2012. január 22.
2012. január 21.
Ige:Ki ellen, és hogyan harcoljunk
*Dávidon keresztül tanít a Szent
Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram,
ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és
pusztuljanak a Seolba (és tűnjenek el a holtak hazájában). A hazug ajkak némuljanak el, amelyek
vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak
(és beszélnek) az igaz ellen, és
kevélységgel és megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19).
„Érje szégyen és
gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik
rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4)
„Szégyenüljenek meg és
piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza,
gyalázat érje, akik bajomat kívánják” (Zsolt.
40,15)
Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők
rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres
zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18)
Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az
ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni
ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok;
mert a ti ellenségetek, az ördög...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a
hitben” (1 Pét. 5,8-9)
„Mert nem vér és test
ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok
ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen,
melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden
fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén
megállhassatok.
Álljatok hát elő, körül
övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába.
És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez
fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát
megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját,
amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal
és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz.
6,12-18)
Ige:Meddig imádkozzunk
„Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen
összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még] (Zsolt. 6,4)
És így folytatja Dávid a prófétálást: „Nézz ide (tekints rám, hallgass meg, és) felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd
meg szemeim ragyogását) hogy el ne
aludjam a halálra (és hogy ne jöjjön rám halálos álom,)” (Zsolt. 13,4).
„Tekints reám (és
fordulj felém), könyörülj rajtam, mert
árva (és magányos) és szegény (és
nyomorult) vagyok. Eláradtak szívemnek
szorongásai (Te enyhítsd szívem szorongását), nyomorúságaimból szabadíts meg engem (és szorult helyzetemből
szabadíts ki). Lásd meg szegénységemet
(és nyomorúságomat), gyötrelmemet (és
gyötrődésemet); bocsásd meg minden
bűnömet (minden céltévesztésemet)” (Zsolt. 25,16-17).
Én: „Te benned bíztam
(ezért Hozzád menekülök), Uram! Ne
szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám (és fordítsd felém) füledet, (siess, és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem
(Más fordítás: Légy
erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).
Hát: „Hallgass meg
engem, Uram, (jóságos szeretettel) mert
jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám,
(és nagy irgalmaddal fordulj hozzám);
És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól;
mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).
És: „A te igazságod
szerint ments meg és szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és
segíts meg) engem” (Zsolt.
71,2).
„Uram, szabadításomnak
Istene! Nappal kiáltok (hozzád), éjjelente
előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra
(és figyelj esedezésemre)! Mert betelt a
lelkem nyomorúságokkal (tele vagyok bajokkal), és életem a Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt.
88,2-4).
„Uram, hallgasd meg az
én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem;
mikor szorongatnak engem (mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém
és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor
kiáltok, (siess, és) hamar hallgass
meg engem” (Zsolt. 102,2-3).
„(Fordulj felém, és) tekints reám és könyörülj rajtam, a miképpen
szoktál a te nevednek kedvelőin (akik szeretik nevedet)” (Zsolt.
119,132).
És addig nem hagyja abba
Dávid a könyörgést, amíg az Úr nem válaszol, aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem
orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad
(és örök hűséggel irgalmazok neked); ezt
mondja megváltó Urad.
Mert úgy lesz ez
nékem, mint a Noé özönvize; miként
megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm
meg (most), hogy rád többé nem
haragszom, és téged meg nem feddelek (és nem dorgállak meg többé). Mert a hegyek eltávoznak (és
megszűnhetnek), és a halmok megrendülnek
(és meginoghatnak); de az én
irgalmasságom tőled el nem távozik (és hozzád való hűségem nem szűnik meg),
és békességem szövetsége meg nem rendül
(és nem inog meg), így szól könyörülő
Urad” (Ésa. 54,8-10)
Ige: A megváltatlan ember életidejéről
Életünk ideje hetven
esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló
fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős
haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?”
Bölcs mondások: Szeretet
A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve,
de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és
megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)
Napi gondolat
Építő gondolatok: Joseph Prince: Ne légy „por-tudatos”
13,11 Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke
lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes
felegyenesedni.(Lukács)
Tizennyolc éven keresztül meggörnyedve élni – csak gondolj
bele! Semmi mást nem látsz, mint az út porát. Ezzel a kellemetlen helyzettel
kellett az asszonynak együtt élni. Amerre ment, mindig csak a port látta, míg
végül „por-tudatossá” vált. Hála Istennek, végül meglátta Jézus gyönyörűséges
lábát, Aki elhozta számára a jó hírt, és felemelte őt.
Amint tudjuk, a por az ördög eledele. A Biblia elmondja
nekünk, hogy Isten megátkozta az ördögöt, hogy port egyen (1 Mózes 3:14). A por
a halált jelképezi (1 Mózes 3: 19). Az ördög azt akarja, hogy te is olyan légy,
mint ő: a hasadon csússzál-másszál és port egyél. Port enni azt jelenti, hogy a
hiányosságainkkal, fogyatékosságainkkal vagyunk elfoglalva, egészen addig, amíg
arra jutunk, hogy az életünk merő küszködés. Lehet, hogy fizikailag nem vagy
meggörnyedve, de az asszonyhoz hasonlóan te is „por-tudatossá” váltál, és az
élet mindennapos küzdelem számodra.
