Készítette: Jézus szeret téged
2012. november 28.
Amit meg kell tanulni
Készítette: Keresztény szépségportál
(ismeretlen)
www.keresztenyszepsegporta
2012. november 27.
Ige: Kijelentés minden Istent szerető hívőnek
„Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis:
(kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot,
bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz):
derék, vitéz, bátor, használható, hasznos]
vitéze [(sztratiótész):
a háborúban aktívan részt vevő katonája]” (2 Tim. 2,3)
És folytatódik a kijelentés minden
Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és
kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent
tisztelő, istenfélő],
a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint,
hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a
próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi
harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).
Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett
bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden
fegyvere, hogy megállhassatok az
ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben.
Mert nem vér és (hús)test ellen
folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők
és hatalmak) ellen, akik a magasságban
vannak. Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt
szembeszálljatok, és harcoljatok] e
veszedelmes időben, így tudtok majd
mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő körül
övezvén derekatokat [csípőtöket]
igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis
ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST]. És felöltözvén az igazságnak [a
megigazultság] mellvasába [és a hit
páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek
állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét
hirdetni. minden esetben hordozzátok
a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak [a
veszélyes ellenségnek] minden tüzes [izzó] nyilát megolthatjátok
[és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a megmenekülés, megszabadulás]
sisakját is fölvegyétek és a Szellem
kardját ragadjátok meg [mert ez a hatalom támadó fegyvere], amely nem más, mint az Isten beszéde [Isten rémája, kijelentett igéje]. Minden
helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és
kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és
tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,11-18)
Jubileumi kommentár így magyarázza:
Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az
igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum)
volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell öltenie,
hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver: az
igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet
(lorica)
kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott
igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia).
Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran,
keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A
következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum)
használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az
üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni,
hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva.
Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló
helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét,
mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk
és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem
a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak
hirdetését” (Eféz. 6,10–20).
Hiszen: „…az Istennek beszéde (logosza)=igéje)
élő és ható, (aktív, működő hatékony,
élő energia) és élesebb (és metszőbb,
áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és kardnál). És elhat
(és áthatol) a szívnek (a személy
egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig
(szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a
szívnek (a bensőnek) gondolatait
(nézeteit, véleményét, gondolkodását) és
indulatait (és szándékait). És
nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és
leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell
majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).
És az apostol így tovább
folytatja: rólunk pedig tudhatjátok,
hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk,
és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Azt bizonyítja, hogy
Istennel összhangban élünk, és teljesen
fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2
Kor. 6,7).
„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk
[húsban járunk], de
nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk
[hadakozásunk] fegyverei
[harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a
húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten
ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az
ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2
Kor. 10,3-4).
Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek,
harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a
harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent
énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30).
De fontos az önuralom is, mert
nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban
[küzdésben] tusakodik [versenyben
vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért
versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos
esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik.
Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát;
önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja
türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy
romlandó [hervadó; (phthartosz):
mulandó] koszorút
[koronát] nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó,
örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25)
És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához méltóan
[megfelelően éljetek és] viseljétek
magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy
akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megálltok [erősen] egy
Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt
küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért. És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe
esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne
ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)]
előtt. Ami azoknak a veszedelem
[romlásnak, pusztulásnak] jele
[bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé
[megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért,
nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek,
harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a
harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent
énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,27-30).
Az apostolok állandóan
figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és
ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás
apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim,
miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak
nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre
bízatott” (Jud. 1,3)
Mert
meg van írva, hogy: „Minden istentelen
(akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut,
ha senki nem üldözi is; az igazak
(a megigazultak) pedig, mint az ifjú
oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).
„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság,
félénkség) szellemét adta nékünk az
Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és
szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)
Halogatás 1. - Miért halogatok?
Mikor halogatsz a tegnap szolgájává válsz. Ellenben, ha
cselekszel, kezdeményezel, akkor a tegnap egy kedves barát lesz, aki a
válladról egy csomó terhet levesz. Tegyél valami ma, hogy a holnap megköszönje
neked. Hidd el boldog leszel holnap, hogy ma elkezdted!
A biblia szerint a következő 5 dolog egyike az oka annak,
amiért halogatsz valamit.
1. Határozatlanság, kételkedés
"Mert aki kételkedik, annak a lelke kétfelé ingadozik,
nem képes elszánni magát, állhatatlan és megbízhatatlan mindenben." Jakab
1:8 (EFO)
Nem tudod eldönteni melyik egyetemre jelentkezz, melyik
munkát válaszd, mikor házasodj, melyik ruhát vedd meg, melyik háztartási gépet
válaszd. Kételkedsz a döntésed helyességében, ezért hezitálsz és késlekedsz a
döntésekkel.
2. Maximalizmus, perfekcionizmus
"Aki mindig a kedvező időjárásra vár, nem fog vetni
soha, aki meg az esőtől fél, aratni nem mer soha" Prédikátorok 11:4 (EFO)
Ha mindig vársz, hogy a dolgok még jobbra forduljanak,
nagyon sokáig fogsz várni
3. Félelem
"Az emberektől való félelem csapdába ejt."
Példabeszédek 29:25 (EFO)
Valaha előfordult már, hogy elnapoltad a fogorvoshoz menést?
Vagy hogy házassági tanácsadásra menj, pedig érezted szükség van rá?
4. Harag, düh
"Aki hanyagul végzi munkáját, testvére annak, aki
szándékosan rombol." Példabeszédek 18:9 (EFO)
A halogatás néha passzív ellenállás. Nem akarom megtenni,
mert nem szeretem, hogy megmondják nekem, amit meg kell tennem.
5. Lustaság
"A lusta mindig sóvárog valami után, de hiába, a
szorgalmas pedig bőségesen megkapja, amit kíván." Példabeszédek 13:4 (EFO)
Az egyik legnépszerűbb szó "könnyű", ha valami
könnyű szeretjük, ha valami nehéz, nem szeretjük
Ha legközelebb halogatáson kapod magad, állj meg egy
pillanatra és tedd fel magadnak a kérdést: "Miért?"
Rick Warren nyomán
A cikk második része:
Halogatás 2. - A halogatás ára
forrás:
http://www.uzenetek.com/2012/11/halogatas-1-miert-halogatok.html#ixzz2DQeMIP00
E. W. KENYON: AZ ÚJ-FAJTA SZERETET 1-2. Fejezet
Lisa Szanyel
Szeretet - a legnagyobb dolog a világon
A szeretet sohase zúzta össze vagy törte össze a hit lágyan kibontakozó virágát, mely a bizakodó szívből fakad. A szeretet Isten, aki leleplezi
Önmagát előttünk. Isten szeretet. Ez a szeretet-élet nem más, mint Isten, aki ténylegesen bennünk él,
ahogy Jézusban is. Volt valami nyers erő és ugyanakkor valami szelíd kedvesség Jézusban, amitől a gyerekek vonzódtak hozzá, amitől odabújtak a karjaiba és elkezdték cirógatni az arcát. Szerették megérinteni, fogni a kezét, a közelében lenni.
Az a szeretet, ami a galileai férfiban volt, az kellene uralja az Egyházat, az otthonokat és a szívünket is.
A szeretet az a szívnek, ami a virág a rétnek. A virágok betakarják a földek puszta, sivár helyeit is. Körülölelik a sziklákat. Kinőnek még a fák gyökerei között is. Betakarják a föld sebzett felszínét, az agyagos, sivár földeket a dicsőség és magasztosság palástjával öltöztetik fel, pazarló szépségben. Ugyanígy takarja be a szeretet az emberi természet durva, sebzett helyeit is.
A szeretet hozta létre a virágos kertet, csakúgy, mint magát a virágokat.
A szeretet csokorba szedi a virágokat, vagy úgy rendezi el egy helységben, hogy gyönyörködtesse a szemet és megörvendeztesse a szívet.
