„Lőn [történt] pedig egy napon, hogy eljövének [fölkerekedtek;
megjelentek, és megálltak] az
Istennek fiai [az istenfiak [(angelosz):
hírnök, követ; angyal], és az Úr elé járultak], hogy udvaroljanak az Úr előtt [hogy
az Úrnál jelentkezzenek]. És
eljöve a Sátán is [(Szátánász):
ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló;
feltartóztató; szembenálló; rátámadó; szembeszegülő, ellenkező] közöttük [és velük együtt megjelent].
És [megkérdezte, és] monda az
Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak és
monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet [A földön barangoltam, ott
jártam-keltem, és bolyongtam rajta].
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat,
Jóbot [felfigyeltél-e rá]?
Bizony nincs hozzá hasonló [nincs hozzá fogható] a földön: feddhetetlen [(H:
tám): ártatlan, feddhetetlen, becsületes], igaz [(H: jášár): egyenes, becsületes,
derék, ember], istenfélő [féli az Istent], és bűngyűlölő [és kerüli a rosszat; és a gonosztól tartózkodó].
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok
nélkül féli-é Jób az Istent
[Más fordítás: Talán bizony ingyen (ḥinnám: ingyen, semmiért, ok nélkül, indokolatlanul, hiába, hasztalan,
alaptalanul) olyan istenfélő az a Jób]?
Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét,
amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája [jószága] igen elszaporodott [és birtoka egyre gyarapszik] e földön
[Más fordítás: avagy nem Te építettél−é sövényt Jób köré, hiszen te oltalmazod őt, és vetted körbe házát és mindenét, amije
van].
De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt,
ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged.
[Más fordítás: De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd
rá arra, amije van, majd káromol még téged]?!
Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindaz, amije van [mindene], kezedben van; csak ő magára ne
nyújtsd ki kezedet [csak rá magára nem vethetsz kezet]. És kiméne [eltávozott] a Sátán az Úr elől*(Jób. 1,6-12)
*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a sátánnak – aki az ördög
– milyen természete van: „…
az ördög… emberölő (embergyilkos) volt
kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: valóság; isten
Igéje), mert nincsen ő benne igazság
(alétheia: valóság; isten Igéje). Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól;
mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).
De: „Ez a szegény (a nyomorult) kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden
bajából kimentette (kiszabadította) őt.
Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül (őrt áll az istenfélők mellett) és kiszabadítja (és megmenti) őket” (Zsolt. 34,7-8).
Már Dávidon keresztül hangzik az ígéret: „Grádicsok éneke (zarándokének). Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő
útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed (Kezed munkája után élsz)! Boldog vagy és jól van dolgod (és jól
megy sorod)” (Zsolt. 128,1-2).
De a Golgotán legyőzetett, és levettetett a sátán, már
nem tud Isten előtt vádolni: „És vetteték
(levettetett) a nagy (a hatalmas) sárkány, ama régi (az ősi) kígyó, aki neveztetik ördögnek és a
Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő
vele levettetének.
És hallék nagy szózatot az égben (egy
hatalmas hang megszólal a mennyben), amely
ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek
országa (a királyság), és az ő
Krisztusának hatalma; Mert a golgotán legyőzetett a mi atyánkfiainak
(testvéreink) vádolója: „… ki vádolja
vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt” (Jel. 12,9-10).
Ezért Péter
apostol így figyelmezteti Isten népét, aki a Krisztus népe. „Józanok
(óvatosak) (megfontolt, szemmel tart,(vigyáz) legyetek, vigyázzatok (maradjatok ébren, éberek legyetek) (ébren
marad, őrködik, figyel). Mert a ti
ellenségetek (ellenfeletek), a
(vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint
ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt
keresi, kit nyelhet el)” (1Pét 5:8)
.jpg)
.jpg)
