akik az ő
végzése szerint hivatalosak
[Más fordítás: és mint akik az ő végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint
arra hivatottak, hogy szentek
legyenek]**
**Azoknak: „Akik ki vannak választva az
Atya Isten eleve elrendelése [(prognószisz): előzetes elhatározása] szerint, a Szellem megszentelésében, [a
Szellem megszentelő munkája (hagiaszmosz):
Isten céljaira való elkülönítése által] engedelmességre
[figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével
való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).
Az idők kezdete előtt már úgy
döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Szeretetéből
indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül,
avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is
helyeselte. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus
által az Ő akaratának jó kedve szerint. Őbenne, akiben vettük is az örökséget,
eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának
tanácsából cselekszik. És
ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából
cselekszik, [szabad elhatározása szerint tesz; aki a tőle akart terv
szerint munkásságával a mindenséget áthatja]. (Eféz. 1,5.11).
„Ez felel meg örök
végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef.
3,11).
Róm. 8,29 Mert akiket eleve
ismert [öröktől fogva tudott,
kiválasztott, és felismert] eleve el is rendelte, [és a többiektől előre különválasztotta]. hogy azok az ő Fia
ábrázatához [az Ő képéhez]
hasonlatosak legyenek [vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és
hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált].
Hogy ő legyen az elsőszülött [a legelőször előhozott,
vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya.] sok atyafi [vagyis testvér] között*
*Az idők kezdete
előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá
fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben
vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki
mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11)
Mert az Úr Jézusban jött el
maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg”„Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)
És Ő az: „Ki elváltoztatja
a mi nyomorúságos testünket, (szóma = holttest) hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz
Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil.
3,21)
„És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját,
hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49).
„Ez felel meg örök
végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef.
3,11).
És az eleve kiválasztásra itt
adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve (ki volt választva), a világ megalapítása
előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1
Pét. 1,20).
Róm. 8,30 Akiket pedig eleve [vagyis előre] elrendelt, [elválasztott;
különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is
igazította; [vagyis megigazulttá tette] akiket pedig megigazított, [azaz megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette*
*Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének
gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre…
Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm.
9,23-24).
Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? [és mire következtethetünk ebből] Ha az Isten velünk, [értünk, és mellettünk van] kicsoda [lehet, és mit tehet] ellenünk*
*Megvallhatom, ha
az ellenség támad: „Meghátrálnak majd
ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (Zsolt.
56,10).
Ha
emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem
ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre” (Zsolt.
118,6-7).
Hiszen: „…Ő mondta: „Nem
maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem
van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6).
Hiába
szövik terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok
csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs. 8,10).
Ha csüggednék Isten újra
és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert
én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal
támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek
téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket,
és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged
háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt
mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs.
41,10-13).
Róm. 8,32 Aki az ő tulajdon [az Ő saját] Fiának nem kedvezett, [és nem kímélte]
hanem őt mindnyájunkért odaadta [és
áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [és miért ne adna
ingyen, kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk*
*Ugyanis: „Az
Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét
[agapéját, isteni
természetét] abban mutatta meg,
[és azzal bizonyítja] hogy [abban az
időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).
„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni] Isten e világot [(koszmosz):
univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is]. hogy az Ő egyszülött [az Ő egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): örök életet birtokoljon]” (Ján. 3,16).
Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít; [vagyis Isten, aki a megigazulást adta?]*
*A Szent Szellem
már előre kijelenti a vádló (a sátán) bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt
elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda
kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg
őket” (Ésa. 50,8-9).
De nem is vádolhatja már a szenteket, mert János
apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang
megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a
királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink
vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték
azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket
nem kímélték mind halálig”. (Jel.
12,10-11).
Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el?] Talán
Krisztus Jézus, az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [aki életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is [és közbenjár] érettünk*
*Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének
képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket
bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).
„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik
általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid.
7,25).
„Mert nem kézzel csinált
szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a
mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).
Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt [vagy
kicsoda választ] el minket a
Krisztus szerelmétől [agapéjától: Isten szerinti szeretetétől]? Nyomorúság [nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás]
vagy szorongattatás [szükség, szorongató
keserűség,
szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség] vagy
üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, [vagy
életveszély] vagy fegyver-é? [kard, háború,
erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom]?
Róm. 8,36 Amint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk [és öldököltetünk] minden napon; olybá
tekintenek [és annyira becsülnek]
mint vágó juhokat. [Más fordítás: Minket
minden nap miattad visznek és juttatnak
halálba, és olyanok vagyunk, mint a
leölésre szánt juhok]*
*Beteljesült a
Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál
a népek közé” (Zsolt. 44,12).
„Miattad gyilkolnak minket
naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23).
És az apostol megvallása: „Mert
úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket
halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az
embereknek” (1Kor. 4,9).
„Mindenütt szorongatnak
minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek
vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát
mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk, hogy
Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a húsunkban)” (2Kor.
4,8-12).
„Naponként
a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való
dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
(1Kor. 15,31).
Róm. 8,37 De mindezekben [és
mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes,
tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket
szeretett*
*A mi győzelmünk
Istentől van: „De hála az Istennek,
aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).
És mindazok győztesek, akik
víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől
született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi
hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten
Fia?” (1Jn. 5,4-5).
Az Úr Jézus így bátorította
és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy
békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, és
szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, szorongásban
lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16,33)..
Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, [és biztos vagyok benne]
hogy sem halál [a természeti (biológiai,
fizikai) halál, vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai)
vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [vagyis uralkodó szellemi
lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok,
amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. A mennyei
hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői
ezeknek]. Sem hatalmasságok [erősségek,
erőmegnyilvánulások, sem csodatévő erők]. Sem jelenvalók [vagyis jelen időben történő, és beálló, a
jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni]
Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis
a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők] nem
szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk,
és nem képesek elválasztani]
minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent, és megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban*
*Nincs semmi és
senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg,
hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ (a világegyetem; világmindenség; vagyis a
teremtett világ, azaz: az angyalok és emberek együtt). Akár élet (vagyis a
fizikai, vagy biológiai élet), akár halál, akár jelenvalók, akár
következendők (eljövendők,
bekövetkezendők), minden a
tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).
.jpg)