A szeretet az, ami gyönyörűvé teszi az otthont. Amikor a szeretet beköltözik egy családba és ott él, akkor az az otthon a boldogság helye lesz.
A szeretet a legszebb dolog a világon. Talán a legsérülékenyebb is, mégis magában hordozza a legnagyobb elhordozó erőt.
Amikor az embert a szeretet uralja, birtokolja és motiválja, akkor nem riad vissza bármilyen áldozattól sem.
Krisztus nem riadt vissza attól, hogy elhordozza a bűnöket, fájdalmakat és a világ vajúdását.
A szeretet és a kereszt
A szeretet gyönyörűvé változtatta a csúnya keresztet.
A szeretet megváltoztatta a sírt. A sötét, borzalmas sírt, ahol a halál uralkodott, széppé tette.
A szeretet megfosztotta a halált ijesztő borzalmától. A szeretet által a meztelen, töviskoszorús galileai férfiből a magányos szívek királya lett.
A szívem úgy hívja Őt, hogy a vihartól vert, megtört ember Meztelen Királya.
A szeretet arra indít engem, hogy megkoronázzam Őt, de nem töviskoszorúval, hanem a szívem teljes odaadásával.
A szeretet az, ami a gyengéd, finom szellemet hajtja, hogy elmenjen Afrika legsötétebb pogány törzseihez, és ott elviseljen minden megpróbáltatást, hogy olyan emberekkel éljen összezárva, akik pogány gondolkodásuk miatt nem is értékelik az értük hozott áldozatot, akik nem tudják mi az, hogy igazi szeretet. Akikben csak hideg közömbösség és önző kapzsiság van. Mégis, ez a szeretettel teljes szellem ott él közöttük, tusakodik értük, megossza magát velük, míg végül az a sötét hely is elkezd virágozni és az Új Teremtés finom illatát árasztja.
A szeretet, a nagy dolgok között is a leghatalmasabb, a szépek között is a legszebb. Milyen csodálatos az, amikor ez az isteni természet uralmat vesz az emberi szív fölött.
"Mint ahogy"
Van két szó az Új Szövetség Új Törvényében, vagyis a szeretetben, amin megakadtam. Ezek a szavak kinyújtották gyengéd kezeiket és megragadtak.
Láttam, ahogy a kúszónövény kecses indáival, lágy kezeivel rákúszik a durva, kemény sziklára és azután rátapad.
Ez a két szó is így ragadott meg engem finom ujjaival. Azt kérded, hogy mi ez a két szó? "Mint ahogy" "Úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket" Először megpróbáltam elhessegetni magamtól, de követtek engem úgy,
ahogy csak a szeretet tud követni.
Lelkem mélyén újra és újra hallottam, mint egy rég elfelejtett dalt, mely ott kopogtat szívem ajtaján.
Egyre csak ezt mondogattam magamban: "mint ahogy" Végül megálltam, elcsendesedtem, és azt mondtam: "mint ahogy micsoda?"
"Mint ahogy én szerettelek titeket".
Azt mondtam, "Ezt nem tudom megtenni Uram. Én nem tudok úgy szeretni, mint Te. Ha úgy kellene szeretnem, akkor az azt is jelentené, hogy mindenemet oda kellene adnom, amim csak van."
Erre Jézus szelíden ezt mondta: "Mit kellene odaadnod?"
Elkezdtem magamban egy leltért készíteni azokról a dolgokról, amikről úgy éreztem, hogy meg kellene válnom tőlük, ha úgy szeretnék, "mint ahogy" Ő szeretett engem.
Miután megtettem, azt mondtam: De mit kapnék a helyébe, ha ezekről a kincsekről lemondanék?
Akkor az Úr megmutatott nekem egy olyan gazdagságot, melyet addig soha sem láttam.
Ha úgy szeretnék, mint ahogy Ő szeretett, akkor megnyerném az Ő társaságát. Enyém lenne az Ő ereje. Enyém lenne az Ő szelídsége, az Ő hosszútűrése. Odaadnám az érzéki világom játékait, hogy megnyerjem a Szent Szellem gazdagságát.
A szeretet módszere
Odaadnék valamit, ami a használat közben egyre inkább elavul, valami olyasmiért, ami a használat által csak növeli értékét. Azután megláttam egy olyan örömet, melyet addig nem ismertem.
Mindig a boldogságot kerestem. Nem vettem addig észre, hogy a boldogság emberektől, dolgoktól és körülményektől függ, és ezért olyan könnyen elveszíthetem őket, mint egyszer a bicskámat. Rájöttem hogy micsoda illúzió ez az egész.
Úgy éreztem, most már kész vagyok lemondani dolgokról, melyek boldoggá tesznek embereket, ha helyette megkaphatom ezt az Örömet.
Ez az új élet egy olyan örömöt ad, mely a szeretetből fakad. A boldogság a minket körülvevő érzéki világból származik. Rájöttem, hogy ez az öröm viszont annyival felsőbbrendű a boldogságnál, mint amennyire a gyémánt felsőbbrendű az üvegnél vagy az arany a közönséges homoknál.
Az után megértettem, hogy mit jelent a szeretet. Úgy kell szeretnem, mint ahogy Jézus szeretett. Az Ő helyét kell elfoglalnom.
Ő most ott ül fenn a trónon, hogy közbenjárjon értem és hogy képessé tegyen engem arra, hogy elfoglaljam helyét itt a földön. Az Ő szavait kell szólnom és azokat a kedves cselekedeteket, kell végeznem, amiket Ő tenne, ha itt lenne.
Azt a szenvedélyes szeretetet fogom érezni az elveszettek és megtört szívűek iránt, amit Ő.
Az Ő helyébe kell, lépjek, és úgy kell, szeressek, mint Ő. Óh, micsoda kibeszélhetetlen öröm vár rám. Az az öröm tölt el, ami neki volt, mert úgy szeretek, ahogy Ő szeretett.
2. Fejezet
A szeretet helye az életben
Nehéz beszélni a szeretetről úgy, hogy közben ne váljál költőivé, hogy közben a költészet szelleme ne itasson át.
A szeretet sajátos, melodikus birodalmában találjuk hirtelen magunkat. Egy másik világ lüktetését érezzük, ahol a gyűlöletnek nincs helye. Egy furcsa erő felemelő érzése tölt el bennünket olyannyira, hogy szinte lebegünk a keserűség, kapzsiság és gyűlölet viharos világa felett.
Szeretet volt az, ami létre hívta az embert.
Az ember nem lett volna megteremtve, ha a Szeretet nem vágyakozott volna utána már hosszú idők óta.
A szeretet hozta létre az embert.
Amikor az ember teremtése megtörtént, a föld telve volt zenével és nevetéssel. Mindenütt virágok nyíltak és illatuk betöltötte az atmoszférát. Az egész teremtett világ az üdvözlés himnuszát énekelte.
Az Ember megérkezett! A Szeretet diadalmaskodott. A Szeretet győzött.
A Szeretet törvénye kell, hogy uralja lényünket
A Szeretet a gyógyír minden sebre. Isten szeretete az, mely kiömlik az emberi kudarc sebére.
A Szeretet a teremtő erő a Teremtésben. A teremtés törvénye.
A szeretet az oka a szülői gondviselésnek az élet minden birodalmában. A szeretet hozza létre az apaság és anyaság egységét egy szent várakozásban. A szeretet várja utódját.
A szeretet táplálja és gondozza a gyermekkort. Szeretet nélkül életet adni egy gyermeknek - bűntény a gyermek ellen. Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy a szeretet légkörében szülessen meg!
Nincs nagyobb bűn a bűnök között, mint a szeretet elleni gyilkosság.
A Szeretet adja nekünk mindazt, ami szép. Amikor a szeretetet megölik, minden, ami szép, halott.
A Szeretet az élet legnagyobb ereje. Az otthon-teremtő erő.