A „por-tudatosság” hatással van arra is, hogy másokat hogyan
látunk. Aki „por-tudatos”, az mindenkiben csak a hibát látja. Kiemeli az
emberek hiányosságait és felhánytorgatja régi bukásaikat. Az öröm és a békesség
hiányzik a kapcsolataiból.
Végül, mint ez az asszony, olyan sokáig a porra
összpontosít, hogy ez a „por-tudatosság” annyira beleivódik, hogy maga is az
ördög táplálékává válik. Isten Igéje úgy írja le az ördögöt, mint ordító
oroszlánt, aki azt keresi, kit nyeljen el (1 Péter 5:8).
Ha nem akarod, hogy elnyeljen, akkor emeld fel a szemed a
porról! Ahelyett, hogy a bukásaidra néznél, nézz Jézusra, Megváltódra, Aki
eltörölte minden bukásodat. Úgy nézz magadra, ahogy Isten lát téged –
Krisztusban elfogadottnak, szentnek és megigazultnak (Kolossé 3:12, 2 Korinthus
5:21). Te nem vagy por, mert nem test szerint élsz, hanem Isten Szelleme
szerint (Róma 8:9).
Minél inkább tudatosul benned, hogy Krisztusban vagy, annál
inkább fel fogsz egyenesedni, és aszerint fogsz járni, ahogy Isten lát téged:
új teremtésként, akit Ő a hatalmával, erejével és győztes Szellemével támogat!
Joseph Prince
Egy férj imája
Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Minden nap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült....
Reggeli dicséret, hogy jól induljon a nap :Kinek engedj?
„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának:
Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta
Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt
az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek
bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi
vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentléleki is, kit Isten
adott azoknak, a kik néki engednek.”
ApCsel 5,29-32 Károli fordítás
A kínos és szégyenteljes keresztfa hozott üdvösséget és
reménységet a világnak. A tanítványok, ezek az egyszerű férfiak, minden vagyon
és vértezet nélkül indultak az evangélium terjesztésére. Krisztus erejében
hirdették a jászolról és a keresztről szóló csodálatos történetet és győztek le
minden ellenállást. Világi kitüntetés vagy elismerés nélkül is igazi hősök
voltak. A hitnek hősei. Ajkaikról isteni beszéd áradt szerte, mely
megrendítette a világot…
A papok és főemberek ámulva hallgatták az apostolok világos
és bátor tanúbizonyság-tételét. Valóban, az Üdvözítő ereje szállott a
tanítványokra és működésüket jelek és csodák kísérték, úgyhogy a hívők
száma napról napra növekedett. Az utakra, amelyeken az
apostolok végighaladtak, a nép "kihozó a betegeket, és letevék
ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje
valamelyiket közülük." Idehozták a tisztátalan lelkek általmeggyötörteket
is. A tömeg köréjük sereglett és a meggyógyultak fennhangon dicsérték Istent
és magasztalták a Megváltó nevét…
A papok és főemberek látták, hogy Krisztust jobban dicsőítik,
mint őket… Minden eddigi fáradozásuk, mely az új tan hirdetésének
elnyomására irányult, hiábavalónak bizonyult; most ellenben a farizeusok
és szadduceusok arra a közös elhatározásra jutottak, hogy a
tanítványok működését beszüntetik. Ugyanis ezek világosan bebizonyítják,
hogy nekik részük volt Krisztus keresztre feszítésében. A papok tehát
gyűlölettől űzve, elfogatták Pétert és Jakabot, és közönséges tömlöcbe
vettették őket…
A tanítványokat ez az eljárás sem meg nem félemlítette, sem
el nem kedvetlenítette… A menny Istene, a világegyetem hatalmas Uralkodója
személyesen vette pártfogásába a fogságban lévő tanítványokat, mert ebben az
esetben az emberek az Ő műve ellen hadakoztak. Éjjel az Úr angyala megnyitotta
a börtön ajtaját és így szólt a tanítványokhoz: "Menjetek el, és
felállván, hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédit."
Ez a parancs éppen ellenkezője volt a zsidó vezetők parancsának. Mondták-e
vajon a tanítványok: Nem tehetjük ezt anélkül, hogy engedélyt kapnánk a
felsőbbségtől?! Nem! Isten így szólt: "Menjetek el" és ők
engedelmeskedtek. "Bemenének jó reggel a templomba és tanítónak."
A próféták és apostolok történelme az Isten iránti hűségnek
számos nemes példáját adja. Krisztus tanúi inkább börtönt és kínoztatást, sőt
még a halált is elszenvedték, hogysem Isten törvényét áthágják. Azonban Péter
és János itt vázolt magatartása olyan hősies, amelyhez hasonlót az egész
újtestamentomi korszak alig tud felmutatni. Amikor másodízben állottak bíráik
előtt, akik életükre törtek, szavuk és egész magatartásuk semmi félelmet vagy
határozatlanságot nem árult el. Amikor a főpap így szólt: "Nem
megparancsoltuk-é nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És
ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani
annak az embernek vérét" - Péter azt felelte: "Istennek kell inkább
engedni, hogynem embereknek".
Részletek Ellen G. White, Apostolok története című művéből
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)