Ha elmegyünk egy olyan helyre, ahol nincs szeretet, akkor nem érezzük azt, amit úgy hívunk, hogy otthon. Lehet, hogy van ott egy ház és vannak ott bútorok, de amint belépünk az épületbe, rögtön érezzük, hogy valami hiányzik. Olyan, mint ha egy temetés után lennénk, vagy előtte. Halott szeretet. El nem temetett szeretet. Lehet, hogy van gazdagság, de nem érezzük az otthon melegét.
Szeretet, egyedül a Szeretet adta meg nekünk azt a szent helyet, amit úgy hívunk, hogy "otthon".
A pogányoknál, ahol többnejűség a szokás, nincs ez meg. Nekik nincs otthonuk. Csak tartózkodási helyük van.
Az Örökélet lerombolja a poligámiát. Az otthon valami olyasmi, amit a Jézus-fajta szeretet hoz létre. A udvarlási időszak törvénye a Szeretet. Nincs még egy olyan gyönyörű
dolog, mint a mátkaság időszaka. Minden teremtmény ünnepli ezt az eseményt.
Láttam már turbékoló galambpárt, láttam fecskéket, ahogy szerették egymást. Láttam méheket, ahogy virágról virágra szállva vitték a virágport
Minden teremtménynél van udvarlás, és minden teremtménynél van szeretet.
A Szeretet ad
Láttam, ahogy a virág virágzik, és azután szeretetből átadja a helyét a gyümölcsnek. Beleszippantottam a levegőbe, mely telve volt a rózsa illatával, hogy megörvendeztessen másokat. Láttam, ahogy a szirmai elbarnulnak és elhervadnak. Láttam, ahogy lehullnak a földre. Láttam, ahogy a rózsabokor ott áll, szárazan és élettelenül.
Miért? Mert a szeretet kiöntötte magát másokért.
A Szeretet az oka az életnek. Amikor a szeretet eltávozik, az élet elveszíti értelmét.
Szeretet volt az a hajtóerő is, mely létrehozta a civilizációt. Amikor a szeretet meghal, minden, ami ér valamit, elhervad.
Amikor a Szeretet meghidegül, a nap nem süt többé. Az ég felhős lesz, sötét és borult. A vihar közeledik. Mi pedig elrejtőzünk az elveszett szeretet átkozott sötétségében.
Nem csoda, hogy a széttört kapcsolat hagyja a legnagyobb szomorúságot maga után, a leghevesebb szívfájdalmat, melyet az ember csak ismer! Nem csoda, hogy a szeretet akkor van tetőfokán, amikor a kapcsolat a legerősebb!
A szív az ember élete. A Szeretet a szív élete.
A Szeretet kiemeli az udvarlást a hétköznapiságból. A csúnyát szeretetre méltóvá teszi. Saját fénye van. Olyan fénysugárral tölti be az életet, melyet semmilyen szomorúság sem tud legyőzni, elpusztítani.
A Szeretet meg tud menteni egy eltékozolt életet, széppé és hasznossá tudja változtatni azt.
A Szeretet szellemi. Felette áll az érvelés vagy az értelem világának. A Szeretet Isten. Isten behatolása az emberi élet világába.
A Szeretet és a megválaszolt ima közötti összefüggés
A szeretetben járás a szeretet útja. A szeretetben való élet az Új Szövetség útja.
Amikor kilépünk a szeretetből, akkor kilépünk a Mester akaratából is. Amikor szeretet nélkül teszünk valamit, akkor tulajdonképpen az Urunk akarata ellen cselekszünk.
Amikor az imáinkra nincs válasz, mindig meg kell kérdezzük magunktól: Kiléptem a szeretetből?
1Ján.3:16-2o megmutatja nekünk, miért nem kapunk oly gyakran feleletet imánkra.
"Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk: ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy az ő testvére szükséget szenved és bezárja előtte az ő szívét, hogyan maradhatna meg abban az Isten szeretete?... Ebből tudhatjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és ezzel tesszük bátorságossá a mi szíveinket előtte: mert ha a mi szívünk vádol, Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud."
Isten tudja, amikor elfordulunk a mi testvérünktől, és nem segítünk neki, mert a szívünk nem érez együtt vele. Az Atya látja, amikor bezárjuk szívünket, és nem vagyunk irgalmasak a másikhoz.
A 21-23 versekben pedig ezt mondja: "Ha a szívünk nem vádol, bizodalommal vagyunk Istenhez: és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves előtte. Az Ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az Ő Fiának Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást..."
A segítség megtagadása nem volt kedves az Úr szemében.
Jézus Neve bebocsátást ad nekünk az Atyához. De ha kilépünk a szeretetből, a Névnek semmi haszna sem lesz számunkra. Csak akkor használhatjuk Jézus Nevét, ha szeretetben járunk.
Amikor kilépünk a szeretetből, az Atyával való közösségünk megszakad, hitünk meggyengül és a Biblia olyanná, válik számunkra, mint, egy bezárt könyv.
A Szeretet a legnagyobb dolog a világon. Isten természete az, mely megnyilatkozott számunkra.
Az Új Család Új Törvénye ez: "hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket".
Ha betegek vagyunk, és nem kapjuk meg a gyógyulást, meg kell vizsgáljuk, hogy vajon szeretetben járunk-e.
A legtöbb ember nagyon önzővé válik, ha beteg lesz. Nem minden esetben igaz ez, de nagyon sokszor. Elvárják, hogy az egész család körülöttük ugráljon és kiszolgálja őket. Az önzésük kiveszi őket a szeretet birodalmából, abból a birodalomból, ahol az imádságok meghallgattatnak.
De ha valaki imádkozik értünk és meg is gyógyulunk, akkor sem fogják tudni megtartani gyógyulásunkat sokáig, ha nem járunk szeretetben.
Nem szerethetünk csak szavakkal. Valóságosan kell szeretnünk. Ez pedig azt jelenti, hogy egymás terhét hordozzuk.
Folytatas kov: 3. Fejezet Mit mondott Jézus?
ahogy Jézusban is. Volt valami nyers erő és ugyanakkor valami szelíd kedvesség Jézusban, amitől a gyerekek vonzódtak hozzá, amitől odabújtak a karjaiba és elkezdték cirógatni az arcát. Szerették megérinteni, fogni a kezét, a közelében lenni.
Az a szeretet, ami a galileai férfiban volt, az kellene uralja az Egyházat, az otthonokat és a szívünket is.
A szeretet az a szívnek, ami a virág a rétnek. A virágok betakarják a földek puszta, sivár helyeit is. Körülölelik a sziklákat. Kinőnek még a fák gyökerei között is. Betakarják a föld sebzett felszínét, az agyagos, sivár földeket a dicsőség és magasztosság palástjával öltöztetik fel, pazarló szépségben. Ugyanígy takarja be a szeretet az emberi természet durva, sebzett helyeit is.
A szeretet hozta létre a virágos kertet, csakúgy, mint magát a virágokat.
A szeretet csokorba szedi a virágokat, vagy úgy rendezi el egy helységben, hogy gyönyörködtesse a szemet és megörvendeztesse a szívet.
A szeretet az, ami gyönyörűvé teszi az otthont. Amikor a szeretet beköltözik egy családba és ott él, akkor az az otthon a boldogság helye lesz.
A szeretet a legszebb dolog a világon. Talán a legsérülékenyebb is, mégis magában hordozza a legnagyobb elhordozó erőt.
Amikor az embert a szeretet uralja, birtokolja és motiválja, akkor nem riad vissza bármilyen áldozattól sem.
Krisztus nem riadt vissza attól, hogy elhordozza a bűnöket, fájdalmakat és a világ vajúdását.
A szeretet és a kereszt
A szeretet gyönyörűvé változtatta a csúnya keresztet.
A szeretet megváltoztatta a sírt. A sötét, borzalmas sírt, ahol a halál uralkodott, széppé tette.
A szeretet megfosztotta a halált ijesztő borzalmától. A szeretet által a meztelen, töviskoszorús galileai férfiből a magányos szívek királya lett.
A szívem úgy hívja Őt, hogy a vihartól vert, megtört ember Meztelen Királya.
A szeretet arra indít engem, hogy megkoronázzam Őt, de nem töviskoszorúval, hanem a szívem teljes odaadásával.
A szeretet az, ami a gyengéd, finom szellemet hajtja, hogy elmenjen Afrika legsötétebb pogány törzseihez, és ott elviseljen minden megpróbáltatást, hogy olyan emberekkel éljen összezárva, akik pogány gondolkodásuk miatt nem is értékelik az értük hozott áldozatot, akik nem tudják mi az, hogy igazi szeretet. Akikben csak hideg közömbösség és önző kapzsiság van. Mégis, ez a szeretettel teljes szellem ott él közöttük, tusakodik értük, megossza magát velük, míg végül az a sötét hely is elkezd virágozni és az Új Teremtés finom illatát árasztja.
A szeretet, a nagy dolgok között is a leghatalmasabb, a szépek között is a legszebb. Milyen csodálatos az, amikor ez az isteni természet uralmat vesz az emberi szív fölött.
"Mint ahogy"
Van két szó az Új Szövetség Új Törvényében, vagyis a szeretetben, amin megakadtam. Ezek a szavak kinyújtották gyengéd kezeiket és megragadtak.
Láttam, ahogy a kúszónövény kecses indáival, lágy kezeivel rákúszik a durva, kemény sziklára és azután rátapad.
Ez a két szó is így ragadott meg engem finom ujjaival. Azt kérded, hogy mi ez a két szó? "Mint ahogy" "Úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket" Először megpróbáltam elhessegetni magamtól, de követtek engem úgy,
ahogy csak a szeretet tud követni.
Lelkem mélyén újra és újra hallottam, mint egy rég elfelejtett dalt, mely ott kopogtat szívem ajtaján.
Egyre csak ezt mondogattam magamban: "mint ahogy" Végül megálltam, elcsendesedtem, és azt mondtam: "mint ahogy micsoda?"
"Mint ahogy én szerettelek titeket".
Azt mondtam, "Ezt nem tudom megtenni Uram. Én nem tudok úgy szeretni, mint Te. Ha úgy kellene szeretnem, akkor az azt is jelentené, hogy mindenemet oda kellene adnom, amim csak van."
Erre Jézus szelíden ezt mondta: "Mit kellene odaadnod?"
Elkezdtem magamban egy leltért készíteni azokról a dolgokról, amikről úgy éreztem, hogy meg kellene válnom tőlük, ha úgy szeretnék, "mint ahogy" Ő szeretett engem.
Miután megtettem, azt mondtam: De mit kapnék a helyébe, ha ezekről a kincsekről lemondanék?
Akkor az Úr megmutatott nekem egy olyan gazdagságot, melyet addig soha sem láttam.
Ha úgy szeretnék, mint ahogy Ő szeretett, akkor megnyerném az Ő társaságát. Enyém lenne az Ő ereje. Enyém lenne az Ő szelídsége, az Ő hosszútűrése. Odaadnám az érzéki világom játékait, hogy megnyerjem a Szent Szellem gazdagságát.
A szeretet módszere
Odaadnék valamit, ami a használat közben egyre inkább elavul, valami olyasmiért, ami a használat által csak növeli értékét. Azután megláttam egy olyan örömet, melyet addig nem ismertem.
Mindig a boldogságot kerestem. Nem vettem addig észre, hogy a boldogság emberektől, dolgoktól és körülményektől függ, és ezért olyan könnyen elveszíthetem őket, mint egyszer a bicskámat. Rájöttem hogy micsoda illúzió ez az egész.
Úgy éreztem, most már kész vagyok lemondani dolgokról, melyek boldoggá tesznek embereket, ha helyette megkaphatom ezt az Örömet.
Ez az új élet egy olyan örömöt ad, mely a szeretetből fakad. A boldogság a minket körülvevő érzéki világból származik. Rájöttem, hogy ez az öröm viszont annyival felsőbbrendű a boldogságnál, mint amennyire a gyémánt felsőbbrendű az üvegnél vagy az arany a közönséges homoknál.
Az után megértettem, hogy mit jelent a szeretet. Úgy kell szeretnem, mint ahogy Jézus szeretett. Az Ő helyét kell elfoglalnom.
Ő most ott ül fenn a trónon, hogy közbenjárjon értem és hogy képessé tegyen engem arra, hogy elfoglaljam helyét itt a földön. Az Ő szavait kell szólnom és azokat a kedves cselekedeteket, kell végeznem, amiket Ő tenne, ha itt lenne.
Azt a szenvedélyes szeretetet fogom érezni az elveszettek és megtört szívűek iránt, amit Ő.
Az Ő helyébe kell, lépjek, és úgy kell, szeressek, mint Ő. Óh, micsoda kibeszélhetetlen öröm vár rám. Az az öröm tölt el, ami neki volt, mert úgy szeretek, ahogy Ő szeretett.
2. Fejezet
A szeretet helye az életben
Nehéz beszélni a szeretetről úgy, hogy közben ne váljál költőivé, hogy közben a költészet szelleme ne itasson át.
A szeretet sajátos, melodikus birodalmában találjuk hirtelen magunkat. Egy másik világ lüktetését érezzük, ahol a gyűlöletnek nincs helye. Egy furcsa erő felemelő érzése tölt el bennünket olyannyira, hogy szinte lebegünk a keserűség, kapzsiság és gyűlölet viharos világa felett.
Szeretet volt az, ami létre hívta az embert.
Az ember nem lett volna megteremtve, ha a Szeretet nem vágyakozott volna utána már hosszú idők óta.
A szeretet hozta létre az embert.
Amikor az ember teremtése megtörtént, a föld telve volt zenével és nevetéssel. Mindenütt virágok nyíltak és illatuk betöltötte az atmoszférát. Az egész teremtett világ az üdvözlés himnuszát énekelte.
Az Ember megérkezett! A Szeretet diadalmaskodott. A Szeretet győzött.
A Szeretet törvénye kell, hogy uralja lényünket
A Szeretet a gyógyír minden sebre. Isten szeretete az, mely kiömlik az emberi kudarc sebére.
A Szeretet a teremtő erő a Teremtésben. A teremtés törvénye.
A szeretet az oka a szülői gondviselésnek az élet minden birodalmában. A szeretet hozza létre az apaság és anyaság egységét egy szent várakozásban. A szeretet várja utódját.
A szeretet táplálja és gondozza a gyermekkort. Szeretet nélkül életet adni egy gyermeknek - bűntény a gyermek ellen. Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy a szeretet légkörében szülessen meg!
Nincs nagyobb bűn a bűnök között, mint a szeretet elleni gyilkosság.
A Szeretet adja nekünk mindazt, ami szép. Amikor a szeretetet megölik, minden, ami szép, halott.
A Szeretet az élet legnagyobb ereje. Az otthon-teremtő erő.
Ha elmegyünk egy olyan helyre, ahol nincs szeretet, akkor nem érezzük azt, amit úgy hívunk, hogy otthon. Lehet, hogy van ott egy ház és vannak ott bútorok, de amint belépünk az épületbe, rögtön érezzük, hogy valami hiányzik. Olyan, mint ha egy temetés után lennénk, vagy előtte. Halott szeretet. El nem temetett szeretet. Lehet, hogy van gazdagság, de nem érezzük az otthon melegét.
Szeretet, egyedül a Szeretet adta meg nekünk azt a szent helyet, amit úgy hívunk, hogy "otthon".
A pogányoknál, ahol többnejűség a szokás, nincs ez meg. Nekik nincs otthonuk. Csak tartózkodási helyük van.
Az Örökélet lerombolja a poligámiát. Az otthon valami olyasmi, amit a Jézus-fajta szeretet hoz létre. A udvarlási időszak törvénye a Szeretet. Nincs még egy olyan gyönyörű
dolog, mint a mátkaság időszaka. Minden teremtmény ünnepli ezt az eseményt.
Láttam már turbékoló galambpárt, láttam fecskéket, ahogy szerették egymást. Láttam méheket, ahogy virágról virágra szállva vitték a virágport
Minden teremtménynél van udvarlás, és minden teremtménynél van szeretet.
A Szeretet ad
Láttam, ahogy a virág virágzik, és azután szeretetből átadja a helyét a gyümölcsnek. Beleszippantottam a levegőbe, mely telve volt a rózsa illatával, hogy megörvendeztessen másokat. Láttam, ahogy a szirmai elbarnulnak és elhervadnak. Láttam, ahogy lehullnak a földre. Láttam, ahogy a rózsabokor ott áll, szárazan és élettelenül.
Miért? Mert a szeretet kiöntötte magát másokért.
A Szeretet az oka az életnek. Amikor a szeretet eltávozik, az élet elveszíti értelmét.
Szeretet volt az a hajtóerő is, mely létrehozta a civilizációt. Amikor a szeretet meghal, minden, ami ér valamit, elhervad.
Amikor a Szeretet meghidegül, a nap nem süt többé. Az ég felhős lesz, sötét és borult. A vihar közeledik. Mi pedig elrejtőzünk az elveszett szeretet átkozott sötétségében.
Nem csoda, hogy a széttört kapcsolat hagyja a legnagyobb szomorúságot maga után, a leghevesebb szívfájdalmat, melyet az ember csak ismer! Nem csoda, hogy a szeretet akkor van tetőfokán, amikor a kapcsolat a legerősebb!
A szív az ember élete. A Szeretet a szív élete.
A Szeretet kiemeli az udvarlást a hétköznapiságból. A csúnyát szeretetre méltóvá teszi. Saját fénye van. Olyan fénysugárral tölti be az életet, melyet semmilyen szomorúság sem tud legyőzni, elpusztítani.
A Szeretet meg tud menteni egy eltékozolt életet, széppé és hasznossá tudja változtatni azt.
A Szeretet szellemi. Felette áll az érvelés vagy az értelem világának. A Szeretet Isten. Isten behatolása az emberi élet világába.
A Szeretet és a megválaszolt ima közötti összefüggés
A szeretetben járás a szeretet útja. A szeretetben való élet az Új Szövetség útja.
Amikor kilépünk a szeretetből, akkor kilépünk a Mester akaratából is. Amikor szeretet nélkül teszünk valamit, akkor tulajdonképpen az Urunk akarata ellen cselekszünk.
Amikor az imáinkra nincs válasz, mindig meg kell kérdezzük magunktól: Kiléptem a szeretetből?
1Ján.3:16-2o megmutatja nekünk, miért nem kapunk oly gyakran feleletet imánkra.
"Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk: ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy az ő testvére szükséget szenved és bezárja előtte az ő szívét, hogyan maradhatna meg abban az Isten szeretete?... Ebből tudhatjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és ezzel tesszük bátorságossá a mi szíveinket előtte: mert ha a mi szívünk vádol, Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud."
Isten tudja, amikor elfordulunk a mi testvérünktől, és nem segítünk neki, mert a szívünk nem érez együtt vele. Az Atya látja, amikor bezárjuk szívünket, és nem vagyunk irgalmasak a másikhoz.
A 21-23 versekben pedig ezt mondja: "Ha a szívünk nem vádol, bizodalommal vagyunk Istenhez: és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves előtte. Az Ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az Ő Fiának Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást..."
A segítség megtagadása nem volt kedves az Úr szemében.
Jézus Neve bebocsátást ad nekünk az Atyához. De ha kilépünk a szeretetből, a Névnek semmi haszna sem lesz számunkra. Csak akkor használhatjuk Jézus Nevét, ha szeretetben járunk.
Amikor kilépünk a szeretetből, az Atyával való közösségünk megszakad, hitünk meggyengül és a Biblia olyanná, válik számunkra, mint, egy bezárt könyv.
A Szeretet a legnagyobb dolog a világon. Isten természete az, mely megnyilatkozott számunkra.
Az Új Család Új Törvénye ez: "hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket".
Ha betegek vagyunk, és nem kapjuk meg a gyógyulást, meg kell vizsgáljuk, hogy vajon szeretetben járunk-e.
A legtöbb ember nagyon önzővé válik, ha beteg lesz. Nem minden esetben igaz ez, de nagyon sokszor. Elvárják, hogy az egész család körülöttük ugráljon és kiszolgálja őket. Az önzésük kiveszi őket a szeretet birodalmából, abból a birodalomból, ahol az imádságok meghallgattatnak.
De ha valaki imádkozik értünk és meg is gyógyulunk, akkor sem fogják tudni megtartani gyógyulásunkat sokáig, ha nem járunk szeretetben.
Nem szerethetünk csak szavakkal. Valóságosan kell szeretnünk. Ez pedig azt jelenti, hogy egymás terhét hordozzuk.
Folytatas kov: 3. Fejezet Mit mondott Jézus?
2012. november 26.
Máté evangélium 23. fejezet: az Úr Jézus kijelentése az írásmagyarázókról, és a szektákról. (revideált)
Mát. 23,1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak [a tömegnek; a népnek] és az ő tanítványainak,
Mát. 23,2 Mondván: Az írástudók és a
farizeusok a Mózes székében ülnek
[Más fordítás: Ezt mondta: „A
törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák
Mózes törvényét]:
Mát. 23,3 Annakokáért amit parancsolnak [és amit mondanak] néktek,
mindazt megtartsátok [és megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint
ne(hogy) cselekedjetek [és cselekedeteiket ne kövessétek]. Mert ők mondják [és beszélnek ugyan róla, és bár tanítják], de nem cselekszik [vagyis
tetté nem váltják].
Mát. 23,4 Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [és súlyos] és
elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [és hordanak össze], és
az emberek vállaira vetik [az emberek vállaira rakják; és rájuk róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [vagy megmozdítani];
»Más
fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz
engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk
viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«
Mát. 23,5 Minden ő dolgaikat pedig csak
azért cselekszik [és minden tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az
emberek [és hogy feltűnjenek az
embereknek]: mert
megszélesítik az ő homlokszíjaikat [az imaszíjaikat; Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik
peremét [és szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];
Mát. 23,6 És szeretik a lakomákon [a díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: az első helyen fekvést],
és a gyülekezetekben [vagyis a zsinagógákban] az elölűlést [vagyis az első helyre (a díszhelyre) ülni].
Mát. 23,7 És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [és üdvözléseket], és hogy az emberek így hívják [és szólítják] őket: Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]*
*Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában:
Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és
szeretik a piacokon (és a tereken) való
köszöntéseket. És a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az előlüléseket (vagyis a főhelyeken, az
asztalfőn ülni), és a lakomákon a
főhelyeket: Akik az özvegyeknek házát
fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre
vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40)
Lukács is bizonyságot tesz: „Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben,
és a piacokon való köszöntéseket. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül,
monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj
néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az
embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek (és nem érintitek) azokat a terheket” (Luk. 11,43.45-46)
És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek
mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok
ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő
tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és
óvakodjatok) a farizeusok kovászától,
mely a képmutatás” (Luk. 12,1)
És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait,
hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat (és
óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú
(és díszes) köntösökben akarnak (és
szeretnek) járni, és szeretik (és
szívesen veszik) a piacokon (és a
tereken) való köszöntéseket, és a
gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és
a lakomákon a főhelyeket (vagyis az asztalfőn ülni); Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (és színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet
alá esnek (Más fordítás: Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk.
20,45-47)
Az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt
bojtokról, és azok céljáról: „Szólj
Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő
ruháik szegleteire (vagyis szegélyére) az
ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy
mikor látjátok azt (és valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek
azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne
csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (és amelyek paráznaságba vihetnek
benneteket). Hogy megemlegessétek (és
emlékezzetek), és megcselekedjétek
(és teljesítsétek) minden én parancsolatomat,
és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4
Móz. 15,38-41)
„Mert a papnak ajkai
őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és
az ő szájából törvényt (vagyis tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (és
letértetek) erről az útról, sokakat
megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (és megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek
Ura” (Malak. 2,7-8)
Pedig: „A gonosznak
(a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten:
Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (és
hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (és a
feddést), és hátad mögé veted
rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha
lopót (vagyis tolvajt) látsz, mellé
adod magad (és vele cimborálsz), és
ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (és szádból
gonosz beszéd jön ki), és a nyelved
csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19)
Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek
a pogányok által való betartásáról: „Most
azért mit kísértitek (azzal) az
Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink
sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által
hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is
(Más fordítás: Ellenben
abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel.
15,10-11)
És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért
akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal.
6,13)
Mát. 23,8 Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [Rabbinak],
mert egy a ti Mesteretek [mert csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan
testvérek vagytok.
Mát. 23,9 Atyátoknak se hívjatok [és ne szólítsatok] senkit
e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.
Mát. 23,10 Doktoroknak* se hívassátok magatokat, mert egy a ti
Doktorotok [nevelőtök, vezetőtök, aki irányt mutat], a Krisztus.
*Doktoroknak: (kathégétész): nevelő, aki vezet, utat mutat valakinek.
eredetileg olyan vezetőt jelentett, aki nevelés, tanítás, oktatás által mutat
irányt hallgatóinak bármilyen szinten: tanító, professzor.
Mát. 23,11 Hanem aki a (leg)nagyobb
közöttetek, legyen a ti szolgátok.
Mát. 23,12 Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza,
felmagasztaltatik [és magasra emelik]*
*Az Úr Jézus példázatokkal világítja
meg kijelentését: „Mikor valaki
lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben
álló (és érdemesebb) embert is hívott
meg az, És eljövén az, aki mind
téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád), és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó
helyre fogsz kerülni). Hanem mikor
meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged
meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz
azok előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad
előtt). Mert mindenki, aki magát
felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11)
Példázaton mutatja be az
Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a
másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten!
hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi
ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten;
dézsmát (tizedet) adok mindenből,
amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az
égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem,
bűnösnek! Mondom néktek, ez
megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki
felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)
Mert: „Az embernek
kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)
„A csúfolódókat ő
megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)
Mert: „A megromlás
előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van
(Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a
szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)
Ezért jobb az: „Hogyha
megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)
Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól
mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti
lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam
néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)
Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenek (vagyis mindenki) között
(az) utolsó és mindeneknek (és
mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)
Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő
indulattal [egyetértésben; egyet
akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel
viseltetvén, egy érzésben [összeforrva],
egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek].
Más fordításban: [Ha
igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok
szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek
ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és
ugyanarra a célra törekedjetek] Semmit
nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből;
önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú
dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.
Más fordításban: [Ne
irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg,
alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit
magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)
Mát. 23,13 De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert a mennyeknek
országát [Isten királyságának
ajtaját] bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be
akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be [Más fordítás: akik megpróbálnak bemenni, a befelé menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek
bemenni]*
*Lukács is idézi az Úr szavát:
„Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek
(magatokhoz) a tudománynak (és az
ismeretnek) kulcsát: ti magatok nem
mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok (és
megakadályoztátok)” (Luk. 11,52)
Már Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te
vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled ((Más fordítás: Ó
népem! Gyermekek sanyargatnak. Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa.
3,13)
„Mert e nép vezérei
hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)
Pedig: „Jaj azoknak,
akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni
tervüket az ÚR elől), és akik a
sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket, mert azt
gondolják), mondván: Ki lát minket és ki
ismer minket?” (Ésa. 29,15)
„Mert kicsinyeiktől
fogva nagyjaikig (az apraja-nagyja) mindnyájan
telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták
magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek
(hamisságot művelnek). És hazugsággal
gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs
békesség!” (Jer. 6,13-14)
Mát. 23,14 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színlelő] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert [nagyokat imádkozva] felemésztitek
és
fölélitek] az özvegyek
házát [arra hivatkozva, hogy sokat imádkoztok], és színből [színlelésből, külső látszatra] hosszan
[terjengősen]
imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek [mert ezzel rendkívüli ítéletet vontok magatokra]*
*Márk és Lukács is bizonyságot tesz
az Úr Jézus kijelentéséről: „Akik
az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet
alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,40)
Erről így prófétált Ézsaiás próféta:: „Jaj a hamis határozatok határozóinak (akik jogtalan rendeleteket
hoznak). És a jegyzőknek, akik gonoszt
jegyeznek (és irataik csak terheket rónak ki), hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől (elnyújtják a
nincstelenek perét), s elrabolják népem
szegényeinek igazságát (megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait), hogy legyenek az özvegyek az ő prédájuk
(az özvegyeket kizsákmányolják), és az
árvákban zsákmányt vessenek (és az árvákat kifosztják). S vajon mit műveltek a meglátogatásnak (és
a megtorlásnak napján) és a messzünnen
rátok jövő pusztulásnak napján (amikor megjön messziről az ítéletidő)? Kihez futtok (majd) segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket (és kincseiteket)?” (Ésa.
10,1-3).
Mát. 23,15 Jaj néktek képmutató [kétszínű,
színészkedő] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megkerülitek [és bejárjátok; körüljárjátok; bebarangoljátok] a tengert és
a (száraz)földet, hogy egy [vagyis
egyetlen] pogányt zsidóvá tegyetek [és zsidó hitre térítsetek]; és ha azzá lett [és
ha ez megtörtént], a
gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál
[Más
fordítás: Pedig
már ti is olyan rosszak vagytok, hogy az örök gyötrelem helyére kerültök].
Mát. 23,16 Jaj néktek vak vezérek [és vezetők], akik ezt
mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes,
annak nem kell megtartania az esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a templom aranyára
esküszik, tartozik az [mert azt köti az eskü, meg kell tartania azt].
Mát. 23,17 Bolondok [balgák; ostobák, és esztelenek] és vakok:
mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi [és megszenteli] az aranyat?
Mát. 23,18 És [ezt is mondjátok]: Ha valaki az oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes,
annak nem kell megtartania esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a rajta levő [áldozati] ajándékra [az adományra] esküszik [vagy fogadalmat tesz], tartozik az [mert azt köti az eskü; annak meg kell tartania azt].
Mát. 23,19 Bolondok [balgák] és vakok:
mert melyik nagyobb, az [áldozati] ajándék-é [az adomány] vagy az [áldozati] oltár, amely
szentté teszi [és megszenteli] az ajándékot [az adományt]?
Mát. 23,20 Aki azért az [áldozati] oltárra
esküszik [vagy fogadalmat tesz],
esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra
és mindazokra, amik azon vannak.
Mát. 23,21 És aki [pedig] a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és Arra, aki abban lakozik.
Mát. 23,22 És aki [pedig] az égre [vagyis a mennyre] esküszik [vagy
fogadalmat tesz], esküszik [vagy
fogadalmat tesz] az Isten
királyiszékére [a trónjára]
és arra, ki abban [vagyis azon] ül [vagyis magára Istenre, aki a trónon ül]*
*Már Ézsaiáson keresztül
kijelentette az Úr: „Így szól az
Úr: Az egek nékem ülőszékem (A menny az én trónusom), és a föld lábaimnak zsámolya…” (Ésa.
66,1)
Ezt a kijelentést idézi István a szanhedrin előtt: „A
menny nékem ülőszékem (az én királyi trónusom), a föld pedig az én lábaimnak zsámolya…” (Csel. 7,49)
Dávid megvallása a
templomról: „Az Úr (ott van) az ő szent templomában, az Úr (akinek) trónja az egekben (vagyis a mennyben
van)…” (Zsolt. 11,4)
Az oltár szentségéről pedig így hangzik a törvény: „Hét napon tégy engesztelő áldozatot az
oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen
szentséges legyen az oltár. Valami
illeti az oltárt, szent legyen” (2
Móz. 29,37)
Mát. 23,23 Jaj néktek képmutató [és kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és
farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a, és elhagyjátok
amik nehezebbek a törvényben.
[Más
fordítás: mert
megfizetitek a tizedet ánizsból, mentából, köményből, de elhagytátok mindazt,
ami a törvényben ezeknél fontosabb],
az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot; a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [és gyakorolni], és
amazokat sem elhagyni*
*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus
kijelentéséről: „De jaj néktek
farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát (a tizedet) a mentától, rutától (a kaporból) és minden paréjtól (és minden zöldségféléből), de hátra hagyjátok (és elhanyagoljátok) az (igazságos) ítéletet és az
Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni
(elhanyagolni)” (Luk. 11,42)
A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (és a szemes
terméséből), a fa gyümölcséből az Úré;
szentség az az Úrnak (mert az ÚR szent tulajdona az)” (3 Móz. 27,30)
És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is –
minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh
ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot
cselekedjél, szeressed az
irgalmasságot (törekedj szeretetre), és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik.
6,8)
„Mert szeretetet
kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem
égőáldozatokat” (Hós. 6,6)
Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr
akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon
kedvesebb-é az Úr előtt (vagy talán ugyanúgy tetszik az Úrnak) az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava
(az Úr igéje) iránt való engedelmesség?
Ímé, jobb (és többet ér) az
engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint
a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az
ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged, hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23)
Mát. 23,24 [Ti] vak vezérek [vagyis
vezetők], akik megszűritek [akik
kiszűritek] a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek [Más fordítás: A legkisebb hibára odafigyeltek, de a legnagyobb bűnt
elkövetitek]*
*Lukácson keresztül folytatódik a
kijelentés a vallási vezetőkről: „Példabeszédet
is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a
verembe esnek-é?” (Luk. 6,39)
Az övéihez pedig így szól az Úr: „Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [vagyis világtalanoknak] vak vezetői ők [és vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja
az utat a világtalannak], mind a
ketten a verembe [vagy a gödörbe] esnek” (Mát. 15,14)
Mert: „… az
értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)
Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos
embernek] nevezed magadat [és a zsidó
nevet viseled], aki a törvényre
hagyatkozol, [a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s
megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és
büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát,
[a törvényben (az Igében)
megnyilatkozó isteni akaratot] és meg
tudod ítélni, [ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást
nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve [mert elhitetted
magaddal] arról is, hogy te a vakok
vezetője vagy, meg a sötétben járók [és élők] világossága, [fénye]. A
balgatagok [a tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója;
rendreutasítója] a kiskorúak [a gyermekek; kisdedek;
tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az
ismeret [a megismerés; tudás
kiformálódása] és igazság [a
valóság] (külső) formája. [foglalata;
váza]. Aki a törvénnyel dicsekszel,
[és kérkedsz; büszkélkedsz] a törvény
megszegésével [és megrontása által; áthágásával] gyalázod [és tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?” (Róm. 2,17-20.23)
Mát. 23,25 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók,
törvénymagyarázók] és
farizeusok! mert megtisztítjátok [és tisztára mossátok] a
pohárnak és tálnak külsejét, belől [vagyis a belseje] pedig rakvák
azok [és tele vannak] ragadománnyal [mohósággal,
rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal, és
rablott holmival] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].
Mát. 23,26 [Te] vak
farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen*
*Egy farizeus meghívja ebédre az
Urat, és Ő kézmosás nélkül ült le enni: „A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozik, hogy ebéd előtt előbb
nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és
tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal
(rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,38-41)
Mert: „A farizeusok és
általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták (erősen) a kezüket egy maréknyi vízzel, mert
ragaszkodnak a vének hagyományaihoz (mind, a régiek rendelését követve), És piacról jövén sem esznek, ha meg nem
mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették (és
hagyományként őriznek), poharaknak,
korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis fekhelyeknek) megmosását” (Márk. 7,3-4)
Pedig: „Minden tiszta
a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta;
hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak
mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit.
1,15)
Mát. 23,27 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert hasonlatosak
vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek [és szemre valóknak látszanak], belül
pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és
minden tisztátalansággal vannak tele].
Mát. 23,28 Épen így ti is, kívülről igazaknak [vagyis megigazultaknak] látszotok
ugyan az emberek előtt [és az emberek szemében],
de belől [a bensőtök] rakva [és tele] vagytok
képmutatással [kétszínűséggel] és
törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]*
*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus
kijelentéséről: „Jaj néktek
képmutató írástudók (és törvénymagyarázók) és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a (jeltelen) sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek,
akik azokon járnak, nem tudják (és mit sem sejtve járnak felettük)” (Luk.
11,44)
Mát. 23,29 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és
törvénymagyarázók] és farizeusok! mert építitek a próféták [az
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] sírjait [és mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [vagyis
a megigazultak] síremlékeit [és sírköveit].
Mát. 23,30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [atyáink idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a
próféták vérében [Más fordítás: nem vettünk volna részt (nem vállaltunk
volna közösséget) velük a próféták vérének kiontásában].
Mát. 23,31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [és magatok is
megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a
prófétákat [vagyis fiai vagytok a
próféták gyilkosainak].
Mát. 23,32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét [és éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint]*
*Lukács így tesz bizonyságot az Úr
Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek!
mert ti építitek a próféták sírjait (mert síremlékeket építetek a
prófétáknak); a ti atyáitok pedig
megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit
(és egyetértetek atyáitok tetteivel és helyeslitek azokat); mert azok megölték őket, ti pedig építitek
sírjaikat (síremlékeiket)” (Luk. 11,47-48)
Az Úr Jézus így bátorítja az Övéit, kijelentve, hogy közülük
egyesekre is ez vár: „Örüljetek és örvendezzetek
[ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert
a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges
[nagy fizetség jár nektek] a mennyekben.
Mert így háborgatták [és üldözték;
zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [és éltek]” (Mát. 5,12)
Jakab apostol is buzdítja Krisztus népét: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (és a
türelemben) a prófétákat, akik az Úr
nevében szólottak” (Jak. 5,10)
Pál apostol bizonyságtétele a kijelentés beteljesedéséről: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (és hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek
Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a
saját honfitársaitoktól (és népetektől), miként azok is a zsidóktól.
Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is
üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (és nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (és akadályoznak
minket abban is), hogy a pogányoknak
prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (és így
teszik teljessé mindenkor bűneiket); de
végre utolérte őket az Isten haragja (végérvényesen)” (1 Thess. 2,14-16)
István vértanú így beszél a zsidó
vezetőkhöz: „Kemény nyakú és
körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene
igyekeztek (és ellene szegültök), mint
atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel.
7,51-52).
Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened,
és veték törvényedet hátuk mögé. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot
tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek
téged (Más fordítás: Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak
ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert
intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el)”
(Nehem.
9,26)
Pál apostolon keresztül pedig – mindezek ellenére – így szól
az Úr: „Nem vetette [nem taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [és
öröktől fogva magáénak] ismert. [és
előre kiválasztott]. Avagy nem
tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? (jelentése:
Jahve az Isten, erősségem az Úr) [hogy Illés történetével mit akar
mondani az Írás]? Amint könyörög Istenhez
Izráel ellen, [és panaszkodott Izraelre Istennél] mondván: Uram, a te
prófétáidat [akik előtted
állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták;
[feldúlták; felforgatták; lerontották] és
csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek. [de nekem is
életemre törnek]. De mit mond néki
az isteni felelet [kijelentése; válasza; döntése]? Meghagytam [és félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [és gondoskodtam a megmaradásukról
azoknak], akik nem hajtottak térdet a
Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [a Baál előtt]” (Róm. 11,2-4)
Ézsaiás pedig így prófétál a testi Izráelről: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos
ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)
A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is
szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten
üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak
száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm.
9,27)
Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki
megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm.
3,24.30)
És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr,
ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja
segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén (a messze sugárzó;
felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) és Jeruzsálemben (a
béke megalapozása, Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az
Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)
Pál apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol
a szabadulás lesz: „az Isten
gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és
saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik
a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)
Mát. 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]*
*Bemerítő János így szól: „Monda azért a sokaságnak [tömegeknek],
amely kiméne hozzá, hogy általa
bemeríttessék: Viperák fajzati [ivadékai], kicsoda intett meg [ki figyelmeztetett; ki tanított] titeket, hogy a bekövetkező [és az
eljövendő] harag [a fenyegető
megtorlás] elől meneküljetek [és
fussatok]?” (Luk. 3,7)
A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó,
félrevezető, ellenség) atyától valók
vagytok (és származtok), és a ti
atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok), és akarjátok (és csak azt vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az
Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (vagyis az Ige, a valóság). Mikor
hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (a hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján.
8,44)
Ézsaiás pedig a megváltás nagy művéről így prófétál: „Ezért így szól az Úr Isten (az én Uram
Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le
(alapul), egy próbakövet (egy szilárd
követ), drága szegletkövet
(sarokkövet), erős alappal, aki benne
hisz, az nem fut (és az nem menekül el)! És a jogosságot mérőkötéllé tevém (és a törvényt zsinórmértékké
teszem), és az igazságot színelővé (vagyis
mércévé), és jég(eső) söpri el a hazugság oltalmát, és vizek (árasztják
el), és ragadják el a rejteket. És
eltöröltetik a halállal való frigyetek (és felbomlik a halállal kötött
szövetségetek), és a sírral való
szövetségetek meg nem áll (és nem marad meg egyezségetek a holtak
hazájával); az ostorozó áradat ha eljő,
eltapod titeket (és elborít benneteket), S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és
éjszaka (is); borzalom megértetni e
tanítást (de akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a
kijelentést); Mert rövid lesz az ágy,
hogy benne kinyujtózhassék (és nem tudtok kinyújtózni), és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor
(és kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni). Mert mint a Perázim hegyén (jelentése: szakadás hegye; a legyőzetés, áttörés helye), felkel (és fölindul) az Úr,
és mint Gibeon völgyében (jelentése:
domb, magaslat, dombon épült város), megharagszik, hogy megtegye munkáját,
amely szokatlan lesz (véghezviszi tettét, szokatlan tettét), és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan
lesz (és elvégzi rendkívüli munkáját). És
most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek (és bilincseitek) szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett
pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett (Más
fordítás: a Seregek URA elhatározta az egész ország pusztulását). Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek
(és ügyeljetek) és hallgassátok beszédem”
(Ésa. 28,16-23)
Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az
építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és
megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az
Úrtól lett [az Úrtól származott] ez
[az Úr munkája; mert az Úr tette
azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom
néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek,
elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát],
és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek]
adatik, amely megtermi annak
gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik reá, [a kő] szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44)
Mert maga a Krisztus –
az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz
bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely
kiválasztott, becses (és megbecsült); és
aki hisz (és bízik) abban, meg nem
szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség
(megbecsülés, tisztelet) azért néktek,
akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők
számára tehát érték). Az engedetleneknek
(aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek,
elutasítottak), (megtagadtak), az lett a
szegletnek fejévé (a szegletkővé) és (egyben)
megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává. Akik engedetlenek (és nem
hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és megütköznek
(és nekicsapódnak, nekirohannak), az
igébe(n), amire rendeltettek is.
(Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt
velük)” (1 Pét. 2,6-8)
Pál apostol
bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel
[vagyis a zsidó nép] ellenben, mely az
igazság [vagyis a megigazulás] törvényét
követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a
megigazulás törvényére] nem jutott el az
igazság [vagyis a megigazulás] törvényére
[vagyis a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért?
Azért, mert nem hitből keresték [és
akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [és megbotlottak; hibás lépést
tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés
[és megütközés; botlás] kövét és
megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy
felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely);
és aki hisz Őbenne, [és magát
rábízza] nem szégyenül meg [és nem
fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)
A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)
még pedig „… a
Krisztus Jézusban való hit…” törvénye” (2 Tim. 3,15)
Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál
apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)
Mát. 23,34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [és törvénytanítókat,
törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül
némelyeket [vagyis egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti
zsinagógáitokban megostoroztok [és megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.
Mát. 23,35 Hogy reátok szálljon minden igaz [vagyis megigazult] vér(e), amely kiömlött [és amelyet kiontottak] a
földön, az igaz [vagyis megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr
megemlékezik], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom
és az [áldozati] oltár
között megöltetek [meggyilkoltatok].
Mát. 23,36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]*
*Lukács is bizonyságot tesz az Úr
Jézus kijelentéséről: „Ezért
mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és
azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e
nemzetségtől minden próféták vére (és hogy számot adjon ez a nemzedék
minden próféta véréért), mely e világ
fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (és amelyet kiontottak a
világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva
mind a Zakariás véréig, ki elveszett (vagyis elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e
nemzetségtől (és e nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51)
Kain gyilkossága pedig
így történt: „Egyszer azt mondta Kain
(jelentése: szerzemény, nyereség,
tulajdon; alkotó, alapító; kovács; alkotott, képmás) a testvérének, Ábelnak (jelentése: hiábavalóság //vagyis: valami átmeneti, mulandó//. Lehelet,
lélegzet, semmiség, elmúlás, esendőség): Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére,
Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8)
Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé
hozzájuk követeit jó idején (és idejében küldött nekik üzenetet követei
által), mert kedvez (és mert szánta) vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő
beszédeit (az Ő kijelentését) megvetették,
és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede (és oly
magasra nem csapott) az ő népe ellen, s
többé nem vala segítség (és nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16)
Az Úr sokszor
figyelmeztette népét, hogy tévelyeg, és ma is ezt teszi, mert Ő nem változott.
Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „De
óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő
tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket
és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [és megkorbácsolnak] titeket” (Mát. 10,17)
„A gyülekezetekből
(és zsinagógákból) kirekesztenek (és
kizárnak) titeket; sőt jön idő (és
eljön az óra), hogy aki öldököl (aki
megöl) titeket, mind azt hiszi, hogy
isteni tiszteletet cselekszik (és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem
ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján.
16,2-3)
De: „Mikor pedig abban
a városban üldöznek titeket, szaladjatok [és meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem
járjátok [és végig sem járjátok] Izráel
városait [és igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden
városában], míg [és mire] az embernek Fia eljövend [és visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23)
És ez meg is történt, erről így tesz bizonyságot Saul, aki
később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton megszólítja, így
válaszol: „És én mondék: Uram, ők magok
tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként (zsinagógáról
zsinagógára járva) azokat, akik hisznek
vala te benned: És mikor ama te mártírodnak (a te vértanúdnak), Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és
helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét (a ruháját), akik őt megölték. És minden zsinagógában
gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén
ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem) mind
az idegen városokig is” (Csel. 22,19-20;
26,11)
És az Úr Jézus befogadása
és újjá születése után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és
megvesszőztek), egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25)
Mát. 23,37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat,
akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem
akartad.
Mát. 23,38 Ímé, pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá lesz] a
ti házatok
[Más
fordítás: Meglátjátok,
itt marad nektek lakatlanul a Házatok].
Mát. 23,39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva [egyáltalán] nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok [és amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében*
*Lukács is bizonyságot tesz az Úr
Jézus kijelentéséről: „Jeruzsálem!
Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád
küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat (a te gyermekeidet),
miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő
szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek (és
elhagyottá lesz) a ti házatok; és bizony
mondom néktek, hogy nem láttok engem (addig), mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak
nevében!” (Luk. 13,34-35)
Vagyis amíg a Dávid által mondott prófécia be nem
teljesedik: „Áldott, aki az ÚR nevében
jön! Megáldunk titeket az ÚR házából” (Zsolt.
118,26)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)